Világgazdaság, 1972. március (4. évfolyam, 42/791-64/813. szám)

1972-03-01 / 42. (791.) szám

1972. MÁRCIUS 1. A KÍNAI ENERGIATERMELÉS FEJLESZTÉSE Új lehetőségek a külföldi szállítók előtt Az energiafejlesztő berendezéseket és nehézvillamossági berendezése­ket gyártó és értékesítő vállalatoknak érdemes figyelmet fordítani a Kínai Népköztársaság piacára, mivel Peking az energiatermelés fejlesztésének a gazdaságban prioritást biztosít. Miközben Kínában nagy erőfeszítéseket tesznek az erőmű-berendezések belföldi gyártásának javítására és fokozá­sára, a kapacitás még elégtelen az ország hatalmas hidroenergetikai poten­ciáljának kihasználásához. Ennél fogva Kína rendkívül ígéretes piacnak tűnik a külföldi vállalatok számára. A tavaly Svédországban járt kínai kül­döttség érdeklődést mutatott a svéd nehézipari berendezések és erőművek iránt. A John Brown and Co. (Clyde­bank) Ltd. brit vállalat megrendelést kapott Kínától energiafejlesztő beren­dezésekre. A megrendelés a két ország gazdasági kapcsolataiban a legnagyobb üzlet azóta, hogy a Hawker Siddeley hat Trident repülőgépet adott el Kíná­nak több mint 50 millió dollárért. A John Brown és a kínai országos gép­ipari import- és exportvállalat 18 hó­napig folytatott tárgyalásokat, mielőtt megkötötte a 9 millió dolláros szerző­dést, amelynek értelmében az angol vállalat nagy teljesítményű gázturbinás áramfejlesztő berendezéseket (PG— 5331 típusúakat) és kapcsolóberende­zéseket szállít majd. A 20 megawattos berendezéseket a kínaiak kérésére spe­ciális változatban szállítják le. Például a folyó vizét kenőolaj hűtésére is hasz­nosíthatják majd. A hat berendezést 1972 második felében szállítják Kí­nába, s ezek háztartási és ipari célokra egyaránt fejlesztenek majd energiát. A japán cégek is kezdenek hasonló jellegű megrendeléseket kapni kínai vállalatoktól A Hitachi, Japán legna­gyobb villamos berendezéseket gyártó vállalata igen előrehaladott tárgyalá­sokat folytat az illetékes kínai kül­kereskedelmi vállalattal egy 25 mega­wattos gázturbina szállításáról. A Hi­tachi ezt a turbinát az amerikai Ge­neral Electric licence alapján gyártja, s 50 ilyen berendezést adott már el az Egyesült Államokban és Délkelet-Ázsiá­­ban. A pekingi külkereskedelmi válla­lat jelenleg tanulmányozza a Hitachi ajánlatát, s válaszát még ebben a ho­nlapban megadja. A turbina pontos ára a különböző tartozékok mennyiségétől függ, de az ügyletet körülbelül 600 mil­lió jenre (1 dollár , 308 jen) becsülik. Ez a legnagyobb üzlet lenne, amelyet egy japán villamos berendezéseket gyár­tó vállalat valaha is kötött a Kínai Népköztársasággal. Ilyen körülmények között érthető, hogy a japán villamos berendezéseket gyártó cégek fokozott figyelmet fordí­tanak az ígéretes kínai piacra. A Hi­tachi és a Toshiba bejelentette, hogy elfogadja Csou En-laj négy elvét. Ezzel lehetővé válik számukra az üzleti kap­csolatok kiépítése Kínával. A kantoni vásáron jelen volt a Fujitsu, a Shinko Electric, a Fuji Electric és a Meidensha Electric képviselője is. A Toshiba állí­tólag tárgyalásokat kezdett Kínával a nehézvillamossági szektorban való mű­szaki együttműködés részleteiről, való­színűleg meghívja kínai partnerét, hogy az tekintse meg üzemeit. A Meidensha pedig megbeszéléseket kezdett hidrau­likus kerék típusú generátorok szállítá­sáról. Peking fokozottan támogatja az ener­giatermelést és a hozzá kapcsolódó belföldi iparágakat is. A kínaiak a kantoni vásáron már bemutattak saját gyártmányú szivattyúberendezéseket, és speciális vízturbinákat. Egy kísérleti 125 megawattos turbogenerátort belső vízhűtésű sztatorral és rotorral a ta­valy áprilisi sanghaji ipari kiállításon állítottak