Világgazdaság, 1972. december (4. évfolyam, 234/983-253/1002. szám)
1972-12-01 / 234. (983.) szám
1972. DECEMBER 1. PÉNTEK IV. ÉVFOLYAM, 234. (983.) SZÁM Kamatemelés Franciaországban és az NSZK-ban Az inflációellenes küzdelem keretében tegnap két országban konkrét intézkedést hoztak. Délelőtt Párizsban jelentették be a bankkamatláb emelését, délután pedig a Bundesbank központi tanácsának ülése után hoztak nyilvánosságra hasonló lépést. Mindkét országban hangsúlyozták, hogy a tényleges cél a hitelexpanzió megfékezése útján az áremelkedések korlátozása. Mint előző számainkban már utaltunk rá, Párizsban igen nagy aggodalmat váltott ki, hogy októberben az árak 0,9 százalékkal emelkedtek. Pompidou elnök intenzív tanácskozássorozatot folytatott a kormány tagjaival, többször fogadta Giscard d’Estaing pénzügyminisztert is. Az eddigiek során Párizs már tett néhány lépést a likviditás korlátozására, de a miniszter célzott rá, hogy a napokban újabb intézkedések várhatók. Röviddel azután, hogy a kormány bejelentettea burgonyaárak rögzítését, és a vajkészletekből 70 ezer tonna piacra dobását, az ár leszorítása érdekében, a Banque de France közölte: 6,5 százalékról 7,5 százalékra emeli a bankkamatlábat. Ezzel a francia bankkamat a legmagasabb lett Nyugat-Európában. (A központi bank egyidejűleg több kamatemelést jelentett be, de a Közös Piacon kívüli országoknak nyújtott középlejáratú exporthitelek kamatját változatlanul 4,5 százalékon hagyta.) Ebben a hónapban ez már a második kamatemelés, legutóbb november 2-án módosították 5,75-ről 6,5-re. Pénzügyi körök szerint a kamatemelésnek főként pszichológiai hatása van. Igazolja, hogy a kormány törekszik a drágulás visszafogására, s ennek főként most néhány hónappal a választások előtt van rendkívüli jelentősége. Másrészről a kamatemelés tükrözia hatóságoknak azt a törekvését, hogy ne engedjék túlzottan eltávolodni egymástól a pénzpiaci kamatokat a hivatalos leszámítolási kamattételtől. A tőzsdén a részvények jegyzése lanyhult. A vállalatokat főként az aggasztja, hogy a hitel drágulásával az ipari beruházások költségei ismét növekedni fognak. A jövő évre készült előrejelzések szerint a beruházások amúgy is csökkenő tendenciájúak. Devizatőzsdei szakemberek szerint a kamatemelés aligha vonja maga után nem kívántos külföldi pénz beáramlását, ezt megakadályozza az 1971 augusztus óta érvényben levő kétcsatornás árfolyamrendszer. Újabb inflációellenes intézkedéseket Franciaországban valószínűleg a kormány jövő heti ülése után jelentenek be. Újabb hitelkorlátozásokat, valamint takarékosságra ösztönző rendszabályokat léptetnek életbe. Párizs mindeddig mereven elutasította az ár- és bérbefagyasztás gondolatát. >1) Két hónapon belül a harmadik kamatemelést jelentették be Frankfurtban is. A Bundesbank 4 százalékról 4,5 százalékra emelte fel a hivatalos kamattételt. Kiegészítő intézkedésként a hitelexpanzió megfékezése érdekében, 10 százalékkal csökkentették a kereskedelmi bankok leszámítolási kvótáját. (Ez utóbbi intézkedés 1973. február 1-én válik hatályossá.) Klasen bankelnök a Bundesbank központi tanácsának ülése után elmondta, hogy a kamatemelés a bonni gazdasági és pénzügyminisztériummal összhangban történt. A kormány és a pénzintézet egyetért abban, hogy az árstabilitást a bank egyedül nem tudja helyreállítani. A minisztériumra váró feladatok a kamatemelés után nem változtak. Elmondta, hogy a félszázalékos emelés óvatos lépés volt, a belgazdaság szempontjából a kamatmódosításnak nagyobbnak kellett volna lennie. A pénzintézet azonban nem akarja túllépni manőverezési lehetőségeit, tekintettel kell lennie ugyanis a külgazdaságra is. Üdvözölte a Bundesbank intézkedését a gazdasági minisztérium. Szóvivője ezt az