Világgazdaság, 1973. november (5. évfolyam, 211/1213-230/1232. szám)

1973-11-01 / 211. (1213.) szám

MAGYAR GAZDASAG — VILAGGAZDASAG A FIAT nemcsak egyike a multina­cionális gépkocsivállalatoknak, hanem egyben az olasz ipar szimbóluma, ira­mának diktálója és irányzatának meg­határozója. Ezért keltett megdöbbenést az a hír, hogy a forgalmának 80 szá­zalékát képviselő olaszországi autógyár­tó tevékenysége deficites lett. A baj gyökere, hogy a költségek idén 17 százalékkal emelkedtek, míg az árakat a kormány korlátozó intézkedé­sei következtében csak 5,1 százalékkal lehetett emelni. Az exportban a FIAT hasznát látta a lebegtetett líra gyakor­lati leértékelésének, de ugyanebből az okból drágultak az importált alkatré­szek és a nyersanyag, amelyek a kocsik értékének csaknem felét teszik ki. E külső tényezőkön a FIAT éppen úgy nem tud változtatni, mint külföldi versenytársai, de a nehézségeket súlyos munkaerőgondok tetézik. Keserű tény, hogy a FIAT torinói üzemeiben nem tud nyereséggel kocsit gyártani, sem az 50 ezer munkást foglalkoztató Mira­­fiori, sem a 19 ezres létszámú Rivalta üzemben. Súlyos hibának bizonyult a vállalat tevékenységének koncentrálása, amely Torinóból egy európai Detroitot csinált. A FIAT művek és a kiszolgáló­ipar gyors növekedése nyomán az utol­só évtizedben Torino lakossága meg­duplázódott, amely felidézte a túlnépe­sedés valamennyi közismert baját. Az ebből eredő feszültségek főleg a gyá­rakban és persze elsősorban a FIAT- nál robbantak ki és a szakszervezetek jobb munkakörülményeket és az üze­meken kívül szociális reformokat kö­vetelnek. Noha a FIAT nagyszabású beruhá­zásai mellett igyekszik a munkakörül­ményeket és szociális juttatásokat ja­vítani, mégis állandóan sztrájkokkal és a munka egyéb korlátozásaival kell szembenéznie. A cég 1968 és 1972 kö­zött 678 milliárd lírát ruházott be, ami­ből mintegy 400 milliárd jutott a sze­­mélyautógyártási­ szektornak. Ezzel a kapacitás elméletileg az 1969-es 1 mil­lió 650 ezer kocsiból idén 2 millió fölé emelkedett, de a gyakorlatban a ter­melési eredmény 1969-től 1972-ig csak 180 ezer darabbal nőtt. A nagy összegű beruházásokon felül a FIAT a kritikus időszakban újabb 25 ezer fővel 195 ezerre növelte munka­­vállalóinak számát. A bérek és fizeté­sek költségei az 1969-es 223 milliárd líráról 75 százalékkal 730 milliárdra szöktek fel, amely a 2181 milliárdos összforgalom 33 százalékának felel meg. Ezzel párhuzamosan a berendezések ki­­használtsági foka 82 százalékról 69 szá­zalékra és az egy alkalmazottra jutó évi kocsitermelés 20,3-ről 17,6 darabra esett vissza. Naponta átlagosan 30 ezer ember, vagyis az összlétszám 14 száza­léka nem jelenik meg a munkahelyén. Ezeknek az okoknak a végeredménye­ként a FIAT képtelen a gyártást fokoz­­­ni, de kénytelen viselni a nagy beru­házások terhét. Arra a kérdésre, hogy ezek a komor tényezők térdre kényszerítik-e a FIAT-ot, mégis nemmel kell felelni. Elsősorban azért, mert a bajok zöme a torinói üzemekben merült fel, míg a déli üzemekben, ahol — hatnapos mun­kahéttel és napi három műszakkal — jobban használják ki a kapacitást, sok­kal kevesebb a probléma. Kedvezőbb a helyzet a FIAT művek traktort, autóbuszt, és vasúti gördülő­­anyagot előállító üzemeiben, ahol nö­vekszik a termelés. Ugyancsak fejlőd­nek külföldön működő üzemei, ame­lyek azzal biztatnak, hogy az évtized