Világgazdaság, 1973. november (5. évfolyam, 211/1213-230/1232. szám)
1973-11-01 / 211. (1213.) szám
MAGYAR GAZDASAG — VILAGGAZDASAG A FIAT nemcsak egyike a multinacionális gépkocsivállalatoknak, hanem egyben az olasz ipar szimbóluma, iramának diktálója és irányzatának meghatározója. Ezért keltett megdöbbenést az a hír, hogy a forgalmának 80 százalékát képviselő olaszországi autógyártó tevékenysége deficites lett. A baj gyökere, hogy a költségek idén 17 százalékkal emelkedtek, míg az árakat a kormány korlátozó intézkedései következtében csak 5,1 százalékkal lehetett emelni. Az exportban a FIAT hasznát látta a lebegtetett líra gyakorlati leértékelésének, de ugyanebből az okból drágultak az importált alkatrészek és a nyersanyag, amelyek a kocsik értékének csaknem felét teszik ki. E külső tényezőkön a FIAT éppen úgy nem tud változtatni, mint külföldi versenytársai, de a nehézségeket súlyos munkaerőgondok tetézik. Keserű tény, hogy a FIAT torinói üzemeiben nem tud nyereséggel kocsit gyártani, sem az 50 ezer munkást foglalkoztató Mirafiori, sem a 19 ezres létszámú Rivalta üzemben. Súlyos hibának bizonyult a vállalat tevékenységének koncentrálása, amely Torinóból egy európai Detroitot csinált. A FIAT művek és a kiszolgálóipar gyors növekedése nyomán az utolsó évtizedben Torino lakossága megduplázódott, amely felidézte a túlnépesedés valamennyi közismert baját. Az ebből eredő feszültségek főleg a gyárakban és persze elsősorban a FIAT- nál robbantak ki és a szakszervezetek jobb munkakörülményeket és az üzemeken kívül szociális reformokat követelnek. Noha a FIAT nagyszabású beruházásai mellett igyekszik a munkakörülményeket és szociális juttatásokat javítani, mégis állandóan sztrájkokkal és a munka egyéb korlátozásaival kell szembenéznie. A cég 1968 és 1972 között 678 milliárd lírát ruházott be, amiből mintegy 400 milliárd jutott a személyautógyártási szektornak. Ezzel a kapacitás elméletileg az 1969-es 1 millió 650 ezer kocsiból idén 2 millió fölé emelkedett, de a gyakorlatban a termelési eredmény 1969-től 1972-ig csak 180 ezer darabbal nőtt. A nagy összegű beruházásokon felül a FIAT a kritikus időszakban újabb 25 ezer fővel 195 ezerre növelte munkavállalóinak számát. A bérek és fizetések költségei az 1969-es 223 milliárd líráról 75 százalékkal 730 milliárdra szöktek fel, amely a 2181 milliárdos összforgalom 33 százalékának felel meg. Ezzel párhuzamosan a berendezések kihasználtsági foka 82 százalékról 69 százalékra és az egy alkalmazottra jutó évi kocsitermelés 20,3-ről 17,6 darabra esett vissza. Naponta átlagosan 30 ezer ember, vagyis az összlétszám 14 százaléka nem jelenik meg a munkahelyén. Ezeknek az okoknak a végeredményeként a FIAT képtelen a gyártást fokozni, de kénytelen viselni a nagy beruházások terhét. Arra a kérdésre, hogy ezek a komor tényezők térdre kényszerítik-e a FIAT-ot, mégis nemmel kell felelni. Elsősorban azért, mert a bajok zöme a torinói üzemekben merült fel, míg a déli üzemekben, ahol — hatnapos munkahéttel és napi három műszakkal — jobban használják ki a kapacitást, sokkal kevesebb a probléma. Kedvezőbb a helyzet a FIAT művek traktort, autóbuszt, és vasúti gördülőanyagot előállító üzemeiben, ahol növekszik a termelés. Ugyancsak fejlődnek külföldön működő üzemei, amelyek azzal biztatnak, hogy az évtized végén közvetlenül vagy licencátadás útján több FIAT-kocsi készül majd más országokban, mint Itáliában. A FIAT művek számára a bajból egyetlen kiútnak kínálkozik a munkaerőhelyzet atmoszférájának megváltoztatása, amely lehetővé tenné a nagy üzemek kapacitásának teljes kihasználását. Sajnos egyelőre valószínűtlen, hogy ez akár a szakszervezeteknek, akár másnak