Világgazdaság, 1972. szeptember (4. évfolyam, 171/920-192/941. szám)
1972-09-01 / 171. (920.) szám
MAGYAR GAZDASÁG - VILÁGGAZDASÁG Handelsblatt DEUTSCHE WIRTSCHAFTSZEITUNG Industriekurier Törökországba, amire eddig még nem volt példa történetében, két év óta valósággal özönlik a deviza. A Központi Bank 750 millió dollár devizaállományt mutatott ki augusztus 1-én, holott ez az 1970 augusztusában végrehajtott leértékelés előtt nem haladta meg a 200 millió dollárt sem. A gyarapodás főleg a külföldön dolgozó török vendégmunkások átutalásainak köszönhető, amelynek összege az 1970. évi 270 millió dollárról 470 millió dollárra ugrott fel egy év alatt és az idén kb. újabb 30 százalékos növekedésre van kilátás. A múlt évben a kivitel is felülmúlt minden eddigi eredményt, elérte a 677 millió dollárt. Csak az idegenforgalom marad el még mindig, megrekedve a 21 millió dolláros bevételnél. Mindamellett a növekvő külföldi bevételek ellenére a fizetési mérleget 1971- ben is csak külföldi hitelek igénybevételével sikerült kiegyenlíteni. Az ország fizetési mérlegében a 494 millió dolláros beviteli többlettel szemben az ún. láthatatlan tételek aktív egyenlege csak 385 millió dollárt tett ki. A külföldi országok azonban szívesen nyújtanak hosszú lejáratú hiteleket és ebben a török pénzügyi körök a török gazdaság iránti bizalom megerősödését látják. A VILÁGSAJTÓBÓL Nagy török devizatartalékok és növekvő infláció Illetékes megfigyelők nem tartják lehetetlennek, hogy az idén a kivitel értéke elérheti a 800 millió dollárt, a vendégmunkások átutalásai pedig 600—650 millió dollárra emelkedhetnek. Feltéve, hogy a fizetési mérleg többi tétele az előirányzott keretek között marad, Törökországnak ez évben az import céljaira mintegy 1500 millió dollár áll majd rendelkezésére, 330 millióval több, mint amennyi a múlt évi import volt. Fogas kérdés viszont, amelyről ma sokat vitatkoznak az országban: hogyan lehet tartósan hasznosítani e magas devizatartalékokat. A török pénzügyi körök óva intenek, nehogy a jelenlegi devizahelyzetet úgy tekintsék, mintha ezzel már biztosították is volna a jövőt. Az infláció tovább folytatódik. Miközben a Központi Banknál a devizák halmozódnak, a bankjegyforgalom az utóbbi két évben csaknem megkétszereződött, 9545 millió fontról 18 051 millió fontra emelkedett 1970 júliusától ez év júliusáig. Egy vezető bankszakember szerint a devizatöbbleteket tőkésítés útján beruházásokra kellene fordítani. Ha az infláció gyorsan felemészti a devizatartalékokat, Törökországnak ismét a régi fizetési problémákkal kell szembenéznie. (1972. augusztus 23.) DIBÄZEIT WOCHENZEITUNG FOR POLITIK WIRTSCHAFT-HANDEL UND KULTUR Az NSZK üzleti körei lassanként megszokják, hogy az 1972-es év konjunkturálisan a vártnál jobban alakul. Egyes eredmények azonban — mint például az export kedvező fejlődése —, mégis meglepetést keltenek. Már az sem látszik kizártnak, hogy ez az év újabb rekordot hoz a Szövetségi Köztársaság külkereskedelmi többletében, amelyben az eddigi csúcsot az 1968. évi 18,4 milliárdos aktívum jelentette. A valutaparitások múlt év decemberi rögzítése által előidézett megterhelések nehéz helyzetbe hozták a nyugatnémet exportgazdaságot. Számos külkereskedelmi szerződést nyereség nélkül, sőt esetenként akár veszteséggel is teljesítettek a vállalatok, mivel nem akartál elveszíteni nehezen megszerzett piacaikat. Az első félévi kivitel értéke 72 milliárd márka volt, az előző év hasonló időszakánál mintegy 5 milliárddal több. Az exporttöbblet a félév végén 8,4 milliárd márkára rúgott, ami 25 százalékkal volt több az 1971. első félévi többletnél. A