Világgazdaság, 1973. november (5. évfolyam, 211/1213-230/1232. szám)

1973-11-01 / 211. (1213.) szám

Tl­.fiBGBZDASfiG 1973. NOVEMBER 1., CSÜTÖRTÖK V. ÉVFOLYAM, 211. (1213.) SZÁM Veress Péter külkereskedelmi miniszterhelyettes tájékoztatója Kereskedelempolitikai célkitűzések a jövő évi feladatok tükrében A külkereskedelmi áruforgalom első, háromnegyedévi fejlődését kedvező tendenciák jellemezték. Az export az előző év azonos időszakához képest 20 százalékkal, az import pedig 6,6 százalékkal nőtt. A rubelelszámolású kivitel 15 százalékkal, a dollárelszámolású export 31 százalékkal emelkedett. Rubelelszámolású behozatalunk 1 százalékkal, dollárelszámolású importunk 16 százalékkal bővült. A fentiek alapján a rubelelszámolású kereskedelem áruforgalmi aktívuma nőtt, a nem rubelelszámolású forgalom egyenlege pedig — szerződéses paritáson elszámolva — ismét aktív. A külkereske­delmi forgalom idei­ alakulásáról, az 1974. évi tendenciákról és feladatokról adott tájékoztatást Veress Péter külkereskedelmi miniszterhelyettes szerdán, délelőtt az újságíróknak. Elöljáróban a miniszterhelyettes is­mertette az áruszerkezet alakulását, az exportban és az importban végbe ment változásokat. Igen jelentősnek mondot­ta a gépkivitel emelkedését — a szo­cialista országokba 30 százalékkal, a tőkésországokba 15 százalékkal több gépet szállítottunk, mint az előző idő­szakban, bár teljes exportunkban a gépek részaránya még ma is kevés. Szocialista relációban nőtt az anyag­exportunk, míg anyagimportunk alig 2 százalékkal haladta meg az előző évit. Több számítógépet, élelmiszer­­ipari gépet, autóbuszt értékesítettünk, ugyanakkor gépbehozatalunk csaknem valamennyi cikkcsoportban mérséklő­dött. A fogyasztásiipar-cikkek áru­­főcsoportjának kivitele is nőtt. Az élel­miszergazdasági termékek közül élő sertésből, húsból a kivitel a korábbi időszaknál alacsonyabb. Az import ebben az árufőcsoportban visszaesett. A nem rubelelszámolású viszonylatok­ban az átlagnál nagyobb növekedést mutat a kohászati hengereltáru ex­portja. Az élelmiszergazdasági termé­kek kivitele jelentősen nőtt. A rubelviszonylatú kereskedelem cserearánymutatója némileg javult, a nem rubelelszámolású forgalomban va­lamelyest romlott, az import árindex­nek az exporténál erőteljesebb emel­kedése következtében. Az áremelkedé­sek jelentőségét mutatja, hogy a nem rubelelszámolású exportunk növekmé­nyének mintegy kétötöde, az import­­növekménynek pedig kétharmada ár­emelkedésből származott. Az idei forgalom alakulásában leg­jelentősebb szerepe az 1971—72-ben bevezetett, a gazdálkodást szigorító in­tézkedéseknek volt. A vásárlóerő nö­vekedésének lassulása fokozta — kü­lönösen a gépipar területén — az ex­­portszándékot és ugyanakkor fékezőleg hatott a gépimportra. Az elmúlt idő­szakban a készletek növekedési üteme csökkent. Ez az önmagában kedvező jelenség azonban egyes helyeken gátol­ta az exportigényekhez való rugalma­sabb alkalmazkodást. Külső és belső tényezők A rubelviszonylatú forgalom mérsé­kelt import- és erőteljes exportnöve­kedésében — mondotta Veress Péter mi­niszterhelyettes — az alábbi tényezők játszottak szerepet: az importot befo­lyásolta a hazai kereslet lanyhulása. Ugyanakkor a partnerek részéről aján­lott termékek minősége és választéka sem mindenkor találkozott az itthoni igényekkel. (Néhány esetben a szocia­lista országok vállalatai nem tudtak olyan termékeket szállítani, amire itt­hon igény mutatkozott.) A magyar ki­vitelben a felhalmozási tevékenység mérséklődése folytán szabaddá vált ter­mékek nagyobb részét a vállalatok a szocialista piacokon kívánták értékesí­teni. Tőkés kereskedelmünk alakulására általában kedvezően hatottak a külső tényezők. A tőkés piaci konjunktúra to­vább élénkült, s ez, valamint a tőkés­­országokban