Világgazdaság, 1973. július (5. évfolyam, 125/1127-145/1147. szám)

1973-07-03 / 125. (1127.) szám

MAGYAR GAZDASÁG - VILÁGGAZDASÁG Business Week A japán gazdasági szervezetek föde­­rációjának (Keidanren) egyik tisztvise­lője rámutat az USA agrárexportjának ellentmondásos voltára. Washington kí­vánságára Japán 1968 óta minden év­ben leszállította a szójabab vámját, és most az USA arról beszél, hogy csök­kenti a szójabab exportját. (A szójabab exportját időközben valóban felfüggesz­tették. — A Szerk.) Az amerikai agrárpolitika ellentmon­dásainak néhány eleme: Az USA kormánya a mezőgazdasági export növelésére számít, így nagyará­nyú takarmánygabona-szállításokra a Szovjetuniónak, s ezzel az USA fizetési­­mérleg-deficitjének csökkentésére. Az export fellendülése hozzájárult az élelmiszerárak emelkedéséhez az USA- ban. A mezőgazdasági termékek kivite­le az 1971. évi 7,7 milliárd dollárról, tavaly 9,4 milliárd dollárra emelkedett. 1973 első 3 hónapjában ez az export 73 százalékkal volt magasabb, mint az előző év hasonló időszakában. Nixon elnök ezért felhatalmazást kért a kong­resszustól, hogy szükség esetén csök­kenthesse az exportot. Az export ellenőrzése gátjává válhat az USA erőfeszítéseinek, hogy az ese­dékes kereskedelmi tárgyalásokon rá­bírja a Közös Piacot, és a többi külföl­di vevőt: bontsák le az akadályokat az USA mezőgazdasági termékei előtt. Aggódnak is a kormány illetékesei. A felvetődő kérdések: miért liberali­zálná a Közös Piac mezőgazdasági po­litikáját, ha az USA nem tud szállíta­ni. Hogyan számítson Európa és Japán FINANCIAL TIMES Dél-Afrika Japánnak ajánlatot tett az urándúsítás terén való nagyszabású együttműködésre. Ezt ugyan japán hi­vatalos részről tagadják, ám közismert dolog, hogy Japán több országban ke­resett együttműködési lehetőséget azon célból, hogy az 1980-as években fenye­gető nukleáris üzemanyag hiányt át tudja hidalni.­­ Az állítólagos terv szerint Dél-Afri­­kában 217 ezer millió jenbe kerülő lé­tesítményt építenének, s a kiadások nagyobb részét Japán viselné. Ez lehe­tővé tenné Japán hasadóanyag-hiányá­nak nagy részben való pótlását. Az új üzem évi 12 ezer tonna természetes uránt dolgozna fel, új dél-afrikai dú­sítási eljárás alapján működne, amely­nek műszaki részleteit még nem hoz­ták nyilvánosságra. Japánnak jelenleg az USA-val hosz­­szú lejáratú szerződései vannak, ame­lyek az 1978-ig megépülő japán atom­erőművek üzemanyagszükségletét fe­dezik, de nem biztosítják az azután építendő erőművek szükségletét. Japán arra számít, hogy atomerőműveinek teljesítménye 1985-ig 60 ezer mega­wattra fog emelkedni; ez a mennyiség megfelel a brit villamosenergia-ipar jelenlegi teljes kapacitásának. Arra számítanak, hogy az említett időpontig Japánnak saját urándúsító ipart sikerül életre hívnia. 1978 és 1985 közt azon­ban az atomerőtelepek üzemanyagát nagy szállítási szerződések útján kell biztosítania, amelyek japán részről jó- Dél-afrikai—japán atomipari együttműködési­ lentékeny tőkebefektetéseket fognak igényelni, így Japán közös vállalatok létesítése ügyében már tárgyalt Ausztráliával és Kanadával. Jelenleg egy japán atom­energia-ipari küldöttség a Szovjetunió­ban folytat tárgyalásokat. Megbeszélések folynak a japán atom­energia-ipar és az urándúsítással fog­lalkozó két nagy multinacionális kon­szern, a Centec és az Urenco között is. Ezeket a tárgyalásokat akadályozza az a japán törvényes rendelkezés, amely írja elő. Ennek ellenére nincs kizárva minden atomipari technológiával kap­csolatos kérdés nyilvános megvitatását egy nyugat-európai—japán urándúsító közös vállalat létrejötte. A dél-afrikai