Világgazdaság, 1972. december (4. évfolyam, 214/963-233/982. szám)

1972-11-01 / 214. (963.) szám

• A Kínai Népi Bank küldöttsége Bukarestben tárgyal. A bank alelnökét fogadta Manescu, az államtanács al­­elnöke. • A szíriai pénzügyminiszter Damasz­­kuszban tanácskozott az IMF küldött­ségével a Valuta Alap részvételéről a szíriai fejlesztési tervek megvalósítá­sában. Az IMF delegációja jelentést készít a szíriai gazdaság fejlődéséről. • Osztrák gazdasági küldöttség láto­gat novemberben Közép-Amerikába és Venezuelába. A szövetségi kamara delegációjának legfőbb feladata lesz személyes kapcsolatok kiépítése az osztrák vállalkozók és az érintett or­szágok gazdasági körei között. 9 A KGST-államok szakemberei ajánlásokat dolgoztak ki Diesel-hajó­motorok gyártásának szakosítására. A szakértők indítványozzák, hogy Len­gyelország maradjon továbbra is az ilyen motorok fő gyártója. 9 Kanada 6 millió dollár áruhitelt nyújt Indonéziának. Az összeget 50 év alatt kell visszafizetni. Kanada az 1972 —1973-as pénzügyi évre összesen 18 millió kanadai dollár hitelt ígért Indo­néziának, ám ismét visszaesett az olasz ipari ter­melés. Szeptemberben az egy napra jutó ipari termelés értéke 1,1 százalékkal alatta maradt a múlt évinek. Ezt meg­előzően 5 hónapig élénkülés volt tapasz­talható. Az első kilenc hónap adatait összesítve az ipar naponta 2,2 százalék­kal termelt többet. Az első nyolc hó­napot alapul véve viszont az érték 2,6 százalék.­­ A Szovjetunió legjelentősebb barom­finevelő állomását építi a Szimferopol melletti „Népek barátsága” nevű kol­hoz. Kapacitását évi 3,2 millió szár­nyas felnevelésére tervezik. Az állomás 82 helyiségét nagymértékben automa­tizálják.­­ A japán kormány óce­anográfiai világkikiállítást rendez 1975-ben Oki­­nava szigetén. A rendezvényre 140 or­szágot és 34 nemzetközi szervezetet hívtak meg. JELENTI • A diplomáciai kapcsolatok felvételé­nek lehetőségéről és a kereskedelmi kapcsolatok normalizálásáról tárgyalt egy héten át Kubában egy barbadosi kormányküldöttség. A külügyminiszter­helyettes vezette delegáció hétfőn uta­zott haza Kubából. • A Közös Piac cukorfeleslege az 1972 —1973-as gazdasági évre 750 ezer ton­nára csökken a megelőző időszak 1,34 millió tonnájával szemben. Oka a ta­valyinál gyengébb cukorrépatermés. Részben ezért, részben a világpiaci árak emelkedése miatt a cukorexport támo­gatását csökkentik. • A lengyel folyamhajózási társaság megállapodott a nyugatnémet Rhenani és Detmar, valamint a holland Pial céggel, hogy 30 legkorszerűbb szállító­hajója a téli időszakban nyugatnémet, belga, francia, holland és svájci vize­ken üzemel majd. A lengyel folyami szállítóhajók nyugat-európai „téli ki­rándulása” jelentős devizabevételt hoz. • A nyugat-németországi Pirmasen­­ben levő Schön gépgyár franciaországi leányvállalata 15,5 millió márkás meg­rendelést kapott a Szovjetuniótól komp­lett bőrgyári termelőberendezés szállí­tására, amely évi 5 millió bőrönd és 1 millió aktatáska gyártására­­alkalmas. A cég már évek óta szoros kapcsolat­ban van szovjet vállalatokkal és az el­múlt öt évben több mint 30 millió már­ka értékben szállított a Szovjetunióba gépeket. • A jelenlegi ötéves tervben a gdyniai Párizsi Kom­mün hajógyárban 