Világgazdaság, 1973. január (5. évfolyam, 1/1003-21/1023. szám)

1973-01-03 / 1. (1003.) szám

BEVEZETTÉK AUSZTRIÁBAN AZ ÉRTÉKNÖVEKEDÉSI ADÓT Ausztriában 1973. január 1-vel be­vezették az értéknövekedési adót. A több tőkés államban is alkalmazott adó­forma kezdetben árfelhajtó hatású, ezért a hatóságok igyekeztek elkerülni a lakosság kiadásainak növekedését. Az árak kalkulálásánál az ármegha­tározó törvényt és az úgynevezett „te­hermentesítő” előírásokat vették alapul. Ezek szerint a hús, a hústermékek és számos élelmiszer ára érezhetően csök­ken. A fennmaradó élelmiszeripari ter­mék változatlan áron kerül forgalomba. Egyes műszaki fogyasztási cikkek — például a háztartási készülékek — ol­csóbbak lesznek, többségük ára nem változik, néhány ugyanakkor drágul. A legnagyobb mérvű áremelkedés a szol­gáltatási szektorban várható. Kivételt jelentenek a vendéglátóipari árak. Rendkívüli szabályozást állapítottak meg a textilipari termékekre és a ci­pőkre, ezek árának emelését egyelőre nem hajtják végre. A mezőgazdasági minisztérium cáfol­ta, hogy a sertéshús árát emelnék. Az osztrák rádióban és televízióban ugyan­is olyan nyilatkozatok hangzottak el, amelyek szerint sertéshúsból a keresle­tet nem tudják kielégíteni és hivatalos körökben tervbe vették az árak emelé­sét. A minisztérium cáfolata hangsú­lyozza, hogy Ausztriában 7075 sertés van raktáron, majdnem háromszor annyi, mint egy évvel korábban. A bel­ső piac nem érezte, és nem is érzi meg a lengyel és a román sertéshús-szállít­mányok átmeneti megszűnését. Nyugati szomszédunk gazdasági éle­tét egyébként a nyár óta újabb kon­junkturális fellendülés jellemzi. Az osztrák gazdaságkutató intézet havi je­lentése megállapítja, hogy a nemzetközi konjunktúra ösztönzőleg hat Ausztria kivitelére kiegészítve a belső piacon ta­pasztalható nagyobb vásárlási kedvet. A fogyasztási és beruházási javak iránti kereslet az elmúlt hónapokban meg­élénkült. Ez csak részben magyarázható az értéknövekedési adó bevezetésétől várt drágulásokkal, amelyek tartalék­­képzésre ösztönöztek. A beruházások meghaladták az előirányzatokat. A la­kosság bevételei és a vállalatok nyere­sége a tartós expanzió hatására kedve­zően alakultak, és alátámasztották a belső keresletet. Az építőiparnak feladott megrendelé­sek ősszel — hasonlóan az egy évvel korábbi megrendelési állományhoz — körülbelül 9 hónapra kötik le az építő­ipari vállalatokat. A munkaerőpiacon az őszi és téli hónapokban általában megfigyelhető csökkenő foglalkoztatott­ság ezúttal korlátozottabban érvé­nyesült. Az áremelkedések üteme — a többi nyugat-európai országhoz hasonlóan — Ausztriában is gyorsult. A nagykeres­kedelmi árak erőteljesen feljebb szök­tek, részben a nyersanyagok és félkész­termékek drágulása, részben pedig az egyes cikkek hiánya miatt. Mindez éreztette hatását a fogyasztói árak szín­vonalán is. Az intézet jelentése dicsérő­­leg szólt a novemberben hozott inflá­cióellenes intézkedésekről. (APA) • A washingtoni Commodity Credit Corporation (CCC) 35 millió dollár ér­tékű, három évre szóló hitelt ad Len­gyelországnak amerikai mezőgazdasági termékek vásárlására. Lengyelország búzát, szójaolajat, gyapotmagolajat, napraforgóolajat, gyapotot, rizst, zsírt, faggyút