Világgazdaság, 1972. július (4. évfolyam, 127/876-147/896. szám)
1972-07-01 / 127. (876.) szám
1972. JÚLIUS 1. VILÁGGAZDASÁG. • • •• KÖZÖS PIAC ÉS A SZOCIALISTA ORSZÁGOK A KGST tagországai és a Közös Piac tagjai közötti kapcsolatokat 1974 végéig érvényes hosszú lejáratú, bilaterális megállapodások szabályozzák, amelyek nem tartalmazzák az úgynevezett felmondási klauzulát és éves vegyes bizottsági tárgyalásokat irányoznak elő. Ezzel a szocialista országok biztosították a bilaterális kapcsolatok fennmaradását 1974 végéig. A Közös Piac régóta törekszik a szocialista országokkal szembeni egységes kereskedelempolitika bevezetésére, de döntéseit erről többször is el kellett halasztania. Mégis a fenti megállapodások jóváhagyása ellenére hangoztatja: 1973-tól már nem lesz mód a tagországai és a szocialista országok közötti kétoldalú tárgyalásokra. (Kétségtelenül szerepet játszik ebben az, hogy ezáltal is igyekeznek előkészíteni az 1974 utáni időszakra a Közös Piac elfogadását tárgyaló és szerződő partnerként a szocialista országok részéről. Így szeretnék valóra váltani a Közös Piacnak azt a célkitűzéseit is, hogy megkíséreljék lemondatni a szocialista országokat a kétoldalú tárgyalásokról. Ugyanakkor ez a kérdés valójában már eldőlt, mert a Közös Piac tagállamai az említett — a KGST egyes tagországaival kötött — hosszú lejáratú megállapodásokban kötelezettségeket rögzítettek évenkénti vegyes bizottsági tárgyalásokra. Az 1975. január 1-től elkezdődő időszak még nyitott. A Közös Piac szervei természetesen fenntartják azt a törekvésüket, hogy egységként kössenek megállapodásokat a szocialista országokkal. A KGST-tagországok álláspontja azonban nem változott: továbbra is hangsúlyozzák a kétoldalú kapcsolatok fenntartására irányuló igényüket. A szocialista országok — köztük Magyarország is — konkrét kereskedelempolitikai meggondolásokból tartanak ki a kétoldalú kapcsolatok fenntartása mellett. A Közös Piac szerveinek a szocialista országokkal szembeni közös kereskedelempolitikai bevezetésére irányuló koncepciói ugyanis negatívabbak, mint a tagországok többségének elképzelései. A Közös Piac bizottsága — több idevágó pozitív nyilatkozat ellenére — nem alakította ki koncepcióját a szocialista országokkal való kapcsolatok fejlesztésére. Ezért „ kinevezi” közös politikának azt, amiben minden egyes tagország egyetért. Mindez viszont azzal jár együtt, hogy a szocialista országokkal szemben a mindenkori legnegatívabb kereskedelempolitikai álláspont válik mintegy EGK állásponttá. Jellemző példa a mennyiségi korlátozások kérdése. A Közös Piac az utóbbi években több úgynevezett liberalizációs listát adott ki, azonban ezek semmiféle előrelépést nem tartalmaznak az egyes tagországoknak a szocialistaországokkal szembeni liberalizációs intézkedéseihez képest. Csupán közös piaci szinten regisztrálják azt az állapotot, amely a legzárkózottabb közös piaci tagország által a szocialista országoknak nyújtott liberalizációs szintnek felel meg. Nem vitatható, hogy a Közös Piac szerveinek hatáskörébe egyre több külgazdasági téma került át (például a vámok), és így szűkül a szocialista országok vonatkozásában is a bilaterálisan tárgyalható és megoldható problémák köre. A kereskedelempolitikában és ezen belül például a liberalizáció terén viszont nem rendelkeznek az EGK szervei döntési joggal. A Közös Piachoz közelálló orgánumok is gyakran kommentálják Brezsnyevnek a szovjet szakszervezetek XV. kongresszusán, ez év március 20-án elmondott beszédét. Ebben azt a szocialista országok által már bizonyos ideje gyakorlatilag érvényesített álláspontot szögezte le, hogy nem hagyják figyelmen kívül a Nyugat-Európában