Világgazdaság, 1972. február (4. évfolyam, 21/770-41/790. szám)

1972-02-01 / 21. (770.) szám

BHUTTO PEKINGBEN Pakisztán gazdasági problémái Sűrített programú hét után Bhutto pakisztáni államfő a Kínai Nép­­köztársaságba utazott. Előzőleg több észak-afrikai és ázsiai országban igye­kezett vallási alapon felsorakoztatni maga mögött Pakisztán barátait. A hét végén otthon, Rawalpindiben a Világbank elnökével, a Nemzetközösség főtitkárával és más nemzetközi szervek képviselőivel folytatott tárgyaláso­kat. A diplomáciai aktivitás kétségtelenül Pakisztán elszigetelődését hiva­tott megakadályozni. Bhutto megbeszélésein az ország keleti részének el­vesztése nemcsak mint presztizskérdés merül fel, hanem súlyos gazdasági gondok okozójaként is. A pekingi látogatásról részletek eddig nem szivárogtak ki. A jelentések a gaz­dasági együttműködés kérdését az egyik napirendre kerülő témaként emlegetik. McNamara szombati látogatásáról pe­dig azt írták a hírügynökségek, hogy a gazdasági problémák megvitatása sze­repelt a középpontban. Elsősorban a Bangla­desh Népi Köztársasághoz fű­ződő kapcsolatok helyreállításáról és a Pakisztánt segélyező kormányközi kon­zorcium jövőbeni tevékenységéről volt szó. A Világbank elnöke jelezte, hogy a konzorcium a további segély nyújtá­sát leállítja mindaddig, amíg az eddigi adósságok visszafizetésében a két ország (Pakisztán és Bangla­desh) meg nem állapodik. Smith, a Nemzetközösség fő­titkára viszont McNamarához hason­lóan felajánlotta, hogy hajlandó meg­újítani a gazdasági segélyt. A pakisztáni államfő két újabban elhangzott nyilatkozata is utal arra, hogy felismerte a politikai és gazda­sági elszigetelődés veszélyét. Egyrészt, hangsúlyozta, hogy a Nemzetközösség­ből történt pakisztáni kilépés nem jár együtt a diplomáciai kapcsolatok meg­szakításával, s Pakisztán kész, hogy „a kitűnő bilaterális kapcsolatokat Ang­liával és a többi nemzetközösségi or­szággal fenntartsa”. Az államfő Bangla­desh Pakisztán részéről történő elis­merésének lehetőségét is felvillantotta. „Ha Bangla­desh ma itt van, holnapra nem tűnik el” — így hangzik a sokat sejtető mondat. Haszan pakisztáni pénzügyminiszter január elején még kategorikusan azt állította, hogy Pakisztán folyamatban levő költségvetését nem változtatják meg. A keleti tartomány az ország része — hangsúlyozta. Időközben Isz­lámábádban is kénytelenek voltak tu­domásul venni, hogy Bangla­desh rea­litás. Ez a tény nemcsak Pakisztán nemzeti büszkeségére politikai csapás, hanem előidézője a rövid pakisztáni történelem legsúlyosabb gazdasági vál­ságának. Az ország bruttó nemzeti terméke az új helyzetben a korábbi­nak a felét sem éri el. Nyugat-Pakisztán beruházásai a volt keleti tartományban meghaladták a 2 milliárd pakisztáni rúpiát (1 dollár­t 4,76 rúpiával). A keleti tartomány ipari vállalatai majdnem kizárólag nyugat­­pakisztáni kézben voltak. A pakisztáni bankok 500 millió rúpia hitelt nyújtot­tak ezeknek a keleti vállalatoknak és 2 milliárd rúpia jutott az egykori tar­tományba a külföldi hitelezőktől a központi állami intézmények közvetí­tésével. A keleti tartomány volt a nyugat­­pakisztáni ipari termékek