külkereskedelemből befolyó devizát mégis igen gondosan kell beosztani, az NSZK fizetési mérlege ugyanis a félév végén legalább 2 milliárdos hiánnyal zárt. Az exporttöbbletre annál is inkább szüksége van az országnak, mivel a külföldi utazások, a vendégmunkások hazautalt bérei, a nemzeti szervezeteknél teljesített befizetések, a licencdíjak, a fejlesztési segélyek és sok egyéb tétel mind devizakiadást jelent. A külkeres- Nincs többé szó a márka felértékeléséről kedelmi többlet már tavaly is csak szűkösen fedezte a fizetési kötelezettségek összegét. Mégha folytatódik is ez évben az export-boom, aligha lehet említésre méltó többletre számítani a teljesítménymérlegben, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az utazási főszezon még hátra van. A márka árfolyamának újabb módosítása mellett tehát semmi érv nem szól, bár az NSZK több konkurrense szívesen látná. Az új gazdasági csúcsminiszter, Helmuth Schmidt is ígéretet tett hivatalba lépésekor, hogy a kormány változatlanul hagyja a márka paritását. Erre a megnyugtatásra tulajdonképpen nem is volt szükség, hiszen már hónapok óta nincs többé szó a DM felértékeléséről, vagy akárcsak lebegtetéséről. A „külgazdasági biztosíték” mint infláció elleni fegyver kiment a divatból. Természetesen azok a közgazdászok, akik 1968-ban és az azt követő években a felértékelés vagy a lebegtetés mellett szálltak síkra, igazukról ma is meg vannak győződve. Az utolsó három év gyakorlati tapasztalatai azonban nyilvánvalóvá tették, hogy a stabilitást nem lehet visszaállítani árfolyammódosítások útján. Míg 1969-ben 3 százalék alatti inflációs ráta mellett éles harc folyt a felértékelésért, ma a közel kétszeres ütemű pénzromlás ellenére sem játszhat szerepet a választási harcban „a külgazdasági óvintézkedés”. (1972. évi 34. szám.) Süddeutschwedlung A Közös Piac kibővítése egyes élelmiszerárakra érezhető hatást fog gyakorolni — állapítja meg a hamburgi Edeka-központt egy tanulmánya. Eszerint főként a “dán húsipari termékek beáramlása lehet nagy jelentőségű. Dániának ezek a termékei máris megjelentek a nyugatnémet piacon, minden vám és lefölözés ellenére. A tanulmány szakértői azzal számolnak, hogy különösen a húskonzervek ára csökkenhet tetemesen, akár 30 százalékig is. A Közös Piacon a jövőben Írország, mint marhahús-szállító jelenthet fontos tényezőt. A Norvégiából és Dániából növekvő mennyiségben érkező halkonzerv és marinád-tételek révén ezek ára egyes esetekben 20—30 százalékkal is csökkenhet. B Élelmiszerárak alakulása a Tízek piacán Az Edeka-tanulmány szerint a nagy teljesítményű angol iparágak a gyümölcs- és zöldségkonzervek piacán fogják kiélezni a versenyt. A mélyhűtött áruk terén viszont a dán termelők lehetőségei kedvezőek, máris számos dániai vállalat fogott nagyobb arányú beruházásokba a közös piaci csatlakozásra számítva. A legnagyobb figyelmet a szárnyasokra, pisztrángra és a tengeri halakra fordítják. A jövendőbeli EGK-tagállam, Norvégia kivitele mélyhűtött tengeri halból szintén jó esélyekkel indul. Ezzel szemben az EGK alapító országainak szükségletét 105 százalékig fedező, nagy belső elhelyezési nehézségekkel küzdő tejtermékek számára könnyebbséget fog jelenteni a felvevőképes angol piac. (1972. augusztus 23.) FINANCIAL TIMES Az ENSZ megbízásából 18 tagból álló nemzetközi szakértő bizottság jelentést készített a fejlődő országok helyzetének várható alakulásáról és ezzel kapcsolatban javaslatokat is terjesztett elő. A jelentés szerint a harmadik világban a munkanélküliség olyan mértékben emelkedik, hogy a fejlődő országokban a munkanélküliek száma 1980- ban elérheti a 300 millió főt. A fejlődő