Világgazdaság, 1973. június (5. évfolyam, 103/1105-124/1126. szám)

1973-06-01 / 103. (1105.) szám

1973. JÚNIUS 1. PÉNTEK V. ÉVFOLYAM, 103. (1105.) SZÁM Az Andreotti-kormány küszöbönálló bukása ellenére... Élénkülés jelei az olasz gazdaságban Javulás jeleit mutatja az olasz gazdaság. Carli, az olasz központi bank tekintélyes elnöke szerint „elmúlt a veszteglés időszaka”, a magánberuhá­zások növekednek. Az ipari termelésről szóló adatok is határozott fejlődés­ről tanúskodnak. A kép teljességéhez tartozik azonban, hogy Olaszország listavezető az infláció ütemében a fejlett országok között, s a líra sorsa is bizonytalan. Az esetleges stabilizációs intézkedések — így a Carli által is megpendített ár-bérbefagyasztás — könnyen fékezhetik a gazdasági tevé­kenység ütemét. A politikai fejlemények is visszahathatnak a gazdaságra: most már bizonyosnak látszik, hogy a centrista Andreotti-kormány a hónap közepén lemond. Az Andreotti-kormány szerdai ülé­sén megvitatta az új helyzetet, amely annak következtében állt elő, hogy a Republikánus Párt megvonta támoga­tását a kormánytól, és ezzel a parla­mentben megszűnt a kormánytöbbség. A parlament legközelebb csak a Ke­reszténydemokrata Párt kongresszusa után, június 12-én ül össze, így csak akkor lehet a bizalmi szavazást meg­tartani, amely a kormánytöbbség fel­bomlása miatt minden bizonnyal az Andreotti-kormány vereségével és le­mondásával fog végződni. Az Olasz Kommunista Párt vezető­sége megállapította: az új helyzet szük­ségszerűen azt igényli, hogy a kormány mondjon le. Az OKP felszólítja a ke­reszténydemokratákat, hogy alakítsa­nak ki világos politikai állásfoglalást, egyértelmű programot, vonják le a kö­vetkeztetést abból, ami az utóbbi hó­napokban történt Olaszországban, és kerüljék el, hogy a kongresszus konzer­vatív döntéssel vagy zavaros kompro­misszumokkal fejeződjék be. A kormányválságokhoz már hozzá­szokott olasz gazdaság talán kilábalhat az 1969 óta elhúzódó stagflációból, leg­alábbis, ami a szóösszetétel első részére vonatkozik: az IST­AT által közzétett adatok szerint az olasz ipar áprilisban 8,6 százalékkal termelt többet, mint egy évvel korábban. Az első négy hó­nap adatai már nem tanúskodnak ilyen gyors expanzióról: az ipari termelés nö­vekedése még a 2 százalékot sem éri el, de az olasz gazdaság szempontjából, az utóbbi évek gazdasági növekedését figyelembe véve, még ez az adat is szin­te kedvezőnek mondható. Carli, a központi bank elnöke bátorító jeleket vélt felfedezni az olasz gazda­ságban, bár rögtön hozzáfűzte, hogy az infláció gátat szabhat a fellendülési fo­lyamatnak. (Itt jegyzendő meg, hogy az OECD jelentése szerint februárban és márciusban 8,1, illetve 9,6 százalékos inflációval Olaszország vezeti a fejlett tőkésországok listáját.) Carli azt is meg­említette, hogy a magánberuházások növekedése csak kevés új munkahelyet teremtett, és a beruházásoknak mintegy felét, kétharmadát új kölcsönökből fi­nanszírozták. Az infláció aggodalomra ad okot — mondotta Carli. Legkevésbé a készter­mékek ára emelkedett, rendkívül gyors volt viszont a mezőgazdasági és ipari nyers- és alapanyagok drágulása. Eze­kért a líra de facto leértékelése miatt általában többet kellett fizetni. Az olasz valuta szabad lebegése, feb­ruár 13-a óta a leértékelődés az import esetében 8,5 százalékos, az exportnál pedig 9,7 százalékos. A bankelnök szerint „nem kell nega­tívan megítélni más országok kísérle­teit az árak és bérek emelkedésének korlátozásában”. A legfőbb veszély,­­mint ezt a mai sajtószemle rovatunk­ban közölt szemelvény részletesebben is­­kifejti­, hogy Olaszország