Világgazdaság, 1972. június (4. évfolyam, 105/854-126/875. szám)

1972-06-01 / 105. (854.) szám

MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG Az utóbbi évek során Franciaország a világ első helikopterexportőrévé nőtt fel: az 1969—71 közötti három évben átlagosan évi 280 millió frank értékű gépet szállított polgári és katonai célok­ra külföldre, míg legfőbb konkurrense, Amerika konstruktőreinek teljes be­vétele mindössze 249 millió frank volt. Az ötféle alapmodellt előállító mar­­seille—marignanai és a La Coumneuve-i üzemekből jelenleg munkanaponként egy gép kerül ki (1971-ben pontosan 263 példány) és napi egy gépre érkez­nek be új rendelések (1971-ben az ösz­­szes megrendelések száma 360 darab volt). Ezt az eredményt a SNIAS (Société Nationale Industrielle Aerospatiale) erőteljes fejlődése tette lehetővé; e cég jelenleg a világpiaci szükséglet 12 szá­zalékát fedezi. Az alvállalkozókat és külföldi kooperálókat is figyelembe véve, üzleti forgalma eléri az 1 mil­liárd frankot (1968: 500 millió frank), dolgozóinak száma pedig 11 000. Az ambíció nem­ is látszik túlzottnak, hiszen a SNIAS fennállása óta 190 kü­lönböző nemzetiségű vevőnek 3183 heli­koptert szállított. A gépek turbináit gyártó Turboméca cég együttműködésé­vel a SNIAS új kutatásokba is kezdett korszerű technika kidolgozására. Ezen­kívül több kooperációs megállapodást kötött, sőt licenceket is átengedett az Egyesült Államoknak, Angliának, Romá­niának, Jugoszláviának, Olaszország­nak, Indiának, az NSZK-nak és Svájc­nak. Franciaország a világ első helikopterexportőre Számos hosszú lejáratú üzletkötés biztosítja számára a bőséges munkát — ha a körülmények, nem változnak. A katonai vevőkör ugyanis igen változé­kony és szeszélyes, nem annyira a heli­kopter teljesítménye iránt támasztott követelmény miatt, hanem azért, mert a francia kormány politikai meggondo­lásokból ideiglenes vagy állandó, rész­leges vagy teljes embargót állapít meg a helikopterszállításokra. Ez a politika érthetően kevés figyelemmel van a gyártó cégek anyagi érdekeire, így azok fokozottan a polgári vevőkör felé orien­tálódnak, persze ezek már nagyobb je­lentőséget tulajdonítanak a beszerzési árnak. A SM­AS azonban e téren is szerzett bizonyos tapasztalatokat, mint azt az Alouette típusú gépeinek a polgári vevők körében növekvő népszerűsége is tanúsítja. Ezeknek aránya az 1965-ben eladott teljes helikoptermennyiségen belül még csak 5 százalék volt, 1971-ben már 47 százalékra emelkedett. A fejlődés jelenlegi ütemének meg­tartása azonban az amerikai gyárak­tól függ, amelyeknek kapacitását jelen­leg teljesen leköti a vietnami háború és így a világ piacain kereskedelmi agresszivitásuk lényegesen alábbhagyott. Ez a helyzet azzal az előnnyel járt Franciaország számára, hogy gyarapít­­hatta helikoptervevőinek számát, akik akkor is hűek maradnak majd hozzá, amikor az amerikaiak a vietnami há­ború befejezése után újból megjelennek a piacokon, olcsó áron kínálva a hábo­rúból visszamaradt helikoptereiket. (1972. május 23.) IranffurterJUlaeitteine Ciprus az 1972—1976. évi ötéves ter­vében figyelemre méltó gazdasági fej­lődésre törekszik. A bruttó nemzeti összterméket évi hét százalékkal akar­ják növelni. A múlt tervidőszak alatt a növekedési ráta 8 százalék volt. A mező- és halgazdaságban 1972 és 1976 között szintén 7 százalékos növekedés­sel számolnak (a múlt ötéves tervben 8,5 százalék volt az átlag). Az ipari termelés 1967-től 1971-ig évi átlagban 9 százalékkal emelkedett. Eb­ben az időszakban a következő iparágak fejlesztését részesítették előnyben: