Világgazdaság, 1973. július (5. évfolyam, 125/1127-145/1147. szám)
1973-07-03 / 125. (1127.) szám
MAGYAR GAZDASÁG - VILÁGGAZDASÁG Business Week A japán gazdasági szervezetek föderációjának (Keidanren) egyik tisztviselője rámutat az USA agrárexportjának ellentmondásos voltára. Washington kívánságára Japán 1968 óta minden évben leszállította a szójabab vámját, és most az USA arról beszél, hogy csökkenti a szójabab exportját. (A szójabab exportját időközben valóban felfüggesztették. — A Szerk.) Az amerikai agrárpolitika ellentmondásainak néhány eleme: Az USA kormánya a mezőgazdasági export növelésére számít, így nagyarányú takarmánygabona-szállításokra a Szovjetuniónak, s ezzel az USA fizetésimérleg-deficitjének csökkentésére. Az export fellendülése hozzájárult az élelmiszerárak emelkedéséhez az USA- ban. A mezőgazdasági termékek kivitele az 1971. évi 7,7 milliárd dollárról, tavaly 9,4 milliárd dollárra emelkedett. 1973 első 3 hónapjában ez az export 73 százalékkal volt magasabb, mint az előző év hasonló időszakában. Nixon elnök ezért felhatalmazást kért a kongresszustól, hogy szükség esetén csökkenthesse az exportot. Az export ellenőrzése gátjává válhat az USA erőfeszítéseinek, hogy az esedékes kereskedelmi tárgyalásokon rábírja a Közös Piacot, és a többi külföldi vevőt: bontsák le az akadályokat az USA mezőgazdasági termékei előtt. Aggódnak is a kormány illetékesei. A felvetődő kérdések: miért liberalizálná a Közös Piac mezőgazdasági politikáját, ha az USA nem tud szállítani. Hogyan számítson Európa és Japán FINANCIAL TIMES Dél-Afrika Japánnak ajánlatot tett az urándúsítás terén való nagyszabású együttműködésre. Ezt ugyan japán hivatalos részről tagadják, ám közismert dolog, hogy Japán több országban keresett együttműködési lehetőséget azon célból, hogy az 1980-as években fenyegető nukleáris üzemanyag hiányt át tudja hidalni. Az állítólagos terv szerint Dél-Afrikában 217 ezer millió jenbe kerülő létesítményt építenének, s a kiadások nagyobb részét Japán viselné. Ez lehetővé tenné Japán hasadóanyag-hiányának nagy részben való pótlását. Az új üzem évi 12 ezer tonna természetes uránt dolgozna fel, új dél-afrikai dúsítási eljárás alapján működne, amelynek műszaki részleteit még nem hozták nyilvánosságra. Japánnak jelenleg az USA-val hoszszú lejáratú szerződései vannak, amelyek az 1978-ig megépülő japán atomerőművek üzemanyagszükségletét fedezik, de nem biztosítják az azután építendő erőművek szükségletét. Japán arra számít, hogy atomerőműveinek teljesítménye 1985-ig 60 ezer megawattra fog emelkedni; ez a mennyiség megfelel a brit villamosenergia-ipar jelenlegi teljes kapacitásának. Arra számítanak, hogy az említett időpontig Japánnak saját urándúsító ipart sikerül életre hívnia. 1978 és 1985 közt azonban az atomerőtelepek üzemanyagát nagy szállítási szerződések útján kell biztosítania, amelyek japán részről jó- Dél-afrikai—japán atomipari együttműködési lentékeny tőkebefektetéseket fognak igényelni, így Japán közös vállalatok létesítése ügyében már tárgyalt Ausztráliával és Kanadával. Jelenleg egy japán atomenergia-ipari küldöttség a Szovjetunióban folytat tárgyalásokat. Megbeszélések folynak a japán atomenergia-ipar és az urándúsítással foglalkozó két nagy multinacionális konszern, a Centec és az Urenco között is. Ezeket a tárgyalásokat akadályozza az a japán törvényes rendelkezés, amely írja elő. Ennek ellenére nincs kizárva minden atomipari technológiával kapcsolatos kérdés nyilvános megvitatását egy nyugat-európai—japán urándúsító közös vállalat létrejötte. A dél-afrikai