Világgazdaság, 1973. július (5. évfolyam, 125/1127-145/1147. szám)

1973-07-07 / 129. (1131.) szám

MAGYAR GAZDASÁG - VILÁGGAZDASÁG Csehszlovákia hospodárské noviny és a KGST-integráció Frantisek Hamour, a csehszlovák kor­mány elnökhelyettese cikkében méltatja a KGST Prágában megtartott XXVII. ülésszakát. Megállapítja, hogy az ülés­szak súlypontját képező, a tagországok­nak a tervezés területén folyó együtt­működése a Komplex Program sikeres megvalósításának alfája és ómegája. Ennek bizonyítéka az, hogy a dele­gációk vezetői amellett szálltak síkra, hogy tervszerűen összpontosítsák a tár­sadalmi erőket és eszközöket az integ­rációs intézkedések, valamint az egyes országok nemzeti tervei közötti szoros és hatékonyabb kapcsolat létrehozására, mindezt pedig már az 1976—1980-as öt­éves tervek kidolgozása során. A CSKP Központi Bizottsága tavaly februárban hozott határozatot a cseh­szlovák népgazdaságnak a nemzetközi munkamegosztásba történő hatékony bekapcsolására. Jelenleg a munkák arra irányulnak, hogy a következő, ha­todik ötéves terv előkészítése során ki­használhassák a nemzetközi munka­­megosztással kapcsolatos lehetőségeket: előre meg kell határozni, mit fog ter­melni, mit fog importálni a csehszlo­vák népgazdaság, vagyis helyesen kell kialakítani a belföldi termelés és a külgazdasági kapcsolatok szerkezetét. Már az ülésszak előkészítése is je­lezte, hogy a legfontosabb problémák­­az energetikai és nyersanyagforrások biztosítása, valamint a modern, haté­kony termelési szerkezet kialakítása. A következő ötéves tervben Csehszlová­kia számára a mostani ülésszaknak az a határozata a legfontosabb, amely a tagországok tüzelőanyag- és energeti­kai, valamint nyersanyag-szükségletei fedezésére irányuló együttműködéssel foglalkozik. Ide tartozik a szovjetunió­beli Kijembajevben létrehozandó azbesztkombinátban való együttműkö­désről szóló keretmegállapodás, amelyet éppen a XXVII. ülésszak folyamán ír­tak alá. Az ülésszakon fontos helyet foglaltak el a gépipari együttműködés fejleszté­sének kérdései. Az elfogadott határozat a kooperáció és a specializáció elmélyí­tésére, a műszaki színvonal emelésére orientálja a tagországokat. Ebben a vo­natkozásban szükséges továbbfejlesz­teni az egyes termelők közötti közvet­len kapcsolatokat, elsősorban a nemzet­közi társulások formájában. A legköze­lebbi időszak aktuális feladata, hogy komplex módon biztosítsák az atomerő­művek, a textil- és kötszövőipar ter­mékei iránti szükségletek kielégítését. Ezeken a területeken­­ki kell használ­ni az együttműködő vállalatok, szervek közötti közvetlen kapcsolatok legéssze­rűbb formáit. Csehszlovákia számára is igen fontos feladat a feldolgozóiparnak, különösen a gépiparnak az integrációba történő bekapcsolása. Ennek az az előfeltétele, hogy kidolgozzák a gépipar belföldi fej­lődésének és szerkezetváltozásának koncepcióját, és az ehhez kapcsolódó olyan külgazdasági koncepciót amely elfogadható a többi partnerország szá­mára. (1973. évi 24. szám) FAR EASTERN ■ ECONOMIC .