96, össze­sen 1,6 millió tonna űrtartalmú hajó épül. A hajógyár a 26 és 55 ezer tonna közötti űrtartalmú tartályhajók, teher­­hajók és halászhajók építése mellett egyre inkább a 100 ezer tonnánál na­gyobb űrtartalmú hajók gyártására sza­kosodik. Rövidesen átadják az első, Obo típusú 102 ezer tonnás hajót. • Befejeződtek a légiforgalmi egyez­mény megkötésére irányuló olasz— kínai tárgyalások. Az egyezményt való­színűleg jövő januárban írják alá. Az Alitalia a tervek szerint járatokat indít Pekingbe. 1972. NOVEMBER 1. Elfogadták a lengyel terv jövő évi irányelveit A LEMP Politikai Bizottságának és a lengyel kormány elnökségének együt­tes ülése áttekintette az ország gazda­sági fejlődését és annak alapján elfo­gadta a lengyel népgazdasági terv 1973. évi irányelveit. Az ülésszakon határo­zatot hoztak arról, hogy meghosszabbít­ják az alapvető élelmiszerek eredetileg két évre vonatkozó árrögzítését. A rendeletet 1971 elején adták ki, mi­után az ipari termelés kedvezően ala­kult, a mezőgazdasági terméskilátások jók voltak és a Szovjetunió jelentős hi­tellel segített Lengyelországnak. Akkor az élelmiszercikkeknek az 1970. decem­ber 13-i áremelés előtti árát állították vissza és rögzítették két évre, ugyanak­kor érvényben hagyták az iparcikkek árának leszállítására vonatkozó rende­letet. A létfenntartási cikkek árai így 1971 eleje óta nem emelkedtek, sőt né­mileg estek. A lengyel népgazdaság egyenletesen fejlődik 1971—1972-ben. Az ipar 77 szá­zalékban, az építőipar 72 százalékban, az exporttermelés pedig 75 százalékban teljesítette szeptember végéig az 1972- re szóló tervelőirányzatokat. Az ipari termelés minden eddiginél gyorsabb ütemben növekszik: 11,9 szá­zalékkal volt nagyobb, mint a múlt év azonos időszakában. Az export is ennek megfelelően az elmúlt évtized legmaga­sabb növekedését érte el: 16,5 százalé­kot. A háromnegyed év alatt a beruhá­zások 24 százalékkal nőttek és ugyan­ezen időszak alatt a munka termelé­kenységének javulása 1,4 ponttal előzte meg a béreket. A termelékenyebb mun­ka eredményeképpen a munkabérek 5,7 százalékkal emelkedtek, míg az ez évre szóló terv csak 3 és fél százalékot irányzott elő. A mezőgazdasági terme­lők bevételei 25 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbi szintet. A la­kosság pénzbevételei az év elejétől szeptember végéig több mint 14 száza­lékkal gyarapodtak. A nemzeti jövedelem várhatóan 8 százalékkal, az ipari termelés 10 száza­lékkal, a mezőgazdasági termelés pedig 7 százalékkal fog nőni 1972-ben, így az idei terv előirányzatait több mint 23 milliárd zlotyval haladják meg. (PAP, MTI) KÍNA KÜLGAZDASÁGI KAPCSOLATAIRÓL Pekingben aláírták Japán és Kína jövő évi „memorandum-kereskedelmi­’ megállapodását. Bár részleteket nem hoztak nyilvánosságra, a Kyodo japán hírügynökség úgy tudja, hogy a jövő évi árucsere-forgalom értékét mintegy 120 millió dollárban szabták meg. Az új megállapodásra vonatkozó tárgyaláso­kat múlt szerdán kezdték meg Peking­ben. A „memorandum-kereskedelmi’­ formulát a két ország 1963 óta alkal­mazta és diplomáciai kapcsolatok hiá­nyában ez volt a fő érintkezési csatorna. A japán—kínai kapcsolatok fontos fejleménye, hogy jövő márciusban vagy áprilisban nagyszámú kínai gazdasági küldöttség