Világgazdaság, 1972. szeptember (4. évfolyam, 171/920-192/941. szám)

1972-09-01 / 171. (920.) szám

1972. SZEPTEMBER 1., PÉNTEK­­ IV. ÉVFOLYAM, 171. (920.) SZÁM Az elnökválasztás és az IMF közgyűlés előtt Washington kereskedelmi háborúval fenyegetőzik Nixon elnök türelme fogytán van és kész kereskedelmi háborút indítani partnerei ellen, ha nem fogadják el az USA kereskedelempolitikai köve­teléseit. Ezt az értesülést Washington a Nixon—Tanaka találkozó előesté­jén szivárogtatta ki, amely nemcsak arra szolgál, hogy Honoluluban be­folyásolja a hangulatot, hanem figyelmeztetésnek szánják az USA más ke­reskedelmi partnereinek is, elsősorban Franciaországnak, amely a Nemzet­közi Valuta Alap szeptember végi közgyűlésén az USA-ellenes front zászló­vivőjének ígérkezik. Nixon elnök az eddiginél keményebb nemzetközi kereskedelmi politikához folyamodik, ha a többi vezető keres­kedelmi hatalom továbbra sem hajlandó engedni az Egyesült Államok sürgeté­seinek és beleegyezni ,a világkereske­delmi rendszer méltányosabb átalakí­tásába — mondta egy magas rangú washingtoni tisztviselő a Reuter-iroda tudósítójának. „Az elnököt aggasztja az a lehetőség, hogy az IMF szeptemberi közgyűlését — elsősorban a franciák — felhasználják általános támadás indítá­sára az Egyesült Államok valutapoli­tikai elgondolásai ellen”. „Az elnök türelme fogytán van” — válaszolta az idézett, de meg nem ne­vezett tisztviselő, amikor azt kérdezték tőle, hogy olyan lépésekre is gondol-e Nixon, amelyek veszélyeztethetik a kapcsolatokat az USA szövetségeseivel. A kormány — folytatta — ökonometriai vizsgálatot végzett, amelynek eredmé­nye azt mutatja, hogy az USA jobban kibírná a kereskedelmi háborút, mint a világ bármely más országa. Egy további kérdésre a nyilatkozó nem zárta ki azt a lehetőséget, hogy Nixon ezt a keres­kedelmi háborút az IMF közgyűlésén hirdeti meg. A Reuter informátora hangsúlyozta, hogy a novemberi elnökválasztás „igen komoly politikai küzdelmet ígér”, ame­lyet Nixon mindenáron meg akar nyerni és ezért figyelemmel kell lennie arra is, hogy a kereskedelmi deficit állandósu­lása milyen hatással van az amerikai munkások elhelyezkedési lehetőségeire. Arra a kérdésre, hogy a kereskedelmi háború lehetőségére vonatkozó figyel­meztetést megküldték-e a francia kor­mánynak vagy más érdekelt hatalmak­nak, a tisztviselő megjegyezte: „Megvan a módunk ,arra, hogy értesítsük őket, s mint ismeretes, az elnök találkozik Tanaka japán miniszterelnökkel.” A Reuter tudósító értesülése szerint Washingtonban arra gondolnak, hogy „republikánus címkével” felújítsák a Burket Hartke törvényt, amely az im­port korlátozását írta elő. Nixon elnök feltehetőleg két legyet akar ütni egy csapásra, ha a szeptem­ber 25-én kezdődő washingtoni valuta­­politikai tanácskozást használja fel offenzívájának bejelentésére. A bel­politikában szavazatokat nyerhet, úgy állítva be akcióját, hogy az amerikai dolgozók munkaalkalmait védi. A dip­lomácia síkján megelőzheti az ellen­feleket, akiknek felsorakozása még alig kezdődött meg. A nyugat-európai orszá­gok között, mint lapunk olvasói tudják, még igen komoly nézeteltérések vannak. Ezeknek elsimítása remélhető ugyan a kibővített Közös Piac szeptember 11-én és 12-én tartandó külügyminiszteri ér­tekezletétől, az egységes