Világgazdaság, 1973. augusztus (5. évfolyam, 146/1148-167/1169. szám)

1973-08-01 / 146. (1148.) szám

VTI.álinazn Asar. 1973. AUGUSZTUS 1., SZERDA V. ÉVFOLYAM, 146. (1148.) SZÁM Engedékeny hangulat Washingtonban A HÚSZAK TANÁCSKOZÁSA A VALUTAREFORMRÓL A vártnál derűlátóbb hangulatról számolnak be a tőkés világ Washing­tonban folyó pénzügyminiszteri értekezletéről kiszivárgó értesülések. Opti­mizmusra ad okot már az is, hogy valóban a valutarendszer reformájáról folyik a szó. A bonni hatóságok a hitelpolitika enyhítésével javították a dollár devizapiaci helyzetét, s ezzel elejét vették a várható támadásoknak. A valutareform egyik legtöbbet vitatott pontjában a két véglet, az amerikai és a francia álláspont közeledett egymáshoz. Franciaország képviselője azt javasolta, hogy „negatív kamattal” büntessék a túl nagy aktívumot fel­használó országokat, s ennek fejében az amerikai pénzügyminiszter enge­dett abból a követelésből, hogy a tartalékok alakulása automatikusan köte­lezővé tegye az érintett ország valutájának fel- vagy leértékelését. A pénz­ügyminiszteri bizottság elnökének nyilatkozatából mindazonáltal arra lehet következtetni, hogy még jelentős nézeteltérések vannak, s Nairobiban, a Nemzetközi Valuta Alap őszi közgyűlésén a legjobb esetben is csak a reform hozzávetőleges körvonalait sikerül jóváhagyni. A húszas csoport miniszteri bizott­ságának zárt ajtók mögött folyó ülésé­ről csak­nem hivatalos értesüléseket közölnek a hírügynökségek. A rend­szerint „tájékozott forrásra” vagy „a résztvevőkhöz közelálló körökre” hi­vatkozó jelentések közül elsőnek azt kell megemlíteni, hogy a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) igazgató tanácsa, amely összetételében azonos a Húszak bizottságával, hivatalosan megválasz­totta Hendrikus J. Witteveen volt hol­land pénzügyminisztert az Alap új ve­zérigazgatójává. Schweitzer, a jelenle­gi vezérigazgató, nem pályázik idén le­járó ötéves megbízatásának megújítá­sára, mert Washington nem hajlandó támogatni. Schweitzer 1971-ben vonta magára a l­inton-kormány haragját, amikor nyilatkozatban a dollár deval­válását követelte , amit egyébként néhány hónap múlva a washingtoni kormány meg is tett. Az egyetlen hivatalosnak tekinthető közlést a Húszak üléséről Ali Wardha­­na indonéz pénzügyminiszter, a Hú­szak bizottságának elnöke tette. Sajtó­nyilatkozatban bejelentette, hogy a mi­niszteri bizottság szeptemberben köz­vetlenül az IMF közgyűlése előtt is­mét találkozik és remélhető, hogy a közgyűlésre sikerül a valutarendszer reformjának, „jelentős részét” tető alá hozni. Ehhez azonban még nagy erő­feszítések kellenek. A megfigyelők eb­ből a megjegyzésből arra következtet­nek, hogy jelentős nézeteltérések át­hidalása van még hátra. Wardhana felsorolta azokat a fő vi­tapontokat, amelyek — mint mondotta —, alaposabb megfontolást igényelnek. Ezek: a valutaparitások módosítása, a fizetési mérlegek kiegyensúlyozása és különleges lehívási jogok juttatása a fejlődő országoknak. A két első, szervesen összetartozó pont az, amelyben az Egyesült Álla­mok és a nyugat-európai országok kö­zött a legnagyobb az ellentét. Ezért van nagy jelentősége a francia küldöttség javaslatának. Giscard d’Estaing azzal