árszínvo­nala különben túlzottan elszakad a stabilitásra törekvő közös piaci társ­országokétól. Carli szerint az ár-bér­ellenőrzést könnyíti az olasz közigaz­gatás felépítése is. Figyelmeztetett azonban, hogy az ár-bérellenőrzés csak „korlátozott területre” vonatkoz­hat. A központi bank elnöke az infláció megfékezésére adópolitikai lépéseket tart szükségesnek. A monetáris eszkö­zök nem elegendők — mondotta. A bank a líra árfolyamának felszabadí­tása óta is rendszeresen interveniál, hogy megakadályozza a túlzott árfo­lyamesést, amely végső soron az inf­láció erősödésében csapódna le. Ami a tartalékok alakulását illeti, Carli elmondotta, hogy június 1. és február 13. között Olaszország több mint 3 ezer milliárd lírát vesztett a líratámogató műveletek során. Ez el­éri az időszak elején jelzett készletek 70 százalékát. Róma kénytelen volt mintegy 940 milliárd lírás hitelt fel­venni. (MTI, Reuter, DPA) Dr. Bíró József hazaérkezett Norvégiából Dr. Bíró József külkereskedelmi mi­niszter csütörtökön hazaérkezett Nor­végiából, ahol Hallvard Eika kereske­delmi és hajózásügyi miniszter meg­hívására a két ország gazdasági együtt­működését érintő kérdésekről tárgyalt. A vendéglátójával folytatott megbeszé­lések során megállapították, hogy az utóbbi évek fejlődése ellenére a ma­gyar—norvég kereskedelmi forgalom szintje a lehetőségekhez képest megle­hetősen szerény, s az áruskála szűk. Megállapodtak abban, hogy a két fél bátorítani fogja az üzleti köröket a kereskedelmi kapcsolatok dinamiku­sabb fejlesztésére. Külkereskedelmi mi­niszterünk Skjaak Braek iparügyi mi­niszternél is látogatást tett, a két or­szág közötti ipari kooperációk lehető­ségeit vitatták meg. Dr. Bíró József norvég üzletembere­ket tájékoztatott a magyar népgazda­ság helyzetéről, külkereskedelmünk alakulásáról. Norvég üzleti körökben azt tervezik, hogy 1974 elején Buda­pesten norvég műszaki heteket rendez­nek. A magyar külkereskedelmi miniszter meglátogatta a kongsbergi gyárat, ahol a többi között gázturbinákat és szám­jegyvezérlésű rajzasztalokat gyártanak, s járt a Tanberg rádió- és televíziógyár­ban is. Az izlandi csúcstalálkozó közben esik a dollár, csúcsponton az arany Az izlandi csúcstalálkozót a pénzvi­lág feszültebb figyelemmel kíséri, mint általában a közvélemény a nyugati or­szágokban. Nixon amerikai és Pompi­dou francia elnök kétnapos találkozó­jának tegnapi megbeszéléseiről azonban nem szivárgott ki olyasmi, ami a speku­lációnak támpontot nyújthatott volna. Hacsak azt nem tekintjük annak, hogy a jelek szerint már az első pillanatban a két fél közötti nézeteltérés lényege került szőnyegre, a reykjaviki múzeum hűvös csarnokában tanácskozó két ál­lamfőhöz — általános meglepetésre — Kissinger elnöki főmegbízott is csatla­kozott, s ebből nyilvánvaló, hogy az új Atlanti Charta volt a vita középpontjá­ban. Ezzel az amerikai elgondolással szemben olyan éles a francia ellenszenv, hogy Robert külügyminiszter a szokásos diplomáciai udvariassággal sem törőd­ve, a csúcstalálkozó előestéjén szüksé­gesnek látta nyíltan megismételni: Franciaország nem egyezik bele a mo­netáris, gazdasági és katonapolitikai kérdéseknek a Kissinger-féle terve­zet által előirányzott összekapcsolásába. Jobert egyébként Rogers amerikai külügyminiszterrel, Giscard d’Estaing francia pénzügyminiszter pedig az ame­rikai pénzügyek vezetőivel, Schultz pénzügyminiszterrel és Volcker pénz­ügyminiszter-helyettessel tárgyalt, pár­huzamosan az államfői megbeszéléssel. Az európai kontinens központjaiban az egyházi ünnep miatt nem volt üzleti tevékenység, Londonban a helyzet alakulása