kialakult helyzetet és a Közös Piac létezését sem. A két integráció tagországai közötti kapcsolatok rendezését úgy vetette fel, hogy „e csoportosulás résztvevőihez való viszonyuk természetesen attól függ, hogy ők a maguk részéről milyen mértékben ismerik el az Európa szocialista részében létrejött realitásokat, egyebek között a KGST- tagországok érdekeit.” A kommentárok általában a Közös Piac úgynevezett elismerését állítják a középpontba és alig írnak arról, hogy a Közös Piacnak is jobban figyelembe kellene venni a szocialista országok gazdasági érdekeit. Különösen fontos volna ez a Hatok Tízekké való kibővülése miatt, amelynek következményeként egy tőkés európai preferenciális rendszerből (beleértve a nem csatlakozó országokkal kötendő megállapodásokat is) csak a szocialista országok maradnának ki. Ami a Közös Piac szerveivel kötött technikai jellegű, árgarancián alapuló megállapodásokat illeti, ezeket a Közös Piac illetékesei sem értékelik túl. Itt arról van szó, hogy a szocialista országok — köztük Magyarország is — illetékes vállalatai néhány mezőgazdasági áru exportfeltételeire vonatkozóan kötöttek megállapodásokat, amelyek ellenőrzését a megfelelő országok külkereskedelmi minisztériumai garantálták. Ilyen megállapodások eleve csak azokban a szektorokban jöhettek létre, amelyekben a Közös Piac rendeletei lehetővé tették ezeket. Feltételét képezi e megállapodások megkötésének a kérdéses exporttermékek megfelelően magas ára is, így például Magyarország a kellően magas magyar borárak alapján köthetett a Közös Piac szerveivel erre a termékre vonatkozó megállapodást. A Közös Piac és a KGST tagországai közötti kapcsolatok néhány alapvető kérdését érintettük, de az egész kérdéskomplexum még számos fontos témát tartalmaz. V. G. 9 Gromiko szovjet külügyminiszter a holland, a belga és a luxemburgi kormány meghívására július 5. és 12. között hivatalos látogatást tesz a Beneluxállamokban. 9 Szovjet—chilei gazdasági megállapodást kötöttek Moszkvában. A chilei küldöttséget Altamirano, a szocialista párt főtitkára és Cademartori, a kommunista párt Politikai Bizottságának tagja vezette. A delegációt fogadta Brezsnyev, az SZKP főtitkára is. Lengyel—török megbeszélések kezdődtek külpolitikai és gazdasági kérdésekről. A lengyel küldöttség élén Czyrek külügyminiszter-helyettes áll, míg török részről Bayulken külügyminiszter vezeti a tárgyalásokat. Hétfőn osztrák—bolgár tárgyalások kezdődnek az 1972—1977-re szóló hoszszú lejáratú árucsere-forgalmi egyezmény megkötéséről, a jövő évi árulistákról, és a két ország között kötendő hajózási egyezményről. A tanácskozások július közepén Szófiában folytatódnak, ahol az osztrák—bolgár gazdasági vegyes bizottság tart miniszteri szinten ülésszakot. Államosították a kuwaiti földgázipart. Az államosítási törvény értelmében egyedül az állami tulajdonban levő Kuwait National Petroleum Company (KNPC) lesz jogosult kiaknázni az ország földgázkincsét. A parlament meghagyta a Kuwait Oil Company (KOC) jogát arra, hogy illetékmentesen használja fel a tevékenységéhez szükséges földgázt. (A Kuwait Oil Companyhez a British Petroleum és az amerikai tulajdonban levő Gulf Oil Corp. tartozik.) 9 Dinamikusan fejlődik Liechtenstein ipara. Az expanzió tavaly 11,4, 1970-ben 19 százalékos volt. Az ipari export tavaly 371 millió svájci frankra emelkedett. 