jelentkező inflációs ten­denciák kedvezően befolyásolták ex­portcikkeink értékesítését. A konjunk­túra és az infláció erőteljes áremelke­dést váltott ki a világkereskedelemben. A magyar export- és importcikkeknél ez a tendencia várhatóan idei szinten is igen számottevő lesz; számításaink sze­rint — az előző évi árakhoz viszonyít­va — meghaladja a 10 százalékot. A tőkés világban mutatkozó monetá­ris válság a magyar vállalatoknak is számos problémát okozott. A vállala­tok zöme azonban megfelelő ármunká­val, valamint az inflációs és konjunk­turális ármozgások kihasználásával el­lensúlyozni tudta a hátrányokat. Ebben szerepe van fejlett hitelbiztosítási rend­szerünknek is — mondotta a miniszter­­helyettes. Az elmúlt félévben az ex­porttámogatás és ösztönzés terén a ko­rábbiakhoz képest említést érdemlő új elem nem érvényesült. A devizakiter­melés 1973 folyamán az exportnál ja­vult. Az idén egyébként számos intéz­kedés segítette a hazai termelőkapaci­tások bővítését, így például további könnyítéseket élveznek azok a vállala­tok, amelyek hiteleszközöket vesznek igénybe az exportra termelő kapacitá­sok bővítése érdekében. 1974-­től a ru­galmasabb importot segíti az az intéz­kedés, amely révén az üzletkötés szem­pontjából kedvező időpontban vásárol­hatják azokat a termékeket a vállala­tok, amelyek nem azonnal szükségesek a termeléshez. Az idei forgalom várható alakulása Az 1973. évi külkereskedelmi forga­lom alakulását előreláthatóan az eddigi tendenciák további érvényesülése hatá­rozza meg. Vagyis a külső piaci ténye­zők lényeges módosulásával nem kell számolni. Eddigi számításaink szerint rubelviszonylatú behozatalunk éves szinten mintegy 4—5 százalékkal, ki­vitelünk pedig 8—10 százalékkal ha­ladja meg az előző évit. Az év hátra­levő időszakában az import további élénkülését kívánjuk, az exportdina­mika mérséklődésével együtt. Az áru­forgalmi aktívum előreláthatóan szá­mottevően meghaladta az 1973. évre tervezettet. A nem rubelelszámolású exportnál a növekedési ütem változat­lan lesz, az import pedig várhatóan növekszik, s ebben szerepet játszik az áremelkedés is. Mindezzel együtt az áruforgalom egyenlege számításaink szerint lényegesen kedvezőbb lesz a tervezettnél, éves szinten is aktív szal­dóra számítunk. Az 1974. évi tendenciák A kereskedelempolitikai célkitűzé­seinket, a jövő évre előirányozható áru­forgalmat az alábbi tényezők befolyá­solják: 1. a jövő évi felhalmozás és fo­gyasztás alakulása; 2. árucsere-forgalmi egyezményeink a szocialista országok­kal; 3. a tőkés világpiaci konjunktúra alakulása, valamint a monetáris helyzet esetleges változásai. Alapvető célkitűzé­sünk, hogy a szocialista országokból nö­veljük importunkat és egyensúlyt te­remtsünk. A szocialista országok válla­latai a tervelőirányzatokban szereplő árukat és mennyiségeket értékesíteni kívánják, különös tekintettel arra, hogy a szocialista államközi megállapodások­ban több évre előre rögzített tételek szerepelnek. A nem rubelelszámolású országokkal 1974-et illetően a külkereskedelem fő problémája a jövő évre prognosztizál­ható áralakulás. A már létrehozott kötések alapján megállapítható, hogy 1974-ben is számos termék ára emel­kedik. Az már most is valószínűnek látszik, hogy az importtermékeknél az árnövekedés meghaladja az exportárak emelkedését. Költségvetési szempontból is problémát jelent a tőkés piaci árala­kulás. A belföldi árakba való begyűrűz­­tetés ugyanis számos terméknél nem lehetséges, így a probléma csak a költ­ségvetés terhére oldható meg. Befejezésül Veress Péter miniszter­­helyettes ismertette a nem rubelelszá­molású export növekedésének tenden­ciáit. Várhatóan emelkednek a gépipar és a vegyipar (ezen belül elsősorban a gyógyszeripari anyagok) eladásai. A könnyűipari export 