Világgazdaság, 1973. augusztus (5. évfolyam, 146/1148-167/1169. szám)
1973-08-01 / 146. (1148.) szám
MAGYA GAZDASÁG - VILÁGGAZDASÁG Az amerikai lap munkatársa egyebek között kérdéseket intézett Giscard d’Estaing francia pénzügyminiszterhez a nemzetközi valutáris helyzetre és a dollár pozíciójára vonatkozólag. Azon kérdésre, hogy indokoltnak látja-e a szakköröknek a valutáris helyzet kiegyensúlyozatlansága miatti komoly aggodalmait, a miniszter azt válaszolta, hogy ő nem látja ennyire sötéten a helyzetet. Az 1963—73-as évtized a valutáris rendszer kiegyensúlyozatlanságának, elsősorban az amerikai fizetési deficitnek időszaka volt. Giscard d’Estaing úgy véli, hogy a valutaárfolyamokban 1971-től 1973-ig bekövetkezett változások a kereskedelmi és a fizetési mérlegeknek kielégítőbb alakulásához fognak vezetni. Arra számít, hogy a valutaárfolyamokban 1971-től 1973-ig bekövetkezett változások a kereskedelmi és a fizetési mérlegeknek kielégítőbb alakulásához fognak vezetni. Arra számít, hogy a valutáris helyzet 1974-ben nagyjából normalizálódik. Vajon a valuták tartós lebegtetése magával hozhatja-e a nemzetközi valutáris problémák megoldását? A miniszter azt válaszolta, hogy a lebegtetés jó átmeneti megoldás lehet, ámde nagyon rossz végleges rendszer. Az átmeneti időben ugyanis, amíg a nemzetközi valutáris rendszernek szabályai nincsenek lefektetve, hirtelen tőkemozgások következnek be, amelyek ellen a valuták lebegtetése a lökhárító szerepét tölti be. Végleges megoldásnak azonban a lebegtetés azért nem jó, mert — a közelmúlt tapasztalatai szerint — a lebegő árfolyamok képtelenek arra, hogy egy valuta paritását véglegesen meghatározzák. Ezt igazolja a nyugatnémet márka példája: a márka „kígyója” a valutáris „alagút” legalsóbb szintjéről a legmagasabbra kapaszkodott fel. A miniszter véleménye szerint a dollár jelenleg alá van értékelve. Ezt azért is hangsúlyozza, mert általánosan elterjedt az a vélemény, hogy a dollárt elsősorban Franciaország támadja. A továbbiakban a miniszter figyelmeztetett arra, hogy a megreformált rendszernek nem szabad a hatvanas évek problémáin alapulnia. A háború vége óta két eltérő időszak telt el: az 1945—1960 közti első időszak a nagy fizetési feleslegek — elsősorban a nagy amerikai felesleg — időszaka volt. Ezt követte a nagy fizetési deficitek időszaka, amely 1960-tól 1973-ig tartott. Ezek a nagy fizetési deficitek rendellenesek voltak, mert nagyrészt arra voltak visszavezethetők, hogy a valutaárfolyamok nem voltak kiigazítva, ezenkívül pedig arra, hogy az USA-nak viselnie kellett a vietnami háború következményeit. Bár ez a szakasz végéhez közeledik, a valutáris szakértők nagyrésze még mindig a nagy deficitek időszakának gondolatkörében él. Ezért az ő szemléletük olyan valutáris rendszert hozna létre, amely a nagy fizetési deficitek időszakának tapasztalatain nyugszik. Márpedig nem erre, hanem az egyensúlyi állapotra alapozott új valutáris rendszerre van szükség. Az amerikaiak rugalmas valutarendszert kívánnak, mert azt remélik, hogy ez a rendszer más országokat valutájuk felértékelésére fog ösztönözni. Ebben csalódni fognak, mert mihelyt az amerikai fizetési mérleg hozzávetőlegesen egyensúlyba kerül, a többi ország fizetési mérlege deficitbe fog átmenni, amelynek kiküszöbölése céljából ezek az országok valutáikat nem fel, hanem le fogják értékelni. Ilyképpen a rugalmas árfolyamok rendszere, amelyért az amerikaiak jelenleg is küzdenek, ellenük fog fordulni, mihelyt az USA fizetési mérlege aktívvá változik. A dollár jövőbeni szerepére