Világgazdaság, 1972. október (4. évfolyam, 193/942-213/962. szám)

1972-10-03 / 193. (942.) szám

1972. OKTÓBER 3., KEDD IV. ÉVFOLYAM, 193. (942.) SZÁM GIEREK FRANCIAORSZÁGBAN Hétfőn megérkezett Párizsba Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt első titkára, ötnapos franciaországi tartózkodása során a legfontosabb po­litikai­­kérdések mellett a két országot érintő gazdasági kérdésekről is tár­gyal Pompidou elnökkel és a francia kormány tagjaival. A megbeszélésekre abban az időben kerül sor, amikor mindkét ország igen erőteljesen törekszik a gazdasági kapcsolatok fejlesztésére. Egyes hírügynökségi jelentések sze­rint egy tízéves gazdasági megállapodás létrehozásáról is szó lesz. Megérkezett Párizsba Edward, Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt első titkára. Látogatásával Georges Pom­pidou francia köztársasági elnök meg­hívásának tesz eleget. A lengyel első titkár kíséretében van Jagielski mi­­niszterelnökhelyettes, Olszowski kül­ügyminiszter, Bie­lek, a LEMP KB külügyi osztályának­ vezetője, vala­mint Olechowski külkereskedelmi mi­niszter és néhány más társadalmi, gazdasági, illetve kulturális személyi­ség. Giereket az Orly repülőtéren Pom­pidou elnök személyesen fogadta. Kettőjük között még hétfő délután sor került az első megbeszélésre, de az ötnapos látogatás során még két ízben tárgyal Gierek­a francia elnök­kel. A program szerint a lengyel de­legáció szerdán Lyonba látogat, ahol a Berliet autógyárat nézi meg, péntek délután pedig aláírnak egy francia— lengyel közö­s nyilatkozatot. A magas szintű vezetők megbeszélésein a poli­tikai kérdések középpontjában az európai biztonsági és együttműködési értekezlet áll majd, gazdasági szem­pontból a két ország kapcsolatainak fejlesztése lesz a fontos téma. A két ország kereskedelmi kapcsola­tai az utóbbi években, különösen De Gaulle elnök 1967-ben tett lengyelor­szági útja után fellendültek. Jelenleg Franciaország Lengyelország negyedik legnagyobb kereskedelmi partnere, a forgalom nagyságát tekintve Nyugat- Németország, Olaszország és Nagy- Britannia előzi meg. Sem a lengyelek, sem a franciák nincsenek azonban megelégedve a kereskedelem jelen­legi szintjével. A lengyelek készter­mék-exportjukat szeretnék növelni a fel nem dolgozott áruk exportjának ro­vására. (1965—71 között csak annyit sikerült elérni, hogy a Franciaország­ba irányuló export értékében az ipar­cikkek aránya 17,5 százalékról 23 százalékra nőtt.) A nyersanyagszállít­mányok között legnagyobb tételt a szén jelenti, 1971-ben 113 millió frank ér­tékben exportált szenet Lengyelország Franciaországba. Lengyel részről ked­vező a különféle gyógyszerek francia­­országi exportjának növekedése. A lengyel nehézipar termékei között első helyen a hajókat kell említeni . 1972-ig a lengyel hajógyárak 32 ha­lászhajót szállítottak Franciaországba. Hat év alatt 3,5-szeresére nőtt a len­gyel kivitelben a tartós fogyasztási cikkek mennyisége. Lengyelországban úgy látják, hogy még az ipari együttműködés is bővíthe­tő, hiszen a kooperációs szállítások az elmúlt két évben az 1 millió valuta­­zloty értéket sem érték el. A Berliet céggel kötött kooperációs megállapodás­hoz hasonlóan megállapodások szület­hetnének a gépipar különböző terüle­tein, a halászhajók gyártásában, a ne­héziparban, az energetikában. A lengyel lapok a látogatás kapcsán más példákat is hoznak fel az együtt­működésre. A wroclawi műtrágyagyár építése az idén kezdődött meg a francia Ensa cég közreműködésével. Ez a cég szállítja a berendezéseket a gyárhoz. Példaként említik a lengyel lapok a traktorgyártásban is az együttműködést. Lengyelország 1961 óta szállít traktoro­kat Franciaországba, az Ursus külön­böző típusait. Az idén például 260 trak­tort exportált a gyár, és újabb 300-ra kapott megrendelést. Az Ursus traktor­gyár és