végén közvetlenül vagy licencátadás útján több FIAT-kocsi készül majd más országokban, mint Itáliában. A FIAT művek számára a bajból egyetlen kiútnak kínálkozik a munka­erőhelyzet atmoszférájának megváltoz­tatása, amely lehetővé tenné a nagy üzemek kapacitásának teljes kihaszná­lását. Sajnos egyelőre valószínűtlen, hogy ez akár a szakszervezeteknek, akár másnak hamarosan sikerülhet — legalábbis Torinóban. (1973. október 23.) A VILÁGSAJTÓBÓL A FIAT-művek FINANCIAL TIMES súly­os gondjai A csehszlovák gépipar hospodárské noviny helyzete A közelmúltban felmérést végeztek Csehszlovákiában valamennyi gépipari egyesülésnél azzal a céllal, hogy ele­mezzék a termelés helyzetét és szín­vonalát. A gépipari termékek műszaki színvo­nala a termékek mintegy 10 százaléká­nál felel meg a világ élvonalának, a termékek 54 százaléka pedig megüti az átlagos világszintet. Az egyes egyesülé­seken belül a termékstruktúra szétfor­gácsolt, nem eléggé koncentrált. 1960 óta rendszeresen növekszik az egy egye­sülésen belül termelt termékcsoportok száma. Az iparilag fejlett országokkal összehasonlítva a csehszlovák gépipari kivitel több anyagot, energiát, nehéz­ipari kapacitást, és kevesebb műszaki kutatást igényel. Nem megfelelő az el­avult termelőberendezések kiselejtezése sem. A műanyagok bevezetése terén a csehszlovák gépipar tíz évvel a világ fejlődése mögött kullog. A gazdasági növekedés igényes fel­adatait az éves tervek tartalmazzák, de mivel ezek nem támaszkodnak műszaki­gazdasági fejlesztési tervekre, a nagy feladatok teljesítéséhez csak nehezen biztosíthatók a feltételek. Mindez pót­lólagos forrásokat követel, méghozzá abban a helyzetben, amikor ismeretes, hogy az extenzív növekedés forrásai kimerültek. Az intenzív fejlődéshez minőségi vál­toztatásokat kell megvalósítani, ezeket kellene tartalmaznia az egyesülés szint­jén kidolgozandó koncepcióknak. A fel­mérés szerint az egyesülések igen apró­lékos módszerekkel készítették el for­mai­lag kiegyensúlyozott, összehangolt fejlesztési elképzeléseiket. Ám a formá­lis kiegyensúlyozottság mellett éppen a tartalom sikkad el: a valóságos helyzet alapos ismerete nélkül, gépies extra­polációval jelölik ki a célokat, nem gon­dolkodnak a minőségi változtatásokon. Túlságosan a kiegyensúlyozottságra tö­rekednek ahelyett, hogy olyan „egyen­súlytalanságot” terveznének, amely mi­nőségileg magasabb szintű egyensúlyhoz vezetne. Jól jellemzi ezt az is, hogy az egye­sülések kevés figyelmet fordítottak az elavult termelés megszüntetésére, illet­ve visszaszorítására. A megkérdezettek 12 százaléka rendelkezik specializációs elképzelésekkel és csupán 13 százaléká­nak van a technológia fejlesztésére vo­natkozó javaslata. Az egyesülések nem érzik magukat eléggé felelősnek az ál­taluk kidolgozott tervekért. Jól tudják, hogy javaslataik nem megfelelőek, mégis továbbadják a minisztériumnak. Úgy vélik, hogy majd csak történik valami, amíg megkapják a kötelező éves tervet. Ahhoz, hogy az egyesülések betölt­hessék a termelési tervek kidolgozásá­ban nekik szánt szerepet, a hosszú távú döntéseknek minőségi változásokat kell tartalmazniuk és ezeknek stabilak­nak kell lenniük. A terveket olyan mér­tékben kell prognózisokkal, elemzések­kel alátámasztani, hogy ne kelljen őket gyakran változtatni. Ezzel összefügg a közgazdasági szabályzók stabilitása is: a szabályzókat az