Világgazdaság, 1972. január (4. évfolyam, 1/750-19/768. szám)
1972-01-04 / 1. (750.) szám
MAGYAR GAZDASAG VILÁGGAZDASAG Die Presse Keleti kereskedelem új szempontok alapján Míg a legtöbb nyugati állam összes külkereskedelmi forgalmában a szocialista országok forgalma kereken 3,4 százalékot tesz ki, addig Ausztria kivitelében a múlt évben a részarány 13 százalék, a bevitelében pedig 9 százalék volt. Nyilvánvaló, hogy a KGST- államokkal folytatott külkereskedelem bármilyen változása Ausztriára nézve sokkal nagyobb hatással van, mint bármely más tőkésországra. A KGST- országokkal a fizetési forgalom többoldalúvá tétele és a kereskedelem liberalizálása az osztrák keleti kereskedelmet új helyzet elé állította. A Szövetségi Gazdasági Kamara kereskedelempolitikai és külkereskedelmi osztályának vezetője, dr. Gleissner nyilatkozata szerint az osztrák piac megnyitásának a szocialista országok számára kölcsönösségen kell alapulnia. Példaképpen említette, hogy a Kamarának ilyen feltétellel nincs aggálya az import lökésszerű emelkedésének folytatódása ellen sem. Összefüggésben van ez a liberalizálás programmjával is, amely tervbe veszi, hogy a szocialista államokat fokozatosan egyenlő elbírálás alá vonják Ausztria nyugati kereskedelmi partnereivel. Ebben a tekintetben Ausztria liberálisabb, mint a többi GATT-ország, de az osztrák gazdaság érdekeinek védelmére — Gleissner szerint — szerződéssel biztosítékot kell nyújtani. Ezt az ún. kibúvó záradékkal (escape clause) kell megoldani, amely megengedné, hogy a Keletről jövő, piacot zavaró importtételek esetében az egyes KGST-államokkal szemben a liberalizálást felfüggesszék, illetve korlátozzák. Ha az osztrák exportőrök helyzete a keleti piacokon romlanék — itt is csak egyes államokra és nem a KGST egészére kell gondolni —, alkalmazni kellene a „kibúvó záradékot”. Gleissner nem hiszi ugyan, hogy erre sor kerül, a biztosítékot mégis szükségesnek tartja. A KGST-országokból származó osztrák import liberalizálása ellenében is aligha képzelhető el a szocialista országokban már jelenleg is a múltnál liberálisabban kezelik a bevitelt. Az ausztriai kivitelt illetően hosszú lejáratú politikára van szükség, állapította meg Gleissner. Kontingensek bővítése is elképzelhető a szocialista országok részéről. Eddig csak Lengyelországgal kötött szerződést Ausztria a teljes liberalizálásra. Ezt 1974. végéig fokozatosan kell elérni. Remélhető, hogy más szocialista országokkal is megállapodást lehet majd kötni. A KGST-államokkal fennálló fizetési forgalom is lényegesen megváltozott. Eddig — az NDK-n és Románián kívül — Ausztria minden KGST-országgal „multilaterizálta” a fizetési forgalmat. Ezzel a schillingben történő számlázás és a valutáris kockázat kiküszöbölése elvileg lehetővé vált, bár gyakorlatilag nem minden esetben, mert a fizetés bármely nyugati konvertibilis devizában teljesíthető. Románia és az NDK a kétoldalú fizetési forgalom fenntartását kívánják, a klíring keretében azonban a schillingben történő számlázáshoz hozzájárultak. Gleissner szerint az „egészséges schillinget” a számlázásnál mind keleti, mind nyugati viszonylatban az eddiginél nagyobb mértékben fogják alkalmazni. Ami a fizetési forgalom lebonyolítását illeti, a szocialista országokkal a bilaterális és multilaterális módozat keverékével kell számolni, ami a szocialista országok gazdasági rendszerének a következménye. A szocialista országokkal a teljes liberalizálás után is hosszú lejáratú kereskedelmi szerződések kötésére lesz szükség. Ausztria keleti kereskedelmének jövőjét a kamara osztályvezetője optimisztikusan ítéli meg és azt reméli, hogy a volumen tovább