a Somapoli francia cég között megállapodás született a közelmúltban, amelynek alapján az Ursus gyárban ké­szített részegységekből Franciaország­ban összeszerelik a C—355 és a C—385 nagykapacitású traktorokat. A lengyel vendégek igen meleg fo­gadtatása Franciaországban, és a figye­lem, amely a lengyel sajtóban Gierek útját kíséri, arra utal, hogy a kapcso­latok fejlesztése mindkét fél őszinte óhaja, s hogy a politikai nézetek külön­bözősége sem akadályozza az együtt­működés szorosabbra válását. A kom­mentárok Franciaország s­zámára a Lengyelországgal való együttműködés előnyeit abban látják, hogy a fejlődő lengyel ipar nagy vásárlója­ lehet azok­nak a termékeknek, amelyek számára a francia „második” vagy „új” ipari forradalom kibontakozása nyomán pia­cot keresnek. Lengyelország pedig, amely az utóbbi időben erőteljesebben törekszik a nyugati fejlett technika át­vételére, valószínűleg megtalálja szá­mítását, ha Franciaországgal, sőt az­ eülsők között Franciaországgal, építi ki jó viszonyát. A hétfőn megkezdődött francia— lengyel tárgyalások eredményességében minden hírmagyarázó biztos. A Reuter és az AFP hírügynöksége jól értesült forrásokra hivatkozva még azt is tudni véli, hogy a megbeszélések végén egy tíz évre szóló gazdasági megállapodás aláírására is sor kerül. Blackpool hátat fordít az EGK-nak? Hétfőn délelőtt Blackpoolban 1100 küldött részvételével megnyílt a brit Munkáspárt idei országos kongresszusa. Napirendjén két olyan gazdasági, egyúttal politikai kérdés szerepel, amely nagy horderejű lehet a párt jö­vendő irányvonalának meghatározásánál: a közös piaci belépés és az inflá­ció elleni harc. A kongresszus előestéjén feszült helyzet alakult ki, mivel a baloldal és a radikális szakszervezetek olyan hatá­rozati javaslatot kívántak elfogadtatni a Munkáspárt végrehajtó bizottságával, amely egyértelműen arra kötelezné a jövendő munkáspárti kormányt, hogy vonuljon ki a Közös Piacból. A párt­vezetés azonban fenn­­akarta tartani a manőverezés lehetőségét, hogy a poli­tikai hatalomért vívott harcban meg­őrizhesse a közös piaci belépés mellett elkötelezett Jenkins-szárny támogatá­sát. Wilsonéknak sikerült a végrehajtó bizottsággal elfogadtatni azt a „mérsé­keltebb”­­szakszervezeti határozati ja­vaslatot, amely nem veti el a közös piaci csatlakozás elvét, de a belépési tárgyalások újrafelvételét a Közös Piac számára nyilvánvalóan elfogadhatatlan feltételekhez kapcsolja. A végrehajtó bizottság a maga tervezetét is elfoga­dásra ajánlotta a kongresszusnak, amely lényegében a párt jelenlegi álláspontját tükrözi: elutasítja a konzervatív kor­mány által kialkudott feltételeket, kü­lönösen a közös mezőgazdasági politika, a közös piaci intézmények és az adó­ügyi kérdések vonatkozásában. Megfigyelők valószínűnek tartják, hogy a kongresszus amellett foglal majd állást, hogy a munkáspárti ha­talomátvétel esetén a feltételektől füg­getlenül ki kell lépni a Közös Piacból. Ez viszont alapjában fenyegetné a pártegységet aláásná a Munkáspárt közös piaci szárnyának pozícióját és feltétlenül ártana Wilson pártelnök presztízsének. A kongresszus még el sem kezdődött, amikor az elfogadott határozati javaslat­­tervezetek hangvételéből többen már arra következtettek, hogy a legnagyobb nyugat-európai szociáldemokrata párt soraiban erőteljes balratolódás indult­ meg. A Guardian véleménye sze­rint nehéz percek várnak Wilsonra, akinek most kell fizetnie az 1970-es vá­lasztási vereséget követő engedékeny­ségéért, amikor hagyta, hogy a párt messzire sodródjon a belépés elleni áradatban. A baloldal megerősödése nemcsak az általános, EGK-ellenes közhangulatot tükrözi, hanem a széles közvélemény elégedetlenségét is a kormány infláció­­ellenes politikájának eddigi teljes csőd­je miatt. Míg a Munkáspárt parlamenti frakciójában nem különösen erős