egyesülések vonatko­zásában legalább öt évig változatlanul kellene hagyni. (1973. évi 42. szám.) tanffurtersillgemeine A daccai kormány nagy erőfeszítése­ket tesz a háborúban lerombolt ország gazdaságának talpra állítására. Az új állam, iparát azonban a nemrég lezárt, gazadsági évben nagyobb anyagi veszte­ségek érték és ez hátráltatja az újjá­építési feladatok megvalósítását. A jutafeldolgozás, amely az ország legfontosabb iparága és akárcsak a tex­til- és a cukoripar állami tulajdonban van, eddig csak 60 százalékban tudta kihasználni kapacitását. Ennek követ­keztében a kapacitáskihasználás 30 szá­­■­zalékkal még mindig elmarad az 1969— 1970. évi mögött. A juta az ország leg­nagyobb devizaforrása. A világ nyers­­juta-termelésének 80 százalékát Bangla­­des adja. Az utóbbi években azonban a fejlett országok jutafelhasználó és fel­dolgozó üzemei egyre inkább áttérnek egyéb szálak használatára. A teatermeléssel is vannak nehézsé­gek. Az ültetvényeket a kormány nem államosította és a tulajdonosok most a későbbi állami beavatkozástól félve, nemigen fejlesztik termelésüket. A tea­exportot az ország egész kivitelével együtt már korábban államosították, s ez — főleg nyugati tőkés viszonylat­ban — visszahat az árak alakulására és értékesítésére. A háború előtt az egész termelési felesleget Nyugat-Pakisztán Banglades iparosításának problémái vette át, most Pakisztán helyett új piac után kell nézni. A kelet-európai szocia­lista országok és Egyiptom nagy tétele­ket vett át az idei teatermésből. Ámde a jövőre nézve az értékesítés megoldat­lan kérdés. A 75 milliós lélekszámú új állam ve­zetői tisztában vannak azzal, hogy az iparosításban külföldi segítségre szo­rulnak. A kormány az idén kiadott egyéb rendeletével lehetővé tette a kül­földi cégeknek, hogy az állami vállala­tokban 49 százalék erejéig részesedést szerezzenek. A külföldi vállalatok egye­lőre a vezetést is megtarthatják saját kezükben. A kormány ugyanis először az állami vállalatok számára kívánja megszervezni a vezetőgárdát. A közvet­len külföldi beruházások előfeltételei Bangladesben — a nyugatnémet lap szerint — általában rosszabbak, mint másutt. A külföldi vállalatok ezért egyelőre várakozó álláspontra helyez­kednek. A legnagyobb nyugatnémet közvetlen beruházást eddig a Hoechst gyógyszergyár hajtotta végre. A Bangladesnek szóló rendkívüli kül­földi segélyprogramok lezárultak vagy a végük felé járnak. És ez is arra ser­kenti az erőforrásokban igen szegény országot, hogy minél előbb a saját lábára álljon. (1973. október 22.) Folyik a sütőipari rekonstrukció A tíz évre tervezett sütőipari rekonstrukció első félidejének végén, 1975-re a magyar sütőipar kapacitása eléri a napi 5800 tonnára becsült szük­séglet­szintet. A rekonstrukció ebben az ötéves tervben kezdődött, s az ötödik ötéves terv végére fejeződik be. A negyedik ötéves terv során 2,3 milliárd forintot fordítanak az iparág korszerűsítésére. Az új gyárakban már korszerű, külföldi licencek alapján itthon gyártott vagy importált beren­dezések kerülnek. A rekonstrukció tervszerű végrehajtását hátráltatja, hogy a sütőipar tanácsi forrásai nem mindig pontosan illeszkednek a központi elképzelésekhez. A régi sütödék felújítását és az új építését előre kidolgozott ipartelepítési koncepciók alapján kívánja megvaló­sítani a Mezőgazdasági és Élelmezés­­ügyi Minisztérium. Ellátási