hamarosan sikerülhet — legalábbis Torinóban. (1973. október 23.) A VILÁGSAJTÓBÓL A FIAT-művek FINANCIAL TIMES súlyos gondjai A csehszlovák gépipar hospodárské noviny helyzete A közelmúltban felmérést végeztek Csehszlovákiában valamennyi gépipari egyesülésnél azzal a céllal, hogy elemezzék a termelés helyzetét és színvonalát. A gépipari termékek műszaki színvonala a termékek mintegy 10 százalékánál felel meg a világ élvonalának, a termékek 54 százaléka pedig megüti az átlagos világszintet. Az egyes egyesüléseken belül a termékstruktúra szétforgácsolt, nem eléggé koncentrált. 1960 óta rendszeresen növekszik az egy egyesülésen belül termelt termékcsoportok száma. Az iparilag fejlett országokkal összehasonlítva a csehszlovák gépipari kivitel több anyagot, energiát, nehézipari kapacitást, és kevesebb műszaki kutatást igényel. Nem megfelelő az elavult termelőberendezések kiselejtezése sem. A műanyagok bevezetése terén a csehszlovák gépipar tíz évvel a világ fejlődése mögött kullog. A gazdasági növekedés igényes feladatait az éves tervek tartalmazzák, de mivel ezek nem támaszkodnak műszakigazdasági fejlesztési tervekre, a nagy feladatok teljesítéséhez csak nehezen biztosíthatók a feltételek. Mindez pótlólagos forrásokat követel, méghozzá abban a helyzetben, amikor ismeretes, hogy az extenzív növekedés forrásai kimerültek. Az intenzív fejlődéshez minőségi változtatásokat kell megvalósítani, ezeket kellene tartalmaznia az egyesülés szintjén kidolgozandó koncepcióknak. A felmérés szerint az egyesülések igen aprólékos módszerekkel készítették el formailag kiegyensúlyozott, összehangolt fejlesztési elképzeléseiket. Ám a formális kiegyensúlyozottság mellett éppen a tartalom sikkad el: a valóságos helyzet alapos ismerete nélkül, gépies extrapolációval jelölik ki a célokat, nem gondolkodnak a minőségi változtatásokon. Túlságosan a kiegyensúlyozottságra törekednek ahelyett, hogy olyan „egyensúlytalanságot” terveznének, amely minőségileg magasabb szintű egyensúlyhoz vezetne. Jól jellemzi ezt az is, hogy az egyesülések kevés figyelmet fordítottak az elavult termelés megszüntetésére, illetve visszaszorítására. A megkérdezettek 12 százaléka rendelkezik specializációs elképzelésekkel és csupán 13 százalékának van a technológia fejlesztésére vonatkozó javaslata. Az egyesülések nem érzik magukat eléggé felelősnek az általuk kidolgozott tervekért. Jól tudják, hogy javaslataik nem megfelelőek, mégis továbbadják a minisztériumnak. Úgy vélik, hogy majd csak történik valami, amíg megkapják a kötelező éves tervet. Ahhoz, hogy az egyesülések betölthessék a termelési tervek kidolgozásában nekik szánt szerepet, a hosszú távú döntéseknek minőségi változásokat kell tartalmazniuk és ezeknek stabilaknak kell lenniük. A terveket olyan mértékben kell prognózisokkal, elemzésekkel alátámasztani, hogy ne kelljen őket gyakran változtatni. Ezzel összefügg a közgazdasági szabályzók stabilitása is: a szabályzókat az egyesülések vonatkozásában legalább öt évig változatlanul kellene hagyni. (1973. évi 42. szám.) tanffurtersillgemeine A daccai kormány nagy erőfeszítéseket tesz a háborúban lerombolt ország gazdaságának talpra állítására. Az új állam, iparát azonban a nemrég lezárt, gazadsági évben nagyobb anyagi veszteségek érték és ez hátráltatja az újjáépítési feladatok megvalósítását. A jutafeldolgozás, amely az ország legfontosabb iparága és akárcsak a textil- és a cukoripar állami tulajdonban van, eddig csak 60 százalékban tudta kihasználni kapacitását. Ennek következtében a kapacitáskihasználás 30 szá■zalékkal még mindig elmarad az 1969— 1970. évi mögött. A juta az ország legnagyobb devizaforrása. A világ nyersjuta-termelésének 80 százalékát Banglades adja. Az utóbbi években azonban a fejlett országok jutafelhasználó és feldolgozó üzemei egyre inkább áttérnek egyéb szálak használatára. A teatermeléssel is vannak nehézségek. Az ültetvényeket a kormány nem államosította és a tulajdonosok most a későbbi állami beavatkozástól félve, nemigen fejlesztik termelésüket. A teaexportot az ország egész kivitelével együtt már korábban államosították, s ez — főleg nyugati tőkés viszonylatban — visszahat az árak alakulására és értékesítésére. A háború előtt az egész termelési felesleget Nyugat-Pakisztán Banglades iparosításának problémái vette át, most Pakisztán helyett új piac után kell nézni. A kelet-európai szocialista országok és Egyiptom nagy tételeket vett át az idei teatermésből. Ámde a jövőre nézve az értékesítés megoldatlan kérdés. A 75 milliós lélekszámú új állam vezetői tisztában vannak azzal, hogy az iparosításban külföldi segítségre szorulnak. A kormány az idén kiadott egyéb rendeletével lehetővé tette a külföldi cégeknek, hogy az állami vállalatokban 49 százalék erejéig részesedést szerezzenek. A külföldi vállalatok egyelőre a vezetést is megtarthatják saját kezükben. A kormány ugyanis először az állami vállalatok számára kívánja megszervezni a vezetőgárdát. A közvetlen külföldi beruházások előfeltételei Bangladesben — a nyugatnémet lap szerint — általában rosszabbak, mint másutt. A külföldi vállalatok ezért egyelőre várakozó álláspontra helyezkednek. A legnagyobb nyugatnémet közvetlen beruházást eddig a Hoechst gyógyszergyár hajtotta végre. A Bangladesnek szóló rendkívüli külföldi segélyprogramok lezárultak vagy a végük felé járnak. És ez is arra serkenti az erőforrásokban igen szegény országot, hogy minél előbb a saját lábára álljon. (1973. október 22.) Folyik a sütőipari rekonstrukció A tíz évre tervezett sütőipari rekonstrukció első félidejének végén, 1975-re a magyar sütőipar kapacitása eléri a napi 5800 tonnára becsült szükségletszintet. A rekonstrukció ebben az ötéves tervben kezdődött, s az ötödik ötéves terv végére fejeződik be. A negyedik ötéves terv során 2,3 milliárd forintot fordítanak az iparág korszerűsítésére. Az új gyárakban már korszerű, külföldi licencek alapján itthon gyártott vagy importált berendezések kerülnek. A rekonstrukció tervszerű végrehajtását hátráltatja, hogy a sütőipar tanácsi forrásai nem mindig pontosan illeszkednek a központi elképzelésekhez. A régi sütödék felújítását és az új építését előre kidolgozott ipartelepítési koncepciók alapján kívánja megvalósítani a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium. Ellátási körzeteket alakítottak ki, s ezek szerint írták elő a telepítendő üzemek kívánatos kapacitását. Ezeknek a terveknek a keretei között 1968—1970 években mintegy 120—130 állami, szövetkezeti rekonstruált régi üzem és új gyár kezdte meg a munkát. Folyamatosan kialakultak azok az új, korszerű, főként gáz- és olajtüzelésű kemencetípusok, amelyek a jövő gyáraiban jól alkalmazhatók. A Sütőipari Kutatóintézet kidolgozott egy olyan automata gépsort — az új győri kenyérgyárban kezdi meg a munkát — amelyik a liszt betöltése után semmiféle emberi beavatkozást nem igényel, minden munkafolyamatot automatikusan végez el a készült kenyérig. A kenyérgyártás gépesítése sok technológiai problémát vet fel a külső beavatkozásra oly érzékeny munkafolyamatban. A kísérletek anyagi fedezetét maga az ipar biztosítja a vállalati fejlesztési alapokból. Megszabott kulcsok szerint kell az üzemeknek a hozzájárulást befizetni, s ez évente mintegy 6—8 millió forintos lehetőséget biztosít a kutatóknak a munka folytatásához. A sütőipari gépgyártóipar több