Világgazdaság, 1972. január (4. évfolyam, 1/750-19/768. szám)

1972-01-04 / 1. (750.) szám

MAGYAR GAZDASAG VILÁGGAZDASAG Die Presse Keleti kereskedelem új szempontok alapján Míg a legtöbb nyugati állam összes külkereskedelmi forgalmában a szocia­lista országok forgalma kereken 3,4 százalékot tesz ki, addig Ausztria ki­vitelében a múlt évben a részarány 13 százalék, a bevitelében pedig 9 szá­zalék volt. Nyilvánvaló, hogy a KGST- államokkal folytatott külkereskedelem bármilyen változása Ausztriára nézve sokkal nagyobb hatással van, mint bár­mely más tőkésországra. A KGST- országokkal a fizetési forgalom több­oldalúvá tétele és a kereskedelem libe­ralizálása az osztrák keleti kereskedel­met új helyzet elé állította. A Szövetségi Gazdasági Kamara ke­reskedelempolitikai és külkereskedelmi osztályának vezetője, dr. Gleissner nyilatkozata szerint az osztrák piac megnyitásának a szocialista országok számára kölcsönösségen kell alapulnia. Példaképpen említette, hogy a Kama­rának ilyen feltétellel nincs aggálya az import lökésszerű emelkedésének folytatódása ellen sem. Összefüggésben van ez a liberalizálás programmjával is, amely tervbe veszi, hogy a szocia­lista államokat fokozatosan egyenlő el­bírálás alá vonják Ausztria nyugati ke­reskedelmi partnereivel. Ebben a tekin­tetben Ausztria liberálisabb, mint a többi GATT-ország, de az osztrák gaz­daság érdekeinek védelmére — Gleiss­ner szerint — szerződéssel biztosítékot kell nyújtani. Ezt az ún. kibúvó zára­dékkal (escape clause) kell megoldani, amely megengedné, hogy a Keletről jövő, piacot zavaró importtételek ese­tében az egyes KGST-államokkal szemben a liberalizálást felfüggesszék, illetve korlátozzák. Ha az osztrák ex­portőrök helyzete a keleti piacokon romlanék — itt is csak egyes államokra és nem a KGST egészére kell gon­dolni —, alkalmazni kellene a „kibúvó záradékot”. Gleissner nem hiszi ugyan, hogy erre sor kerül, a biztosítékot mégis szükségesnek tartja. A KGST-országokból származó oszt­rák import liberalizálása ellenében is aligha képzelhető el a szocialista or­szágokban már jelenleg is a múltnál liberálisabban kezelik a bevitelt. Az ausztriai kivitelt illetően hosszú lejá­ratú politikára van szükség, állapította meg Gleissner. Kontingensek bővítése is elképzelhető a szocialista országok részéről. Eddig csak Lengyelországgal kötött szerződést Ausztria a teljes liberalizá­lásra. Ezt 1974. végéig fokozatosan kell elérni. Remélhető, hogy más szocialista országokkal is megállapodást lehet majd kötni. A KGST-államokkal fennálló fizetési forgalom is lényegesen megváltozott. Eddig — az NDK-n és Románián kí­vül — Ausztria minden KGST-ország­­gal „multilaterizálta” a fizetési forgal­mat. Ezzel a schillingben történő szám­lázás és a valutáris kockázat kiküszö­bölése elvileg lehetővé vált, bár gya­korlatilag nem minden esetben, mert a fizetés bármely nyugati konvertibilis devizában teljesíthető. Románia és az NDK a kétoldalú fizetési forgalom fenntartását kívánják, a klíring kere­tében azonban a schillingben történő számlázáshoz hozzájárultak. Gleissner szerint az „egészséges schillinget” a számlázásnál mind keleti, mind nyugati viszonylatban