Világgazdaság, 1973. február (5. évfolyam, 22/1024-41/1043. szám)

1973-02-01 / 22. (1024.) szám

• Berlinben aláírták a Német Demok­ratikus Köztársaság és Kuba gazdasági és tudományos-műszaki együttműködé­sének fejlesztésére vonatkozó kormány­közi megállapodást. Ennek értelmében az NDK berendezéseket és felszerelé­seket szállít a kubai építőipar, mező­­gazdaság és vegyipar számára, mező­­gazdasági termékek és nikkel ellené­ben. • Csaknem 24 millió munkanap ment veszendőbe 1972-ben Nagy-Britanniá­­ban a sztrájkok miatt. Ez négyszerese az 1968. évinek, több, mint bármelyik évben 1926 óta. • Brazília Tokióban tartózkodó pénz­­ügyminiszter-helyettese, Josef Flavio Pecora arra biztatta a japán üzletem­bereket, hogy eszközöljenek több befek­tetést Brazíliában. Emlékeztette őket arra, hogy Japán eddig kevesebb tőkét exportált a latin-amerikai országokba, mint az Egyesült Államok, az NSZK, Franciaország vagy Olaszország.­­ A jelenlegi lengyel ötéves terv leg­nagyobb vegyipari beruházása a 8 mil­liárd zlotys költséggel épülő gdanski olajfinomító. Európa egyik legkorsze­rűbb ilyen jellegű létesítményét 1975 júliusában adják át rendeltetésének. Gépeit és berendezéseit amerikai, brit és olasz cégek szállítják. A finomító naponta 10 ezer tonna olajipari termé­ket — butángázt, benzint, motor- és kenőolajat — állít majd elő. JELENTI­ ­S Több mint 7 százalékkal emelked­tek Norvégiában az árak a múlt év fo­lyamán, az idén pedig 8 százalékos ár­emelkedésre számítanak. Kedden több százezer norvég munkás tartott egyórás sztrájkot az élelmiszerekre bevezetett értéknövekedési adó elleni tiltakozásul, de Svédország a világ második leg­nagyobb hajóépítője Japán után. Ez tű­nik ki legalábbis az 1972-es jelentésből, amely szerint a svéd hajóépítők 146 vízi járművet készítettek összesen 13,7 millió­ tonna dwt. összsúllyal. • Svéd részvétellel fejlesztik a len­gyel acéllemez-gyártást. A svéd Fa­­gersta konszern részt vesz a lengyel Baildon kohászati művek lemezhenger­­désének korszerűsítésében és bővítésé­ben, egyes hengersorok és szerszámgé­pek gyártásának beindításában. Az er­ről szóló szerződést Varsóban írták alá a lengyel Metalexport vállalat és a svéd cég képviselői. Két jelentős szakkiállítást rendez­nek az idén az NDK-ban: a Poligrafia 73-at a nyomdaipari berendezések és nyersanyagok kiállítását és a Taropa 73-at a csomagolóipari gépek és alap­anyagok bemutatóját.­­ Hamarosan szovjet modelleket hor­danak az amerikai nők. Az amerikai Hyss’s áruház divatos szovjet ruhákat vásárolt Moszkvában, amelyek február­ban érkeznek meg a pennsylvániai Allentown városba. VA 1973.. FEBRUÁR 1. Nixon kongresszusi üzenete a gazdaságról Ellen-költségvetést dolgoz ki a Demokrata Párt Az Egyesült Államok kormánya és gazdasága 1968 óta a vietnami háború kiadásaihoz igazodott. Ez a szakasz már majdnem befejeződött, s így neki lehet látni egy jobb gazdasági rend felépítésének — hangsúlyozta Nixon elnök a kongresszusnak küldött évi gazdasági jelentésében. Az idei esztendő az amerikai gazdaság nagy éve lehet — mondta —, amely kezdetét jelezheti a tartós, stabil növekedésen alapuló időszaknak. Meg kell teremteni azonban az ehhez szükséges bizalmat, ellenkező esetben eredménytelen marad az inflá­ció és a munkanélküliség leszorítására irányuló törekvés. Nixon nem hagyott kétséget afelől, hogy