Világgazdaság, 1972. december (4. évfolyam, 234/983-253/1002. szám)

1972-12-01 / 234. (983.) szám

1972. DECEMBER 1. PÉNTEK IV. ÉVFOLYAM, 234. (983.) SZÁM Kamatemelés Franciaországban és az NSZK-ban Az inflációellenes küzdelem keretében tegnap két országban konkrét intézkedést hoztak. Délelőtt Párizsban jelentették be a bankkamatláb eme­lését, délután pedig a Bundesbank központi tanácsának ülése után hoztak nyilvánosságra hasonló lépést. Mindkét országban hangsúlyozták, hogy a tényleges cél a hitelexpanzió megfékezése útján az áremelkedések korláto­zása. Mint előző számainkban már utaltunk rá, Párizsban igen nagy aggodalmat váltott ki, hogy októberben az árak 0,9 százalékkal emelkedtek. Pompidou elnök intenzív tanácskozássorozatot folytatott a kormány tagjaival, többször fogadta Giscard d’Estaing pénzügymi­nisztert is. Az eddigiek során Párizs már tett néhány lépést a likviditás kor­látozására, de a miniszter célzott rá, hogy a napokban újabb intézkedések várhatók. Röviddel azután, hogy a kormány be­jelentette­­a burgonyaárak rögzítését, és a vajkészletekből 70 ezer tonna piacra dobását, az ár leszorítása érdekében, a Banque de France közölte: 6,5 száza­lékról 7,5 százalékra emeli a bank­kamatlábat. Ezzel a francia bankkamat a legmagasabb lett Nyugat-Európában. (A központi bank egyidejűleg több ka­matemelést jelentett be, de a Közös Piacon kívüli országoknak nyújtott kö­zéplejáratú exporthitelek kamatját vál­tozatlanul 4,5 százalékon hagyta.) Ebben a hónapban ez már a második kamatemelés, legutóbb november 2-án módosították 5,75-ről 6,5-re. Pénzügyi körök szerint a kamatemelésnek főként pszichológiai hatása van. Igazolja, hogy a kormány törekszik a drágulás vissza­fogására, s ennek főként most néhány hónappal a választások előtt van rend­kívüli jelentősége. Másrészről a kamat­emelés tükrözi­­a hatóságoknak azt a törekvését, hogy ne engedjék túlzottan eltávolodni egymástól a pénzpiaci ka­matokat a hivatalos leszámítolási ka­mattételtől. A tőzsdén a részvények jegyzése lany­hult. A vállalatokat főként az aggaszt­ja, hogy a hitel drágulásával az ipari beruházások költségei ismét növekedni fognak. A jövő évre készült előrejel­zések szerint a beruházások amúgy is csökkenő tendenciájúak. Devizatőzsdei szakemberek szerint a kamatemelés aligha vonja maga után nem kívántos külföldi pénz beáramlását, ezt megaka­dályozza az 1971 augusztus óta érvény­ben levő kétcsatornás árfolyamrendszer. Újabb inflációellenes intézkedéseket Franciaországban valószínűleg a kor­mány jövő heti ülése után jelentenek be. Újabb hitelkorlátozásokat, valamint ta­karékosságra ösztönző rendszabályokat léptetnek életbe. Párizs mindeddig me­reven elutasította az ár- és bérbefa­gyasztás gondolatát. >1) Két hónapon belül a harmadik ka­matemelést jelentették be Frankfurt­ban is. A Bundesbank 4 százalékról 4,5 százalékra emelte fel a hivatalos ka­mattételt. Kiegészítő intézkedésként a hitelexpanzió megfékezése érdekében, 10 százalékkal csökkentették a kereske­delmi bankok leszámítolási kvótáját. (Ez utóbbi intézkedés 1973. február 1-én válik hatályossá.) Klasen bankelnök a Bundesbank köz­ponti tanácsának ülése után elmondta, hogy a kamatemelés a bonni gazdasá­gi és pénzügyminisztériummal összhang­ban történt. A kormány és a pénzinté­zet egyetért abban, hogy az árstabili­tást a bank egyedül nem tudja helyre­állítani. A minisztériumra váró felada­tok a kamatemelés után nem változtak. Elmondta, hogy a félszázalékos emelés óvatos lépés volt, a belgazdaság szem­pontjából a kamatmódosításnak na­gyobbnak kellett volna lennie. A pénz­intézet azonban nem akarja túllépni manőverezési lehetőségeit, tekintettel kell lennie ugyanis a külgazdaságra is. Üdvözölte a Bundesbank intézkedését a gazdasági minisztérium. Szóvivője ezt az árak