érkezik Japánba. A bejelen­tés Kimurától, a külkereskedelem elő­mozdítására alakult japán társaság vezérigazgatójától származik. Kimura Pekingben tárgyalt, és közölte, hogy minden valószínűség szerint 1974-ben kínai kereskedelmi vásárt rendeznek Japánban. Kínai gazdasági küldöttség meghívását egyébként japán üzleti körök már a két ország kapcsolatainak norma­lizálása előtt tervezték. A japán—kínai gazdasági kapcsolatok másik fontos állomása lesz a légiforgal­mi megállapodás megkötése. Sasaki ja­pán szállításügyi miniszter szerint erre egy éven belül sor kerül. Novemberben japán delegáció érkezik e célból Peking­­be. A légiforgalmi megállapodásról elvi megegyezés született Tanaka japán és Csou En-laj kínai miniszterelnök talál­kozóján. Ugyancsak kínai-japán vonatkozású az a hír, hogy négyéves időszakot fel­ölelő 80 millió dollár értékű szerződést kötött a Maruichi Shoji Co. japán cég a kínai élelmiszerkülkereskedelmi vál­lalattal. A szerződés alapján a japán cég 115 ezer tonna mezőgazdasági és halászati terméket importál Kínából. Az új japán—kínai szerződés a múlt évben aláírt két évre szóló megálla­podást követi. A két fél külön záradé­kot iktatott be, hogy a japán—kínai kereskedelmi egyezmény aláírása után a szerződés módosítása lehetővé váljon. Pekingből érkezett a jelentés, hogy Staribacher osztrák kereskedelmi és iparügyi miniszter megkezdte tárgya­lásait Paj Hsziang-kua külkereskedel­mi miniszterrel. Az APA osztrák hír­­ügynökség szerint a kínai tárgyaló partnerek értésre adták, hogy az oszt­rák—kínai kereskedelmi és fizetési megállapodás megkötése új szakaszt nyithat a két ország kapcsolataiban. Kína „megértést” tanúsított az osztrák exportkívánságok iránt. Pekingi véle­mény szerint Ausztria még távolról sem használt ki minden exportlehető­séget. Kína bővebb exportajánlatokat kér. Kedvező lehetőségek nyílnak oszt­rák vegyiszál- és műtrágyagyár beren­dezések, hengersorok szállítására. A megbeszélések még tartanak, de annyi bizonyos, hogy 1974 tavaszán Peking­ben osztrák ipari kiállítást rendeznek. Kína 1973 őszén részt vesz a bécsi vá­sáron. Szó van a légiforgalmi megálla­podásokra vonatkozó tárgyalások meg­indításáról is. A következő évben Brazília 50 millió dollár értékben szállít árukat Kínába — jelentette be a Pekingben tartózkodó brazil küldöttség vezetője. A szállítások fő tételeit a pamutáruk, fonalak, növé­nyi olajak, faköszörület, cukor és juta, valamint kisebb méretű hajók alkotják. Kína ezekért az árukért azonnal fizet. A brazíliai küldöttség szerint a kínai kereslet olyan nagymértékű, hogy Bra­zília sok cikkből nem tudja a kért mennyiséget exportálni. Kína vegyipari termékeket és cemen­tet exportál Brazíliába. Brazília jelen­leg még angol cégek útján exportál cuk­rot Kínába, de a jövőben e kapcsolat közvetlenné válását kívánják elérni. (Reuter, APA, Kyodo) A beruházási tevékenység az NSZK-ban A nyugatnémet gyáripar jövőre (névlegesen) 6 százalékkal növeli be­ruházásait az előző évhez képest, ha a jelenleg érvényes tervek megvalósul­nak — állapítja meg a müncheni IFO gazdaságkutató intézet. Ez reálérték­ben 3—4 százalékos emelkedésnek felel meg. Idén előreláthatólag 7 százalékkal kisebb lesz a beruházások reálértéke, mint 