a gondolattal állt elő, hogy azokat az országokat, amelyek bizonyos határon túl halmoznak fel tartalékokat, ne kö­telezzék automatikusan valutájuk fel­­értékelésére, hanem előbb negatív ka­matot fizettessenek velük a Valuta Alapnak. Schultz amerikai pénzügymi­niszter kedvezően fogadta ezt a javas­latot , amelyet előadója azzal egészí­tett ki, hogy más szankciókat is fontoló­ra lehet venni, például a különleges le­hívási jogok megvonását. Schultz hang­súlyozta, hogy kormánya a „párhuza­mosságot” tartja a legfontosabbnak, te­hát azt, hogy ne csak a deficites, ha­nem a hitelező országokat is kötelez­zék szankciókkal arra, hogy tegyenek valamit a kiegyensúlyozatlanság meg­szüntetésére. Ha ez biztosítva van, az USA nem ragaszkodik a paritások automatikus kiigazításához. A francia és az amerikai álláspont­nak ez a közeledése lehetővé teszi a valutareform egyik fő akadályának el­hárítását. A többi vitás pontban még nem érkezett híre hasonló közeledés­nek. Ami a különleges lehívási jogokat (SDR) illeti, általános az egyetértés ab­ban, hogy ez legyen az új valutarend­szer standardja, de értékének megha­tározásában még nincs egyetértés. A franciák azt akarják, hogy az SDR ér­téke az aranyhoz kapcsolódjon, az ame­­­­rikaiak — az arany demonetizálásának jegyében — nem az aranyhoz, hanem a vezető tőkés valuták árfolyamához akarják kapcsolni, bonyolult átlagszá­mítás útján. Abban is­ meg kell még egyezni, hogy kamatozzon-e az SDR, és milyen mértékben. Végül megjegyzen­dő, hogy egyes országok össze akarják kötni az SDR problémáját a dollár konvertibilitásának helyreállításával, e téren is kell még amerikai enged­mény a továbblépéshez. Vita folyik a fejlődő országoknak ar­ról a követeléséről, hogy a különleges lehívási jogok új kibocsátásaiból meg­határozott részt fejlesztési segélyre for­dítsanak. A vezető tőkés hatalmak egyelőre nem hajlandók engedni ennek a követelésnek, de hír szerint a mi­niszteri ülésen alaposan megvitattak számos más lehetőséget a fejlődő orszá­gok valutaellátásának javítására, pél­dául azt, hogy emeljék azt a keretet (a kvótát), amelyből fizetési mérlegük kedvezőtlen alakulása esetén valutát hívhatnak le. Foglalkoztak a miniszterek az arany­nak a megreformált valutarendszerben betöltendő szerepével is. Az egyik résztvevő bankvezér tájékoztatása sze­rint azonban nem valószínű, hogy akár a központi bankok szabadpiaci arany­eladásainak, akár a kettős aranypiac megszüntetésének kérdésében már most valamilyen megállapodás szülessék. A pénzügyminiszteri értekezlet hétfői ülése után (a mi időnk szerint kedden délelőtt) több sajtótájékoztatót tartot­tak. A legbizakodóbban Schmidt nyu­gatnémet pénzügyminiszter nyilatko­zott: szerinte fél éven belül megold­hatók a reformterv legfontosabb vitás kérdései. Schmidt felhasználta az al­kalmat, hogy újból kijelentse: a nyu­gatnémet márka túl van értékelve, és további felértékelése szóba sem jöhet. Annyi kétségtelen, hogy legalább jövő őszig kell várni a valutareform első lépéseinek megtételére még akkor is, ha a Washingtonból tegnap jelzett derűlátás indokoltnak bizonyul. Ha Nairobiban az IMF közgyűlése jóvá­hagyja a reform nagy vonalait, leg­alább fél évig eltart a részletek kidol­gozása, s