cso­magolási, hús-, gyümölcsfeldolgozói, tej-, ruházati és cipőipar, acélcsőgyártás és gyógyszeripar. Az új ötéves időszak alatt főleg a vegyipar (olajfinomítás), a faipar, a nem fémbányászat terüle­tén, a fémiparban, a ruházati cikkek és bőráruk gyártásában és az élelmiszer­­iparban várnak nagyobb eredményeket. Az ipari termelésben 11 százalékos emelkedésre számítanak, és azt remélik, hogy az 1971. évi ipari kivitel 10,7 mil­lió fontról 17,5 millió fontra fog felemel­kedni. Kedvezőtlenek a bányászatra vonat­kozó prognózisok, 1976-ra mindössze 10,6 millió font értéknövekedésre szá­mítanak az 1971. évi 12,6 millió fonttal szemben. A tartózkodó becsléseknek az Ciprus új ötéves terve oka főleg a réz világpiaci árának esé­sére vezethető vissza. Az idegenforgalom területén remélik, hogy a turisták száma 1976-ig évi 20 százalékkal fog emelkedni és ebben az évben az idegenforgalom devizabevé­tele 35 millió fontot ér el. Az elmúlt ötéves tervidőszak alatt az átlagos évi növekedés 27 százalék volt. Igen élénk építési tevékenységet vár­nak az 1972 és 1976 közötti tervidő­szakban is. Az összes beruházásokból 1967-től 1972-ig 58 százalék esett az építőiparra. Az új ötéves terv az építési beruházások évi átlagos emelkedését 7 százalékban irányozza elő. Az elmúlt ötéves tervidőszak alatt a bevitel évi átlagban 14,3 százalékkal emelkedett, míg a kivitel csak 10,5 százalékkal. Bár a kereskedelmi mérleg passzív volt, a megnövekedett szolgáltatások és az ugyancsak nagyobb külföldi tőkebe­áramlás következtében a valutáris tar­talékok emelkedtek. A továbbiakban hasonló fejlődésre számítanak. Az egy főre eső jövedelem 1971-ben 395,5 fontra tehető, ez évi átlagban 7 százalékos emelkedést jelent. Remélik, hogy a kö­vetkező ötéves tervidőszakban is hason­ló mértékű lesz a jövedelem növeke­désének az­ aránya.­ (1972. május 23.) A VILÁGSAJTÓBÓL REFLEKTORFÉNYBEN Com­aancmircecKU mmm A gépi számítástechnika az irányítási rendszerben Az irányítás automatizált rendszeré­nek meghonosítása lényegében 1968 óta van napirenden a Szovjetunióban. Az elmúlt ötéves terv során különböző iparvállalatoknál és szervezeteknél 400 automatizált rendszer lépett műkö­désbe. Hétszáz millió rubelre tehető az az összeg, amely az öt év folyamán e rendszerek alkalmazása révén megta­karításként jelentkezett. A kilencedik ötéves terv idején a számítástechnika meghonosítására for­dított munkák összessége több mint hatszorosa lesz az előző ötéves terv időszakának. Ugyanakkor a feladatok egyre bonyolultabbá válnak — állapítja meg cikkében M. Rakovszkij, a szov­jet Tervhivatal elnökhelyettese. Az automatizált rendszerek kiépíté­sébe több szervezet kapcsolódott be, így a Tervhivatal, a minisztertanács Állami Tudományos és Műszaki Bizott­sága, a minisztertanács Szabványügyi Bizottsága és a Központi Statisztikai Hivatal. A munkálatok sikerének elő­feltétele a módszertani irányítás egy­ségesítése. A Szovjetunió és a baráti országok egységes terv alapján koordinálják számítógépgyártásukat, hogy az egy­mással helyettesíthető gépek komplex rendszerét hozzák létre. A koordinációs munkákat kormányközi bizottság intézi. Az automatizált irányítási rendsze­rekben a számítógépek munkáját álta­lában 70—80 százalékig az információ­kiválasztás és -feldolgozás veszi igény­be. Az országban ugyanis indokolatla­nul sok, egymástól eltérő dokumen­tációs rendszer található. Az adatlapok általában nem alkalmasak a gépi fel­dolgozásra, a nyilvántartási rendszerek távolról sem tökéletesek. A Központi Statisztikai Hivatal, a Tervhivatal, az Anyagi-Műszaki Ellátási Központ (Goszsznab) és a