árak megfékezésére elfogadott közös program újabb lépésének minősítette. A nyugatnémet kereskedelmi kamarák szövetsége szintén helyeselte a döntést. Szóvivője szerint ezek után a költségvetési politikában, valamint a bérpolitikában kell hasonló lépéseket hozni az infláció korlátozására. Pénzügyi körök szerint a mostani kamatemelésnek az előző kettővel szemben igen jók az esélyei a hitelexpanzió megfékezésére. Aggodalmukat nyilvánították viszont a leszámítolási kvóta csökkentése miatt. Véleményük szerint a bankok likviditása már így is elég szűkös. A devizapiacon a dollár csak kevéssé reagált a nyugatnémet kamatintézkedésre, a tőzsdei szakemberek már felkészültek az emelésre. (Reuter, DPA) A vita éppenhogy megkezdődött BESZÁMOLÓ A HÚSZAK ÜLÉSSZAKÁRÓL A nemzetközi tőkés valutarendszerek reformjának „vázlattervét” remélhetőleg jövő ősszel már a Nemzetközi Valuta Alap legközelebbi ülése elé lehet terjeszteni — mondotta az angol Morse, a valutareform kidolgozásával megbízott húszas csoport szakértői bizottságának elnöke a bizottság Washingtonban tartott háromnapos tanácskozása után. Morse a sajtónak adott tájékoztatójában e derűlátó kijelentés után azonban elismerte, hogy egyelőre még nem sikerült áthidalni a nézeteltéréseket. Optimizmusát pusztán azzal indokolta, hogy „most már egészen bizonyosan megkezdődött a vita”. A csoport munkájában részt vevő szakértők többsége elutasítja az amerikai javaslatot, amely szerint a devizatartalékok szintje képezné az „objektív mutatószámot”, amelynek alapján módosítani kell a valutaparitásokon, vagy belső gazdaságpolitikai intézkedéseket kell tenni. Elismerik a szakértők, hogy valamilyen mutatóra szükség van, de ennek kidolgozásához még „sok vita és tanulmány” szükséges. Az amerikai elgondolással szemben felhozott ellenjavaslatok az árak alakulását, a fizetési mérlegek helyzetét, vagy a devizapiaci árfolyamok változását ajánlják a kívánt mutatószám megállapításának alapjául. Nyitott kérdés még az is, hogy milyen formát öltsenek a szankciók, amelyekkel az államokat szükség esetén megfelelő lépésekre késztetnék. A szakértők Morse tájékoztatója szerint az „általános véleménycsere” után elsősorban a fizetési mérlegek kiegyensúlyozásának és a valutaárfolyamok rendszerének kérdésével foglalkoztak. Az eddigi megnyilatkozások alapján nagyjából egyetértenek abban, hogy az árfolyamok devizapiaci ingadozása az eddiginél szélesebb sávban történhessék a hivatalos paritás körül. A szakértői (hivatalos nevén a helyettesi) csoport legközelebbi ülését január 23-tól 25-ig Párizsban tartják. Ezen „a valutatartalékok egész területét” fogják áttekinteni. Itt kerül majd a vita középpontjába a papírarany kérdése, egyrészt abból a szempontból, hogy a rendkívüli lehívási jogokat miképpen kapcsolják össze a fejlesztési segéllyel, másrészt abból a szempontból, hogy az SDR hogyan válthatná fel az aranyat az alapvető tartalékeszköz funkciójában. A szakértők vitáján szóba került a valutareform és a világkereskedelmi kérdések összefüggése is. Morse szerint nem valószínű, hogy a GATT keretében tervezett átfogó kereskedelmi tárgyalások hatással lesznek a Húszak megbeszéléseire. Annyit azonban elismert, hogy az Egyesült Államok által folytatott bilaterális tárgyalások, elsősorban Japánnal és a Közös Piaccal, hatással lesznek a valutareform megvalósításának tempójára. A megvitatott kérdések között volt a valutaárfolyamok lebegtetése is. Egyetértésre ebben sem jutottak, egyes szakértők szerint a lebegtetés a paritás módosítását előkészítő intézkedés, amelyet legalizálni kell, mások szerint ezt csak előzetes tanácskozások után, bizonyos felügyelettel szabad megengedni. Az ülésen — foglalta összebeszámolóját Morse — feszültség mutatkozott