fog bővülni. (1971. december 26.) A csehszlovák gazdaság 1971-ben nagyobb eredményeket mutathat fel, mint az előző esztendőben. Ez elsősorban a dolgozók lelkes közreműködésének tulajdonítható. A gazdaságban azonban továbbra is problémák adódnak, így például az anyaggazdálkodás körében Tavaly az állami ipar összes ráfordításainak 60,7 százalékát tették ki az anyagráfordítások. Ha az anyagfelhasználást 1 százalékkal csökkentenék, ez 2,3 milliárd korona megtakarítást eredményezne. Ezért olyan fontos az anyaggazdálkodás. Idén tovább nőttek az anyagráfordítások, ami még nem lenne nagyobb baj, ha ezt meghaladó ütemben emelkedtek volna az egyéb mutatók: a termelékenység és jövedelmezőség. A jövedelmezőség mutatója azonban nemhogy emelkedett, de kissé hanyatlott. A fő gondot az anyagráfordítások növekedése okozza. Növekedtek az energetikában 1,6 százalékkal, a bányászatban 1,13 százalékkal, a fogyasztási cikkeket termelő iparban 0,59 százalékkal, viszont csökkentek a gépiparban 0,1 százalékkal, a vegyiparban 0,39 százalékkal, az egész iparra nézve pedig 0,3 százalékkal emelkedtek (I—III. negyedév). Közismert összefüggés, hogy az anyagráfordításokat a termelés technológiája Mi legyen a fő feladat Csehszlovákiában 1972-ben határozza meg, de az eddigi tapasztalatok szerint, mérsékelni lehet őket és a vállalatoknak megvannak ehhez a tartalékaik. Ha viszont ez nem sikerül és a növekedés jövőre is folytatódik, akkor néhány fontos társadalmi jelentőségű intézkedést el kell halasztani. Az anyagráfordítások csökkentését célozta az ún. komplex szocialista racionalizálás. Most úgy tűnik, hogy a racionalizálási programok papíron maradtak, alig valósult meg belőlük valami. Ez annak is következménye, hogy sok vállalatnál formálisan értelmezték a dolgozóknak az irányításban való részvételét. Tartottak ugyan a vállalatoknál termelési értekezleteket, de a párt- és szakszervezetek nem „szorították” eléggé a vezetést, megelégedtek a puszta kötelezettségvállalással és nem törődtek a vállalások végrehajtásával. Az anyaggazdálkodás elhanyagolása súlyos veszteséget okoz mind a vállalatoknak, mind az állami költségvetésnek. A jövőben ezért a korábbinál jóval nagyobb mértékben kell arra törekedni, hogy a termelésben ne csak a mennyiséget nézzék, hanem elsősorban a minőséget. Ezt a párt- és szakszervezeteknek kell kezdeményezniük. (1971. december 22.) TIME THE WEEKLY NEWSMAGAZINE A valutaparitások rendezése következtében az amerikai export világszerte olcsóbbá válik. A Boeing Co. számításai szerint a valuták átértékelése következtében a 25 millió dollár értékű 747-es „jumbo-jet” (sugárhajtású óriási repülőgép) 10 százalékkal olcsóbbá válik a külföldi légitársaságok számára. Az amerikai szénexportőrök szövetségének elnöke szerint a dollár 8 százalék körüli leértékelése ugyanazt a hatást eredményezi, mint ha a japán acélművek számára eladott kohókoksz tonnánkénti árát 14 dollárról 13-ra csökkentették volna. A tényleges hatás azonban ennél lényegesen komolyabb lesz, mert a jen és a dollár új értékei közötti különbség, mintegy 17 százalékot tesz ki. Az amerikai farmerek szintén rendkívüli hasznot húzhatnak a valutarendezésből. Az USA közép-nyugati vidékei szójabab termésének mintegy fele, és Washington állam téli búzatermésének 85 százaléka külföldön kerül értékesítésre. Most, hogy devizaáraikat csökkenthetik, az amerikai farmerek a szokottnál nagyobb eladásokra számíthatnak. Az importnál a kép fordított: a Volkswagenek, a Yamaha motorok, a francia borok és angol szövetek, valamint számos más importcikk ár felszökik az amerikai piacon. A paritásmódosítások importcsökkentő hatását az