az eddiginél nagyobb mértékben fogják alkalmazni. Ami a fizetési forgalom lebonyolí­tását illeti, a szocialista országokkal a bilaterális és multilaterális módozat ke­verékével kell számolni, ami a szocia­lista országok gazdasági rendszerének a következménye. A szocialista orszá­gokkal a teljes liberalizálás után is hosszú lejáratú kereskedelmi szerződé­sek kötésére lesz szükség. Ausztria ke­leti kereskedelmének jövőjét a kamara osztályvezetője optimisztikusan ítéli meg és azt reméli, hogy a volumen tovább fog bővülni. (1971. december 26.) A csehszlovák gazdaság 1971-ben na­gyobb eredményeket mutathat fel, mint az előző esztendőben. Ez elsősorban a dolgozók lelkes közreműködésének tu­lajdonítható. A gazdaságban azonban továbbra is problémák adódnak, így például az anyaggazdálkodás körében Tavaly az állami ipar összes ráfordí­tásainak 60,7 százalékát tették ki az anyagráfordítások. Ha az anyagfelhasz­nálást 1 százalékkal csökkentenék, ez 2,3 milliárd korona megtakarítást ered­ményezne. Ezért olyan fontos az anyag­­gazdálkodás. Idén tovább nőttek az anyagráfordí­tások, ami még nem lenne nagyobb baj, ha ezt meghaladó ütemben emelkedtek volna az egyéb mutatók: a termelé­kenység és jövedelmezőség. A jövedel­mezőség mutatója azonban nemhogy emelkedett, de kissé hanyatlott. A fő gondot az anyagráfordítások növeke­dése okozza. Növekedtek az energeti­kában 1,6 százalékkal, a bányászatban 1,13 százalékkal, a fogyasztási cikkeket termelő iparban 0,59 százalékkal, vi­szont csökkentek a gépiparban 0,1 szá­zalékkal, a vegyiparban 0,39 százalék­kal, az egész iparra nézve pedig 0,3 szá­zalékkal emelkedtek (I—III. negyedév). Közismert összefüggés, hogy az anyag­­ráfordításokat a termelés technológiája Mi legyen a fő feladat Csehszlovákiában 1972-ben határozza meg, de az eddigi tapaszta­latok szerint, mérsékelni lehet őket és a vállalatoknak megvannak ehhez a tartalékaik. Ha viszont ez nem sikerül és a növekedés jövőre is folytatódik, akkor néhány fontos társadalmi jelen­tőségű intézkedést el kell halasztani. Az anyagráfordítások csökkentését célozta az ún. komplex szocialista ra­cionalizálás. Most úgy tűnik, hogy a racionalizálási programok papíron ma­radtak, alig valósult meg belőlük va­lami. Ez annak is következménye, hogy sok vállalatnál formálisan értelmezték a dolgozóknak az irányításban való részvételét. Tartottak ugyan a vállala­toknál termelési értekezleteket, de a párt- és szakszervezetek nem „szorítot­ták” eléggé a vezetést, megelégedtek a puszta kötelezettségvállalással és nem törődtek a vállalások végrehajtásával. Az anyaggazdálkodás elhanyagolása sú­lyos veszteséget okoz mind a vállala­toknak, mind az állami költségvetés­nek. A jövőben ezért a korábbinál jó­val nagyobb mértékben kell arra töre­kedni, hogy a termelésben ne csak a mennyiséget nézzék, hanem elsősorban a minőséget. Ezt a párt- és szakszer­vezeteknek kell kezdeményezniük. (1971. december 22.) TIME THE WEEKLY NEWSMAGAZINE A valutaparitások rendezése követ­keztében az amerikai export világ­szerte olcsóbbá válik. A Boeing Co. számításai szerint a valuták átértéke­lése következtében a 25 millió dollár értékű 747-es „jumbo-jet” (sugárhajtású óriási repülőgép) 10 százalékkal olcsób­bá válik a külföldi légitársaságok szá­mára. Az amerikai szénexportőrök szö­vetségének elnöke szerint a dollár 8 százalék körüli leértékelése ugyanazt a hatást­ eredményezi, mint ha a japán acélművek számára eladott kohókoksz tonnánkénti árát 14 dollárról 13-ra csökkentették volna. A tényleges hatás azonban ennél lényegesen komolyabb lesz, mert a jen és a dollár új értékei közötti különbség, mintegy 17 száza­lékot tesz ki. Az amerikai farmerek szintén rend­kívüli hasznot húzhatnak a valuta­rendezésből. Az USA közép-nyugati vidékei szójabab termésének mintegy fele, és Washington állam téli búza­termésének 85 százaléka külföldön ke­rül értékesítésre. Most, hogy deviza­áraikat csökkenthetik, az amerikai farmerek a szokottnál nagyobb eladá­sokra számíthatnak. Az importnál a kép fordított: a Volks­wagenek, a Yamaha motorok, a francia borok és angol szövetek, valamint szá­mos más importcikk ár felszökik az amerikai piacon. A paritásmódosítások importcsökkentő hatá­sát az import pót­adó eltörlése persze enyhíti, és az is valószínű, hogy a piacon­ maradás érde­kében néhány importőr leszorítja ter­mékeinek dollárárait. Egy svájci ke­reskedelmi szakember véleménye az, hogy a pótadó megszüntetése ellenére a svájci árák 15 százalékkal drágábbak lesznek az USA-ban. Az viszont tény, hogy a siket whiskyhez szokott amerik­ a valutarendezés hatásai amerikai társaságokra haiak nem fognak átérni a bourbonra vagy a rozspálinkára, bármi történjék is az árakkal. Az import drágulása kö­vetkeztében az egyes iparágakban lehe­tőség nyílik majd a termelés fokozá­sára, és így új munkaerők foglalkoz­tatására — elsősorban az autó-, az acél- és textiliparban. Az amerikai multinacionális vállala­tok számára ugyancsak hasznot ered­ményez a valutarendezés. Külföldi léte­sítményeik bevételeinek értéke az illető ország nemzeti valutájának a dollár­hoz viszonyított átértékelésével arányo­san emelkedni fog. Ennél lényegesebb az a tény, hogy a valutáris rendezés­sel csökkent a veszély, hogy a multi­nacionális vállalatokat korlátozzák te­vékenységükben. Egy világméretű valu­táris és kereskedelmi háború kibonta­kozása esetén ugyanis ezek a vállalatok a támadások középpontjába kerültek volna. Ugyanakkor nem valószínű, hogy a multinacionális vállalatok a közeljövő­ben külföldön tovább terjeszkednének. Ennek oka kettős. Az egyik, hogy míg az USA-ban a gazdasági növekedés üteme gyorsul, a legtöbb európai or­szágban és Japánban csökkenő tenden­ciát mutat. Ezen országok problémáit fokozhatja még az is, hogy áruik érté­kesítésekor az amerikai konkurenciá­val is meg kell küzdeniük. A másik ok, hogy a multinacionális vállalatoknak a korábbinál több dollárra van szüksé­gük ahhoz, hogy külföldön vállalatot alapítsanak vagy létesítményeiket bő­vítsék. A Wall Street szakértői úgy vélik, hogy ezek a vállalatok az Egye­sült Államokon belül fogják fokozni tevékenységüket , amit az amerikai gazdaság örömmel fogad. (1971. decem­ber 27.) Gyorsmérleg Csepelen A Csepel Vas- és Fémművek jól zárta az 1971-es esztendőt. Ötvenmillió forintnyi termékkel készítettek többet 1971-ben, mint az előző