legfontosabb felvevő piaca. Gyapotszálat, gyapot­textíliákat, gyógyszereket és élelmiszert nagy mennyiségben szállítottak a mai Bangla­deshbe. Az 1970. június 30-ával végződött pénzügyi évben Nyugat- Pakisztán 1,7 milliárd rúpiáért értéke­sített termékeket az ország másik felé­ben. Mivel a tartomány a függetlenné válás óta nem veszi át ezeket a termé­keket, a nyugat-pakisztáni vállalatok­nak új piacok után kell nézni, s ez rendkívül nehéznek bizonyul. Jutatermékekből, nyersrutából, bőr­ből, fűszerekből és teából a keleti tar­tomány volt Nyugat-Pakisztán fő szállítója. Ez a forrás most elapadt, s Nyugat-Pakisztánnak például csak a teáért 245 millió rúpia ér­tékben kell évente devizát fizetnie. Ideiglenesen barter megállapodással sikerült a teát beszerezni Ceylonból, de ez a kapcsolat hosszú távra nem biz­tosított. Pakisztán kénytelen volt el­törölni egyes termékek importtilalmát, amelyet devizamegtakarítás céljából hozott, így ismét szabad az út a kül­földi gyufa, jutatermékek, műselyem, gyömbér és bőr előtt. Jelentősen csökkennek a pakisztáni adóbevételek, mivel Bangla­desh mint adóforrás megszűnt. Egy gazdasági elemzés kimutatta, hogy évi 3,7 milliárd rúpiával kevesebb pénz áramlik az ál­lam kasszájába az adókból. Ezt a vesz­teséget részben kárpótolja ugyan a ke­leti tartománynak szánt fejlesztési és adminisztratív kiadások elmaradása, de akadnak olyan kiadási tételek, amelyek nem tudnak rugalmasan reagálni. Ezek közé tartozik például a katonai költség­­vetés is. Az állami bevételek 70 száza­lékát fordítják a jövőben hadi célokra, szemben a korábbi 40 százalékkal. Talán a legsúlyosabb a devizabevé­telek és kiadások helyzete. Miközben Bangla­desh ebben a vonatkozásban nyilvánvalóan előnyös helyzetben van (lásd lapunk január 13-i számának első oldalát), Nyugat-Pakisztán nemcsak devizamegtakarító intézkedéseit kény­telen visszavonni, de a keleti tarto­mány elvesztésével még évi 1,4 mil­liárd rúpiának megfelelő devizától is elesik. Egyelőre bizonytalan, miként tud kijutni ebből a zűrzavaros gazdasági helyzetből Bhutto kormánya, sőt egye­lőre erre semmi jel nem mutat. Pa­kisztán nem ragadta meg a megfelelő alkalmat a nemzetközi valutarendezés során sem: elmulasztotta a rúpia rég esedékes nagymértékű leértékelését. S visszaüthet az év elején történt „ál­lamosítás” is, amikor 21 vállalatot, von­tak központi irányítás alá. Bhutto fellépett ugyan az ország gazdaságát kézben tartó „22 család” el­len, de a harc nem folyik következete­sen. Kétszer is új időpontot állapított meg a külföldi bankokban elhelyezett pakisztáni tőke repatriálásának végső határidejeként. A „22 család” igen erős, ellenőrzése alatt tartja a gyapot­textil ipart s vezető szerepet játszik a nehézipar, a könnyűipar, a kereske­delem és a pénzügy szinte minden te­rületén. A tőkések ellen félgőzzel foly­tatott harc, párosulva a kapkodva el­hibázott gazdasági intézkedésekkel alig­ha elegendő, hogy kárpótoljon a ke­leti tartomány elvesztéséért. V. A. AZ EGK MINISZTERI TANÁCSÁNAK ÜLÉSE Brüsszelben tegnap délután megkez­dődött a Közös Piac miniszteri taná­csának kétnapos értekezlete. A külügy­miniszterek