import pótadó eltörlése persze enyhíti, és az is valószínű, hogy a piacon maradás érdekében néhány importőr leszorítja termékeinek dollárárait. Egy svájci kereskedelmi szakember véleménye az, hogy a pótadó megszüntetése ellenére a svájci árák 15 százalékkal drágábbak lesznek az USA-ban. Az viszont tény, hogy a siket whiskyhez szokott amerik a valutarendezés hatásai amerikai társaságokra haiak nem fognak átérni a bourbonra vagy a rozspálinkára, bármi történjék is az árakkal. Az import drágulása következtében az egyes iparágakban lehetőség nyílik majd a termelés fokozására, és így új munkaerők foglalkoztatására — elsősorban az autó-, az acél- és textiliparban. Az amerikai multinacionális vállalatok számára ugyancsak hasznot eredményez a valutarendezés. Külföldi létesítményeik bevételeinek értéke az illető ország nemzeti valutájának a dollárhoz viszonyított átértékelésével arányosan emelkedni fog. Ennél lényegesebb az a tény, hogy a valutáris rendezéssel csökkent a veszély, hogy a multinacionális vállalatokat korlátozzák tevékenységükben. Egy világméretű valutáris és kereskedelmi háború kibontakozása esetén ugyanis ezek a vállalatok a támadások középpontjába kerültek volna. Ugyanakkor nem valószínű, hogy a multinacionális vállalatok a közeljövőben külföldön tovább terjeszkednének. Ennek oka kettős. Az egyik, hogy míg az USA-ban a gazdasági növekedés üteme gyorsul, a legtöbb európai országban és Japánban csökkenő tendenciát mutat. Ezen országok problémáit fokozhatja még az is, hogy áruik értékesítésekor az amerikai konkurenciával is meg kell küzdeniük. A másik ok, hogy a multinacionális vállalatoknak a korábbinál több dollárra van szükségük ahhoz, hogy külföldön vállalatot alapítsanak vagy létesítményeiket bővítsék. A Wall Street szakértői úgy vélik, hogy ezek a vállalatok az Egyesült Államokon belül fogják fokozni tevékenységüket , amit az amerikai gazdaság örömmel fogad. (1971. december 27.) Gyorsmérleg Csepelen A Csepel Vas- és Fémművek jól zárta az 1971-es esztendőt. Ötvenmillió forintnyi termékkel készítettek többet 1971-ben, mint az előző évben. A tervezettnél 21 ezer tonnával több melegen hengerelt cső, s a tervnek megfelelően (többek között) 36 400 motorkerékpár, 7231 konfekcióipari varrógép és 1002 különböző szerszámgép hagyta el a gyár területét. A Csepel Művek 17 vállalata közül a legkiemelkedőbb eredményt a Híradástechnikai Gépgyár és a Fémmű érte el. Az előbbi 3,7 százalékkal termelt többet a tervezettnél, a Fémműben pedig 30 millió forint értékű finomkohászati termékkel gyártottak többet. A csepeli tröszt a 3,1 milliárd forintos exporttervét 1,6 százalékkal teljesítette túl. Ennek eredményeként (többek között) 2390 motorkerékpárral és jelentős menyiségű pótalkatrésszel, 8 millió forint értékű híradástechnikai cikkel többet kaptak a külföldi vásárlók, mint ahogy az az 1971-es tervekben szerepelt. Az exportterv túlteljesítésének értékét növeli, hogy jelentősen — 40 millió forinttal csökken — az állami támogatás. Csupán egy vállalatnál okozott komoly problémát — elsősorbn a munkaerőhiány és az állami támogatás csökkentése. Az Acélmű ugyanis a tervezett 90 millió forintos nyereség helyett, 50 milliós forintos veszteséggel zárja az évet. Bővül a jugoszláv kishatármenti forgalom A Zala megyei szövetkezeti kiskereskedelem áruforgalmi szervezete a HUNGAROCOOP közreműködésével 1970-ben 140 ezer dollárért cserélt árut jugoszláv kereskedelmi intézményekkel. A forgalom 1971-ben elérte a 200 ezer dollárt. A határmenti árucsere fő célja az áruválaszték bővítése, az áruellátás javítása. Zalából például háztartási gépeket, kézi szerszámokat, kályhacsempét