1971-ben. Az intézet véleménye szerint a tőke­javak termelésére szánt beruházások nagyobb mértékben fognak emelkedni, mint az épületekre fordított összegek. A legnagyobb lesz a fellendülés a fo­gyasztási javakat előállító ipar beruhá­zásaiban. Az intézet 15 százalékos név­leges növekedést jósol. Az ipar tehát az idei lanyhulás után 1973-ban meg­élénkülésre számít a beruházási javak piacán (Reuter) Japán acélgyárak a Koreai NDK-nak A Nippon Steel Corp. a Koreai NDK küldötségével tárgyal komplett acél­gyárak exportjáról — jelenti az AP-DJ hírügynökség. A japán vállalat szóvi­vője szerint Phenjan már félévvel ez­előtt jelezte érdeklődését, de a tárgya­lások „a kényes politikai helyzet miatt” nem haladtak. A vállalat elzárkózott a részletektől. Japán sajtójelentések mindazonáltal tudni vélik, hogy a Ko­reai NDK 1 millió tonna kapacitású acélmű iránt érdeklődik, amelyet ké­sőbb 3 millió tonna kapacitásúvá akar bővíteni. Egyes értesülések szerint az üzlet értéke több száz millió dollár lenne. A Nippon Steel egyébként nem­rég erősítette meg azokat a híresztelé­seket, hogy Kínával automatizált acél­gyárak vételéről tárgyal. Ez az üzlet a hírügynökség szerint körülbelül 300 millió dolláros. Az olasz kormány a líra védelmében Malagodi olasz pénzügyminiszter a parlamentben baloldali szenátorok kér­désére válaszolva megerősítette, hogy a kormány a líra árfolyamának stabili­zálására törekszik. Egyes vélemények szerint az olasz gazdaság „törékenysége” miatt a líra leértékelése elkerülhetetlen. A pénzügyminiszter ezt a feltételezést kereken visszautasította, és hangoztat­ta: a devizatartalékok és a külkereske­delem lehetővé teszi, a gazdasági és szo­ciális helyzet pedig megköveteli a líra árfolyamának tartását. Elismerte, hogy a valuta stabilitása valóban a gazdasági helyzettől függ, de a kormány az állami ipar beruházásainak növelésével erő­síti Olaszország gazdaságát. A pénzügy­­miniszter kifejezte meggyőződését, hogy ez a politika valóban eredményes lesz. (AP-DJ) Külföld: bérmunka Jugoszláviában Jugoszláviában a szabad ipari kapa­citásokat úgy igyekeznek kihasználni, hogy a vállalatok külföldi bérmunkára szerződnek. Az APA tudósítója szerint jelenleg 14 osztrák cég veszi igénybe a jugoszlávok által felajánlott bér­munka-lehetőségeket, rajtuk kívül 57 nyugatnémet, 28 belga, 12 svájci cég tárgyal hasonló megállapodásról. Jugo­szláv vállalatok 1972 első felében 184 bérmunkaszerződést kötöttek külföldi cégekkel. A jugoszlávok által végzett bérmunka tulajdonképpen összehason­lítható a jugoszláv vendégmunkások külföldön végzett munkájával, de an­nak kellemetlen kísérő jelenségei nél­kül. Jugoszláviában úgy vélik, hogy az együttműködésnek ilyen formája ma­­gasabbrendű kooperáció létrehozását is elősegítheti. A bolgár gazdaság háromnegyed évi fejlődése A bolgár tájékoztatásügyi miniszté­rium közzétette a népgazdasági terv háromnegyed évi teljesítésének adatait. Az ipari termelés 8,5 százalékkal ha­ladta meg a tavalyi év megfelelő pe­riódusának eredményét. Gyors ütem­ben növekszik az olajipari termelés, a vaskohászat, a gépipar, a fémfeldolgo­zóipar, a vegyipar és a műtrágyagyár­tás, valamint az építőanyagipar. Az említett iparágak adták az ipari terme­lés