szükség esetén él a gazdaságsta­bilizálási törvényben foglaltakkal és korlátozza a bérek és az árak emel­kedését. „Kezdete lehet-e 1973 a nö­vekedés és stabilitás tartós időszaká­nak, ez forog most kockán” — hang­súlyozta. Az elnök megismételte a költ­ségvetési tervezet ismertetésekor kifej­tett véleményét, amely szerint nem lehet megvalósítani az infláció egy­idejű visszaszorításával a gazdasági nö­vekedést, ha nem korlátozzák az ál­lami kiadásokat. Az elnök kongresszusi üzenete — amelyet gazdasági tanácsadó testülete állított össze —, az idei esztendő leg­fontosabb feladatának az évi inflációs ráta 2,5 százalékra való leszorítását tartja. Tavaly év végén a növekedési ütem 3,5 százalék volt. Másik célkitű­zés a munkanélküliségi ráta 4,5 szá­zalékra való csökkentése 1973 végéig az egy évvel korábbi 5,1 százalékról. A jelentés hozzáfűzi, hogy a munka­­nélküliség ennél nagyobb mértékű visszafogása veszélyeztetné a 2,5 szá­zalékos áremelési plafon betartását. A kongresszusi üzenet szerint nehéz feladat lesz az expanzió és tartósságá­nak egyeztetése. A jelentés fontosnak tartja, hogy a bruttó nemzeti termék nominálértékének tavalyi 11 százalékos növekedési ütemét 9 százalékra leszo­rítsák abból a célból, hogy a jövőben a mérsékeltebb ütem tartós lehessen. A reálnövekedés­ az idén 6,75 százalék körüli lesz. Az év első felében a gaz­daság megközelíti a termelési kapaci­tások teljes kihasználását és ezért va­lószínű, hogy az expanzió az év vége felé lecsökken arra a szintre, amely­nek fenntartása hosszú távon kívána­tos lenne. A fogyasztói kiadások a tervek sze­rint az idén 9,5 százalékkal gyarapod­nak, szemben a tavalyi 8,5 százalék­kal. Új gyárakra és berendezésekre a vállalatok előreláthatólag 14 százalék­kal többet költenek. A készlethalmozó­dás az idén 12,5 milliárd dollár lesz, 7 milliárddal több, mint 1972-ben. A megkezdett építkezések száma a ter­vek szerint 2,2 millió egységre csök­ken a tavalyi 2,4 millióról. A tanács­adó testület jelentése szerint az adó­politikában új eszközöket kell beve­zetni. Ideiglenesen és korlátozott mér­tékben valószínűleg módosítani fog­nak néhány különleges adót, például a beruházási adóhiteleket, a személyi és vállalati jövedelmi adókat. A kongresszusi üzenet megismétli az Egyesült Államok követeléseit a világ kereskedelmi és valutarendszerének megreformálására. A GATT keretében tartandó kereskedelmi tárgyalások egyre sürgetőbbé válnak, tekintettel a legújabb közös piaci fejleményekre. Csak a vámok és nem vám jellegű kor­látozások általános csökkentésével­­le­het ellensúlyozni a Közös Piac kibő­vülésének hatásait és az EGK-nak a földközi-tengeri és afrikai országokkal kötött preferenciális kereskedelmi egyezményeit. Ezek az egyezmények — állapítja meg a jelentés — aláássák a legnagyobb kedvezmény elvének je­lentőségét, amely szerint a GATT min­den tagállamára ki kell terjeszteni két ország egymás között kialkudott ke­reskedelmi engedményeit. Olyan rend­szert kell felállítani, amely garantálja, hogy az országos szintű döntések a nemzetközi szabályokkal összhangban történjenek. • Valutapolitikai téren Washington „hatékony és egyöntetű mechanizmust” kér a fizetési mérlegek egyensúlyának kiigazítására. Az Egyesült Államok külkereskedel­mi mérlege tavaly az amerikai történe­lem legnagyobb deficitjét produkálta. Az import 