stb. szálltítottak és cserébe sört, ételízesítő levesporokat, vízvezeték-szerelvényeket hoztak be. A folyamatban levő tárgyalások szerint 1972-ben tovább erősödik a kereskedelmi együttműködés és mintegy 30 százalékkal kívánják növelni az árucsere-forgalmat. A KOMLÓI KONFEKCIÓ LÍBIÁBAN Tudósítónktól: Egyhetes üzleti úton járt Líbiában a HUNGAROCOOP üzletkötőivel Zseni Pál, a komlói Carbon Könnyűipari Vállalat igazgatója. Líbiai kapcsolataikról és az üzleti út eredményeiről kértünk tőle tájékoztatást. — Négyéves kapcsolat fűz bennünket egymáshoz — mondotta. — Ez idő alatt összesen 100 millió font értékű ruházati cikket szállítottunk Líbiába. Megállapodtunk a Carbon jövő évi exportjában, 15 millió forint értékben. Eszerint 60 ezer darab, saját alapanyagból készült különféle ruházati cikket exportálunk Líbiába. Tárgyaltunk 1973-as exportról is. Elvi megállapodás született, amelyre még januárban visszatérünk, amikor Magyarországra érkeznek a líbiai kereskedők. Líbia nekünk jó piac. Hosszú távra is megalapozható az exportunk. Nagy az árverseny, de a mi yester-alapanyagú konfekciónk megállja helyét és keresett. Hogy mégsem merünk nagyobbat előre lépni, amögött sajátos probléma rejtőzik. A népgazdaságnak előnyös, ha saját alapanyagból varrott konfekciót exportálunk. Ez viszont nem egészen esik egybe a vállalati érdekekkel. A kereslet nagyobb kihasználása ugyanis finanszírozási gondokba ütközik. Arra lenne szükség, hogy — amennyiben a líbiaiak a fedezeti biztosítékot megnyitják, vagyis az ellenérték befolyása biztos — az MNB hitelezze meg a vállalatnak a textilalapanyag megvásárlását. Csak ebben az esetben tudjuk fokozni exportunkat — mondotta a komlói Carbon igazgatója. Csehszlovák szövőgépek 1971 utolsó napjára megérkeztek az új rendszerű csehszlovák hidraulikus szövőgépek a Magyar Selyemipari Vállalathoz. A 40 millió forintos beruházásból 66 vetélő nélküli szövőgépeket vásároltak. Az új gépeken a vetülékfonalat vízcsepp „viszi át” az egyik oldalról a másikra. Az új csehszlovák gépek 350 fordulatszámmal dolgoznak, s elődeiknél évi 20—25 ezer négyzetméter kelmével termelnek többet. Az új szövőgépekkel egy időben kikészítő és festődés gépek is érkeztek Dániából és az NSZK-ból. Az új szövő- és kikészítőberendezéseket az első negyedévben helyezik üzembe. A beruházás eredményeképpen a Magyar Selyemipari Vállalat 1972-ben mintegy másfél millió négyzetméterrel több selyemszövetet gyárt majd. 1972. JANUÁR 4. Szőnyegexport a Szovjetunióba Moszkvai tudósítónktól: Az ARTEX 1971-ben kontingens alapján 700 ezer rubel értékben 200 ezer négyzetméter szőnyeget szállított a Szovjetunióba. Mivel ez a termék is a közszükségleti cikkek kategóriájába tartozik, a szovjet cégek szívesen fogadták a magyar vállalat további 130 ezer négyzetméteres szállítási ajánlatát. Így a múlt évben összesen 1 millió 100 ezer rubelért exportált az ARTEX szőnyegeket. Erre az évre növekedett a kontingens: 900 ezer rubel értékben 250 ezer négyzetméter szőnyeg eladását irányozza elő. A gyártók jobban igazodtak a piaci igényekhez, így a külkereskedelem erre a mennyiségre 1,2 millió rubelért írhatott alá szerződést partnereivel. Ezenkívül a tárgyalások során 100 ezer négyzetméter kontingensen felüli szőnyeg exportjában is megállapodtak. Az állami ipar a legújabb adatok szerint az előző évnél 5,7%-kal több terméket adott át külföldi értékesítésre a külkereskedelemnek. Különösen jelentős az emelkedés a villamosenergia-iparban, az építőiparban, a textilruházati iparban, a híradás- és vákuumtechnikai iparban, valamint a húsiparban is. A külkereskedelem exportteljesítményeivel már többször foglalkoztunk és