évben. A ter­vezettnél 21 ezer tonnával több mele­gen hengerelt cső, s a tervnek meg­felelően (többek között) 36 400 motor­­kerékpár, 7231 konfekcióipari varrógép és 1002 különböző szerszámgép hagyta el a gyár területét. A Csepel Művek 17 vállalata közül a legkiemelkedőbb eredményt a Híradástechnikai Gépgyár és a Fémmű érte el. Az előbbi 3,7 százalékkal termelt többet a tervezettnél, a Fémműben pe­dig 30 millió forint értékű finomkohá­szati termékkel gyártottak többet. A csepeli tröszt a 3,1 milliárd forin­tos exporttervét 1,6 százalékkal telje­sítette túl. Ennek eredményeként (töb­bek között) 2390 motorkerékpárral és jelentős menyiségű pótalkatrésszel, 8 millió forint értékű híradástechnikai cikkel többet kaptak a külföldi vásár­lók, mint ahogy az az 1971-es tervek­ben szerepelt. Az exportterv túlteljesí­tésének értékét növeli, hogy jelentősen — 40 millió forinttal csökken — az ál­lami támogatás. Csupán egy vállalatnál okozott ko­moly problémát — elsősorbn a munka­erőhiány és az állami támogatás csökkentése. Az Acélmű ugyanis a ter­vezett 90 millió forintos nyereség he­lyett, 50 milliós forintos veszteséggel zárja az évet. Bővül a jugoszláv kishatármenti forgalom A Zala megyei szövetkezeti kiskeres­kedelem áruforgalmi szervezete a HUNGAROCOOP közreműködésével 1970-ben 140 ezer dollárért cserélt árut jugoszláv kereskedelmi intézményekkel. A forgalom 1971-ben elérte a 200 ezer dollárt. A határment­i árucsere fő célja az áruválaszték bővítése, az áruellátás javítása. Zalából például háztartási gé­peket, kézi szerszámokat, kályhacsem­pét stb. szálltítottak és cserébe sört, ételízesítő levesporokat, vízvezeték-sze­relvényeket hoztak be. A folyamatban levő tárgyalások szerint 1972-ben to­vább erősödik a kereskedelmi együtt­működés és mintegy 30 százalékkal kí­vánják növelni az árucsere-forgalmat. A KOMLÓI KONFEKCIÓ LÍBIÁBAN Tudósítónktól: Egyhetes üzleti úton járt Líbiában a HUNGAROCOOP üzletkötőivel Zseni Pál, a komlói Carbon Könnyűipari Vál­lalat igazgatója. Líbiai kapcsolataikról és az üzleti út eredményeiről kértünk tőle tájékoztatást. — Négyéves kapcsolat fűz bennünket egymáshoz — mondotta. — Ez idő alatt összesen 100 millió font értékű ruhá­zati cikket szállítottunk Líbiába. Meg­állapodtunk a Carbon jövő évi export­jában, 15 millió forint értékben. Esze­rint 60 ezer darab, saját alapanyagból készült különféle ruházati cikket ex­portálunk Líbiába. Tárgyaltunk 1973-as exportról is. Elvi megállapodás szüle­tett, amelyre még januárban visszaté­rünk, amikor Magyarországra érkeznek a líbiai kereskedők. Líbia nekünk jó piac. Hosszú távra is megalapozható az exportunk. Nagy az árverseny, de a mi yester-alapanyagú konfekciónk meg­állja helyét és keresett. Hogy mégsem merünk nagyobbat előre lépni, amögött sajátos probléma rejtőzik. A népgazda­ságnak előnyös, ha saját alapanyagból varrott konfekciót exportálunk. Ez vi­szont nem egészen esik egybe a válla­lati érdekekkel. A kereslet nagyobb kihasználása­ ugyanis finanszírozási gondokba ütközik. Arra lenne szükség, hogy — amennyiben a líbiaiak a fede­zeti biztosítékot megnyitják, vagyis az ellenérték befolyása biztos — az MNB hitelezze meg a