Világgazdaság, 1972. február (4. évfolyam, 21/770-41/790. szám)

1972-02-01 / 21. (770.) szám

MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG COLIMa/lMCTMHeCKaSI­HHflYCTPHSl Az Indiai Köztársaság ezekben a na­pokban ünnepelte fennállásának 22. évfordulóját. „Amikor India a fejlődés útjára lépett, még félfeudális gazda­sági rendszerű, rendkívül elmaradott agrárország volt, ma pedig szemmel láthatóan mindinkább fejlett agrár­ipari országgá válik” — így foglalja össze a lap a fiatal ázsiai köztársaság által alig valamivel több mint két év­tized alatt befutott útnak a lényegét, majd a fejlődés mozgató erőit vizsgál­va a szovjet—indiai gazdasági együtt­működés eddigi vívmányait és várható kilátásait teszi mérlegre. A Szovjetunió segítséget nyújtott Indiának mindenekelőtt a kulcsipar­ágak megteremtésében. A szovjet— indiai gazdasági együttműködési egyez­mény alapján szállított szovjet eszkö­zöknek mintegy 70 százalékát az indiai nehézipar kapja. A szovjet közremű­ködéssel épült üzemek szolgáltatják az országban előállított összes elektromos energia, olaj- és olajtermékek 20—55 százalékát. Bhilai neve már- már fogalom egész Indiában. Nemcsak India legnagyobb kohója, az indiai vaskohászat felleg­vára, hanem a szovjet—indiai együtt­működés első alkotása s szimbóluma is. Egymaga az Indiában öntött acél­mennyiség egyharmadát adja. A bhilai acélt sok ázsiai és afrikai országba exportálják is. India másik büszkesége a szintén sok szovjet segítségben része­sülő durgapuri bányaipari felszerelési gyár. Innen látják el modern techni­kai eszközökkel az indiai bányákat. Mind a profilját, mind a kapacitását, mind pedig a technikáját tekintve ez az egyetlen ilyen intézmény egész Ke­­let-Ázsiában. Olyan gépeket és beren­dezéseket gyárt, amelyekre égetően szükség van nemcsak India, hanem a többi ázsiai ország szén- és ércbányá­szatának is. A szovjet—indiai együttműködés tv- A VILÁGSAJTÓBÓL A szovjet—indiai együttműködés és kilátás tl­ vábbi jelentős vívmánya India fűtő­anyag és energetikai bázisának a meg­szilárdítása. A szovjet segítséggel az ország különböző részeiben épült hő- és vízi erőművek több mint 10 milliárd kilowattóra áramot termelnek. A két legnagyobb erőműnek, a nerveli hő- és a bhakrai vízi erőműnek a kapacitása egyenként eléri a 600 ezer kilowatt­órát. A szovjet és indiai geológusok közösen nem kevesebb, mint 23 olaj-és gázmezőt tártak fel eddig, megvetve ezzel az indiai olajipar megteremtésé­nek alapját. A Szovjetunió felszerelé­seket is küldött, s ma már ezek a szovjet segítséggel működő telepek szolgáltatják az ország olajkitermelé­sének 55 százalékát. Úgyszintén köz­reműködött a szovjet ipar a barani és a korjali olajfinomítók felépítésé­ben is, amelyek az olajtermékek és a kémiai nyersanyagok széles skáláját állítják elő. A Szovjetunió támogatá­sával létesült olajipari vállalatok ta­valy már több mint 22 millió rúpiát jövedelmeztek Indiának. De nem jelen­téktelen az a segítség sem, amelyet a szocialista ország a gyárak és felszere­lések üzemeltetéséhez szükséges szak­emberek képzésében nyújtott. A további terveket illetőleg az ille­tékes szovjet és indiai szervek jelen­leg a gépgyártás területén adódó ko­operációs lehetőségeket tanulmányoz­zák, különös tekintettel egyes megha­tározott gépfajták gyártására. A bá­nyászat s vas- és színesfémkohászat továbbfejlesztése szintén rendkívül kedvező kilátásokat nyújt a kölcsö­nös együttműködésre. Amikor Indira Gandhi a múlt év végén Moszkvában járt, a tárgyalásokon és a kiadott kö­zös szovjet—indiai komünikében az együttműködés fontos