6 milliárd 439 millió dollár­ral haladta meg az exportot. Az erő­teljes amerikai expanzióval egyidejű­leg ugyanis a legfontosabb kereske­delmi partnerek gazdasága éppen csak hogy elindult a konjunkturális fellen­dülés útján. A fizetési mérleg deficitje jelentéke­nyen csökkent, de még így is 11,6 mil­liárd dollár. (1971-ben megközelítette a 30 milliárdot.) A kongresszusi üzenet szerint az idén 2,5 milliárd dollárral mérséklődik a külkereskedelmi deficit. Ezt a jelentés összeállítói arra alapozzák, hogy növek­szik az amerikai termékek iránti igény a konjukturális fellendülést élvező partnerországokban és éreztetik hosszú távú hatásukat az 1971 decemberi ár­folyammódosítások. Az elnök tanács­adó bizottságának egyik tagja szerint elképzelhető, hogy a külkereskedelmi deficit csökkenése akadozva megy végbe. Ebben az esetben a kormány ré­széről a későbbiekben további intézke­dések meghozatala szükséges. Nixon gazdasági tanácsadói szerint a külkereskedelmi deficit fő okozója a nagy arányú nyersanyagimport. Ezen belül is kulcsfontosságú a nyersolaj- és a földgáz importja. A fűtőolajimport 1971 első tíz hónapjában 1,7 milliárd dollár értéket képviselt, egy év múltán viszont már 2,6 milliárdot. Ezért az amerikai kormány tervbe vette a bel­földi gázárak szabaddá tételét és a fel­színi szállítási díjak korlátozásának enyhítését. Washington egyre nagyobb súlyt he­lyez a mérleg javítása érdekében a mezőgazdasági exportra. Egyes jelenté­sek szerint a világ különböző országai­ban az USA mezőgazdasági cikkei iránt 20 milliárd dolláros kereslet mutatko­zik. Az agrárexport gyors ütemű növe­kedése azonban nem tudja ellensúlyozni a fűtőolajimportot. A fűtőolajimport állandó gyarapo­dását rossz szemmel nézik az amerikai kongresszusban is. A szenátus belügyi bizottsága bírálja az algériai és a szov­jet földgáz vásárlásának a tervét. A bi­zottság jelentése szerint a kormány ne ösztönözze a földgáz importját mindad­dig, amíg az belső forrásból alacsonyabb költséggel beszerezhető. Ellentámadással válaszolnak Nixon költségvetési tervezetére az amerikai kongresszus demokratapárti vezetői — jelenti a Reuter-iroda a költségvetés beterjesztésének utóhangjairól szóló tu­dósításában. A szenátus és a képviselő­ház demokratapárti tagjai között az öt­venes évek óta nem volt ekkora össz­hang. A két ház demokrata vezetőinek közös ülésén egyetértettek abban, hogy a kiadások nem haladhatják meg a 268,7 milliárd dollárt, de az összeget másként kell felosztani. Véleményük szerint a belföldi kiadásokat előnyben kell részesíteni a katonai és fejlesztési segély céljaira szánt kiadásokkal szem­ben. A résztvevők határozatot fogadtak el, amely szerint szenátusi,képviselő­­házi vegyes bizottságot állítanak fel, amely február 15-ig kidolgozza a De­mokrata Párt ellen­költségvetését. V. A. Szovjet—amerikai környezetvédelmi együttműködés Szovjet és amerikai tudósok megál­lapodást írtak alá a környezetvédelmi együttműködésről. Az aláírást egyhetes tárgyalássorozat előzte meg. Az ame­rikai szóvivő közlése szerint a megál­lapodás megkötését a tavalyi Nixon— Brezsnyev találkozón határozták el. A környezetvédelmi együttműködés része­ként kezdetben kicserélik a kutatási eredményeket, később pedig közös ku­tatási programot valósítanak meg. Moszkvában folytatódnak a tárgya­lások az Egyesült Államok és a