Szabványügyi Hivatal közösen elvégezték az okmányok egy­ségesítésére és számuk csökkentésére irányuló munkálatok első szakaszát. Néha éles viták tárgya annak rang­sorolása, hogy mely területeken kell elsősorban fejleszteni az automatizált rendszereket, hol származik ezek alkal­mazásából a legnagyobb gazdasági eredmény. Ez a probléma mindig fenn fog állni, amíg a számítógépek nem állnak rendelkezésre a szükséges meny­­nyiségben. Indokolt a gépeket elsősor­ban a nagyszabású tervszámításoknál, a műszaki tervezésben igénybe venni. A gazdasági tervező intézmények, az érintett minisztériumokkal karöltve, megkezdték egyes iparágak optimális távlati fejlesztési programjainak és re­gionális fejlesztési terveinek kidolgozá­sát a gépi számítástechnika segítségé­vel. Nagy, számítógépekre alapozott rend­szerek működnek az ös­-szövetségi és a köztársasági tervhivatalokban, az Anyagi-Műszaki Ellátási Központban, a Statisztikai Hivatalban, továbbá az energetikai és villamosítási miniszté­riumban és a hírközlési minisztérium­ban. Kiváló eredményeket hoztak a szá­mítógépek olyan feladatok megoldásá­ban, mint egyes nagy szállítási prog­ramok végrehajtása, bizonyos energia­­források felhasználásának optimalizá­lása, számítások az építőanyagipar opti­mális fejlesztésére. Kedvezőek a tapasztalatok az ipari nagyvállalatok automatizált irányítási rendszereiről. E rendszerek keretében történik a folyó és távlati tervezés, a termelés operatív irányítása a válla­lati gazdálkodás operatív elemzése és a számvitel. Az egységes programok be­vezetését, az egységes információs rendszerek kialakítását megnehezítik az egyes vállalatok irányítási rendsze­rében még mindig fellelhető különb­ségek, a gyakran rokon profilú, egy minisztérium alá tartozó vállalatoknál eltérő bérrendszer, a könyvvitel és a dokumentáció. (1972. május 21.) 1972. JÚNIUS 1 A magyar műszeripar eredményei és gondjai Az előző években sokkal több nyugat-európai cég mutatta be műszereit a BNV-n, mint az idén. A távolmaradásnak valószínűleg az a magyarázata, hogy a kiállítók ismerik a magyar műszergyártást, és így azt is, hogy a bel­földi szükségletet lényegében ki tudja elégíteni. Ezt alátámasztja az is, hogy az utóbbi években egy-egy nagyobb speciális műszer, illetve berendezés kivételével még ajánlatot sem kértünk a kiállító cégektől. Természetesen a hazai gyártás minden termékét nem láthattuk a vásáron, de a kiállított műszerek jól szemléltették, hogy hol tudunk felzárkózni a világszínvonalhoz. Különösen két nagy üzem bemutatója adott lehetőséget az áttekintésre: a Gamma Művek és az Elektronikus Mérőkészülékek Gyára. Mind a két üzem több mint százféle műszert gyárt. Egy alapvető különbség mégis van a két üzem gyártási folya­matában: a Gamma Művek speciális műszereket, illetve készülékeket ad a bel- és­ a külföldi piacra, nem törek­szenek a szériagyártásra és a gyárban végzett munka inkább finommechani­kai jellegű. Az Elektronikus Mérőké­szülékek Gyára viszont szerelő jelleggel végzi a műszergyártást és miután, a KGST-államokon belüli szakosítás eredményeként sokféle műszerrel kell ellátniuk a szocialista országokat is — a gyártott típusok számának növelése mellett — a nagyobb mennyiségre töre­kedtek. A Gamma Művek lényegében három nagy csoportra osztható műszerekkel jelentkezett: az orvosi nukleáris mű­szerekkel, illetve az ezekből kialakított komplett diagnosztikai laboratóriu­mokkal, valamint geofizikai és a fo­lyamatszabályozási műszerekkel. A spe­ciális gyártás jellemzői az orvosi mű­szereknél, hogy komplett laboratóriu­mokká kiképezve adják át a