javaslatnak Japán szá­mára az a különös vonzóereje van, hogy az 1980-as évek elején Japánnak nagy dúsítotturán-szükségletét kedve­zőbb árakon tudná biztosítani, mint bármely más ország. Dél-Afrika olcsó villamos energiát képes előállítani és ennek révén egy ott létesítendő dúsító­üzem olcsóbb árakon termelhetne, mint akár az USA, Nyugat-Európa vagy a Szovjetunió. A bökkenő az, hogy az ENSZ hatá­rozatai alapján Japán számára tiltva van a dél-afrikai fajvédő kormányza­tokkal való gazdasági együttműködés. Nem lehetetlen azonban, hogy Japán­nak sikerül oly megoldási formulát ta­lálnia, amellyel meg tudja kerülni az ENSZ tilalmát. (1973. június 22.) Handelsblatt DEUTSCHE WIKISCIIAI ISy.i l I ING Ciprus társulása a Közös Piachoz új fejezetet nyit a sziget gazdasági életé­ben. A megállapodás szerint fokozato­san lebontják a közös piaci vámokat és a mennyiségi korlátozásokat, jelentősen javítva az ország gazdasági helyzetén. Ciprusi körökben mindamellett számol­nak azzal, hogy az angol piacon, ahol a csatlakozást megelőzően privilegizált helyzetet élveztek, a korábbinál erősebb konkurenciával találják magukat szem­ben. Az EGK országaival való kereskede­lem bővítése egyik záloga a szigetor­szág jövőbeni fejlődésének. Az ország gazdaságilag a meg-megújuló belpoliti­kai nehézségek ellenére is jól fejlődött. Az elmúlt öt évben a nemzeti összter­mék évente átlagosan 8,4 százalékkal nőtt és tavaly elérte a 230,7 millió cip­rusi font értéket (1 ciprusi font : 7,75 DM). A külkereskedelem is folyamato­san növekedett, habár kisebb mérték­ben. A bevitel értéke azonban megha­ladta a kivitelét és így a külkereske­delmi deficit az 1971. évi 51,3 millióról tavaly 70,2 millióra növekedett, s e ten­dencia változása egyelőre nem is vár­ható. Ennek egyik oka abban keresendő, hogy az érclelőhelyek lassú kimerülése miatt jelentősen visszaesett a kivitel­ben jelentős szerepet játszó ércek ex­portja: az 1971. évi 811 ezer tonnáról 1972-ben 644 ezer tonnára. A két an­gol támaszpont 30,9 millió ciprusi fon­tot jövedelmezett. A gazdasági életnek vannak olyan ágazatai, melyek viszony­lag gyorsan függetleníthetik a szigetet a hagyományos exportbevételétől. Ilyennek tekinthető elsősorban az ide­genforgalom, mely már 1972-ben is 19 millió fontot hozott és egyesek szerint idővel teljesen pótolhatja a támaszpon­tokból és az érckivitelből eredő bevé­teleket. Gyors ütemű növekedés Ciprus gazdaságában Az ország bevételi forrásai és a fog­lalkoztatottsági viszonyai azonban még jó ideig a mezőgazdaságtól függetlenek. A mezőgazdasági termelés viszont csak vontatottan növekszik, s 1972-ben még a nemzetközi összterméknek mindössze 18,1 (1970-ben 17,6) százalékát adta. Cipruson most azt remélik, hogy az EGK-val szorosabb összeköttetés a me­zőgazdaság fejlődésének is új lendüle­tet adhat. Az ipar jó­ eredményeket mutathat fel, bár a tervezett növekedési rátát nem sikerült elérnni. Ennek valószínű­leg az az oka, hogy egyes létesítménye­ket — így például a larnacai olajfino­mítót —, nem tudták határidőre meg­valósítani. Ezeket a nehézségeket jobb tervezéssel és hatékonyabb központi irányítással el lehetne hárítani, de még akkor is kérdéses, hogy Ciprus ipari vonatkozásban versenyképessé válhat-e. A versenyképesség elérését megköny­­nyítené, ha egyes nyugat-európai vál­lalatok fiókvállalatokat létesítenének a szigeten. A szigetország mindenesetre készségesen fogadná az ilyen irányú kezdeményezést. Ciprus külkereskedelmi körei a jö­vőben a lehető legkevésbé kívánnak függeni az angol piactól, inkább az EGK többi országára, elsősorban az NSZK-ra számítanak. Az utóbbi