javaslatnak Japán számára az a különös vonzóereje van, hogy az 1980-as évek elején Japánnak nagy dúsítotturán-szükségletét kedvezőbb árakon tudná biztosítani, mint bármely más ország. Dél-Afrika olcsó villamos energiát képes előállítani és ennek révén egy ott létesítendő dúsítóüzem olcsóbb árakon termelhetne, mint akár az USA, Nyugat-Európa vagy a Szovjetunió. A bökkenő az, hogy az ENSZ határozatai alapján Japán számára tiltva van a dél-afrikai fajvédő kormányzatokkal való gazdasági együttműködés. Nem lehetetlen azonban, hogy Japánnak sikerül oly megoldási formulát találnia, amellyel meg tudja kerülni az ENSZ tilalmát. (1973. június 22.) Handelsblatt DEUTSCHE WIKISCIIAI ISy.i l I ING Ciprus társulása a Közös Piachoz új fejezetet nyit a sziget gazdasági életében. A megállapodás szerint fokozatosan lebontják a közös piaci vámokat és a mennyiségi korlátozásokat, jelentősen javítva az ország gazdasági helyzetén. Ciprusi körökben mindamellett számolnak azzal, hogy az angol piacon, ahol a csatlakozást megelőzően privilegizált helyzetet élveztek, a korábbinál erősebb konkurenciával találják magukat szemben. Az EGK országaival való kereskedelem bővítése egyik záloga a szigetország jövőbeni fejlődésének. Az ország gazdaságilag a meg-megújuló belpolitikai nehézségek ellenére is jól fejlődött. Az elmúlt öt évben a nemzeti össztermék évente átlagosan 8,4 százalékkal nőtt és tavaly elérte a 230,7 millió ciprusi font értéket (1 ciprusi font : 7,75 DM). A külkereskedelem is folyamatosan növekedett, habár kisebb mértékben. A bevitel értéke azonban meghaladta a kivitelét és így a külkereskedelmi deficit az 1971. évi 51,3 millióról tavaly 70,2 millióra növekedett, s e tendencia változása egyelőre nem is várható. Ennek egyik oka abban keresendő, hogy az érclelőhelyek lassú kimerülése miatt jelentősen visszaesett a kivitelben jelentős szerepet játszó ércek exportja: az 1971. évi 811 ezer tonnáról 1972-ben 644 ezer tonnára. A két angol támaszpont 30,9 millió ciprusi fontot jövedelmezett. A gazdasági életnek vannak olyan ágazatai, melyek viszonylag gyorsan függetleníthetik a szigetet a hagyományos exportbevételétől. Ilyennek tekinthető elsősorban az idegenforgalom, mely már 1972-ben is 19 millió fontot hozott és egyesek szerint idővel teljesen pótolhatja a támaszpontokból és az érckivitelből eredő bevételeket. Gyors ütemű növekedés Ciprus gazdaságában Az ország bevételi forrásai és a foglalkoztatottsági viszonyai azonban még jó ideig a mezőgazdaságtól függetlenek. A mezőgazdasági termelés viszont csak vontatottan növekszik, s 1972-ben még a nemzetközi összterméknek mindössze 18,1 (1970-ben 17,6) százalékát adta. Cipruson most azt remélik, hogy az EGK-val szorosabb összeköttetés a mezőgazdaság fejlődésének is új lendületet adhat. Az ipar jó eredményeket mutathat fel, bár a tervezett növekedési rátát nem sikerült elérnni. Ennek valószínűleg az az oka, hogy egyes létesítményeket — így például a larnacai olajfinomítót —, nem tudták határidőre megvalósítani. Ezeket a nehézségeket jobb tervezéssel és hatékonyabb központi irányítással el lehetne hárítani, de még akkor is kérdéses, hogy Ciprus ipari vonatkozásban versenyképessé válhat-e. A versenyképesség elérését megkönynyítené, ha egyes nyugat-európai vállalatok fiókvállalatokat létesítenének a szigeten. A szigetország mindenesetre készségesen fogadná az ilyen irányú kezdeményezést. Ciprus külkereskedelmi körei a jövőben a lehető legkevésbé kívánnak függeni az angol piactól, inkább az EGK többi országára, elsősorban az NSZK-ra számítanak. Az utóbbi máris fontos