9 Környezetvédelmi kiállítás nyílt Stuttgartban. A résztvevők bemutatják a legkorszerűbb környezetvédelmi technikát, informálják a látogatókat a környezet szennyeződése elleni harcról. Környezetvédelmi kongresszust is tartanak. Az első ilyen természetű kiállításra több mint félmillió látogatót várnak. ItWi JELENTI 9 Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter fogadta a PepsiCo amerikai konszern elnökét. Megbeszélést folytatott vele a szovjet külkereskedelmi szervezeteknek a konszernnel való kapcsolatáról. Továbbra is magas az infláció az NSZK-ban. Májusban 0,3 százalékkal emelkedtek az árak. A drágulás egy év alatt 5,1 százalékos volt. 9 A szovjet gyógyszerexport vállalat küldöttsége Libanonban tárgyalt. Ajánlatot tett szovjet gyógyszerek exportjára. 9 Spanyolország és Algéria gazdasági és pénzügyi együttműködési egyezményt kötött. Madrid 40 millió dollár hitelt nyújt Algériának. 9 Gazdasági segélymegállapodást kötött a Kínai Népköztársaság és a Koreai NDK. A megállapodás értelmében Peking az idén újabb gazdasági segítséget nyújt Koreának és ingyen hadianyagot juttat az országnak. 9 Halászati értekezlet kezdődött Stockholmban a Keleti-tenger egyre nagyobb méretű elszennyeződésének és a tengeri halállomány védelmének megvitatására. A svéd delegátusokon kívül részt vesznek a két német állam, Lengyelország, a Szovjetunió, Dánia és Finnország képviselői is. Kanada újabb 3 millió dollár értékű búzát szállít a Bengáli Népi Köztársaságnak. A kanadai segélyek összértéke ezzel 24,5 millió dollárra emelkedett. Ennek nagyobb részét a búzaszállítmányok tették ki. Japán a világ egyik legnagyobb banánimportőre. Tavaly 989 ezer tonna banánt vásárolt, 17,2 százalékkal többet, mint 1970-ben. Az egy évvel ezelőtti növekedés 14,3 százalékos volt. 9 Javul a holland kereskedelmi mérleg. Májusban 345 millió holland forint exporttöbbletet jegyeztek fel. (Áprilisban még 345 milliós passzívum mutatkozott.) 9 Új hidat adtak át a Rajnán. A Mannheim és Ludwigshafen között épült híd 1200 méter hosszú és 250 millió márkába került. Négy év alatt épült és Kurt Schuhmacherről nevezték el. Lengyel—amerikai építőipari együttműködés A lengyel Bumar külkereskedelmi vállalat együttműködési megállapodást kötött az amerikai Clark Equipment céggel. Az amerikai vállalat átadja Lengyelországnak egyes építőipari gépalkatrészek technológiáját. A dokumentáción kívül Lengyelország felhasználhatja a Clark Equipment sokéves tapasztalatait is. Az együttműködés nemcsak a gépalkatrészek gyártására, hanem a piackutatásra, sőt az értékesítésre is vonatkozik. Az amerikai cég az egész világon kiterjedt eladóhálózattal rendelkezik. Megállapodtak, hogy a Lengyelországban előállított gépalkatrészeket közös gyártmányjellel látják el. (PAP) Bulgária etilénüzemet vásárol Bulgária nagyméretű etilénüzem szállítására adott fel megrendelést. Az amerikai Selas cég hollandiai leányvállalata 30 millió dollár értékben épít fel etilénüzemet Bulgáriában közösen az olasz Technipetrol és a francia Technip vállalattal. Az üzem évi kapacitása 250 ezer tonna etilén lesz. (Reuter) Új szovjet cukortermelési program A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a szovjet minisztertanács a folyó ötéves terv cukortermelési előirányzatának felemelésére adott ki június utolsó napján felhívást. A felhívás termelési számokat nem tartalmaz — írja a Reuter moszkvai tudósítója. Több traktorra, több munkagépre és műtrágyára, a répamagelosztás jobb megszervezésére és a feldolgozó üzemek építésének meggyorsítására van szükség — mondja a határozat. A több és jobb minőségű cukorrépát termesztő kollektív gazdaságokat premizálni kell. (Reuter) Kőolaj: döntő fontosságú tárgyalások következnek Az OPEC nyári közgyűlésének idő előtti berekesztése nem jelenti a tárgyalások szünetelését, sőt, a következő néhány hét megbeszélései döntő hatással lehetnek Nyugat-Európa és Japán kőolajellátására a következő évtizedekben. Az IPC iraki vagyonának államosításáért járó kompenzációs