vonatkozólag feltett kérdésre a miniszter azt válaszolta, hogy az USA gazdaságilag igen hatalmas ország, ezért a dollár továbbra is igen fontos szerepet fog játszani Másfelől nem szabad, hogy az új valutáris rendszerben tartalékvaluták legyenek, főleg pedig hogy a dollár töltse be a tartalékvaluta szerepét. Ami végül az arany szerepét illeti, az aranyat nem lehet mítosznak tekinteni, az arany realitás. Az aranyat keresik, veszik és eladják és semmi ok megfosztani attól a szereptől, amelyet az új valutáris rendszer juttatni kíván neki. Így nem szabad megtiltani, hogy a központi bankok aranyat vásároljanak avagy értékesítsenek. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy az arany legyen az egyetlen tartalékeszköz. Ezt a szerepet más tartalékeszközök, így a különleges lehívási jogok (SDR) is betölthetik. (1973. július 23.) A VILÁGSAJTÓBÓL US. News & World Report A fizetési egyensúlyhiány a végéhez közeledik )mivredni PREGLED Nagyszabású hajóépítési kooperáció előkészületei vannak folyamatban Jugoszlávia és India között. India a következő ötéves időszak alatt kereskedelmi flottáját mindenfajta nagyságú hajóval, összesen 5 millió bruttóregisztertonnával kívánja növelni. (Jelenleg 2,5 millió bruttó regisztertonna hajótérrel rendelkezik, amelyből 1,3 milliót — 21 hajót — Jugoszlávia szállított számára, 160 millió dollár értékben.) Jugoszlávia hajógyártása nagy hagyományokra tekint vissza; az indiai fél ezért flottagyarapítási tervének jelentős részét jugoszláv közreműködéssel kívánja megvalósítani. A hajók építése Indiában történne, Jugoszlávia műszaki, technológiai ésszakembersegítséget nyújt. E nagyszabású ügyletről első ízben Jugoszláv — indiai hajóépítési kooperáció kormányszinten folytak már tárgyalások márciusban, a Bijedics által vezetett jugoszláv kormányküldöttség indiai látogatása alkalmával, két hónappal később pedig nagy létszámú indiai gazdasági delegáció tárgyalt több jugoszláv vállalattal és a köztársasági kamarák nagy részével. E tárgyalások eredményeképpen 1973 és 1976 között, évente növekvő mennyiségben és értékben — hosszú lejáratú adásvételi szerződések keretében — a jugoszláv hajóépítő vállalatok 300 millió dollár értékű hajót építenek India számára. A szerződések ezúttal szállítási késedelem esetére szokatlanul magas kötbéreket írnak elő, ami a szállító vállalatokra a határidők pontos betartása tekintetében fokozott felelősséget ró. (1973. július 20.) lius Sidier -Seituius Az ausztráliai szövetségi kormány július 18-án elrendelte valamennyi importvám 25 százalékkal való általános csökkentését. (Lásd a VILÁGGAZDASÁG július 19-i számát.) Ez az intézkedés vegyes fogadtatásban részesült. A közgazdák dicsérik a kormány elhatározását, míg a parlamenti ellenzék és az ipari érdekképviseletek a legsúlyosabban elítélik. Kétségtelenül nagy jelentőségű gazdasági rendszabályról van szó, minthogy az ausztráliai ipar rendkívül magas vámvédelmet élvezett — 3200 vámtétel átlag 45 százalékos vámvédelemben részesült. A legmagasabb volt az autógyárak, az elektronikus és egyéb használati cikkeket gyártó iparágak, az élelmiszer-, a vegyipar és a gyógyszeripar vámvédelme. Nem meglepő, hogy éppen eme szakmák részéről hangzik el a legtöbb panasz a kormány intézkedésével szemben. A vámleszállításnak mindenekelőtt a fogyasztók fogják hasznát látni, akik eddig gyenge minőségű árukért magas árakat fizettek. Ugyancsak előnyös lesz a vámleszállítás Ausztrália külkereskedelmi partnerei számára is. Ezek közülaz USA Ausztrália behozatalának 22 százalékát, Anglia annak 21 