Világgazdaság, 1973. április (5. évfolyam, 65/1067-81/1083. szám)

1973-04-03 / 65. (1067.) szám

MAGYAR GAZDASÁG - VILÁGGAZDASÁG Atall­ca Tribüne Az Egyesült Államok 1971—72-ben hirtelen és egyoldalú döntéseivel Ja­pánban olyan megdöbbenést keltett, melyet méltán neveztek el „Nixon­­sokknak”. Így Nixon elnök Japán szö­vetségesének megkérdezése nélkül ha­tározta el pekingi látogatását, hozta meg súlyos valutáris döntéseit és ve­zette be az időleges beviteli korlátozá­sokat. Ezek a döntések megrendítették Japánnak az USA-hoz való kapcsola­taiba vetett bizalmát. A bizalomnak gyengülése következté­ben az USA ez idei valutáris döntése már nem okozott Japánban nagyobb felindulást. Annál nagyobb változást hozott a két ország viszonyában Japán­nak az a hirtelen felismerése, hogy Amerika valójában sokkal gyengébb, mint amilyennek tartották. Ez pedig a japán köztudatban olyan meglepetés erejével hatott, hogy ezt tekintik a tulajdonképpeni és legnagyobb „Nixon­­sokknak”. Erről szólva Sasuhiro Naka­­szone japán külkereskedelmi és ipar­ügyi miniszter megállapította, hogy a dollár helyzete gyenge, az USA-ban infláció van, a termelékenység és a tel­jesített munkaórák száma csökken, a Japánnak szállított amerikai áruk mi­nősége pedig gyengül. A japánokat meglepi az is, hogy az USA mennyire nem boldogul multinacionális konszern­jeivel. Ezzel szemben Nakaszone pozitívan értékelte, hogy az USA ösztönzi a japán tőke Amerikában való befektetéseit, ez ugyanis mindkét országnak egyaránt érdekében áll. A cikkíró szerint a japán miniszter nyilatkozatából két ellentétes folyamat- A VILÁGSAJTÓBÓL Japán most élte át az igazi „Nixon-sokkot” rá lehet következtetni. Egyfelől elkép­zelhető, hogy Japánnak az USA-ban való tőkebefektetései révén a két ország gazdasági összefonódása és egymásra utaltsága növekedni fog. Másfelől azon­ban az is lehetséges, hogy ha egyszer Japán az USA-t már nem tekinti a leg­gazdagabb és leghatalmasabb ország­nak, úgy lazítani fogja hozzá való vi­szonyát és a mai „ötpólusú” világ adott­ságaihoz képest fogja megváltoztatni külső kapcsolatait. Nakaszone szerint a japán—amerikai kereskedelmi forgalom tavaly megköze­lítette a 15 milliárd dollárt, míg a Szovjetunióval és Kínával lebonyolított forgalom ennél számottevően kisebb volt. A miniszter úgy véli, hogy a szovjet—japán kereskedelmi forgalmat lehetséges 3—4 milliárd dollárra, a kínai—japán forgalmat pedig 3 milliárd dollárra növelni, feltéve, hogy Japán­nak a Szovjetunióval sikerült megálla­podni a szibériai kőolaj- és gázlelőhe­lyek kiaknázására vonatkozólag, vala­mint hogy Kína képes lesz kőolajter­melését Santungban és az északkeleti tartományokban megfelelően felfuttatni. Japán tudatában van az energiavál­ság kiéleződésének. Ez a felismerés gyorsíthatja a Szovjetunióval és Kíná­val való gazdasági kapcsolatok fejlődé­sét, ezzel pedig együtt járhat a politikai közeledés is. A jövő fogja megmutatni, hogy Japán az USA-val való szoros gaz­dasági kapcsolatok folytatásának, avagy a politikai enyhülés nyomán a két szo­cialista hatalommal való fokozott együttműködésnek útját fogja-e válasz­tani. (1973. március 23.) Handelsblatt DEUTSCHE WIRTSCHAFTSZEITUNG Industriekurier Panama évek óta követeli a csatorna­övezettől az Egyesült Államokkal kö­tött szerződés revízióját. Torrijos tábor­nok, aki 1968-ban vette át a hatalmat, és kormányzatát a múlt év közepén törvényesítette, a következő alapelvek­ből indul ki. Panama nem hajlandó a szerződést örök érvényűnek tekinteni, azt követeli, hogy az ország kapja visz­­sza a Panamát két részre vágó, 1687 négyzetkilométer területű csatornaöve­zet feletti hatalmat, és a