országokban uralkodó szegénység és munkanélküliség elleni védekezés céljából az ENSZ az ipari országokat felhívta, hogy fokozzák a fejlesztési segélynyújtást és liberalizálják a fejlődő országokkal való kereskedelmi forgalmat. Az ENSZ szakértői szerint a harmadik világ érdekében megindítandó erőteljes akcióra annál is nagyobb szükség van, mert a világ népessége az évszázad végéig a mainak kétszeresére, vagyis 7 milliárd főre fog emelkedni. A szakértő bizottság jelentésében figyelmeztette a fejlődő országokat, hogy semmiképpen se kövessék az ENSZ szakértők a fejlődő országok gazdaságáról európai ipari országok példáját, ahol az iparosítás a vidéki lakosságnak a városok felé való özönlését és a vállalati nyereségeknek egyes tőkés csoportok kezében való összpontosulását hozta magával. Megállapította a bizottság, hogy egyes esetekben a beruházások növekedését nem követte a foglalkoztatottság arányos emelkedése. Bár az egészséges gazdasági fejlődés nem mindenkor egyeztethető össze a munkaintenzív iparágak és termelési eljárások fejlesztésével, a bizottság az általános súlyú munkanélküliségre való tekintettel mégis javasolta, hogy a harmadik világban az új iparágak létesítésénél legyenek figyelemmel a foglalkoztatottság szempontjaira is. Minthogy számos fejlődő ország gazdaságának alapja még sokáig a mezőgazdaság marad, a bizottság nézete szerint különös súlyt kell helyezni az agrárlakosság foglalkoztatottságára. A termelési idényen kívül a gazdákat és a mezőgazdasági munkásokat ösztönzési, talajjavítási és útépítési, valamint olcsó házépítési munkáknál lehetne foglalkoztatni. (1972. augusztus 22.) A „profiltisztítás” — és az export Az exportra is termelő kis- és középvállalatok külkereskedelemhez fűződő kapcsolataiban néhány sajátos, a „nagyokra” kevéssé jellemző vonás alakult ki 1968 óta. Cikkünkben ezek közül ismertetünk néhányat, a Fővárosi Kézműipari Vállalat termelési és üzleti gyakorlatából vett példákon keresztül. Bár a vállalat vezetői általában elégedettek külkereskedelmi partnereik tevékenységével, az export bővítésénél egyes, esetekben visszahúzó erőkkel is számolniuk kell. A Fővárosi Kézműipari Vállalat eredményeiről, üzleti sikereiről többször is beszámoltunk már lapunkban. Bevezetőben, ez alkalommal, csak néhány adatot sorolnánk fel, a nagyságrendek és a tevékenységi kör érzékeltetésére. Az évi 920 milliós termelésből mintegy 300 millió forint értékű árut adnak el a külföldi piacokon: a szocialista országok 1972-ben 6 millió rubelért, a tőkés cégek körülbelül 2 millió dollárért vásárolnak a vállalat termékeiből. A legnagyobb vevő a Szovjetunió: 1971-ről 1972-re 55 százalékkal, 4,5 millió rubelre növelte megrendeléseit. (1973-ra 5,2 milliós igényt jelzett.) A tőkés kapcsolatok közül kiemelkednek a bérmunka konstrukcióban az NSZK-ba, Svájcba, Dániába, Hollandiába irányuló szállítások, a svéd és a dán vadászati, illetve sportcikkek iránti újkeletű érdeklődések, és a vállalat bútoraival berendezett ERDÉRT-faházak NSZK-beli exportjára 1972-ben nyílt lehetőség. A vállalat tehát erőteljesen „exportcentrikus”. Kiállítások, bemutatók szervezésével, közös piackutató utazásokkal igyekszik bővíteni vevőkörét , s ezek során várhatóan a jövőben is számos új kapcsolatot teremthet. Exportbővítő új kezdeményezései azonban eléggé nehézkesen jutnak előre: vállalatvezetői szinten általában teljes az egyetértés, a külkereskedelmi bonyolítók azonban néha idegenkednek az új partnerektől, ragaszkodnak a „saját, jól bevált” kapcsolataikhoz. Gyakran veszít értékes időt a vállalat a kiviteli profilok körüli huzavona miatt is. Exportja többszáz — talán több ezer — féle cikkből tevődik össze (3—400 új termék gyártását kezdik meg évente) s nem elég, ha a világpiacon értékesítési lehetőség nyílik — exportőrt is találni kell. A PVC fröccsöntött cipő (mint lábbeli) például a TANNIMPEX-hez tartozik, de miután a hagyományos cipők felvitele foglalkoztatja a külkereskedelmi vállalatot elsősorban, az új cikket mind ez ideig nem ajánlotta megvételre partnereinek. Az ARTEX vállalkozna az értékesítésre, de a termék, jelenlegi profiljába nehezen illeszthető be. Ha lehet, még nagyobbak a komplikációk, mikor egyetlen cikknek több külkereskedelmi vállalat a gazdája. A bőrből készült munkavédelmi kesztyű például a TANNIMPEX, a textil- és kötött a HUNGAROTEX, a több anyagból összeállítottkesztyűk pedig az ARTEX cikklistáján szerepelnek. Egy nemrég itt járt kanadai importőr mindháromból venni akart, három helyen tárgyalni azonban nem. Így, végülis egy másik szocialista ország vállalatától rendelte meg egy tételben a teljes mennyiséget. Sikeres és perspektivikusan jelentős növekedés előtt álló exporttól esett el egy profiltisztítási intézkedés után is a vállalat. Míg a HUNGAROTEX-szel állt kapcsolatban, 100—200 ezer gyermekruhát készített külföldi megrendelésre. A termék új gazdája a HUNGAROCOOP viszont már alig rendel a kézműipartól a szövetkezeti külkereskedelmi vállalat lévén, igyekszik „szektoron belül” maradni exportskálája kialakításakor. Álláspontja kétségtelenül érthető, az eredmény azonban népgazdasági szinten már nem feltétlenül igazolja elképzelései helyességét. A cikkünkben vázlatosan érintett kérdések, — s ez a Fővárosi Kézműipari Vállalat vezetőinek és nyilván a külkereskedelem illetékeseinek véleménye is — nem tartoznak a kapcsolatokat érdemben befolyásoló, azok jellegét meghatározó problémák közé. Mégisbeszélnünk kell róluk, mert a gazdaság fejlődésével törvényszerűvé váló magasabb termelési színvonal, növekvő kiviteli volumen minden korábbinál harmonikusabb együttműködést követel. Olyan kooperációt, melyben nemcsak egyenrangú, de teljesen azonos szemléletű és érdekeltségű partnerek működnek együtt, az azonos cél, a nyereséges export növelése érdekében. Bossányi György, a Fővárosi Kézműipari Vállalat igazgatója így fogalmazta meg ezzel kapcsolatos véleményét: " Remélhetően egyre többen ismerik fel azt a törvényszerű fejlődést, mely szerint tartósan jó külkereskedelmi eredményeket csak rugalmas ipari partnerekkel lehet elérni. Ugyanakkor, az iparvállalatok is csak megfelelő érdekazonosság kialakítása árán, az ennek érdekében dolgozó külkereskedelmi vállalatokkal együttműködve járulhatnak hozzá, a korábbinál jelentősebben, a népgazdaság devizabevételeihez. A magas szintű együttműködésre egyébként ugyancsak bőven van példa a Fővárosi Kézműipari Vállalat gyakorlatában. A vállalat nagy szerepet kap például az ARTEX által tervezett új nyugat-európai együttműködési kapcsolatokban, s a külkereskedelemmel való kooperáció egyik szép eredményeként — 30 ezer dolláros, kamatmentes METRIMPEX hitelből vásárolt gépek segítségével — növeli 30—40 százalékkal üvegtechnikai cikk exportját is. — s A Gázművek importja A városi gázról a földgázra való áttéréshez nemcsak a csőhálózatot kell átalakítani vagy kicserélni. A Fővárosi Gázműveknek nagyértékű külföldi berendezéseket is kell vásárolnia (Importőr: CHEMOLIMPEX). A francia Sperchim cégtől 200 ezer dollárért rendeltek egy olyan rendszert, amely a földgázt vízgőzzel bontja, s háztartási gázzá alakítja. Teljesítménye mintegy 150 ezer köbméter naponta. Megvételéhez az Országos Tervhivatal biztosította a devizakeretet. A rendszert még a fűtési szezon