Világgazdaság, 1973. augusztus (5. évfolyam, 146/1148-167/1169. szám)

1973-08-01 / 146. (1148.) szám

MAGYA­­ GAZDASÁG - VILÁGGAZDASÁG Az amerikai lap munkatársa egyebek között kérdéseket intézett Giscard d’Estaing francia pénzügyminiszterhez a nemzetközi valutáris helyzetre és a dollár pozíciójára vonatkozólag. Azon kérdésre, hogy indokoltnak látja-e a szakköröknek a valutáris hely­zet kiegyensúlyozatlansága miatti ko­moly aggodalmait, a miniszter azt vá­laszolta, hogy ő nem látja ennyire sö­téten a helyzetet. Az 1963—73-as évti­zed a valutáris rendszer kiegyensúlyo­zatlanságának, elsősorban az amerikai fizetési deficitnek időszaka volt. Gis­card d’Estaing úgy véli, hogy a valuta­árfolyamokban 1971-től 1973-ig bekö­vetkezett változások a kereskedelmi és a fizetési mérlegeknek kielégítőbb ala­kulásához fognak vezetni. Arra számít, hogy a valutaárfolyamokban 1971-től 1973-ig bekövetkezett változások a ke­reskedelmi és a fizetési mérlegeknek kielégítőbb alakulásához fognak vezet­ni. Arra számít, hogy a valutáris hely­zet 1974-ben nagyjából normalizálódik. Vajon a valuták tartós lebegtetése magával hozhatja-e a nemzetközi valu­táris problémák megoldását? A minisz­ter azt válaszolta, hogy a lebegtetés jó átmeneti megoldás lehet, ámde nagyon rossz végleges rendszer. Az átmeneti időben ugyanis, amíg a nemzetközi va­lutáris rendszernek szabályai nincse­nek lefektetve, hirtelen tőkemozgások következnek be, amelyek ellen a valu­ták lebegtetése a lökhárító szerepét tölti be. Végleges megoldásnak azonban a le­begtetés azért nem jó, mert — a kö­zelmúlt tapasztalatai szerint — a lebegő árfolyamok képtelenek arra, hogy egy valuta paritását véglegesen meghatá­rozzák. Ezt igazolja a nyugatnémet márka példája: a márka „kígyója” a valutáris „alagút” legalsóbb szintjéről a legmagasabbra kapaszkodott fel. A miniszter véleménye szerint a dollár jelenleg alá van értékelve. Ezt azért is hangsúlyozza, mert általánosan elter­jedt az a vélemény, hogy a dollárt első­sorban Franciaország támadja. A továbbiakban a miniszter figyel­meztetett arra, hogy a megreformált rendszernek nem szabad a hatvanas évek problémáin alapulnia. A háború vége óta két eltérő időszak telt el: az 1945—1960 közti első időszak a nagy fizetési feleslegek — elsősorban a nagy amerikai felesleg — időszaka volt. Ezt követte a nagy fizetési deficitek idő­szaka, amely 1960-tól 1973-ig tartott. Ezek a nagy fizetési deficitek rendelle­nesek voltak, mert nagyrészt arra vol­tak visszavezethetők, hogy a valutaár­folyamok nem voltak kiigazítva, ezen­kívül pedig arra, hogy az USA-nak vi­selnie kellett a vietnami háború követ­kezményeit. Bár ez a szakasz végéhez közeledik, a valutáris szakértők nagy­része még mindig a nagy deficitek idő­szakának gondolatkörében él. Ezért az ő szemléletük olyan valutáris rendszert hozna létre, amely a nagy fizetési defi­citek időszakának tapasztalatain nyug­szik. Márpedig nem erre, hanem az egyensúlyi állapotra alapozott új valu­táris rendszerre van szükség. Az amerikaiak rugalmas valutarend­szert kívánnak, mert azt remélik, hogy ez a rendszer más o­rszágokat valutá­juk felértékelésére fog ösztönözni. Eb­ben csalódni fognak, mert mihelyt az amerikai fizetési mérleg hozzávetőlege­sen egyensúlyba kerül, a többi ország fizetési mérlege deficitbe fog átmenni, amelynek kiküszöbölése céljából ezek az országok valutáikat nem fel, hanem le fogják értékelni. Ilyképpen a rugal­mas árfolyamok rendszere, amelyért az amerikaiak jelenleg is küzdenek, el­lenük fog fordulni, mihelyt az USA fi­zetési mérlege aktívvá változik. A dollár jövőbeni szerepére