körzeteket alakítottak ki, s ezek szerint írták elő a telepítendő üzemek kívánatos kapaci­tását. Ezeknek a terveknek a keretei között 1968—1970 években mintegy 120—130 állami, szövetkezeti rekonstru­ált régi üzem és új gyár kezdte meg a munkát. Folyamatosan kialakultak azok az új, korszerű, főként gáz- és olajtüzelésű kemencetípusok, amelyek a jövő gyáraiban jól alkalmazhatók. A Sütőipari Kutatóintézet kidolgozott egy olyan automata gépsort — az új győri kenyérgyárban kezdi meg a munkát — amelyik a liszt betöltése után semmi­féle emberi beavatkozást nem igényel, minden munkafolyamatot automatiku­san végez el a kész­­ült kenyérig. A kenyérgyártás gépesítése sok tech­nológiai problémát vet fel a külső be­avatkozásra oly érzékeny munkafolya­matban. A kísérletek anyagi fedezetét maga az ipar biztosítja a vállalati fej­lesztési alapokból. Megszabott kulcsok szerint kell az üzemeknek a hozzájáru­lást befizetni, s ez évente mintegy 6—8 millió forintos lehetőséget biztosít a kutatóknak a munka folytatásához. A sütőipari gépgyártóipar több külföldi licenc — így a francia kemencék — vásárlása után ma már korszerű egy­ségeket tud előállítani. A sütőipari vál­lalatok vásároltak kemencéket osztrák cégektől, valamint NSZK-licenc alap­ján készült lengyel, NDK-­beli és jugo­szláv kemencéket is. A legnagyobb gondot a rekonstruk­ció során éppen az okozza, hogy az önálló tanácsi vállalatok saját elkép­zeléseik szerint végzik a beruházást, s vásárolják meg a berendezéseket. Így központilag még az sem állapítható meg, hogy a beszerzéseknek országosan milyen valutáris kihatásai vannak. Jel­legzetes példa: az egyik vállalat üzemét olasz importgépekkel szerelte fel. A Sütőipari Kutatóintézet részletes mű­szaki vizsgálatai azt bizonyították, hogy ezek a berendezések nemhogy jobbak, de gyengébbek a lengyel, NDK-­beli importgépeknél és a magyar gyárt­mányú gépeknél is. Ugyanakkor a KGST illetékes szer­vei már számba vették a szocialista országban gyártott sütőipari gépeket, az albizottság tagjai sorra járták a szo­cialista országok gyártóüzemeit. Meg­születnek az ajánlások a szocialista or­szágban gyártott és megfelelő műszaki paraméterű sütőipari gépekről. Célszerűinek látszik — természetesen a megyei vállalatok önállóságának csorbítása nélkül — egy erőteljesebb központi befolyás az átgondolt telepí­tési terv jobb végrehajtása és a leg­célszerűbb gépek megvásárlása, im­portja érdekében. A sütőipar felső­szintű, a legjobb szakemberek össze­fogó tanácskozó­ testülete a következő ötéves tervre gyártás- és gyártmány­fejlesztési koncepciót dolgozott ki. Ez tartalmazza a telepítendő üzemek he­lyét, kapacitását, sőt üzemenként az ajánlott gépi berendezések felsorolását is. Az elképzelések szerint gazdasági eszközökkel kívánják befolyásolni a beruházáspolitikát. Úgy, hogy azok a vállalatok, azok az üzemek kapnak központi segítséget, támogatást a re­konstrukcióhoz, amelyeknek elképze­lései beillenek az országos tervbe. —i­­s A papíripar beruházási programja A papíripar hazai rekonstrukciója a kiemelt központi feladatok közé tartozik, mivel itthon is gyorsan nő a papírfogyasztás. Míg 1950-ben ha­zánkban különböző célokra 95 ezer tonna papíripari terméket használtak fel, addig 1960-ban 189 ezer tonnát, 1970-ben pedig már 472 ezer tonnát. Tíz évenként tehát több mint kétszeresére emelkedett a fogyasztás. Az