növekedésének 59 százalékát. A nö­vekedést 71 százalékban indokolta a munka termelékenységének 5,9 száza­lékos emelkedése. Az ele­ktromosenergia-termelés 6,4 százalékkal, a kőszéntermelés 0,4 szá­zalékkal, az olaj- és olajtermékek elő­állítása 15,4 százalékkal, a feketefémek termelése 16,3 százalékkal, a színesfé­meké 7,7 százalékkal,, a gépek és fém­feldolgozó-berendezéseik gyártása 13,7 százalékkal, a vegyipari termékek és a műtrágyák előállítása 8,9 százalékkal, a cellulóz- és papíripari­ termelés 4,7 százalékkal, a textilipar 5,4 százalékkal, és az élelmiszer-termékek előállítása 4,6 százalékkal növekede­tt. Az áruszállítás a tavalyi év megfelelő időszakának szintjéhez képest 6,6 szá­zalékkal, az áruforgalom 0,8 százalék­kal bővült. (MTA) VILÁGGAZDASÁG CSEHSZLOVÁKIA FŰTŐANYAG­­ÉS ENERGETIKAI BÁZISÁNAK FEJLESZTÉSE Csehszlovákia az egy főre eső energiafogyasztásban az európai fejlett ipari országok között a hatodik helyen áll. A nagymértékű felhasználás azon­ban nem jelenti a szükségletek maradéktalan kielégítését is. A nem elég gazdaságos felhasználásból adódóan az iparban az egy termékegységre eső energiafelhasználás igen nagy, emiatt az energiatermelés nem elégíti ki a szükségletet. A pozsonyi Új Szó című lapban kö­zölt összefoglalás szerint az 1966—67-es években átmenetileg fűtőanyagfelesleg mutatkozott. Ezt az ipari termelés helyi szerkezeti változásai, a nemesebb fűtő­anyagokból való nagyobb behozatal, a korszerűbb energetikai berendezések üzembeállítása idézték elő. Ezt akkori­ban tartósnak vélték, túlbecsülték a nemesebb fűtőanyagok importjának le­hetőségét, csökkent az érdeklődés a szi­lárd fűtőanyagok iránt. Ez pedig a szénbányászat korlátozásához vezetett. Fokozatosan 2,3 millió tonnával keve­sebb kőszenet és több mint 3 millió tonnával kevesebb barnaszenet fej­tettek. Hogy ezek az intézkedések helytele­nek voltak, az már az 1968-as év máso­dik felében kiderült. Ismét megnőtt a szilárd fűtőanyagok iránti igény, de azt a bányaipar már nem tudta kielégíteni. Ekkor rendkívüli erőfeszítésekkel ismét sikerült felfuttatni a szénbányászatot — három év alatt 12,7 millió tonnával — de a feszültség 1970-ben is tartott, s csak 1971-ben jött létre egyensúly, amikor a termelés további 3,7 millió tonnával növekedve elérte a 113,2 mil­lió tonnát. Az 1966—69-es években a széniparhoz hasonlóan az energetikában is voltak elhamarkodott intézkedések, amelyek késleltették a hőerőművek fejlesztését. Az ezekből fakadó problémák, már 1969—70—71-ben is éreztették hatásu­kat, de a legnagyobb gondok egy—két év múlva lesznek. A jelenlegi, viszonylag kiegyensúlyo­zott energia- és fűtőanyaghelyzet nem marad tartós, ha a források továbbfej­lesztéséről nem gondoskodnak. Cseh­szlovákiában kidolgozták az ország fűtőanyag- és energiagazdálkodásának A szénkihozatal 1985-ig növekszik, eléri a 126,6 millió tonnát, ettől kezdve csökken. Az ostrava-karvinái szénme­dence nemcsak belföldi szükségletre termel, hanem teljesíti a kokszolható szén és kokszkiviteli kötelezettségeit is a KGST-országokba. Az évi kihozatal 2000-ig 23,5—24 millió tonna lesz. A kladnói bányák évi termelése viszont a jelenlegi 4,2 millió tonnáról 2000-ig 1,9 millió tonnára csökken, a sokolovi szénmedence termelése pedig 20 millió tonnáról 12—13 millió tonnára csök­ken. A szlovákiai szénmedencében és a dél-morvaországi lignitbányákban a termelés az eddigi 8 millió tonnás szin­ten marad. Növekszik viszont a szén­­termelés az észak-csehországi barna­szén medencében. Itt áttérnek a kül­színi fejtésre.. Fokozódik a kitermelés koncentráltsága. 