Világgazdaság, 1973. április (5. évfolyam, 65/1067-81/1083. szám)
1973-04-03 / 65. (1067.) szám
MAGYAR GAZDASÁG - VILÁGGAZDASÁG Atallca Tribüne Az Egyesült Államok 1971—72-ben hirtelen és egyoldalú döntéseivel Japánban olyan megdöbbenést keltett, melyet méltán neveztek el „Nixonsokknak”. Így Nixon elnök Japán szövetségesének megkérdezése nélkül határozta el pekingi látogatását, hozta meg súlyos valutáris döntéseit és vezette be az időleges beviteli korlátozásokat. Ezek a döntések megrendítették Japánnak az USA-hoz való kapcsolataiba vetett bizalmát. A bizalomnak gyengülése következtében az USA ez idei valutáris döntése már nem okozott Japánban nagyobb felindulást. Annál nagyobb változást hozott a két ország viszonyában Japánnak az a hirtelen felismerése, hogy Amerika valójában sokkal gyengébb, mint amilyennek tartották. Ez pedig a japán köztudatban olyan meglepetés erejével hatott, hogy ezt tekintik a tulajdonképpeni és legnagyobb „Nixonsokknak”. Erről szólva Sasuhiro Nakaszone japán külkereskedelmi és iparügyi miniszter megállapította, hogy a dollár helyzete gyenge, az USA-ban infláció van, a termelékenység és a teljesített munkaórák száma csökken, a Japánnak szállított amerikai áruk minősége pedig gyengül. A japánokat meglepi az is, hogy az USA mennyire nem boldogul multinacionális konszernjeivel. Ezzel szemben Nakaszone pozitívan értékelte, hogy az USA ösztönzi a japán tőke Amerikában való befektetéseit, ez ugyanis mindkét országnak egyaránt érdekében áll. A cikkíró szerint a japán miniszter nyilatkozatából két ellentétes folyamat- A VILÁGSAJTÓBÓL Japán most élte át az igazi „Nixon-sokkot” rá lehet következtetni. Egyfelől elképzelhető, hogy Japánnak az USA-ban való tőkebefektetései révén a két ország gazdasági összefonódása és egymásra utaltsága növekedni fog. Másfelől azonban az is lehetséges, hogy ha egyszer Japán az USA-t már nem tekinti a leggazdagabb és leghatalmasabb országnak, úgy lazítani fogja hozzá való viszonyát és a mai „ötpólusú” világ adottságaihoz képest fogja megváltoztatni külső kapcsolatait. Nakaszone szerint a japán—amerikai kereskedelmi forgalom tavaly megközelítette a 15 milliárd dollárt, míg a Szovjetunióval és Kínával lebonyolított forgalom ennél számottevően kisebb volt. A miniszter úgy véli, hogy a szovjet—japán kereskedelmi forgalmat lehetséges 3—4 milliárd dollárra, a kínai—japán forgalmat pedig 3 milliárd dollárra növelni, feltéve, hogy Japánnak a Szovjetunióval sikerült megállapodni a szibériai kőolaj- és gázlelőhelyek kiaknázására vonatkozólag, valamint hogy Kína képes lesz kőolajtermelését Santungban és az északkeleti tartományokban megfelelően felfuttatni. Japán tudatában van az energiaválság kiéleződésének. Ez a felismerés gyorsíthatja a Szovjetunióval és Kínával való gazdasági kapcsolatok fejlődését, ezzel pedig együtt járhat a politikai közeledés is. A jövő fogja megmutatni, hogy Japán az USA-val való szoros gazdasági kapcsolatok folytatásának, avagy a politikai enyhülés nyomán a két szocialista hatalommal való fokozott együttműködésnek útját fogja-e választani. (1973. március 23.) Handelsblatt DEUTSCHE WIRTSCHAFTSZEITUNG Industriekurier Panama évek óta követeli a csatornaövezettől az Egyesült Államokkal kötött szerződés revízióját. Torrijos tábornok, aki 1968-ban vette át a hatalmat, és kormányzatát a múlt év közepén törvényesítette, a következő alapelvekből indul ki. Panama nem hajlandó a szerződést örök érvényűnek tekinteni, azt követeli, hogy az ország kapja viszsza a Panamát két részre vágó, 1687 négyzetkilométer területű csatornaövezet feletti hatalmat, és a