területeként emelték ki az olaj és gáz további ku­tatását, feldolgozását és általában a petrolvegyészet fejlesztését. (1972. ja­nuár 25.) KAAsilia­'iLS'r Bangla­desh önálló országgá alaku­lása feltehetően lendületet ad Nyugat- Bengália gazdasági fejlődésének. A két Bengália gazdasága sok tekintetben ki­­­egészítheti egymást; a fiatal állam és az indiai tartomány között széles síkon nyílik alkalom az együttműködésre. Nyugat-Bengáliának nagy előny, hogy 75 milliós új piacot talál a szomszéd­ságában, amelynek szükségletei külön­böző fogyasztási cikkekben és beruhá­zási javakban a következő hónapokban lényeges mértékben növekednek. A kérdés az, vajon képes lesz-e Nyugat-Bengália arra, hogy betöltse Bangla­desh fő szállítójának hivatását. Nyugat-Bengália gazdasága még nem heverte ki a legutóbbi recessziót. Ke­rek 300 ipari egység még zárva van és sok üzem nem kielégítően működik. Kevés volt az új beruházás és alig néhány ipari vállalat bővült számot­tevően.". India kormánya és a tartományi kor­mány a legutóbbi években számos kí­sérletet tett Nyugat-Bengália gazdasá­gának gyors felvirágoztatására. Ter­veik azonban nem voltak kellően ösz­­szehangolva és a kivitel sem volt ha­tékony. 1970 augusztusában hirdette meg először Nyugat-Bengália ösztön­zési rendszerét új beruházások előse­gítésére. Ezek a tervek azonban Ki- Nyugat-Bengália gazdasága és Bangla­des b zonytalanul és lazán voltak fogalmazva és — az ellenzéki beállítottságú folyó­irat szerint (a Szerk.) — nem gyako­roltak hatást sem Nyugat-Bengália, sem más államok üzleti köreire. Ez­után következett 1971 augusztusában az úgynevezett 16 pontból álló prog­ram. E program előterében állt: nagy­mértékű rendelések kiadásának ígérete a nyugat-bengál vagonipar részére, a második Howrah-híd megépítése, 2000 kisüzem létesítése, megfelelő hitelke­ret nyújtása, több műszakban történő munka engedélyezése, az iparilag el­maradt területeken új ipari üzemek finanszírozása. A 16 pontos program azt is leszögezte, hogy a kormány elő­nyösebbé teszi az ösztönzési rendszert. Az új ösztönzők 1971 novemberében léptek életbe. Főként állami vásárlá­soknál nyújtott kedvezményekre, új üzemekhez és üzembővítésekhez adó­­könnyítésekre, új ipari centrumokban hosszú lejáratú telekbérletekre, ipari hitelek nyújtására, vízdíjak fizetése alól való felmentésre terjednek ki. Nyugat-Bengália üzleti körei örömmel fogadták ezeket az ösztönzőket, bár az a véleményük, hogy némely területen kedvezőbbek is lehetnének, tekintetbe véve az állam gazdasági életének hosz­­szantartó stagnálását. (1972. évi 1. szám.) Jiftti -Bu­rcher Juttutty A tőkés árupiacokon 1971-ben az általános árszint alacsonyabb volt, mint az előző évben; csak az év vége felé mutatkozott — a londoni Eco­nomist­s indexe szerint — valami emelkedés. 1971 decemberében az an­gol Reuter-index 2 százalékkal, az amerikai Moody-index 3 százalékkal volt az 1970. év végi szint alatt, bár az indexek a IV. negyedévben 7, il­letve 3 százalékkal emelkedtek. Az általános árszínvonal csökkenése kö­vetkezménye volt az USA augusztusi gazdaságpolitikai intézkedéseinek és az azt követő nemzetközi valutavál­ságnak. Az egyes árucsoportok közül a fém­árak csökkentek a legnagyobb mér­tékben. Év végén az átlagos árszín­vonal 5 százalékkal volt az előző évi szint alatt, év elején 34 százalék volt a lemaradás. Az élelmiszereknél és élvezeti cikkeknél a lakóárak tartós csökkenését az utóbbi hónapokban el­lensúlyozta a cukorárak emelkedése, úgy hogy az év végén az átlagos árszín­vonal megfelelt az 1970. évi átlag­nak. Az ipari rostok árszínvonala