vállalatnak a textil­alapanyag megvásárlását. Csak ebben az esetben tudjuk fokozni exportunkat — mondotta a komlói Carbon igaz­gatója. Csehszlovák szövőgépek 1971 utolsó napjára megérkezte­k az új rendszerű csehszlovák hidraulikus szövőgépek a Magyar Selyemipari Vál­lalathoz. A 40 millió forintos beruhá­zásból 66 vetélő nélküli szövőgépeket vásároltak. Az új gépeken a vetülék­fonalat vízcsepp „viszi át” az egyik ol­dalról a másikra. Az új csehszlovák gé­pek 350 fordulatszámmal dolgoznak, s elődeiknél évi 20—25 ezer négyzetméter kelmével termelnek többet. Az új szö­vőgépekkel egy időben kikészítő és festődés gépek is érkeztek Dániából és az NSZK-ból. Az új szövő- és kikészítő­berendezéseket az első negyedévben helyezik üzembe. A beruházás eredményeképpen a Magyar Selyemipari Vállalat 1972-ben mintegy másfél millió négyzetméterrel több selyemszövetet gyárt majd. 1972. JANUÁR 4. Szőnyegexport a Szovjetunióba Moszkvai tudósítónktól: Az ARTEX 1971-ben kontingens alapján 700 ezer rubel értékben 200 ezer négyzetméter szőnyeget szállított a Szovjetunióba. Mivel ez a termék is a közszükségleti cikkek kategóriájába tartozik, a szovjet cégek szívesen fo­gadták a magyar vállalat további 130 ezer négyzetméteres szállítási ajánla­tát. Így a múlt évben összesen 1 mil­lió 100 ezer rubelért exportált az ARTEX szőnyegeket. Erre az évre növekedett a kontin­gens: 900 ezer rubel értékben 250 ezer négyzetméter szőnyeg eladását irá­nyozza elő. A gyártók jobban igazod­tak a piaci igényekhez, így a kül­kereskedelem erre a mennyiségre 1,2 millió rubelért írhatott alá szerződést partnereivel. Ezenkívül a tárgyalások során 100 ezer négyzetméter kontin­gensen felüli szőnyeg exportjában is megállapodtak. ­ Az állami ipar a legújabb adatok szerint az előző évnél 5,7%-kal több terméket adott át külföldi értékesítésre a külkereskedelemnek. Különösen jelentős az emelkedés a villamosenergia-iparban, az építőiparban, a textil­­ruházati iparban, a híradás- és vákuumtechnikai iparban, valamint a hús­iparban is.­­ A külkereskedelem exportteljesítmé­nyeivel már többször foglalkoztunk és a tavalyi évet több ízben értékeltük. Arról azonban már kevesebb szó esett, hogy a magyar ipar a külkereskede­lemnek milyen mennyiségben adott át értékesítésre árukat. Kiderült, hogy az első háromnegyed évben az állami ipar 5,7, a szövetkezeti ipar pedig 14,7 szá­zalékkal több terméket adott át, mint 1970 hasonló időszakában. Ez a növe­kedési ráta az állami ipar esetében messze elmarad az előző éviektől, mi­vel 1969-ben a növekedés 12,3, 1970-ben pedig 19,3 százalék volt. A szövetkeze­tek esetében javuló tendenciának va­gyunk tanúi, mivel 1969-ben 4,9 száza­lékos a visszaesés, ezzel szemben pe­dig 1970-ben 13 százalékos a növeke­dés. Az állami iparon belül a szóródás igen nagy. Több olyan fontos ipar­águnk van, amelyik a külkereskedelem­nek kevesebb árut adott át, mint 1970- ben, de számos olyan iparág is akad, ahol ennek az ellenkezője volt a jel­lemző. Így például növekedést látunk a villamosenergia-iparban, ahol több mint 30 százalékos az emelkedés, a gép­iparban 7,3 százalékos, az építőanyag­iparban 19,3 százalékos, a vegyiparban 8,6 