ki. A kicsi tiensengkangi erőműben (Kelet-Kiangszu tartomány) 25 megawattos gőzturbinás fejlesztő berendezést szereltek be 5,5 méteres tengellyel, amelynek súlya 5 tonna. A teljes berendezést természetes (képzés nélküli) szakértelemmel és egyszerű berendezésekből állították össze. Az egyik sanghaji gyárban tavaly 60 me­gawattos turbinát készítettek. A Kínai Népköztársaság más tartományaiban pedig főként acélból és cementből gyártanak vízturbinákat. Sihcsiacsuang erőműberendezéseket gyártó üzemében (Hopej tartomány) — a Kínából érkező hírek szerint — mű­szakilag rendkívül korszerű gőzturbi­nákat, generátorokat és kazánokat gyártanak. Ez az első üzem, amely tervezett kapacitásánál többet termel. Az energiatermelésre fektetett erőfe­szítéseket illusztrálja az is, hogy ösz­­szeolvasztották a pekingi nehézvilla­mossági berendezéseket gyártó üzemet, a pekingi kazángyárat és a pekingi 2. számú általános gépipari üzemet. Az új jelentősen korszerűsített vállalat komplett energiaberendezéseket gyárt. (Business Asia) 49 Új importrendelkezések láttak nap­világot Jordániában. Minden légi úton bevitt termék szállítását ezentúl csak az Alia nemzeti légiforgalmi vállalat bonyolíthatja le. Az intézkedés 14 or­szágot érint. Általános sztrájk bénítja Argentína életét. A peronista szakszervezetek 48 órára hirdettek munkabeszüntetést, til­takozásképpen a Lanusse-kormány gaz­daságpolitikája és a megélhetési költ­ségek emelkedése ellen. A kormányzat szerint a sztrájk mintegy 154 millió dollár veszteséget okoz.­­­ Drágulnak a francia napilapok. Már­cius 1-től az eddig 50 centime-be kerülő újságok általában 20 centime-mal lesz­nek drágábbak, az Humanité és a Le Monde ára azonban 80 centime-ra emel­kedik. 00 A japán fizetési mérleg januárban 196 millió dollár­­aktívummal zárt. Egy évvel ezelőtt a mérleg 309 millió dollá­ros deficitet mutatott. • Kubában a rendkívüli rossz termés miatt egyharmaddal csökkentették a cukor fejadagját. A fejadag egy most bejelentett kormányközlemény szerint 6 font helyett 4 font lesz. A cukor nagy része exportszükségleteket hivatott ki­elégíteni, a nagy szárazság miatt a ter­més elmaradt a várakozásoktól. * A kambodzsai nemzeti bank de facto ismét devalválta a rielt. A riel árfolyamát bizonyos idő óta lebegtetik. A legutóbbi árfolyam szerint 1 dollár 120 rielt ért, ezentúl pedig 126-tal lesz egyenlő. 00 Tanzániában visszaesett a szizál­­termés. 1971-ben csak mintegy 181 000 tonna termett, szemben az 1970-es 202 ezer tonnával. • A Délkelet-ázsiai Vas- és Acélin­tézet soron következő ülését március 6-án tartja Tajpejben. A regionális ko­operáció különböző kérdéseit vitatják majd meg. A tavaly alapított intézet munkájában Ausztrália, Indonézia, Ja­pán, Malaysia, a Fülöp-szigetek, Thai­föld, Singapore és Tajvan vesz részt. 48* A belga olajipari munkások múlt szerda óta tartó részleges sztrájkjukat meg nem határozott ideig tartó általá­nos munkabeszüntetéssé szélesítik ki. A sztrájk zavarokat okoz a gépkocsifor­galomban. «8 A Közös Piac miniszteri tanácsa 30 millió francia frankos kölcsön nyújtá­sához járult hozzá a Berliet gyár szá­mára. Az üzem a Citroen leányválla­lata. «S8» Az IBM nyugat-németországi leány­­vállalata április 1-től csökkenti legtöbb komputerének árát. Az ármérséklések 3,8 százalékig terjednek. A 370-es típusú számítógép ára is alacsonyabb lesz. JELENTI A Nyugat-Németországban emelik a posta és a telefon díjszabásait, átlag­ban 11,3 százalékkal. Az intézkedés július 1-én lép életbe.