Világgazdaság, 1972. július (4. évfolyam, 127/876-147/896. szám)

1972-07-22 / 142. (891.) szám

MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG THE GUARDIAN Szokássá vált, hogy a nemzetközi saj­tó kevesebb figyelmet szentel a KGST csúcskonferenciáinak, mint a Közös Piac hasonló találkozóinak. A legutóbbi moszkvai KGST-ülés alkalmával érde­mes kivételt tenni — írja a lap. A kü­lönös érdeklődésre a cikk írója szerint két körülmény szolgáltat okot. Egyrészt valószínűnek tűnik — állapítja meg —, hogy a kelet-európai országok részéről ez a Közös Piac kérdésének első koor­dinált megközelítése. Másrészt a konfe­rencia a gazdasági integráció folyama­tának határozott megélénkülését fém­jelzi. E megélénkülés — paradox mó­don — a nyugat-európai integráció ki­terjedésére vezethető vissza — állítja az angol lap. (E gondolat adja egyéb­ként a cikk címét is: „Brüsszel integrá­cióra ösztökéli a KGST-t”.) A kétfajta integráció lényeges különb­ségeket mutat. A KGST nem szabadke­reskedelmi övezet, nem is vámunió, nincs egységes piaca, konvertibilis va­lutája. Míg Nyugat-Európában az in­tegráció egyik mozgatója, hogy bizo­nyos ellenpólus kialakítására töreksze­nek Amerikával szemben, addig Kelet- Európában hasonló tényezők nem ját­szanak szerepet. Érdekes módon azonban éppen a Kö­zös Piac az, amelynek kialakulásával párhuzamosan Kelet-Európa egyre in­kább „ellenpólus” kialakítását érzi szükségesnek. Lengyelország és Ma­gyarország például attól tart, hogy az EGK közös agrárpolitikája növekvő ne­hézségeket támaszt hagyományos mező­­gazdasági exportjuknak. A Közös Piac csak táplálja Kelet-Európa ellenérzését, miközben ahhoz ragaszkodik, hogy 1973 után minden kereskedelmi egyezményt a brüsszeli bizottság, útján kelljen meg­kötni, továbbá, ha enyhe formában is, de egységes közösségi álláspont kialakí­tására törekszik a küszöbönálló európai biztonsági értekezleten. A lap szembeállítja egymással a KGST-ben meglevő törekvéseket, ame­lyek egyrészről a nemzeti tervek ko­ordinálásának kibontakoztatására irá­nyulnak, másrészről — úgymond — egy vámunióhoz hasonló képződmény ki­alakítását célozzák, a tagországok kö­zötti szabadabb kereskedelem és — egy szintén egymás közötti — konvertibili­tás kialakításával. A szerző megállapí­tása szerint a komplex program inkább A VILÁGSAJTÓBÓL A KGST-integráció — nyugati szemmel az utóbbi tendencia felé mutat Ilyen irányú fejleményként értékeli a szerző, hogy a Szovjetunió az idén 140 millió dollár értékű kölcsönt vett fel az euro­­kötvény-piacon. Ugyanakkor a KGST lassan elindul a nemzeti valuták kon­vertibilitása felé vezető úton. Az első lépés, hogy 1974-től kezdve a tagorszá­gok valutáik egymás közötti árfolyamát dolgozzák ki és ezek viszonyát a transz­ferábilis rubelhez. Figyelemmel az egyes országokban a nagykereskedelmi, kis­kereskedelmi és külkereskedelmi árak rendszerében meglevő különbségekre, az első időszakban sokfajta árfolyam ala­kul ki. Csak 1976 és 1979 között terem­tik meg a nemzeti valuták egységes ár­folyama kialakításának feltételeit. Aki attól tartott, hogy a múlt évben megalakult Nemzetközi Beruházási Bank nyomást fog gyakorolni a tagországok­ra, hogy azok a Szovjetunióban ruház­zanak be, az tévedett. Az eddig beje­lentett 14 objektum közül egy sem épül a Szovjetunióban. Egyik sem épül a közösség két legkevésbé fejlett országá­ban, Mongóliában és Bulgáriában. Eh­hez kapcsolódva a cikkíró azon vélemé­nyének ad kifejezést, hogy a KGST mű­ködésének eddigi legkevésbé sikeres te­rülete az egyes országok fejlettségi szín­vonalának közelítése volt. A KGST sem ért­ el nagyobb eredményt a fejlettségi színvonal közelítése tekintetében pél­dául az NDK és Bulgária között, mint a Közös Piac