csatornadíjból kapjon az eddiginél magasabb része­sedést. Valóban igen csekélynek tűnik az a 2 millió dollár, amit Panama a körül­belül 100 millió dollárnyi csatorna használati díjakból kap. Az amerikaiak azonban felszámítják azt a 160 millió dollárt is, ami évente mint indirekt bevétel jelentkezik. Ez a panamai nem­zeti összterméknek körülbelül egyhar­­mada. Vitathatatlan a 90 kilométer hosszú, 370 millió dollárért, 10 évi építés után 1914-ben elkészült csatorna jelentősége, mely Colont Panama Cityvel, azaz a Karib-tengert a Csendes-óceánnal köti össze. Nemcsak a New York és San Francisco közötti tengeri utat rövidíti meg 7800 tengeri mérfölddel, hanem igen nagy megtakarítást eredményez a fuvardíjak tekintetében is. Az átlagosan 25 ezer nyugatnémet márka, amibe egy hajó átkelése kerül, csak egynyolcadát teszi ki annak a szállítási költségnek, amit a Hoorn-fok körül való hajózás jelentene. A csatorna, amely naponta körül­belül 35 hajót bocsát keresztül, a mai követelményeknek már nem felel meg. A problémák nemcsak abból adódnak, hogy a hajóknak több órás várakozás­sal kell számolniuk, hanem abból is, hogy ma sok olyan hajó van, mely a A panamai vita gazdasági vonatkozásai zsilipeken nem tud átjutni. A három csatornazsilipnek mindkét irányban összesen hat kamrája csak 304,79 mé­ter hosszú és 33,52 méter széles. A nagyobb hajók száma már meg­haladta az ezret, és évről évre sürge­tőbb, hogy egy, a mammuthajók szá­mára is alkalmas új csatornát építse­nek. Az ilyen, körülbelül 3 milliárd dol­láros, terv anyagi feltételeit elsősorban az USA és esetleg Japán biztosíthatná. Az Egyesült Államok Panamának az idén 22 millió dolláros támogatást szán­dékszik nyújtani, ami az 1,5 millió lakost számláló ország számára vi­szonylag nagy összeg. Ezenkívül az amerikai magánberuházások is sokban hozzájárulnak az ország iparosodásá­hoz.­­ Panama egyébként, nemzeti összter­mékének évenként több mint 8 száza­lékos növekedésével, Latin-Ameriká­­ban Brazília után e tekintetben a má­sodik helyen áll. Különösen figyelem­re méltó az ipar részesedésének a növe­kedése. A jövőben már nemcsak a ba­nántermelés, a csatornaövezet számára végzett szolgáltatások és a csatorna­díjak lesznek Panama gazdaságának meghatározó tényezői. Az adókedvezmények és a vámmen­tesség lehetővé tette, hogy eddig több mint 600 termelő és kereskedelmi vál­lalat a kormány által létrehozott coloni szabadkereskedelmi övezetbe települ­jön, ahonnan a latin-amerikai piacot és a csatornát átszelő hajókat látják el. Hongkong után Colon már a máso­dik helyet foglalja el a szabadkereske­delmi központok forgalma tekintetében. Különösen erősen fejlődött a bankszek­tor, Panama jelentős helyet foglal el a nemzetközi pénzügyi életben is. (1973. március 22) le ■ moci MONITEUR DU COMMERCE INTERNATIONAL Portugália egyetlen vonatkozásban előzi meg a többi tőkésországot: a lakosság létszáma 10 év óta folyama­tosan csökken — évi mintegy 2 száza­lékkal. Ez csak fokozza az ország amúgy sem csekély gazdasági bajait, mivel rohamos béremelkedést és nyug­talanító ütemű inflációt idézett elő. A külföldön munkát vállaló portugálok jó része képesített munkaerő, és ezek hiánya érzékenyen érinti a hazai kor­szerű iparágakat. Másrészről viszont kétségtelen tény, hogy a 2 milliónyi kivándorolt portugál vendégmunkás által 1971-ben hazautalt 14,3 millió escudo (190 millió francia frank) jótékonyan befolyásolta a fize­tési mérleg alakulását, a láthatatlan export értékének kétharmadát alkotva. Így az a paradox helyzet állt elő, hogy a gazdasági expanziót a népesség csökkenése váltotta ki. Ennek azonban a kormányzat mindenképpen gátat kí­ván