a „stabilitás és a rugalmasság” igénye között. Ezt a feszültséget a következő üléseken fel kell oldani, de „az egyetértés nem születhet meg gyorsan vagy könnyedén”. (Reuter DPA) Államosítási alapot állít fel az OPEC Államosítási alap létesítése mellett döntött kétnapos miniszteri konferencián a kőolajexportáló országok szervezete (OPEC). A megbeszélésekről kiadott rövid sajtóközlemény nem említi ugyan az alapot, de a kiszivárgott értesülések szerint a tagállamok 220 millió dollárt adnak össze, azzal a céllal, hogy kisegítsék a pénzügyi nehézségekbe kerülő OPEC-tagokat. Elsősorban azoknak a tagállamoknak nyújtanak támogatást, amelyek az állami részesedésért folytatott harcukban szembekerülnek a tőkés olajvállalatokkal és pénzügyi nehézségeket kell leküzdeniük. Valószínűleg Irak lesz az első állam, amely ilyen segélyben részesül. A konferencia ezenkívül meghallgatta a részesedési tárgyalásokról készített jelentést, s támogatásáról biztosította azokat a tagországokat, amelyek jelenleg folytatnak megbeszéléseket a minimálisan 20 százalékos állami részesedés eléréséről. Irak kérésére a résztvevők rendkívüli OPEC-értekezlet összehívása mellett döntöttek. Ezen a találkozón megvitatják a június 9-i konferencia határozatát, amelyben az egyes tagállamok vállalták, hogy nem engedélyezik az olajvállalatoknak a kitermelés átterelését az egyik országból a másikba. Tehát például Irak esetében nem engedélyezik, hogy az IPC államosítása útján kiesett kőolajmennyiséget az olajkonszernek más országokból pótolják. Az ülésekről kiadott sajtóközlemény szerint elfogadták a szervezet jövő évi költségvetését, Monguno nigériai bányaügyi miniszter személyében megválasztották az OPEC elnökét a következő félévre. Manszuri iráni miniszter pedig az igazgatótanács elnöke lett 1973-ra. Az OPEC következő rendes évi konferenciáját 1973. június 27-ére hívták össze Bécsbe. A mostani 31. ülésszakon felvételét kérte a szervezetbe Ecuador. Ezt az országot most megfigyelő képviselte Lagosban. Ecuadorban a kőolajipar 75 százalékban már állami érdekeltség. (Reuter, AFP, APA) A Értekezlet a kelet—nyugati kereskedelemről Az amerikai Világkereskedelmi Intézet szervezésében New Yorkban konzultatív értekezlet folyik a kelet— nyugati kereskedelem kérdéseiről. Amerikai részről az értekezleten pénzügyi és kereskedelmi körök, valamint a szocialista országokkal való kereskedelem kiszélesítésében érdekelt cégek és társaságok képviseltetik magukat. Részt vesznek továbbá a Szovjetunió, Bulgária, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, Románia és Csehszlovákia képviselői. Az Egyesült Államok kormánya nevében az értekezlet résztvevőit W. Armstrong, gazdasági ügyekben illetékes külügyi államtitkár üdvözölte. Az értekezlet három napig tart. (TASZSZ) NAPRÓL NAPRA ♦ ÁLLAMOSÍTÁSI ALAPOT HOZNAK LÉTRE A KŐOLAJEXPORTÁLÓ ORSZÁGOK — erről döntött az OPEC kétnapos miniszteri konferenciája. Az alapból elsősorban azok az országok kapnak, amelyek az állami részesedésért folytatott harcukban szembekerülnek a tőkés olajvállalatokkal és pénzügyi gondokkal küzdenek. Elsőként valószínűleg Irak számára nyújtanak majd segélyt az alapból. ♦ MEGVÁLTOZTAK AZ ERŐVISZONYOK HOLLANDIÁBAN. Az általános választásokon az ellenzéki haladó pártok győzelmet arattak a jobbközép kormánykoalíció felett. Az új kormány összeállítása nem lesz könnyű és feladatai is nehezek. Olyan meghatározó jelentőségű feladatokat kell majd megoldania, mint az elhatalmasodott infláció megfékezése, a holland viszonyok között veszélyesen magasnak számító munkanélküliség enyhítése és a vendégmunkások bekapcsolása az ország gazdasági életébe. ♦ A RÉZTERMELŐ ORSZÁGOK SANTIAGÓI TANÁCSKOZÁSA nyilvános megnyitó üléssel kezdte meg