külföldi licenc — így a francia kemencék — vásárlása után ma már korszerű egységeket tud előállítani. A sütőipari vállalatok vásároltak kemencéket osztrák cégektől, valamint NSZK-licenc alapján készült lengyel, NDK-beli és jugoszláv kemencéket is. A legnagyobb gondot a rekonstrukció során éppen az okozza, hogy az önálló tanácsi vállalatok saját elképzeléseik szerint végzik a beruházást, s vásárolják meg a berendezéseket. Így központilag még az sem állapítható meg, hogy a beszerzéseknek országosan milyen valutáris kihatásai vannak. Jellegzetes példa: az egyik vállalat üzemét olasz importgépekkel szerelte fel. A Sütőipari Kutatóintézet részletes műszaki vizsgálatai azt bizonyították, hogy ezek a berendezések nemhogy jobbak, de gyengébbek a lengyel, NDK-beli importgépeknél és a magyar gyártmányú gépeknél is. Ugyanakkor a KGST illetékes szervei már számba vették a szocialista országban gyártott sütőipari gépeket, az albizottság tagjai sorra járták a szocialista országok gyártóüzemeit. Megszületnek az ajánlások a szocialista országban gyártott és megfelelő műszaki paraméterű sütőipari gépekről. Célszerűinek látszik — természetesen a megyei vállalatok önállóságának csorbítása nélkül — egy erőteljesebb központi befolyás az átgondolt telepítési terv jobb végrehajtása és a legcélszerűbb gépek megvásárlása, importja érdekében. A sütőipar felsőszintű, a legjobb szakemberek összefogó tanácskozó testülete a következő ötéves tervre gyártás- és gyártmányfejlesztési koncepciót dolgozott ki. Ez tartalmazza a telepítendő üzemek helyét, kapacitását, sőt üzemenként az ajánlott gépi berendezések felsorolását is. Az elképzelések szerint gazdasági eszközökkel kívánják befolyásolni a beruházáspolitikát. Úgy, hogy azok a vállalatok, azok az üzemek kapnak központi segítséget, támogatást a rekonstrukcióhoz, amelyeknek elképzelései beillenek az országos tervbe. —is A papíripar beruházási programja A papíripar hazai rekonstrukciója a kiemelt központi feladatok közé tartozik, mivel itthon is gyorsan nő a papírfogyasztás. Míg 1950-ben hazánkban különböző célokra 95 ezer tonna papíripari terméket használtak fel, addig 1960-ban 189 ezer tonnát, 1970-ben pedig már 472 ezer tonnát. Tíz évenként tehát több mint kétszeresére emelkedett a fogyasztás. Az elkövetkező tíz évre további növekedést jeleznek a szakértők, 1975-ben 560 ezer, 1980-ban 732 ezer tonna felhasználása várható. A papíripar fejlesztését elsősorban importált gépsorok beállításával oldják meg. Ez történik a negyedik ötéves tervben induló, illetve már beindult legnagyobb beruházásnál is, a dunaújvárosi hullámvertikumnál. A körülbelül 4 milliárd forintos befektetéssel épülő gyár három szakaszban készül el. Az első 1975-ben fejeződik be. A beruházásokat azonban már jóváhagyták s így Dunaújvárosba kerül egy 50 ezer tonna évi kapacitású félcellulózt előállító finn gépsor és egy ugyancsak finn hullámdobozt gyártó 50 ezer tonna kapacitású gépsor. Mindkettőt a Tampela cég szállítja, értékük 6 millió dollár. A hullámvertikum részére vásároltak az idén egy gépsort az olasz Beloti, Italia cégtől 5 millió dollárért. Évi termelése 100 ezer tonna. A gépsorhoz egy lengyel vállalat is szállított 3 millió rubelért gépet. Az utolsó szakasz a hullámdobozt gyártó részleg üzembe állítása, erre előreláthatólag 1977-ben kerül sor. Mint köztudomású, a papírgyártás nagyon vízigényes. A Duna melletti iparváros kiépült infrastruktúrája miatt is alkalmas arra, hogy ott legyen a kombinát. A másik helyi üzem, a Dunaújvárosi Papírgyár fejlesztése is intenzív. A rekonstrukció keretében 300 millió forintos állami hiteltámogatással gépcserékre kerül sor. Ennek is, a Fűzfői Papírgyárban