és dohányt vásárol ebből az összegből. • Novemberben az Egyesült Államok 644 804 troy uncia aranyrudat vásárolt 41,8 millió dollár értékben, szemben az októberi 444 905 troy unciás, (28,9 mil­lió dolláros) vásárlással. A Szovjetunió­ból a múlt év 11. hónapjában 140 908 troy unciát vett (9,1 millió dollárért). Legnagyobb vásárlását Svájcban esz­közölte, 18 millió dollár értékben. • Ausztria Algériából is szeretne föld­gázt importálni. A Ferngas Gmbh és a Sonatrach 1,5—2 milliárd köbméter földgáz 1978—79-től kezdődő szállításá­ról tárgyal. Ez nem érinti Ausztria korábban bejelentett kívánságát, hogy a Szovjetunió a nyugat-európai gáz­vezetéken szállítson 3 milliárd köbmé­terrel több földgázt. Ez utóbbi ugyanis még a 70-es években lenne esedékes. • Washingtonban 16 nemzet képvi­selői megállapodtak a tengerek tiszta­ságának védelméről. A szerződés, ame­lyet többek között a Szovjetunió is alá­írt, megtiltja a higany, a DDT, a nö­vényvédő szerek, az olaj, a radioaktív anyagok tengerbe juttatását. Külön fe­jezete foglalkozik a nehézfémek, a bőr, a réz, a horgany és néhány más anyag tengerbe öntésével. • Valamelyest csökken a világ rizs­­termelése 1972—73-ban. A washingtoni mezőgazdasági minisztérium külföldi mezőgazdasági szolgálatának becslése szerint 1972—73-ban 281 millió tonna lesz a termés, 12 millió tonnával ke­vesebb, mint az előző évben, és 18 millió tonnával kevesebb, mint az 1970—71-es rekordévben. JELENTI • Növeli foglalkoztatottainak számát a Volkswagen Művek. A jelenlegi 11 ezer dolgozón kívül Salzgitterben és és Wolfsburgban további 2 ezer em­bert állítanak munkába. • Aláírták Lengyelország és Cseh­szlovákia 1973. árucsere-forgalmi jegy­zőkönyvét. Eszerint a forgalom az idén 20 százalékkal nő 1972-höz képest, eléri a 800 millió rubelt. Csehszlovákia esz­tergapadokat, elektrotechnikai terméke­ket, szállítóeszközöket, fémipari és gép­kocsiipari berendezéseket, vegyi cikke­ket, tartós fogyasztási cikkeket, Len­gyelország pedig bányaipari és építő­ipar berendezéseket, műszereket, köny­­nyű gépkocsikat, szenet, színesfémeket, vegyi cikkeket, mezőgazdasági terméke­ket és tartós fogyasztási cikkeket szál­lít. • Konzorcium alakult a Fülöp-szige­­teken az olaj kiaknázására és feldolgo­zására. A konzorcium tagjai a manilai kormány, két helyi olajtársaság, vala­mint a Chevron Overseas Petroleum Incorporated és a Texaco International Petroleum. A négy társaság 8 millió dollárt invesztált öt év alatt a Fülöp­­szigetek olajtermelésébe. • A portugál költségvetés 1973-ra 43 596 800 000 escudóban irányozta elő a kiadások összegét, ez 18 százalékkal haladja meg a múlt évi szintet. A be­vételek értéke 43 620 700 000 escudo lesz. • Tanaka japán miniszterelnök és Aicsi pénzügyminiszter elvben megálla­podott az ország 1973. évi költségveté­sében, mely a tokiói lapok szerint 14 300 milliárd jen kiadást irányoz elő, azaz 24,5 százalékkal többet, mint 1972- ben. Hivatalos helyen nem erősítették meg a hírt. • Megváltoztatták a dél-vietnami pénzegység, a piaszter átváltási ár­folyamát. Eddig 1 dollár 455 piasztert ért, most pedig 465-öt. 1973. JANUÁR 3. Franciaország árpát exportál a Szovjetunióba Tájékozott párizsi források szerint a francia