1974-ben is várha­tóan gyorsan fejlődik, részben a kedvező áralakulás következményeként. Az élel­miszergazdasági exportban az élő állat, a hús, a húskészítmények, valamint a gabonafélék értékesítése az idei évnél előreláthatólag nagyobb lesz. M. E. POMPIDOU KÖZÖS PIACI CSÚCSÉRTEKEZLETET JAVASOL A francia kormányfő levelet intézett az EGK-országok vezetőihez, s ebben felszólította őket: rendezzenek csúcs­­konferenciát még az év vége előtt. Egyszersmind javasolta, rendszeresítsék az állam- és kormányfők tanácskozá­sait, szem előtt tartva az EGK-országok­ politikai kooperációjának kiépítését, az álláspontok szembesítését és össze­egyeztetését. Pompidou ugyanakkor javasolta: az EGK-országo­k pénzügyminiszterei a közeljövőben üljenek össze és dolgoz­zanak ki javaslatokat a kilenc ország valutáinak stabilizálására és a spekulá­ciós tőkeáramlások megszüntetésére. Tartsanak értekezletet a gazdasági mi­niszterek is, összehangolt tervet dol­gozva ki az infláció leküzdésére. Ezt különösen sürgetővé teszi az energia­árak emelkedése. E két utóbbi értekez­leten, miként szokásos, képviseltesse magát a brüsszeli bizottság. A közel­­keleti válsággal foglalkozva az elnök kijelentette: a jelenlegi helyzet és több más tényező elengedhetetlenné teszi, hogy „próbára tegyük az Európa konst­rukció erejét és képességét a nem­zetközi problémák megoldásához való hozzájárulással kapcsolatban”. Az angol és a nyugatnémet kormány üdvözölte Pompidou kezdeményezését, de Brüsszelben némi szkepszissel fo­gadták az elgondolást. Emlékeztettek arra, hogy a legutóbbi csúcsértekezle­ten nagy tervek születtek ugyan, de a kormányok nem járultak tevőlegesen hozzá ezek megvalósításához. Emellett — jegyezték meg — a rendszeres csúcs­­konferenciák alapvetően megváltoztat­nák a közösség jellegét, átértékelnék a meglevő közös piaci intézményeket. iReuter, DPA, AFP, MTI) Scheel tegnap Moszkvába utazott Scheel nyugatnémet külügyminisz­ter tegnap hivatalos látogatásra Moszk­vába érkezett. A megbeszélések hom­lokterében — írja az MTI bonni tudósí­tója — elsősorban gazdasági kérdések szerepelnek. Szó lesz a gazdasági kooperációról, esetleg közlekedési és agráregyezmény megkötéséről is. A szovjet—nyugatnémet gazdasági kapcsolatok továbbterjesztését illetően, fontos téma lesz az NSZK közreműkö­désének problémája a Kurszk mellett felállítandó hatalmas acélerőmű építé­sében — közli a Reuter moszkvai tu­dósítója. Nyilván szóba kerülnek majd a megbeszéléseken az elszámolási és hitelkérdések, amelyekkel kapcsolatban nyugatnémet részről huzavona figyel­hető meg. Nyugat-Berlinnel összefüggő problé­mák mellett Scheel áttekinti vendéglá­tójával, Gromikóval a fontosabb nem­zetközi kérdéseket. (DPA, Reuter, MTI) ♦ ÁTLAGOSAN 40 SZÁZALÉKKAL DRÁGULT JUGOSZLÁVIÁBAN A BENZIN. Hivatalos indokolás szerint az áremelés oka a világpiaci áralakulás és a szállítási költségek növekedése. Ez utóbbi tényező árfelhajtó hatásának a csökkentése érdekében Jugoszlávia ezentúl Líbiából is tervez olajimportot. ♦ AZ EURÓPAI PARLAMENT A BRÜSSZELI BIZOTTSÁG ELLEN FORDULT. Egy számottevő csoport az EGK bizottságának a lemon­dását akarja elérni. A „lázadás” oka, hogy a brüsszeli bizottság nem volt hajlandó hozzájárulni az Európai Parlament hatáskörének a növeléséhez a közös piaci költségvetés kérdésében. ♦ CSEHSZLOVÁKIA TUDOMÁNYOS-MŰSZAKI HELYZETE a központi téma a nemzetgyűlés tegnap megnyílt őszi ülésszakán. Supka műszaki fejlesztési és beruházási miniszter bevezető beszédében értékelte az eddig elért fejlődést, de rámutatott arra is, hogy a csehszlovák termé­keknek cs­ak 15 százaléka éri el a világszínvonalat, 74 százaléka átla­gos minőségű, a többi elmarad emögött. ♦ A­YERSANYAGÁRAK ROBBANÁSSZERŰ EMELKEDÉSE az idei év legjelentősebb gazdasági tényezője — írja