Plattform vég­leges kialakítása és hivatalos jóvá­hagyása azonban a csúcsértekezlet fel­adata lesz, amelyet a legjobb esetben is csak október közepe táján, tehát jóval a Valuta Alap­ washingtoni közgyűlése után tartanak. — IP — Nyugatnémet álláspont a valutareformról Ma és holnap zárt ülésen vitatja meg Schmidt nyugatnémet gazdasági csúcs­miniszter vezetésével a kormány több vezetője a nemzetközi pénzügyi rend­szer reformjával és a Közös Piac gaz­dasági és valutauniójával összefüggő kérdéseket. A kétnapos ülésszak célja a nyugatnémet álláspont kidolgozása a küszöbönálló nemzetközi találkozások­ra — írja a DP­A. Ehhez a hírhez kapcsolódik a nem­zetközi pénzügyi rendszerről elhangzott nyilatkozat, amelyet Cammann, a nyu­gatnémet bankok szövetségének veze­tője adott. Ebben hangsúlyozza, hogy a nemzetközi valutarendszert feltétlenül meg kell reformálni, hogy a biztonsá­got visszállíthassák a devizapiacokon. Cammann elképzelései szerint a nemzet­közi valutarendszer újjáformálása min­denekelőtt az amerikai fizetésimérleg­deficit konszolidálásához kell hogy ve­zessen, emellett lehetővé kell tennie a fizetési mérlegek egyensúlytalanságának és a nemzetközi likviditásáramlások destabilizáló hatásainak kiküszöbölését. Megkezdődött a Nixon—Tanaka találkozó Honoluluban megkezdődött a két napra tervezett japán—amerikai csúcs­­találkozó. Nixon ■ amerikai elnököt a tárgyalássorozatra elkísérte Rogers kül­ügyminiszter és Kissinger nemzetbiz­tonsági tanácsadó, Tanaka miniszter­­elnökkel jött többek között Ohira kül­ügyminiszter. A repülőtéri nyilatkoza­tok a szokott általánosságokat tartal­mazták, kivéve a japán miniszterelnök egy mondatát, amely szerint „Japán­­nek ereje növekedésével párhuzamo­san nagyobb felelősséget kell vállalnia a nemzetek közösségében”. E kétértel­mű mondat a megfigyelők szerint tük­rözheti egyrészt Tokió ambícióit, de azt is jelezheti, hogy Japán kénytelen szembenézni a nagyobb teherviselésre irányuló amerikai igényekkel. A találkozót kommentálta Kissinger, Nixon tanácsadója, aki korábban To­kióban az előkészítő megbeszéléseken vett részt. Megerősítette, hogy Japán több mint 1 milliárd dollár értékű áru vásárlását tervezi jövő márciusig a ke­reskedelmi exportfelesleg egy részének levezetésére. A két ország közötti ke­reskedelem kiegyensúlyozását azonban elsősorban az amerikai export növelé­sével kell megvalósítani — mondta. Kínáról szólva Kissinger kijelentette, hogy a japán—amerikai kapcsolatokat nem érintené, ha Tokió megszakítaná a diplomáciai kapcsolatokat Tajvannal. Kínában nagy érdeklődéssel kísérik a csúcstalálkozót. A kínai vezetők — úgy tűnik — azt hiszik, hogy­­a csúcs nem változtatja meg Peking és Tokió közeledésének alapirányzatát, de válto­zásokat hozhat Tokió tajvani politiká­jában. A Reuter hírügynökség pekingi tudósítója szerint a kínai vezetők azt várják, hogy Washington valószínű ke­reskedelmi engedményekért cserében jóvá­hagyja Tokió Kína-politikáját, de az USA nem nézné jó szemmel, ha To­kió drasztikusan szakítanna Tajpej-jel. Jól értesült körök szerint Nixon feb­ruári útján megegyezés született a Taj­vanban állomásozó amerikai csapatok fokozatos kivonásáról. A Tajvannal való gyors japán szakítás felboríthatná ezt az egyezményt, mert Washington a ki­vonulás után csak Japánban