máris fontos kereskedelmi partner, az onnan eredő bevitel értéke 1972-ben 9,08 mil­lió, az oda szállított kivitelé pedig 5,74 millió fontot ért el. A bevitel túlnyo­móan a legkülönfélébb beruházási cik­kekből és késztermékekből tevődik össze, míg Ciprus főként az NSZK-ba irányuló borexport, valamint a koráb­ban túlnyomóan Angliába szállított készruházati kivitel növekedésére szá­mít. (1973. június 23.) A VILÁGSAJTÓBÓL Ellentmondások az USA agrárpolitikájában az amerikai élelmiszerre, ha az esetleg nem elegendő. Washington igyekezett meggyőzni a Szovjetuniót, hogy hosszú távon is építhet a takarmánygabona­szállításokra, hátha a Szovjetunió vagy Kína nem meri függővé tenni ellátását az USA-tól. Azt remélik, hogy nem kerül sor az exportellenőrzésre. Az előrejelzések szerint az áradások ellenére jó lesz a termés az Egyesült Államokban. Az előzetes becslések szerint Európában, Kanadában, Ausztráliában, Indiában, a Szovjetunióban és Észak-Kínában is jobb élelmiszerellátással számolhatnak. Japánban arra számítanak, hogy az élelmiszerkészlet kitart addig, amíg be nem takarították az USA új termését. Japán élelmiszer- és takarmányszük­séglete egyharmadát fedezik az USA- ból (a szójabab 92 százalékát, a kuko­rica 56 százalékát, a búza 50 százalé­kát). Kevés a lehetőség, hogy Kanadá­hoz vagy Ausztráliához forduljanak, mert a készletek ezekben az országok­ban is szűkösek. Tavaly megjelent az USA-ban egy ta­nulmány, amely szerint az Egyesült Államok 8 milliárdos javulást érhetne el kereskedelmi mérlegében a mező­­gazdasági export emelkedése révén. Ez az összeg csaknem kétszerese a tava­lyi 4,5 milliárd dolláros deficitnek. A számítás reális volta azonban a tanul­mány szerint attól függ, hogy a Közös Piac és a többi importőr könnyíti-e az importkorlátozásokat az Egyesült Álla­mokkal szemben. (1973. június 23.) A SZIM fejlesztési és rekonstrukciós programja A tőkésországokba irányuló export növelésére 159 millió forintos hitelt vesz fel a Szerszámgépipari Művek. A pénzt részben beruházásra, rekonst­rukciókra fordítják a SZIM hat gyárában, részben pedig növelik a forgó­­eszközállományt. A tőkés vevők gyors ellátásához ugyanis nagyobb készle­tekre van szükség, annál is inkább, mert a magyar vállalat termékszerke­zetében az egyszerűbb és olcsóbb gépeket mindinkább felváltják az NC- gépek, a speciális célgépek, a nagy termelékenységű és nagy pontosságú berendezések. A Szerszámgépipari Művek is igény­be vette azt a pénzügyi forrást amely­ért a jó devizakitermelésű, hitelképes vállalatok folyamodhattak tőkés ex­portjuk növelése céljából. (A SZIM- nek összesen 240 millió forintra volt szüksége, de csak 159 millió kapott, s így a teljes összeg harmad részét saját erejéből kellett előteremtenie.) A hitel fejében vállalt kötelezettség: a SZIM az 1971-es mintegy két és fél millió dolláros tőkés exportját még 1972-ben 712 ezer dollárral emelte; az idén 4,23 millió dollár lesz a tőkésországokba irányuló exportja, jövőre pedig már ötmillió dolláros kivitellel számolnak, s végül 1975-re megközelítik a 6 millió dollárt. A pénzt részben a forgóeszköz növe­lésére, részben beruházásra fordítják. Az előbbi elengedhetetlen ahhoz, hogy a vállalat szinte pillanatokon belül ele­get tehessen a rendeléseknek, amire a tőkés exportnál sokszor van szükség. Áprilisban például egy görög vevő csúcsesztergát rendelt kétheti szállí­tásra, május elején pedig egy angol cég adott fel rendelést hasonló ter­mékre, amit még júniusban meg kel­lett kapnia. Mivel a gyártás átfutási ideje legalább 4—5 hónap, a zavarta­lan kereskedéshez a gyárnak több nyersanyagot, több