legalább ugyanennyi idő szük­séges ahhoz is, hogy a szervezet 125 tagállama ratifikálja az új előírásokat. —IP— Nemzetközösségi értekezlet Ottawában Csütörtökön kezdődik Ottawában a Nemzetközösség 1944 utáni 19. kor­mányfői tanácskozása. A 32 tagország állam-, illetve kormányfőjének a ki­­lencnapos tanácskozássorozaton az ak­tuális nemzetközi politikai és gazdasági kérdésektől az egyes tagországokban tapasztalható faji problémákig vaskos napirendet kell megemészteniük, de a megvitatásra kerülő témák közül két­ségtelenül a legtöbb szó az Anglia kö­zös piaci csatlakozása miatt a Nemzet­közösségben előállott új helyzetről esik majd. A Nemzetközösségen belüli áruforga­lom még ma is a világ áruforgalmának kereken 20 százalékát teszi ki — írja londoni tudósítónk a konferenciával foglalkozó jelentésében. Ez a részesedés az utóbbi időben csökkenő tendenciát mutat, a Commonwealth-országok vi­szont egymás között bonyolítják le áru­forgalmuk egynegyedét. Anglia 1972- ben külkereskedelmi forgalmának 19 százalékát bonyolította le a Nemzetkö­zösség országaival. Szám szerint a Nemzetközösség országainak többsége részére még ma is Anglia a fő szállító, s a szigetország az első számú export­piacuk, jóllehet, nem mindegyik tagor­szág esetében találkozik e két tényező. Nagy-Britannia közös piaci tagsága — mint ismeretes — a nemzetközösségi preferenciák fokozatos leépítését írja elő, ami azt jelenti, hogy ez év végére az Anglia által a fejlődő országoknak nyújtott preferenciák azonos szintre kerülnek a többi EGK tagországával. A nemzetközösségi preferenciák azonban csak 1974 végére épülnek le, s így a Nemzetközösség fejlődő országai vá­laszthatnak. 1975 elején társulási szer­ződést kötnek a Közös Piaccal vagy más jellegű megállapodást hoznak létre az EGK-val. Az ottawai konferencián feltehetően szóba kerülnek ezek a kér­dések, csakúgy, mint az egyes tagorszá­gok főbb exportcikkeivel kapcsolatos távlati problémák. Új-Zéland például tradicionális exportcikkei, a tejtermé­kek értékesítési lehetőségeinek hosszú távú biztosításáért száll majd síkra, a cukortermelő karib-tengeri országok pedig minden bizonnyal újabb erőfe­szítéseket tesznek exportpiaci viszo­nyaik megjavítására, a cukornádból származó, olcsóbban termelhető cukor piacának szélesítésére, a répacukor­­termelés esetleges területi korlátozásá­ra a Közös Piacon belül és export­piacuk visszaszorítására — folytatódik londoni tudósítónk jelentése. A londoni kormány mindeddig azt bizonygatta „testvérkormányai” előtt, hogy az „európai Anglia” a Nemzet­közösség hasznára válik majd, s a csat­lakozás hátrányai elenyészőek lesznek. Heath-ék általában azzal nyugtatgat­ják a Nemzetközösség többi — első­sorban fejlődő — tagországát, hogy az Európai Közösség „kifelé tekintő” lesz, és különös figyelmet szentel majd a fejlődő országok jólétének növelésére. Mindezek az ígérgetések azonban még távolról sem váltak gyakorlattá a Commonwealth fejlődő országai szá­mára. Ráadásul a Közös Piac fejlesz­tési segélyekkel foglalkozó bizottságá­nak legújabb elvi állásfoglalása ellent­mond e távlatoknak: az EGK eszkö­zei nem teszik lehetővé az egész fej­lődő világ segélyezését, azok csupán az afrikai kontinens megsegítésére ele­gendőek.