1970-ben a medence 29 bányájában 2,9 millió tonna szenet fejtettek, 2000-ben 9 külszíni bányában 8,3 millió tonna lesz a termelés. Csehszlovákia fűtőgázellátását, vilá­­gítógáz és földgázrendszerrel valósítják meg. A világítógáz gyártás a belföldi gázgyárakban történik,­­ 1980-ban 48 milliárd köbmétert állítanak elő. A je­lenlegi termelés 3,1 milliárd köbméter. 1980 után a világítógáz-termelés foko­zatosan csökken. A csökkenés üteme a szovjet földgázbevitel növekedésének mértékétől függ. A földgázellátás alap­ját teljes egészében az importgáz ké­pezi. A földgázbehozatalra a Szovjet­unióból Nyugat-Európába vezető gáz­vezetékeken keresztül számítanak. Feítőanyagimport Két évvel ezelőtt Csehszlovákia 4,5 millió tonna kőszén, 9,8 millió tonna kőolaj, 4 milliárd kilowattóra villany­áram és 1,3 milliárd köbméter földgáz behozatalára szorul. 1980-ban előrelát­hatólag 6 millió tonna kőszenet, 25 millió tonna kőolajat, 3,5 milliárd kilo­wattóra villanyáramot és 10 milliárd köbméter földgázt kell hogy külföldön 1990-ig szóló prognózisát. Az energeti­kai források szükséges növekedését 3,5—4 százalékos évi átlagban állapí­tották meg. (A fogyasztás 1960—70 kö­zött évente 3,6 százalékkal emelkedett.) Felhasználás és belföldi termelés Húsz év alatt előreláthatólag az ipar energiaszükséglete csak 1,3 szeresére növekszik, a lakossági felhasználás azonban kétszeresére, a mezőgazdaság fogyasztása pedig 2,8-szeresére. Ami az energiaforrások összetételét illeti, 1970- ben a szilárd tüzelőanyagok mintegy 75 százalékát, a gáznemű tüzelőanyagok körülbelül 3 százalékot, a folyékony tüzelőanyagok körülbelül 18 százalékot és az elsődleges villamos energia mint­egy 4 százalékot tett ki. 1980-ban 50 százalék körül lesz a szilárd tüzelő­anyag-felhasználás, 8,9 százalék körül a gáznemű anyagok felhasználása, 30 százalék fölött a folyékony tüzelőanya­goké, a fennmaradó rész pedig elsőd­leges villam­os energia. 1990-ig újabb arányváltozás következik be, a szilárd tüzelőanyagok elvesztik uralkodó szere­püket, arányuk az energiaellátásban körülbelül a folyékony tüzelőanyago­kéval egyenlő (32—32 százalék körül) lesz, mintegy 10 százalék jut a gáznemű tüzelőanyagokra, a többi elsődleges vil­lamos energia. Csehszlovákiában a szilárd fűtőanya­gok hazai forrásait 1970-ben körülbelül 19 milliárd tonnára becsülték. Ennek körülbelül a fele kokszolható kőszén a másik fele barnaszén. A szénbányászat fejlesztése — feltételezések szerint — a következő 30 évben az alábbiak szerint alakul (millió tonnában): vásároljon, 1990-ben pedig ugyancsak 4,8 millió tonna kőszén, de 40 millió tonna kőolaj, 3,5 milliárd kilowattóra vil­lanyáram és 19,2 milliárd köbméter földgáz importját kell biztosítaniuk. 