a csúcstalálkozó körüli bi­zonytalanságot tükrözte a megszokott módon: a dollár újból mélypontra esett a vezető nyugat-európai valutákkal szemben, az arany unciánkénti jegyzése pedig ismét rekordot döntött, elérte a 114,75 dollárt. (Reuter, DPA) Nyugatnémet és japán érdeklődés szovjet uránium iránt A Rheinisch­e Westphälisches Elekt­rizitätswerk mintegy 11 millió dollár értékben 320 tonna dúsított urániumot akar a Szovjetuniótól vásárolni. Erről már be is nyújtotta a szovjet hatósá­goknak szerződéstervezetét. A tervezet szerint 1975—1976-ban kezdődne meg a szállítás. A szovjet urániummal egy 1200 megawattos atomerőművet üzemel­tetnének. Esseni forrásokra hivatkozva jelenti a Reuter hírügynökség, hogy a szerződést rövid időn belül megkötik, ha nem is még májusban, ahogy ere­detileg remélték. A nyugatnémet atomerőműveket ed­dig kizárólag az Egyesült Államokban vásárolt dúsított urániummal „fűtöt­ték”. Ezzel az üzlettel a beszerzési le­hetőségeket kívánják bővítetni. Hason­ló szándék vezeti azt a japán küldött­séget is, amely a napokban érkezik Moszkvába, ők­­is diverzifikálni akar­ják importpiacaikat. Eddig Japán csaknem 100 százalék­ban az Egyesült Államokból szerezte be atomerőműveinek üzemeltetéséhez a szükséges dúsított urániumot. Japán gazdasági körökben azonban az utóbbi időben előtérbe került az a nézet, hogy helytelen volna kizárólag az Egyesült Államokra támaszkodni az egyre foko­zódó urániumszükségletek kielégítésé­ben. Ezt a véleményt támasztják alá azok a japán becslések, amelyek sze­rint a nyolcvanas években, amikor ál­talánossá válik az atomerőművek hasz­nálata, világméretekben jelentkezik majd a dúsított uránium hiánya. Jelenleg öt atomerőművet üzemeltet­nek­ Japánban, mintegy 2 millió kilo­watt kapacitással. További 16 atom­erőmű építkezése folyik, ezek 12,8 mil­lió kilowatt új kapacitást teremtenek. Érthető tehát — jegyzi meg a Kyodo hírügynökség —, hogy Japán új nyers­anyagforrások után néz a most épülő atomerőművek üzemanyagellátása ér­dekében. NAPRÓL NAPRA ♦ ELMÚLT A VESZTEGLÉS IDŐSZAKA — mondta az olasz központi bank elnöke — és megállapította, hogy az olasz gazdaság a javulás jeleit mutatja. A legfőbb veszély azonban, mint azt a sajtószemlénk­ben közölt szemelvény részletesebben is kifejti, hogy az olasz árszín­vonal elszakadt a stabilitásra törekvő közös piaci társországok árszín­vonalától. ♦ Az NSZK ÉS JAPÁN SZOVJET URÁNIUMOT akar venni, hogy ne kötődjön túlzottan az Egyesült Államok szállításaihoz. Mind a nyu­gatnémet, mind pedig a japán atomerőműveket eddig ugyanis kizáró­lag az USA-ban vásárolt dúsított urániummal fűtötték. A szovjet hatóságok előtt fekszik egy nyugatnémet cég szerződéstervezete, és Moszkvába várják a japán energiahatóság delegációját, mindkettő a vásárlási szándékot tükrözi. ♦ RÖVIDESEN FELÚJÍTJÁK CHILE ÉS AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK tárgyalásait — erről állapodott meg Buenos Airesben Allende elnök­­ és Rogers amerikai külügyminiszter. Chile egyébként nagyértékű műszaki segélynyújtási megállapodást kötött Nagy-Britanniával fej­lesztési terveinek finanszírozására. ♦ EMELKEDETT A SZOCIALISTA ORSZÁGOK RÉSZARÁNYA az NSZK külkereskedelmében. A nyugatnémet gyáripari szövetség évi jelentése megállapítja, hogy beváltak a szocialista országokkal­ kötött kompenzációs és switch ügyletek, valamint a gazdasági-technikai­ és tudományos kooperációk. A kapcsolatokat ilyen módon kell tovább is bővíteni — szögezi le a jelentés. ♦ A NEMZETKÖZI GYAPJÚTEXTIL SZERVEZET BEFEJEZTE ÉVI ÜLÉSSZAKÁT. A konferencián elfogadott határozat felhívja a figyel­met