a bal­oldal, addig a szakszervezeti vezetőség­re gyakorolt befolyása az elmúlt évek­ben jelentősen megnőtt. Az a tény, hogy a TVC vezetősége elvetette a tory cso­magtervet, világos bizonyítéka ennek. Várható, hogy a blackpool-i konferen­cia is elutasítja a kormány csomagter­vét, legalábbis annak jelenlegi formá­jában. A csomagterv egyebek között heti 2 font béremelési maximumot akar rá­erőltetni a szakszervezetekre, önkéntes alapon, egyéves időtartamra, egyúttal 5 százalékban állapítaná meg az évi áremelkedés ütemének felső határát. Az inflációs spirál letöréséről tanács­kozott a hét végén Washingtonból haza­tért pénzügyminiszterével Heath mi­niszterelnök. Egyes találgatások szerint máris kidolgozták a kormány álláspont­ját a szakszervezetek várható ellenja­­vaslatával szemben. Barber pénzügymi­niszter sajtóértekezletén a gazdasági ön­­gyilkosság rémével ijesztgette a közvé­leményt, amennyiben nem sikerül gátat vetni a drágulás ütemének. A kormány és a Konzervatív Párt vezetői a közös piaci belépés kérdé­sében is igyekeznek nyomást gyakorol­ni a blackpool-i kongresszus részt­vevőire. A Times nyilvánvaló célzatos­sággal felvetette egy harmadik erő, a jelenlegi Liberális Párt és a Munkás­pártból esetleg kiváló Jenkins-csoport közös politikai párttá szerveződésének lehetőségét. E balközép centrista kép­ződmény a konzervatívok és a mara­dék munkáspártiak előtt a legtöbb sza­vazatot szerezhetné meg — írta a lap. E kombinációra Wedgwood­ Benn, a párt idei országos elnöke határozott választ adott: a pártkonferenciák előtt minden alkalommal felmerül a párt­­szakadás gondolata, de az erre speku­lálókat, mint eddig, most is csalódás fogja érni. A soros pártelnök hétfői megnyitó beszédében felvetette azt a korábbi javaslatát, hogy a kongresszus határozatait a vegye komolyan a párt­vezetőség politikai irányvonalának ki­alakításánál. Márpedig az most már világos, hogy a baloldal mindent el fog követni, hogy a pártvonalat egy­értelműen EGK-ellenes irányba for­dítsa. (Reuter, APA, MTI) Szovjet áruhitel Jugoszláviának Befejeződtek Moszkvában azok a tár­gyalások, amelyeket Milosevics, a szov­jet-jugoszláv gazdasági együttműködé­si bizottság jugoszláv elnöke és az álta­la vezetett küldöttség folytatott szov­jet ipari berendezések megvásárlásához nyújtandó jelentős hitelekről — jelen­tette a Reuter a szovjet fővárosból. A megbeszélések eredményét rövidesen nyilvánosságra hozzák — jegyzi meg a hírügynökség jugoszláv forrásokra hi­vatkozva. Mint hozzáfűzi: a hiteltörlesz­tés időtartamát legutoljára Milosevics és Novikov miniszterelnök-helyettes ta­lálkozóján tisztázták. Jugoszlávia elhalasztja a devizatőzsde megnyitását Jövő évre halasztották a jugoszláv devizatőzsde megnyitását, — közölte a Tanjug hírügynökség — mivel a tör­vényjavaslatot még nem sikerült el­fogadtatni és így a deviza-manipulációk­ról további tárgyalások szükségesek. A devizatőzsde — mint arról lapunk szeptemer 22-i számában már hírt ad­tunk — kizárólag keményvaluták véte­lével és eladásával foglalkozik majd. Célja, hogy egyetlen helyre összponto­sítsa a jugoszláv vállalatok és partne­reik birtokában levő valutamennyi­séget. (Reuter) NAPRÓL NAPRA ♦ TEGNAP PÁRIZSBA ÉRKEZETT GIEREK, a LEMP első titkára. Öt­napos franciaországi tartózkodása során a két országot érintő legfon­tosabb politikai kérdések mellett gazdasági kérdésekről is tárgyal Pom­pidou elnökkel és a francia kormány tagjaival. Mind a kereskedelmet, mind pedig az ipari együttműködést még jelentősebb mértékben bő­víthető területnek tartják. ♦ MEGNYÍLT A BRIT MUNKÁSPÁRT ORSZÁGOS KONGRESSZUSA, ahol a közös piaci belépés és az inflációellenes harc kérdéseiről tár­gyalnak. A közös piaci tagságot illetően már a kongresszust meg­előzően a Munkáspárton belül sem voltak egységesek a nézetek. A párt jelenlegi