megfékezésére elfogadott közös program újabb lépésének minősítette. A nyugatnémet kereskedelmi kamarák szövetsége szintén helyeselte a döntést. Szóvivője szerint ezek után a költség­­vetési politikában, valamint a bérpoli­tikában kell hasonló lépéseket hozni az infláció korlátozására. Pénzügyi körök szerint a mostani kamatemelésnek az előző kettővel szem­ben igen jók az esélyei a hitelexpanzió megfékezésére. Aggodalmukat nyilvání­tották viszont a leszámítolási kvóta csökkentése miatt. Véleményük szerint a bankok likviditása már így is elég szűkös. A devizapiacon a dollár csak kevéssé reagált a nyugatnémet kamat­intézkedésre, a tőzsdei szakemberek már felkészültek az emelésre. (Reuter, DPA) A vita éppenhogy megkezdődött BESZÁMOLÓ A HÚSZAK ÜLÉSSZAKÁRÓL A nemzetközi tőkés valutarendsze­rek reformjának „vázlattervét” remél­hetőleg jövő ősszel már a Nemzetközi Valuta Alap legközelebbi ülése elé le­het terjeszteni — mondotta az angol Morse, a valutareform kidolgozásával megbízott húszas csoport szakértői bi­zottságának elnöke a­­ bizottság Wa­shington­ban tartott háromnapos ta­nácskozása után. Morse a sajtónak adott tájékoztató­jában e derűlátó kijelentés után azon­ban elismerte, hogy egyelőre még nem sikerült áthidalni a nézeteltéréseket. Optimizmusát pusztán azzal indokol­ta, hogy „most már egészen bizonyo­san megkezdődött a vita”. A csoport munkájában részt vevő szakértők többsége elutasítja az ame­rikai javaslatot, amely szerint a de­vizatartalékok szintje képezné az „ob­jektív mutatószámot”, amelynek alap­ján módosítani kell a valutaparitáso­kon, vagy belső gazdaságpolitikai in­tézkedéseket kell tenni. Elismerik a szakértők, hogy valamilyen mutatóra szükség van, de ennek kidolgozásához még „sok vita és tanulmány” szüksé­ges. Az amerikai elgondolással szem­ben felhozott ellenjavaslatok az árak alakulását, a fizetési mérlegek hely­zetét, vagy a devizapiaci árfolyamok változását ajánlják a kívánt mutató­­szám megállapításának alapjául. Nyi­tott kérdés még az is, hogy milyen formát öltsenek a szankciók, amelyek­kel az államokat szükség esetén meg­felelő lépésekre késztetnék. A szakértők Morse tájékoztatója sze­rint az „általános véleménycsere” után elsősorban a fizetési mérlegek ki­egyensúlyozásának és a valutaárfolya­mok rendszerének kérdésével foglal­koztak. Az eddigi megnyilatkozások alapján nagyjából egyetértenek abban, hogy az árfolyamok devizapiaci inga­dozása az eddiginél szélesebb sávban történhessék a hivatalos paritás körül. A szakértői (hivatalos nevén a he­lyettesi) csoport legközelebbi ülését ja­nuár 23-tól 25-ig Párizsban tartják. Ezen „a valutatartalékok egész terü­letét” fogják áttekinteni. Itt kerül majd a vita középpontjába a papír­arany kérdése, egyrészt abból a szem­pontból, hogy a rendkívüli lehívási jogokat miképpen kapcsolják össze a fejlesztési segéllyel, másrészt abból a szempontból, hogy az SDR hogyan válthatná fel az aranyat az alapvető tartalékeszköz funkciójában. A szakértők vitáján szóba került a valutareform és a világkereskedelmi kérdések összefüggése is. Morse sze­rint nem valószínű, hogy a GATT ke­retében tervezett átfogó kereskedelmi tárgyalások hatással lesznek a Húszak megbeszéléseire. Annyit azonban elis­mert, hogy az Egyesült Államok által folytatott bilaterális tárgyalások, első­sorban Japánnal és a Közös Piaccal, hatással lesznek a valutareform meg­valósításának tempójára. A megvitatott kérdések között volt a valutaárfolyamok lebegtetése is. Egyetértésre ebben sem jutottak, egyes szakértők szerint a lebegtetés a pari­tás módosítását előkészítő intézkedés, amelyet legalizálni kell, mások szerint ezt csak előzetes tanácskozások után, bizonyos felügyelettel szabad megen­gedni. Az ülésen — foglalta össze­­beszá­molóját Morse — feszültség mutatko­zott