má­jus közepe óta magasabb volt az előző évinél, miután a gyapjúárak csökke­nését bőven ellensúlyozta a gyapot árának emelkedése. A devizaárfolyamok változásának egyik következménye, hogy szüksé­gessé vált az összes nyersanyagegyez­mények hozzáillesztése a megváltozott paritásokhoz. Miután a kávé-, cukor- és ónegyezmények olyan világpiaci A tőkés árupiacok alakulása 1971-ben szektort ölelnek fel, amely a kőolaj után a második helyen áll, előrelátha­tólag szívós tárgyalásokra van szük­ség. Az egyezmények árai dollárban vagy fontban érvényesek és a tárgya­lások tárgya az lesz, vajon az árakat a dollárnak megfelelően csökkent­­sék-e, vagy a többi devizához igazod­va emeljék-e. A Nemzetközi Kávé­egyezmény szilárdan a dollárhoz kö­tődik, miután az USA a világ kávé­termelésének mintegy 40 százalékát veszi át. Amennyiben az egyezmény felső és alsó árhatára nem változik, a termelők eladásaik 60 százalékában leértékelési veszteségeket szenved­nek. Az USA azért fog harcolni, hogy a megfelelő felértékelés minél kisebb legyen. Az ónnál a helyzet fordított, mert az árak angol fontban számí­tódnak, bár itt is az USA a leg­nagyobb felvevőpiac. A Cukoregyez­mény az intervenciós árait a londoni napi árak és a New York-i helybeni árak átlagából, a dollárcent/librára átszámítva állapítja meg. A­­ nyersanyagok keresletének növe­kedésére folyó évben egyelőre nem számíthatunk, bár a devizaárfolyamok változása ellensúlyozta a gazdasági élet fejlődését illető pesszimizmust. Az USA-ban a nyersanyag-szükséglet, a konjunkturális fejlődést követően, az eddiginél erősebben emelkedik, Ja­pánban és az európai államokban azonban a kereslet élénkülése csak az év második felében várható. (1972. január 25.) EGY LÉPÉSSEL KÖZELEBB A NEMZETKÖZI MUNKAMEGOSZTÁSHOZ Az élelmiszergazdaság távlati tervei A KGST-országok szorosabb gazdasági együttműködését szolgáló komp­lex­, távlati tervek kidolgozása a jelek szerint minden tagállamban elérke­zett az érdemi tárgyalások szintjéhez, s erre előre láthatóan ez év folyamán már sor kerülhet. Az 1971—1985. évekre szóló fejlesztési tervek egyszerű termelési kooperációtól, a gazdasági együttműködés bonyolultabb formájáig sok mindent magukba foglalnak, így a munka megkezdése előtt egyeztetni kell az egyes országok saját érdekeit a társállamok reális igényeivel és a tartós munkamegosztást, valamint a kooperációs lehetőségeket is minél pontosabban kell meghatározni. A hazánk számára szükséges nyersanyag­szállítások ellentételeként egyre jelentősebb szerepet játszanak — a köny­­nyűipar és a gépipar termékein kívül — az élelmiszergazdaság termékei. Exportstruktúránk már eddig is tükrözte ez utóbbi cikkekben rejlő lehető­ségeket, de a jövőben a fejlődést az állattenyésztés feldolgozott termékei­nek, valamint a kertészeti termékek nagyobb exportjának kell biztosítania. Éppen ezért a mi távlati terveink nagy súlyt helyeznek a feldolgozóipar (hús-, konzerv- és tartósítóipar) erőteljesebb ütemű fejlesztésére, s ezen a témakörön belül is a korszerű gépesítésre. Közelebbről megvizsgálva Magyar­­ország importigényeit és a tizenöt éves időszak alatt a szükségletek kielégítését fedező exportlehetőségeket, az eddigi tendenciák tanúsága szerint vitathatat­lanul tartós külkereskedelmi igényre a húsnál és feldolgozott termékeinél lehet számítani. (Ez a tendencia természetesen a szocialista államokon kívül a tőkés­országokra is egyformán vonatkozik.) Érdeklődéssel számolhatunk egyes re­lációk esetében a gabona iránt is, így a hazai termelésben fokozottan előtérbe kerül a kukorica mennyiségi növelése. Kedvező