­on Irak 1976-tól kezdve 12 éven át, ösz­­szesen 112 millió metrikus tonna kő­olajat hajlandó eladni Indiának. Az új ajánlat keretében India 1976-ban 5 mil­lió tonna, 1977-ben 7 millió tonna, a to­vábbi 10 évben évi 10 millió tonna kőolajat kap. A részletekben, a pontos árat beleértve, további tárgyalások fo­lyamán állapodnak meg. Az új iraki ajánlat jelentős haladás azzal az egyezménnyel szemben, ame­lyet dr. Hammadi, az iraki olaj- és ás­ványügyi miniszter áprilisban Új-Delhi-­ ben kötött. Akkor arról volt szó, hogy Irak 1978-tól 10 éven át évi 3 millió tonna, vagyis összesen 30 millió tonna kőolajat szállít Indiának. A dr. Hammadi által vállalt feltéte­leknek néhány érdekes vonása van. Irak korábban kijelentette, hogy nem köt többé hosszú lejáratú egyezménye­ket, ebben az esetben azonban kivételt tett. Indiának ezen felül 50 millió USA- d­ollár értékű hitelt nyújtott, ami szin­tén nem szokásos. Végül az egyezmény a kőolajvásárlásoknak indiai árukkal és szolgáltatásokkal való ellentételezést irányozza elő. Ha az egyensúlyt kom­penzációval nem lehet biztosítani, hat havonként konvertibilis devizában kell a különbözetet fizetni. Burmah Shell, Esso és Caltex, a há­rom Indiában dolgozó külföldi olajtár­saság, amely saját forrásokból impor­tál, egy barrelért most 2,25 dollárt kér. Irak a korábban fix áron lekötött 1,95 millió tonna nyersolajért csak 1,83 dollárt számít fel (plusz 9 centet a dol­lár leértékelése miatt). A hosszú le­járatú megállapodás keretében Irak azonban feltehetően nem állapodik meg a világpiaci árszint alatt. A jelenlegi kőolajválságtól való félel­mek közepette Indiának sokat jelent ez a megállapodás. Ezenfelül lehetősé­get nyújt kb. 1,7 milliárd dollár ösz­­szegű indiai áruexportra. Az export tel­jesítése igen fontos, máskülönben devi­zában kell fizetnie. Gondoskodnia kell továbbá a megfelelő finomítási kapaci­tásról. India kőolajszállításokról tárgyal Ka­tarral, Szaúd-Arábiával és Nigériával India hosszú lejáratú olajegyezménye Irakkal is. Szaúd-Arábia már beleegyezett 3 millió tonna szállításába, hasonló meny­­nyiségre van kilátás Katarból is. Becs­lés szerint India kőolajszükséglete 1978-ban 43 millió tonna lesz. Ebből a belföldi termelés mintegy 15 millió ton­nát fedez majd (a jelenlegi 7,2 millió tonnával szemben); a három külföldi olajtársaság 8 millió tonnáról gondos­kodik, 10 millió lesz az iraki szállítás. A fennmaradó 10 millió tonna felét a cochini és madrasi finomítók közvet­lenül importálják, még mindig marad azonban 5 millió tonna kőolajszükség­let, amelyet ki kell elégíteni. Jelenleg is a közel-keleti országok szolgáltatják India kőolajimportját. Az Esso Szaúd-Arábiából importál, a Bur­mah Shell és a Caltex Iránból, ez ösz­­szesen kb. 7,75 millió tonnát tesz ki. A cochini és madrasi finomítók indiai kőolajjal dolgoznak. India azon fárado­zik, hogy belföldi termelését öt éven belül 6,4 millió tonnával emelje. A szov­jet szakértők szerint ezen a mennyi­ségen felül 10 éven belül további 132 millió tonna kőolaj kitermelésére van lehetőség. Japán felszereléssel India hozzákezd a partmenti olajrétegek ki­aknázásához. Az iraki ajánlat lényegesen javította India tárgyalási helyzetét a három kül­földi olajtársasággal szemben. Ezek ál­lamosítását sokan követelik, a kor­mány azonban még nincs abban a pozí­cióban, hogy kockáztassa az általuk szolgáltatott 8 millió tonna kőolajat Más helyzet állna elő, ha India ren­delkezne , új, akár belföldi, akár kül­földi beszerzési forrásokkal. Ilyen szempontból nagy jelentőségű az a ku­tatási koncesszió, amelyet India bizto­sított magának Irakban, a dr. Hammadi által Új-Delhiben aláírt egyezmény alapján. Ha olajat találnak, a teljes kutatási költségek kölcsönnek tekin­tendők és kőolajban fizetendők vissza. Ezenfelül India engedményes árakon részesedést kap a kitermelt nyersolaj­ból; ennek arányát a termelés volu­mene szerint állapítanák meg. (1973. évi 21. szám.) FINANCIAL TIMES A francia Citroen autógyár részvé­nyeseit értesítették, hogy a vállalatnak az olasz Fiat-művekkel öt év előtt kötött „házassága” közös elhatározásból válással végződött és a két vállalat ipari együttműködése ezzel megszűnt. Erről már több mint egy éve volt bizal­masan szó, úgyhogy a mostani hiva­talos bejelentés nem keltett nagy meg­lepetést. A Citroen jelentése szerint a Fiat által követelt integrációs folyamat a francia cég létét veszélyeztetné. A szétválás részletes feltételeit még nem dolgozták ki, de valószínű, hogy a Fiat fokozatosan visszavonul a Par­­devi közös holdingból, amelynek 53 százalékos majoritása van a Citroennél. A Pardevi tőkéjét jövőre 700 millióról 1200 millió frankra emelik, amiben a Fiat nem vesz részt és így a Pardevi­­nél levő 49 százalékos érdekeltsége 30 százalék alá esik. A Fiat a Citroen együttműködésének felbomlása azonban nem jelenti a két vállalat közös ipari terveinek azonnali megszakítását. Ezek közül a legfon­ A Fiat és a Citroen szétválása után tovabb a Lancia Beta-kocsik számára a Citroen metzi telepén gyártott transz­­misszió és egy tervezett Fiat-modell, valamint egy bemutatás előtt álló te­herautó. A spanyolországi Vigóban levő Citroen-gyár is folytatja egyes alkat­részek gyártását. A két vállalat között folytatandó tár­gyalások során szóba kerülnek ezek a közös tervek és az értékesítési együtt­működés a Közös Piac országaiban. Ahogy a két—­három esztendeje elkez­dett közös programok valóra válnak, a következő két—három év alatt is fel­merülnek az együttműködés egyes le­hetőségei. A szoros együttműködéstől inkább a Citroen vonakodott, mert félt az erős partnertől, míg a Fiat valódi előnyöket várt a kooperációtól, de csalódott annak gyenge eredményeiben. A Citroen aggódott önállóságának elvesztése miatt, mert műszaki megoldásainak megvaló­sítását a Fiattal kellett volna egyez­­tetie. (1973. június 23) A VILÁGSAJTÓBÓL PAPÍR- ÉS CELLULÓZIMPORTUNK A LIGNIMPEX tevékenységének fontos része a cellulóz- és papírter­mékek exportja és importja. Évente 140 ezer tonna cellulózt, 265 ezer tonna papír- és kartonféleséget importál a vállalat és a továbbiakban is növekvő tendenciával lehet számolni. Az egy lakosra jutó papírfogyasztás Magyar­­országon 1960-ban még 19 kilogramm volt, s 1970-ben már elérte a 44 kilo­grammot. (Évente több mint 400 ezer tonna papírt dolgoztak fel.) A cellulóz­import döntő része (95 ezer tonna) szocialista országokból származik, és ugyaninnen importál a vállalat 150 ezer tonna papírt is. A nagy mennyiségű és jó minőségű szállítások, amelyeket az éves államközi kontingensek bizto­sítanak, jelentős mértékben hozzájárulnak az érintett magyar iparágak fej­lődéséhez. Fő nyersanyagszállító a Szovjetunió, ahonnan 1973-ban a magyar papír­gyártó- és műszalipar részére több mint 90 ezer tonna nyersanyag kerül beho­zatalra, így például az újságnyomó vagy rotációs papír döntő részét — mint­egy 40 ezer tonnát — a Szovjetunióból importálja a vállalat. A kitűnő minőség mellett érdemes megjegyezni, hogy a szállítások — annak ellenére, hogy a gyártó üzemek nagy távolságra vannak — ütemezés szerint, pontosan érkez­nek. Főleg tőkésországokból szerezzük be a nyomópapírokat, de egyre számotte­vőbb az NDK-ból származó behozatal is, különösen az idegenforgalmi nyom­tatványok, képzőművészeti reproduk­ciók céljaira felhasznált műnyomópapí­rokból. Az 1960-as évek elején állami hatá­rozat mondta ki, hogy a csomagolás színvonalát európai színvonalra kell emelni, így a kartonbehozatal az 1970-es évek elejére már 55 ezer ton­nára emelkedett. A vállalat itt is arra törekszik, hogy egyre nagyobb mennyi­ségeket tudjon beszerezni a