­­9 Az osztrák és a skandináv repülő­vállalat még valószínűleg ezen a héten engedélyt kap a Nyugat-Berlinben levő tegeli repülőtéren való leszállásra. Ezzel a két vállalat megindíthatná járatait Nyugat-Berlinbe. A második világháború óta eddig csak amerikai, brit és francia légitársaságok tartottak fenn légi járatokat a városba. is© A Szovjetunió 5000 tonna indiai kávét vásárolt és jelezte, hogy újabb kávészállítmányra is igényt tart. Mint ismeretes, az indiai kávétermés 1970— 71-ben rekordszintet ért el. A A brit—francia kooperációban ké­szülő Concorde szuperszonikus repülő­gép még valószínűleg a tavasszal be­mutató repülést tesz a Távol-Keleten. Útvonala érinti majd Indiát és Japánt. A bemutató repülésre valószínűleg az angol prototípust választják majd ki. «8» Jugoszlávia az idén csak mintegy 2500 darab traktort importál. A jugo­szláv mezőgazdaság idei traktorigénye körülbelül 21 ezer darab, a belföldi gyá­rak ebből mintegy 18 500 mezőgazda­­sági erőgépet tudnak előállítani. Brazil kereskedelmi küldöttség uta­zik áprilisban Nagy-Britannniába. A 100 tagú delegáció 38 iparágat képvisel majd. «­­ Emelik Nagy-Britanniában a vas­úti díjszabást. A tarifaemelés mértéke 26 százalékig terjed. Tizenegy hónap­pal ezelőtt már emelték a vasúti je­gyek árát, 10—66 százalékkal. A lon­doni földalatti jegyei is drágulnak. 49 Splitben vízre bocsátották az első kínai megrendelésre gyártott teherha­jó! A hajó 13 ezer tonnás. 00 Norvégiában a közfogyasztási cik­kek ára az utóbbi két esztendőben 17,2 százalékkal emelkedett. 00 A nyugatnémet importárak január­ban 3,2 százalékkal alacsonyabbak vol­tak, mint egy évvel ezelőtt — jelenti a statisztikai hivatal. Az exportárak ezzel szemben 2,4 százalékkal emel­kedtek. 49 Ausztriában az ipari termelés in­dexe tavaly decemberben 149,2 pontra emelkedett, ez 1970 decemberéhez képest 2,5 pontos expanziót jelent. (1964 – 100 bázison.) Átlagon felül fejlődtek a beruházási javakat gyártó iparágak: 7,7 százalékkal. A fogyasz­tási cikkek, a bányaipari termékek és az alapanyagok gyártása 1,2 száza­lékkal emelkedett, az elektromosener­­gia-termelés viszont a nagy szárazság miatt 13,2 százalékkal visszaesett. Párizs: a kamatláb csökkentését várják Francia pénzügyi körökben nem tart­ják kizártnak, hogy csütörtökön, a francia jegybank soron következő igaz­gatósági ülésén leszállítják a jelenlegi 6 százalékos hivatalos kamatlábat. So­katmondónak tartják a jegybank leg­utóbbi kamatmérséklő pénzpiaci inter­vencióit, amelyek, mint mondják, előre vetítik a leszámítolási kamat csökken­tésének árnyékát, ami fontos lélektani hatással jár. A kamatmérséklés logikus lépés len­ne a Bundesbank múlt heti intézkedé­sét követően, minthogy jelenleg a fran­cia kamatláb kétszerese a nyugatné­metnek. Tőkés körökben mindenesetre nyomást fejtenek ki a pénzügyi veze­tésre, mivel a kamatok általános csök­kentésétől remélik a gazdasági tevé­kenység magas szintjének fenntartását, a munkanélküliség aggasztónak ítélt emelkedésének megállítását. Ilyen ér­telemben nyilatkozott a francia mun­kaadók szövetségének elnöke is, aki keddi nyilatkozatában felszólította a kormányt, tegyen lépéseket az ipari beruházások ösztönzésére, beleértve a hosszú lejáratú kamatok leszállítását is. Érvként emlegette a januári, viszony­lag alacsony, 0,3 százalékos áremelke­dés tényét. Ismét figyelmeztette a kor­mányt, ne hosszabbítsa meg a március 15-én véget érő árbefagyasztást, állítsa vissza a vállalatok ármegállapítási szabadságát. (Reuter) Bonn: a gazdaságügyi minisztérium optimista Az elmúlt hónapok kedvezőtlen kon­junkturális jelenségei nem fenyegetnek a gazdasági stagnálás közvetlen veszé­lyével, állapítja meg az NSZK gazda­ságügyi minisztériumának kedden köz­zétett jelentése. Ennek megfelelően két­ségét fejezi ki, hogy szükség lenne ha­tékony ellenintézkedésekre és a gazda­sági