éghajlati adottságaink miatt a zöldség- és gyümölcstermelés intenzív fejlesztése is központi kérdés marad. Az élelmiszergazdasággal kapcsolat­ban a továbbiakban is három állammal vannak széles körű lehetőségeink a nemzetközi munkamegosztás kiszélesí­tésére. Közülük legfontosabb partne­rünk a Szovjetunió, de ugyanakkor cseppet sem lebecsülendők a Csehszlo­vákiával és az NDK-val már elért és a továbbiakban még fejleszthető eredmé­nyeink. A Szovjetunió egyébként az összes többi KGST-állam számára is a legfontosabb bázist jelenti a nemzetközi munkamegosztásban. A KGST-államok távlati nyersanyagszükségleteinek biz­tosítására ugyanis reális kilátás csak a Szovjetunióban van. Ahhoz viszont, hogy a Szovjetunió erőteljesen koncent­rálhasson a lelőhelyek kiaknázására, óriási beruházásokra van szükség, amit csak úgy lehet ellentételezni, ha a többi szocialista állam más ágazatok erőteljesebb fejlesztésére — például élelmiszergazdaság — vállalkozik. Az NDK-ból hozzánk érkező káli­műtrágya és más fontos vegyipari ter­mékek ellenében a többi között eddig is feldolgozott húst és jó minőségű ker­tészeti termékeket igényeltek tőlünk. Élelmiszergazdasági termékeink export­jának jelenleg is több mint 20 százalé­ka megy az NDK-ba, és a jövőben az igények növekedésével kell számol­nunk. A KGST-államok között ez a gyakorlat már régi keletű és ma már természetes, hogy a nyersanyagot nyersanyagért, a gépet gépért cseré­lik, vagy ha megfelelő a mezőgazdasági termék, ezt egyenértékűnek tekintik a nyersanyagokkal. Gabonaigényeik egy­­részét is kielégíthetnénk a jövőben, de erre tartósan csak akkor kerülhet sor — más államok esetében is —, ha már elértük a IV. ötéves tervben előirány­zott állami tartalék szintjét és a gabo­natermelésünk színvonala feltétlenül biztosítja az állattenyésztéshez szüksé­ges takarmánymennyiséget is, így eb­ben a relációban a következő években különösen nagy jelentősége lesz a hús és hústermékeken kívül a zöldség- és gyümölcsexportnak, mint nyersanyag­import ellentételnek. Csehszlovákiával az elmúlt időszak­ban az egymásrautaltság és a sok szem­pontból kiegészítő jelleg ellenére sem bontakozott ki kellőképpen a munka­­megosztás. De az biztos, hogy ebben az esetben is az együttműködés egyik alapvető feladatát nálunk a hús, a ker­tészeti termékek és a gabona növekvő termelése jelenti. A hústermelési együttműködésen belül a sertéstenyésztés már túllépett a szokásos kereskedelmi kapcsolato­kon és mind nagyobb teret kap a ter­melési kooperáció, a tenyésztési mód­szerek közös kidolgozása, illetve a jövőben elengedhetetlenül szükséges úgynevezett „génbank” megteremtése. Mint ismeretes, az együttműködést ezen a téren szakértői tanácsok irá­nyítják, és a sertéshústermelésben a KGST-n belül a téma koordinálásá­val hazánkat bízták meg. A magyar szakemberek már foglalkoznak a technológiák kidolgozásával és a ha­zai telepeken szerzett több éves ta­pasztalat birtokában eddig három iparszerű technológiát találtak aján­lásra alkalmasnak. Ezek a követke­zők: az AGROTERV könnyű vázszer­kezettel épített pavilonos sertéstelepe, az AGROKOMPLEX könnyűszerkeze­tes pavilonos, változtatható méretű sertéstelepe és a MEZŐPANEL-rend­­szerű könnyűbeton vázszerkezetű pavilonos, változtatható méretű ser­téstelep. Az iparszerű feltételeket jól tűrő sertésfajták vagy hibridek meg­találásán a tagországok már fáradoz­nak. Érdekességként megemlítjük, hogy a KGST-országok szakemberei körében nagy érdeklődés nyilvánult meg a magyar fehér­ hússertés, illetve a Kahib-sertés iránt. Ezekből a tenyészállatokból egyébként már évek