százalékát, Japán pedig 16 százalékát szolgáltatja. A japán autógyárak Ausztráliába irányuló kivitelüknek 50 százalékig terjedő emelkedését remélik. Ugyanígy az USA nehézgépipari vállalatai is az ausztráliai Az ausztráliai importvámok erőteljes csökkentése bányászat nagy megrendeléseire számítanak. A vámleszállítás következtében az ausztráliai importnak 300—400 millió ausztráliai dolláros emelkedése várható. Ezt az ország a 2 milliárd ausztráliai dolláros kereskedelmi többlete és 4 milliárdos devizatartaléka mellett könnyűszerrel el fogja viselni. Független gazdasági körök szerint már régóta esedékes volt egy olyan intézkedés, amely az ausztráliai ipart a nemzetközi versenybe bekapcsolja, annak működését gazdaságosabbá teszi és az életképtelen vállalatokat a termelésből kiiktatja. Ennek következtében az ausztráliai ipar szerkezetében, jelentős változások várhatók. A kormány elsődleges gazdasági célkitűzései az infláció megfékezésére irányulnak. A létfenntartási költségek ez év második negyedében 3,3 százalékkal emelkedtek, ez pedig éves szinten 13 százalékos drágulásnak felelne meg. Az inflációnak ez a gyors üteme az állami költségvetés kiadásainak megszorítását tenné szükségessé. Ezzel szemben Whitlam miniszterelnök a választások alkalmával a szociális juttatások kibővítését ígérte, változatlan adóteher mellett. A lap szerint Whitlam nyilván azt reméli, hogy az import növekedése mérsékelni fogja az ország gazdaságának túlfűtöttségét. A gazdaság átállási nehézségeinek enyhítésére a kormány 25 millió ausztráliai dolláros szükségalapot létesített. (1973. július 21.) Új vállalat alakul az ESZR-gépek fogadására A számítástechnikai központi fejlesztési program alapja: részvételünk a szocialista országok által kidolgozott Egységes Számítógép Rendszerben, az ESZR-ben mind az alkalmazás, mind a gyártás területén. Az ESZR- gépek hazai fogadására alakult meg a közelmúltban az Országos Számítógéptechnikai Vállalat, amelynek fő feladata az ESZR-gépek felhasználóinak komplex kiszolgálása. Az Egységes Számítógép Rendszer produktumainak megjelenéséig tőkésországokból importáltuk a közepes és nagy teljesítményű harmadik generációs számítógépeket. A nagy tőkés számítógépgyártó vállalatok, miközben versenyeztek a magyar piacért, intenzív marketingmunkát folytattak, bemutatókat, szemináriumokat, tanfolyamokat rendeztek, megszervezték berendezéseik szervizét, tartalékalkatrész-ellátását. Az ESZR-gépek viszont csak az idén május—júniusban mutatkoztak be a szakmai világ előtt a moszkvai nagykiállításon. Érthető, hogy a fejlesztés stádiumában a rendszerek adatait szigorúan őrizték, üzleti titokként kezelték — talán a kelleténél hosszabb ideig is. Tájékoztatás és marketing tekintetében így igen nagy a lemaradás. Mivel a szocialista gyártmányú számítógépek exportja és importja rövidesen igen nagy volumenű lesz, az ESZR létrehozásáért felelős számítástechnikai kormányközi bizottságban megállapodás született arra nézve, hogy az egyes országok sajátosságainak megfelelően, de egységes elvek alapján teremtik meg az ESZR-gépek vevőszolgálatát. Hazánkban — alapos vizsgálatok tapasztalata ez — a legcélszerűbb volt új vállalatot alapítani, amely fővállalkozói tevékenység keretében látja el feladatát, részben már meglevő szervezetek kapacitásának igénybevételével. Eszerint az új vállalat (amelynek alapítója az érdekelt minisztériumok megállapodása értelmében a Központi Statisztikai Hivatal) tevékenységi körébe sorolja számítóközpontok telepítésének tervezését, szervezését, installálását, a piackutatást