­­ Nyilvánvaló tehát, hogy a Nemzetközösség nem afrikai fejlődő országai konkrétebb körvonalazást kér­nek majd Angliától a kapcsolatok jövőbeni alakulását illetően. Várható, hogy a fejlődő országok nyomást gyakorolnak majd a konferen­cián Angliára és a többi fejlett tag­országra a segélyprogram fokozása ér­dekében. Erre vall egyébként az AP-DJ értesülése is: a kenyai képviselő Nem­zetközi Fejlesztési bank megalapítását javasolja majd az ottawai tanácskozás résztvevőinek. Végül nem kétséges, hogy a tanács­kozáson felmerülnek az időszerű mone­táris problémák is, hiszen szeptember­ben tartják Dar-es Salaamban a Nemzetközösség pénzügyminisztereinek évente rendszeresen megrendezésre ke­rülő tanácskozását. Most, a miniszter­­elnöki értekezleten lehetőség nyílik a tagországokat érintő döntő pénzügyi kérdések megvitatására. a­lp Szovjet-román gazdasági megbeszélések Szovjet gazdasági kormányküldöttség érkezett Bukarestbe Leszecsko minisz­terelnök-helyettes vezetésével. A dele­gáció az Agerpres jelentése szerint megvitatja a román fővárosban a két­oldalú gazdasági kooperáció különböző kérdéseit. Leszecsko társelnöke a szov­jet-román gazdasági vegyes bizottság­nak, amely a héten ül össze. NAPRÓL NAPRA ♦ CSEHSZLOVÁK—EGYIPTOMI TÁRGYALÁSOK KEZDŐDTEK PRÁ­GÁBAN. Az egyiptomi küldöttség a hosszú lejáratú együttműködés problémáit vitatja meg, s szőnyegre kerül a Csehszlovákia által Egyip­tomnak szállítandó komplett ipari gyárberendezések kérdése is. Cseh­szlovákia Egyiptomnak egyik legfontosabb külkereskedelmi partnere. ♦ A SZOVJET KŐOLAJTERMELÉS JÖVŐRE MEGHALADHATJA AZ AMERIKAIT. Egy amerikai szaklap közlése szerint a Szovjetunió termelése márciusban 7 százalékkal haladta meg a tavalyit, az USA-é pedig szüntelenül hanyatlik. ♦ A BRIT KÉPVISELŐHÁZ BÍRÁLJA A CONCORDE-TERVET. A par­lamenti bizottság szerint további megrendelések híján jelentős vesz­teségekkel kell számolni. Nagy a költségtúllépés, s a képviselők éppen ezért a kiadások szigorúbb ellenőrzését követelik. A Concorde hétszer annyiba kerül, mint azt 1962-ben tervezték. ♦ ÚJ VÁLLALAT ALAKULT A SZOCIALISTA ORSZÁGOK GYÁR­TOTTA SZÁMÍTÓGÉPEK FOGADÁSÁRA. Az Országos Számító­géptechnikai Vállalat fő feladata az Egységes Számítógép Rendszer szerint gyártott számítógépek felhasználóinak komplex kiszolgálása. Az OSZV első feladata iparunk felkészítése az R—20-as szovjet szá­mítógépek fogadására. ♦ MŰANYAGHIÁNY FENYEGETI EURÓPÁT. Az iparág alapanyagait képező olajszármazékok csak szűkösen állnak rendelkezésre. A feszült­ség szakértők szerint a legjobb esetben az évtized közepén enyhülhet. VILÁGSZERTE KEDVEZŐEK A TERMÉSKILÁTÁSOK Jelentések és prognózisok a gabonakereskedelemről Napirenden vannak a jelentések és a különböző előrejelzések a­z 1972— 1973. évi gabonatermésről és a betakarítások állásáról. Ennek azért is szentelnek az idén az átlagosnál nagyobb figyelmet, mert a világ tartalék­­készletei a mezőgazdasági termékekből minimálisra csökkentek és egy álta­lánosan rossz termés gabonaellátási zavarokat okozhat a világ több táján. Különösen nagy figyelem kíséri azoknak az országoknak a termésered­ményeit, amelyek hagyományosan sokat fogyasztanak, és az elmúlt évek­ben nagy