szocialista piacokról, elsősorban az NDK-ból, a Szovjetunióból és Lengyelországból. Nagyrészt az ezekkel az országokkal aláírt kontingensek biztosítják, hogy zsírhatlan és egyéb csomagolópapírok­ban a belföldi ellátás zavartalan, bár ezekből a cikkekből jelentős a tőkés import is. Az utóbbi években a szocialista or­szágokkal meglévő bilaterális kapcso­latokban fontos helyet foglalnak el a cellulóz, papír és karton választék­­csere megállapodások. Segítségükkel a népgazdaság számára fontos árufélesé­geket importál a vállalat, ugyanakkor lehetőség nyílik arra, hogy bizonyos cikkekkel export oldalon is részt ve­­gyünk a­ nemzetközi munkamegosztás­ban. A Szovjetunióval és Romániával oldalanként két-kétmillió rubel ös­­szegű évi választékcsere megállapodá­sunk van, az NDK-val pedig másfél millió rubel értékű. Hasonló mértékű a Csehszlovákiával folytatott választék­csere is, és fejlődőben van ilyen jel­legű papírkereskedelem Bulgáriával, illetve Lengyelországgal is. A Lábatlani Papírgyár vékonypapír-cikkeit és a nyíregyházi új üzem mikrohullám­dobozait exportálja a vállalat a szo­cialista piacokra, sőt kisebb mennyi­ségben jutnak magyar papírcikkek tőkésországokba is. A LIGNIMPEX — különösen az 1972—73-as időszak rendkívül erőteljes piaci változásai és ármozgásai miatt — igen nagy súlyt helyez a­ piaci ár­változásokból adódó lehetőségek fel­mérésére és kihasználására. Tavaly az év második felében több terméknél az áremelkedést előrejelző, helyesnek bi­zonyult prognózisra alapozva, a válla­lat jelentős taktikai elővásárlást haj­tott végre a cellulóz- és papírtermé­keknél. Ezt a tevékenységet 1973 első hónapjában tovább folytatta, így el­mondható, hogy mintegy 6 ezer tonna papírt és 39 ezer tonna cellulózt (az évi összes tőkés importszükséglet körül­belül 45—48 ezer tonna) sikerült a mostani áremelkedések előtt kedvező árszinten lekötni, és ezáltal a népgaz­daságnak mintegy háromnegyedmillió dollárt megtakarítani. Bazsó Csaba A csehszlovák Technoexport magyarországi kapcsolatai A Technoexport csehszlovák kül­kereskedelmi vállalat közel öt éve tart fenn gyümölcsöző kapcsolatot a ma­gyar külkereskedelmi vállalatokkal — írja az Új Szó. Legfontosabb partnerei a CHEMOKOMPLEX, a NIKEX és a TECHNOIMPEX. A CHEMOKOMPLEX közvetítésével a Budapesti Vegyimű­vek részére komplett, korróziómentes vegyipari berendezéseket, vegyi tároló­­tartályokat, szivattyúkat és csővezeté­keket szállított a cég, a Dunai Vasmű részére vasgyártáshoz szükséges pácoló berendezéseket. A NIKEX a csehszlo­vák vállalattól kénpirító dobokat impor­tál ugyancsak a Budapesti Vegyimű­vek részére. A két magyar külkeres­kedelmi vállalattal a Technoexport az elmúlt két évben több mint fél­millió rubel­ értékű forgalmat bonyo­lított le. A TECHNOIMPEX-szel nyom­tatógéppel felszerelt papírzacskógyártó gépsorok exportjáról tárgyal. Jelentős a magyar termékek Cseh­szlovákiába irányuló forgalma is, ami­nek egy részét szintén a Techno­export bonyolítja le. A magyar áruk ebben az esetben is a NIKEX, a CHEMOKOMPLEX és a TECHNO­IMPEX külkereskedelmi vállalatokon keresztül jutnak el a csehszlovák cég­hez, de szállítói közé tartozik a KOMPLEX is. Ez utóbbival 1969 januárja óta áll kapcsolatban, együtt­működésük elsősorban élelmiszeripari gépekre irányul. A legjelentősebb üz­leteket 1970-ben és 1971-ben kötötték, amikor is a KOMPLEX összesen 4 millió 800 ezer rubelért szállított két kenyérgyártó gépsort partnerének. Ezeket a berendezéseket magyar szak­emberek irányításával Léván állí­tották fel. A csehszlovák üzemeltetők