kezdetére üzembeállítják Albertfalván, ahol egyébként már működik egy hasonló berendezés. A földgázlevegő keverék előállítására az osztrák Combusta GmbH. szállít három, úgynevezett injektort, összesen 77 ezer dollár értékben. Összteljesítményük 27 ezer köbméter óránként. Az egyik már működik, a másik kettő — amelyekre csúcsidőben van szükség —, ugyancsak elkészül, mire a tél beáll. Az NSZK-beli Aerzener cégtől gázfúvókat vásároltak. Kettőt még 1970-ben, kettőt pedig az idén rendeltek meg, az utóbbiakat eredeti motorokkal. A teljes devizakiadás mintegy 115 ezer dollár. Ahhoz, hogy a régi, nagy átmérőjű, de még öntöttvasból készült gázcsöveket átalakíthassák, azaz jobban illeszthessék egymáshoz a csődarabokat, különféle gépekre, készülékekre van szükség (csőmegfúrógép, gumitömítőgyűrűket felhelyező gépezet). Ezeket az NSZK-beli Wegner und Co. cégtől szerezték be, a kellő anyagokkal és a szerelési költséggel együtt több mint 100 ezer dollárért. Mindezeken kívül egy sereg szerelvényt is importál a Gázművek a NIKEX, illetve a METRIMPEX közvetítésével. (Ezek évről évre visszatérő tételek, együttesen meghaladják az évi 13 millió forintot.) Acélházas tolózárat az olasz Carlo Raimondi szállít, az idén mintegy 800 ezer forint értékben. Az olasz Florentini és a szovjet RDUK nyomásszabályozók importját egyaránt fenntartják, ezekért 3,5—3,5 millió forintot fizet az idén a fővárosi vállalat. Ugyanez a két cég látja el biztonsági gyorszárakkal is a Gázműveket, az idén több mint 100 millió forint értékben. A biztonsági lefúvató szelepeket az NDK-beli Gaselan szállítja, az idei 90 darab értéke 150 ezer forint. Végül néhány szó az úgynevezett begyújtó szerelvényekről (Robur-égők). Tavaly 35 ezer darabot vettek az olasz Officina Meccanicától 8 millió líráért, az idén pedig 10 500 darabra szól a rendelés (2 millió líra). A csökkenés annak tudható be, hogy a Gázművek nemigen tud készletezni. Nincs TEK- vállalat, amelyhez fordulhatna, pedig szívesen megfizetné a 4 százalékos árrést. Ennek ellenére, mivel 1985-ig egyre több égőre lesz szükség, a behozatal valószínűleg növekedni fog. D. L. Vendéglátóipari gépek 1973. évi exportja A magyar vendéglátóipari gépek és berendezések népszerűek a szocialista országokban. Erről tanúskodnak a Szovjetunióból, Lengyelországból, az NDK- ból és Bulgáriából a jövő évre „befutott” megrendelések. A TRANSELEKTRO 1973-ra, 74-re és 75-re már több szovjet vállalattal kötött hosszú lejáratú szerződést, különféle vendéglátóipari gépekre és berendezésekre. Ezeknek megfelelően a Techmasexport és a Technopromimport útján évenként körülbelül 5 millió rubel értékű árut szállítanak. A lekötött vendéglátóipari gépek között kávéőrlők, eszpresszógépek, hűtőbútorok, ét jégkészítők szerepelnek. Ezeket a berendezéseket a Keripar, a Fémfeldolgozó Szövetkezet, a Mirköz és a Hűtőgépgyár készíti. A lengyel Warimex egy korábban kötött 650 ezer rubel értékű szerződést bővített ki a közelmúltban. Az új szerződésben további 1000 darab hűtőládát rendeltek, körülbelül 350 ezer rubel értékben, így a régebbi és az új szerződés értelmében a magyar vállalat 1973-ban összesen 1 millió rubelért szállít hűtőládát Lengyelországba. Nemrégiben jött létre a TRANSELEKTRO és az NDK-beli Technokommerz külkereskedelmi vállalat között is 1 millió 200 ezer rubeles szerződés, amely hűtőládák, grill-készülékek és egyéb vendéglátóipari berendezések jövő évi szállítását foglalja magába. Ezeket a vendéglátóipari gépeket a Fémfeldolgozó Szövetkezet, a Kereskedelmi Gépgyár és a Hűtőgépgyár készíti. A szófiai külkereskedelmi vállalat megrendelésére 1973-ban 200 ezer