a Woolmark-program piaci hatásaira, elvileg egyetért az ausztrál gyapjúhatóság árpolitikájával, helyesli az árverési rendszer fenntar­tását és megállapítja­, hogy a nagy volumenű ausztrál—kínai gyapjú­üzlet nem veszélyezteti más gyapjúvásárlók igényeinek kielégítését. A magyar és az osztrák pénzügyminiszter nyilatkozata ANDROSCH BUDAPESTI TÁRGYALÁSAI H. Androsch osztrák pénzügyminiszter Faluvégi Lajos magyar pénzügy­­miniszter meghívására Budapestre érkezett, hogy tárgyalásokat folytasson a magyar gazdasági és politikai élet vezetőivel a két ország pénzügyi kap­csolatairól. Látogatása a magyar és osztrák vezetők között immár rendsze­ressé váló munkakapcsolatok kereteibe illik bele, hasznos szolgálatot tesz a jószomszédi viszony továbbfejlesztésének. A két ország közötti kereskedelmi forgalom — immár a szabaddevizás elszámolás rendszerében — dinamiku­san fejlődik, tavaly elérte a 180 millió dolláros értéket és ami a kereskedelmi egyensúly szempontjából külön örvendetes, a magyar export gyorsabb ütemben növekszik az importnál. Az iparban nagy fontosságú kooperációs megállapodások születtek, elég a villamosenergia-cserére, a poliakrilnitril­­szál-, a növényvédőszer-, az autógumi- és az autóbuszgyártásban létrejött együttműködésre utalni. Androsch pénzügyminiszter -megér­kezésekor­­kijelentette, hogy látogatá­sának célja a két ország szomszédsá­gát és hagyományait kihasználó, poli­tikai és társadalmi rendszerének kü­lönbségeit figyelembe vevő gazdasági és pénzügyi szálak erősítése. Magyar kol­légájával, Faluvégi Lajos pénzügymi­niszterrel konkrét tárgyalásokat kíván folytatni, egyebek közt felkutatni, mi­lyen lehetőségek vannak a kooperációk pénzügyi feltételeinek javítására. A két ország között létrejött szabad­devizás elszámoláson alapuló fizetési forgalom megfelel az előzetes várako­zásoknak és tágabb, nemzetközi össze­függésben vizsgálva szerepet távolabb mutat, jelentőségét a világszerte erő­södő valutaintegrációs törekvések ös­­szefüggéseiben kell értékelni — hang­súlyozta az osztrák pénzügyminiszter. Faluvégi Lajos elmondotta munka­társunknak, osztrák partnerével sorra kerülő megbeszéléseihez kedvező lég­kört teremt az a tény, hogy nincs lé­nyegesebb megoldásra váró pénzügyi probléma a két ország között. Zökkenő­­mentesen sikerült áttérni a szabad­devizában történő fizetési rendszerre, rendezték a vagyonjogi kérdéseket, a tehergépkocsik forgalmával kapcsola­tos közúti illetékek ügyét. A most kez­dődő tárgyalásokon többek között át­tekintik az új fizetési rendszer eddigi tapasztalatait, megvitatják az ipari kooperációk pénzügyi illetve vámelő­írásaival kapcsolatos témákat. ......­­ Az NSZK kereskedelme a szocialista államokkal A BDI jelentése Az NSZK gyáripari szövetségének (BDI) 1972—1973. évi jelentése értékeli az ország külgazdasági kapcsolatait. A szocialista országokkal folytatott keres­kedelemről a következőket írja: A kelet—nyugati kereskedelem fő akadálya a devizák változatlan szűkös­sége. Az árucsere-forgalom fejlesztésére beváltak a kompenzációs és switch ügyletek, valamint a gazdasági-műszaki és tudományos kooperációk. Ezeket bő­víteni kell, mondja a jelentés, felhívja azonban arra is a figyelmet, hogy a le­hetőségeket nem szabad túlbecsülni. A múlt év kedvező eredményeket ho­zott az NSZK-nak a szocialista orszá­gokkal folytatott kereskedelmében — hangsúlyozza a jelentés: az árucsere­forgalom 22 százalékkal 13 milliárd márkára nőtt, aránya az ország teljes kereskedelmi forgalmán belül 4,2 szá­zalékról 4,7 százalékra emelkedett. Az NSZK-nak a szocialista országok­kal folytatott kereskedelme 