vetni. Tavaly júniusban kereske­delmi egyezményt kötöttek a Közös Piaccal, ugyanakkor hozzáláttak az or­szág gazdasági életének korszerűsítését és európai szintre emelését célzó negye­dik gazdasági terv kidolgozásához. A célok kitűzését illetően felmerülő problémák többrétűek. Először is a je­lenlegi elavult hivatali apparátus mű­ködését kell hatékonyabbá tenni. Hozzá kell látni az oktatásban való lemaradás A portugál gazdaság korszerűsítését tervezik megszüntetéséhez; fokozni kell a ter­melékenységet, melynek jelenlegi ala­csony szintje a szakmai képzés elha­nyagolásának következménye; gátat kell vetni a munkások tömeges emig­rációjának; és végül az inflációnak. Az árak emelkedése — különösen az élel­miszereké — és a megélhetési költségek súlyosbodása ugyanis Portugáliát sem kerülte el. Az ország korszerűbben gondolkodó gazdasági szakemberei a protekcionista elveket valló és még mindig gyarmati orientációjú konzervatív elemekkel el­lentében elengedhetetlennek tartják a beruházások fokozását az alapvető szektorokban, így a kőolajtermelésben, petrokémiában, szállításban, valamint a közmunkák, a villamosítás és a ko­hászat területén. Ily módon az ország ipari struktúrája csaknem teljesen átalakulna, további fejlődését pedig elősegítené a külgazda­sági kapcsolatok bővülése. A fejlesztés idegen tőke segítsége nélkül nem kép­zelhető el. A portugál kormányzat utóbbi időben folytatott iparpolitiká­jának része az is, hogy nagyobb libe­ralizmust mutat a gazdasági élet csak­nem minden területén történő külföldi beruházásokkal szemben, kivételt csak a védelmi érdekeket érintő és az alap­vető iparágak képeznek. (1973. évi 25. szám) íny.wn Magyar Kereskedelmi Kamara gemmi........ Az Athéni Kereskedelmi és Iparkamara elnökének nyilatkozata A múlt héten görög kereskedelmi delegáció tartózkodott Budapesten. A küldöttség vezetője Jean Canellopoulos, az Athéni Kereskedelmi és Iparka­mara elnöke volt Hétfőn utaztak el Magyarországról. Távozásuk előtt mun­katársunknak nyilatkozott Jean Canellopoulos a két ország kamarájának együttműködéséről és a magyar—görög árucsere-forgalomról. Milyen módot lát legalkalmasabbnak a mérlegben mutatkozó passzívumok ki­­egyenlítésére? — Kétféle lehetőség kínálkozik. Az egyik: visszafogni a magyar áruk beho­zatalát, de ezt semmiképpen nem sze­retnénk, mert a kétoldalú árucsere nö­velését kívánjuk biztosítani. De azért sem, mert olyan hasznos üzleteket kö­töttünk már Magyarországgal, mint a nemrégiben aláírt 5 millió dolláros szerződés. Ennek alapján a Görög Ál­lamvasutak Diesel-mozdonyokat, motor­kocsikat importál Magyarországról. A görög Elektromos Művek ugyancsak nagy összegben vásárolt magyar beren­dezéseket az áramszolgáltatás biztosítá­sához. A másik út: saját kivitelünk to­vábbi növelése. Részben ezért is jöttünk Magyarországra. Milyen görög áruk exportjára gondolnak, és mennyire befolyásolja az értékesítést az a kedvezmény, amit más országokba el­adott áruk után élveznek? — Hazánk, mint a Közös Piachoz tár­sult ország, bizonyos vámelszámolási és egyéb intézkedések következtében elő­nyösebben értékesíthet az Európai Gaz­dasági Közösség országaiban. Ez azon­ban nem nagyon tükröződik kivitelün­kön, hiszen a Közös Piac részaránya csak 40 százalék. A szocialista államok­kal kapcsolatban még nagyon sok ki­aknázatlan lehetőség kínálkozik. Ma­gyarországra például mindössze 12 mil­lió dollárért szállítunk évi 830 millió dolláros összexportunkkal szemben. Ezen belül is magyarországi exportunk­ban az agrártermékek vannak többség­ben. Célunk hogy ezeket a cikkeket visszaszorítsuk, illetve az árstruktúrát kiszélesítsük. Ezért most a következő