a tavalyi évet több ízben értékeltük. Arról azonban már kevesebb szó esett, hogy a magyar ipar a külkereskedelemnek milyen mennyiségben adott át értékesítésre árukat. Kiderült, hogy az első háromnegyed évben az állami ipar 5,7, a szövetkezeti ipar pedig 14,7 százalékkal több terméket adott át, mint 1970 hasonló időszakában. Ez a növekedési ráta az állami ipar esetében messze elmarad az előző éviektől, mivel 1969-ben a növekedés 12,3, 1970-ben pedig 19,3 százalék volt. A szövetkezetek esetében javuló tendenciának vagyunk tanúi, mivel 1969-ben 4,9 százalékos a visszaesés, ezzel szemben pedig 1970-ben 13 százalékos a növekedés. Az állami iparon belül a szóródás igen nagy. Több olyan fontos iparágunk van, amelyik a külkereskedelemnek kevesebb árut adott át, mint 1970- ben, de számos olyan iparág is akad, ahol ennek az ellenkezője volt a jellemző. Így például növekedést látunk a villamosenergia-iparban, ahol több mint 30 százalékos az emelkedés, a gépiparban 7,3 százalékos, az építőanyagiparban 19,3 százalékos, a vegyiparban 8,6 százalékos, a nehéziparban 4,7 százalékos, a textiliparban 5,5 százalékos, a könnyűiparban 9,1 százalékos, az élelmiszeriparban 6,3 százalékos, s ebből kiemelkedik a húsipar, ahol 20,9 százalékos a fejlődés. Kiugró a betonelem-export, ennek az az oka, hogy alacsony szintről indultak, nagyon pozitívan kell azonban értékelni a híradás- és vákuumtechnikai ipar jó eredményét, vagy például a gyógyszeriparét, márcsak azért is, mert a gyógyszeripar viszont az előbbivel ellentétben igen magas exportszintről indult. Voltak az állami iparban olyan iparágak is, amelyek 1971 első háromnegyedében kevesebb árut adtak át a külkereskedelemnek, mint 1970 hasonló időszakában, így például visszaesett a kohászat ilyen irányú értékesítése (7 százalék), s ezen belül a vaskohászaté (3 százalék), a gépiparon belül kedvezőtlenek az eredmények a gépek és gépi berendezések gyártásában (5 százalék), a közlekedési eszközök csoportjában (2,2 százalék), az építőanyagon belül a tégla-, cserép- és vízállóanyagiparban (2,5 százalék), az 1970. évinek csak a felét adta a kőolajfeldolgozóipar, valamelyest visszaesett a fafeldolgozóipar (1,8 százalék), és a bútoripar (1,6 százalék) szállítása. A könnyűiparban csökkent az átadott mennyiség a nyomdaiparban (2,3 százalék), a gyapjúiparban (18,9 százalék), és a cipőiparban (1,2 százalék). Az élelmiszeriparban 3 olyan ágazatot találunk, amely kevesebbet szállított, mint egy évvel korábban. Visszaesett a tartósítóipar (4,7 százalék), és a dohányipar (10,3 százalék), s feltűnő csökkenés következett be a tejiparban (40,5 százalék). A felsorolás jól mutatja, hogy kisebb azoknak az iparágaknak a száma, ahol viszszaesés következett be, de ezek között van olyan fontos iparág is, mint például a közlekedési eszközöket gyártó, vagy a kőolaj feldolgozó ipar. Az állami iparnál sokkal jobb eredményeket értek el a szövetkezetek, bár ehhez hozzá kell tenni, hogy a volumen jóval kisebb. A szövetkezeti iparban három kivételével, minden iparág és ágazat több terméket adott át a külkereskedelemnek, mint 1970 hasonló időszakában, sőt ezek között néhány kiugró teljesítménnyel is találkoztunk. Nézzük először azokat, ahol növekedést tapasztalunk: a kohászat (26,3 százalék), a gépipar (15,8 százalék) ezen belül a gépek és gépi berendezések gyártása (36,5 százalék), a villamosipari gépek és készülékek gyártása (67,5 százalék), a műszeripar (8,4 százalék) és a fémtömegcikkipar (2,6 százalék), az építőanyagipar (7,2 százalék), a vegyipar (20,1 százalék), s így az egész szövetkezeti nehézipar 15,9 százalékkal növelte az átlagos termékek mennyiségét. A