kereskedelmi partner, az onnan eredő bevitel értéke 1972-ben 9,08 millió, az oda szállított kivitelé pedig 5,74 millió fontot ért el. A bevitel túlnyomóan a legkülönfélébb beruházási cikkekből és késztermékekből tevődik össze, míg Ciprus főként az NSZK-ba irányuló borexport, valamint a korábban túlnyomóan Angliába szállított készruházati kivitel növekedésére számít. (1973. június 23.) A VILÁGSAJTÓBÓL Ellentmondások az USA agrárpolitikájában az amerikai élelmiszerre, ha az esetleg nem elegendő. Washington igyekezett meggyőzni a Szovjetuniót, hogy hosszú távon is építhet a takarmánygabonaszállításokra, hátha a Szovjetunió vagy Kína nem meri függővé tenni ellátását az USA-tól. Azt remélik, hogy nem kerül sor az exportellenőrzésre. Az előrejelzések szerint az áradások ellenére jó lesz a termés az Egyesült Államokban. Az előzetes becslések szerint Európában, Kanadában, Ausztráliában, Indiában, a Szovjetunióban és Észak-Kínában is jobb élelmiszerellátással számolhatnak. Japánban arra számítanak, hogy az élelmiszerkészlet kitart addig, amíg be nem takarították az USA új termését. Japán élelmiszer- és takarmányszükséglete egyharmadát fedezik az USA- ból (a szójabab 92 százalékát, a kukorica 56 százalékát, a búza 50 százalékát). Kevés a lehetőség, hogy Kanadához vagy Ausztráliához forduljanak, mert a készletek ezekben az országokban is szűkösek. Tavaly megjelent az USA-ban egy tanulmány, amely szerint az Egyesült Államok 8 milliárdos javulást érhetne el kereskedelmi mérlegében a mezőgazdasági export emelkedése révén. Ez az összeg csaknem kétszerese a tavalyi 4,5 milliárd dolláros deficitnek. A számítás reális volta azonban a tanulmány szerint attól függ, hogy a Közös Piac és a többi importőr könnyíti-e az importkorlátozásokat az Egyesült Államokkal szemben. (1973. június 23.) A SZIM fejlesztési és rekonstrukciós programja A tőkésországokba irányuló export növelésére 159 millió forintos hitelt vesz fel a Szerszámgépipari Művek. A pénzt részben beruházásra, rekonstrukciókra fordítják a SZIM hat gyárában, részben pedig növelik a forgóeszközállományt. A tőkés vevők gyors ellátásához ugyanis nagyobb készletekre van szükség, annál is inkább, mert a magyar vállalat termékszerkezetében az egyszerűbb és olcsóbb gépeket mindinkább felváltják az NC- gépek, a speciális célgépek, a nagy termelékenységű és nagy pontosságú berendezések. A Szerszámgépipari Művek is igénybe vette azt a pénzügyi forrást amelyért a jó devizakitermelésű, hitelképes vállalatok folyamodhattak tőkés exportjuk növelése céljából. (A SZIM- nek összesen 240 millió forintra volt szüksége, de csak 159 millió kapott, s így a teljes összeg harmad részét saját erejéből kellett előteremtenie.) A hitel fejében vállalt kötelezettség: a SZIM az 1971-es mintegy két és fél millió dolláros tőkés exportját még 1972-ben 712 ezer dollárral emelte; az idén 4,23 millió dollár lesz a tőkésországokba irányuló exportja, jövőre pedig már ötmillió dolláros kivitellel számolnak, s végül 1975-re megközelítik a 6 millió dollárt. A pénzt részben a forgóeszköz növelésére, részben beruházásra fordítják. Az előbbi elengedhetetlen ahhoz, hogy a vállalat szinte pillanatokon belül eleget tehessen a rendeléseknek, amire a tőkés exportnál sokszor van szükség. Áprilisban például egy görög vevő csúcsesztergát rendelt kétheti szállításra, május elején pedig egy angol cég adott fel rendelést hasonló termékre, amit még júniusban meg kellett kapnia. Mivel a gyártás átfutási ideje legalább 4—5 hónap, a zavartalan kereskedéshez a gyárnak több nyersanyagot, több