Nyugat-Európa fejlettebb területei és Dél-Olaszország között. Kiemeli a cikk, hogy az integrációs folyamat különösen határozott formá­ban jut érvényre az iparilag fejlett NDK, Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország között. Az NDK például most vett először részt nemzetközi ter­melővállalat alakításában, éspedig egy textilgyárat létesítettek Lengyelország­gal közösen. A gyár a lengyel Zawier­­cieben épül, és működtetéséhez a mun­kaerőt döntően Lengyelország szolgál­tatja. A tőke 42 százalékát az NDK adja. Ez a harmadik ilyen típusú léte­sítmény a KGST keretei között, és e forma a jövőben valószínűleg egyre népszerűbbé válik. A cikkíró összevont következtetése a fent elmondottak alapján az, hogy a KGST-integráció kialakítása során erő­teljesen érvényre jut a pragmatikus szemlélet. (1972. július 14.) transfik­terstllflemolint A dél-amerikai műanyagfogyasztás 1971-ben elérte a 680 000 tonnát, és eb­ből a mennyiségből kereken 440 000 ton­nát a térség országaiban állítottak elő. A fogyasztás évi növekedési üteme 17— 18 százalék között van. Az egyes orszá­gok közül legtöbbet, 256 000 tonnát Brazília fogyaszt, amiből 228 800 ton­nát helyben gyártanak. Brazíliában a következő két évben további 310 000 tonna kapacitású polimerizációs beren­dezést állítanak üzembe, aminek révén a termelőkapacitás 1974-ig több mint megkétszereződik. A dél-amerikai műanyagfogyasztók között Argentína áll a második helyen, 135 000 tonna saját termeléssel és 36 500 tonnás importtal. Argentína viszonylag nagy hazai termelésével szemben Ve­nezuela az évi 150 000 tonnás műanyag­­szükségletének felét importból kényte­len fedezni, de jelentős kőolajtermelése révén előnyös nyersanyagforrással ren­delkezik a saját termelés további bőví­téséhez. Tervezik, hogy 1,2 millió dollár Műanyagfogyasztás Dél-Amerikában ros befektetéssel 1979-ig felépítenek egy új petrolvegyészeti gyárat. Már ebben az évben megkezdi a termelést egy 15 000 tonna kapacitású polisztirol üzem, amihez a következő évben két nagynyomású polietiléngyár csatlako­zik, egyenként évi 50 000 tonna kapaci­tással. Tervezik ezenkívül alacsony nyomású polietilén és poliésztergyanta üzemek létesítését is. Jó esélyei vannak a műanyagtermelés fokozásának Bolíviában és Paraguay­­ban, amely országokban a múlt évben még csak 2900, illetve 970 tonna mű­anyagot használt fel. Ez a két ország eddig nem gyártott műanyagot, Bolí­viában azonban 1975-ig 28 000 tonna polietilént, 25 000 tonna polipropilént és 12 000 tonna polisztirolt termelő üze­meket létesítenek. Paraguayban, ahol a műanyagfeldolgozás csak 1964-ben kez­dődött, jelenleg 12 feldolgozó vállalat működik, ezek között öt fröccsöntő és négy extruder üzem. (1972. július 17.) StanEfurlírJcifiuig BLICK DURCH DIE WIRTSCHAFT Hivatalos adatok szerint a perui nem­zeti össztermék 1971-ben reálisan 6 százalékkal növekedett. A legnagyobb növekedések az építőiparban (14,7), a feldolgozóiparban (9,2) és a szolgálta­tó iparágakban (8 százalék) voltak. Míg a kormány beruházásai 23 száza­lékkal emelkedtek, a magángazdaságé csak 8,4 százalékkal. A tőkeképződés növekedése 13,4 százalék volt. Ebben az évben 7,5 százalék reális növekedésre számítanak. Mindjárt az első negyedévben tapasztalható volt a fellendülés. 