tárgyalásokat néhány napon belül megindítják Londonban. Az első, még Bécsben tartott közvetítéskor az OPEC főtitkára és az IPC érdekeit képviselő Duroc-Danner megállapodtak, hogy a közvetítő tárgyalások legfeljebb 90 napig tarthatnak. A tárgyalásokat magánmegbeszélések formájában folytatják előbb Londonban, majd valószínűleg Párizsban. Itt említjük meg azt a Frankfurtból érkezett jelentést, hogy a nyugatnémet DEMINEX közös vállalkozások alakításáról tárgyal az iraki állami kőolajvállalattal; a megbeszélések már 2—3 hónap óta folynak, mondotta a vállalat szóvivője. A perzsa-öbölbeli kőolajtermelő államok ésa nyugati konzorciumok tárgyalásai sem váratnak sokáig magukra — vélik az olajszakmában. E tárgyalások fokozatos államosításra vonatkoznak: a 20 százalékos részesedésből kiindulva a század végéig a termelő országok elérik az 51 százalékos részesedést. Teheránban június 23-án ülnek össze a sah megbízottai az iráni kőolajipart nagyrészt kezében tartó nyugati konzorcium küldötteivel. Irán — mint a VILÁGGAZDASÁGban már hírül adtuk — az OPEC többi tagállamától eltérő módon akarja rendezni viszonyát a nyugati konszernekkel. A teheráni tárgyalások kimenetelétől függ, hogyan foglal állást a perzsa-öbölbeli államokat képviselő OPEC a további megbeszéléseken. (Reuter, APA) Líbia és Jugoszlávia kőolajmegállapodása Líbia és Jugoszlávia képviselői Tripoliban kőolaj-együttműködési megállapodást írtak alá. A megállapodás keretében Jugoszlávia nyersolajat vásárol a volt brit tulajdonú és decemberben államosított Sarir olajmezőtől. A megállapodás részleteit nem hozták nyilvánosságra. (Reuter) Szovjet óraexport Egymillió órát szándékozik exportálni a tatárföldi Csisztopolban levő óragyár — jelenti a TASZSZ. Ez a mennyiség közel egyharmada a gyár évi termelésének. A csisztopoli órák több nemzetközi kiállításon nyertek díjat. Maximális pontatlanságuk 24 óra alatt plusz 5, illetve mínusz 8 másodperc, holott a nemzetközi szabvány plusz vagy mínusz 30 másodperces eltérést tart megengedhetőnek. A gyárban gépkocsi-, repülőgép- és hajóórákat is készítenek és rövidesen új gyártószalagot állítanak be a teherjáró gépkocsik óráinak gyártására. Itália hullámvölgyben AZ ANDREOTTI-KORMÁNY GAZDASÁGI FELADATAI Római tudósítónktól: Miközben a Quirinale-palotában másfél hónapig tartó válság után végre letehette a hivatali esküt az új olasz kormány, a statisztikai hivatal közzétette az ország gazdasági helyzetére vonatkozó adatokat, amelyeket fél éve aggódva szemlél minden érdekelt szakember. Az 1971. évi „nulla növekedés” 1972 első négy hónapjában inkább romlott, mint javult. Április végén mutatkozott csak nagyon szerény, 0,3 százalékos növekedés. A májusi adat: 1,9 százalékos növekedés az előző év május hónapjához viszonyítva. Mindez az ipari termelés alakulására vonatkozik. A számítások szerint az ipari termelésnek 1972-ben 7 százalékkal kellene növekednie 1971-hez képest, hogy a nemzeti össztermék (GNP) 4,5—5 százalékos emelkedést mutasson és az ország kikerüljön a hullámvölgyből. Az eddigiek alapján azonban máris világos: nehezen képzelhető el, hogy az idei év jobban alakuljon, mint az előző — jó, ha nem lesz rosszabb. Az ipari termelés mellett nem sok biztatót mutatnak az árak és a külkereskedelmi forgalom alakulásáról szóló adatok sem. Az árak (az összes termékre vetítve) 0,9 százalékkal emelkedtek májusban, és ez egy évre 11—12 százalékos áremelkedési ütemnek felel meg, vagyis meghaladja a nyugateurópai inflációs spirál emelkedési ütemet. A külkereskedelemben mutatkoztak némi reménykeltő jelek: az import 6,4 százalékkal, az export 11,7 százalékkal nőtt az előző év hasonló időszakához képest. Az év első