munkáját. Újabb jelentések érkeztek a CODELCO chilei és a Kennecott amerikai rézvállalatok közötti vitában hozott francia bírósági döntésről. ♦ A HITELEXPANZIÓ MEGFÉKEZÉSE ÚTJÁN AKARJÁK KORLÁTOZNI AZ ÁREMELKEDÉSEKET. Párizsban és Bonnban egyaránt bankkamatláb-emelést jelentettek be. A francia bankkamat így Nyugat-Európában a legmagasabb szintre emelkedett. A tőzsde reagálása arról árulkodik, az üzletembereket főként az aggasztja, hogy a hitel drágulásával az ipari beruházások költségei ismét növekedni fognak. Az ötéves terv egyik legnagyobb beruházása PROGRAMSZERŰEN HALAD AZ OLEFINMŰ MEGVALÓSÍTÁSA Másfél éve rövid hír jelent meg a lapokban, hogy a CHEMOKOMPLEX Külkereskedelmi Vállalat szerződést kötött a müncheni Linde céggel olefinmű vásárlására. A szerződés értéke 37 millió dollár. E néhánysoros hír voltaképpen a negyedik ötéves terv egyik legnagyobb központi programja, az olefin-program megvalósulásánakkezdetét jelentette. Kezdjük a legelején: a beruházó, a Tiszai Vegyikombinát négy külföldi cégnek küldött ajánlati felhívást. Az előtárgyalások és az előajánlatok után három cég maradt versenyben. A több ezer oldalas tanulmányokat egy szakértői bizottság értékelte, s ők folytatták le a tárgyalásokat is. A bizottság munkájában az egyszersmind generál kivitelező Petrolkémia Beruházási Vállalat, valamint a Tiszai Vegyikombinát, a CHEMOKOMPLEX, a Vegyiműveket Tervező Vállalat és a Magyar Vegyipari Egyesülés szakemberei vettek részt. A részletes ajánlatok beérkezésétől a szerződés megkötéséig mindössze három hónap telt el. Mi döntötte el a versenyt a Linde javára? — erről a kérdésről Huszár Andor, a TVK vezérigazgatója így nyilatkozott: " Az ajánlatok értékelésekor három egymással szorosan összefüggő követelményt mérlegeltünk. Először az üzem működésével kapcsolatos kérdéseket vizsgáltuk meg, de emellett természetesen sokat nyomott a latba a vételár is. Az sem volt utolsó szempont, melyik üzem építhető fel a legkönnyebben. A végül elfogadott Linde ajánlat üzemi önköltsége néhány százalékkal jobb volt a másik kettőnél, legalábbis a hazai viszonyok között A szerződés szerint a cég az idén és jövőre 250 ezer tonna kapacitású etilénolefin üzemet szállít. Rendelkezésünkre bocsátja az üzem teljes műszaki tervét, valamennyi technológiai berendezését, készülékét, műszereit. Már a tárgyalások idején megállapodtunk a műszaki kiviteli tervek készítésében is. Eszerint a Linde nemcsak elkészíti, hanem — a magyar szakértők közreműködésével — alkalmazza is a terveket. A müncheni céggel kötött szerződés alapján állították össze a magyar szakemberek a beruházási programot. Ez a magyar—szovjet olefinegyezményben vállalt kötelezettségeinkből indult ki. A program szerint az etilénüzemnek 1974 közepére készen kell lennie ahhoz, hogy megkezdhessék a próbatermelést, s 1975 elején már készterméket szállíthassanak a Szovjetunióba. A beruházás nagyságára álljon itt egy példa: a TVK mai nitrogénüzeme öt évig készült, a beruházás összege 2,5 milliárd forint volt; az olefinmű 1975-ig mintegy 5 milliárd forintot igényel, és fele annyi idő alatt kell elkészíteni. Leninvárosban olyan vegyipari alapanyagokat gyártunk majd, amelyek nélkülözhetetlenek a vegyipar korszerű ágazatainak kiépítéséhez. Egy hasonlattal élve: az olefinek ugyanolyan szerepet játszanak a vegyiparban, mint például a hengerelt acéláru a gépgyártásban. Érthető tehát, hogy az olefinművel messze előre meghatároztuk feladatainkat: évről évre növelnünk kell majd feldolgozó iparunkat fokozatosan létrehozva azokat az üzemeket, amelyek az olefin-termékeket hasznosítják. A fokozatosságra azad lehetőséget, hogy a Szovjetunió átveszi a pillanatnyilag nálunk fel nem dolgozható alapanyagokat. Cserébe olyan