a 160 millió forint állami hitelből történő gépcserének is 1975-ig kell befejeződnie. A gépeket a Papíripari Vállalat a magyar—szovjet árucsere-egyezmény keretébenkapja. Üzembe helyezésük évi 20 ezer tonna többlettermelést jelent. A zacskó-, illetve borítékgyártás fejlesztésére 80—90 millió hitelt hagytak jóvá. Ezt felhasználva a hazai papíripar 1975-ben 340—350 ezer tonna termeléssel számol. Az ötödik ötéves tervben induló, de már a hatodik ötéves tervbe átnyúló rekonstrukciós munkák között szerepel a Csepeli Papírgyár mintegy 5 milliárd forintos fejlesztése. Külön említést érdelem az 1980-as évek elején működni kezdő 80 ezer tonna évi kapacitású kartongépsor, amely a három elavult kis gépsor helyébe lép. A Szolnoki Papírgyár rekonstrukciójára két és fél milliárd forintot irányoztak elő. Először az író- és nyomópapír gyártását kívánják korszerűsíteni. Két, összesen évi 8 ezer tonna kapacitású gépsor helyébe egy 50 ezer tonnás gépsort állítanak. A feldolgozóipar teljes rekonstrukcióját 1980-ig kell végrehajtani. Ennek fejlesztésére egymilliárd forintot fordítanak, mert ez kevésbé állóeszközigényes. I. L. A METRIMPEX újabb bemutatója az NDK-ban Tudósítónktól: A METRIMPEX bevonva az iparvállalatokat az utóbbi időben erőteljesen fokozza tevékenységét az NDK-ban. A kezdeményezések között elsőként a közelmúltban megrendezett műszeripari kiállítást kell említeni. Az NDK-beli szakembereket a Magyarországon gyártott híradástechnikai műszerek teljes profiljával ismertették meg a bemutatón. A rádió- és színes televíziógyártás, továbbá a nukleáris, illetve átviteltechnikai műszerek területéről összesen 156 terméket állítottak ki, s közöttük több mint 20 műszert első ízben mutattak be. A kiállításon a magyar műszeripar részéről az Elektromos Mérőműszerek Gyára, a Hírmű KTSZ, a Műszeripai Kutatóintézet illetve a Hiadástechnikai Ipari Kutatóintézet, továbbá a gyártó szövetkezetek (Termes, Elkisz, Elektronika, Fokgyem, Radelkisz, Kriton) vettek részt. A nukleáris műszergyártást az MTA Központi Fizikai Kutatóintézete és az MTA Atomkutató Intézete, továbbá a Mecseki Ércbányászati Kutatóintézet, a VIDEOTON Fejlesztési Intézete és az Országos Mérésügyi Hivatal képviselte. A sikerrel zárult kiállítás után a Mechanikai Mérőműszerek Gyára és a METRIMPEX az NDK-beli partnerekkel közösen tudományos szimpoziont rendezett, amelyen bemutatták a két fél által kooperációban gyártott tartályszintmérő berendezéseket és műszereket is. Az első megbeszéléseket az együttműködés kialakítására mintegy három évvel ezelőtt kezdték meg az úgynevezett automatizációs berendezések munkacsoportban. Ennek tagjait az NDK részéről két üzem, magyar részről pedig a Műszeripari Egyesülés delegálta. Az együttműködési tevékenység szervezésével, irányításával és kivitelezésével a Mechanikai Mérőműszerek Gyárát bízták meg. A keretszerződés aláírására ez évben a Tavaszi Lipcsei Vásáron került sor, ekkor négy termékcsoportra vonatkozó szakosodási szerződést írtak alá. A megállapodás ételmében a következő termékek gyártásán „osztoztak meg” a szerződő felek: a tartályszintmérő műszerek és berendezések, a gáznyomásmérők a Mechanikai Mérőműszerek Gyárának profiljába tartoznak, a gázanalizátorokat a Veb Junkalor, Dessau gyártja, a hűtésszabályozókat pedig a Veb Mertik, Quedlingburg. Meg kell még jegyezni, hogy a magyar szakemberek két NDK-beli üzemmel tárgyalásokat folytatnak újabb szakosítási megállapodások létrehozásáról. Bővül az ólomkristálygyártás az Ajkai Üveggyárban Kidolgozták a gyártmányfejlesztési tervet, elkészítették a jövő évi gyártásra váró mintakollekciót az Ajkai Üveggyárban. Több mint 300 forma közül választották ki a legszebbeket, és azokból 30 kollekciót, likőrös, boros, pezsgős, sörös, vizes stb. készletet gyártottak. A jövő évi tervet és mintákat alapvetően meghatározza, hogy 1974-ben újabb 20 százalékkal nő az ólomkristály gyártása. A jövő évre számos új változat készül. A hagyományos ólomkristálykészleteket főleg az Egyesült Államokba, Kanadába és Angliába szállítják. A franciák és olaszok sima felületű kelyheket rendeltek. A gyártott ólomkristályok teljes mennyiségét már lekötötték a jövő évre a hazai és külföldi megrendelők. 