Világgazdaság, 1972. április (4. évfolyam, 65/814-83/832. szám)

1972-04-01 / 65. (814.) szám

1972. Április 1. Az UNCTAD-konferencia jegyében A fejlődő világ nyersanyagexportjának gondjai A fejlődő országok devizabevételei még mindig döntő mértékben a nyersanyagok exportjától függnek, a kivitelnek az expanziója viszont nem nyújt elegendő alapot a fejlesztési programok megvalósításához. A nyers­anyag-kereskedelem mennyiségében és feltételeiben az előrehaladás az el­múlt években igen mérsékelt volt. Az 1968. évi új-delhi konferencia óta három nyersanyagegyezményt kötöttek az UNCTAD keretében, de mind a cukor, mind a búza, mind az ón esetében már meglevő nyersanyagegyez­ményeket újítottak meg, vagy revideáltak. Nem született olyan egyezmény, amely új alapokon szabályozná a nyersanyag-kereskedelmet. A világkereskedelmi konferenciára készült UNCTAD-jelentés elismeri, hogy a fejlődő országok gazdasága még min­dig főleg az elsődleges nyersanyagok exportkereskedelmétől függ. Megálla­pítja, hogy „a pozitív eredmények rend­kívül soványak”. Az ENSZ adatai sze­rint 1960 és 1970 között csökkent ugyan a fejlődő országok exportjában a nyers- és alapanyagok részesedése, de még mindig 75 százalékot képvisel. (Csád exportjának 87 százalékát a gyapot ad­ja, Etiópia és Burundi exportjában a kávé részesedése 80 százalék, Ghana ki­vitelében a kakaó részesedése 79 szá­zalék.) Az UNCTAD jelentése kifejti, hogy a fejlődő világ nyersanyag-kivitelének fő akadályát az ipari országok olyan in­tézkedései alkotják, amelyek védik a belső termelőket. E protekcionista po­litikának az a következménye, hogy ösztönzi a magas költséggel készült ter­mékek előállítását a fejlett országok­ban, elsősorban a fejlődő országokban alacsony költséggel termelt cikkek hát­rányára. Az ipari országok protekcio­nista intézkedései (kontingensek, im­portvámok és egyéb illetékek) nemcsak kiszorítják a fejlődő világ termékeit a piacokról, hanem állandó mozgásnak teszik ki a nyersanyagárakat. Az UNCTAD egyik dokumentuma szerint 11 fejlett tőkésország 1968-ban a mezőgazdaság szubvencionálására 14 milliárd dollárt fordított, ami körülbe­lül megfelel bruttó nemzeti termékük 1 százalékának, s meghaladja a fejlő­dő világ segélyezésére fordított össze­get. Az egyik legszembetűnőbb példa a cukor; a tőkésországok nemcsak ön­ellátók lettek ebből a termékből, ha­nem néhány esetben nettó­ exportőrök­ké is váltak, még ha termelésük erősen gazdaságtalan is. A fejlődő országok többségében az export egyoldalúsága miatt a terms of trade 1960 és 1970 között is kedvezőtle­nül alakult. Az általános irányzattól egyedül Latin-Amerika tér el: a csere­arányok 6 százalékkal javultak. Az af­rikai országok esetében a terms of trade erős hullámzások közepette 5 száza­lékkal, Ázsiában pedig 7 százalékkal romlott. Az összképet rontja, hogy egyes fejlődő országokban hatalmas ér­tékesítésre váró nyersanyagkészletek halmozódtak fel. Háttérbe szorítják a természetes nyersanyagokat a műanya­gok is, s gondot okoz, hogy a legtöbb nyersanyag esetében multinacionális vállalatok uralják a nemzetközi piacot. A santiagói konferencia úgy javíthat a helyzeten, hogy megváltoztatja a mai piaci értékesítési rendet, s lehetővé te­szi a fejlődő országoknak, hogy nyers­anyagaiknak legalább egy része szaba­don versenyezzen a fejlett országokban előállított termékekkel. A konferen­cián ezenkívül meg kell vizsgálni an­nak az intézményi keretnek a létreho­zását, amelyiknek kebelében a külön­böző nyersanyagok termeléséről és el­helyezéséről multilaterális tárgyaláso­kat folytathatnának. A nyersanyagárak megszilárdításának hagyományos megközelítési módja a különböző nyersanyagegyezmények lét­rehozása. E téren