hatóságok engedélyezték 200 ezer tonna árpa kiszállítását a Szovjet­unióba, de megtagadták a kiviteli en­gedélyt a búzára. A Szovjetunió körül­belül 500 ezer tonna búzát és 300 ezer tonna árpát kíván vásárolni. A francia hatóságok azonban attól tartanak, hogy nagy mennyiségű búza kivitele nyomást gyakorolna a piacra. Az­­országos gabonahivatal szerint a Közös Piacon kívüli országokkal idei szállításra kö­tött exportmegállapodások mennyisége 2,3 millió, az összes exportárualap pe­dig 3,1 millió tonna. (Reuter) Japán hitelek a fejlődő világnak Japán tavaly 296,3 milliárd jen (1 dol­lár , 309 jen) értékben nyújtott hite­leket 17 fejlődő országnak, míg 202,8 milliárd jen hitelt adott 10 harmadik világbeli államnak. A kölcsön összegé­nek gyarapodásával egyidejűleg azon­ban romlottak a hitelfeltételek. A tokiói külügyminisztérium jelentése szerint a tavaly nyújtott hitelek után számított kamat átlagosan 4,1 százalék volt. A törlesztési határidő 20,7 év, s ezen belül a türelmi időszak 6,4 év. 1971-ben 3,5 százalékos kamatot számítottak fel, a törlesztési idő 21,5, a türelmi időszak pedig 5,2 év volt. Thaiföld kapta tavaly a legtöbb hitelt Japántól, összesen 64 milliárd jent, Indonéziának pedig 31 milliárd jen ér­tékben nyújtottak hiteleket Japán hiva­talos szervei. Tizenöt év a­latt (1958 és 1972 között) 1189,4 milliárd jen hitellel j­árult hozzá Japán a harmadik világ gazdaságának fejlesztéséhez. Ebből 1073 milliárd ázsiai országoknak, 59,7 milliárd latin-ameri­kai 25,7 milliárd afrikai, 19,8 milliárd közel-keleti, 11 milliárd pedig egyéb fejlődő országoknak jutott. (Reuter) Mexikó szabályozza a külföldi tőke tevékenységét A külföldi tőke tevékenységének kor­látozásáról terjesztettek törvényjavas­latot a mexikói nemzetgyűlés elé. A javaslatot a kormány illetékes bizottsága dolgozta ki. A tervezet előirányozza, hogy különbizottságot állítsanak fel a külföldi vállalatok tevékenységének el­lenőrzésére. A bizottságnak meg kell akadályoznia, hogy az idegen cégek fel­vásárolhassák a külföldi beruházókkal létesített vegyes vállalatok mexikói érdekeltségeit. A törvényjavaslat rögzíti, hogy a gaz­daság mely szektorait tartják fenn a jövőben, kizárólagosan a mexikói tőké­nek. Ezekben az ágazatokban csak helyi vállalatok hajthatnak végre beruházá­sokat. A törvényjavaslat felsorolja azo­kat a szektorokat is, amelyekben a kül­földi cégek csak mexikói vállalatokkal együttesen tevékenykedhetnek. (Reuter) Amerikai szójaolaj Kínának Novemberben 101,29 millió libra szójaolajat szállítottak külföldre az Egyesült Államokból, szemben az ok­tóberi 50,1 millió, és 1971 novemberi 32,57 millió librával. Kínába 11 millió tonna, Jugoszláviába 30,9 millió tonna, Uruguayba 26,4 millió tonna, Indiába 1 millió tonna szój­aolaj­ került. A kínai vásárlás értéke 1972. november­ben 1 millió 99 ezer 797 dollár volt. (Reuter) A NYUGAT-EURÓPAI INTEGRÁCIÓ I. Az erőviszonyok változása „Fanfár Európának”. Ez a zengzetes cím jelzi azt a nagyszabású fesztivál­­sorozatot, amelyet január első két heté­ben rendeznek Nagy-Britannia-szerte. A híres amszterdami Concertgebouw zenekarának hangversenyétől a kiváló pop-együttesek koncertjéig, vonzó sportcsemegéktől élenjáró színtársula­tok bemutatójáig mindenfélét kínál a szervező bizottság, amelyet nem kisebb testület irányít, mint maga az angol kormány. Néhány éve a britek még meglehető­sen nagyot néztek volna, ha megtud­ják, hogy kormányuk 1973. januárjában megrendezheti a csatlakozás ünnepét. Alig tíz évvel ezelőtt jelentette be De Gaulle emlékezetes sajtóértekezle­tén, hogy megvétózza a brit felvételi kérelmet, és 1967 végén ismét nemet mondott. Októberben viszont az ango­lok már azt láthatták a televízióban, hogy Pompidou „Európa nagy esemé­nyeként” ünnepelte a brit csatlakozást. Változnak az idők ... Amikor De Gaulle belefogott a közös, piaci játszmába, terveibe nem illett bele a britek bevonása. Az elnök a poli­tikailag törpe, de gazdaságilag erős NSZK szövetségére támaszkodva nyu­gat-európai vezető szerepre tört, és ezeket a törekvéseket az Amerikától erősen függő Anglia csatlakozása ke­resztezte volna. Csakhogy a hegemóniás álmok szertefoszlottak. • Franciaország gazdaságilag változatlanul hátrányban van Nyugat-Németországgal szemben, politikai előnyének pedig Brandt „ke­leti politikája” véget vetett. Ami a gazdasági hátrányt illeti, a bruttó társadalmi termékek számszerű összehasonlítása a következő képet mu­tatja: 1971-ben a francia társadalmi ter­mék körülbelül 166 milliárd dollár volt, a nyugatnémet pedig 186 milliárd. A korszerű nyugatnémet gazdaság körül­belül kétszer annyit exportál, mint a francia, a márka helyzete erős, míg a frank újból és újból veszélybe kerül. Az NSZK gazdasági előnye korábban is vitathatatlan volt, csakhogy korlátozott politikai­­mozgásszabadsága Párizsnak kedvezett. Az utóbbi években azonban a Hatok Európájának két tartópillére között az egyensúly megbillent. A helyzet nemcsak az EGK-n belül változott meg a De Gaulle-i vétók óta, hanem­­az egész világ arculata is más képet mutat. A kelet—nyugati konfron­táció és enyhülés párhuzamosan együtt létező tendenciái közül s az utóbbi évek­ben az enyhülési törekvések erősödtek, javultak a szovjet—amerikai kapcsola­tok, a Szovjetunió és Amerika között egyensúlyozó Nyugat-Európa álma szertefoszlott. Az elképzeléseiben csalódott Francia­­ország kezdett más szemmel nézni a felvételéért folyamodó Angliára. Alkal­masnak látta a nyugatnémet fölény megfékezésére. Nagy-Britannia állás­pontja is nagy fejlődésen ment keresz­tül. A korábban globális érdeklődésű Anglia Nyugat-Európa felé fordult, ér­dekeit a kontinenshez fűződő kapcsola­tok erősítésével véli biztosítottnak. Vé­gül is elsősorban e politikai meggondo­lásokból jött létre a francia—angol alku. Hogy a mostantól három pillérre támaszkodó Közös Piac hogyan válto­zik majd, csak találgatni lehet. Pom­pidou elnök az októberi csúcsértekezle­ten annak szükségességéről beszélt, hogy a mostani évtizedben kiépítsék a sorsát irányítani kész Európai Uniót. Milyen is lesz az Unió? Erősen gya­nítható, hogy maga Pompidou sem tudja. Az egyébként sokat nyilatkozó Manshalt a brüsszeli bizottság most távozó elnöke is legfeljebb a „sui ge­neris” latin formulával csillapíthatta az újságírók kíváncsiságát, ami körül­belül annyit jelent, hogy valami egé­szen sajátos. A csúcsértekezleten senki nem vállalkozott, az Unió körvonalai­nak megrajzolására. Nem is