helyzet jövőbeli alakulásától teszi függővé az esetleges újabb lépéseket. A bonni gazdasági vezetők az elmúlt hónapok lehűlési tendenciái sorából elsősorban a beruházási javakat elő­állító iparágak visszaeső keresletét és a munkaerőpiaci feszültség enyhülését emelik ki. Megállapítják, hogy egy­értelműen lecsillapodott a feldolgozó ipar termékeinek drágulása és sikerült lefékezni a fogyasztói árak emelkedését is. A jelentés megelégedéssel szól a nemrég megkötött kollektív szerződé­sekről, amelyek — mint mondja — kö­zeledtek a gazdaság megszilárdításának követelményeihez. Látszólag a gazdaság megélénkülése ellen hat a kormány rövidesen érvény­be lépő intézkedése, amely a Vállalatok külföldön felvett kölcsöneinek meg­határozott hányadát — a legújabb ér­tesülések szerint 40 százalékát — be­fagyasztaná, úgyhogy a vállalatoknak a jegybank számlájára kell majd kamat­mentes letét formájában befizetniük. Valójában arról van szó, hogy ily mó­don kívánják semlegesíteni az euro­­dollár-piac és a nyugatnémet pénzpiac közti mintegy 2 százalékos kamatkülön­bözetet. Az olcsóbb külföldi hitel volt egyik fő oka a dollár nagyarányú be­áramlásának az NSZK-ba. A másik ok a spekuláció volt, ezt azonban a jelek szerint még mindig nem sikerült ki­védeni: kedd délutáni jelentések sze­rint az amerikai valuta ismét meggyen­gült a frankfurti devizapiacon. (Reuter) Tokió: újabb intézkedések a tartalék növekedésének fékezésére A japán fővárosban bejelentették: a pénzügyi hatóságok további intézkedé­sekre szánták el magukat, hogy meg­szabaduljanak a növekvő dollártartalé­kok egy részétől. Felszabadítottak 200 millió dollárt a hivatalos tartalékokból, s ezt az összeget a japán kereskedelmi bankok rövid lejáratú dollártartozásaik törlesztésére használhatják fel. Becslé­sek szerint a bankok összesen 5 mil­liárd dollárral tartoznak az amerikai bankoknak. A felszabadított összeg csak minimális részét teszi ki az ország valutatartalékainak, amely a legújabb jelentések szerint január végén elérte a 16 milliárd 478 millió dollárt, első íz­ben szárnyalva túl a 16 milliárdos szin­tet. (Kyodo) Több kereskedelmi hajó épült 1971-ben A Lloyds Register összeállította az 1971-ben vízre bocsátott kereskedelmi hajók jegyzékét. Ezek szerint az egész világon (Kína és a Szovjetunió kivéte­lével) tavaly 24 859 701 tonna vízkiszo­­rítású hajót bocsátottak vízre, az előző évhez képest — ez 3 170 188 tonnás emelkedést jelent — közli a Reuter tudósítása. A teljes emelkedésből Japánra 48,2 százalék, azaz 11 992 495 tonna esik. Svédországra jut 1 836 979 tonna (4­ 125 789), az NSZK-ra 1 649 484 (1 38 003), Angliára 1 238 692 (+1588), Franciaországra 1 111 573 (+ 151 363), Spanyolországra 915 985 (* 9712), Nor­végiára 830 623 (+ 191 853) és Hollan­diára 821 106 (+ 360 603). VILÁGGAZDASÁG Tőkés vállalatok harca két kontinensen I. AMERIKAI BERUHÁZÁSOK NYUGAT-EURÓPÁBAN A mai tőkés világgazdaságban, amely­ben legalábbis a két pólus, az USA és Nyugat-Európa viszonyát átszövik a kereskedelmi és pénzügyi villongások, rendkívül nehéz megítélni, hogy a jövő­ben milyen szerephez jutnak a gazda­sági együttműködés különböző formái, tehát a termelési,­­a pénzügyi és a ke­reskedelmi szférákban történő kooperá­ció vagy éppen diszharmónia. Nagyon kevesen hiszik azt, hogy az USA és a Közös Piac brüsszeli megállapodása megoldotta a problémákat. Ez érthető, hiszen a tények önmagukért beszélnek: 1970-ben a két r­égió kereskedelme 2,4 milliárdos­­amerikai aktívummal zárult. (És Nyugat-Európának a második világ­háború óta kumulálódott passzívuma elérte a 20 milliárdot.) Mindez olyan körülmények között, amikor az ameri­kaiak — fizetési mérlegük