a GATT jelentése. A jelenség a világgazdaság különböző területein hosszú távon éreztetni fogja hatását és számos problémát vet fel. A jelentés rámutat, hogy az idei nyersanyagpiaci áralakulás nem egyértelműen kedvező az összes fejlődő ország számára. Washington dilemmái A KELET-NYUGATI KERESKEDELEM SZEREPE AZ USA GAZDASÁGÁBAN Bonyolult manőverezésre kényszeríti Nixon elnök kormányát kényes bel- és külpolitikai helyzete. Nyugat-európai szövetségeseivel nemcsak a régóta folyó kereskedelmi háborúság éleződött ki, hanem­­ a közel-keleti válsággal kapcsolatosan — a politikai vita is. Az óceán két oldalán tárgyaló küldöttek megbeszélésein az atlanti kapcsolatok újraértékelésére és a keres­kedelempolitikai ellentétekre vonatkozó már ismert érveken felül nagy hangsúlyt kap a bizalmi válság, amely a NATO sorait a közel-keleti fejle­mények következtében meglazította. A belső fronton Nixon taktikai vissza­vonulással próbálja megakadályozni, hogy a kongresszusban hangoskodó szovjetellenes erők a legnagyobb kedvezmény elvének kérdését felhasz­nálják az Egyesült Államok és a Szovjetunió együttműködésének meghiúsí­tására. Ez lehet a magyarázata annak, hogy­­a kormány le akarja venni a kongresszus­­ napirendjéről ezt a kérdést, hangsúlyozva, hogy változatlanul kötelezve érzi magát a Szovjetunió elleni kereskedelmi diszkrimináció meg­szüntetésére. Kézenfekvő, hogy az USA számára ez mennyire fontos, hiszen előfeltétele az amerikai—szovjet, s általában az USA és a szocialista orszá­gok közötti gazdasági együttműködés továbbfejlesztésének. A napokban nyilvánosságra hozott adatok rávilágítanak arra, hogy a kelet-nyugati kereskedelemnek egyre növekvő jelentősége van az USA kereskedelmi mér­legének alakulása és a dollár szilárdsága szempontjából is. A Fehér Ház továbbra is kötelezett­nek tekinti magát arra, hogy kihar­colja a Szovjetunió számára a diszkri­minációmentes kereskedelmi elbánást, azaz a legnagyobb kedvezmény elvének kiterjesztését a Szovjetunióval folyta­tott kereskedelemre. Átmenetileg azon­ban lemondott arról, hogy a kérdést kongresszusi szavazásra bocsássa, mert a kongresszusi vita ebben a kérdésben nem lenne hasznos „a jelenlegi kényes diplomáciai helyzetben, amikor a nagy­hatalmak együttműködése létfontosságú a közel-keleti béke megteremtése szem­pontjából”. Ezt a magyarázatot adta Warren, Nixon elnök szóvivője Flani­gan elnöki tanácsadónak lapunk teg­napi számában ismertetett kongresszusi bejelentéséhez. Ezzel kapcsolatban érdemes idézni Szisznyevet, a moszkvai Trud washing­toni tudósítóját, aki megállapítja: „az Egyesült Államokban a szovjetellenes erők alkalmasnak találták a legna­gyobb kedvezmény elvének kérdését arra, hogy megpróbálják meghiúsítani az Egyesült Államok és a Szovjetunió kezdődő baráti együttműködését.” Ezek — folytatja a tudósító — „ugyanazok a szenátorok és képviselők, akik nem is olyan rég még ellenezték az amerikai csapatok kivonását Vietnamból... Ők azok, akik a katonai-ipari komplexum érdekeit képviselik és természetesen semmi szükségük nincs a nemzetközi feszültség enyhülésére.” Warren nyilatkozatának ismertetésé­vel egyidejűleg közölték washingtoni kormánykörökben, hogy „mélypontra” jutottak a Közös Piac és az Egyesült Államok kapcsolatai a nemzetközi ke­reskedelem, köztük a tokiói körtárgya­lások kérdésében. Soames, a Kilencek brüsszeli bizottságának a külügyekért felelős tagja a jelentések szerint „fe­szült” hangulatban folytatja washing­toni tárgyalásait, amelyeknek tárgya hivatalosan a kereskedelmi és energia­ügyek megvitatása. Washington „meg­döbbentőnek” és „felháborítónak” tart­ja, hogy a Közös Piac nem hajlandó engedni a kereskedelmi vitában — mondta az EGK küldöttének Scultz amerikai pénzügyminiszter. Az ameri­kaiakat a közös piaci