vállalkoz­hatott, mert az Unió megvalósításáig Anglia túl akar jutni a most követ­kező néhány, nehéznek tűnő átmeneti éven, az NSZK teljességgel ki kívánja használni újsütetű politikai mozgássza­badságát, Franciaország pedig meg akar erősödni, mielőtt kimondja a végső szót. Ami az angol esélyeket illeti, a britek helyét végül is a csatlakozással járó negatív és pozitív hatások eredője ha­tározza majd meg. A Business Inter­national terjedelmes elemzése szerint rövid távon inkább a kedvezőtlen, hosz­­szú távon pedig a kedvező hatások lesznek túlsúlyban. Brit szempontból kedvezőtlen, hogy az ország gazdasága nem elég versenyképes, a tagsággal járó fizetési hozzájárulás felboríthatja a fizetési mérleget, a valószínűleg nagy tőkekiáramlás és a partnerországok exportőreinek inváziója egyoldalú gaz­dasági függésbe taszíthatja Angliát. Ugyanakkor viszont az élesedő verseny és a nagyobb piac által kínált lehető­ségek ösztönzést nyújthatnak az angol iparnak. Hogy mekkorát, azt még nem lehet felbecsülni. A közgazdasági iro­dalomban találkozunk olyan becsléssel, hogy 1977-ben a vámok lebontása 162 millió font nettó hasznot hoz az angol gazdaságnak, viszont olyannal is, hogy 475 millió font lesz a nettó veszteség. Franciaország arra törekszik, hogy utolérje Nyugat-Németországot. Ezt a hatodik nemzetgazdasági terv célul is ki­tűzi, olyan ütemmel számol, hogy 1980-ra Franciaország felzárkózzon. Tény, hogy Franciaország több területen is kedvező lehetőségekkel rendelkezik. Egy ham­burgi gazdasági szaklap ezeket a követ­kezőkben foglalja össze: a lakosság erő­teljesen fiatalodik; a mezőgazdaságon kívül foglalkoztatottak száma évente 1,9 százalékkal nő. A mezőgazdaság — Nyugat-Németországgal ellentétben — még nagy munkaerőtartalékokat rejt. A vállalati koncentráció alacsony fokú: a lap számításai szerint a mintegy 50-re tehető nyugat-európai nagyvállalatok­nak csak egyötöde francia. Mindez persze csak lehetőség. Sok függ a beruházási ütemtől, a külkereskedelmi teljesít­ménytől. Ez utóbbinak pedig az a para­­doxona, hogy a nyugatnémet gazdasági lanyhulás a francia külkereskedelmi függőség miatt visszavetheti a francia exportot, vagyis közvetve fékezheti a gazdasági tevékenységet. Más szavak­kal a kedvező nyugatnémet konjunktu­rális helyzet mintegy feltétele a francia expanziónak. Az NSZK­ utolérése jelenleg még csak álom: Nyugat-Németország fölénye Franciaországgal és még inkább Ang­liával szemben nyilvánvaló. Bonn hely­zetét erősíti kül- és belpolitikai stabili­zálódása is. Mindez megnövelte az NSZK ambícióit. A Financial Times megállapítja, hogy „az NSZK külpoli­tikai elkötelezettsége nem az, ami ko­rábban volt.” Az újság megemlíti töb­bek között, hogy Brandt ellenzi a ter­vezett védelmi közösség megvalósítását ebben az évtizedben, kevésbé lelkese­dik az Európa Parlament hatalmának kiterjesztéséért, mint elődei. Az angol cikkíró szerint „a nyugat-európai integ­ráció Bonn számára már nem elég. Te­kintélyt szerezve Keleten és Nyugaton az NSZK egyre inkább közép-, mint­sem nyugat-európai hatalomként visel­kedik”. Egy francia lap arról ír, hogy az NSZK-nak egyre gyakrabban „gaullista megnyilatkozásai vannak”. Külpoliti­kailag nem szorul többé francia