Szov­jetunió halászati megállapodásainak megújításáról. Kamencev halászati mi­niszterhelyettes a szovjet delegáció ve­zetője üdvözölte az USA készségét an­nak megvitatására, hogy miként le­hetne elkerülni a halászhajók tengeri incidenseit. A miniszterhelyettes sze­rint a megállapodással elejét lehetne venni annak, hogy szovjet hajókat ön­kényesen kitiltsanak amerikai kikö­tőkből. (Reuter, TASZSZ) Kína több chilei rezet vásárol Kína az eredetileg tervezettnél való­színűleg több chilei rezet importál az idén — mondotta az Almeyda chilei külügyminiszter vezetésével Pekingben időző chilei delegáció egyik tagja. Al­meyda megbeszéléseket folytat Puj Hsziang-kuo kínai külkereskedelmi mi­niszterrel a gazdasági kapcsolatok bő­vítéséről. Kína a chilei réz harmadik legjelentősebb vásárlója, rézimportja általában eléri az évi 80 millió dollárt. A kínai külkereskedelmi miniszter egyébként kínai szakértők élén rövide­sen az osztrák fővárosba látogat, ahol az osztrák beruházási javak kínálatával ismerkedik majd. A hírt Staribacher osztrák kereskedelmi miniszter közölte. Az osztrák—kínai kapcsolatok fejlődése ellenére az osztrák külkereskedőknek csak szerény lehetőségeik vannak Kí­nában — mondotta Staribacher. Kína csak lassan iparosodik, és jelenleg nem akarja csökkenteni a mezőgazdasággal foglalkozók számát, ami a lakosság 85 százaléka, így lehet ugyanis zavartala­nul biztosítani a lakosság élelmiszerek­kel való ellátását. Másrészt Kína, mint ezt Csou En-laj miniszterelnök is han­goztatta, nem akar többet importálni, mint amennyi exportra képes. A kínai álláspont szerint sok hitel felvétele mértéktelenül megterhelné a jövő ge­nerációit is. Ez osztrák szempontból nem is olyan rossz — vélte Staribacher —, mert Ausztriának máris nagy nyu­gatnémet és japán versennyel kell szembenéznie. Ausztria számára egyál­talán nem lenne kedvező a verseny ki­­terjesztése a hitelügyletekre. (Reuter, DP­A) Brazília kereskedelme a szocialista országokkal A múlt év első 8 hónapjában meg­kétszereződött és 151 millió dollárt ért el a szocialista országokba irányuló brazil export. A Szovjetunióba irányuló kivitel 125 százalékkal, 64 millió dol­lárra emelkedett. Az előzetes tárgya­lások arra vallanak, hogy az év folya­mán aláírandó brazil—lengyel keres­kedelmi megállapodásban Lengyelor­szág növeli a dél-amerikai partnertől vásárolt textília mennyiségét. A brazil exportőrök küldöttségének tavaly októberben tett pekingi látoga­tása — amelyet idén júniusban való­színűleg megismételnek — arra ösz­tönzi a kereskedelmi köröket, hogy nyomást gyakoroljanak a kormányra, hogy teremtsék meg a hivatalos köz­vetlen kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatokat Kínával — írja a Finan­cial Times. A két­­ország közötti áru­csere-forgalom, amely főként brazíliai nyersanyagok kínai vásárlásából áll, közvetítőkön keresztül zajlik le. Brazília legnagyobb kereskedelmi partnere a Közös Piac. A múlt év első három negyedében az ide irányuló ex­port 48 százalékkal, 844 millió dollárra nőtt. A lengyel-norvég kapcsolatok Január eleje óta érvényes az új öt­éves lengyel—norvég kereskedelmi egyezmény, amely keretszerződésként fogja össze az évente aláírandó jegyző­könyveket. A két ország között egyide­jűleg tíz évre szóló ipari, gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési szerződés is