és tájékoztatást, a software-ellátás biztosítását, a vevőszolgálatot, a szervizt (garanciaidőn belül és azon túl), az alkatrészek és járulékos eszközök készletezését és forgalmazását. Ezenkívül az OSZV megszervezi a szakemberképzést, bemutatótermet tart fenn, árubemutatókat rendez és eleget tesz a szakma nemzetközi kötelezettségeinek , külkereskedelmi tevékenység esetén természetesen az illetékes külkereskedelmi vállalat segítségével. Konkrétan az OSZV első dolga: felkészíteni a vevőket az R-20-as szovjet számítógépek fogadására; ismeretes, hogy még az idén tizenegy ilyen gép érkezik. A vállalatnak tehát haladéktalanul meg kellett kezdenie munkáját, s megkötnie együttműködési szerződéseit a legfontosabb partnerekkel: a SZÁMOK Nemzetközi Oktatási Központtal, a Számítástechnikai Tájékoztató Irodával, az INFELOR-ral és a Számítástechnikai és Ügyvitelszervezési Vállalattal. A szerződések másik csoportját (némelyik megkötése még folyamatban van) a Magyar Tudományos Akadémiával, a Központi Fizikai Kutató Intézettel és a METRIMPEX- szel hozta létre az OSZV. Az utóbbi megállapodás különösen fontos, hiszen az új vállalat nem folytat külkereskedelmi tevékenységet. A METRIMPEX- szel kötött alapszerződés többek között már az előkészítő, piacszerző munkát is koordinálja. Igen fontos partner a Számítástechnikai Koordinációs Intézet is, amely közreműködik az ESZR-gépek széles körű bemutatásában és elterjesztésében. Végül az OSZV tárgyalásokat kezdeményezett a Villamos Automatika Intézettel, hogy tisztázzák és szerződésben rögzítsék, milyen mértékben vesz majd részt a VILATI a szervizmunkában. Az OSZV-t szerződéseinek egy harmadik csoportja olyan vállalatokhoz fűzi, amelyek az installáláshoz és a szervizellátáshoz nyújthatnak hathatós segítséget. Ilyen az Irodagéptechnikai Vállalat, az OKISZ, az ÉVITERV, és a Fémmunkás Vállalat. n r MÉZEXPORTVEGYES VÁLLALATOKON KERESZTÜL A mézexport szezonja július elsejével kezdődött, s a következő év június 30-ig tart, így a mézet exportáló MONIMPEX-nél ebben a hónapban van csúcsforgalom. A világpiacon tapasztalható élénk kereslet hozzájárul a piaci pozíciók javulásához. Remélhetőleg ebben az évben a közepes méztermés és az emelkedő árak a tavalyinál nagyobb — több millió dolláros — bevételhez juttatják a népgazdaságot a mézkivitel révén. Az egy főre számított magyar mézfogyasztás csupán 35 dekagramm évente, ami összehasonlítva a világ első számú mézfogyasztójával, az NSZK- val — ahol ugyanez a mutató eléri az 1 kilogrammot is —, alacsonynak mondható. A hazai fogyasztás lassan emelkedik (a fogyasztói szokások átalakulása hosszabb időtartamot vesz igénybe), a méztermelés viszont évek óta stabilan növekszik, ezért mind nagyobb mennyiséget tud a MONIMPEX külföldre vinni. Jelenleg 40 ezer szervezett méhész dolgozik mintegy 650 ezer méhcsaláddal. A méztermelésnek igen kedvezőek a magyar klimatikus viszonyok. A méhcsaládok felerősödése a tavaszi gyümölcs-, repce virágzáskor megindul. A méztermelés kétharmadát az akácméz jelenti, s ez különös keresletnek örvend külföldön. Ennek oázisa a 267 ezer hektár akácerdő. A magyar akácerdők kiterjedésére jellemző, hogy nagyobb, mint Európa többi országában együttvéve. Hazánkban ehhez még az a kedvező körülmény is járul, hogy nálunk az akác hosszabb ideig virágzik, mint a környező országokban. Ugyanakkor ez a viszonylag hosszabb, 15—20 napig tartó akácvirágzás kedvezőtlen időjárás esetén jelentősen viszszaveti a mézhozamot. A méhészek Magyarország déli részéről elindulva vándorlással gyűjtik be a mézet, s ha