félkészterméket és több kész gépet kell „kézben” tar­tania. Növeli a forgóeszköz-szükségletet a termékszerkezet átalakulása is. A fej­lett tőkés gyártókhoz hasonlóan a ma­gyar vállalat is mind korszerűbb, bo­nyolultabb, drágább szerszámgéptípu­sokat állít elő. Az egyszerűbb, olcsóbb gépekre lehet ugyan vevőt keresni, s a régi piacokon is bennmaradhat a gyár különféle licenceladás, kooperáció, rész­egységszállítás révén, de gyáraink ma­gasabb műszaki kultúrájának mégis inkább a számjegyvezérlésű szerszám­gépek, a nagy termelékenységű és nagy pontosságú berendezések, a speciális célgépek gyártásában kell megnyil­vánulnia. Csakhogy míg az egyszerűbb szerszámgépek átlagos eladási ára mintegy 300 ezer forint, az új, korszerű berendezéseké elérheti a­ 12 millió fo­rintot is, a gyártás átfutási ideje pedig — például az NC-gépeknél — nem 4—6, hanem 10—18 hónap. Ilyen gépe­ket persze luxus lenne raktáron tar­tani, de legalább az anyagokról és a mástól beszerzendő részegységekről kell előre gondoskodni. Ezenkívül az im­portengedélyezési eljárás is 3 hónapot vesz igénybe, s csaknem egy évbe telik, míg egy-egy szállító visszaigazolja a tételt. A SZIM ezért sietett élni a hitel adta lehetőséggel, s a forgóeszköznöve­lésre szánt nyolcvanmillióból ötven­milliót már tavaly felvett. Az új beruházások (bővítés, rekonst­rukció) a SZIM hat­­gyárát érinti. A teljes költség 113 millió forint­­, s ezt van is hol felhasználnia. A Buda­pesti Köszörűgépgyárban például nyolc év óta alig engedélyezik a 85 éves, favázas épületben a nagyöntvény-for­­gácsoló üzem működését. Most 15 mil­liót fordítanak az építkezésre, 7 mil­lióért gépet vásárolnak, főleg anyag­­mozgató berendezést. A munka 1974- ben kezdődik, s két évvel később már termelni fog az új üzem. Az esztergomi Marógépgyár az NC- gépek szereléséhez már régóta nélkülöz egy nagy darut. (Egy-egy gép súlya 12 tonna.) A daru ára 2,5 millió forint, s a gyár 16 millió forintért további gépeket is vásárol — például éppen NC-gépet is. Az Esztergagépgyár 18,5 millió forintot kap, főleg gépekre és technológiai berendezésekre, így még az idén befejezhetik az edzőüzem kor­szerűsítését. A Győri Célgépgyárban jövőre kezdődik a beruházás: 13 mil­liós költséggel megmunkáló központot létesítenek. Kőbányán az idén már egyébként is megkezdik 50 milliós költséggel a re­konstrukciót, ami 1976-ban fejeződik be. Ezt az összeget most — a hitelből — 8 millió forinttal egészítik ki. Végül a karcagi üzemre is gondoltak: a volt gépjavító állomást, amelyet a SZIM 1969-ben vett meg, és ahol az idén fejezik be a gyárépítést, most 10 millió forint költséggel tovább bővítik. Ebből a felsorolásból is látható, hogy a hitelre szükség volt, mert a fejlesz­tés a vállalat teljes termékskáláját érinti, s kihatással van a SZIM egész tőkés exportjára. Az 1972-re vállalt kötelezettségét egyébként teljesítette a SZIM, s az idei exportterv is telje­­síhetőnek látszik. D. L. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Magy-Britannia turistaforgalma A hatvanas években állandóan nőtt az angol idegenforgalom. A 20 százalé­kos emelkedés 1972-ben 10 százalékra esett vissza, s nem tudni, vajon melyik tendencia érvényesül ezután? Az eset­leges lassulás számos kérdést vet fel. A brit idegenforgalom az ország ne­gyedik legnagyobb kereskedelmi vállal­kozásának számít, dollárhozamban pe­dig „verhetetlen”. A turisták 1971-ben­­491 millió fontnyi pénzt költöttek, a brit légitársaságok és hajózási vállalatok külföldiektől származó bevétele pedig 150 millió font volt. Az nem vitás, hogy abszolút és relatív értelemben az idegenforgalom