nagyon elégedettek velük, amit mni sem bizonyít jobban, mint hogy 1973-ra ismét több millió rubeles üzletkötés született magyar sütőipari gépsorok importjára. A KOMPLEX ezenkívül teljes konzervgyárat szerelt fel Érsek­­újvárott, s az üzem már sikeresen működik. A Technoexport a tribesovi kon­zervgyár részére borsófejtő gépsort vá­sárolt Magyarországon. Jól beváltak a gyakorlatban az ugyancsak magyar gyártmányú egyedi borsócséplőgépek, paprikacsumázók, a húsipari gépek kö­zül a töpörtyűprések. A CHEMO­KOMPLEX külkereskedelmi vállalat közvetítésével a csehszlovákok a po­zsonyi Slovnaft részére magyar gyárt­mányú 200—300 köbméteres alumí­­niumi tartályokat vásároltak Az üzletet 3 millió rubel értékben még megkötöt­ték, s még 1973-ban leszállítják a tar­tályokat. Az 1974—1975-ös évekre a Technoexport további vásárlásokat tervez a CHEMOKOMPLEX közve­títésével. Faipari gépek exportja Peruba A gépipari szövetkezetek közül kevés­nél olyan magas az exportarány, mint a Mechanikai és Gépgyártó Szövetkezet­nél. Az ELEKTROIMPEX-en keresztül 1965 óta szállítanak szocialista orszá­gokba a tv-stúdiók számára daruskocsi­kat, állványokat és más berendezéseket. Az idén csaknem 800 ezer rubel értékű szovjet megrendelésnek tesznek eleget, amelyek között kiemelkedő szerepe van a 15 tv-darukocsinak. A tőkés piacokra is eljutnak idén már a MÉGÉP mechanikai berendezései. A nyugatnémet Femseh cég vásárol tőlük több mint 60 ezer márkáért különböző televíziós állványokat. A nyár végén az USA-ból is érkeznek üzletemberek, s a tárgyalások nyomán 50 ezer dolláros szerződéskötésre van kilátás. Magyarországon a faipari marógépek­ből a kereslet visszaesett, így a szövet­kezet számára létkérdés volt az új piac biztosítása. A METRIMPEX szerződésé­nek keretében 1973—75 között 61 faipari tanműhelyt szállítanak Peruba. A tan­műhelyekben a szakmunkásképzéshez szükséges csaknem valamennyi faipari gépet meg lehet találni. A szövetkezet számára összesen másfél millió dollárt jelentő szerződés alapján ebben az év­ben mintegy 150 ezer dollárért külde­nek árut, s a többit 1974-ben, valamint 1975 első felében indítják útnak. A gyártmánystruktúra további bővítésére gyártási együttműködésről tárgyalnak osztrák és nyugatnémet cégekkel, így lehetőség nyílik a fejlesztés felgyorsulá­sával együtt az új termékek számára új felvevő piacról is gondoskodni. További piackutató tevékenységükről is hírt kaptunk: Teheránban és Londonban ál­lítják ki faipari gépeiket, s remélhető­leg, a perui szállítások mellett, más tő­késországokba is eljutnak majd a ME­­GÉP szalagcsiszolói, vastagolói és maró­gépei. E. P. GÉPIPARI SZABVÁNYOSÍTÁSI KONFERENCIA BUDAPESTEN Július 10—14-e között rendezi meg a Gépipari Tudományos Egyesület a má­sodik gépipari szabványosítási konferen­ciát — kiállítással egybekötve — Buda­pesten. A szabványosítást a szocialista gazda­sági­­ integráció egyik módszereként tár­gyalja a konferencia, s e keretek között megvizsgálják a KGST-tagországok együttműködésében a műszaki akadá­lyok kiküszöbölésének, a normatív do­kumentációs bázis létrehozásának, a termékminőség szabályozásának, az el­térő technikai szintek kiegyenlítésének, valamint a nemzeti szabványosítás fej­lesztésének lehetőségeit és a megoldás módját. A három nap alatt 12 külföldi és 34 hazai szabványosítási szakember számol be a KGST gépipari állandó bizottságá­nak a rádiótechnikai és elektronikai ál­landó bizottságnak, és szabványosítási állandó bizottságnak a KGST Komplex Programjának végrehajtása közben szerzett tapasztalatairól