megbeszélésének közép­pontjában a Közös Piac és az Egyesült Államok kereskedelmi kapcsolatai áll­nak. Elsősorban arról kell dönteni, hogy a Hatok mennyire engedjenek az ame­rikaiaknak, akik — cserébe a dollár le­értékelésének törvénybe iktatásáért — jelentős engedményeket követelnek a Közös Piactól, elsősorban a mezőgazda­­sági export terén. Ezzel kapcsolatban megemlítendő, hogy Washingtonban a kormány kö­zölte a kongresszussal: elhalasztja a dollár leértékelésének előterjesztését. Az eredeti terv szerint ezen a héten szándékoztak hivatalosan javasolni a kongresszusnak, hogy iktassa törvénybe a hivatalos aranyár emelését uncián­ként ,35 dollárról 38 dollárra. Az új közlés szerint a törvényjavaslat leg­korábban február 10-én kerül a kép­viselőház bank- és valutaügyi bizott­sága elé. A halasztást nem indokolták, de tájékozott körökben azt mondják, a kormány még nem ért el kellő ered­ményt a nemzetközi kereskedelempoli­tikai tárgyalásokon. Attól tart, hogy ilyen eredmények hiányában a kong­resszus nem lesz hajlandó megszavazni a dollár devalválását komoly protek­cionista kikötések nélkül. A Közös Piaccal folyó kereskedelmi tárgyalások harmadik fordulója csü­törtökön kezdődik a belga fővárosban. Az EGK miniszteri tanácsa — mint előző számunk első oldalán részletesen kifejtettük — a brüsszeli bizottság ja­vaslatai alapján most dönti el, milyen új ajánlattal álljanak a közösség kül­döttei Eberle amerikai megbízott elé. A miniszteri tanács ülésének napi­rendjén szerepel az a terv is, hogy szabadkereskedelmi övezet létesítésére irányuló megállapodást kössenek az EFTA olyan tagjaival, amelyek nem csatlakoznak a kibővített Közös Piac­hoz. A brüsszeli bizottság új felhatal­mazást kért a miniszteri tanácstól, hogy folytathassa a tárgyalásokat Svédországgal, Svájccal, Ausztriával és más érdekelt országokkal. Brüsszel egyébként ezekkel a tárgyalásokkal kesztyűt dob Washingtonnak. Az Egye­sült Államok kormánya, mint ismere­tes, élesen ellenzi a nyugat-európai in­tegráció ilyen formában való kiterjesz­tését és azt követeli, hogy a Közös Piac egy időre „fagyassza be” külső kapcsolatait, tehát az EFTA-országok­­kal ne kössön a jelenleg fennálló ke­reskedelmi egyezményeken túl­menő új megállapodásokat. Végül foglalkoznak a miniszterek a valutaunió előkészítésével. Barre, a brüsszeli bizottságnak a valutapolitiká­ban illetékes alelnöke ismerteti a bi­zottság legújabb tervét, amely az EGK- valuták egymás közti árfolyamingado­zási sávjának szűkítésén kívül közös spekulációellenes intézkedések és tar­talékalap elgondolását is tartalmazza. A miniszteri tanács ülése egyelőre nem hoz határozatot a valutapolitikai kér­désekben. (DPA, Reuter) Segély Bangla Deshnek Február közepén az ENSZ főtitkára olyan javaslatot terjeszt elő, amely alapján a világszervezet élelmiszer­segélyben részesíti Bangla Desh lakos­ságát — írja washingtoni körökre hi­vatkozva a Reuter. A főtitkár elsősor­ban búza, rizs, növényi olaj és magas proteintartalmú élelmiszerek szállítá­sát javasolja. A mennyiséget való­színűleg a Bangla Deshben tartózkodó ENSZ-munkacsoport becslései alapján állapítják meg. A Bangla Desh