vonatko­zólag feltett kérdésre a miniszter azt válaszolta, hogy az USA gazdaságilag igen hatalmas ország, ezért a dollár to­vábbra is igen fontos szerepet fog ját­szani Másfelől nem szabad, hogy az új valutáris rendszerben tartalékvaluták legyenek, főleg pedig hogy a dollár töltse be a tartalékvaluta szerepét. Ami végül az arany szerepét illeti, az aranyat nem lehet mítosznak tekin­teni, az arany realitás. Az aranyat ke­resik, veszik és eladják és semmi ok megfosztani attól a szereptől, amelyet az új valutáris rendszer juttatni kíván neki. Így nem szabad megtiltani, hogy a központi bankok aranyat vásároljanak avagy értékesítsenek. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy az arany legyen az egyetlen tarta­lékeszköz. Ezt a szerepet más tartalék­­eszközök, így a különleges lehívási jo­gok (SDR) is betölthetik. (1973. július 23.) A VILÁGSAJTÓBÓL US. News & World Report A fizetési egyensúlyhiány a végéhez közeledik )mivredni PREGLED Nagyszabású hajóépítési kooperáció előkészületei vannak folyamatban Jugoszlávia és India között. India a következő ötéves időszak alatt keres­kedelmi flottáját mindenfajta nagy­ságú hajóval, összesen 5 millió bruttó­­regisztertonnával kívánja növelni. (Je­lenleg 2,5 millió bruttó regisztertonna hajótérrel rendelkezik, amelyből 1,3 milliót — 21 hajót — Jugoszlávia szál­lított számára, 160 millió dollár érték­ben.) Jugoszlávia hajógyártása nagy hagyo­mányokra tekint vissza; az indiai fél ezért flottagyarapítási tervének jelen­tős részét jugoszláv közreműködéssel kívánja megvalósítani. A hajók építése Indiában történne, Jugoszlávia mű­szaki, technológiai és­­szakembersegít­séget nyújt. E nagyszabású ügyletről első ízben Jugoszláv — indiai hajóépítési kooperáció kormányszinten folytak már tárgyalások márciusban, a Bijedics által vezetett jugoszláv kormányküldöttség indiai lá­togatása alkalmával, két hónappal ké­sőbb pedig nagy létszámú indiai gaz­dasági delegáció tárgyalt több jugo­szláv vállalattal és a köztársasági ka­marák nagy részével. E tárgyalások eredményeképpen 1973 és 1976 között, évente növekvő mennyiségben és ér­tékben — hosszú lejáratú adásvételi szerződések keretében — a jugoszláv hajóépítő vállalatok 300 millió dollár értékű hajót építenek India számára. A szerződések ezúttal szállítási késede­lem esetére szokatlanul magas kötbére­ket írnak elő, ami a szállító vállalatok­ra a határidők pontos betartása tekin­tetében fokozott felelősséget ró. (1973. július 20.) ­lius Sidier -Seituius Az ausztráliai szövetségi kormány jú­lius 18-án elrendelte valamennyi import­vám 25 százalékkal való általános csök­kentését. (Lásd a VILÁGGAZDASÁG július 19-i számát.) Ez az intézkedés vegyes fogadtatásban részesült. A közgazdák dicsérik a kor­mány elhatározását, míg a parlamenti ellenzék és az ipari érdekképviseletek a legsúlyosabban elítélik. Kétségtelenül nagy jelentőségű gazda­sági rendszabályról van szó, minthogy az ausztráliai ipar rendkívül magas vámvédelmet élvezett — 3200 vámtétel átlag 45 százalékos vámvédelemben ré­szesült. A legmagasabb volt az autó­gyárak, az elektronikus és egyéb hasz­nálati cikkeket gyártó iparágak, az élel­miszer-, a vegyipar és a gyógyszeripar vámvédelme. Nem meglepő, hogy éppen eme szakmák részéről hangzik el a leg­több panasz a kormány intézkedésével szemben. A vámleszállításnak mindenekelőtt a fogyasztók fogják hasznát látni, akik eddig gyenge minőségű árukért magas árakat fizettek. Ugyancsak előnyös lesz a vámleszállítás Ausztrália külkereske­delmi partnerei számára is. Ezek közül­­az USA Ausztrália behozatalának 22 százalékát, Anglia