levő tá­maszpontjai segítségével­­ nyújthatna „védőernyőt” Tajpej­nak. Ha Tokió tel­jesíti az amerikai kívánságokat, ez aka­dályozná a diplomáciai kapcsolatok helyreállítását Pekinggel. (Reuter, DP­A) Felszólítás a nemzetközi kereskedelem liberalizálására „Világos és­ egyértelmű” felszólítás­t tartalmaz az ipari és mezőgazdasági külkereskedelem liberalizálására az OECD ügyvezett világkereskedelem tett jelentése — tájékozott párizsi Rey-bizottságának a problémáiról kész,­­írja a Reuter-iroda körökre hivatkozva. A csoportot tavaly hívta életre az OECD miniszteri tanácsa. A bizottság jelentését a jövő héten teszik közzé, holott az eredeti program szerint már a nyár elején el kellett volna készülnie. Az elcsúszás oka a bizottságon belüli néze­teltérésekre ve­zethető vissza. Ezek jelentőségét azon­ban — írja a Reuter-iroda — nem sza­bad túlhangsúlyozni. A bizottságon belül az egyik álláspontot az amerikai és kanadai küldöttek, a másikat pedig a Közös Piac és Japán képviselte. A bizottság azt a feladatot kapta, hogy tárja fel a világ kereskedelmének helyzetét, az ezzel kapcsolatos problé­mákat, mérje fel milyen sürgős ezek megoldása, és hogyan küszöbölhetők ki. A végső jelen­téshez csatolják az Egye­sült Államok fenntartásait, amelyet Eberle, az amerikai fődelegátus terjesz­tett elő. A múlt héten — mint augusztus 22-i számunk első oldalán megírtuk — Eberle levélben mutatott rá a hiányos­ságokra. Ezek közé sorolta,, hogy a bi­zottság többsége nem tett javaslatot a preferen­ciális kereskedelmi egyezmé­nyek terjedésének megállítására. Eber­le azt is hiányolta, hogy a bizottság nem­ dolgozott ki javaslatot a mező­­gazdaság és az ipar kereskedelmi prob­lémáinak külön kezelésére. A monetáris kérdéseket tekintve, az amerikai és kanadai képviselők véle­ménye szerint a bizottság­­ javaslatai túllépték a kapott megbízatást. A több­ség ugyanis azt ajánlja a tagállamok­nak, h­ogy a jövőben gyorsabban csele­kedjenek a belső gazdaságpolitikai esz­közök alkalmazásával, ha a fizetési mérlegben problémák jelentkeznek és a kormányok mutassanak nagyobb haj­landóságot az árfolyamok kiigazítására is, ha más hatékony alternatíva már nem maradt. (Reuter) Magyar —i­raki olajipari megállapodás Több államközi megállapodás aláírá­sával befejeződtek a magyar—iraki gazdasági együttműködési tárgyalások, amelyeket augusztus 12. és 31. között folytattak Budapesten. A megállapodá­sokat dr. Baczoni Jenő, a külkereske­delmi miniszter első helyettese, és Ab­dul Rahman, az iraki északi fejlesztési ügyek minisztere írta alá. Megállapodást kötöttek miniszteri szin­tű gazdasági együttműködési bizottság létrehozásáról, amely évenkénti rend­szeres ülésein vizsgálja az államközi egyezmények megvalósulását, javasla­tokat dolgoz ki, intézkedik az együtt­működés továbbfejlesztéséről. Nagy jelentőségű a most aláírt olaj­ipari együttműködésre vonatkozó meg­állapodás, amelynek értelmében Ma­gyarország növeli hozzájárulását az iraki nyersanyagkincsek feltárásához. Az olajbányászat és feldolgozás fej­lesztéséhez —a fizetési könnyítések mel­lett — gépeket és berendezéseket szál­lítunk, ezekhez kapcsolódó műszaki­tudományos szolgáltatásokat nyújtunk és szakembereket bocsátunk az iraki fél­­rendelkezésére. Megállapodás jött létre, hogy a magyar szállítások és