könnyűiparon belül növekedett a külkereskedelemnek átadott mennyiség a papíriparban (18 százalék), a textiliparban (49,2 százalék), a bőr-, szőrme- és cipőiparban (7,2 százalék) a textilruházati iparban (25,1 százalék), a kézmű- és háziiparban (26,7 százalék) és így az egész könnyűipar 14,4 százalékkal növelte szállításait. Az úgynevezett egyéb ipar 14,5 százalékkal több terméket adott át. Visszaesett viszont a kiszállítás a közlekedési eszközök gyártásában (80,1 százalék), a híradás- és vákuumtechnikai iparban (95,1 százalék) a feldolgozóiparban (1,7 százalék) és az élelmiszeriparban (68 százalék). Ahol tehát visszaesés következett be, ott sajnos a mérték rendkívül nagy. Mindent egybevetve a szövetkezeti ipar 14,7 százalékkal több árut adott át a külkereskedelemnek, mint egy évvel korábban. Az utolsó negyedév értékelésével természetesen még lesznek változások, de az eddig kialakult kép már alig változik. Dr. Aba Iván MENNYI TERMÉKET ADOTT ÁT AZ ÁLLAMI IPAR A KÜLKERESKEDELEMNEK INUNHBINuIlin RÖVIDEN . A. Chereinek, az algériai kereskedelmi minisztérium főosztályvezetőjének vezetésével algériai kereskedelmi delegáció érkezett Budapestre. A METALIMPEX 62 ezer dollár értékű szerződést kötött iraki céggel 700 tonna betonacél szállítására. Francia gyártmányú formatartó bélésanyag gyártására gépet vásárolt a Pamuttextilművek székesfehérvári üzeme. A francia gép a bélésvászonra vékony poliamid réteget von, s ez megadja a formatartó képességet. Az új anyag üzemszerű gyártása január első napjaiban kezdődik. A NIKEX szerződést kötött az iraki pénzügyminisztérium beruházó szervével: 700 ezer dollár értékben egy komplett, napi 100 tonnás kapacitású mészművet szállít Irakba. A Csepel Vas- és Fémművekből hétfőn Jugoszláviába 10 vagon acélbuga, Romániába és az NSZK-ba 1-1, Franciaországba pedig 2 vascsővel megrakott vagon indult. HÁZTARTÁSI GÉPEK 20 MILLIÓ DOLLÁROS EXPORTJA A TRANSELEKTRO 1971-ben több mint 20 millió dollár értékben exportált háztartási gépeket. A háztartási berendezések külföldi értékesítését 1968- ban kezdték meg, s az exporteredményekhez hozzájárult az is, hogy a VBKM több licencet vásárolt a korszerű gyártás érdekében. Az első licencet Nyugat-Németországból vásárolták, amelynek alapján tűzhelyeket kezdtek gyártani, s így 1970- ben már 25 ezer darab tűzhelyet szállítottak az NSZK-nak. A háztartási gépek exportjában keresett cikk a hűtőszekrény; 1971-ben már 80 ezer magyar hűtőszekrényt exportált a TRANSELEKTRO, s ebből 25 ezer darab a tőkésországokba került. A Hűtőgépgyár 1972-ben már egy-, két- és háromcsillagos jelzéssel készíti a hűtőszekrényeit. (A csillagok a gépek teljesítményét jelzik.) A gyárban az export további növekedésével számolnak, mivel a svájci licenc alapján gyártott abszorbciós hűtőszekrények iránt a szocialista és nyugat-európai cégeken kívül az USA-ból és Kanadából is érdeklődnek. Igen örvendetesen emelkedett 1971- ben a háztartási kisgépek kivitele is. A hazai gyártó cégek külföldi licenc alapján gyártják a háztartási grillsütőket. Keresett exportcikk az ötliteres konyhai minibojler, az asztali ventillátor ez utóbbiból 3 millió dollárért szállítót külföldre a TRANSELETERO 1971-ben Az új évben a kisgépek tőkés exportjánál 30 százalékos, a szocialista exportnál 15 százalékos emelkedésre számítanak. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp. V., Dorottya u. 6. IV. em. Telefon: 183—860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc igazgató Kiadóhivatal, Bp. Vill., Blaha Lujza tér 1—3. Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 71.4505/3 Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008