csatornadíjból kapjon az eddiginél magasabb részesedést. Valóban igen csekélynek tűnik az a 2 millió dollár, amit Panama a körülbelül 100 millió dollárnyi csatorna használati díjakból kap. Az amerikaiak azonban felszámítják azt a 160 millió dollárt is, ami évente mint indirekt bevétel jelentkezik. Ez a panamai nemzeti összterméknek körülbelül egyharmada. Vitathatatlan a 90 kilométer hosszú, 370 millió dollárért, 10 évi építés után 1914-ben elkészült csatorna jelentősége, mely Colont Panama Cityvel, azaz a Karib-tengert a Csendes-óceánnal köti össze. Nemcsak a New York és San Francisco közötti tengeri utat rövidíti meg 7800 tengeri mérfölddel, hanem igen nagy megtakarítást eredményez a fuvardíjak tekintetében is. Az átlagosan 25 ezer nyugatnémet márka, amibe egy hajó átkelése kerül, csak egynyolcadát teszi ki annak a szállítási költségnek, amit a Hoorn-fok körül való hajózás jelentene. A csatorna, amely naponta körülbelül 35 hajót bocsát keresztül, a mai követelményeknek már nem felel meg. A problémák nemcsak abból adódnak, hogy a hajóknak több órás várakozással kell számolniuk, hanem abból is, hogy ma sok olyan hajó van, mely a A panamai vita gazdasági vonatkozásai zsilipeken nem tud átjutni. A három csatornazsilipnek mindkét irányban összesen hat kamrája csak 304,79 méter hosszú és 33,52 méter széles. A nagyobb hajók száma már meghaladta az ezret, és évről évre sürgetőbb, hogy egy, a mammuthajók számára is alkalmas új csatornát építsenek. Az ilyen, körülbelül 3 milliárd dolláros, terv anyagi feltételeit elsősorban az USA és esetleg Japán biztosíthatná. Az Egyesült Államok Panamának az idén 22 millió dolláros támogatást szándékszik nyújtani, ami az 1,5 millió lakost számláló ország számára viszonylag nagy összeg. Ezenkívül az amerikai magánberuházások is sokban hozzájárulnak az ország iparosodásához. Panama egyébként, nemzeti össztermékének évenként több mint 8 százalékos növekedésével, Latin-Amerikában Brazília után e tekintetben a második helyen áll. Különösen figyelemre méltó az ipar részesedésének a növekedése. A jövőben már nemcsak a banántermelés, a csatornaövezet számára végzett szolgáltatások és a csatornadíjak lesznek Panama gazdaságának meghatározó tényezői. Az adókedvezmények és a vámmentesség lehetővé tette, hogy eddig több mint 600 termelő és kereskedelmi vállalat a kormány által létrehozott coloni szabadkereskedelmi övezetbe települjön, ahonnan a latin-amerikai piacot és a csatornát átszelő hajókat látják el. Hongkong után Colon már a második helyet foglalja el a szabadkereskedelmi központok forgalma tekintetében. Különösen erősen fejlődött a bankszektor, Panama jelentős helyet foglal el a nemzetközi pénzügyi életben is. (1973. március 22) le ■ moci MONITEUR DU COMMERCE INTERNATIONAL Portugália egyetlen vonatkozásban előzi meg a többi tőkésországot: a lakosság létszáma 10 év óta folyamatosan csökken — évi mintegy 2 százalékkal. Ez csak fokozza az ország amúgy sem csekély gazdasági bajait, mivel rohamos béremelkedést és nyugtalanító ütemű inflációt idézett elő. A külföldön munkát vállaló portugálok jó része képesített munkaerő, és ezek hiánya érzékenyen érinti a hazai korszerű iparágakat. Másrészről viszont kétségtelen tény, hogy a 2 milliónyi kivándorolt portugál vendégmunkás által 1971-ben hazautalt 14,3 millió escudo (190 millió francia frank) jótékonyan befolyásolta a fizetési mérleg alakulását, a láthatatlan export értékének kétharmadát alkotva. Így az a paradox helyzet állt elő, hogy a gazdasági expanziót a népesség csökkenése váltotta ki. Ennek azonban a kormányzat mindenképpen gátat kíván