félkészterméket és több kész gépet kell „kézben” tartania. Növeli a forgóeszköz-szükségletet a termékszerkezet átalakulása is. A fejlett tőkés gyártókhoz hasonlóan a magyar vállalat is mind korszerűbb, bonyolultabb, drágább szerszámgéptípusokat állít elő. Az egyszerűbb, olcsóbb gépekre lehet ugyan vevőt keresni, s a régi piacokon is bennmaradhat a gyár különféle licenceladás, kooperáció, részegységszállítás révén, de gyáraink magasabb műszaki kultúrájának mégis inkább a számjegyvezérlésű szerszámgépek, a nagy termelékenységű és nagy pontosságú berendezések, a speciális célgépek gyártásában kell megnyilvánulnia. Csakhogy míg az egyszerűbb szerszámgépek átlagos eladási ára mintegy 300 ezer forint, az új, korszerű berendezéseké elérheti a 12 millió forintot is, a gyártás átfutási ideje pedig — például az NC-gépeknél — nem 4—6, hanem 10—18 hónap. Ilyen gépeket persze luxus lenne raktáron tartani, de legalább az anyagokról és a mástól beszerzendő részegységekről kell előre gondoskodni. Ezenkívül az importengedélyezési eljárás is 3 hónapot vesz igénybe, s csaknem egy évbe telik, míg egy-egy szállító visszaigazolja a tételt. A SZIM ezért sietett élni a hitel adta lehetőséggel, s a forgóeszköznövelésre szánt nyolcvanmillióból ötvenmilliót már tavaly felvett. Az új beruházások (bővítés, rekonstrukció) a SZIM hatgyárát érinti. A teljes költség 113 millió forint, s ezt van is hol felhasználnia. A Budapesti Köszörűgépgyárban például nyolc év óta alig engedélyezik a 85 éves, favázas épületben a nagyöntvény-forgácsoló üzem működését. Most 15 milliót fordítanak az építkezésre, 7 millióért gépet vásárolnak, főleg anyagmozgató berendezést. A munka 1974- ben kezdődik, s két évvel később már termelni fog az új üzem. Az esztergomi Marógépgyár az NC- gépek szereléséhez már régóta nélkülöz egy nagy darut. (Egy-egy gép súlya 12 tonna.) A daru ára 2,5 millió forint, s a gyár 16 millió forintért további gépeket is vásárol — például éppen NC-gépet is. Az Esztergagépgyár 18,5 millió forintot kap, főleg gépekre és technológiai berendezésekre, így még az idén befejezhetik az edzőüzem korszerűsítését. A Győri Célgépgyárban jövőre kezdődik a beruházás: 13 milliós költséggel megmunkáló központot létesítenek. Kőbányán az idén már egyébként is megkezdik 50 milliós költséggel a rekonstrukciót, ami 1976-ban fejeződik be. Ezt az összeget most — a hitelből — 8 millió forinttal egészítik ki. Végül a karcagi üzemre is gondoltak: a volt gépjavító állomást, amelyet a SZIM 1969-ben vett meg, és ahol az idén fejezik be a gyárépítést, most 10 millió forint költséggel tovább bővítik. Ebből a felsorolásból is látható, hogy a hitelre szükség volt, mert a fejlesztés a vállalat teljes termékskáláját érinti, s kihatással van a SZIM egész tőkés exportjára. Az 1972-re vállalt kötelezettségét egyébként teljesítette a SZIM, s az idei exportterv is teljesíhetőnek látszik. D. L. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Magy-Britannia turistaforgalma A hatvanas években állandóan nőtt az angol idegenforgalom. A 20 százalékos emelkedés 1972-ben 10 százalékra esett vissza, s nem tudni, vajon melyik tendencia érvényesül ezután? Az esetleges lassulás számos kérdést vet fel. A brit idegenforgalom az ország negyedik legnagyobb kereskedelmi vállalkozásának számít, dollárhozamban pedig „verhetetlen”. A turisták 1971-ben491 millió fontnyi pénzt költöttek, a brit légitársaságok és hajózási vállalatok külföldiektől származó bevétele pedig 150 millió font volt. Az nem vitás, hogy abszolút és relatív értelemben az idegenforgalom fontossága