javítása ér­dekében — további engedményeket követelnek, fenntartva a maguk diszkri­minatív vám- és gazdaságpolitikáját (1963 és 1970 között 7-ről 67-re emel­kedett a mennyiségi korlátozások alá eső import-árukategóriák száma, mi­közben ugyanez a Közös Piacban 76-ról 65-re csökkent.) A másik tény viszont az, hogy az 1971 decemberi valutamegállapodás nem állította meg az amerikai cégek nyugat-európai terjeszkedését, jóllehet a közös piaci valuták drágulásától ezt lehetne várni. Különösen a márkáját felértékelő NSZK iránt kellett volna csökkennie az amerikai multinacio­nális cégek érdeklődésének — éppen ezért meglepő a hír, hogy a Washington óta eltelt rövid két hónap alatt két amerikai cég is tekintélyesen növelte részvételét a nyugatnémet gazdaságban, további három társaság pedig — köztük a Gillette — nagyarányú expanziós ter­vet jelentett be. Mivel indokolható ez a logikának ellentmondó tendencia ? Érdemes idézni a New York Times vezető amerikai konszerneknél végzett felmérésének eredményét, amely szerint azért érde­mes folytatni a nyugat-európai expan­ziót, mert: — az USA-ban az európainál szigo­rúbb kontrollok, trösztellenes rendel­kezések sújtják a társaságokat; — az egyre következetesebb környe­zet- és fogyasztói érdekvédelem nagy pénzügyi pótmegterhelést okoz az ott­hon termelő cégeknek; — az amerikai konszernek szerint Nyugat-Európában a szakszervezetek gyengébbek a bérharcokban és a sztrájkok is általában rövidebbek, ami csökkenti a költségeket az otthoniak­hoz képest;­­ a bővülő Közös Piac a nyugat­­európai gazdaság gyorsabb növekedését ígéri. A felmérés optimizmusa nyilván reményekkel akarja kecsegtetni, ösz­tönözni kívánja az amerikai konszer­neket. Ám, ha más nem, akkor a Nyugat-Európába irányuló amerikai tőkeexport múltja és jelene egyébként is meg kellene nyugtassa az ameri­kaiakat: pozícióik nincsenek veszély­ben, Kanada után az óceánon innen is sikerült létrehozni a direkt befekteté­sek egész régióját átszövő hálózatát. Az USA 1969-es külföldi direkt­­befektetéseinek nagysága 71 milliárd volt, ebből Nyugat-Európában 21,6 milliárd működött (az összes amerikai külföldi beruházás 30 százaléka), fél­­milliárddal több mint Kanadában. Az amerikai érdekeltségek országonként a következőképpen oszlottak meg (mil­liárd dollárban): Ezt a számsort a korábbi évek ada­taival összevetve azt tapasztaljuk, hogy erőteljesen megnőtt a hat közös piaci országba irányuló tőkekivitel (1967— 69-ig 2 milliárddal), és kisebb volt az angliai beruházások dinamikája. A súly­pont tehát átkerült a kontinensre. Ez egy kicsit talán azzal is összefüggésben áll, hogy Nagy-Britanniában, az ameri­kai érdeklődés korábbi középpontjában, ma már szinte minden arra érdemes iparágba benyomultak az amerikaiak, kevés új lehetőség nyílik. Szinte közhely, hogy a hatalmas, mul­tinacionális társaságok fő vadászterü­lete az olaj- és vegyipar, a gépgyártás, a villamossági és elektronikai ipar, va­lamint a fémkohászat. Az már kevésbé ismert, hogy az amerikaiak nem feled­keztek meg a nyugat-európai szolgál­tatóiparról sem és terjeszkedésük ér­dekében hatalmas bankhálózatot, beru­házási társaságokat hívnak életre Nyu­gat-Európában. Az amerikai beruházások három­negyede ma már a fejlett ipari orszá­gokba, elsősorban Nyugat-Európába irányul. Ezt az arányváltozást jól tük­rözik a következő számok (milliárd dollárban): 1950 1969 A Közös Piac országaiban működő amerikai tőke a hat ország összberuhá­­zásainak átlagosan 4—5 százalékát fe­dezi. Ha azonban azt vizsgáljuk, meny­nyivel vesznek részt az amerikaiak, az új üzemek létesítésében, akkor az arány egyes számítások szerint 20—25 száza­lék. Az amerikai beruházások