vetni. Tavaly júniusban kereskedelmi egyezményt kötöttek a Közös Piaccal, ugyanakkor hozzáláttak az ország gazdasági életének korszerűsítését és európai szintre emelését célzó negyedik gazdasági terv kidolgozásához. A célok kitűzését illetően felmerülő problémák többrétűek. Először is a jelenlegi elavult hivatali apparátus működését kell hatékonyabbá tenni. Hozzá kell látni az oktatásban való lemaradás A portugál gazdaság korszerűsítését tervezik megszüntetéséhez; fokozni kell a termelékenységet, melynek jelenlegi alacsony szintje a szakmai képzés elhanyagolásának következménye; gátat kell vetni a munkások tömeges emigrációjának; és végül az inflációnak. Az árak emelkedése — különösen az élelmiszereké — és a megélhetési költségek súlyosbodása ugyanis Portugáliát sem kerülte el. Az ország korszerűbben gondolkodó gazdasági szakemberei a protekcionista elveket valló és még mindig gyarmati orientációjú konzervatív elemekkel ellentében elengedhetetlennek tartják a beruházások fokozását az alapvető szektorokban, így a kőolajtermelésben, petrokémiában, szállításban, valamint a közmunkák, a villamosítás és a kohászat területén. Ily módon az ország ipari struktúrája csaknem teljesen átalakulna, további fejlődését pedig elősegítené a külgazdasági kapcsolatok bővülése. A fejlesztés idegen tőke segítsége nélkül nem képzelhető el. A portugál kormányzat utóbbi időben folytatott iparpolitikájának része az is, hogy nagyobb liberalizmust mutat a gazdasági élet csaknem minden területén történő külföldi beruházásokkal szemben, kivételt csak a védelmi érdekeket érintő és az alapvető iparágak képeznek. (1973. évi 25. szám) íny.wn Magyar Kereskedelmi Kamara gemmi........ Az Athéni Kereskedelmi és Iparkamara elnökének nyilatkozata A múlt héten görög kereskedelmi delegáció tartózkodott Budapesten. A küldöttség vezetője Jean Canellopoulos, az Athéni Kereskedelmi és Iparkamara elnöke volt Hétfőn utaztak el Magyarországról. Távozásuk előtt munkatársunknak nyilatkozott Jean Canellopoulos a két ország kamarájának együttműködéséről és a magyar—görög árucsere-forgalomról. Milyen módot lát legalkalmasabbnak a mérlegben mutatkozó passzívumok kiegyenlítésére? — Kétféle lehetőség kínálkozik. Az egyik: visszafogni a magyar áruk behozatalát, de ezt semmiképpen nem szeretnénk, mert a kétoldalú árucsere növelését kívánjuk biztosítani. De azért sem, mert olyan hasznos üzleteket kötöttünk már Magyarországgal, mint a nemrégiben aláírt 5 millió dolláros szerződés. Ennek alapján a Görög Államvasutak Diesel-mozdonyokat, motorkocsikat importál Magyarországról. A görög Elektromos Művek ugyancsak nagy összegben vásárolt magyar berendezéseket az áramszolgáltatás biztosításához. A másik út: saját kivitelünk további növelése. Részben ezért is jöttünk Magyarországra. Milyen görög áruk exportjára gondolnak, és mennyire befolyásolja az értékesítést az a kedvezmény, amit más országokba eladott áruk után élveznek? — Hazánk, mint a Közös Piachoz társult ország, bizonyos vámelszámolási és egyéb intézkedések következtében előnyösebben értékesíthet az Európai Gazdasági Közösség országaiban. Ez azonban nem nagyon tükröződik kivitelünkön, hiszen a Közös Piac részaránya csak 40 százalék. A szocialista államokkal kapcsolatban még nagyon sok kiaknázatlan lehetőség kínálkozik. Magyarországra például mindössze 12 millió dollárért szállítunk évi 830 millió dolláros összexportunkkal szemben. Ezen belül is magyarországi exportunkban az agrártermékek vannak többségben. Célunk hogy ezeket a cikkeket visszaszorítsuk, illetve az árstruktúrát kiszélesítsük. Ezért most a következő