1990-ben a fűtőanyagimport 27 milliárd korona kiadást jelent majd, amit ennek megfelelő értékű exporttal kell ellen­tételezni. Villamos energia Feltételezések szerint az 1970. évi 49,1 milliárd kilowattórás villamosenergia­szükséglet 1980-ig 90 milliárd kilowatt­órára, 1990-ig pedig 160 milliárd kilo­wattórára növekszik. Ez annyit jelent, hogy 15 év alatt legalább 20 ezer mega­watt kapacitást kell beállítani a ter­melésbe. A villamosenergiának legalább a felét atomerőművek kell, hogy elő­állítsák és körülbelül 3 ezer megawatt összkapacitással kell rendelkezniök a vízi erőműveknek. 1980-ban már teljes kapacitással fog üzemelni Csehszlovákia első atomerőműve és épülőben lesz a Jaslovské Bohunice-i és a Dukovanyi erőmű, összesen 1760 megawatt telje­sítménnyel. A 80-as évek elején meg­kezdik 3 új típusú atomerőmű építését is. A tervek szerint 1990-ben az atom­erőművek együttes termelése eléri a 10 ezer megawattot. Az energetikai alapot a vízienergia­források jobb kihasználásával is lehet bővíteni. Jelenleg körülbelül 30 szá­zalékos ezek kihasználása, de a kihasz­­náltsági fok újabb 30 százalékkal lenne növelhető, ha a szomszédos szocialista országokkal jönne létre az együttmű­ködés a Duna vízienergiájának haszno­sítására. Az energetikai alapok fejlesztésére 1971—80 között 74,9 milliárd koronát fordít a csehszlovák népgazdaság, 1980—90 között 116,4 milliárd koronát. A fűtőanyag és gáztermelésre fordított beruházási eszközökkel együtt ez az összeg eléri a 300 milliárd koronát. 1970 Szén és lignit összesen 109,5 Ebből: Kőszén 28,2 Barnaszén és lignit 81,3 1980 1990 2000 119,8 124,6 121,6 27,5 26,0 26,4 92,3 98,6 95,6 Írország a Közös Az Ír Köztársaság nagy erőfeszítése­ket tesz annak érdekében, hogy meg­szabaduljon agrárállam jellegétől és ipari országgá változzon. Csak ilyen módon képzelhető el ugyanis a gazda­ságilag erősen fejlett országok körébe való beilleszkedés. Írország szokatlanul nagyvonalú ked­vezményekkel csalogatja a külföldi be­ruházókat. A kedvezmények között sze­repel például a vissza nem fizetendő állami támogatás, amely a beruházási érték 50 százalékát is elérheti; 15 éves adómentességet nyújtanak, olcsó telket adnak a beruházóknak, hozzájárulnak a szakemberek képzésének és a nem­zetközi vásárokon való részvételnek a költségeihez. Komoly vonzerő az a körülmény, hogy Írországban viszonylag olcsó és bőséges munkaerő áll rendelkezésre. A kormány fejlesztési programjának kö­szönhető, hogy az 50-es években még évi 60 ezer kivándorló helyett most már Piac peremén csak évi 10—12 ezer kivándorlóval kell számolni és az ország lakossága 100 év óta most először indul ismét növekedés­nek.­­ Írország gazdaságának fejlesztése nem valósítható meg nehézségek nélkül. Az Európa legszélén fekvő szigetország földrajzi helyzete és az észak-írországi konfliktus által előidézett bizonytalan légkör sok külföldi vállalatot elriaszt az Írországban való érdekeltségvállalástól. A dublini kormány az utóbbi években mégis figyelemre méltó eredményeket ért el az iparfejlesztésben. Az ország­ban 1960 és 1970 között összesen 668 ipari vállalkozás létesült külföldi tőké­vel. A folyó évben 27 ilyen új üzemet állítottak fel, amelyekben 8000 új mun­kahely létesült. A külföldi beruházások 40 százalékát az elmúlt 10 év alatt Ang­lia szolgáltatta, 25 százalék az USA-ból, 20 százalék pedig az NSZK-ból szárma­zik. (APA)

Next