ajánlattal jöttünk: mivel nálunk ma­gánkézben van az ipar és a kereskede­lem, továbbá nagyon sok a kisebb cég, nagy szerepe lehet a piackutató és in­formációt szélesítő utazások megszer­vezésének. Mi most meghívtunk a ma­gyar importőrök közül néhányat, néz­zenek körül nálunk, milyen görög áru­cikkre lenne szükségük. Ami a kedvez­mény ösztönző hatását illeti — igaz, hogy a mi exportőreinknek kényelme­sebb a közös piaci országokba eladni —, szerepét nem tarthatjuk jelentős­nek. Ennél fontosabb, hogy a leértékelés folytán termékeink sokkal exportképe­sebbek, mint azelőtt, és ha a magyar importőrök nemcsak a cikkeket, de azok árait is megismerik, feltehetően szíve­sebben vásárolnak ezentúl nálunk, mint eddig. Érdemes felhívni a figyelmet arra is, hogy Jugoszláviával is klíring­elszámolásban voltunk a múlt évben, akárcsak Magyarországgal, és a múlt évi 12 millió dolláros magyar exporttal szemben Jugoszláviába mintegy 50—60 millió dollár értékű árut szállítottunk. Gondolom, ha az összehasonlításnál fi­gyelembe is vesszük, hogy Jugoszlávia a nagyobb, mégis világosan kirajzoló­dik, milyen perspektívái lehetnek a ma­gyar—görög árucsere-forgalomnak. Milyen a görög kamarai szervezet, és ho­gyan tudja segíteni a görög cégek külke­reskedelmi tevékenységét? — Az országban összesen 40 kisebb­­nagyobb területi és városi kamara mű­ködik. Ebből a legszámottevőbb az athéni székhellyel működő szervezet, amelynek én vagyok a vezetője. Mintegy három éve alakult meg a Kereskede­lemfejlesztő Tanács (Export Promotion Council), amely az olasz ICE-hez ha­sonlóan összekötő kapocs a kamarák és a minisztérium között. Feladatköre is azonos. Nagyrészt állami támogatással, kis részben a kamarák finanszírozásá­val dolgozik. Egyébként ennek a szer­vezetnek is én vagyok az alelnöke. Ket­tős szerepben jöttem tehát Önökhöz, hogy küldöttségünkkel megkeressük a módját a kereskedelmi mérleg kiegyen­súlyozásának — fejezte be nyilatkozatát Jean Canellopoulos, R. J. lii ELEKTROIMPEX bemutatója Moszkvai tudósítónktól. Előzetes sajtókonferencián számoltak be Moszkvában arról, hogy április 10-én megnyílik az ELEKTROIMPEX hagyo­mányos kiállítása. A külkereskedelmi vállalat 16 belföldi termelőpartnerének gyártmányait vonultatja fel. Az ELEKT­ROIMPEX legnagyobb exportpiacán tavaly mintegy 20 millió rubel volt az összárucsere-forgalom, s ennek körül­belül 60 százaléka magyar eladás. A kiállítás célja kettős: kereskedelmi-üz­leti tárgyalásokat folytatni az 1974-es év várható árucsere-forgalmáról, és megvitatni további megbeszéléseken, hogyan bővíthetők a kooperációs kap­csolatok a magyar és szovjet vállalatok között. Gasztronómiai hetek Moszkvában Moszkvai tudósítónktól. Viszonzásként a Magyarországon 1971- ben rendezett grúz, és a tavalyi orosz konyha hetére, most április 10-ig ma­gyar gasztronómiai napokat tartanak Moszkvában. A PANNÓNIA Vállalat a magyar étel- és italkülönlegességek be­mutatása mellett felhasználja az alkal­mat, hogy tapasztalatadással tovább gazdagítsa a szovjet receptek körét. Ér­dekes javaslat az is a sajtókonferen­cián magyar részről: rendezzenek ezen­túl évente Magyarországon egy-egy nemzetiség konyhaművészetét bemuta­tó gasztronómiai napokat, cserébe pe­dig tartsák meg a magyar konyha hetét a szovjet köztársaságokban. 