azonban csak korlá­tozott eredmények születtek. Az UNC­TAD jelentése javasolja, hogy a kon­ferencia részvevői vitassák meg, miként lehetne új egyezményeket kötni, a ter­mészetes nyersanyagok minőségét javí­tani, részükre új felhasználási lehető­ségeket felkutatni és a termelékenysé­get növelni. A fejlődő világnak Limában elfoga­dott deklarációja sokkal határozottab­ban száll síkra a nyersanyagprobléma megoldásáért. A 77-ek felszólítják a fej­lett országokat, hogy állítsák meg a nyersanyagokra kivetett vámok, és egyéb korlátozások továbbterjesztését, s hosszabb távon végleg töröljék el azokat. Az UNCTAD-nak a piaci érté­kesítési rend megváltoztatására kidol­gozott javaslatát helyeslik, s felszólít­ják a tőkésországokat, hogy anyagilag is járuljanak hozzá a különböző nyers­anyagegyezmények megkötéséhez és ezek árkiegyenlítő alapjának finanszí­rozásához. A 77-ek diverzifikációs alapok létesí­tését is javasolják.­­Ezekből finanszí­roznák néhány fejlődő országnak azt a törekvését, hogy a hagyományos ter­mékről más termékek gyártására állja­nak át. Felszólítják a tőkésországokat, hogy fogják vissza a műanyagok terme­lését, s ezeket a termékeket különleges adóval terheljék. Az így összegyűlt pénzt a természetes nyersanyagok mi­nőségének és piaci elhelyezésének javí­tására lehetne fordítani. Mindezek azonban csak átmenetileg nyújtanának segítséget a fejlődő vi­lágnak. Hosszabb távra elengedhetetle­nül szükséges, hogy ezekben az orszá­gokban diverzifikálják a gazdaságot. Ez belső strukturális változtatásokat, a fejlődő országok együttműködését és nem utolsósorban a fejlett országok tá­mogatását teszi szükségessé. V. A. Angol polietilénüzem Csehszlovákiának Londoni tudósítónktól. Az angol Simon Carves vállalat 3,5 millió font sterlinges megrendelést ka­pott a pozsonyi Technoexporttól ala­csony nyomású polietilénüzem létesíté­sére. A Financial Times értesülése sze­rint a Pozsonyban felépülő üzem az ICI eljárása alapján 1974 elején kezdi meg a termelést. Az angol cég felel a terve­zésért és az Angliában gyártott beren­dezések szállításáért. Irányítja a szere­lési munkálatokat is. Ez már a második üzem, amelyet az angol cég a pozsonyi Slovnaft vegy­ipari kombinátnak szállított. Lapunk legközelebbi száma április 6-án, csütörtökön jelenik meg. Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter Sziddikivel, Bangla Deshi kollégájával Moszkvában megkezdte tárgyalásait a két ország kölcsönös ke­reskedelmének fejlesztéséről . Az osztrák légiforgalmi társaság megindította berlini járatait. Az AUA gépei hetente háromszor landolnak majd a schönefeldi repülőtéren. A for­galmat DC—9-es repülőgépekkel bonyo­lítják le. Az Interflug már korábban megindította járatait hetente négyszer, így a két város között mindennap van összeköttetés. • Franciaország fizetési mérlege ta­valy több mint kétmilliárd dollár feles­leggel zárt. Egy évvel korábban az ak­tívum meghaladta az 1,3 milliárd dol­lárt.­­ Románia és Tanzánia megállapodott a kereskedelmi és gazdasági együttmű­ködés erősítésében. A megállapodás Ceausescu román államelnök négynapos tanzániai látogatása nyomán született. Abban is megegyeztek, hogy eltörlik a vízumkényszert. Könnyen árháború alakulhat ki az IATA-hoz tartozó légiforgalmi társasá­gok között az Európa, Közel-Kelet, Afrika, Ázsia, és az Atlanti-óceán dél­keleti része között vezető járatain. Igaz, a repülővállalatok képviselői már de­cember 21-én megegyeztek az új díj­tételekben, de az illetékes kormányok legtöbbje még nem hagyta jóvá azokat. JELENTI : Franciaországban ismét meggyorsult az infláció. A kiskereskedelmi árak a januári 0,3 százalék után februárban 0,6 százalékkal emelkedtek. • Az uruguayi elnök engedélyezte