alapanyagokat kapunk — évente mintegy 15 millió dollár értékben —, amelyeket különben tőkésországokból kellene behoznunk. Olefin programunk azonban nemcsak hazánk, hanem a KGST-országok együttműködésében is határkövet jelent. Erről Gór Nagy Sándor nehézipari miniszterhelyettes a következőképpen nyilatkozott: — Az olefin egyezménnyel először jön létre szoros technológiai kapcsolat két KGST-ország között. A kormányközi megállapodás szerint tíz éven át szállítunk etilént és propilént a Szovjetunióba. Ennek fejében nálunk nem gyártott műanyagokat és alapanyagokat kapunk. Az egyezmény jelentősége, hogy a nagykapacitású üzemben kedvező áron állíthatjuk elő az olefineket, de nem kell azonnal berendezkednünk számos termék hazai feldolgozására. Ami a következő időszak együttműködési feladatait illeti, tavasszal vegyipari küldöttség járt a Szovjetunióban, ahol egyebek között tájékoztattuk egymást beruházásaink helyzetéről. Részletesen megvizsgáltuk a magyar és a szovjet üzemet összekötő csővezeték építésének helyzetét, s úgy találtuk, a tervek megfelelő ütemben készülnek. Leninvárosban az építők az év elején kezdtek munkához, s az üzem jelentős része máris felépült. Az építkezéshez a terveknek már több mintkétharmada a kivitelezők rendelkezésére áll. A hazai gyártású gépekhez eddig mintegy 47 millió forint értékű terv készült el, s az importgépek honosítási terveinek értéke csaknem másfél milliárd forint. Mint a generálkivitelezők mondják: tervhiányra nem lehet panasz. Előreláthatólag az év végéig az építésnek csaknem 60 százalékával elkészülnek. Persze, csalóka lenne a kép, ha nem tennénk hozzá: az üzem felépítése a kivitelezésnek csupán 50—60 százalékát adja, a munkálatok másik felét a kiszolgáló és melléklétesítmények építése. Az igazsághoz tartozik, hogy az építők kis mértékben elmaradtak az eredeti ütemtervtől. A generáltervező és lebonyolító vállalat, a Petrolier szakembereinek és a kivitelezőknek sikerült a késést olyan területekre korlátozniuk, ahol nem akadályozza a következő munkafázist, a szerelést. — A beruházás kivitelezése egészében megfelelő ütemben halad — mondja Szabó Gergely, a PETROLEER igazgatója, értékelve az elmúlt hónapokban végzett munkát. — A lemaradás a technológiai blokk építését nem akadályozza, csupán néhány járulékos beruházás átadása késik. Végeredményében elmondhatom: minden feltétel biztosított ahhoz, hogy a magyar—szovjet egyezményben előírt program szerint két év múlva már javában folyjék a próbaüzemelés. K. Ny. I. Amerika már számít Gibson amerikai kereskedelmi miniszterhelyettes szerint 1975-ig évi 2 milliárd dollárra emelkedik a Szovjetunióba, a kelet-európai szocialista országokba és a Kínába irányuló amerikai export. Nyilatkozatában megjegyezte azt is, hogy az Európai Gazdasági Közösséggel és Japánnal folytatott kereskedelmében Amerikának növekvő deficittel kell szembenéznie. Gibson szerint a szocialista országok az amerikai gépek és egyéb ipari termékek vásárlásában érdekeltek, az a „keleti piacokra” Egyesült Államok pedig a nyersanyagok és a földgáz beszerzésében. Garst amerikai mezőgazdasági üzletember a közelmúltban tért haza kéthetes kelet-európai utazásáról. Benyomásairól és tapasztalatairól úgy nyilatkozott, hogy takarmánygabona és szójabab eladására kedvező perspektívák nyíltak az amerikai farmerek előtt, mert a szocialista országokban előtérbe került az állattenyésztés fejlesztése. Garst a Szovjetunióban, Magyarországon és Romániában cirokvetőmagot adott el. (Reuter) HELYREIGAZÍTÁS A VILÁGGAZDASÁG november 30-i számában „Az 1973. évi külkereskedelmi terv” című cikk első hasábjának utolsó előtti bekezdésében, a 18. sorban közölt adat téves. A helyes szöveg: „45—50 millió dolláros árnyereséget jelent”.