létrejött. Norvégia szocialista kereskedelmi partnerei között Lengyelország jelenleg vezető helyet foglal el. A két ország közötti áruforgalom értéke a múlt év­ben kb. 100 millió dollár volt és a leg­újabb szerződések a forgalom további fejlődését biztosítják. A Norvégiába irá­nyuló lengyel export 60 százaléka hajó. Jelenleg 30 tengeri hajó készül Norvé­gia számára a lengyel hajógyárakban. Norvégiából Lengyelország ipari be­rendezéseket importál, többek között hús- és tejipari kombinátok részére. (Trybuna Ludu) VILÁGGAZDASÁG Tervek és teljesítésük I. Az európai szocialista országok tavalyi fejlődése Decemberben valamennyi KGST-országban jóváhagyták a múlt évi terv teljesítéséről szóló előzetes jelentést, s a parlamentek elfogadták az idei népgazdasági terv javaslatát. Valamennyi európai szocialista országban ked­vezően, vagy kielégítően zárult a folyó ötéves tervek második éve. Nem keletkeztek olyan feszültségek, mint például néhány évvel ezelőtt az NDK energiatermelése és fogyasztása, 1969—70-ben a csehszlovák fogyasztási cik­kek kereslete és kínálata között, vagy 1971-ben a magyar beruházásoknál. Ez egyben azt is jelenti, hogy 1973-ra vonatkozólag a tervekben az ötéves célkitűzésekhez képest jelentősebb módosításokra nem igen került sor, s hogy a középtávú tervek legalább teljesíthetők, ha nem túltelj­esíthetők. A legdinamikusabb növekedés mind az ipari termelésben, mind a mező­­gazdaságban Romániában volt megfi­gyelhető. Az ipari termelés 11,5—12 százalékkal emelkedett, s az a tény, hogy a felhalmozási hányad is itt volt a legmagasabb (30 százalék körül), bi­zonyítja, hogy ebben az évben sem tér­tek el az ötéves terv elsődleges céljától, a román gazdaság magasabb szintre­­ emelésétől. Az ipari termelésen belül a szerszámgépgyártás, az elektronikai ipar és a fémipar fejlődése volt igen gyors ütemű, a mezőgazdasági termelés bővítését pedig jelentős részben a nagy­szabású programmal, az öntözött terü­letek növelésével, a mezőgazdaság gépi felszereltségének növelésével, a műtrá­gyaellátás fokozásával érték el. Mindez nem jelenti azt, hogy az életszínvonal nem emelkedett. A lakosság pénzjöve­delmei nőttek, a minimális fizetés 1972- ben 800-ról 1000 lejre emelkedett. A fejlődéshez a munkatermelékenység mintegy 6 százalékos növekedésse, a gazdaságossági mutatók n­émi javulása járult hozzá. A nyugati adósságokat is csak kis mértékben csökkentették. Figyelemre méltók Lengyelország fej­lődési eredményei. Az ipari termelés két év óta gyorsított ütemben nö­vekszik (1972-ben elérte a 10 százalé­kot), a mezőgazdaság is jó eredmények­kel zárta az évet (a tervjelentés 7,5 szá­zalékos növekedéséről számol be). Len­gyelországban a B-szektor termelésének fokozódása a gyorsabb (10,7 százalék volt 1972-ben), az A-szektoré 9,3 száza­lékkal nőtt. Az átlagot meghaladó ütemben a gépipar és az élelmiszeripar termelése emelkedett. Az igen aktív be­ruházási tevékenység átgondolt terve­ken alapult, egyes kiemelt ágazatok — a vegyipar, a gépjárműgyártás, a textilipar, a hajóipar a közlekedés és szállítás, valamint az exportra és a bel­földi fogyasztói piacra termelő ágaza­tok — fejlesztésére az átlagosnál töb­bet fordítottak. Az életszínvonal emelé­sének az ötéves tervben kitűzött prog­ramját következetesen folytatják. A reálbérek az elmúlt két év alatt 13 szá­zalékkal lettek