1973 első negyedévében 3,7 milliárd márka volt, 36,6 százalékkal magasabb, mint 1972 első negyedében. A szocialista orszá­gokból származó import 20,4 százalék­kal, az odairányuló export 48,1 szá­zalékkal nőtt. Mivel az összes import és az összes export növekedési rátája (16,9 százalék és 18,6 százalék) elma­radt ettől, emelkedett a szocialista or­szágok aránya mind az importon (3,6 százalékról 3,8 százalékra) mind az ex­porton (4,5 százalékról 5,6 százalékra) belül. Az NSZK 1973 első negyedében 98 millió márkával több árut vásárolt a Szovjetuniótól, 70 millió márkával töb­bet Lengyelországból, és 41 millió márka értékű áruval növelte Magyarországról, 19 millió márkával Csehszlovákiából származó bevitelét. Romániából viszont 19 millió márkával kevesebb árut vett. Exportja a Szovjetunióba 286 millió márkával, Lengyelországba 67 millió márkával, a Kínai Népköztársaságba 60 millió márkával nőtt. Csökkent viszont a Csehszlovákiába való kivitele, még­pedig 29 millió márkával. „A nemzetközi fejlődés arra utal” — írja a továbbiakban a jelentés — ,hogy a keleti és a nyugati országok között az eddiginél intenzívebb gazda­sági és műszaki együttműködésre lehet számítani. Ez az egyre gyorsuló mű­szaki fejlődésnek, az egyre szüksége­sebbé váló munkamegosztásnak és a nyersanyag- és energiaszükséglet növe­kedésének tudható be.” Túlfűtöttség fenyegeti az NSZK gazdaságát Az infláció gyorsulása és a túlfűtött­ség veszélye fenyegeti az NSZK gazda­ságát, hacsak a bonni kormány nem hoz újabb korlátozó intézkedéseket — mondja az OECD tegnap közzétett je­lentése. Megjegyzi azonban, hogy Bonn csak nagyon kis manőverezési szabad­sággal rendelkezik az inflációellenes lé­pések kiválasztásánál. A szakértők mindenekelőtt óvnak a béremelések erősebb visszafogásától. A nyugatnémet munkavállalók az év kezdetén a jelen­tés megfogalmazása szerint „nagyon mérsékelt magatartást tanúsítottak”, de a közben meggyorsult drágulás miatt a béremelés megfékezése „pszichológiai­lag káros” lehet. Az OECD által ajánlott lépések kö­zött a legfontosabb a beruházások vis­­szafogása, mindenekelőtt az építkezések területén. Ennek érdekében bizonyos meghatározott időszakra emelni kellene a beruházási adókat, továbbá szükséges lehet a közületi beruházások visszafo­gása, az új építményekre nyújtott adó­­kedvezmények és a degresszív amortizá­ciós leírás megszüntetése. A vásárlóerőt a jövedelmi adó előlegrész növelésével lehetne megcsapolni. A szövetségi bank­nak továbbra is meg kell fékeznie a likviditást, esetleg újból emelve a köte­lező tartalékletétet. A szervezet szakértői emellett sürge­tik a kormány, a szakszervezetek, a munkaadók közötti együttműködés szo­rosabbra fűzését az árstabilitás érdeké­ben. (Reuter) Felújítják Chile és az USA tárgyalásait Chile és az Egyesült Államok rövi­desen felújítják tárgyalásaikat — je­lentették be santiagói hivatalos körök­ben. A kétoldalú tárgyalások pénzügyi témákat érintenek és felújításukról Allende elnök és Rogers amerikai kül­ügyminiszter állapodott meg a múlt hét végén Buenos Aires-ben. Az amerikai tulajdon kártalanítás nélküli álla­mosítása már többször szerepelt leg­fontosabb napirendi pontként Chile és az Egyesült Államok dialógusain. Chile és Nagy-Britannia műszaki se­gélynyújtási megállapodást kötött. En­nek értelmében Anglia 700 ezer font sterlinggel (1 millió 750 ezer dollár) finanszírozza a chilei fejlesztési terve­ket, köztük egy tengervíz sótalanító üzem felépítését az ország északi ré­szében, hidraulikus berendezések meg­vételét, valamint a fém- és szénipar szakembereinek képzését. (Reuter)

Next