fontos­sága fokozódni fog, de kérdés, hogy lesz-e a növekedés olyan mértékű, hogy ellensúlyozni tudja az angolok egyre növekvő utazási vágyát. A font lebeg­tetése előnyösen hatott, hiszen a nem­zetközi turizmus igen érzékenyen szo­kott a valutaárfolyam-változásokra rea­gálni. Az idegenforgalmi kutatás, noha még­ ­ IDEGENFORGALOM nem érte el a kellő színvonalat, sokat fejlődött az utóbbi években, az idegen­­forgalmi tanácsok is jól dolgoztak. Az idegenforgalom tervezését azonban szá­mos külső, váratlan esemény is labilis­sá teheti. Mindenesetre a hullámvölgyek az esetek többségében rövidek és át­menetieknek bizonyultak eddig. Úgy ítélik meg, hogy 1970-től 1975-ig körülbelül a jelenlegi 10 százalékos nö­vekedés várható, majd 1975-től 1980-ig mintegy 5 százalékra csökken az ütem. Ez azt jelenti, hogy 1975-ig évente mint­egy 10 millió turista látogat majd Nagy-Britanniába. Az előjelzések nyomán a szálloda- és vendéglátóipar gondja a jó felkészülés. Meg kell találniok azokat a kínálati te­rületeket, amelyek felé legintenzíveb­ben irányul a kereslet: üdülők vagy hi­vatalos utazások, esetleg a konferen­ciák. Ezek a fő kérdések a brit szálloda- és vendéglátóipar számára 1973-ban. B. A. Francia és lengyel berendelések Hatvanban Megkezdték a próbaüzemelést az új hatvani kenyérgyárban. A 12 millió fo­rintos költséggel létesült üzem a ter­vezett határidőre készült el. Az 1500 négyzetméter alapterületű gyárban két új olajtüzelésű francia gyártmányú ke­mence, valamint két lengyel dagasztó­gép végzi el a munkák zömét. A mo­dern gépek üzemeltetéséhez egy-egy műszakban mindössze 5—6 ember szük­séges, s naponta 130 mázsa friss ke­nyeret fog sütni. Autószerviz-export A dunaújvárosi 26. Állami Építőipari Vállalat a vasmű által gyártott könnyű acélszerkezetből 2000—2800 négyzetmé­ter alapterületű, üzemanyagtöltővel fel­szerelt autódiagnosztikai állomásokat alakít ki. A szervizállomásokat négy hónap alatt készítik el, de kívánságra emeletes csarnokokat is építenek. Az idén a csehszlovákiai Olomoucban és Jihlavában, valamint az NDK-beli Drezdában és Quedlinburgban építenek fel egy-egy autószervizt. A szerelési munkák értéke a két országban eléri a 88 millió forintot. Magyar Kereskedelmi Kamara 4miiiiiiiiii­iiiiiiiimiiiimiii­iiiiiiiimiiimiiiiiiiiiiii­iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiinimH Megalakult az iráni tagozat Hétfőn a Magyar Kereskedelmi Ka­mara székházában megalakult a Ka­mara iráni tagozata. (Előzőleg Iránban is megalakult a magyar tagozat.) Magyarország és Irán között 1969-ben jött létre hosszú lejáratú kereskedelmi szerződés, amely 1974-ig van érvény­ben. A magyar export 1969-ben 10,2 millió dollár volt, a múlt évben elérte a 14,5 millió dollárt. Hasonló ütemben fejlődik a magyar import is: az 1969. évi 8,6 millióval szemben a múlt évben már csaknem 11 millió dollár értékű árucikket vásároltunk Iránból. Ha a cikklista összetételét vizsgáljuk, szembe tűnik az anyagjellegű termékek magas részaránya. A magyar exportból jelen­tős tételt képeznek az acéltermékek, a különböző vegyi cikkek, importunkban pedig nagy szerepet játszanak a nyers­gyapot, a különböző gyümölcsök, de ezenkívül a szőnyegek és a fogyasztási cikkek is. A kereskedelmi kapcsolatok a jövő­ben tovább szélesednek, és erre jó ala­pot ad az iráni olaj importjára kötött megállapodás. A magyar könnyűipari és élelmiszeripari berendezések jó hír­névnek örvendenek az iráni piacon, így a magyar gépek, know-how-k és tech­nológiai szolgáltatások ellenértékét az­ iráni partnerek szívesen ellenételeznék az ezek segítségével gyártott készter­mékkel. Különösen a