1973. ÁPRILIS 3. A VOR szállításai külföldre A Vörös Október Férfiruhagyár,­­ nép­szerűbb nevén a VOR, öt gyáregységé­ben készítenek öltönyöket, zakókat, nadrágokat stb. A vállalat össztermelé­sének körülbelül 60 százalékát expor­tálja a HUNGAROTEX segítségével. A múlt évben 82 millió forint értékű árut adtak el Hollandiába, Angliába, Fran­ciaországba és az NSZK-ba, és 275 mil­lió forintért a Szovjetunióba. A gyár vezetői az idén növelni kí­vánják a hazai textíliákból feldolgozott késztermékek kivitelét és ezzel egyide­jűleg csökkenteni a bérmunkavállalá­­sok mennyiségét. A direkt­ export, mint ismeretes, lényegesen gazdaságosabb, de ehhez segíteniük kell a textilanya­gok gyártóinak is. Pillanatnyilag gon­dot okoz ugyanis, hogy a feldolgozásra beszerzett textilanyagok minősége nem kifogástalan minden esetben, szövési hibák miatt csak egy részüket lehet késztermékként exportálni. További gond, hogy a hazai textilipar sok eset­ben nem tudja időre szállítani a kül­földi vevőknek a mintavégeket. Ezek hiányában pedig meghiúsulhatnak az exportszerződések. A hatékonyabb export érdekében a géppark felújításán kívül ez év július 1-től a VOR székesfehérvári gyáregy­sége is termelni fog kivitelre a tőkés­országokba. Természetesen gondot for­dítanak a szocialista államok igényei­nek kielégítésére is: a Szovjetunióban az idén új trevizaanyaggal jelentkeznek. ­ Az 1972. évi népgazdasági terv alapvető célkitűzése volt a népgazdaság általános egyensúlyi helyzetének javítása. Ez — a negyedik ötéves terv általános irányelveivel összhangban — még fokozottabban megköveteli a külkereskedelem területén a gazdaságosság és hatékonyság fokozását, az export áruszerkezetének megfelelő átalakítását, a temetési kooperációk és termékcserék útján elérhető előnyök jobb kihasználását. Milyen mértékben, milyen lehetőségek kihasználásával, milyen eszközökkel, intézkedésekkel törekedtek e célok megvalósítására a 45 százalékban exportra termelő Ganz Műszer­ Műveknél, erről tájékoztat dr. Dunajszki András vezérigazgató. Vállalatunknál az elmúlt évben a nyereség növelésének legfőbb forrása, az exportgazdaságosság fokozása volt. Az erre vonatkozó kormányhatározat megvalósítására elsősorban éppen a nyereségérdekeltség ösztönzött. A kivitel nagyobb hányadát képviselő dollárexport gazdaságossága javult, megközelítően 13—14 százalékkal. A tényleges javulás még ennél is na­gyobb, hiszen ellensúlyozta a dollár­devalválás negatív hatását is. Minde­nekelőtt az árammérők és a villamos­műszerek tőkés exportjának devizaki­­hozatala mutatott javulást. Szocialista viszonylatban a gazdaságosság fokozá­sát nem tűztük ki célul, hiszen ezek az országok egymással rögzített árakon kereskednek. Elég jelentős feladat a szint tartása is, ami megköveteli az év­ről évre rendszeresen emelkedő bel­földi árak kedvezőtlen hatásának kö­zömbösítését. A gazdaságosságra a kb. 7 százalékos volumenemelkedés már önmagában elő­nyösen hatott, hiszen a fix költségek arányának csökkenése következtében a devizakihozatal is javul. Hozzájárult ehhez a kivitel termékösszetételének változása is. Mindenekelőtt az élőmun­kaigényes­ termékek értékesítése foko­zódott, így az árammérők közül az ipari fogyasztásmérőké és a laboratóriumi műszereké. Az export piaci megoszlásá­nak változása csak mérsékelten érez­tette hatását. Jelentős előnyök származ­tak azonban tőkés viszonylatokban az árak emeléséből, amelyre állandó tö­rekvés van, hiszen természetesen igye­kezni kell lépést tartani a tőkés inf­lációval. A dolláreladási árakat 10—15 százalékkal sikerült emelni, tehát a de­valválás hatásának ellensúlyozásán túl­menően is kihasználtuk azt, ha vala­mely piacon kisebb volt az alacsony árral jelentkező versenytársak befolyá­sa. Míg korábban csak az egyes gyárt­mánycsoportok gazdaságosságát érté­keltük, most már gyártmánymélységig történnek a felmérések. Ipari műszerek­ből például 500 alaptípus készül, va­lamennyinek értékeljük a gazdaságos­ságát többféle mutató alapján rangso­rolva