kormányt az USA még nem ismerte el, s ez egyelőre kizárja azt a lehetőséget, hogy az Egyesült Államok a Food for Peace akció keretében nyújtson segélyt a volt pakisztáni keleti tartománynak. Egyes megfigyelők szerint azonban az USA az ENSZ-en keresztül kíván hozzá­járulni a segélyszállítmányokhoz. McNamara daccai megbeszélésein vasárnap felmerült az a lehetőség, hogy a Világbank hitelt nyújt az új állam­nak annak ellenére, hogy az nem tagja a szervezetnek — írja az AP. A fej­lesztési célokra kilátásba helyezett hi­telnyújtásának részleteit a következő hónapokban beszélik meg. Kínai kölcsön Chilének Kína rövidesen 25 millió font sterling hitelt nyújt Chilének — közölte Al­­meyda chilei külügyminiszter. Az ösz­­szegből 5 millió fontot olyan létfontos­ságú anyagok beszerzésére fordítanak, amelyeket Chile nem termel. A minisz­ter arra vonatkozóan nem adott választ, hogy a maradék összeget mire költik. A megfigyelők szerint a fennmaradó 20 millió fontot ipari létesítményekbe és közmunkákba fektetik. (Reuter) NAPRÓL NAPRA ♦ A KELETI TARTOMÁNY ELVESZTÉSE súlyos gazdasági gondok elé állította Pakisztánt, amelynek elnöke a politikai és gazdasági elszi­getelődés megakadályozása érdekében végigjárja Ázsia és Afrika több országát. Pakisztánnak szüksége van a gazdasági támogatásra, mert a keleti tartomány elszakadása az ország rövid történelmének leg­súlyosabb gazdasági válságát okozta. A Hindusztáni félszigeten ki­alakult új helyzet fényében­ vizsgálja Bangla­desh és India nyugat­­bengáliai tartományainak viszonyát a Világsajtóból című rovatban ismertetett szemelvény. E rovat másik írása pedig a Szovjetunió és India gazdasági együttműködésének eddigi eredményeivel és jövőjé­vel foglalkozik. ♦ AUSZTRIA VALÓSZÍNŰLEG MÉG AZ IDÉN MEGKÖTI AZ EURÓ­PAI KÖZÖS PIACCAL az általános szerződést — mondotta az oszt­rák mezőgazdasági miniszter. A szabadkereskedelmi övezet-jellegű megállapodás 1973. január 1-én hatályba is léphet. Tárgyalásokat folytat az EGK-val Ciprus is, amelyek fő kérdése, hogy a ciprusi termékek megkapják-e a korábbi nemzetközösségi vámkedvezmé­nyeket. ♦ ISMÉT OPTIMISTÁBBAN ÍTÉLIK MEG A FRANCIA üzleti körök a gazdasági kilátásokat. Egy mostani közvéleménykutatás szerint a gyáriparosok nem tartanak a termelés visszaesésétől. A kormány ref­­lációs csomagterve is az expanziót szolgálja. ♦ A MAGYAR ÉLELMISZERIPARI TERMÉKEK egyre jelentősebb sze­repet játszanak a szükséges importnyersanyagok ellentételeként. A távlati tervek éppen ezért az élelmiszeripar gyors fejlesztését és kor­szerűbb gépekkel való felszerelését irányozzák elő. ♦ REKORDOT DÖNTÖTT JAPÁN tavalyi rádió- és tv-exportja. Ezek a cikkek, valamint a magnószalag a japán export 7,2 százalékát adták. Igen sikeres évet zárt a Sony, amely erőteljesen fokozta a színes televíziók eladását. MAGYARORSZÁG ÉS AZ NDK KERESKEDELMI KAPCSOLATAI A Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttségének küszöbön álló budapesti megbeszélései ráirányítják a figyelmet a két ország gazdasági kapcsolataira is. Az Erich Honecker vezette küldöttség a Szovjet­unió után második legnagyobb kereskedelmi partnerünktől érkezik: teljes