álláspontját a végrehajtó bizottság tervezete tükrözi, amely kimondja: nem fogadja el a konzervatív kormány által kialkudott fel­tételeket. ♦ TIZENÖT GYÁR ÉPÍTÉSÉHEZ NYÚJT SEGÍTSÉGET KÍNA EGYIP­TOMNAK. Ez az első alkalom, hogy Kína szakemberekkel és berende­zésekkel is részt vesz valamely egyiptomi beruházás megvalósításában. Kína húsz évre kamatmentesen 80 és fél millió dolláros hitelt ad Egyiptomnak. ♦ ALÁÍRTÁK CSEHSZLOVÁKIA ÉS AZ NSZK JÖVŐ ÉVI ÁRUCSERE­FORGALMI JEGYZŐKÖNYVÉT. A két ország hosszú lejáratú gazda­sági és tudományos műszaki megállapodása keretében ez a negyedik árucsere-forgalmi jegyzőkönyv. A nyugatnémet beviteli kontingense­ket mind az agrár-, mind az ipari szektorban jelentősen emelik, az ipari termékek export-kontingensei is hasonló mértékben növekszenek. ♦ ÚJABB DISZKRIMINÁCIÓS JAVASLATOT terjesztettek az amerikai kongresszus elé. Ebben megtiltják, hogy a katonai szervek küldföldről származó speciális acélok felhasználásával készült termékeket vásárol­janak. __________ Az IMF közgyűlése után HOSSZÚ MÉG AZ ÚT A VALUTAREFORMIG Az IMF múlt héten befejeződött közgyűlése ugyan egy lépéssel köze­lebb vitt a valutáris rendezés felé, a függőben levő kérdések száma még tetemes — írja a Reuter hírügynökség washingtoni tudósítója. A munka oroszlánrésze a közgyűlésen alakított Húszak bizottságára vár, amelynek mintegy másfél-két év alatt kell a reform konkrét tervezetét kidolgoznia. A reform megvalósítását a fejlett tőkésországok közötti ellentéteken kívül bonyolítja, hogy a rendezésnél egyre inkább számolni kell a fejlődő orszá­gok tömbjével, és — ha a tőkésországok a világkereskedelem zökkenő­­mentes fejlődését akarják — a monetáris újrarendezésnél nem lehet figyel­men kívül hagyni a szocialista országokat sem. A közgyűlés után az alábbiakban vá­zolja az AFP hírügynökség az eddigi eredményeket, illetve nézeteltéréseket. Ered­mények — nézeteltérések 1. A paritások kérdésében viszonylag kevés volt a vita: a rögzített paritások fenntartását senki sem kifogásolta. Tá­mogatásra talált az amerikai pénzügy­­miniszter javaslata, hogy a dollár az eddigiektől eltérően a többi valutához hasonló sávban ingadozzon. Egyetértés mutatkozott az ingadozási sáv kiszéle­sítésére vonatkozó amerikai indít­vánnyal is. 2. A delegátusok szerint az SDR-nek egyre nagyobb szerepet kell játszania. Egyes országok mindazonáltal korlá­tozni kívánják az SDR-kibocsátás mér­tékét. Az arany szerepének megítélé­sében már megoszlanak a nézetek: egyes felszólalók az arany eddigi sze­repének fenntartása mellett kardoskod­tak, más résztvevők véleménye szerint viszont az arany szerepét fokozatosan csökkenteni kell. 3. A fizetési­ mérleg kiegyensúlyozásá­nak módjára vonatkozóan eltérnek az álláspontok. Az USA szankcióikat indít­ványoz a mérleget kiegyensúlyozni nem tudó államokkal szemben. A nyugat­európai országok és Japán nem támo­gatják a washingtoni javaslatot. Azzal érvelnek, hogy a mérleg kiegyensúlyo­zatlansága nem kizárólag a belső gaz­daságpolitika következménye. 4. Minden küldött egyetértett, hogy a tőkeáramlás szabadságát továbbra is biztosítani kell. Véleményeltérések van­nak viszont a tőkeáramlást korlátozó rövid lejáratú intézkedések megítélésé­ben. 5. Az USA változatlanul kitart állás­pontja mellett, hogy a valutareformmal kapcsolatos tárgyalásokat össze kell kapcsolni a világkereskedelem újra­rendezését célzó eszmecserékkel. Wa­shingtont Nagy-Britannnia is támogatja, Franciaország viszont azon a nézeten van, hogy a valutáris problémákat nem szabad összefüggésbe hozni a kereske­delmi kérdésekkel. 