segít­ségre, gazdaságilag sincs annyira a Kö­zös Piacra utalva, mivel külkereske­delme nyitott. Az Európai Unió formáját, az oly gyakorta hangoztatott európai profil jellegét a brit—francia—nyugatnémet erőviszonyok alakulása mellett a világ­­politikai erők játéka is befolyásolja majd, hiszen már a Közös Piac­­előtör­ténete és megalakulása sem volt nyu­gat-európai belügy, hanem sokkal in­kább a világpolitika megváltozott felté­teleit figyelembe vevő nyugat-európai válasz. Boronkay Tamás VILÁGGAZDASÁG Gyorsan fejlődik Algéria gazdasága Bumedien elnök aláírta Algéria 1973. évi költségvetési törvényét. Az idei a négyéves algériai gazdaságfejlesztési terv utolsó éve. A tavalyi évet a gyors fejlődés jellemezte, s az idei expanzió az előirányzatok szerint 10 százalék körüli lesz. A költségvetési törvény aláírásáról közzétett hivatalos közlemény megem­líti, hogy az állami beruházások tavaly meghaladták a 9 milliárd dinárt és az idei cél 12 milliárd. A 4 éves terv első három évében 23 milliárd dinárt for­dítottak közületi beruházásokra, tehát majdnem annyit, mint a 4 évre szóló 26,4 milliárdos előirányzat. Ha az idei célt teljesítik, akkor 4 év alatt 9 mil­liárd dinárral szárnyalják túl a beru­házási előirányzatokat. A termelés tavaly 18 százalékkal ha­ladta meg az 1971. évi szintet, részint a kőolaj kitermelés normális szintjének a helyreállása, részint pedig más szek­torok, többek között a mezőgazdaság, kedvező eredményei alapján. A Fran­ciaországgal fennálló olajvita rendezése után tavaly először sikerült Algériában 52 millió metrikus tonna nyersolajat felszínre hozni. Ez ugyan rekord, de két—három millió tonnával elmaradt az eredetieg várt teljesítmény mögött. Algéria külkereskedelme tavaly erő­teljesen növekedett. Az import 30 szá­zalékkal haladta meg az egy évvel ko­rábbit, az export pedig 50 százalékkal — ez utóbbi főként az olajvita rende­zésének a hatására. (Reuter) KELET-NYUGATI KERESKEDELEM Szállítási szerződések, kooperációk LENGYELORSZÁG Az osztrák Steyr-Daimler-Puch-tól 50 darab nehéz teherautót rendelt egy lengyel cég. A hatkerekű billenő platós, illetve tartállyal ellátott járművek gyár­tásában a holland Edbro cég is közre­működik. Textilgépeket vásárolt a lengyel Be­­lama gyártól az iráni Sherhate Sahano Farsh. A megrendelés értéke 1,3 millió zloty. Az első jelek szerint sikerrel járt az angol Rowntree Mackintoshnak az a törekvése, hogy fogyasztási cikkeivel betörjön Kelet-Európa piacaira. Kará­csonyra megérkeztek Lengyelországba az angol cég csokoládé, cukorka és sós­mogyoró készítményei. A megállapodás­ra hosszas tárgyalások után került sor, akkor, amikor az illetékes lengyel kül­kereskedelmi szakemberek a cég York-i gyárában jártak. A rendelés értéke 109 ezer font és valószínűleg újabbak kö­vetik. (A Rowntree Mackintosh már több ízben szállított élelmiszert az NDK, Románia, Magyarország, Bulgária, Jugo­szlávia és Lengyelország szállodái szá­mára, repülőtéri üzleteibe.) SZOVJETUNIÓ Ezüstözött rozsdamentes evőeszközök gyártásának know-how-ját vásárolta meg a Szovjetunió az amerikai Alliance Tool Company-tól. A szovjet Sztanko­­import öt teljesen automatizált evő­eszköz-gyártósor terveit és felépítését rendelte meg, melyért 7 millió dollárt