protekcionizmu­son kívül hír szerint főleg az hábo­rítja fel, hogy a genfi GATT-értekez­­leten a Közös Piac ragaszkodott az iparcikkek és a mezőgazdasági termé­kek kérdéseinek külön-külön megvita­tásához, szemben az amerikaiak által javasolt „csomaggal”. Igen vontatottan haladnak azok a tárgyalások is, ame­lyeknek eredményeként az USA a GATT előírásainak értelmében kárpót­lást kapna a Közös Piac kibővítése következtében elvesztett kereskedelmi előnyökért. Soames megbeszélésein valószínűleg szóba kerül az amerikai kereskedelmi törvény kérdése is. A­ nyugat-európai országok sürgetik Washingtont, minél hamarabb gondoskodjék arról, hogy az elnök a kereskedelmi törvény útján felhatalmazást kapjon vámleszállítá­sokra és nemzetközi kereskedelmi meg­állapodásokra, ami elengedhetetlen ah­hoz, hogy az USA eredményesen ve­gyen részt a „tokiói fordulón”. A leg­nagyobb kedvezmény elvével kapcsola­tos legújabb washingtoni lépés azonban bizonytalanná tette a kereskedelmi törvény sorsát. Kongresszusi körökben még Warren magyarázata után sem lát­ják világosan, mi legyen a következő lépés: elhalasszák az egész kereskedel­mi törvény megvitatását, vagy pedig megszavazzák, de a kormány által át­menetileg visszavont javaslat nélkül. Stoessel amerikai külügyi államtit­kár Nyugat-Európában tárgyal arról az elvi deklarációról, amely az USA és az EGK jövőbeni gazdasági, kereskedelmi és monetáris kapcsolatait lenne hivatva rendezni. Helyzetét nem könnyíti meg, hogy az USA — mint Kissinger külügy­miniszter tegnap hangsúlyozta — fenn­tartja a szemrehányásokat, amelyeket európai szövetségeseinek tett. Az USA nyugati gazdasági és politikai kapcsolatait megterhelő vitákról szóló jelentések után különösen figyelemre méltó a washingtoni kereskedelmi mi­­­isztérium jelentése, amely szerint az Egyesült Államoknak az idén 2 milliárd dolláros exporttöbblete lesz a szocia­lista országokkal folytatott kereskede­lemben. A Szovjeunióba, az európai szocialista országokba és a Kínai Nép­­köztársaságba irányuló amerikai kivitel az év végére elérheti a 2,5—2,9 milliárd dollárt, az import pedig ugyanezekből az országokból 500—550 millió dollár lesz. (Tavaly ezekben a viszonylatokban az amerikai kivitel 878 millió, az import pedig 354 millió dollár volt.) A szocialista országokkal folytatott kereskedelemnek — amelyet erősen fel­lendített az idei gabonaexport — esze­rint igen jelentős szerepe volt az ame­rikai külkereskedelmi mérleg javulásá­ban, sőt — mint Casey külügyminiszter­­helyettes elismerte — a dollár deviza­piaci szilárdságában is. Casey rámuta­tott: a szocialista országokkal folytatott kereskedelem az egyik legfontosabb té­nyező abban, hogy az USA külkereske­delmi mérlege az idén — három év óta először — előreláthatólag aktív lesz. —sP— Drágult a benzin Jugoszláviában Jugoszláviában október 31-től átlago­san 40 százalékkal emelték a benzin és a fűtőolajok árát. A normál benzin literenként az eddigi 2,80 helyett 4,00 dinárba, a szuperbenzin pedig 3,10 he­lyett 4,30 dinárba kerül. A keverék ára 0,70 dinárral növekedett. A háztartási fűtőolajat ezután az eddigi 1,45 helyett 1,80-ért árusítják. Sztojanovics jugoszláv piac- és árügyi miniszter a döntést indokolva sajtóérte­kezleten elmondta, hogy az áremelés a kőolaj világpiaci árának növekedésével és a szállítási költségek emelkedésével áll összefüggésben, s mint ilyen elkép­zelhető, hogy csak ideiglenes intézkedés. Jugoszlávia hamarosan megkezdi a líbiai olaj importját. A napokban tért vissza Tripoliban járt küldöttség, amely megállapodásra jutott az olajvásárlás­ban. Jugoszlávia importját eddig főként az iráni nyersolaj fedezte, s Belgrád főként a szállítási költségek miatt igye­kezett kapcsolatot kiépíteni a líbiai olaj­termelőkkel. (Tanjug, AP-DJ, MTI)

Next