rubelért különféle vendéglátóipari gépeket szállítanak Bulgáriába is. F. L. A FUNDAZOL SIKERE KÜLFÖLDÖN Az idén nyáron mutatta be a Chinoin Gyógyszergyár első gombaölőszerét, a Fundazolt. Ez a szer a növények levelébe, szárába felszívódva nemcsak megakadályozza a fertőzést, de szükség esetén meggyógyítja a különböző zöldségféléket. Első felhasználására a Szeged környéki paradicsom- és paprikaültetvényeken került sor, és a sikeres premier után rendkívüli érdeklődés mutatkozott a Fundator iránt határainkon túl is. Elsőnek Csehszlovákiába szállítottak nagyobb mennyiséget, ezt követően Bulgária, Lengyelország és a Szovjetunió kapott mintát a kipróbáláshoz. Ezek az országok azóta bejelentették igényüket többszáz tonna növényvédőszer szállítására. Érdeklődnek a tőkésországok is, legutóbb Ausztriának és Svájcnak küldtek mintát. Az egyre növekvő szükségletre való tekintettel a Chinoin tovább növeli gyártókapacitását. Jelenleg évenként 1000 tonnát tudnak készíteni, de a kapacitás növelésére Nagytétényben új üzemet létesítenek. Egyelőre az új üzemben kizárólag a Fundazolt gyártják majd, s évente 2000 tonna gombaölőszert készíthetnek. A variálható berendezések azonban alkalmasak lesznek arra is, hogy a szükségletek növekedésével és esetleges változásával más gombaölőszereket és növényvédőszereket is gyártsanak Nagytétényben. Az üzem építését egyébként már befejezték, s a gépek, berendezések szerelését követően 1973-ban már megkezdik a termelést. 1972. SZEPTEMBER 1.3 Háztartási porcelán exportra Két évvel ezelőtt már exportra is jutott az 1968-ban létesült Alföldi Porcelángyár háztartási porcelánjaiból: e termékeket 1 millió devizaforint értékben adta el akkor külföldön az ARTEX. Tavaly ez az export felszökött 6 millióra, az idén pedig 7 millió devizaforintra számítanak a külkereskedelmi vállalatnál. A vevők jugoszláv, olasz, francia, svéd és lagosi cégek, s újabban más nyugat-afrikai országok is vásárolják a háztartási porcelánt, amely „kemény” cikk, hiszen kifejezetten a dollárrelációban kelendő. Jövőre újabb európai — angol, osztrák — cégek jelentkezését várja a vállalat. A hazai piac teljes ellátásán kívül a gyár az exportárualap bővítésére is gondol. Az már most is biztosra vehető, hogy a kereslet lényegesen meghaladja a kínálatot. A minőséggel a vevők elégedettek, ezt azért fontos megemlíteni, mert Hódmezővásárhely környéke eddig csak majolikagyártmányairól volt világszerte ismert, a porcelánja nem rendelkezett hagyományokkal. lllllll«NBBIi(il) RÖVIDEN A Varimex lengyel vállalat 240 ezer rubelért rendelt ammóniák szelepeket jövő évi szállításra a NIKEX-től. ötezer női ruhát, nyolcezer blúzt és 1200 női nadrágot készít bérmunkában NSZK-beli megrendelésre a Nyírségi Ruházati Szövetkezet. Négyezer hálószobagarnitúrát exportál 1973-ban a Szovjetunióba a Budapesti Bútoripari Vállalat gyulai gyáregysége. • A hejőcsabai cementgyár részére 780 ezer nyugatnémet márkáért importálnak az Eichhoff cégtől szállítószalagot.»• A Várpalotai Szénbányák önjáró frontfejtést biztosító páncélpajzsaiból legutóbb az NSZK-ba exportáltak, most pedig a marokkói foszfátbányák kértek árajánlatot.»• A nyírbátori Növényolajipari Vállalat az első félévben 1250 tonna árut adott exportra és ez a mennyiség a második félévben 5000 tonnára növekszik. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp. V., Dorottya u. 6. IV. em. Telefon: 183-860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc Igazgató Kiadóhivatal, Bp. Vill., Blaha Lujza tér 1—3. Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 72.2180/3-08 Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008