óta exportálunk a szocialista orszá­gokba. Mint az előzőekben említettük, az élelmiszergazdaság vonalán a Szov­jetunióval, az NDK-val és Csehszlo­vákiával osztozhatunk elsősorban a közös fejlesztési munkában. Bulgária, Románia inkább versenytársaink, de ide sorolhatjuk Jugoszláviát is. Ezek­nél az államoknál viszont a válasz­tékcserében még ki nem használt le­hetőségek feltárására kell koncentrál­nunk. (Így például dohányimportun­kat nagyrészt Bulgáriából biztosíthat­juk.) A feladatok tehát sokrétűek, éppen ezért jó, hogy a távlati tervek meg­valósításához igazodtak már az élel­miszergazdaság ez évi előirányzatai is. Eszerint zöldségfélékből például 23—24, gyümölcsből pedig 21—22 szá­zalékos növekedésre számítanak. Ugyanígy e célt szolgálják a sertés­­tenyésztés elé állított feladatok is (lásd a VILÁGAZDASÁG 1971. december 15-i számát). b. 1. Múlt héten a Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium Műszaki Tájékoztató Inté­zetének rendezésében a korszerű prés­öntés technikájával foglalkozó szimpo­­ziont tartott magyar szakemberek szá­mára a markgröningeni Sautter KG (Württemberg, NSZK) cég. Ismertette a ma használatos különböző eljáráso­kat, présöntőgépeket és szerszámokat, valamint azok technológiáját. A TECHNOIMPEX útján közösen már 6 présgépet szállítottak Magyar­­országra, amelyek a VBKM EKA gyá­rában, a Bakony Műveknél, a MOFÉM- nél a Telefongyárban és az ELZETT FLIM-ben működnek. Az ELZETT sátoraljaújhelyi telephelyén ezeken a gépeken készítik a Zsiguli gépkocsik­hoz szállított magyar alkatrészeket, például a speciális öntvényből készülő kilincseket, zárszerkezeteket. A konferenciára érkezett Erich Ru­­zowitzky mérnök, áruosztályvezető és elmondta, hogy ez alkalommal koope­rációs tárgyalásokat kezdtek több ma­gyar vállalattal a TECHNOIMPEX be­vonásával, hogy különböző nagyság­­rendű présgépszerszámok megosztásos alapon történő gyártását megindítsák. „Elsősorban a Danuvia szerszám­­gyárral tárgyalunk arról, hogy konkré­tan milyen célra milyen présgépszer­számról lehetne szó. Elhatározásunkat az befolyásolta, hogy úgy látjuk Ma­gyarországon megtaláltuk azt a tech­nológiai nívót, amelyre a mi precíziós munkát igénylő termékeinkhez szük­ség van. Togliattigradban a szovjet szakértők a magyar szállítmányokat KOOPERACIÓ jobb minőségűnek ítélték mint az ere­deti olasz termékeket. Ez végleg meg­győzött minket arról, hogy itt meg­találhatjuk az együttműködéshez szük­séges partnert. Természetesen a prése­léssel, és fémfröccsöntéssel előállított termékek egyik nagyon fontos kér­dése a hozzá felhasznált anyag is. E tekintetben Magyarországon egészen kiváló alumíniumötvözeteket alkalmaz­nak, amellyel a gyártmányok minősége fokozottabb követelményeket is kielé­gít” — fejezte be Erich Ruzowitzky vezető­ mérnök. ­%• Három évre szóló szerződést kötött az Egyesült Izzó az amerikai Action céggel. A megállapodás szerint ez idő alatt az Egyesült Izzó 3 millió dollár értékben 36 millió darab normál lámpát exportál az USA-ba. Tizenkét millió forint értékben gör­gős fúrókat szállít csehszlovák rende­lésre a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár.­­*■ A víz szennyeződését gátló beren­dezések, valamint az olaj- és gázveze­tékek nemzetközi egységesítését szol­gáló magyar javaslatot elfogadták az EGB keretében működő szabványügyi kormánymegbízottak második ülésén Genfben. Nyolcvanezer női divattáskát expor­tál a Szovjetunióba a Pécsi Kesztyű- és Bőrdíszműipari Szövetkezet a TANN­­IMPEX-en keresztül. ROVIOitt Román rendelésre 24 darab nagy­méretű, 120 atmoszféra nyomást bíró autoklávtartályt gyárt a Láng Gépgyár. ANGOL KNOW-HOW A hőfokleolvasók, hőszabályozók­ fon­tos része a hőérzékelő. A hagyományos hőelemek iránt külföldön viszonylag kicsi az érdeklődés, viszont a Ganz Mű­szer Művek új korszerű gyártmánya, a köpenyhőelem — amely angol know­how alapján készül —, feltehetően nö­veli majd a magyar műszerek értéke­sítésének körét, annak ellenére, hogy elsősorban a hazai piac igényeit elégí­ti ki. A köpenyhőelem két nagyságrenddel kisebb hagyományos elődjénél, és ugyanennyivel gyorsabban reagál a hő­mérséklet változására. Voltaképpen egy speciális kábelfajta ez, így nem véletlen, hogy a GMM a prescoti nagy kábelgyártó céggel, a BICC-cel (British Insulated Callender’s Cables Ltd.) szer­ződött. A múlt évben kötött megálla­podás szerint a BICC átadja a köpeny­­hőelemek gyártási dokumentációját, a gyártó- és ellenőrző-berendezéseket, vállalja a magyar szakemberek betaní­tását és legalább öt éven keresztül bizto­sítja — kedvezményes áron —, az egyébként is csak importból beszerez­hető hőelemkábelt, illetve más nyers­anyagokat. A know-how költségei így néhány éven belül megtérülnek, pusz­tán a külön árengedmény következté­ben. A KGM anyagilag is támogatta a gyárat, mert a köpenyhőelem-gyártás szorosan kapcsolódik az ágazati cél­programhoz. A Ganz Műszer Művek ígéretet kapott arra, hogy az első ne­gyedévben megkapja a berendezéseket és a nyersanyagokat, így a sorozat­­gyártás még 1972-ben megkezdődhet. Hangdoboz 850 ezer rubelért Moszkvai tudósítónktól­ A VIDEOTON Rt. tavaly 12 000 da­rab D—132/e típusú hangdobozt szállí­tott a szovjet piacra. Ebben az évben a két vásárló — a Belkereskedelmi Mi­nisztérium és a Rádióipari Miniszté­rium — ennél jóval többet kért. Az im­portőrök 30 000 darab hangdoboz be­szerzésére adtak fel rendelést. A két külkereskedelmi vállalat , a VIDEO­TON Rt. és a Mashpriborintorg a na­pokban írta alá a 850 000 rubel értékű magyar áru szállításáról szóló szerző­dést. 1972. FEBRUÁR 1. Pécsi Ipari Vásár­­ 1973-ban Tudósítónktól: 1969 óta minden évben megrendezték a Pécsi Ipari Vásárt, amely — a szegedi mellett — a magyar—jugoszláv határ­menti árucsere egyik legfontosabb fó­ruma, a cserében érdekelt üzletemberek találkozóhelye lett. A vásáron számos jugoszláv cég állította ki termékét és nyitott információs irodát. Részvételük viszonzásaként Pécs a múlt év tavaszán Eszéken magyar ipari kiállítást rende­zett. Az idén nem lesz Pécsi Ipari Vásár. A Gazdasági Bizottság döntése alapján ugyanis csak kétévenként rendezhető vidéken ipari kiállítás. Korábban szó volt egy esetleges pécsi mezőgazdasági kiállításról, ennek megrendezésére azonban az idén Szekszárd nyert jogot. A kiállításon négy dunántúli megye mezőgazdasága, élelmiszer- és fafeldol­gozó ipara mutatja be termékeit. A IV. Pécsi Ipari Vásárt tehát 1973-ban rendezik. A rendezők azonban már az állandó vásárterületre is gondolnak. A helye meg van és tervek is készültek beépítésére. Pécs Idegenforgalmi Hiva­tala most összehívja azoknak a bara­nyai és budapesti vállalatoknak a kép­viselőit, akik annak idején ígéretet tet­tek, állandó vásárterület esetén saját pavilont építenek. M. Z. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET­ ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség, Bp. V., Dorottya u. 6. IV. em. Telefon: 183-860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc Igazgató Kiadóhivatal, Bp. Vill., Blaha Lujza tér 1-3. Telefon :43-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 71-4505/3 Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető Bolgár Imre INDEX: 25 008

Next