annak 21 százalékát, Japán pedig 16 százalékát szolgáltatja. A japán autógyárak Ausztráliába irá­nyuló kivitelüknek 50 százalékig terjedő emelkedését remélik. Ugyanígy az USA nehézgépipari vállalatai is az ausztráliai Az ausztráliai importvámok erőteljes csökkentése bányászat nagy megrendeléseire számí­tanak. A vámleszállítás következtében az ausztráliai importnak 300—400 millió ausztráliai dolláros emelkedése várható. Ezt az ország a 2 milliárd ausztráliai dolláros kereskedelmi többlete és 4 mil­liárdos devizatartaléka mellett könnyű­szerrel el fogja viselni. Független gaz­dasági körök szerint már régóta esedé­kes volt egy olyan intézkedés, amely az ausztráliai ipart a nemzetközi verseny­be bekapcsolja, annak működését gazda­ságosabbá teszi és az életképtelen vál­lalatokat a termelésből kiiktatja. Ennek következtében az ausztráliai ipar szerkezetében, jelentős változások várhatók. A kormány elsődleges gazda­sági célkitűzései az infláció megfékezé­sére irányulnak. A létfenntartási költ­ségek ez év második negyedében 3,3 szá­zalékkal emelkedtek, ez pedig éves szin­ten 13 százalékos drágulásnak felelne meg. Az inflációnak ez a gyors üteme az állami költségvetés kiadásainak megszo­rítását tenné szükségessé. Ezzel szemben Whitlam miniszterelnök a választások alkalmával a szociális juttatások kibőví­tését ígérte, változatlan adóteher mellett. A lap szerint Whitlam nyilván azt re­méli, hogy az import növekedése mér­sékelni fogja az ország gazdaságának túlfűtöttségét. A gazdaság átállási nehéz­ségeinek enyhítésére a kormány 25 mil­lió ausztráliai dolláros szükségalapot létesített. (1973. július 21.) Új vállalat alakul az ESZR-gépek fogadására A számítástechnikai központi fejlesztési program alapja: részvételünk a szocialista országok által kidolgozott Egységes Számítógép Rendszerben, az ESZR-ben mind az alkalmazás, mind a gyártás területén. Az ESZR- gépek hazai fogadására alakult meg a közelmúltban az Országos Számító­géptechnikai Vállalat, amelynek fő feladata az ESZR-gépek felhasználóinak komplex kiszolgálása. Az Egységes Számítógép Rendszer produktumainak megjelenéséig tőkés­országokból importáltuk a közepes és nagy teljesítményű harmadik generációs számítógépeket. A nagy tőkés számító­gépgyártó vállalatok, miközben verse­nyeztek a magyar piacért, intenzív marketingmunkát folytattak, bemutató­kat, szemináriumokat, tanfolyamokat rendeztek, megszervezték berendezéseik szervizét, tartalékalkatrész-ellátását. Az ESZR-gépek viszont csak az idén má­jus—júniusban mutatkoztak be a szak­mai világ előtt a moszkvai nagy­kiállí­­táson. Érthető, hogy a fejlesztés stádiu­mában a rendszerek adatait szigorúan őrizték, üzleti titokként kezelték — ta­lán a kelleténél hosszabb ideig is. Tá­jékoztatás és marketing tekintetében így igen nagy a lemaradás. Mivel a szocialista gyártmányú szá­mítógépek exportja és importja rövide­sen igen nagy volumenű lesz, az ESZR létrehozásáért felelős számítástechnikai kormányközi bizottságban megállapodás született arra nézve, hogy az egyes or­szágok sajátosságainak megfelelően, de egységes elvek alapján teremtik meg az ESZR-gépek vevőszolgálatát. Hazánk­ban — alapos vizsgálatok tapasztalata ez — a legcélszerűbb volt új vállalatot alapítani, amely fővállalkozói tevé­kenység keretében látja el feladatát, részben már meglevő szervezetek kapa­citásának igénybevételével. Eszerint az új vállalat (amelynek ala­pítója az érdekelt minisztériumok meg­állapodása értelmében a Központi Sta­tisztikai Hivatal) tevékenységi körébe sorolja számítóközpontok telepítésének tervezését, szervezését, installálását, a