a „stabilitás és a rugalmasság” igénye között. Ezt a feszültséget a kö­vetkező üléseken fel kell oldani, de „az egyetértés nem születhet meg gyorsan vagy könnyedén”. (Reuter DPA) Államosítási alapot állít fel az OPEC Államosítási alap létesítése mellett döntött kétnapos miniszteri konferen­cián a kőolajexportáló országok szer­vezete (OPEC). A megbeszélésekről ki­adott rövid sajtóközlemény nem említi ugyan az alapot, de a kiszivárgott ér­tesülések szerint a tagállamok 220 mil­lió­­ dollárt adnak össze, azzal a céllal, hogy kisegítsék a pénzügyi nehézsé­gekbe kerülő OPEC-tagokat. Elsősor­ban azoknak a tagállamoknak nyújta­nak támogatást, amelyek az állami ré­szesedésért folytatott harcukban szem­bekerülnek a tőkés olajvállalatokkal és pénzügyi nehézségeket kell leküzde­niük. Valószínűleg Irak lesz az első állam, amely ilyen segélyben részesül. A konferencia ezenkívül meghall­gatta a részesedési tárgyalásokról ké­szített jelentést, s támogatásáról biz­tosította azokat a tagországokat, ame­lyek jelenleg folytatnak megbeszélése­ket a minimálisan 20 százalékos állami részesedés eléréséről. Irak kérésére a résztvevők rendkí­vüli OPEC-értekezlet összehívása mel­lett döntöttek. Ezen a találkozón meg­vitatják a június 9-i konferencia ha­tározatát, amelyben az egyes tagálla­mok vállalták, hogy nem engedélyezik az olajvállalatoknak a kitermelés át­terelését az egyik országból a másikba. Tehát például Irak esetében nem en­gedélyezik, hogy az IPC államosítása útján kiesett kőolajmennyiséget az olaj­konszernek más országokból pótolják. Az ülésekről kiadott sajtóközlemény szerint elfogadták a­ szervezet jövő évi költségvetését, Monguno nigériai bá­nyaügyi miniszter személyében megvá­lasztották az OPEC elnökét a követ­kező félévre. Manszuri iráni miniszter pedig az igazgatótanács elnöke lett 1973-ra. Az OPEC következő rendes évi konferenciáját 1973. június 27-ére hív­ták össze Bécsbe. A mostani 31. ülésszakon felvételét kérte a szervezetbe Ecuador. Ezt az országot most megfigyelő képviselte Lagosban. Ecuadorban a kőolajipar 75 százalékban már állami érdekeltség. (Reuter, AFP, APA) A Értekezlet a kelet—nyugati kereskedelemről Az amerikai Világkereskedelmi Inté­zet szervezésében New Yorkban kon­zultatív értekezlet folyik a kelet— nyugati kereskedelem kérdéseiről. Ame­rikai részről az értekezleten pénzügyi és kereskedelmi körök, valamint a szo­cialista országokkal való kereskedelem kiszélesítésében érdekelt cégek és tár­saságok képviseltetik magukat. Részt vesznek továbbá a Szovjetunió, Bul­gária, Magyarország, a Német Demok­ratikus Köztársaság, Lengyelország, Románia és Csehszlovákia képviselői. Az Egyesült Államok kormánya ne­vében az értekezlet résztvevőit W. Armstrong, gazdasági ügyekben illeté­kes külügyi államtitkár üdvözölte. Az értekezlet három napig tart. (TASZSZ) NAPRÓL NAPRA ♦ ÁLLAMOSÍTÁSI ALAPOT HOZNAK LÉTRE A KŐOLAJEXPOR­TÁLÓ ORSZÁGOK — erről döntött az OPEC kétnapos miniszteri kon­ferenciája. Az alapból elsősorban azok az országok kapnak, amelyek az állami részesedésért folytatott harcukban szembekerülnek a tőkés olajvállalatokkal és pénzügyi gondokkal küzdenek. Elsőként valószí­nűleg Irak számára nyújtanak majd segélyt az alapból. ♦ MEGVÁLTOZTAK AZ ERŐVISZONYOK HOLLANDIÁBAN. Az álta­lános választásokon az ellenzéki haladó pártok győzelmet arattak a jobbközép kormánykoalíció felett. Az új kormány összeállítása nem lesz könnyű és feladatai is nehezek. Olyan meghatározó jelentőségű feladatokat kell majd megoldania, mint az elhatalmasodott infláció megfékezése, a holland viszonyok között veszélyesen magasnak szá­mító munkanélküliség enyhítése és a vendégmunkások bekapcsolása az ország gazdasági életébe. ♦ A RÉZTERMELŐ ORSZÁGOK SANTIAGÓI TANÁCSKOZÁSA nyil­vános megnyitó üléssel kezdte meg