6. Az intézmény reformjának kérdé­sében Washington az IMF és a GATT szorosabb együttműködését követeli. A többi delegáció a javaslat mellett nem foglalt egyértelműen állást. Úgy tűnik, hogy hosszabb lejáratú problémá­ról van szó, amelynek megoldása a valutareform utáni időkre is elhúzód­hat. 7. Washington kilátásba helyezte a dollár konvertibilitásának helyreállítá­sát, ha megvalósul a valutáris újra­rendezés és helyreáll az amerikai fize­tési mérleg egyensúlya. 8. A fejlődő országok követelték az SDR és a fejlesztési segély összekap­csolását. A fejlett tőkésországok kép­viselői vagy megkerülték a kérdést, vagy kereken elutasították a javas­latot,s szerepet kellene játszania, a valutapa­ritások kérdésében pedig szó sem lehet nagyobb rugalmasságról. A miniszter, a lap értesülései szerint, szinte az utolsó pillanatban újrafogalmazta a be­szédet és a korábbi párizsi nézetekkel ellentétben már nem beszélt az arany központi szerepéről és hajlandónak mu­tatkozott a paritások kérdésében is a nagyobb rugalmasságra, arra, hogy könnyebben lehessen az árfolyamokat módosítani és arra is, hogy kiszélesít­sék a dollár és az európai valuták kö­zötti árfolyam ingadozási sávját. A Le Monde tudósítója szerint Pompidou Kissinger amerikai elnöki tanácsadó látogatása után engedett. Kérdéses, mit kapott cserébe, hiszen Schultz ame­rikai pénzügyminiszter lényegében Wa­shington korábbi nézeteit hangoztatta. A fejlődő országok elégedetlensége A harmadik világ képviselői nem le­hetnek elégedettek a közgyűlés után. A reformmal kapcsolatos tárgyalásokba nem vonják be az UNCTAD-ot és a fejlett tőkésországok nem mutatnak az eddiginél nagyobb hajlandóságot az SDR-nek segélycélokra való felhasz­nálásának kérdésében sem. A fejlődő országok felszólaló képviselői felhív­ták a figyelmet arra, hogy a valutáris bizonytalanságok milyen nagy károkat okoznak gazdaságuknak. A harmadik világra nagy terheket ró az infláció is, amely drágítja az importot és a fejlett országok mezőgazdasági protek­cionizmusa. A chilei küldött azt sé­relmezte, hogy a Világbank amerikai nyomásra a rézbányák államosítása miatt megtagadta kölcsönök folyósí­tását. A szocialista országok és az IMF kapcsolataiban jelentős fejlemény Ro­mánia tagfelvételi kérelme. A megfi­gyelők szerint a csatlakozásnak nem lesz különösebb akadálya és a felvé­telre már az év vége előtt sor kerül­het. Figyelemre méltó ebből a szem­pontból az osztrák nemzeti bank el­nökének washingtoni beszéde, aki han­goztatta, hogy Románia felvétele új szakasz kezdetét jelentheti. Bár pénz­ügyi szempontból a szocialista orszá­gok teljesen különálló rendszert ké­peznek, a nyugati országokkal való ke­reskedelem, a szocialista országok meg­jelenése a nyugati pénz- és tőkepiacon, valamint a kooperáció keleti és nyu­gati cégek között új helyzetet terem­tett, amely nem maradhat következ­mény nélkül. B. T. Közeledés az amerikai állásponthoz A fejlett tőkésországok között Wa­shington és Párizs között áll fenn a legmélyrehatóbb különbség. A Le Monde úgy értékeli, hogy Franciaország a ko­rábbinál lényegesen hajlékonyabb ma­gatartást tanúsított és Párizs engedmé­nyeket tett Washingtonnak Giscard d’Estaing francia gazdasági csúcsmi­niszter korábban elkészített beszédé­ben a reformmal kapcsolatos ismert francia nézeteket vázolta volna: esze­rint az aranynak továbbra is központi Kínai hitel Egyiptomnak Kína hitellel, szakemberekkel és be­rendezésekkel 15 gyár építéséhez nyújt segítséget Egyiptomnak. A gyárak (töb­bek között beton-, tégla-, szövő és készruhagyár) létrehozását az a mint­egy 80,5 millió dolláros, húsz évre szóló, kamatmentes hitel teszi lehető­vé, amelyről Pekingben múlt héten ál­lapodtak meg a kínai kormány és az ott-tartózkodó egyiptomi ipari küldött­ség tagjai. A Kínai Népköztársaság e beruházásaival vesz részt Egyiptom következő tízéves tervének megvaló­sításában. Hírügynökségek kairói jelentése sze­rint még októberben várják azt a kí­nai delegációt, amely a hitelegyezmény, a beruházások részleteiről tárgyal majd. (AP-DJ, Reuter)

Next