ajánlattal jöttünk: mivel nálunk magánkézben van az ipar és a kereskedelem, továbbá nagyon sok a kisebb cég, nagy szerepe lehet a piackutató és információt szélesítő utazások megszervezésének. Mi most meghívtunk a magyar importőrök közül néhányat, nézzenek körül nálunk, milyen görög árucikkre lenne szükségük. Ami a kedvezmény ösztönző hatását illeti — igaz, hogy a mi exportőreinknek kényelmesebb a közös piaci országokba eladni —, szerepét nem tarthatjuk jelentősnek. Ennél fontosabb, hogy a leértékelés folytán termékeink sokkal exportképesebbek, mint azelőtt, és ha a magyar importőrök nemcsak a cikkeket, de azok árait is megismerik, feltehetően szívesebben vásárolnak ezentúl nálunk, mint eddig. Érdemes felhívni a figyelmet arra is, hogy Jugoszláviával is klíringelszámolásban voltunk a múlt évben, akárcsak Magyarországgal, és a múlt évi 12 millió dolláros magyar exporttal szemben Jugoszláviába mintegy 50—60 millió dollár értékű árut szállítottunk. Gondolom, ha az összehasonlításnál figyelembe is vesszük, hogy Jugoszlávia a nagyobb, mégis világosan kirajzolódik, milyen perspektívái lehetnek a magyar—görög árucsere-forgalomnak. Milyen a görög kamarai szervezet, és hogyan tudja segíteni a görög cégek külkereskedelmi tevékenységét? — Az országban összesen 40 kisebbnagyobb területi és városi kamara működik. Ebből a legszámottevőbb az athéni székhellyel működő szervezet, amelynek én vagyok a vezetője. Mintegy három éve alakult meg a Kereskedelemfejlesztő Tanács (Export Promotion Council), amely az olasz ICE-hez hasonlóan összekötő kapocs a kamarák és a minisztérium között. Feladatköre is azonos. Nagyrészt állami támogatással, kis részben a kamarák finanszírozásával dolgozik. Egyébként ennek a szervezetnek is én vagyok az alelnöke. Kettős szerepben jöttem tehát Önökhöz, hogy küldöttségünkkel megkeressük a módját a kereskedelmi mérleg kiegyensúlyozásának — fejezte be nyilatkozatát Jean Canellopoulos, R. J. lii ELEKTROIMPEX bemutatója Moszkvai tudósítónktól. Előzetes sajtókonferencián számoltak be Moszkvában arról, hogy április 10-én megnyílik az ELEKTROIMPEX hagyományos kiállítása. A külkereskedelmi vállalat 16 belföldi termelőpartnerének gyártmányait vonultatja fel. Az ELEKTROIMPEX legnagyobb exportpiacán tavaly mintegy 20 millió rubel volt az összárucsere-forgalom, s ennek körülbelül 60 százaléka magyar eladás. A kiállítás célja kettős: kereskedelmi-üzleti tárgyalásokat folytatni az 1974-es év várható árucsere-forgalmáról, és megvitatni további megbeszéléseken, hogyan bővíthetők a kooperációs kapcsolatok a magyar és szovjet vállalatok között. Gasztronómiai hetek Moszkvában Moszkvai tudósítónktól. Viszonzásként a Magyarországon 1971- ben rendezett grúz, és a tavalyi orosz konyha hetére, most április 10-ig magyar gasztronómiai napokat tartanak Moszkvában. A PANNÓNIA Vállalat a magyar étel- és italkülönlegességek bemutatása mellett felhasználja az alkalmat, hogy tapasztalatadással tovább gazdagítsa a szovjet receptek körét. Érdekes javaslat az is a sajtókonferencián magyar részről: rendezzenek ezentúl évente Magyarországon egy-egy nemzetiség konyhaművészetét bemutató gasztronómiai napokat, cserébe pedig tartsák meg a magyar konyha hetét a szovjet köztársaságokban. 