munkáját. Újabb jelentések ér­keztek a CODELCO chilei és a Kennecott amerikai rézvállalatok kö­zötti vitában hozott francia bírósági döntésről. ♦ A HITELEXPANZIÓ MEGFÉKEZÉSE ÚTJÁN AKARJÁK KORLÁ­TOZNI AZ ÁREMELKEDÉSEKET. Párizsban és Bonnban egyaránt bankkamatláb-emelést jelentettek be. A francia bankkamat így Nyu­­gat-Európában a legmagasabb szintre emelkedett. A tőzsde reagálása arról árulkodik, az üzletembereket főként az aggasztja, hogy a hitel drágulásával az ipari beruházások költségei ismét növekedni fognak. Az ötéves terv egyik legnagyobb beruházása PROGRAMSZERŰEN HALAD AZ OLEFINMŰ MEGVALÓSÍTÁSA Másfél éve rövid hír jelent meg a lapokban, hogy a CHEMOKOMPLEX Külkereskedelmi Vállalat szerződést kötött a müncheni Linde céggel olefin­mű vásárlására. A szerződés értéke 37 millió dollár. E néhánysoros hír volta­képpen a negyedik ötéves terv egyik legnagyobb központi programja, az olefin-program megvalósulásának­­kezdetét jelentette. Kezdjük a legelején: a beruházó, a Tiszai Vegyikombinát négy külföldi cégnek küldött ajánlati felhívást. Az előtárgyalások és az előajánlatok után három cég maradt versenyben. A több ezer oldalas tanulmányokat egy szak­értői bizottság értékelte, s ők folytat­ták le a tárgyalásokat is. A bizottság munkájában az egyszersmind generál kivitelező Petrolkémia Beruházási Vállalat, valamint a Tiszai Vegyikom­binát, a CHEMOKOMPLEX, a Vegyi­műveket Tervező Vállalat és a Magyar Vegyipari­­ Egyesülés szakemberei vet­tek részt. A részletes ajánlatok beérke­zésétől a szerződés megkötéséig mind­össze három hónap te­lt el. Mi döntötte el a versenyt a Linde javára? — erről a kérdésről Huszár Andor, a TVK ve­zérigazgatója így nyilatkozott: " Az ajánlatok értékelésekor három egymással szorosan összefüggő követel­ményt mérlegeltünk. Először az üzem működésével kapcsolatos kérdéseket vizsgáltuk meg, de emellett természe­tesen sokat nyomott a latba a vételár is. Az sem volt utolsó szempont, melyik üzem építhető fel a legkönnyebben. A végül elfogadott Linde ajánlat üzemi önköltsége néhány százalékkal jobb volt a másik kettőnél, legalábbis a ha­zai viszonyok között A szerződés szerint a cég az idén és jövőre 250 ezer tonna kapacitású etilén­­olefin üzemet szállít. Rendelkezésünkre bocsátja az üzem teljes műszaki tervét, valamennyi technológiai berendezését, készülékét, műszereit. Már a tárgya­lások idején megállapodtunk a műszaki kiviteli tervek készítésében is. Eszerint a Linde nemcsak elkészíti, hanem — a magyar szakértők közreműködésével — alkalmazza is a terveket. A müncheni céggel kötött szerződés alapján állították össze a magyar szak­emberek a beruházási programot. Ez a magyar—szovjet olefinegyezményben vállalt kötelezettségeinkből indult k­i. A program szerint az etilénüzemnek 1974 közepére készen kell lennie ahhoz, hogy megkezdhessék a próbatermelést, s 1975 elején már készterméket szál­líthassanak a Szovjetunióba. A beruhá­zás nagyságára álljon itt egy példa: a TVK mai nitrogénüzeme öt évig ké­szült, a beruházás összege 2,5 milliárd forint volt; az olefinmű 1975-ig mint­egy 5 milliárd forintot igényel, és fele annyi idő alatt kell elkészíteni. Leninvárosban olyan vegyipari alap­anyagokat gyártunk majd, amelyek nél­külözhetetlenek a vegyipar korszerű ágazatainak kiépítéséhez. Egy hasonlat­tal élve: az olefinek ugyanolyan szere­pet játszanak­ a vegyiparban, mint pél­dául a hengerelt acéláru a gépgyártás­ban. Érthető tehát, hogy az olefinmű­­vel messze előre meghatároztuk felada­tainkat: évről évre növelnünk kell majd feldolgozó iparunkat fokozatosan létre­hozva azokat az üzemeket, amelyek az olefin-termékeket hasznosítják. A fo­kozatosságra az­­ad lehetőséget, hogy a Szovjetunió átveszi a pillanatnyilag ná­lunk fel nem dolgozható alapanyagokat. Cserébe olyan alapanyagokat