az időjárási viszonyok kedvezőtlenek, az idény lerövidül, megcsappan a hozam. A mézet csaknem 30 országba exportálja a MONIMPEX. A piacok között Anglia és Algéria éppúgy megtalálható, mint Japán és Kanada, sőt újabban több észak-afrikai ország is. A három fő piacon, az NSZK-ban, Japánban és Ausztriában az export közös vállalatok útján realizálódik. A legnagyobb piac az NSZK, amely évente 45 ezer tonna mézet importál. Ebből Magyarország 2000 tonnát szállít. A MONIMPEX-Bremen közös vállalat lehetővé teszi, hogy a piac legkisebb rezdülésére is élénken reagáljon értékesítési apparátusunk. Mind akácmézből, mind vegyes virágmézből eladunk a nyugatnémet piacra. A másik jelentős bázispiac Japán, ahol hét éve került forgalomba a magyar méz. A japánok ma már importőrök, szemben a korábbi évekkel, amikor önellátók voltak. Jelenleg külföldről több mint 20 ezer tonna mézet vásárolnak évente. A magyar—japán közös vállalat, amely Hungarian Honey néven működik, főleg akácmézet értékesít. A harmadik nagy felvevő piac Ausztria, ahol tradicionális cikknek számít a magyar méz. A közös vállalat itt is jól képviseli érdekeinket. A tavalyihoz hasonló mennyiségben, több mint 600 vagonos tételben kerül ebben az idényben is külföldre a magyar méz. Az állandó jó minőség — a magyar akácméz ma már márkát jelent — s a világpiacon tapasztalható kereslet lehetővé teszi, hogy akár a jelenlegi mézmennyiségnek kétszeresét is értékesítsük külföldön. A lehetőség tehát adott, csupán méhészeinken múlik, hogy kihasználják ezt. Az Országos Méhészeti Szövetkezeti Közös Vállalat a közelmúltban bevezette a méhészeknél az exportprémiumot, hogy ezzel is növelje érdekeltségüket a termelésben. Újabban fellendülőben van az egyéb méhészeti termékek exportja is: méhviaszé, méhpempőé, virágporé, amelyeket a kozmetikai ipar, a gyógyászat és a tápszergyártás használhat fel. Ez az intézkedés és a felvásárlási ár emelése (tavaly módosították), évről évre nagyobb árualapot biztosít a külkereskedelemnek. E. P. Költözik a vásárváros A kormány intézkedése alapján meghatározott áttelepítési programnak megfelelően üríti ki a HUNGEXPO a városligeti vásárvárost. A legújabb esemény, hogy átköltöztek Kőbányára a BNV igazgatósága, a műszaki igazgatóság és a mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállítást rendezők is. A budapesti nemzetközi kiállítási központban tehát már együtt van a három legfontosabb szerv, amely a jövő évi BNV-t rendezi. Ugyancsak Kőbányán kerül sor jövőre kilenc jelentős nemzetközi szakkiállításra. Ennek előkészületei és a szervező munkák már megkezdődtek. Ugyanakkor megérkeztek az első jelentkezések is a tavaszi BNV-re is. Többek között Sri Lanka Köztársaság már bejelentette, hogy részt kíván venni a tavaszi vásáron. A magyar vállalatok sok nyugati partnere is jelezte, hogy jövőre is jelentkezik a budapesti vásárra. A tavaszi vásár megnyitásáig több új épületet adnak át. Így például a Könnyűipari Szerelő A HUNGEXPO JELENTI és Építő Vállalat már az utolsó simításokat végzi az ország legnagyobb, 23 ezer négyzetméteres kiállítási csarnokán. Szovjet gabonaszárító - dán rizsszárító Nagy teljesítményű szovjet gabonaszárító berendezés épül a dalmadi Állami Gazdaság központjában. A korszerű, Szovjetunióból importált berendezésekkel naponta 50—60 vagon gabonát és 35—40 vagon kukoricát száríthatnak naponta. Ezzel megkétszereződik a gazdaság hibridüzemének teljesítménye is. 1200 vagon termést befogadó épületben automatizálták a rizstárolást. Az ország rizsvetéseinek egyötöde Karcag határában van, a