magasabbak, a lakosság jövedelmei kilenc hónap alatt — rész­ben a felvásárlási árak emelése foly­tán — 12 százalékkal. Az alapvető lét­­fenntartási cikkek ára még mindig rög­zített, a belső piac szilárd, az üzletek árukínálata bővült — részben import révén —, az elkölthetetlen pénzösszegek csökkentek. A külkereskedelmi forga­lom bővülése is jelentős: az export 15, az import 20 százalékkal növekedett, jóval gyorsabb ütemben, mint a koráb­bi ötéves terv éveiben (évi 9,9, illetve 8,9 százalék). Az importon belül igen nagy szerepe volt a gépimportnak, főleg a tőkés gépimportnak. Ez, de az egész külkereskedelmi forgalom fejlődése je­lentős mértékben hozzájárult a gazda­ságfejlődés lendületéhez. A belső mun­kaerőtartalékok és gazdaságszervezési lehetőségek mellett a KGST-bank és a tőkésországok hitelei nyújtanak lehető­séget az átlagosnál gyorsabb fejlődésre. Bulgária ipari termelése 1972-ben 7,8 százalékkal növekedett, valamivel las­sabban, mint egy évvel korábban. Jobb eredményeket ért el viszont a mezőgaz­­daság. Az iparon belül a vegyipar, a fémfeldolgozó ipar és a gépipar fejlő­dött leggyorsabban, a könnyűipar és az élelmiszeripar termelése csökkent, vagy alig fejlődött. A beruházások 1971. évi 1,7 százalékos növekedésével szem­ben tavaly nyolc hónap alatt 16,1 százalékkal nőttek. Az életszínvonal emelkedésére a reálbérek 4,6 százalékos (a tervben 4,2 százalék állt) és a kiske­reskedelmi forgalom 6,5 százalékos emelkedéséből következtethetünk. A gazdaságfejlődés tartalékait, amelyből 1972-ben is merítettek, a mezőgazda­ságból az iparba átvándorlók nagy szá­mában, a gazdálkodás hatékonyabbá tételét szolgáló átszervezésekben és bi­zonyos mértékben a külkereskedelem passzív szaldójában találjuk. Az NDK gazdaságának fejlődését 1972-ben az egy évvel korábban meg­bomlott népgazdasági arányok helyre­­állítását célzó gazdaságpolitika határoz­ta meg. A statisztikai hivatal meg­fogalmazása szerint a „konszolidáció és a fellendülés” éve volt a tavalyi. Az ipari termelés múlt évi 5,5—5,8 száza­lékos emelkedése, a mezőgazdasági ter­melés 5 százalékos növekedése az úgy­nevezett struktúra-meghatározó ágaza­tok és az ezekhez beszállító ágazatok között már létrejött viszonylagos egyen­súlyt jelzi. Erre utal a beruházások — még viszonylag mérsékelt ütemű — 3 százalékos növekedése is, amely azokat az ágazatokat részesíti előnyben, ame­lyek korábban a legtöbb gondot okoz­ták: az energiatermelést, az építőipart és a könnyűipart. A múlt évi terv má­sik súlypontja a fogyasztási cikkeket termelő ágazatok fejlesztése. A lakosság pénzbevételeinek 5,6 százalékos növe­kedése, a kiskereskedelmi forgalom 6 százalékos bővülése (ez utóbbi nem füg­getlen Lengyelország és az NDK hatá­rainak megnyitásától a turistaforgalom előtt) arra utal, hogy az életszínvonal emelésének az öt évre előirányzott gyors ütemű növelését továbbra is szem előtt tartják. A külkereskedelmi for­galom is nőtt, méghozzá jelentős mér­tékben, 14,3 százalékkal, ezen belül az import bővülése gyorsabban, mégpedig a tőkés import, feltehetőleg elsősorban a két Németország közötti javuló kap­csolatok következtében. Az export nö­vekedése 12,8 százalék volt, szocialista viszonylatban jelentős aktívumot ért el. Csehszlovákiában az ipar az 1971. évihez hasonló ütemben fejlődött — 6,4 százalékkal — a mezőgazdasági