a magánüzemeknek, hogy munkásaik bé­rét 20 százalékkal emeljék, viszont jóvá­hagyta az alapvető fogyasztási javak és szolgáltatások árának emelését is. A legfőbb uruguayi szakszervezet szerint az intézkedés tulajdonképpen bér­csök­kentést jelent és 24 órás általános sztrájkra hívott fel. A szakszervezet 40 százalékos béremelést kér. • Bizonyos devizaellenőrzést akarnak bevezetni az amerikai hatóságok július 1-től, hogy megakadályozzák az alvilág körében az illegális tőkemozgást. Ha valaki külföldön számlát akar nyitni, ezt fel kell tüntetnie a jövedelembe­vallási nyilatkozatban. Az ötezer dol­lárnál nagyobb átutalásokat közölni kell a vámhatóságokkal is. Az amerikai pénzügyi intézményeknek jelenteniük­­kell majd minden tízezer dollárt meg­haladó „szokatlan” devizatranzakciót. Egy francia bank engedélyt kapott, hogy Bécsben leányvállalatot nyisson. A Société Générale Alsacienne de Banque az első francia hitelintézet, amely banktevékenységet folytathat Ausztriában. • A megrendelések az USA-ban feb­ruárban 1,1 százalékkal 668 millió dol­lárra estek. Januárban a tendencia el­lentétes volt: 6 százalékos növekedést mutatott, a leggyorsabbat 15 és fél éve. A tartós javak kereslete februárban 1,9 százalékkal volt alacsonyabb, az egyéb árucikkek megrendelésállománya ha­sonló volt, mint januárban. Chilében államosították a Du Pont amerikai konszern leányvállalatát, amely az ország bányaiparában alkal­mazott robbanóanyagok 75 százalékát gyártja.­­ Mongólia és Lengyelország árucse­re-forgalma 15 év alatt ötszörösére emelkedett. Első kereskedelmi egyez­ményét 1957 márciusában kötötte a két ország. Mongólia bőrárut, húst, gyapjút és más árucikkeket szállít Lengyelor­szágba, ahonnan különböző gépeket, fel­szereléseket és közfogyasztási cikkeket importál. Giscard d’Estaing francia gazdasági miniszter a környezetvédelemről június 20-án nyíló konferenciára meghívta nyolc ország harminc világhírű szemé­lyiségét. Az Egyesült Államokból pél­dául John Kenneth Galbraith-t, Her­man Kahnt és a filozófus Marcuse-t. A környezetvédelmi konferenciát az UNESCO székházában tartják. • Az olasz gazdaság tavalyi eredményei Olaszországban tavaly a bruttó nem­zeti termék reálértékben kifejezve 1,4 százalékkal nominális értékben kife­jezve pedig 8,1 százalékkal 62 913 mil­liárd lírára emelkedett — írja a kor­mány évi gazdasági jelentése, amelyet Taviani tervezésügyi és Colombo pénz­ügyminiszter terjesztett elő. Az árak emelkedése 6,6 százalékos volt, szem­ben az 1970. évi 6,3 százalékkal. A GNP tavalyi növekedése erősen el­marad az 1970. évi mögött, amikor reálértékben 5,1 százalék volt a gya­rapodás, de meghaladja a korábbi nem hivatalos becsléseket, amelyek szerint tavaly 0,8—1,0 százalékkal nőtt. Az 1971. évi alacsonyabb növekedési ráta az olasz gazdaság stagnálását és inflációját tükrözi. Ezek részben a ko­rábbi két év gyors növekedési ütemé­nek visszahatásaként, részben pedig a nemzetközi pénzügyi válság következ­ményeként jelentkeztek. A negatív té­nyezők közé tartozik az építőipar 5,9 százalékos visszaesése, amelynek ha­tása végiggyűrűzött valamennyi iparág beruházási tevékenységében. A tarta­lékok képzése is elmaradt a korábbi évek mögött, a vállalatok elsősorban az értéknövekedési adó bevezetésétől és az általános olasz adóreformtól tar­tottak. A gazdaság elsődleges szektorában a reálértékben számított növekedés 0,8 százalék volt, az ipari termelés vala­melyest visszaesett, míg a harmadik szektorban a növekedés 4,7 százalék. A beruházások reálértékben 4 száza­lékkal csökkentek, s 12 495 milliárd lírát tettek ki, miközben a belső fo­gyasztás 2,6 százalékkal haladta meg az 1970. évi 44 624 milliárd lírát. (Reuter) világgazdaság

Next