négy hónapjához viszonyítva azonban lassult a növekedés. A behozatal a belső kereslet lanyhasága miatt nem növekedett gyorsabban, a kivitel pedig a romló versenyképesség (emelkedő árak) miatt lassul. Mindez cseppet sem biztató. Carli, az Olasz Bank kormányzója, akit az ország legnagyobb hatalommal rendelkező gazdaságpolitikusának tartanak, a központi pénzintézetnek a gazdaságban betöltött súlya révén, egy hónappal ezelőtt a bank részvényeseinek közgyűlésén rendkívül sötét képet festett a helyzetről. „Kilendült a földrengésjelzők mutatója” — mondta jelképesen, amikor feltárta: az ipari vállalatok (a magán- és állami részesedésű vállalatokkal együtt) 1969-ben még 860 milliárd tiszta nyereséggel zárhatták az évet, de 1971-ben már 400 milliárd veszteségük volt. S félő, hogy az ipari termelés alakulása erre az évre sem ígér mást, mint ráfizetést. A vállalatok kezdik felélni tőkéjüket. Ez a helyzet magyarázza, hogy a vállalatok egy része súlyosan eladósodott, a beruházások szinte leálltak. Más részüket pedig egyszerűen eladják tulajdonosaik. Az elmúlt hetekben óriási visszhangot váltott ki, hogy az elektromos háztartási gépgyártásban Európa-szerte ismert varesei Ignis a holland Philips tulajdonába ment át, míg a népszerű kiskocsikat gyártó Innocenti vállalatot teljes egészében megvette a British Leyland. A külföldi tőkebehatolás aggasztó méreteket öltött, és most nem az amerikai tőke jól ismert nyugat-európai terjeszkedéséről van szó. Olaszországban ma a közös piaci versenytársak is sokszor túl erős konkurrenciát jelentenek. Egyes olasz lapok már azt írják, hogy az olasz gazdaság lassan alárendelt, „gyarmati típusú” helyzetbe kerül más fejlett nyugat-európai országokhoz képest. Olaszország beteg helyzetére a Közös Piac központja is felhívta a figyelmet, bár tapintatosan. A tagországok konjukturális helyzetéről készített elemzésében az EGK végrehajtó bizottsága a múlt héten úgy nyilatkozott, hogy a többieknél határozottan fellendülés mutatkozik, de Olaszországnak „egyelőre az egyenletesebb és felfelé ívelő gazdasági fejlődés biztosítására kell összpontosítania erőfeszítéseit”. Olaszország gyengélkedése aggodalommal tölti el a közös piaci partnereket is, hiszen a tagországok gazdasága ma már olyan szoros szálakkal fonódik össze, hogy az egyik válságát menthetetlenül megérzi a másikat is. Az új Andreotti-kormányra vár tehát az a nehéz feladat, hogy a felfelé ívelő gazdasági fejlődés feltételeit biztosítsa. Vállalkozásában mindent elölről kell kezdenie. A terv, amely a múlt év végén készült, és amely a fellendülést mintegy 1500 milliárd líra értékű állami beruházással akarta beindítani, szinte érvényét vesztette; a kormányválságok és a választás miatt az állami szervek, hivatalok munkája, következésképp az állami beruházások jó része is leállt. A magánberuházásokkal ugyanez a helyzet. A szocialista párt kikerült a kormányból és a szocialista költségvetésügyi miniszter, Giolitti ötéves gazdaságitervét a konzervatív liberális párt (a Confindustria képviselője) veszi majd kézbe. Az első akadályt, az újabb valutaválságot (amely a kormány megalakulásának napján állt tetőfokán), Olaszország sikeresen vészelte át — de a közös piaci partnerek jóvoltából. Mint ismeretes, az EGK-országok az eddig megteremtett valutáris szolidaritás megőrzése, a leértékelés megelőzése érdekében hozzájárultak, hogy az Olasz Bank átváltthatatlan dollárral eszközöljön vásárlásokat a líra árfolyamának fenntartására (holott a dollár mellett arannyal és más közös piaci valutákkal kellene ez tennie). Az igazság az, hogy a líra leértékelése nem azért került szóba ezekben a napokban, mert Olaszország valutatartalékai