1973. NOVEMBER 1.3 Kesztyűexport gondokkal A Népművészeti és Háziipari Vállalat 12 szövetkezet közös társulása. Exportjukat a HUNGAROTEX útján bonyolítják le. Gyermek-, női és férfikesztyűket, illetve sálakat küldenek a Szovjetunióba, Jugoszláviába, valamint Ausztriába, Dániába és Svédországba. Termékeik keresettek, exportjuk értéke a múlt évben 300 ezer rubel, illetve 180 ezer dollár volt. Az idén ezek a szállítások a tavalyi szinten maradnak, s a jelek szerint a helyzet jövőre sem változik, elsősorban kapacitás hiánya miatt. A kesztyűket és a sálakat ugyanis kézzel kötik, s egyre kevesebben vállalkoznak erre a munkára. Pedig a kereslet szerint a jelenlegi export háromszorosát is el tudnák adni. Másik gondjuk, hogy nem áll rendelkezésre elég gyapjúalapanyag, s emiatt esetleg még csökkenhet is jövő évi exportjuk, amelyre a kötésfedezet már megvan. A Volán importja Újabb külföldi berendezéseket vásárolt a Volán 20-as számú vállalata. Az autóbuszok műszaki állapotának folyamatos ellenőrzésére és javítására az olasz Ravaglioli cégtől fékbetét és fékdob szabályozót, az NDK-tól pedig diagnosztikai fékhatásvizsgáló próbapadot importálnak. Az összesen 700 ezer forint értékű berendezéseket a Volán új, váci karbantartó telepén jövő év elején helyezik üzembe. Ugyanezekkel a készülékekkel kívánják felszerelni a vállalat Andor utcai üzemegységét és az ipari részleget is. Faipari rekonstrukció Fűrészcsarnokot, nagy teljesítményű osztrák blokkszalagfűrészt, elszívó berendezést és több más korszerű gépet helyeztek üzembe kedden az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság szőröspusztai telepén. A rekonstrukcióra — fejlesztési alapból— kétmillió forintot költöttek. A fafeldolgozó üzem évente mintegy 6,5 millió forint értékű fűrészárut állít elő. MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA iiii!iii;iiiiiiiii>i!i!iii;!iiiiii!i!i;i:i!ifiiiiiii!i 1:1:11111 i:niiii!i i iii:iíI!Iii!Iiiíiiiiiiiiií Svéd tagozati ülés Október 31-én a Magyar Kereskedelmi Kamara svéd tagozata végrehajtó bizottsági ülést tartott. Ezen szó esett a jövő évben Stockholmban megrendezésre kerülő magyar műszaki és gazdasági napokról. Számos javaslat hangzott el új magyar—svéd kooperációk megvalósítására. A végrehajtó bizottság megválasztotta Karászi Györgyöt, az IKARUS műszaki igazgatóját a tagozat új elnökévé. Végül elfogadták a jövő évi munkatervet. ■SS RÖVIDEN dr. Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes vezetésével magyar delegáció utazott Bejrútba, a Libanonban első ízben megrendezésre kerülő önálló magyar kiállítás megnyitása alkalmából. A küldöttség vezetője libanoni tartózkodása alatt tárgyalásokat folytat a két ország kapcsolatairól. A kiállítás szerdán megnyílt. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp., V. Dorottya u. 6. IV. em Postacím: 1397 Budapest, Pf. 534. Telefon: 183-860 Kiadja : Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc Igazgató Kiadóhivatal, Bp. 1085 Blaha Lujza tér 1-3. Postacím: 1959 Budapest Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 73-2180/3-10 Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008