piackutatást és tájékoztatást, a soft­­ware-ellátás biztosítását, a vevőszolgá­latot, a szervizt (garanciaidőn belül és azon túl), az alkatrészek és járulékos eszközök készletezését és forgalmazását. Ezenkívül az OSZV megszervezi a szak­emberképzést, bemutatótermet tart fenn, árubemutatókat rendez és eleget tesz a szakma nemzetközi kötelezettsé­geinek , külkereskedelmi tevékenység esetén természetesen az illetékes külke­reskedelmi vállalat segítségével. Konkrétan az OSZV első dolga: fel­készíteni a vevőket az R-20-as szov­jet számítógépek fogadására; ismere­tes, hogy még az idén tizenegy ilyen gép érkezik. A vállalatnak tehát ha­ladéktalanul meg kellett kezdenie mun­káját, s megkötnie együttműködési szerződéseit a legfontosabb partnerek­kel: a SZÁMOK Nemzetközi Oktatási Központtal, a Számítástechnikai Tájé­koztató Irodával, az INFELOR-ral és a Számítástechnikai és Ügyvitelszerve­zési Vállalattal. A szerződések másik csoportját (némelyik megkötése még folyamatban van) a Magyar Tudomá­nyos Akadémiával, a Központi Fizikai Kutató Intézettel és a METRIMPEX- szel hozta létre az OSZV. Az utóbbi megállapodás különösen fontos, hiszen az új vállalat nem folytat külkereske­delmi tevékenységet. A METRIMPEX- szel kötött alapszerződés többek között már az előkészítő, piacszerző munkát is koordinálja. Igen fontos partner a Számítástechni­kai Koordinációs Intézet is, amely közreműködik az ESZR-gépek széles körű bemutatásában és elterjesztésé­ben. Végül az OSZV tárgyalásokat kez­deményezett a Villamos Automatika Intézettel, hogy tisztázzák és szerződés­ben rögzítsék, milyen mértékben vesz majd részt a VILATI a szervizmunká­ban. Az OSZV-t szerződéseinek egy harmadik csoportja olyan vállalatok­hoz fűzi, amelyek az installáláshoz és a szervizellátáshoz nyújthatnak hatha­tós segítséget. Ilyen az Irodagéptechni­­kai Vállalat, az OKISZ, az ÉVITERV, és a Fémmunkás Vállalat. n r MÉZEXPORT­VEGYES VÁLLALATOKON KERESZTÜL A mézexport szezonja július elsejével kezdődött, s a következő év június 30-ig tart, így a mézet exportáló MONIMPEX-nél ebben a hónapban van csúcsforgalom. A világpiacon tapasztalható élénk kereslet hozzájárul a piaci pozíciók javulásához. Remélhetőleg ebben az évben a közepes méz­termés és az emelkedő árak a tavalyinál nagyobb — több millió dolláros — bevételhez juttatják a népgazdaságot a mézkivitel révén. Az egy főre számított magyar méz­fogyasztás csupán 35 dekagramm éven­te, ami összehasonlítva a világ első számú mézfogyasztójával, az NSZK- val — ahol ugyanez a mutató eléri az 1 kilogrammot is —, alacsonynak mondható. A hazai fogyasztás lassan emelkedik (a fogyasztói szokások át­­alakulása hosszabb időtartamot vesz igénybe), a méztermelés viszont évek óta stabilan növekszik, ezért mind na­gyobb mennyiséget tud a MONIMPEX külföldre vinni. Jelenleg 40 ezer szervezett méhész dolgozik mintegy 650 ezer méhcsalád­dal. A méztermelésnek igen kedvezőek a magyar klimatikus viszonyok. A méhcsaládok felerősödése a tavaszi gyümölcs-, repce virágzáskor megin­dul. A méztermelés kétharmadát az akác­méz jelenti, s ez különös keresletnek örvend külföldön. Ennek oázisa a 267 ezer hektár akácerdő. A magyar akác­erdők kiterjedésére jellemző, hogy na­gyobb, mint Európa többi országában együttvéve. Hazánkban ehhez még az a kedvező körülmény is járul, hogy nálunk az akác hosszabb ideig virág­zik, mint a környező országokban. Ugyanakkor ez a viszonylag hosszabb, 15—20 napig tartó akácvirágzás kedve­zőtlen időjárás esetén jelentősen visz­­szaveti a mézhozamot. A méhészek Magyarország déli részéről elindulva vándorlással gyűjtik be a