és a továbbfej­lesztés lehetőségeiről. A konferencián elsősorban a Komplex Programban kitűzött és a KGST kere­tein belüli, valamint az ISO, IEC, CEE és más szervezetek által végzett egy­máshoz kapcsolódó nemzetközi szabvá­nyosítási kérdések elméleti és gyakor­lati problémáját vitatják meg. Érdemes néhány témacsoportot ki­emelni a konferencia anyagából: a részt­vevők megtárgyalják a szabványosítást megkönnyítő közös nyelv kialakítását a KGST munkájában, az együttműködés főbb irányait a kohó- és gépiparban, a gyártásszakosítást a közúti járműgyár­tásban, a komplex szabványosítást, a számítógépesítési feladatokat a tervezési és szerkesztési munkákban stb. A konferenciával egyidejűleg, illetve július 10—17. között — a BNV Petőfi csarnokában — kiállításon mutatják be az első gépipari szabványosítási konfe­rencia (1963) óta eltelt időszak ered­ményeit. Megkezdték az inotai gázturbinák szerelését Féléves késéssel ugyan, de néhány hete megkezdte már az inotai hőerőmű új berendezéseinek szállítását a szovjet Energomasexport, illetve a leningrádi LMZ üzem. Az erőmű bővítésének teljes költsége 1,1 milliárd forint, s ebből 430 millió forintot költenek a berendezésre, amelyet teljes egészében a szovjet fél szállít. A két gázturbina egyenként 100 mega­wattos , ekkora teljesítményű gázturbina az egész világon csak egy helyen műkö­dik, a krasznodari hőerőműben. A késés jórészt azzal magyarázható, hogy a krasznodari turbinát, a prototípust előbb gáztüzelésre állították be, később azonban áttértek az olajtüzelésre, így elhúzódott a hibajavítás, a tapasztalat­­szerzés időszaka. A szovjet partner min­denesetre ígéretet tett: megkísérli utol­érni önmagát, s több műszakos mun­kával, valamint a szerelők létszámának növelésével tartani fogja legalább a pró­baüzemelés megkezdésére előírt október elsejei határidőt. Két hét óta már dol­gozik is Inotán a szovjet műszaki ve­zetők és szerelők egy nagy csoportja. 1973. JÚLIUS 7.3 RÖVIDEN ■­. NDK gyártmányú Texima vasalógé­pet állítottak üzembe a jászberényi Le­hel Ruházati Szövetkezet új üzemházá­ban. Százötvenezer papucsot exportált az első félévben Csehszlovákiába — a kül­kereskedelmen keresztül — a Nyírbátori Cipőgyár. A Bajai Háziipari Szövetkezet tíz félautomata kötőgépet vásárolt az NDK- ból. A berendezésekkel évente 50—60 ezer pulóvert és kardigánt kötnek. A Szerszámgépipari Művek 760 ezer darab ászokcsavart készített egy NDK- beli vállalat megrendelésére. Két és fél ezer négyzetméter toron­táli szőnyeget készít az idén nyugat­német megrendelésre a Bajai Háziipari Szövetkezet. Harminckétezer gyermekruhát készít szovjet megrendelésre az Egri Háziipari Szövetkezet. ■%. Az Aprítógépgyár kilenc besűrítő­tartályt és 2 darab 1200 tonnás forgó­kemencét szállít Jugoszláviába. •»­ Száz gumivulkanizáló présgépet ké­szít szovjet exportra a Csepel Művek Egyedi Gyára. A Salgótarjáni Öblösüveggyár 820 ezer söröskancsót készít az NDK-beli Glas-Keramik cégnek.­­ A Ganz-MÁVAG mátranováki gyára tíz vasúti hidat készít csehszlovák meg­rendelésre. A szállításra 1975-ben kerül sor. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság elnöke* HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp., V. Dorottya u. 6. IV. em. Levélcím: 1397 Budapest, Pf. 534. Telefon: 183-860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc igazgató Kiadóhivatal, Bp. 1083 Blaha Lujza tér 1-3. Levélcím: 1959 Budapest Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 73-2180/3-07 Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25008

Next