azokat. Ezek a mutatók: az egyes termékeknél a fedezetnek az eladási ár­hoz való viszonya; az egy normaórára jutó fedezet nagysága; ennek a vállala­ti átlagos egy normaórára jutó fedezet­hez való viszonya; az önköltség és az eladási ár különbsége, a devizatermelé­si mutatók, az állami támogatás figye­lembevételével és anélkül. Miután az értékelés csak nemrég kez­dődött, a tisztánlátáshoz még hosszabb időre van szükség. A vállalatnak ráfi­zetéses terméke nincs, a termelési ará­nyokat mindenekelőtt a nagyobb nye­reséget hozó gyártmányok javára érde­mes módosítani. A kevésbé jövedelmező termékek gyártását sem lehet azonban megszüntetni, hiszen közülük sok a fel­használó hazai vállalatok gyártmányai­ba rekonstruált alkatrész, a tőkés ver­senytárgyalásokon szintén szükségessé válhat a kevésbé jövedelmező termékek ajánlása is. Előfordul, hogy a gazdasá­gosság romlásáért bőven kárpótolja a vállalatot a forgalomemelkedés többlet­­nyeresége. Érdemes lehet engedménye­ket tenni az új termékek bevezetése ér­dekében is. Ez — többek között a ma­gasabb önköltség miatt — gazdasági ál­dozatokat kíván, hiszen a piac megszer­zése még akkor is nehézségekkel jár, ha az új termék az eddigieknél jóval többre képes. A gazdaságos termékszerkezet tehát nem lehet öncél, mindenekelőtt a sta­bil rendelésekre, az állandó vevőkör kiépítésére, illetve megtartására kell törekednie a vállalatnak, természetesen úgy, hogy a gyártott áruösszetétel és a piaci igények összhangját a lehető leg­kedvezőbb gazdaságosság mellett te­remtsék meg. A tőkés relációjú üzleti tevékenység, a jól megszervezett széles ügynöki hálózattal, jó hagyományaival ezen a téren további javulás lehetősé­gét ígéri. Kevésbé mondható el ez a szocialista országokba irányuló kivitel­re. Ezeknél fékezően hat az erősen párhuzamos gyártás, a szakosítás lassú előrehaladása — fejezte be dr. Dunajsz­ki András. Sz. M. Gazdaságosabb a Ganz Műszer Művek kivitele ■■■Ilii KOOPERÁCIÓ Közös alkatrészgyártás Magyarországon az alkatrészgyártás nem tudja követni a híradástechnika, a műszeripar és más ágazatok gyorsan növekvő igényeit. A fejlesztést külföldi kooperációkkal, know-how átvételével lehet gyorsítani. A Kontakta Alkatrész­­gyár április 1-vel indítja meg azt a három évre szóló kooperációs gyártást, amelyet tűzhelykapcsolók előállítására írt alá a nyugatnémet Creefs céggel. Évente 250 ezer márka kölcsönös for­galom várható, de a későbbiek során a megállapodást kiterjeszthetik egyéb mű­szerkapcsolók közös gyártására is. A nyugatnémet cég szerelő szalagot és alkatrészt szállít. Jelenleg Magyaror­szágon csak összeszerelés folyik, de ké­sőbb a Kontakta maga is gyárt önállóan egyes alkatrészeket.­­ A gyár egy másik jelentős szerződést is aláírt már. Eszerint a francia Loca­­pex cégtől csatlakozó család know-how­­ját vásárolták meg. 1974-ben kezdődik a gyártás. •»- Csehszlovák gyártmányú betonkeve­rőket állítanak üzembe rövidesen a Fejér megyei Állami Építőipari Válla­latnál. Kétszázezer férfiinget gyárt NDK- beli rendelésre a Férfi Fehérneműgyár bajai gyáregysége. •»- Huszonkét darab Ausztriából vásá­rolt konfekcióipari gépet helyeztek üzembe. Húszfajta műveletet végző belga gyártmányú automata berendezés kezd­te meg működését az Ajkai Üveggyár­ban. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp., V. Dorottya u. 6. IV. em. Levélcím: 1397 Budapest, Pf. 534. Telefon: 183-860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc igazgató Kiadóhivatal, Bp. 1085 Blaha Lujza tér 1-3. Levélcím: 1959 Budapest Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 73-2180/3-04 Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008

Next