mézet, s ha az időjárási viszonyok kedvezőtlenek, az idény lerövidül, megcsappan a ho­zam. A mézet csaknem 30 országba ex­portálja a MONIMPEX. A piacok kö­zött Anglia és Algéria éppúgy megta­lálható, mint Japán és Kanada, sőt újabban több észak-afrikai ország is. A három fő piacon, az NSZK-ban, Ja­pánban és Ausztriában az export közös vállalatok útján realizálódik. A legna­gyobb piac az NSZK, amely évente 45 ezer tonna mézet importál. Ebből Ma­gyarország 2000 tonnát szállít. A MO­­NIMPEX-Bremen közös vállalat le­hetővé teszi, hogy a piac legkisebb rezdülésére is élénken reagáljon érté­kesítési apparátusunk. Mind akácméz­ből, mind vegyes virágmézből eladunk a nyugatnémet piacra. A másik jelen­tős bázispiac Japán, ahol hét éve ke­rült forgalomba a magyar méz. A ja­pánok ma már importőrök, szemben a korábbi évekkel, amikor önellátók vol­tak. Jelenleg külföldről több mint 20 ezer tonna mézet vásárolnak évente. A magyar—japán közös vállalat, amely Hungarian Honey néven működik, fő­leg akácmézet értékesít. A harmadik nagy felvevő piac Ausztria, ahol tra­dicionális cikknek számít a magyar méz. A közös vállalat itt is jól kép­viseli érdekeinket. A tavalyihoz hasonló mennyiségben, több mint 600 vagonos tételben kerül ebben az idényben is külföldre a ma­gyar méz. Az állandó jó minőség — a magyar akácméz ma már márkát je­lent — s a világpiacon tapasztalható kereslet lehetővé teszi, hogy akár a jelenlegi mézmennyiségnek kétszeresét is értékesítsük külföldön. A lehetőség tehát adott, csupán méhészeinken mú­lik, hogy kihasználják ezt. Az Orszá­gos Méhészeti Szövetkezeti Közös Vál­lalat a közelmúltban bevezette a mé­hészeknél az exportprémiumot, hogy ezzel is növelje érdekeltségüket a ter­melésben. Újabban fellendülőben van az egyéb méhészeti termékek export­ja is: méhviaszé, méhpempőé, virág­poré, amelyeket a kozmetikai ipar, a gyógyászat és a tápszergyártás használ­hat fel. Ez az intézkedés és a felvásár­lási ár emelése (tavaly módosították), évről évre nagyobb árualapot biztosít a külkereskedelemnek. E. P. Költözik a vásárváros A kormány intézkedése alapján meg­határozott áttelepítési programnak megfelelően üríti ki a HUNGEXPO a városligeti vásárvárost. A legújabb ese­mény, hogy átköltöztek Kőbányára a BNV igazgatósága, a műszaki igazga­tóság és a mezőgazdasági és élelmiszer­­ipari kiállítást rendezők is. A budapesti nemzetközi kiállítási központban tehát már együtt van a három legfontosabb szerv, amely a jövő évi BNV-t rendezi. Ugyancsak Kőbányán kerül sor jövőre kilenc jelentős nemzetközi szakkiállí­tásra. Ennek előkészületei és a szer­vező munkák már megkezdődtek. Ugyanakkor megérkeztek az első je­lentkezések is a tavaszi BNV-re is. Többek között Sri Lanka Köztársaság már bejelentette, hogy részt kíván venni a tavaszi vásáron. A magyar vállalatok sok nyugati partnere is je­lezte, hogy jövőre is jelentkezik a budapesti vásárra. A tavaszi vásár megnyitásáig több új épületet adnak át. Így például a Könnyűipari Szerelő ­ A HUNGEXPO JELENTI és Építő Vállalat már az utolsó simí­tásokat végzi az ország legnagyobb, 23 ezer négyzetméteres kiállítási csar­nokán. Szovjet gabonaszárító - dán rizsszárító Nagy teljesítményű szovjet gabona­szárító berendezés épül a dalmadi Ál­lami Gazdaság központjában. A kor­szerű, Szovjetunióból importált beren­dezésekkel naponta 50—60 vagon gabo­nát és 35—40 vagon kukoricát szárít­hatnak naponta. Ezzel megkétszerező­dik a gazdaság hibridüzemének telje­sítménye is. 1200 vagon termést befogadó épü­letben automatizálták a rizstárolást. Az ország rizsvetéseinek egy­ötöde Karcag határában van, a