1971 végén a valutáris tartalékok 342 millió dollárt értek el. A tavalyi fizeté­si mérleg 75 millió dolláros deficittel zárult, minthogy a kivitel többlete csak 141 millió dollár volt, a szolgáltatások tételében pedig 217 millió dolláros de­ficit jelentkezett. Februárban Perunak sikerült külföldi adósságszolgálatát illetően egy refinan­szírozási megállapodást aláírnia, amely­nek következtében az évi törlesztés az eddigi 158 millió dollárral szemben 64 millióra csökkent. Néhány kölcsönnek a lejárati idejét 1977-ig meghosszabbítot­ták. Az 1971. január—november idő­szak (utolsó hivatalos adat) exportja csak 796 (előző év 965) millió dollár volt, minthogy a cukron kívül minden kiviteli cikkben visszaesés mutatkozott, de ugyanekkor a bevitel 690 (579) mil­lió dollárra emelkedett. A meglevő valamennyi iparágban je­lentős eredményeket értek el. A gép­kocsi összeszerelő-iparban, a lakásépí­tésben, a bányászati fúrógépek össze­szerelésében is elismerésre méltó a ha- Peru gazdasági helyzete jól megalapozott lakás. A hallisztkivitel emelése érde­kében is intézkedések történtek és egy­idejűleg állami ellenőrzés alá vonták a halfeldolgozást. Nagy reményeket fűz­nek ebben az évben a bányászat fejlesz­téséhez. Február folyamán Párizsban a Világ­bank által összehívott Peru-konferen­­cián, a perui pénzügyminiszternek 8 európai állam, valamint a japán és a kanadai kormány képviselői előtt rész­letesen be kellett számolni országa pénzügyi helyzetéről és a 90 fejlesztési tervezetről, amelyeknek megvalósításá­hoz 780 millió dollár külföldi tőkére van szükség. Peru fejlesztési terve ösz­­szesen 1800 millió dollár összegű beru­házást irányoz elő, s a beruházások legkésőbb 1974-ben kezdődnek meg. A feldolgozóipar 436, a mezőgazdaság 346, a bányászat 283, a szállítás 280, a köz­oktatás 108, az elektromos ipar 99, a hírközlés 57, az egészségügy 34 millió dollárban fog részesülni. Közben Ja­pánnal is 65 millió dolláros kölcsön fel­vételére jött létre megállapodás (mű­trágyagyár, híradástechnika) és Fran­ciaországgal is 60 millió dolláros köl­­csöntárgyalás van foyamatban. Az állami bevételek 1971. januártól 1972. márciusig 48,5, a kiadások pedig 42,5 milliárd sósra rúgtak, tehát 6 mil­liárd sos összegű­­ bevételi többlet mu­tatkozott. 1971-ben mintegy 146 000 új munkahelyet teremtettek és arra szá­mítanak, hogy 1972-ben 207 000-rel nő a munkahelyek száma. A megélhetési index (1966 - 100) januártól március végéig 9 százalékkal 166-ra emelkedett. (1972. július 8.) 1972. JÚLIUS 22.3 Nincs szinkronban a hazai sörgyártás és az import Az idén, év végi belépésre tervezett miskolci Borsodi Sörgyár — építé­szeti lemaradások miatt — a vészszerelések elcsúszásával ugyan, de minden valószínűség szerint a tervezett határidőre, december 31-re üzembe lép. A mintegy 1,2 millió hektoliteres kapacitású üzem nagyban javítja majd a hazai sörellátást, és 1973-ban a sörimport csökkentését teszi lehetővé. Az importcsökkentés ellen hat a kereskedelem anyagi érdekeltsége, s lehetsé­ges, hogy a hazai piaci helyzet, a hazai fogyasztás teremti majd meg az egészséges arányokat. Miskolcon épülő új sörgyárunk, a Borsodi Sörgyár építése során nem tar­tották be a határidőket. Az eredeti ter­vek szerint a gyár végső befejezési ha­tárideje 1972. december 31. lett volna, a következő év első negyedére pedig a pénzügyi elszámolás határideje. Az első elképzelések szerint két ütemben épült volna a gyár, és a malátaüzem indu­lási határidejét július 1-ben határozták meg. A malátaüzem még nem készült el és előreláthatóan augusztus 1-én fo­gad csak árpát. Ugyancsak elmaradások mutatkoznak az eredetileg elképzelt szerelési határidőktől a második lép­csőnél, a sörfőzőben. A fő ok, hogy az építőipar késett az átadással, jelenleg is dolgoznak az egyes épületeken és még mindig elég vonta­tottan adják át a munkaterületeket a szerelőknek. Ugyancsak gondot okoz, hogy a tervezetthez képest későn érkez­nek meg az energiavonalak, a gáz-, a víz- és az elektromos energia. Ugyan­csak az eredeti terv előírásai szerint ezekben a napokban kellene elkezdeni a próbaüzemet a sörfőzőben, és ebben az évben Miskolcnak 3-400 ezer hek­toliter