megren­delőnek termékeiket és ezzel egyedül állnak Európában. A geofizikai műsze­rekből, megkezdték a nagy mélységek kutatását szolgáló (olajkutatás és -ter­melés) úgynevezett kazettázs műsze­rek gyártását. Ilyen műszerekkel Nyu­­gat-Európában általában az amerikai cégek jelentkeznek, de azzal a különb­séggel, hogy magát a műszert nem for­galmazzák, hanem a szükséges mérése­ket végzik el. A Gamma Művek vi­szont — önálló exportjogával élve — ellátja a KGST-országokat e speciális termékekkel. Az orvosi és geofizikai műszereknek így nagy részét exportál­ják, évenként összesen mintegy 3—3,5 millió rubel értékben. (Csak az orvosi műszerek exportja 1963 és 1970 között megtízszereződött.) A tőkés export még nem jelentős, bár az orvosi nukleáris műszerekből már szállítottak Indiába, Pakisztánba, Egyiptomba és Brazíliába is, de különösen az utóbbinál gondot jelentett a szerviz megoldhatatlansága. A harmadik műszercsaládot, a vil­lamos folyamatszabályozási rendszert és egységeit kizárólag belföldön értéke­sítik. Ez a család mintegy húsz fő egy­séget foglal magába és ilyen komplet­ten a Gammánál is csak most kezdték el gyártani. A termelés felfutásával millió dolláros nagyságrendű importot lehet vele megtakarítani. Ráadásul az említett műszerek fejlesztésénél bizto­sították, hogy az AEG­ vagy az Elliot-vagy más rendszerekhez is illeszkedje­nek. Természetesen problémái is vannak a Gamma Műveknek, különösen az orvosi nukleáris műszerek jövőbeni gyártásával. A tudományos kutatók és a többi felhasználók is az egyre bonyo­lultabb, tehát egyre több mérésre alkal­mas berendezést keresik és az ilyen szerkezet időbeni kifejlesztése a gyár erőit meghaladja. A kivezető utat a licenvásárlás jelentheti, s bár az eddigi tárgyalások szerint elég drága megol­dásnak tűnik, ennek ellenére több licenc megvételének lehetőségeit mér­legelik. Erre kötelezi a gyárat az is, hogy a KGST-államokon belül ők sza­kosodtak a gyártásra. Az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárának termelését befolyásolják a KGST keretein belül kötött két- és háromoldalú szakosodási megállapodá­sok. Az idei BNV-n termékeik bemu­tatója már ennek az irányzatnak a megvalósítását tükrözte. Az EMG—1157 modulrendszerű impulzusgenerátorhoz hasonlót például Nyugat-Európában csak a Ferisol cég gyárt. Európai vi­szonylatban egyedüli — csak az USA- ban készítenek hasonló berendezést — a digitálisan programozható impulzus­generátor is. A digitális feszültségmé­rők közül az EMG—1464 digitális mul­timéterhez hasonlót a KGST-országok közül egyetlen gyár sem mutatott be és így e készülékben nagy kereslet vár­ható. Hasonló a helyzet az EMG—1555 típusú oszcilloszkópnál, amelynek szin­tén nincs versenytársa a szocialista or­szágokban és a nyugati gyártmányok közül is csak az USA-beli Tektronix gyár készít hasonló típust. Elektronikus orvosi műszereik közül is jó néhány vívott ki már elismerést a világpiacon így például a Doppler-indikátor, amely a szülészetben nélkülözhetetlen, vagy az ideg- és elmegyógyászat elektrofi­­ziológiai vizsgálataihoz gyártott műsze­rek, amelyekből komplett laboratórium is összeállítható. A felsoroltakon kívül több úgyneve­zett konvencionális műszert is gyárta­nak. Ezeknek nagy részét azonban a legtöbb országban, mint hazai gyárt­mányt, meg lehet találni. Ahhoz, hogy az EMG a világszínvo­nalhoz közel álló gyártmányt bocsát­hasson ki, lépést kellene tartania az elektronikus alkatrészgyártásnak is (például integrált áramkör), de az Egyesült Izzótól nem tudnak ilyen al­katrészt kapni és a szocialista orszá­gok sem szállítóképesek. Pedig