1973. ÁPRILIS 3. A VOR szállításai külföldre A Vörös Október Férfiruhagyár, népszerűbb nevén a VOR, öt gyáregységében készítenek öltönyöket, zakókat, nadrágokat stb. A vállalat össztermelésének körülbelül 60 százalékát exportálja a HUNGAROTEX segítségével. A múlt évben 82 millió forint értékű árut adtak el Hollandiába, Angliába, Franciaországba és az NSZK-ba, és 275 millió forintért a Szovjetunióba. A gyár vezetői az idén növelni kívánják a hazai textíliákból feldolgozott késztermékek kivitelét és ezzel egyidejűleg csökkenteni a bérmunkavállalások mennyiségét. A direkt export, mint ismeretes, lényegesen gazdaságosabb, de ehhez segíteniük kell a textilanyagok gyártóinak is. Pillanatnyilag gondot okoz ugyanis, hogy a feldolgozásra beszerzett textilanyagok minősége nem kifogástalan minden esetben, szövési hibák miatt csak egy részüket lehet késztermékként exportálni. További gond, hogy a hazai textilipar sok esetben nem tudja időre szállítani a külföldi vevőknek a mintavégeket. Ezek hiányában pedig meghiúsulhatnak az exportszerződések. A hatékonyabb export érdekében a géppark felújításán kívül ez év július 1-től a VOR székesfehérvári gyáregysége is termelni fog kivitelre a tőkésországokba. Természetesen gondot fordítanak a szocialista államok igényeinek kielégítésére is: a Szovjetunióban az idén új trevizaanyaggal jelentkeznek. Az 1972. évi népgazdasági terv alapvető célkitűzése volt a népgazdaság általános egyensúlyi helyzetének javítása. Ez — a negyedik ötéves terv általános irányelveivel összhangban — még fokozottabban megköveteli a külkereskedelem területén a gazdaságosság és hatékonyság fokozását, az export áruszerkezetének megfelelő átalakítását, a temetési kooperációk és termékcserék útján elérhető előnyök jobb kihasználását. Milyen mértékben, milyen lehetőségek kihasználásával, milyen eszközökkel, intézkedésekkel törekedtek e célok megvalósítására a 45 százalékban exportra termelő Ganz Műszer Műveknél, erről tájékoztat dr. Dunajszki András vezérigazgató. Vállalatunknál az elmúlt évben a nyereség növelésének legfőbb forrása, az exportgazdaságosság fokozása volt. Az erre vonatkozó kormányhatározat megvalósítására elsősorban éppen a nyereségérdekeltség ösztönzött. A kivitel nagyobb hányadát képviselő dollárexport gazdaságossága javult, megközelítően 13—14 százalékkal. A tényleges javulás még ennél is nagyobb, hiszen ellensúlyozta a dollárdevalválás negatív hatását is. Mindenekelőtt az árammérők és a villamosműszerek tőkés exportjának devizakihozatala mutatott javulást. Szocialista viszonylatban a gazdaságosság fokozását nem tűztük ki célul, hiszen ezek az országok egymással rögzített árakon kereskednek. Elég jelentős feladat a szint tartása is, ami megköveteli az évről évre rendszeresen emelkedő belföldi árak kedvezőtlen hatásának közömbösítését. A gazdaságosságra a kb. 7 százalékos volumenemelkedés már önmagában előnyösen hatott, hiszen a fix költségek arányának csökkenése következtében a devizakihozatal is javul. Hozzájárult ehhez a kivitel termékösszetételének változása is. Mindenekelőtt az élőmunkaigényes termékek értékesítése fokozódott, így az árammérők közül az ipari fogyasztásmérőké és a laboratóriumi műszereké. Az export piaci megoszlásának változása csak mérsékelten éreztette hatását. Jelentős előnyök származtak azonban tőkés viszonylatokban az árak emeléséből, amelyre állandó törekvés van, hiszen természetesen igyekezni kell lépést tartani a tőkés inflációval. A dolláreladási árakat 10—15 százalékkal sikerült emelni, tehát a devalválás hatásának ellensúlyozásán túlmenően is kihasználtuk azt, ha valamely piacon kisebb volt az alacsony árral jelentkező versenytársak befolyása. Míg korábban csak az egyes gyártmánycsoportok gazdaságosságát értékeltük, most már gyártmánymélységig történnek a felmérések. Ipari műszerekből például 500 alaptípus készül, valamennyinek értékeljük a gazdaságosságát többféle mutató alapján rangsorolva azokat. Ezek a