terme­lés viszont jóval lassabban, 1,4 száza­lékkal. (Az állattenyésztés 4,2 száza­lékkal bővült.) A vegyipari termelés, az ércbányászat és az építőipar terme­lése meghaladja az átlagos szintet, épp úgy, mint a villamosenergia-termelés. Ezáltal enyhült, de nem szűnt meg az energiaellátásban mutatkozó feszültség. A gépipar számai nem érik el a ter­vezettet. Lényegében Csehszlovákiá­ban még mindig a konszolidáció gaz­daságpolitikáját folytatják. Az ipar szerkezeti átalakítása és a gazdálkodás hatékonyságának fokozásában az el­múlt években keveset léptek előre, noha az utóbbiról sok szó esett. A be­ruházások 8,3 százalékos növekedése azonban arra mutat, hogy a gazdasági vezetés egyre kevésbé tartja fontos­nak a stabilizációs intézkedéseket szük­ségszerűen kísérő restrikciós politikát. A lakosság pénzbevételei félév alatt 5,8 százalékkal nőttek, és körülbelül hasonló mértékben bővült a kiskeres­kedelmi forgalom is, az áruellátás ész­revehetően javult. Az export 5,9 szá­zalékkal bővült az import 4,6 százalék­kal. A szocialista országokba irányuló export 9,8 az onnan származó import 7,8 százalékkal nőtt. A kereskedelmi mérleg aktívuma a tőkés import némi csökkenése révén következett be. Tibor Ágnes Ausztrália alkalmazkodik új helyzetéhez Tegnap érvényét vesztette Ausztrália és Nagy-Britannia preferenciális ke­reskedelmi egyezménye, Anglia közös piaci csatlakozása miatt. A megváltozott helyzethez Ausztrália két, a külkereskedelmet alapjában érintő intézkedéssel alkalmazkodik: mától kezdve felszabadította a 7,5 szá­zalékos importvám alól az elhalt nem­zetközösségi preferenciarendszeren kí­vüli országokból származó termékeket. A canberrai kormány bányászati és energiaügyi minisztere ugyanakkor be­jelentette, hogy a nyers és feldolgozott ásványi kincsek kivitelét központi el­lenőrzés alá kívánják vonni. Cairns külkereskedelmi miniszter kö­zölt részleteket az importvám megszün­tetéséről. Elmondotta, hogy e lépés je­lentős megtakarításra ad lehetőséget az ausztrál ipar számára, az importőrök­nek pedig megnyitja az utat, hogy ott vásároljanak, ahol az adott termék a legolcsóbban szerezhető be. Az importkorlátok széles körű lebon­tása alól kihagyták azokat a terméke­ket, amelyek versenyt jelenthetnének az ausztráliai piacon a Kanadából és az Új-Zélandból származó áruknak. E két országgal ugyanis Ausztráliának külön kereskedelmi egyezménye van. Connor bánya- és energiaügyi mi­niszter, aki az ásványi kincsek kivite­lének ellenőrzését jelezte, elmondotta, hogy jelenleg csak bizonyos ásványok, így az uránium és egyéb rádióaktív anyagok, vasérc, peletizált vas, az ásványi homok, a réz és egyes nikkel­­típusok esnek exportkorlátozás alá. Közölte még, hogy a szövetségi kor­mány felhatalmazást kapott, hogy meg­beszéléseket folytasson Ausztrália egyes államainak, tőkéseinek és szakszerve­zeteinek képviselőivel a bányszati ipar további fejlesztéséről. Az ásványi anyagok kivitelét érintő intézkedés rendkívüli fontosságára való tekintettel előzetesen tájékoztatták róla a legnagyobb vevőországok: Japán, Anglia, az NSZK, Olaszország, Fran­ciaország, az Európai Gazdasági Közös­ség és az Egyesült Államok kormá­nyát, illetve gazdasági vezető köreit. Az érvényben levő szerződéseket telje­sítik, de „a későbbiekben azok újra­tárgyalását kérhetjük”, jelentette ki Connor. (Reuter)

Next