sört kellett volna adnia. A beruházó, az Országos Söripari Vállalat most úgy igyekszik a szerelési munkákat csoportosítani, hogy egyrészt minél többet hozzon be a lemaradásból, másrészt a leglényegesebb berendezések és üzemrészek valóban­ elkezdjék a munkát a harmadik negyedévben. Ha minden a tervek szerint sikerül, az ere­detileg elhatározott időben, december 31-én működik már a gyár, legfeljebb néhány külső rendezési munka és a ter­melés szempontjából kevésbé lényeges mellékút stb . marad jövőre. Szeret­nék a tervezett sörmennyiséget is pró­baüzem során kiadni. Az idei sörellátást alapvetően sem­miképpen sem befolyásolja a gyár, hi­szen a szakmában „szélső” negyedeknek nevezett IV. és I. negyedévben kisebb a fogyasztás, általában nincs sörhiány. A „középső” — a II—III. negyed­években van a fogyasztási csúcs. Jövő­re pedig az évi 1,2 millió hektoliter évi kapacitású miskolci gyár folyamatosan termel majd. Százalékosan is rendkívül jelentős növekedés ez. Az eddigi hazai összter­melés 5,1 millió hektoliter volt, az éves sörimport pedig 1—1,2 millió hektoli­ter. A 16—17 százalékos ugrásszerű nö­vekedés, amit ilyen hirtelen valószínű­leg nehezen vesz majd fel a hazai piac, indokolttá tenné — legalábbis átmene­tileg — a sörimport csökkentését. Kü­lönösen, ha azt a két tényezőt is figye­lembe vesszük, hogy a sör eladhatósá­gát nagyon erősen befolyásolja az idő­járás, s azt, hogy a szabványok szerint ez az áru 20 napig tárolható csak. A belkereskedelem nem tervezi 1973- ra a sörimport csökkentését. Alapve­tően ellátási szempontokról lehet hal­lani, de nyilván ebben az elhatározás­ban az is közrejátszik, hogy a kereske­delem és a vendéglátóipar forgalmi értékben számol. Abban érdekelt, hogy a forgalmát növelje. Előfordulhat, hogy az ideinél kevesebb importsör és jóval több magyar sör eladásakor — az össz­­volumen növekedése mellett — csökken a bevétel és ezzel a kereskedelem és vendéglátás nyeresége, ami az import fenntartására szorítja a kereskedőket. Az import alakulására a régen „egykor” Söripari Vállalatnak ma már nincs be­folyása. Sört importál a MONIMPEX, ame­lyiknek szoros kapcsolata van a magyar söriparral, de az úgynevezett kishatár­­forgalomban szlovák sört hoz be a bor­sodi belkereskedelem, NDK-beli, jugo­szláv és egyiptomi sört a DÉLKER. Az „úgynevezett” jelző egyáltalán nem vé­letlen; ezek a vállalatok ma már nem a határmenti árucserét segítik elő: az ál­taluk behozott áruk a belkereskedelmi hálózaton keresztül az egész országban forgalomba kerülnek. (Mellékes, de nem elhanyagolható kérdés, indokolt-e, hogy egy importáru három-négy hézen keresztül — MONIMPEX, nagykereske­delem, FÜSZÉRT, kiskereskedelmi há­lózat — jusson el a fogyasztóhoz.) Egy biztos, a sokcsatornás ellátás nemcsak a választék növekedését jelentette, hanem azt is, hogy a bel­kereskedelmi és vendéglátóipari háló­zatban is egymást szorítják ki a szál­lítók. Jellegzetes és nem is egyedi pél­da, hogy a borsodi állami és politikai szervek az Országos Söripari Vállalat­hoz fordultak a megye sörellátásának javítása végett. A hazai sört oda is disz­ponálták, de nem akadtak átvevőre, mert a hálózat telítve volt eladatlan szlovák sörrel. Más kérdés, hogy ez drágább, s itt a sokcsatornás ellátás éppen ellenkezőjére fordult, a választé­kot az importsörre szűkítette. Faludi András Itt piac az olajkályháknak A Szovjetunióban ma már általá­nossá vált az ötnapos munkahét. A dol­gozók a szabad időt a többi között hét­végi pihenőházakban töltik el. Az új és a régi háztulajdonosok egyaránt ma már nemcsak a meleg nyári hónapokban szeretnék élvezni az üdülési lehetősé­geket, hanem a kora tavaszi és a késő őszi időpontokat is a hétvégi házakban kívánják eltölteni. Ennek