Nagy-Bri­tanniában érték el a legmagasabb szin­tet. Amerikai kézben van az irodai gép­gyártás csaknem egésze, a gyógyszer­­ipar fele, az elektronika és a műszer­ipar harmada, valamint a négy legna­gyobb autógyár közül három, a Ford, a Vauxhall, és a Rootes. Az amerikai autókonszerneket is megelőzi az ESSO Petroleum 800 milliós beruházása. Ér­dekes, hogy Angliában viszonylag sok második vonalbeli amerikai cég vesz részt és beruházásaik nem olyan kon­centráltak, mint a Közös Piacon része­sedő társaságoké. A Hatoknál ugyanis négy multinacio­nális konszern — a Standard Oil, az IBM, a GM és a Ford — birtokában van az összes amerikai beruházás há­romnegyede. Mind a négy cég tőkebe­fektetése meghaladja az egymilliárdot, a Standard Oilé a 3 milliárdot is. Az NSZK-ban a külföldi beruházások fele amerikai eredetű. Az amerikai be­ruházások 14 százaléka a kőolajfeldol­gozásba, 15 százaléka az acél-, gép- és közlekedésieszköz-gyártásba, 13 száza­léka pedig a műanyag- és gumiiparba irányult. Magában az USA-ban nem egyértel­műen ítélik meg a világkonszernek külföldi tevékenységét. A szakszerveze­tek évek óta harcolnak a fokozottabb ellenőrzésükért, mert ezek a cégek az olcsóbb külföldi munkaerő igénybevé­telével és így olcsóbb termeléseikkel a hazai termékek elhelyezését is veszé­lyeztetik, tehát két oldalról is csökken­tik a munkahelyek számát. Részben a szakszervezetek álláspontját tükrözi a tavaly benyújtott Harther Burke-tör­­vénytervezet, amely előírja, hogy emel­ni kell a külföldi leányvállalatok pro­fitjainak adóját; szigorítani kell a kül­földre irányuló működő tőkekivitel szabadságát; meg kell szüntetni a mul­tinacionális konszerneknek nyújtott vámkedvezményeket; pontos informá­ciókat kell kérni külföldi tevékenysé­gükről. A Nixon-kormány ellenáll ezeknek a követeléseknek és megvédi az óriásvál­lalkozók külföldi terjeszkedését. Az el­nök Peterson kereskedelmi miniszter vezetésével bizottságot hívott életre, amelynek célja éppen e segítség konk­rét kidolgozása — különösen a fejlett ipari országokban ténykedő konszer­nek számára. Petersonék alapfelfogása az, hogy az amerikai társaságok nem­zetközi ténykedése kedvezően befolyá­solja a munkaerőpiacot és a fizetési mérleget. Jóllehet, az elmúlt hónapokban he­vessé vált vita még javában tart (a kongresszus színe előtt is), annyi már most biztosnak látszik, hogy a kormány — nem enged. Talán tudja, amit az el­lenzők tábora már kiszámított: a Hartke—Burke-tervezetnek csupán az adóztatásra vonatkozó része a felére csökkentené a Nyugat-Európában mű­ködő amerikai konszernek jövedelmét. Dr. Gubcsi Lajos Anglia 7,2 NSZK 4,3 Benelux 2,4 Franciaország 2,1 Svájc 1,6 Olaszország 1,4 Egyéb országok 2,6 USA külföldi beruházásai 12 70 USA nyugat-európai beruházásai 2 21 KÜLGAZDASÁG A KÜLKERESKEDELEM című folyóirat 1972 januárjától kezdve mmi® címen jelenik meg A folyóirat átfogja a nemzetközi gazda­­sági együttműködés minden területét. Elemzi a gazdaságpolitika külgazda­sági összefüggéseit, vizsgálja a szabá­lyozórendszer hatásait. Bemutatja a nemzetközi gazdasági szervezetek mun­káját, ezekben hazánk részvételét. Cik­keket közöl a külgazdaság infrastruk­túrájának, a szállítmányozás, a reklám, az idegenforgalom aktuális kérdései­ről. Minden számának melléklete át­tekintést nyújt a külkereskedelmi jog fontosabb problémáiról. A előfizetési díja egy évre 120 Ft, egy szám ára 10 Ft. Előfizethető bármelyik postahivatalnál, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlapirodánál (KHI, Budapest V., József nádor tér 1.) közvetlenül vagy postautalványon, vala­mint átutalással a KHI 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra.

Next