mennyiségben importáltak gabonát. A Szovjetunió idei várható eredmé­nyeiről továbbra is igen kedvezőek az előrejelzések annak ellenére, hogy az aratás több térségben nehézségekbe ütközik. A Nyegyelja című hetilap írása szerint Ukrajnában, a Kubán és a Volga déli vidékén évek óta nem volt ilyen jó a termés. A Pravda pedig a gabonafelvásárló központok jelentései alapján hasonlókat állapít meg Mol­dávia, Türkménia és Belorusszia ter­méséről. Ukrajnában például a magas terméshozamok azt eredményezhetik, hogy — a köztársaság történetében elő­ször — 40 millió tonnánál többet ta­karítanak be. Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára múlt heti kijevi beszédében már szólt arról, hogy az ukrán aratási munkák rekordot jeleznek. Végleges eredményeket természete­­sen csak a betakarítás végeztével, októ­ber elején lehet tudni. A cél 197,4 millió tonna, ami rekordgabonatermés lenne. Nyugati mezőgazdasági megfi­gyelők — írja a Reuter-iroda — ennek megközelítését jósolják. Becsléseik 185—195 millió tonna között mozognak. Véleményük szerint egyes körzetekben a tartós esőzések akadályozzák a mun­kát, s — mint az Izvesztyija is meg­írta — a Don környékén az aratás megkezdését el is kellett halasztani. Eddig a gabonatermő területek 20 szá­zalékán fejezték be a munkát. Az eddigi eredmények már biztosan mu­tatják, hogy — hacsak nem történik a következő hónapokban valami ka­tasztrofális változás — az idei betaka­rított termés lényegesen jobb lesz, mint az elmúlt két évi. A Kínai Népköztársaságban gabona- és zöldségfélékből az idei termés el­érte vagy meghaladta a rekordnak minősített tavalyi eredményeket — jelentette az Új Kína hírügynökség. Ehhez a Reuter-iroda tudósítója hoz­záfűzi, hogy Kínában nem tesznek közzé abszolút számokat a termésről. Különböző becslésekből állt össze a tavalyi feltételezhető 236 millió tonnás eredmény. A Kína északi gabonatermő vidékein pusztító szárazság és a déli vidékeken lezajlott esőzések ellenére az idei termés tehát megint 230—240 millió tonna között lehet. Kínának egyébként most meghatáro­zó szerep jut az amerikai gabonaárak alakításában. Az USA gabonatőzsdéin a búza és más agrártermékek jegyzése feljebb szökött és ez — az AP-DJ hír­­ügynökség értékelése szerint — szorosan összefügg a legfrissebb kínai vásárlá­sokkal. A Washington Post című lap jelentette, hogy az amerikai Cargill cég 75 millió dolláros búzaüzletet kötött Kínával. Ezek szerint a minneapolisi vállalat augusztus és december között félmillió tonna búzát szállít Kínába, havi 100 ezer tonnás tételekben. A lap valószínűnek tartja — és ezt az ameri­kai mezőgazdasági minisztériumban is megerősítették —, hogy Kína további mennyiséget kíván lekötni búzából, kukoricából és szójababból, még az év vége előtt. Ausztrália idei búzatermése igen jó lesz — mondja az amerikai mezőgazda­­sági minisztérium. Az időjárástól füg­gően 400—425 millió bushel közötti mennyiséget takaríthatnak be, ami az idei évet a három legsikeresebb búza­termesztő év közé sorolhatja. Kanadában is kiemelkedő termés várható — jósolja ugyancsak a washingtoni minisztérium. Az acre­­kénti hozam 28 bushel körüli, és ez re­kord. Lehetővé teheti, hogy az észak­amerikai ország búzatermése