vidék állami és szö­vetkezeti gazdaságai több mint 8 ezer hektáron termelik e fontos étkezési cikket. Most 90 millió forint értékű új raktárban dán gyártmányú speciális rizsszárító berendezést szerelnek fel. 1973. AUGUSZTUS 1.3 Magyar konténerek Angliának Másfél millió dollár értékben szállít konténereket Angliába a Magyar Hajó- és Darugyár. A vásárló a SEA­­CONTAINER, London cég ezer darab C—20—s—8,5 típusú szállítótartályt rendelt a magyar vállalattól. A július 11-én aláírt szerződés úgy rendelkezik, hogy a szállítások 1974. januárjában indulnak meg, és havonta 70—90 darab folyamatos szállításával 1975­ márciusáig tartanak. A SEACONTAINER, London már korábban is vásárolt magyar gyárt­mányú konténereket, de a most aláírt szerződés kétszerese az eddig összesen leszállított mennyiségnek. A Magyar Hajó- és Darugyár váci gyáregysége 1968 óta gyártja ezt a kor­szerű szállítóeszközt. A termelés nyu­gatnémet licenc alapján indult meg, és a szocialista országok között­ Magyar­­ország kezdte meg először a konténer­gyártást. A konténerek az ISO nem­zetközi szabványa alapján készülnek, és minden egyes legyártott darab mi­nőségét egy független ellenőr, az American Bureau of Lipping ellenőrzi itt Magyarországon. A szigorú követel­mények ellenére eddig még nem emeltek minőségi kifogást. A vásárlók között szerepel a svéd Volvo cég is, amely speciális alkatrészgyártó konté­nereket rendelt az MHD-tól. Eddig 1000 darab konténert szállítottak a Volvo rendelésére, és ezek a szállító­­tartályok a svéd cég útján különböző nyugat-európai országokba kerültek. A Magyar Hajó- és Darugyár konténer­kezelésre is alkalmas portáldarukat ké­szít, gyártanak speciális konténerdarut is. Magyarországon is tervszerűen fo­lyik a konténeres áruszállítás fejlesz­tése, így a hazai igények kielégítése is erre a gyárra hárul. A MEDIMPEX Japánban A magyar külkereskedelem évről évre több árut szerez be Japánból. A nö­vekvő import szükségessé teszi, hogy exportált áruink körét bővítsük, mivel a magyar kivitel a behozatalnak csak mintegy 60 százaléka. A MEDIMPEX a hatvanas években jelent meg a japán piacon gyógyszer­­alapanyagokkal. A vállalat forgalmában az 1968-as év hozott fordulatot, amikor saját irodát nyitott Tokióban. Azóta a kereskedelem gyorsan nő, amit bizonyí­tanak a számok is. 1970-ben 19,2 millió devizaforint, 1971-ben 26,2, a múlt év­ben pedig már 30,2 millió devizaforint értékű árut exportált a külkereskedelmi vállalat a japán piacra. Ezzel az eladási értékkel a magyar kivitelből csaknem 30 százalékkal részesedik. Balatonkenesei szövetkezet Prágában A balatonkenesei Sirály Vas- és Mű­anyagfeldolgozó Szövetkezet nemrégi­ben prágai kiállításra kapott meghí­vást. Itt bemutatta modern műanyag termékeit, többek között motorcsó­nakjait, vitorlásait és egyéb cikkeit. A kiállítás teljes anyagát megvásárolták a prágai kereskedelmi szervek és az ARTEX közvetítésével 36 ezer darab különféle műanyagbevonatú drótvázas termék szállítására küldtek rendelést. ■■■■■ RÖVIDEN Hárommillió forinttal túlteljesítette szocialista exporttervét az év első hat hónapjában a Váci Kötöttárugyár. Ki­vitelük a tőkésországokba a vártnál kedvezőtlenebbül alakult. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp., V. Dorottya u. 6. IV. em. Levélcím: 1397 Budapest, Ft. S34. Telefon: 183-360 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc Igazgató Kiadóhivatal, Bp. 1083 Blaha Lujza tér 1-3. Levélcím: 1959 Budapest Telefon: 341-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 73-2180/3-07 Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25008

Next