fokozódni fog, de kérdés, hogy lesz-e a növekedés olyan mértékű, hogy ellensúlyozni tudja az angolok egyre növekvő utazási vágyát. A font lebegtetése előnyösen hatott, hiszen a nemzetközi turizmus igen érzékenyen szokott a valutaárfolyam-változásokra reagálni. Az idegenforgalmi kutatás, noha még IDEGENFORGALOM nem érte el a kellő színvonalat, sokat fejlődött az utóbbi években, az idegenforgalmi tanácsok is jól dolgoztak. Az idegenforgalom tervezését azonban számos külső, váratlan esemény is labilissá teheti. Mindenesetre a hullámvölgyek az esetek többségében rövidek és átmenetieknek bizonyultak eddig. Úgy ítélik meg, hogy 1970-től 1975-ig körülbelül a jelenlegi 10 százalékos növekedés várható, majd 1975-től 1980-ig mintegy 5 százalékra csökken az ütem. Ez azt jelenti, hogy 1975-ig évente mintegy 10 millió turista látogat majd Nagy-Britanniába. Az előjelzések nyomán a szálloda- és vendéglátóipar gondja a jó felkészülés. Meg kell találniok azokat a kínálati területeket, amelyek felé legintenzívebben irányul a kereslet: üdülők vagy hivatalos utazások, esetleg a konferenciák. Ezek a fő kérdések a brit szálloda- és vendéglátóipar számára 1973-ban. B. A. Francia és lengyel berendelések Hatvanban Megkezdték a próbaüzemelést az új hatvani kenyérgyárban. A 12 millió forintos költséggel létesült üzem a tervezett határidőre készült el. Az 1500 négyzetméter alapterületű gyárban két új olajtüzelésű francia gyártmányú kemence, valamint két lengyel dagasztógép végzi el a munkák zömét. A modern gépek üzemeltetéséhez egy-egy műszakban mindössze 5—6 ember szükséges, s naponta 130 mázsa friss kenyeret fog sütni. Autószerviz-export A dunaújvárosi 26. Állami Építőipari Vállalat a vasmű által gyártott könnyű acélszerkezetből 2000—2800 négyzetméter alapterületű, üzemanyagtöltővel felszerelt autódiagnosztikai állomásokat alakít ki. A szervizállomásokat négy hónap alatt készítik el, de kívánságra emeletes csarnokokat is építenek. Az idén a csehszlovákiai Olomoucban és Jihlavában, valamint az NDK-beli Drezdában és Quedlinburgban építenek fel egy-egy autószervizt. A szerelési munkák értéke a két országban eléri a 88 millió forintot. Magyar Kereskedelmi Kamara 4miiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiimiiiiiiiiiiimiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiinimH Megalakult az iráni tagozat Hétfőn a Magyar Kereskedelmi Kamara székházában megalakult a Kamara iráni tagozata. (Előzőleg Iránban is megalakult a magyar tagozat.) Magyarország és Irán között 1969-ben jött létre hosszú lejáratú kereskedelmi szerződés, amely 1974-ig van érvényben. A magyar export 1969-ben 10,2 millió dollár volt, a múlt évben elérte a 14,5 millió dollárt. Hasonló ütemben fejlődik a magyar import is: az 1969. évi 8,6 millióval szemben a múlt évben már csaknem 11 millió dollár értékű árucikket vásároltunk Iránból. Ha a cikklista összetételét vizsgáljuk, szembe tűnik az anyagjellegű termékek magas részaránya. A magyar exportból jelentős tételt képeznek az acéltermékek, a különböző vegyi cikkek, importunkban pedig nagy szerepet játszanak a nyersgyapot, a különböző gyümölcsök, de ezenkívül a szőnyegek és a fogyasztási cikkek is. A kereskedelmi kapcsolatok a jövőben tovább szélesednek, és erre jó alapot ad az iráni olaj importjára kötött megállapodás. A magyar könnyűipari és élelmiszeripari berendezések jó hírnévnek örvendenek az iráni piacon, így a magyar gépek, know-how-k és technológiai szolgáltatások ellenértékét az iráni partnerek szívesen ellenételeznék az ezek segítségével gyártott késztermékkel. Különösen