vidék állami és szövetkezeti gazdaságai több mint 8 ezer hektáron termelik e fontos étkezési cikket. Most 90 millió forint értékű új raktárban dán gyártmányú speciális rizsszárító berendezést szerelnek fel. 1973. AUGUSZTUS 1.3 Magyar konténerek Angliának Másfél millió dollár értékben szállít konténereket Angliába a Magyar Hajó- és Darugyár. A vásárló a SEACONTAINER, London cég ezer darab C—20—s—8,5 típusú szállítótartályt rendelt a magyar vállalattól. A július 11-én aláírt szerződés úgy rendelkezik, hogy a szállítások 1974. januárjában indulnak meg, és havonta 70—90 darab folyamatos szállításával 1975 márciusáig tartanak. A SEACONTAINER, London már korábban is vásárolt magyar gyártmányú konténereket, de a most aláírt szerződés kétszerese az eddig összesen leszállított mennyiségnek. A Magyar Hajó- és Darugyár váci gyáregysége 1968 óta gyártja ezt a korszerű szállítóeszközt. A termelés nyugatnémet licenc alapján indult meg, és a szocialista országok között Magyarország kezdte meg először a konténergyártást. A konténerek az ISO nemzetközi szabványa alapján készülnek, és minden egyes legyártott darab minőségét egy független ellenőr, az American Bureau of Lipping ellenőrzi itt Magyarországon. A szigorú követelmények ellenére eddig még nem emeltek minőségi kifogást. A vásárlók között szerepel a svéd Volvo cég is, amely speciális alkatrészgyártó konténereket rendelt az MHD-tól. Eddig 1000 darab konténert szállítottak a Volvo rendelésére, és ezek a szállítótartályok a svéd cég útján különböző nyugat-európai országokba kerültek. A Magyar Hajó- és Darugyár konténerkezelésre is alkalmas portáldarukat készít, gyártanak speciális konténerdarut is. Magyarországon is tervszerűen folyik a konténeres áruszállítás fejlesztése, így a hazai igények kielégítése is erre a gyárra hárul. A MEDIMPEX Japánban A magyar külkereskedelem évről évre több árut szerez be Japánból. A növekvő import szükségessé teszi, hogy exportált áruink körét bővítsük, mivel a magyar kivitel a behozatalnak csak mintegy 60 százaléka. A MEDIMPEX a hatvanas években jelent meg a japán piacon gyógyszeralapanyagokkal. A vállalat forgalmában az 1968-as év hozott fordulatot, amikor saját irodát nyitott Tokióban. Azóta a kereskedelem gyorsan nő, amit bizonyítanak a számok is. 1970-ben 19,2 millió devizaforint, 1971-ben 26,2, a múlt évben pedig már 30,2 millió devizaforint értékű árut exportált a külkereskedelmi vállalat a japán piacra. Ezzel az eladási értékkel a magyar kivitelből csaknem 30 százalékkal részesedik. Balatonkenesei szövetkezet Prágában A balatonkenesei Sirály Vas- és Műanyagfeldolgozó Szövetkezet nemrégiben prágai kiállításra kapott meghívást. Itt bemutatta modern műanyag termékeit, többek között motorcsónakjait, vitorlásait és egyéb cikkeit. A kiállítás teljes anyagát megvásárolták a prágai kereskedelmi szervek és az ARTEX közvetítésével 36 ezer darab különféle műanyagbevonatú drótvázas termék szállítására küldtek rendelést. ■■■■■ RÖVIDEN Hárommillió forinttal túlteljesítette szocialista exporttervét az év első hat hónapjában a Váci Kötöttárugyár. Kivitelük a tőkésországokba a vártnál kedvezőtlenebbül alakult. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp., V. Dorottya u. 6. IV. em. Levélcím: 1397 Budapest, Ft. S34. Telefon: 183-360 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc Igazgató Kiadóhivatal, Bp. 1083 Blaha Lujza tér 1-3. Levélcím: 1959 Budapest Telefon: 341-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 73-2180/3-07 Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25008