szolgáltatások fejében az iraki fél túl­nyomó részben olajjal fizet. Magyar­­ország a korábban létrejött egyezmé­nyek keretében már vásárol olajat Iraktól. Az iraki delegáció tagjai megbeszélé­seket folytattak magyar külkereskedel­mi vállalatokkal olyan komplett gyári berendezések és ipari berendezések vá­­sárásáról, amelyeket Irak gazdaság­­fejlesztési programjának realizálásához, használhatnak fel. Megállapodás szüle­tett magyar konzervgyár vásárlásáról is. A most aláírt kormányközi egyez­mények alapján rövidesen létrejönnek a magánjogi szerződések. Tárgyaltak iraki termékek vásárlásáról is: szerző­dést írtak alá iraki olaj ez évi szállí­tásáról, dohány és dohányipari termé­kek exportjáról. Az iraki delegáció csütörtök este el­utazott hazánkból. NAPRÓL NAPRA­ ­ MEGKEZDŐDÖTT A JAPÁN—AMERIKAI CSÚCSTALÁLKOZÓ, amelynek előterében Tokió Kína-politikája és a kétoldalú kereske­delem kérdései állnak. Feltűnő, h­ogy a találkozó előestéjén szivárog­tatták ki Washingtonban azt az értesülést, amely szerint az amerikai elnök türelme fogytán van és kész kereskedelmi háborút indítani partnerei ellen, ha nem fogadják el az USA kereskedelempolitikai követeléseit. ♦ BEFEJEZŐDTEK A MAGYAR—IRAKI GAZDASÁGI TÁRGYALÁ­SOK. Az aláírt államközi megállapodások egyike miniszteri szintű gazdasági együttműködési bizottság létrehozását irányozza elő, egy másik pedig a magyar—iraki olajipari együttműködést fokozza. ♦ GYORSULÓ EXPANZIÓ VÁRHATÓ ANGLIÁBAN — jósolja az egyik neves brit gazdaságkutató intézet. Az előrejelzés szerint az utolsó negyedévben az expanzió erőteljesebb lesz, mint egy évvel korábban volt. A font sterling lebegtetése csak csekély mértékben érinti a kül­kereskedelmet, amelyben Anglia ismét hátrább szorul a világon. ♦ A KÖZÖS PIACI ÉLELMISZERÁRAK ALAKULÁSÁT érezhetően befolyásolja a taglétszám kibővülése. A Világsajtóból című rovatban ismertetett tanulmány szerint főként a dán húsipari termékek be­áramlása lehet nagy jelentőségű. Különösen a húskonzervek ára csök­kenhet tetemesen, akár 30 százalékkal is, de hasonló áralakulás vár­ható a húlkonzervek piacán. Merre tart a KGST-országok autóbuszgyártása Augusztus első hetében Lengyelország megállapodott a francia Berliet céggel, hogy megvásárolja a Berliet PR—100-as autóbusz licencét. Tervek szerint e típusból 1975-ben, 5000 darabot fognak gyártani és mint már a VILÁGGAZDASÁG augusztus 3-i számában jelentettük, 1980-ig összesen 20 000 autóbusz kibocsátásával számolnak. A KGST-országok autóbuszgyár­tásának jövője szempontjából nem jelentéktelen szerződés ráirányítja a figyelmet az ágazat jelenére és fejlesztési elképzeléseire az egyes tagálla­mokban. Jó két évtizede az európai szocialista országok közül cs­ak Csehs­zlovákia, Magyarország , a Szovjetunió gyártott autóbuszokat. A hatvanas évek elejére változott a kép: Bulgária kivételével már az összes európai KGST-államban készült autóbusz — bár az NDK-ban és Romániában csak néhány százas szé­riában. Eltelt egy újabb évtized, s Bul­gária is belépett az előállítók sorába, a többiek pedig már legalább két és fél ezres darabszámnál tartottak. A ter­melés alakulásáról részletesebb tájé­koztatást nyújt az alábbi táblázat (darab): A fenti összefoglaló számok külön­böző nagyságú és eltérő rendeltetésű buszokat fognak egybe — a mikrobu­szok kivételével —, az adatok mögött azonban nem bújnak meg a típusok. Elég arra utalni, hogy az IKARUS gyártmányskálája szinte teljes, van benne városi, városközi és luxus kivi­telű busz, s ami a nagyságot illeti, mindent gyártanak, a legkisebb, mint­egy 8 méterestől kezdve a leghosz­­szabb csuklósbuszig. A magyar autó­buszgyártásról a táblázatban szereplő adatoknál újabbak is rendelkezésre áll­nak. Tavaly 6361 darab készült, az idei — lefelé módosított­­ terv pedig 6800 busz kibocsátásával számol, ugyanis a IV. ötéves tervben az eredetileg ter­vezett 41 000 darab helyett kevesebb IKARUS-busz készül. Annyi minden­esetre bizonyos, hogy a szocialista­­or­szágok szükséglete jelenleg felülmúlja az IKARUS mérsékeltebb kapacitását. (Az már vita tárgya lehet, hogy ha az eredeti ütemben kerül sor a fejlesz­tésre, akkor is fennállna-e ez a hely­zet.) Lengyelországban jelenleg két gyár foglalkozik autóbuszok készítésével: a jelezi üzem — ahol a Berliet buszokat készítik majd — Skoda alvázra évi­ mintegy 2000 darab Karosa típusú autó­buszt gyárt. E 10 méter körüli hosszú­ságú buszok majdnem­­kizárólag a hazai piacra kerülnek. A sanoiki buszgyárban ennél kisebb, 7,5 méteres típusokat gyártanak, évi mintegy 3000 darabot saját fejlesztés alapján. Exportra 1968 óta évente több mint 1000 busz kerül, az import ma már csak­ néhány száz darab. Bulgária 1968-ban szintén Skoda al­vázra alapozva kezdte meg az autóbusz­gyártást. A korszerűsítés érdekében úgy döntöttek, hogy 1970-ben a Setra márka­nevű karosszériákat gyártó NSZK-beli Kässbohrer cégtől licencet és fenow­­how-t vásárolnak. Ez év végén elkez­dik Botevgradban a Skoda alvázra épí­tett Setra buszok gyártását. Egy-két éven belül át akarnak térni az önhordós típus gyártására is, 1975-ig 2000 darabra, 1980-ig pedig már 4000 darabra szeret­nék növelni a gyár kapacitását. Az önhordási konstrukció prototípusa már megvan: Skoda aggregátorok felhasz­nálásával építették. Folyik egy proto­típus elkészítése magyar aggregátokkal is, üzempróba után majd a gazdasági tényezők mérlegelésével döntenek arról, hogy a Setra buszokat végül magyar vagy csehszlovák főegységek felhaszná­lásával gyártják-e. Romániában a bukaresti Tudor Vla­­dimirescu gyárban készülnek autó­buszok, elsősorban kisbuszok és karosz­­szériák. A jelenlegi típusokat lényegé­ben a tehergépkocsigyártáshoz kap­csolódva állítják elő. E gyárban előre­láthatólag 1974-ben — a tervezetthez képest egyéves késéssel — megkezdik a nyugatnémet MAN cégtől vett licenc alapján a 7,5, 9,5 és 11,5 méteres buszok gyártását. Elképzelések szerint 1975-re Románia már 3800 buszt fog készíteni, és ebből több mint ezret külföldön sze­retnének értékesíteni. (Jelenleg Ro­mánia nem exportál autóbuszokat. Sokat vesz viszont Olaszországtól és Franciaországtól.) A KGST-országok közül a Szovjet­unió a legnagyobb autóbuszgyártó,­­több mint kétszer annyit állít elő, mint a többi tagállam együttvéve. A hatalmas ország szükségleteinek megfelelően igen sok helyen­ és széles választékban ké­szülnek e járművek. A jelentősebb üze­mek a pavlovszki gyár — ahol a 7,2 méter hosszú PAZ típusúk —, a lvovi üzem —, ahol 9 méteres LAZ buszok, — és a likinoi gyár — ahol szintén 9—10 méteres kategóriába tartozó bu­szokat gyártanak. Az igény hatalmas — az autóbusz importban is a Szov­jetunió az első a KGST-országok között — s ezért foglalkoznak a buszgyártás eddiginél erőteljesebb fejlesztésének gondolatával. Már bejelentették, hogy a jövőben szeretnék gyártani a csuklós buszokat. Csehszlovákia, amely nagy hagyomá­nyokkal rendelkezik az autóbuszgyár­tásban az ötvenes években viszonylag lassan, de fokozatosan fejlesztette ezt az iparágat. A hatvanas évek közepén némi visszaesés volt a termelésben, de 1968-ban ugrásszerűen nőtt a kibocsá­tás. Azóta ismét egyenletes a fejlődés. A legutóbbi időben új egységes autó­buszcsaládot fejlesztettek ki a Skodánál s ezekből a korszerű típusokból na­gyobb szériákat akarnak gyártani. Fi­gyelembe véve a közelmúltban végre­hajtott, illetve folyamatban levő beru­házásokat, várható, hogy a következő néhány évben az eddiginél lényegese­n dinamikusabban nő a termelés — 1975-re elérheti az 5000 darabot. Az NDK az egyetlen európai KGST- ország, ahol nem gyártanak nagybuszo­kat. Mindössze egy típus, a Robur kis­autóbusz készül. A nagyobb buszok iránti igényeket importból fedezik, s mint ismeretes, elsősorban az IKARUS szállításaira támaszkodnak. Német rész­ről többször is leszögezték, hogy a jövő­ben is számítanak a magyar exportra, sőt fokozottabban, mint eddig. Ugyan­akkor hírek szerint a kisbuszok gyár­tását visszafejlesztik, illetve 1975-ig megszüntetik. A fentiek ismeretében néhány ten­dencia világosan kirajzolódik. Az NDK kivételével minden KGST-tagállam megteremtette saját autóbuszgyártását, s szinte kivétel nélkül erőteljes fejlesz­tésre vannak elképzelések. A tagálla­mok autóbusz külkereskedelméről ren­delkezésre álló adatok pedig arra en­gednek következtetni, hogy fokozatosan minden ország exportőrré válik. 1965- ben még csak Magyarország volt nettó exportőr, 1970-re már Lengyelország is többet exportált mint importált, és ha az említett fejlesztések megvalósulnak, 1975-re Románia biztosan, Csehszlo­vákia pedig valószínűleg nettó ex­portőrré válik. Nem kétséges, hogy — bár nagy a piac felvevőképessége —, elérkezik majd a kon­currencia ideje nemcsak a szocialista táboron belül, hanem más piacokon is. Ami a fejlesztési koncepciókat illeti, éppúgy találkozunk különböző nyugati cégektől, történő licencvásárlással, mint saját illetve kétoldalú fejlesztéssel, többoldalúra viszont alig van példa. A különböző nagyságú vagy különböző funkciójú járművek termelésének szét­választására, azaz átfogó szakosításra pedig még nem került sor. Ami nem a késztermékeket, hanem az egyes részegységeket illeti, ma két­ségtelenül a sebességváltó a leggyen­gébb láncszem, gyártása sajnos, egyet­len szocialista országban sincs kielé­gítően megoldva. Motor viszont van bőven: Magyarországon már gyártják a 200 lóerős MAN-motort, Románia is megvásárolta ugyanennek a motornak a licencét, Csehszlovákiában saját fej­lesztésű 200 lóerős motorokkal szerelik fel a buszokat, Lengyelország pedig a British Leyland 200 lóerős motorjának licencét vette meg. Vince Mátyás 1950 1960 1968 1969 1970 Bulgária— — ,— 581 643 Cseh­szlová­kia 977 1 572 2 227 2 527 2 602 Lengyelország— 2 082 4 544 5 108 5 221 Magyarország 416 1 877­­ 3 985 4 790 5 979 NDK 75 415 884 1 451 2 587 Románia— 775 2 429 2 205 2 604 Szovjetunió 3 939 22 761 42 357 46 099 47 363

Next