a fej­lesztésre szükség van, mert a jelenlegi típus — bármennyire megbízható — nem elég korszerű, s ezt bizonyítja, hogy az EMG körülbelül 3000 alapele­met épít be az asztali számológépébe, míg a japán Sharp cég, a valamivel ugyan kevesebbet tudó hasonló készü­lékében mindössze négy magas fokon integrált elem van. És ugyanez a hely­zet a többi elektronikus berendezéssel is. Az elektronikus alkatrészek hiánya egyébként nemcsak hazánkra jellemző, hasonló a helyzet a Szovjetunió kivé­telével valamennyi szocialista ország­ban. Így a gyár vezetői szerint a KGST- országok összefogásával lehetne ren­dezni ezt. A problémát már felvetették, és miután minden tagországnak érdeke, remélhetőleg nem túl hosszú időn belül sor kerül a nemzetközi rendezésre. Sz. I. A MAGYAR DI­VATTÁSKA „KARRIERJE 11 A jövő évi kontingens terhére a szo­cialista országok közül elsőnek Cseh­szlovákia rendelt bőrdíszműt a TANN­­IMPEX-től; a Pragoexport a teljes 1973-as kontingenst specifikáltan kitöl­tötte. Az áruk 95 százaléka női divat­táska, s ezek alapanyaga jobbára a Győri Műbőrgyár terméke, DJ 600-as és Grabotán, összesen 650 ezer rubelre van keret, s a Pragoexport még to­vábbi 100 ezer rubel értékben adott specifikációt arra az esetre, ha a kon­tingens bővítéséhez a felügyeleti szer­vek mindkét oldalon hozzájárulnak. A kereslet alapján a hosszú lejáratú szer­ződésben foglalt 1974-es évi bőrdíszmű­kontingenst akár másfélszeresére is bővíthetik. A szovjet kereskedőknek június 5-én Moszkvában mutatják be az 1973-as­ bőrdíszműkollekciót. Várhatóan ekkor specifikálják a hosszú lejáratú szerző­désben szereplő 10 millió rubeles ren­delést. A kollekció (és valószínűleg a rendelés) 60—65 százaléka megint csak női divattáska. Közfogyasztásra szánt bőrdíszműárut a Szovjetunió nagy mennyiségben importál,­ de a női divat­táskákat, úgy tűnik, elsősorban hazánk­tól vásárolja. Tőkés relációban a holland Hamo cég bőrből készítendő női divattáskákra kíván feladni bérmunkarendelést — a TANNIMPEX közvetítésével — a Rá­kospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalatnál, amely a szóban forgó ter­méknek első számú hazai gyártója. Havi 10 ezer darabos szériáról folyik a tárgyalás, s az üzletet előreláthatólag júliusban megkötik. Mint hírcsokrunkból is kiderül, a magyar bőrdíszműáruk közül jelenleg a női táskák a legkeresettebbek. A TANNIMPEX — tőkés relációban — nem egészen három éve kezdett fog­lalkozni ezzel a kitűnő exportcikkel, s az utóbbi másfél évben gyakran vál­lalt bérmunkát is nyugat-európai cé­gektől. A bérmunkaügyletek mind a technológia, mind pedig a divatterve­zésben hasznára váltak a magyar bőr­díszműiparnak, s ez ellensúlyozza azt a hátrányt, amit a bérmunka a kül­kereskedelmi vállalatnak a forgalmi tervek teljesítésében jelent. Az új, di­vatos árucikkek a tőkés reláció után ma már szocialista exportunkban is fontosak. D. L. Egymillió 700 ezer rubeles szerződés A Szovjetunió minden nagyobb lakó­területén megtalálhatók a rádió- és tv­­szervizműszerekben a magyar felszere­lések, elektronikus mérő- és egyéb vizs­gálókészülékek. Ezek száma ismét több százzal gyarapszik a METRIMPEX-nél szerdán aláírt megállapodás nyomán. Még erre az évre 960 ezer rubel értékű árut kötött le a Maspriborintorg, a jö­vő évre szóló szállításokra pedig 770 ezer rubel értékben szerződtek. A METRIMPEX-nél egyébként ezen a napon a BNV-n folytatott tárgyalások befejezéseként Herkner Ottó vezérigaz­gató, N. Potyehin, a Maspriborintorg elnökhelyettese, továbbá V. Szemjonov igazgató 3 millió rubel értékű magyar exportról és 400 ezer rubel értékű