százalékos, a nehéziparban 4,7 szá­zalékos, a textiliparban 5,5 százalékos, a könnyűiparban 9,1 százalékos, az élel­miszeriparban 6,3 százalékos, s ebből kiemelkedik a húsipar, ahol 20,9 száza­lékos a fejlődés. Kiugró a betonelem-export, ennek az az oka, hogy alacsony szintről indul­tak, nagyon pozitívan kell azonban ér­tékelni a híradás- és vákuumtechnikai ipar jó eredményét, vagy például a gyógyszeriparét, márcsak azért is, mert a gyógyszeripar viszont az előbbivel ellentétben igen magas exportszintről indult. Voltak az állami iparban olyan ipar­ágak is, amelyek 1971 első három­negyedében kevesebb árut adtak át a külkereskedelemnek, mint 1970 hasonló időszakában, így például visszaesett a kohászat ilyen irányú értékesítése (7 százalék), s ezen belül a vaskohászaté (3 százalék), a gépiparon belül kedve­zőtlenek az eredmények a gépek és gé­pi berendezések gyártásában (5 száza­lék), a közlekedési eszközök csoportjá­ban (2,2 százalék), az építőanyagon be­lül a tégla-, cserép- és vízállóanyag­iparban (2,5 százalék), az 1970. évinek csak a felét adta a kőolajfeldolgozó­ipar, valamelyest visszaesett a fafeldol­gozóipar (1,8 százalék), és a bútoripar (1,6 százalék) szállítása. A könnyűipar­ban csökkent az átadott mennyiség a nyomdaiparban (2,3 százalék), a gyap­júiparban (18,9 százalék), és a cipőipar­ban (1,2 százalék). Az élelmi­szeri­par­ban 3 olyan ágazatot találunk, amely kevesebbet szállított, mint egy évvel korábban. Visszaesett a tartósítóipar (4,7 százalék), és a dohányipar (10,3 szá­zalék), s feltűnő csökkenés következett be a tejiparban (40,5 százalék). A fel­sorolás jól mutatja, hogy kisebb azok­nak az iparágaknak a száma, ahol visz­­szaesés következett be, de ezek között van olyan fontos iparág is, mint pél­dául a közlekedési eszközöket gyártó, vagy a kőolaj feldolgozó ipar. Az állami iparnál sokkal jobb ered­ményeket értek el a szövetkezetek, bár ehhez hozzá kell tenni, hogy a volumen jóval kisebb. A szövetkezeti iparban három kivételével, minden iparág és ágazat több terméket adott át a kül­kereskedelemnek, mint 1970 hasonló időszakában, sőt ezek között néhány kiugró teljesítménnyel is találkoztunk. Nézzük először azokat, ahol növeke­dést tapasztalunk: a kohászat (26,3 szá­zalék), a gépipar (15,8 százalék) ezen belül a gépek­ és gépi berendezések gyártása (36,5 százalék), a villamosipa­ri gépek és készülékek gyártása (67,5 százalék), a műszeripar (8,4 százalék) és a fémtömegcikkipar (2,6 százalék), az építőanyagipar (7,2 százalék), a vegy­ipar (20,1 százalék), s így az egész szö­vetkezeti nehézipar 15,9 százalékkal növelte az átlagos termékek mennyisé­gét. A könnyűiparon belül növekedett a külkereskedelemnek átadott mennyi­ség a papíriparban (18 százalék), a tex­tiliparban (49,2 százalék), a bőr-, szőr­me- és cipőiparban (7,2 százalék) a textilruházati iparban (25,1 százalék), a kézmű- és háziiparban (26,7 százalék) és így az egész könnyűipar 14,4 száza­lékkal növelte szállításait. Az úgyne­vezett egyéb ipar 14,5 százalékkal több terméket adott át. Visszaesett viszont a kiszállítás a közlekedési eszközök gyár­tásában (80,1 százalék), a híradás- és vákuumtechnikai iparban (95,1 száza­lék) a feldolgozóiparban (1,7 százalék) és az élelmiszeriparban (68 százalék). Ahol tehát visszaesés következett be, ott sajnos a mérték rendkívül nagy. Mindent egybevetve a szövetkezeti ipar 14,7 százalékkal több árut adott át a külkereskedelemnek, mint egy évvel korábban. Az utolsó negyedév értékelésével ter­mészetesen még lesznek változások, de az eddig kialakult kép már alig vál­tozik. Dr. Aba Iván MENNYI TERMÉKET ADOTT ÁT AZ ÁLLAMI IPAR A KÜLKERESKEDELEMNEK IN­UN­HBIN­u­Ilin RÖVIDEN . A. Chereinek, az algériai kereske­delmi minisztérium főosztályvezetőjé­­nek vezetésével algériai kereskedelmi delegáció érkezett Budapestre. A METALIMPEX 62 ezer dollár ér­tékű szerződést kötött iraki céggel 700 tonna betonacél szállítására. Francia gyártmányú formatartó bé­lésanyag gyártására gépet vásárolt a Pamuttextilművek székesfehérvári üze­me. A francia gép a bélésvászonra vé­kony poliamid réteget von, s ez meg­adja a formatartó képességet. Az új anyag üzemszerű gyártása január első napjaiban kezdődik. A NIKEX szerződést kötött az iraki pénzügyminisztérium beruházó szervé­vel: 700 ezer dollár értékben egy komp­lett, napi 100 tonnás kapacitású mész­­művet szállít Irakba.­­ A Csepel Vas- és Fémművekből hét­főn Jugoszláviába 10 vagon acélbuga, Romániába és az NSZK-ba 1-1, Fran­ciaországba pedig 2 vascsővel meg­rakott vagon indult. HÁZTARTÁSI GÉPEK 20 MILLIÓ DOLLÁROS EXPORTJA A TRANSELEKTRO 1971-ben több mint 20 millió dollár értékben expor­tált háztartási gépeket. A háztartási be­rendezések külföldi értékesítését 1968- ban kezdték meg, s az exporteredmé­nyekhez hozzájárult az is, hogy a VBKM több licencet vásárolt a kor­szerű gyártás érdekében. Az első licencet Nyugat-Németország­­ból vásárolták, amelynek alapján tűz­helyeket kezdtek gyártani, s így 1970- ben már 25 ezer darab tűzhelyet szállí­tottak az NSZK-nak. A háztartási gépek exportjában keresett cikk a hűtő­­szekrény; 1971-ben már 80 ezer magyar hűtőszekrényt exportált a TRANS­ELEKTRO, s ebből 25 ezer darab a tőkésországokba került. A Hűtőgépgyár 1972-ben már egy-, két- és háromcsillagos jelzéssel készíti a hűtőszekrényeit. (A csillagok a gépek teljesítményét jelzik.) A gyárban az export további növekedésével számol­nak, mivel a svájci licenc alapján gyár­tott abszorbciós hűtőszekrények iránt a szocialista és nyugat-európai cégeken kívül az USA-ból és Kanadából is ér­deklődnek. Igen örvendetesen emelkedett 1971- ben a háztartási kisgépek kivitele is. A hazai gyártó cégek külföldi licenc alap­ján gyártják a háztartási grillsütőket. Keresett exportcikk az ötliteres kony­­hai minibojler, az asztali ventillátor ez utóbbiból 3 millió dollárért szállítót külföldre a TRANSELETERO 1971-ben Az új évben a kisgépek tőkés export­jánál 30 százalékos, a szocialista ex­portnál 15 százalékos emelkedésre szá­mítanak. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp. V., Dorottya u. 6. IV. em. Telefon: 183—860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc igazgató Kiadóhivatal, Bp. Vill., Blaha Lujza tér 1—3. Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 71.4505/3 Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008

Next