kapunk — évente mintegy 15 millió dollár ér­tékben —, amelyeket különben tőkés­országokból kellene behoznunk. Olefin programunk azonban nemcsak hazánk, hanem a KGST-országok együttműködésében is határkövet je­lent. Erről Gór Nagy Sándor nehézipari miniszterhelyettes a következőképpen nyilatkozott: — Az olefin egyezménnyel először jön létre szoros technológiai kapcsolat két KGST-ország között. A kormány­közi megállapodás szerint tíz éven át szállítunk etilént és propilént a Szov­jetunióba. Ennek fejében nálunk nem gyártott műanyagokat és alapanyagokat kapunk. Az egyezmény jelentősége, hogy a nagykapacitású üzemben ked­vező áron állíthatjuk elő az olefineket, de nem kell azonnal berendezkednünk számos termék hazai feldolgozására. Ami a következő időszak együttműkö­dési feladatait illeti, tavasszal vegy­ipari küldöttség járt a Szovjetunióban, ahol egyebek között tájékoztattuk egy­mást beruházásaink helyzetéről. Részle­tesen megvizsgáltuk a magyar és a szovjet üzemet összekötő csővezeték építésének­­ helyzetét, s úgy találtuk, a tervek megfelelő ütemben készülnek. Leninvárosban az építők az év elején kezdtek munkához, s az üzem jelentős része máris felépült. Az építkezéshez a terveknek már több mint­­kétharmada a kivitelezők rendelkezésére áll. A ha­zai gyártású gépekhez eddig mintegy 47 millió forint értékű terv készült el, s az importgépek honosítási terveinek értéke csaknem másfél milliárd forint. Mint a generálkivitelezők mondják: tervhiányra nem lehet panasz. Előrelát­hatólag az év végéig az építésnek csak­nem 60 százalékával elkészülnek. Per­sze, csalóka lenne a kép, ha nem ten­nénk hozzá: az üzem felépítése a kivi­telezésnek csupán 50—6­0 százalékát adja, a munkálatok másik felét a ki­szolgáló és melléklétesítmények építése. Az igazsághoz tartozik, hogy az építők kis mértékben elmaradtak az eredeti ütemtervtől. A generáltervező és lebo­nyolító vállalat, a Petrolier szakembe­reinek és a kivitelezőknek sikerült a ké­sést olyan területekre korlátozniuk, ahol nem akadályozza a következő munkafázist, a szerelést. — A beruházás kivitelezése egészé­ben megfelelő ütemben halad — mond­ja Szabó Gergely, a PETROLEER igaz­gatója, értékelve az elmúlt hónapokban végzett munkát. — A lemaradás a tech­nológiai blokk építését nem akadályoz­za, csupán néhány járulékos beruházás átadása késik. Végeredményében elmondhatom: min­den feltétel biztosított ahhoz, hogy a magyar—szovjet egyezményben előírt program szerint két év múlva már ja­vában folyjék a próbaüzemelés. K. Ny. I. Amerika már számít Gibson amerikai kereskedelmi mi­niszterhelyettes szerint 1975-ig évi 2 milliárd dollárra emelkedik a Szovjet­unióba, a kelet-európai szocialista or­szágokba és a Kínába irányuló ameri­kai export. Nyilatkozatában megje­gyezte azt is, hogy az Európai Gazda­sági Közösséggel és Japánnal folyta­tott kereskedelmében Amerikának nö­vekvő deficittel kell szembenéznie. Gibson szerint a szocialista országok az amerikai gépek és egyéb ipari ter­mékek vásárlásában érdekeltek, az a „keleti piacokra” Egyesült Államok pedig a nyersanya­gok és a földgáz beszerzésében. Garst amerikai mezőgazdasági üzlet­ember a közelmúltban tért haza két­hetes kelet-európai utazásáról. Benyo­másairól és tapasztalatairól úgy nyilat­kozott, hogy takarmánygabona és szó­jabab eladására kedvező perspektívák nyíltak az amerikai farmerek előtt, mert a szocialista országokban előtérbe került az állattenyésztés fejlesztése. Garst a Szovjetunióban, Magyarorszá­gon és Romániában cirokvetőmagot adott el. (Reuter) HELYREIGAZÍTÁS A VILÁGGAZDASÁG november 30-i számában „Az 1973. évi külkereske­delmi terv” című cikk első hasábjának utolsó előtti bekezdésében, a 18. sorban közölt adat téves. A helyes szöveg: „45—50 millió dolláros árnyereséget jelent”.

Next