mű­szer importjáról írt alá megállapodást. V. Szemjonov, aki tíz éve foglalkozik a magyar műszerek vásárlásával, a VILÁGGAZDASÁG-nak adott nyilatko­zatában elmondotta, hogy a magyar rá­dió- és tv-szervizműszerek már nemcsak a javítóműhelyekben, hanem a televí­ziókészülék gyártó üzemek szerelőmű­helyeiben is működnek és eddig nincs semmi okuk a reklamációra. A magyar partnerek gyorsan, rugalmasan reagál­nak a szovjet piac igényeire és gyors a gyártmányfejlesztés. Hasonló a hely­zet a vegyipari laboratóriumoknál is, amelyekből most ismét rendeltek, s a korábbi 1 millió rubel helyett most 4 millió rubel értékben importálják az üzemekben és kutatóintézetekben jól hasznosítható komplett laboratóriumo­kat. Tíz év óta vevőik és a Szovjetunió­ban működő Magyarországról szállított vegyipari laboratóriumok száma már megközelíti az ezret, s ezek teljesítmé­nyével igen elégedettek. Sz. I. Magyar Kereskedelmi Kamara 'iiiiiimiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiimiiiiiiiiimiiimiiiiiimi'Hs Szovjet-magyar reklámszimpozion Szerdán reggel a Toldi filmszínház­ban Sós Iván, a Magyar Kereskedelmi Kamara alelnöke kétnapos tapasztalat­­csere-szimpoziont nyitott meg. Ezt a Magyar Kereskedelmi Kamara, a Szov­jetunió Kereskedelmi és Iparkamarájá­nak magyar szekciója és a Vnyestorg­­reklama össz-szövetségi egyesülés köz­reműködésével a magyar reklámszak­emberek és a magyar kamara tagvál­lalatai számára tartják a reklám és a propaganda tárgyköréből. A rendez­vényre a tavaly Moszkvában lezajlott hasonló magyar megbeszélés viszonzá­saként került sor. A pécsi bőrök Kanadában és az USA-ban Tudósítónktól: Üzletszerző körúton járt Kanadában és az Egyesült Államokban a Pécsi Bőr­gyár igazgatója és a BIVIMPEX export­osztályának vezetője. — Már a tavalyi párizsi bőrhéten folytattunk megbeszéléseket tengeren­túli ruhagyárakkal — mondotta beveze­tőjében a Pécsi Bőrgyár igazgatója. — Kanadában tíz, az USA-ban kilenc céget kerestünk fel. Ami a kanadai piacot illeti, az Euró­pában elért magas árat nem tudjuk érvényesíteni, mert a japán és a jugo­szláv konkurrencia itt érvényesül a legjobban. Dömpingárukkal jönnek. En­nek ellenére azok a cégek, amelyek a minőségi finom árut igénylik, vásárol­nak tőlünk bőrt. Az amerikai piacon is keresettek a ruházati tőrök, de itt termékeinket 25 százalékos importvám sújtja, s így nem vagyunk verseny­­képesek. Mivel Európában is jól el tud­juk adni bőreinket, anyagi áldozatok árán nem akarunk nagyobb mennyisé­geket tengerentúlra küldeni. Minden­esetre a nagyobb bőrruházati cégekkel tartjuk a kapcsolatot, hogy a védővám esetleges feloldásakor meg tudjunk je­lenni nagyobb mennyiségekkel. Egyébként üzletet is kötöttünk, a BIVIMPEX a második félévben egy­millió dollár értékben 200 ezer négyzet­­méter bőrt szállít a tengerentúlra — mondotta a Pécsi Bőrgyár igazgatója. RmMN­uillift RÖVIDEN ■*1 200 darab húsztonnás oldalajtós acélkonténert készít az NSZK-beli Di­rect Transport cég részére a Magyar Hajó- és Darugyár váci gyáregysége. A Ganz-MÁVAG három számjegy­vezérlésű esztergapadot vásárolt a han­noveri Max Müller cégtől. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ ? A magyar KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként özszer 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp. V., Dorottya u. 6. IV. em­. Telefon: 183-800 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc Igazgató Kiadóhivatal, Bp. Vil­., Blaha Lujza tér 1-3. Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 72.2180/3­ 05 Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008

Next