apadtak. Az export némi visszaesése termelési nehézségek miatt mutatkozik, az árfolyamot az Olasz Bank, jelentős devizatartalékok birtokában, minden nehézség nélkül tudta volna tartani. A leértékelést egyes exportban érdekelt nagyvállalatok, gazdasági körök szorgalmazták — kapva a font sterling miatt kialakult valutáris válság helyzetén. „A leértékeléssel az export erős lökést kaphatna és ez hozzájárulna az egész termelés fellendítéséhez, az exportra alapozott expanzió formájában” — írja a torinói La Stampa, a FIAT lapja. Nyilvánvaló, hogy ez a fajta fellendülés kedvezett volna egyes nemzetközileg versenyképes nagyvállalatoknak, de szinte a halálos ítéletet jelentette volna azoknak a kis- és középüzemeknek, amelyeknek válsága rejlik lényegében az olasz gazdaság strukturális válságának mélyén. (Nem beszélve arról, milyen hatásai lennének a leértékelésnek, a bekövetkező áremelkedésekkel a bérből élők életszínvonalára.) Az áremelkedés azonban így is elég gyors ütemű, és a legnagyobb problémát fogja jelenteni az új kormánynak, amely előtt az elkövetkező fél évben két jelentős mérföldkő áll. Az egyik a kollektív szerződések megújítása, a másik az értékadó bevezetése. Az előbbi négy és fél millió dolgozót érint, szinte valamennyi fontos szakmában. Ha a szakszervezetek és munkáltatók tárgyalásai újabb összeütközéshez, újabb „forró őszhöz” vezetnek, ha a termelési költségek újabb nagymértékű emelkedésen mennek keresztül, ez a versenyképesség végleges elvesztését, a teljes csődöt jelenti sok vállalatnak. Máris folyik a harc mind a munkáltatók, mind a kormány részéről a szakszervezetek ellen a várható követelések mérséklésére. Ezzel szemben a szakszervezetek a beruházások növelését, a foglalkoztatottsági szint emelését, a déli országrészek fejlesztését tartják fő expanziós eszköznek, nem a követelések és a termelési költségek visszaszorítását. Ami az értéknövekedési adó rendszerét illeti, ez a közös piaci országok mindegyikében érvényben van már. Olaszország háromszor halasztotta el bevezetéseinek határidejét, és emiatt nagy a feszültség Róma és a brüsszeli EGK-központ között. A végső határidő 1973. január 1. További halogatás nem lehetséges, márpedig az új adórendszer áremelkedéssel jár, amit csak szigorú árellenőrzéssel lehetne némileg korlátok közé szorítani. Ezen a két próbatételen állhat vagy bukhat az új olasz kormány sorsa. Magyar Péter ÓVATOS OPTIMIZMUS A STEYR—DAIMLER—PUCH-NÁL A Steyr—Daimler—Puch autóipari vállalat közgyűlésén elhangzottak szerint a vállalat forgalma különböző kedvezőtlen körülmények ellenére az elmúlt évben 17,4 százalékkal nőtt és 5,79 milliárd schillinggel rekordmagasságot ért el. A forgalom emelkedése 1970-ben 30 százalékos volt, úgy hogy az elmúlt 2 évben összesen több mint 50 százalékkal szökött feljebb. Ezen belül a kereskedelmi üzletek értéke emelkedett a legjobban, 61 százalékkal. FIAT-gyártmányú személygépkocsikból első ízben adtak el több mint 1 milliárd schilling értékűt. Saját gyártmányaik forgalma 11 százalékkal emelkedett, az exporthányad viszont 42,3 százalékról 41,2 százalékra csökkent. Az idei üzletévre további 8—10 százalékos forgalomemelkedést jósolnak, ezen belül ismét a kereskedelmi üzletek növekedése várható. Ezzel párhuzamosan a folyó évben 116 millió schilling értékű beruházást végeznek. A vállalat néhány új terméket is hoz a piacra. Ezek között szerepel egy 7 tonnás tehergépkocsi, 100 és 130 lóerős traktorok, keskeny nyomtávú traktor a gyümölcsösök és szőlők műveléséhez, 320 lóerős Diesel-motor. Fejlesztés alatt van egy cseppfolyósgáz meghajtásra készülő kisautóbusz, amelyből az első prototípusok még ebben az évben készülnek el. (APA)