elérje a 700 millió bushelt, minden idők legna­gyobb kanadai búzatermését. A szocialista országok gabonaimport­jának távlatával foglalkozik legfrissebb kiadványában az USA mezőgazdasági minisztériuma. A Foreign Agriculture című folyóirat a Kelet-Európában járt szakértői küldöttség beszámolója alap­ján azt jósolja, hogy a szocialista or­szágok évtizedünkben fokozatosan csökkenteni fogják gabonaimportjukat, és ezzel párhuzamosan növekedni fog termelésük. Az import csökkenése fő­ként az élelmiszergabonára vonatkozik, kevésbé a takarmányra. Sőt, elképzel­hető, hogy a takarmánygabona-import emelkedni fog, mert, a szocialista or­szágok igen fontosnak tartják az állat­­állomány bővítését és korszerűsítését. Különösen gyors ütemű növekedésre lehet számítani a szocialista országok keresletében a nagy proteintartalmú olajosmagvak iránt. A kiadvány külön megemlíti Csehszlovákiát, Lengyelor­szágot és az NDK-t, amelyeknek a jö­vőben is szükségük lesz jelentős meny­­nyiségű külföldi gabonára. V. A. Heath expanziós politikát ígér Heath brit miniszterelnök a szakszervezeti főtanács, illetve a gyár­iparosok szövetségének vezetőivel folytatott és eredményesnek nevezett megbeszélései után sajtókonferenciát tartott. Bejelentette, a TUC és a CBI vezetőivel megállapodott abban, hogy az eddigi expanzív gazdaságpolitikát folytatni fogják a font sterlingre nehezedő devizapiaci nyomás ellenére. A miniszterelnök derűlátóan nyilatkozott az angol gazdaság helyzetéről. Heath a gyáriparosok szövetsége, és a szakszervezeti főtanács vezetőivel folytatott megbeszéléseit különösen eredményesnek nevezte. A gazdaság helyzetét vizsgálták, és mindkét eset­ben arra a kérdésre kerestek választ, hogy fenntartsák-e a jelenleg érvénye­sülő expanzív gazdaságpolitikát. Az angol kormány feje egy évvel ez­előtt ült először tárgyalóasztalhoz a dolgozók, illetve a tőkések képviselői­vel, s akkor leszögezték, hogy az élet­­színvonal emelése érdekében szükség van a gazdaság növekedésének gyorsí­tására. Akkor a nemzeti össztermék 5 százalékos növekedési ütemét tűzték célul, és ma már úgy látni — állítja Heath —, hogy az 1973-as évben ezt túlteljesítik. A mostani kétoldalú meg­beszéléseken ismét egyöntetűen leszö­gezték, hogy az expanziót fenn kell tartani. Kijelentette, hogy a szeptember-ok­tóberi tárgyalásokon ki kell alakítani a brit jövedelempolitika harmadik sza­kaszának irányelveit. Augusztus köze­pén a TUC vezetőivel, szeptemberben a munkaadók képviselőivel ül tárgya­lóasztalhoz a miniszterelnök, és mint mondta, reméli, utána sor kerül a háromoldalú tárgyalásra is. Az angol export rekordszintet ért el, az ebből származó előnyt azonban ha­tástalanította az importcikkek árának emelkedése — állapította meg a mi­niszterelnök. A külföldi vásárlások költ­ségeit nemcsak a világpiaci áremelke­dések befolyásolták, de a font sterling értékének csökkenése is. Erre utalva Heath azt állította, hogy a font ster­ling „rendkívüli módon alulértékelt”. Az angol valuta paritásának újbóli rögzítésével kapcsolatos kérdésre Heath meglehetősen dodonai választ adott: „a megfelelő időben, a megfelelő helyen és a megfelelő árfolyamon fog­juk rögzíteni a font paritását”. (Reuter AP-DJ, UPI)

Next