a könnyűiparban (pamutfonal, konfekciók) és az élelmiszeripar egyes termékeinél reális ez a lehetőség. Ebben az ötévestervben Irán egyébként 36 milliárd dollárt fordít beruházásokra. Az ország bruttó nemzeti terméke gyorsan emelkedik, 1972-ben például 14,3 százalékkal haladta meg változatlan árakon számolva az 1971-es értéket. Irán gyors ütemben fejleszti vegyiparát, fémkohászatát, textiliparát és élelmiszeriparának egyes ágazatait, és jelentős beruházásokat hajtanak végre a villamosenergia-iparban is. Ezek a tervek biztosítékot nyújtanak arra, hogy a magyar ipar mind szélesebb körben bekapcsolódjon ezekbe a fejlesztési programokba. E. P. Új ELZETT-kulcsok a Zsigulihoz Növeli az utas biztonságát az az új autózártípus, amelyet az ELZETT Fémlemezipari Művek javaslatára fogadott el a Volgai Autógyár. A nemzetközi biztonsági előírásoknak megfelelő zárakat a VAZ 2103-as gépkocsikba fogják beépíteni, mint ebben a két gyár képviselői június elején megállapodtak. Az ELZETT 1973 decemberétől szállítja az új terméket, a VAZ 2103-as személygépkocsit pedig 1974 januárjától bocsátja ki a volgai gyár. A magyar gyár az eddigi szerződés értelmében 1975-ig szállít autózárat a Zsigulikhoz. Közben a Szovjetunióban is felkészül egy zár- és lakatgyár a hasonló termékek gyártására, de a volgai üzem — mint ezt már szóban közölték a magyar partnerrel — 1976 után sem kíván lemondani az ELZETT termékeiről. Az autózárak felét továbbra is a budapesti gyártól vásárolnák, évente 300 ezer garnitúráról van szó (4 ajtózár, 4 külső kilincs, 4 belső kilincs, motortetőzár, csomagtartózár). A személygépkocsi-zár egyébként új termék az ELZETT profiljában. Kisebb tételeket a FIAT cég is vásárolt már belőle. 1973. JÚLIUS 3.3 Kölcsön daru az NSZK-ból A Tiszai Vegyi Kombinát új olefinművének építése közben egy újabb feladat megoldására kellett lehetőséget találni. Az úgynevezett propilén koloniák beemelése és összeszerelése során ugyanis kiderült, hogy az országban található daruk nem alkalmasak a beemelési feladat elvégzésére. Az egyenként több point 80 méter magas és 200 tonna súlyú tornyok beemeléséhez így az építkezést irányító Petrolkémiai Vállalat egy nagy teherbírású, speciális emelőszerkezetet bérelt a Német Szövetségi Köztársaságtól. A 400 tonna teherbírású óriásdarut az NSZK-beli cég szétszedett állapotban vasúti szerelvényen szállította Leninvárosba. A különleges, nálunk még nem alkalmazott emelőszerkezet összeszerelését hétfőn kezdték meg, és segítségével a két torony beemelését, illetve összeállítását hat hét alatt tervezik elvégezni. ■■■■■ RÖVIDEN -*• Az ELEKTROMODUL közel 50 ezer dollár értékű megrendelést kapott fázisjavító kondenzátorokra, az algíri kiállításon való részvétel eredményeképpen.*• Az Egri Háziipari Szövetkezet mezőtárkányi varrodájában naponta 500 nadrágot készítenek szovjet megrendelésre. A balassagyarmati Ipoly Bútorgyár nyugat-európai megrendelésre több mint 7 millió forint értékű kábeldobot exportál a külkereskedelmen keresztül. Az ÉRDÉRT Vállalat 10 ezer köbméter tölgyfűrészáru minőségének ellenőrzésére kérte fel a MERT-et. A faáruk a LIGNIMPEX közreműködésével az olasz és a görög piacra kerülnek. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp., V. Dorottya u. 6. IV. em. Levélcím: 1397 Budapest, Pf. 534. Telefon: 183-840 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc igazgató Kiadóhivatal: Bp. 1085 Blaha Lujza tér 1-3. Levélcím: 1959 Budapest Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 73-2180/3-07 Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008