fizet. Opció­t kapott egy új gyár építé­sére is, melyben ezüstözött tálcákat, teás- és kávéskannákat állítanak majd elő. Ennek az üzemnek előreláthatólag 16 millió dollár lesz az építési költsége. A szerződésben rögzített összeg 10 szá­zalékát a szovjet cég konvertibilis va­lutában már kifizette, a többit az Exim­­bank hiteléből fedezik. Ez az első alka­lom, hogy az Eximbank szovjet—ame­rikai kooperációra nyújt hitelt. Az angol John White Footwear útjára bocsátotta az utolsó szovjet megrende­lésre készült férficipő-szállítmányokat. A cég 135 ezer font értékű megrende­lést kapott melegbélésű, valamint ele­gáns férficipők szállítására. Az osztrák J. M. Voith AG. és két komplett azbesztcementlapokat előállító üzemet szállít a Szovjetuniónak. Az üzemek évi kapacitása 6 millió négyzet­­méter azbesztcementlap, a megrendelés értéke körülbelül 5 millió dollár. Az osztrák cég egyébként már 12 hasonló üzemet adott el a Szovjetuniónak. Folyamatos acélöntő berendezést vá­sárolt a svéd Domnarvet cég a Szov­jetuniótól. A berendezés kapacitása 600 ezer tonna acél, a szállítási határidő 1973. ötven speciális (KRAZ 256-os bányá­ban használatos, KRAZ 247-es álta­lános célú valamint KRAZ 214-es te­repjáró) tehergépkocsit rendelt 1973-as szállításra az argentin Matimport Co. a szovjet Avtoexporttól. A szerződés értéke 900 ezer dollár. A finn Kone Co. 86 gyorsjáratú utas­­szállító liftet adott el a Szovjetuniónak 1973-ban történő szállításra. Az NSZK-beli Orion Co. 35 800 ton­nás ércszállító hajót rendelt a szovjet Szudoimporttól 1972 novemberében. A szovjet Traktorexport 52 ezer ak­kumulátort importál Indiából 1973-ban. Az akkumulátorok kapacitása 120 amper/óra, és mezőgazdasági gépekhez használják majd fel. Poliészter-lakkot szállít a szovjet Szojuzhimexport megrendelésére az osztrák Beiholdchemie und Stoll-Lack. A szállítandó mennyiség 2 ezer tonna. Az indiai Minerals and Metals Tra­ding Corporation 1,7 millió rúpia értékű palládiumot vásárol a Szovjetuniótól. A szerződést még a delhi „Ázsia ’72” vásáron kötötték. KÍNA Kína 533 darab 5 tonnás teherautót inportált Japánból a Hino Motor Co.­­tól. A szállítás határideje 1973. április— május, értéke körülbelül 800 millió jen. Ausztráliától 6 ezer tonna galvani­zált és nem galvanizált csövet rendelt Kína, 1973. január—júniusi szállításra. Fémhulladékot vásárol az Egyesült Államokban Kína. Ez az első alkalom, hogy ilyen igénnyel keresett fel egy amerikai céget. Egyelőre 20 ezer tonna fémhulladék szállításáról van szó, de lehetséges, hogy ezt újabb mennyiségek követik. A japánok is szeretnének részt venni az üzletben, és felajánlották, hogy közvetítő szerepet vállalnak. Visszaérkezett Londonba a British Aircraft Corporation Kínában járt de­legációja. Pekingben ugyanis ajánlatot tettek 20 darab VC—10-es típusú utas­­szállító gép megvásárlására, amelyek­nek gyártását az angol cég már meg­szüntette, de esetleg hajlandó lenne ko­operáció formájában folytatni. Az an­golok a gyártó és a vevő közötti szoro­sabb kapcsolatra gondolnak, a kínaiak pedig a gépek know-how-ját vennék át. Kolumbiától 10 ezer tonna gyapotot vásárol Kína. A szállítás kínai hajók­kal történik majd. (Press Bulletin Moscow Narodny Bank)

Next