külkereskedelmi forgalmunknak mintegy 10 százalékát, szocialista viszony­­latú külkereskedelmünknek pedig 15 százalékát valósítjuk meg az NDK-val. A fejlődés gyors ütemére mi sem jel- 1971-ben további jelentős mértékű je­­lemzőbb, mint az, hogy 1965 és 1970 válés következett be. Az árucsere-sor­­között a kétoldalú forgalom nagyjából galom a következők szerint alakult megkétszereződött, sőt 1970-ben és (millió rubelben): A leggyorsabban a két ország közti gépkereskedelem fejlődött, bár az el­múlt évben — részint a hazai áru­alaphiány, részint az NDK beruházá­sainál alkalmazott bizonyos takarékos­­sági intézkedések következtében — a magyar gépkivitel valamelyest vissza­esett. (Itt is meg kell említeni, hogy ugyanakkor az 1972. évi árucsere-for­galmi jegyzőkönyv értelmében az ez évi gépkivitelünk előreláthatólag meg­haladja a 100 millió rubelt.) Az 1971-ben elért gépimport-szint ugyanakkor azt jelzi, hogy az NDK az egyik legnagyobb gépbehozatali forrá­sunk. A gyorsan fejlődő, és az ágazat szinte minden területén a legmoder­nebb színvonalat képviselő gépgyártás a magyar népgazdaság számára igen jelentős szállításokat teljesít. Szinte le­hetetlen bármelyik gépgyártási ágaza­tot kiemelni, mivel gyakorlatilag min­denféle, számunkra fontos gép és be­rendezés szerezhető be innen. A leg­lényegesebb mégis a járművek, a vegy­ipari gépek és berendezések, a műsze­rek, a könnyűipari gépek, a kohászati berendezések (az NDK szállítja az LKM finomhengersori beruházásához szükséges gépeket), valamint az iroda­gépek behozatala. A NDK-ba irányuló gépexportunk­ban központi helyet foglal el az autóbuszok és alkatrészek, valamint egyéb járműipari termékek kivitele. Éppen ezért némi aggodalomra adhat okot, hogy járműipari fejlesztésünk­ben tapasztalható bizonyos lemaradá­sok következtében az ezen a téren kí­nálkozó lehetőségeinket nem tudjuk kellően kiaknázni, és a hosszú lejá­ratú megállapodásban 1972-re előirány­zott export­szintet az autóbuszoknál nem fogjuk tudni teljesíteni. Ez évi gépkivitelünk — ennek elle­nére — jelentősen magasabb lesz az 1971. évinél, amiben döntő mértékben közrejátszik, hogy tovább szélesedik az export szerkezete, elsősorban különböző elektrotechnikai gyártmányok, híradás­­technikai cikkek, élelmiszeripari beren­dezések, komplett szervizállomások nö­vekvő szállításai révén. Jelentős ösz­­szeget képvisel kivitelünkben a szel­lemi export, a tervezési-szerelési mun­kák értéke is. A két ország közti kereskedelemben a nyersanyagok és félkésztermékek részaránya viszonylag alacsony — hi­szen mindkét országban elsősorban a feldolgozó ágazatok fejlődtek gyorsab­ban és értek el viszonylag magas szin­tet —, de volumenükhöz mérten nagy a szerepük. Magyar exportoldalon az alumínium, német részről pedig a kü­lönféle vegyianyagok exportja a leg­jelentősebb. Az NDK-ból számos olyan fontos vegyicikkeket szerzünk be, amit egyetlen más szocialista ország sem tudna biztosítani számunkra — kivéve esetleg a Szovjetuniót. Szintén gyors ütemben bővül a ma­gyar—NDK forgalomban a fogyasztási cikkek kölcsönös szállítása. Kivitelünk­ben az első helyen a könnyűipari ter­mékek (szövetek, cipő) állnak, de szá­mottevő jelentősége van gyógyszer­exportunknak is. Ami a fogyasztási cikkek behozatalát illeti, az NDK már évek óta az egyik legfontosabb, sőt ta­lán a legnagyobb importpiacunk ezek­ben a termékekben. Elegendő arra utal­ni, hogy a hazai vásárlók által legin­kább kedvelt Trabant és Wartburg személygépkocsikból 1972-ben összesen 14 000 darabot hozunk be. Tovább nö­vekszik ugyanakkor a közkedvelt NDK márkájú elektromos háztartási gépek és készülékek, fém- és műanyagáruk, varrógépek, órák, fotócikkek, játékok, kozmetikai és háztartásvegyipari ter­mékek behozatala. Nagy mennyiségben importálunk 1972-ben lakástextíliát (bútorszövet, szőnyeg, függöny), búto­rokat, kötöttárut, harisnyát és számos más fogyasztási cikkeket. A magyar export egyik legjelentősebb ágazata a mezőgazdasági és élelmi­­szeripari termékek kivitele. Mezőgaz­dasági exportunk az elmúlt évben több mint 20 százalékkal nőtt, 1972-re újabb 10— 15 százalékos növekedés szerepel az éves előirányzatokban. Az emelkedés elsősorban azokra a területekre esik, ahol a magyar szállítási lehetőségek eddig is kielégítőek voltak, az NDK ke­reslete pedig magas szinten van. Ilyen elsősorban a bor (az NDK a legnagyobb vásárlónk), továbbá a növényi konzer­­vek, a mélyhűtött áruk, a vágott ba­romfi, a különféle húsáruk. 1972-ben növekszik gabonakivitelünk, és új ter­mékként sor kerül többek között na­poscsibe exportjára is. Korábban sajtot és vajat is exportáltunk, a termelés gazdaságossága azonban nem volt ki­elégítő, ezért e termékek exportja meg­szűnt. Az 1972-re megkötött éves árucsere­forgalmi jegyzőkönyv 1971-hez viszo­nyítva a kétoldalú forgalom mintegy 11— 12 százalékos növelését irányozza elő, s ez az 1971—75. évekre szóló hosz­­szú lejáratú megállapodás idei célkitű­zéséhez mérten is közel 10 százalékos bővítést jelent. (Ez tulajdonképpen azt mutatja, hogy a hosszú lejáratú meg­állapodásban 1972-re kitűzött szintet gyakorlatilag már 1971-ben elértük.) Magyarország és az NDK között ter­mészetesen nemcsak a külkereskede­lem jelenti a gazdasági kapcsolatokat. Éppen a gyors fejlődés tette szükséges­sé, hogy mindkét országban keressék az együttműködés új formáit, a terme­lésben kialakuló kooperációs, szakosítá­si kapcsolatokat. Az elmúlt évek során ezen a téren is számos eredmény mu­tatkozott, azonban ezek nagy vonalak­ban történő ismertetése is jóval több helyet igényelne. Úgy tűnik, a hetvenes évekre a magyar S NDK viszonylatban is az lesz jellemző, hogy sokasodnak a közvetlen termelési, műszaki-tudomá­nyos kapcsolatok, bővül formájuk és egyre inkább meghatározó szerepük lesz a kereskedelmi forgalom meny­­nyiségére, összetételére, fejlődésére. Az 1972-re célul tűzött mintegy 550 millió rubeles áruforgalom mindkét or­szág népgazdaságában számottevő té­nyező lesz. —hg— Kivitel összesen ebből: gépek fogyasztási cikkek mezőgazdaság Behozatal összesen ebből: gépek fogyasztási cikkek összforgalom: 1965 1970 1971 1971/1970 százalékban 119,0 198,9 208,7 105 32,9 70,4 64,6 92 16,2 31,8 30,3 95 44,1 48,4 60,2 124 112,7 219,4 281,1 128 41,2 94,6 139,5 147 21,5 54,1 54,1 100 231,7 418,3 489,8 117

Next