megvalósítása pedig csak fűtéssel oldható meg, így élénk kereslet van az olajkályhák iránt, de a belföldi termelés még nem tudja kielégíteni az igényeket. A külföldi cégek felismerték ezt a kínálkozó üzleti lehetőséget és szabá­lyos „rohamot” indítottak a szovjet piac meghódítására Egymást érik a kü­lönböző kiállítások, ahol a legkénye­sebb igényeknek is megfelelő gyárt­mányokat mutatnak be. Legutóbb pél­dául a hazánkban is jól ismert jugo­szláv olajkályhákat mutatták be. Magyarországon az elmúlt időszak­ban gondok voltak az olajkályhák bel­földi értékesítésével. Az importpolitika és a hazai termelés felfuttatása a belső piacon telítettséget idézett elő. Előbb­­utóbb várható, hogy értékesítési nehéz­ségek lesznek. Most a szovjet piac kínál lehetőséget, kisebb átalakítással a ma­gyar olajkályhákat értékesíteni lehet­ne a Szovjetunióban. Érdemes lenne foglalkozni ezzel az exportlehetőséggel, mert sikeres frontáttörés után hosszú időre megoldódnának a hazai ipar gondjai. F. A. Balassagyarmaton épül a Budapesti Finomkötöttárugyár új modern gyár­egysége. Az itt készült termékeknek több mint a fele külföldre jut majd. A héten Budapesten tárgyalások kezdődtek a magyar S NDK üveg- és k­erámiaipari együttműködésről. A Habselyem Kötöttárugyár a TECHNOIMPEX-en keresztül két nagy­nyomású festőgépet vásárolt az olasz Ilma cégtől. A 20 millió líra értékű berendezéseket még az év végén üzem­be helyezik. RÖVIDEN A HUNGAROTEX jövő évi szállí­tásra több mint 1 millió márka érték­ben adott el zsebkendőket egyik nyu­gatnémet vevőjének. A nyugatnémet Famatax céggel megállapodott a TECHNOIMPEX. Még a harmadik negyedévben a nyugat­német vállalat 300 ezer márka érték­ben gépeket szállít a Habselyem- és Kötöttárugyárnak. A NIKEX szerződést írt alá a Tur­­bosol olasz céggel; az idén 31 millió líra értékben vakológépek érkeznek a magyar építőipar számára. Bélyegexport — egymillió dollárért Csaknem egymillió dollár volt az első fél évben a Magyar Filatélia Vál­lalat tőkés exportja, 12 százalékkal több, mint 1971 első felében, s noha a magyar bélyegkivitel évről évre erő­södik, ez a nagymérvű felfutás szokat­lannak mondható. Ok: az idén az áru­alap minőségben,mennyiségben egy­aránt kifogástalan. Része van ebben mindekelőtt a Magyar Postával kötött tavalyi megállapodásnak, miszerint a posta igyekszik támogatni a vállalat exporttörekvéseit. Másrészt a gondos beszerzés, a tavalyi, viszonylag na­gyobb bélyegimport most kamatozik. Az összetételt olyan alkalmi kiadások javították, amelyek nemcsak a hazai, de a külföldi gyűjtők érdeklődését is felkeltették, azokét is, akik magyar bélyeget nem gyűjtenek ugyan, de egyes témakörökhöz kapcsolódó bélyeg­sorainkat mindenképpen meg akarják szerezni. Növelte az exportot a helyes gazdálkodás, a kis példányszámú, nagy értékű vágott bélyegekkel. A bélyegeladók eredménye annál inkább is méltó a figyelemre, mert a dollár leértékelését követően követke­zetesen sikerült érvényesíteni az újabb, magasabb exportárakat. Előfordult, hogy húszezer dolláros üzletet inkább visszautasítottak volna, de ragaszkod­tak az új árakhoz — eredménnyel. A forgalom növekedése elsősorban három piacnak köszönhető: az NSZK- és USA-beli, valamint a japán vevők mutattak különös érdeklődést a Fila­télia készletei — főleg a magyar bélye­gek — iránt. A közeljövőben a japán kapcsolatokat kívánja tovább erősíteni a vállalat, illetve egy gyakorlatilag még megdolgozatlan piacon, Auszt­ráliában igyekszik megvetni a lábát. A kilátások jók. Általában a második fél évet illetően is bizakodnak a Fila­télia szakemberei, hiszen a forgalom többnyire karácsonykor tetőződik. A második fél évben mindenekelőtt az olimpiai sorozat nagy sikerére