könnyűiparban (pamutfonal, konfekciók) és az élelmi­szeripar egyes termékeinél reális ez a lehetőség. Ebben az ötéves­­tervben Irán egyéb­ként 36 milliárd dollárt fordít beruhá­zásokra. Az ország bruttó nemzeti ter­méke gyorsan emelkedik, 1972-ben pél­dául 14,3 százalékkal haladta meg vál­tozatlan árakon számolva az 1971-es ér­téket. Irán gyors ütemben fejleszti vegyiparát, fémkohászatát, textiliparát és élelmiszeriparának egyes ágazatait, és jelentős beruházásokat hajtanak vég­re a villamosenergia-iparban is. Ezek a tervek biztosítékot nyújtanak arra, hogy a magyar ipar mind szélesebb körben bekapcsolódjon ezekbe a fej­lesztési programokba. E. P. Új ELZETT-kulcsok a Zsigulihoz Növeli az utas biztonságát az az új autózártípus, amelyet az ELZETT Fém­lemezipari Művek javaslatára fogadott el a Volgai Autógyár. A nemzetközi biztonsági előírásoknak megfelelő zára­kat a VAZ 2103-as gépkocsikba fogják beépíteni, mint ebben a két gyár kép­viselői június elején megállapodtak. Az ELZETT 1973 decemberétől szállítja az új terméket, a VAZ 2103-as személy­­gépkocsit pedig 1974 januárjától bocsátja ki a volgai gyár. A magyar gyár az eddigi szerződés értelmében 1975-ig szállít autózárat a Zsigulikhoz. Közben a Szovjetunióban is felkészül egy zár- és lakatgyár a hasonló termékek gyártására, de a vol­gai üzem — mint ezt már szóban kö­zölték a magyar partnerrel — 1976 után sem kíván lemondani az ELZETT termékeiről. Az autózárak felét tovább­ra is a budapesti gyártól vásárolnák, évente 300 ezer garnitúráról van szó (4 ajtózár, 4 külső kilincs, 4 belső ki­lincs, motortetőzár, csomagtartózár). A személygépkocsi-zár egyébként új termék az ELZETT profiljában. Kisebb tételeket a FIAT cég is vásárolt már belőle. 1973. JÚLIUS 3.3 Kölcsön daru az NSZK-ból A Tiszai Vegyi Kombinát új olefin­művének építése közben egy újabb fel­adat megoldására kellett lehetőséget ta­lálni. Az úgynevezett propilén koloniák beemelése és összeszerelése során ugyanis kiderült, hogy az országban található daruk nem alkalmasak a be­­emelési feladat elvégzésére. Az egyen­ként több point 80 méter magas és 200 tonna súlyú tornyok beemeléséhez így az építkezést irányító Petrolkémiai Vál­lalat egy nagy teherbírású, speciális emelőszerkezetet bérelt a Német Szö­vetségi Köztársaságtól. A 400 tonna teherbírású óriásdarut az NSZK-beli cég szétszedett állapotban vasúti szerel­vényen szállította Leninvárosba. A kü­lönleges, nálunk még nem alkalmazott emelőszerkezet összeszerelését hétfőn kezdték meg, és segítségével a két to­rony beemelését, illetve összeállítását hat hét alatt tervezik elvégezni. ■■■■■ RÖVIDEN -*• Az ELEKTROMODUL közel 50 ezer dollár értékű megrendelést kapott fázis­javító kondenzátorokra, az algíri ki­állításon való részvétel eredményekép­pen.­­*•­ Az Egri Háziipari Szövetkezet mező­­tárkányi varrodájában naponta 500 nadrágot készítenek szovjet megrende­lésre. A balassagyarmati Ipoly Bútorgyár nyugat-európai megrendelésre több mint 7 millió forint értékű kábeldobot exportál a külkereskedelmen keresztül. Az ÉRDÉRT Vállalat 10 ezer köb­méter tölgyfűrészáru minőségének el­lenőrzésére kérte fel a MERT-et. A faáruk a LIGNIMPEX közreműködésé­vel az olasz és a görög piacra kerülnek. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp., V. Dorottya u. 6. IV. em. Levélcím: 1397 Budapest, Pf. 534. Telefon: 183-840 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc igazgató Kiadóhivatal: Bp. 1085 Blaha Lujza tér 1-3. Levélcím: 1959 Budapest Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 73-2180/3-07 Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008

Next