mutatók: az egyes termékeknél a fedezetnek az eladási árhoz való viszonya; az egy normaórára jutó fedezet nagysága; ennek a vállalati átlagos egy normaórára jutó fedezethez való viszonya; az önköltség és az eladási ár különbsége, a devizatermelési mutatók, az állami támogatás figyelembevételével és anélkül. Miután az értékelés csak nemrég kezdődött, a tisztánlátáshoz még hosszabb időre van szükség. A vállalatnak ráfizetéses terméke nincs, a termelési arányokat mindenekelőtt a nagyobb nyereséget hozó gyártmányok javára érdemes módosítani. A kevésbé jövedelmező termékek gyártását sem lehet azonban megszüntetni, hiszen közülük sok a felhasználó hazai vállalatok gyártmányaiba rekonstruált alkatrész, a tőkés versenytárgyalásokon szintén szükségessé válhat a kevésbé jövedelmező termékek ajánlása is. Előfordul, hogy a gazdaságosság romlásáért bőven kárpótolja a vállalatot a forgalomemelkedés többletnyeresége. Érdemes lehet engedményeket tenni az új termékek bevezetése érdekében is. Ez — többek között a magasabb önköltség miatt — gazdasági áldozatokat kíván, hiszen a piac megszerzése még akkor is nehézségekkel jár, ha az új termék az eddigieknél jóval többre képes. A gazdaságos termékszerkezet tehát nem lehet öncél, mindenekelőtt a stabil rendelésekre, az állandó vevőkör kiépítésére, illetve megtartására kell törekednie a vállalatnak, természetesen úgy, hogy a gyártott áruösszetétel és a piaci igények összhangját a lehető legkedvezőbb gazdaságosság mellett teremtsék meg. A tőkés relációjú üzleti tevékenység, a jól megszervezett széles ügynöki hálózattal, jó hagyományaival ezen a téren további javulás lehetőségét ígéri. Kevésbé mondható el ez a szocialista országokba irányuló kivitelre. Ezeknél fékezően hat az erősen párhuzamos gyártás, a szakosítás lassú előrehaladása — fejezte be dr. Dunajszki András. Sz. M. Gazdaságosabb a Ganz Műszer Művek kivitele ■■■Ilii KOOPERÁCIÓ Közös alkatrészgyártás Magyarországon az alkatrészgyártás nem tudja követni a híradástechnika, a műszeripar és más ágazatok gyorsan növekvő igényeit. A fejlesztést külföldi kooperációkkal, know-how átvételével lehet gyorsítani. A Kontakta Alkatrészgyár április 1-vel indítja meg azt a három évre szóló kooperációs gyártást, amelyet tűzhelykapcsolók előállítására írt alá a nyugatnémet Creefs céggel. Évente 250 ezer márka kölcsönös forgalom várható, de a későbbiek során a megállapodást kiterjeszthetik egyéb műszerkapcsolók közös gyártására is. A nyugatnémet cég szerelő szalagot és alkatrészt szállít. Jelenleg Magyarországon csak összeszerelés folyik, de később a Kontakta maga is gyárt önállóan egyes alkatrészeket. A gyár egy másik jelentős szerződést is aláírt már. Eszerint a francia Locapex cégtől csatlakozó család know-howját vásárolták meg. 1974-ben kezdődik a gyártás. •»- Csehszlovák gyártmányú betonkeverőket állítanak üzembe rövidesen a Fejér megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Kétszázezer férfiinget gyárt NDK- beli rendelésre a Férfi Fehérneműgyár bajai gyáregysége. •»- Huszonkét darab Ausztriából vásárolt konfekcióipari gépet helyeztek üzembe. Húszfajta műveletet végző belga gyártmányú automata berendezés kezdte meg működését az Ajkai Üveggyárban. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp., V. Dorottya u. 6. IV. em. Levélcím: 1397 Budapest, Pf. 534. Telefon: 183-860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc igazgató Kiadóhivatal, Bp. 1085 Blaha Lujza tér 1-3. Levélcím: 1959 Budapest Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 73-2180/3-04 Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008