számí­tanak, s az alkalmi kiadások között — a festményeket ábrázoló sorozatokon belül — megjelentetik az üvegfest­­ménysort. Ennek terveit már jóváhagy­ták, s ha a nyomdai kivitel is meg­felelő lesz, a gyűjtők nemsokára a Magyar Postának talán eddigi leg­szebb bélyegsorát köszönhetik. Szocialista relációban is jól alakul az 1972. év, a viszonylag kiegyensúlyo­zott szocialista exportforgalom is növe­kedni fog valamelyest. A legújabb hírek szerint a Filatélia Vállalat és a MABÉOSZ Leningrádban rendez kiál­lítást november—december táján. D. L. Vezetőképzés A Magyar Kereskedelmi Kamara rendezésében pénteken délelőtt kerek­­asztal-konferenciát rendeztek a vezető­­képzés új módszereiről. A konferen­ciát Kallós Ödön, a kamara elnöke nyi­totta meg, majd Gilbert M. Sauvage, az INSEAD (Institut Européen d’Admi­­nistration en des Affaires) menedzser­­képző iskola igazgatója tartott elő­adást. Tájékoztatójában beszélt a ve­zetőképzés­ módszerében beállott válto­zásokról, ezeknek a vállalatokra gya­korolt hatásáról és vázolta azokat a körülményeket, amelyeket ki kell ala­kítani, hogy az új módszer megfelelhes­sen a megváltozott követelményeknek. Az érdekes előadást élénk vita követte. lllllllllllilllllllllllllllllllllllil KOOPERÁCIÓ Termoanalizátor az ELTE-nek A svájci Mettler cég a liechtensteini Balzersszel kooperálva szállítja azt a termoanalizátort, amelyet 60 ezer dol­lárért az Eötvös Loránd Tudomány­­egyetem szervetlen és analitikai ké­miai tanszékének vásárolt az ARAD­­IMPORT. A Mettler cég, amely egyéb­ként analitikai mérlegeiről világ­szerte ismert, régi ismerőse a magyar tudományos intézeteknek. Az új be­rendezést két héten belül üzembe ál­lítják. Lengyel bemutató Budapesten befejeződtek a lengyel ruhagyárak bemutatói. A két nagy len­gyel ruhagyár — a Kora és a Bytom — öt alkalommal vonultatta fel kollek­cióit. A Kora női ruhákat, a Bytom férfiruhákat gyárt. Ez utóbbi termékei­nek 65 százalékát exportálja, a másik kivitele pedig a termelés 70 százalékát is eléri. (PAP) Rekonstrukciós ajánlat 1­7 millió dollárért A dél-amerikai országoknak létkér­dés a közlekedés kiépítése, s ezen belül is a vasútg fejlesztése. Körülbelül tíz éve kezdték el nagy értékű beruhá­zásaikat — az építést elsősorban a szál­lítók által felajánlott hitelekből fe­dezve. Magyarország, tradicionális part­nereik közé tartozik. A Ganz-MÁVAG több motorvonatot szállított már Argen­tínának, s a múlt év júliusában kötött megállapodás értelmében Brazília is a megrendelők sorába lépett: 8,2 millió dollár értékű magyar vasúti szállító­­eszköz vásárlásáról írt alá szerződést. Uruguaynak az 1967-ben ott járt magas szintű magyar delegáció 10 mil­lió dollár értékű hitelt ajánlott fel, főként, Ganz-motorvonatok, vasúti sze­relőműhely és egyéb berendezések szál­lítására. Az uruguayi hatóságok és a múlt év őszén hatalomra jutott új el­nök is több ízben foglalkozott az aján­lattal. Az üzlet — úgy tűnik — most döntő szakaszába jutott. Az eddig be­érkezett 42 vasúti rekonstrukciós aján­lat közül végül is a magyar tervezetet fogadták el, s ez — a további tárgya­lások sikere esetén — mintegy 7 mil­lió dollár értékű motorvonat és külön­böző vasúti berendezés megvásárlását ígéri. Az uruguayi sajtó részletesen foglalkozik a magyar ajánlattal. Mind a hitel, mind a szállítás feltételeit igen előnyösnek nevezik. JElGGAZDSSAG 4 oldalon. A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp. V., Dorottya u. 6. IV. em Telefon: 183-860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc Igazgató Kiadóhivatal, Bp. Vill., Blaha Lujza tér 1—3. Telefon :­343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 72.2180/3­07 Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008

Next