el­következő tíz évre további növekedést jeleznek a szakértők, 1975-ben 560 ezer, 1980-ban 732 ezer tonna felhasználása várható. A papíripar fejlesztését elsősorban importált gépsorok beállításával oldják meg. Ez történik a negyedik ötéves tervben induló, illetve már beindult legnagyobb beruházásnál is, a duna­újvárosi hullámvertikumnál. A körül­belül 4 milliárd forintos befektetéssel épülő gyár három szakaszban készül el. Az első 1975-ben­ fejeződik be. A be­ruházásokat azonban már jóváhagyták s így Dunaújvárosba kerül egy 50 ezer tonna évi kapacitású félcellulózt elő­állító finn gépsor és egy ugyancsak finn hullámdobozt gyártó 50 ezer tonna ka­pacitású gépsor. Mindkettőt a Tampela cég szállítja, értékük 6 millió dollár. A hullámvertikum részére vásároltak az idén egy gépsort az olasz Beloti, Ita­lia cégtől 5 millió dollárért. Évi terme­lése 100 ezer tonna. A gépsorhoz egy lengyel vállalat is szállított 3 millió rubelért gépet. Az utolsó szakasz a hullámdobozt gyártó részleg üzembe állítása, erre előreláthatólag 1977-ben kerül sor. Mint köztudomású, a papír­­gyártás nagyon vízigényes. A Duna mel­letti iparváros kiépült infrastruktúrája miatt is alkalmas arra, hogy ott legyen a kombinát. A másik helyi üzem, a Dunaújvárosi Papírgyár fejlesztése is intenzív. A rekonstrukció keretében 300 millió forintos állami hiteltámogatással gépcserékre kerül sor. Ennek is, a Fűz­fői Papírgyárban a 160 millió forint állami hitelből történő gépcserének is 1975-ig kell befejeződnie. A gépeket a Papíripari Vállalat a magyar—szovjet árucsere-egyezmény keretében­­kapja. Üzembe helyezésük évi 20 ezer tonna többlettermelést jelent. A zacskó-, illetve borítékgyártás fej­lesztésére 80—90 millió hitelt hagytak jóvá. Ezt felhasználva a hazai papíripar 1975-ben 340—350 ezer tonna termelés­sel számol. Az ötödik ötéves tervben induló, de már a hatodik ötéves tervbe átnyúló rekonstrukciós munkák között szerepel a Csepeli Papírgyár mintegy 5 milliárd forintos fejlesztése. Külön említést ér­delem az 1980-as évek elején működni kezdő 80 ezer tonna évi kapacitású kar­tongépsor, amely a három elavult kis gépsor helyébe lép. A Szolnoki Papírgyár rekonstrukció­jára két és fél milliárd forintot irányoz­tak elő. Először az író- és nyomópapír gyártását kívánják korszerűsíteni. Két, összesen évi 8 ezer tonna kapacitású gépsor helyébe egy 50 ezer tonnás gép­sort állítanak. A feldolgozóipar teljes rekonstrukció­ját 1980-ig kell végrehajtani. Ennek fej­lesztésére egymilliárd forintot fordíta­nak, mert ez kevésbé állóeszközigényes. I. L. A METRIMPEX újabb bemutatója az NDK-ban Tudósítónktól: A METRIMPEX bevonva az iparvállalatokat az utóbbi időben erőtel­jesen fokozza tevékenységét az NDK-ban. A kezdeményezések között első­ként a közelmúltban megrendezett műszeripari kiállítást kell említeni. Az NDK-beli szakembereket a Magyarországon gyártott híradástechnikai mű­szerek teljes profiljával ismertették meg a bemutatón. A rádió- és színes televíziógyártás, továbbá a nukleáris, illetve átviteltechnikai műszerek terü­letéről összesen 156 terméket állítottak ki, s közöttük több mint 20 műszert első ízben mutattak be. A kiállításon a magyar műszeripar részéről az Elektromos Mérőműszerek Gyára, a Hírmű KTSZ, a Műszeripai Kutatóintézet illetve a Hiadástechnikai Ipari Kutatóintézet, továbbá a gyártó szövetkezetek (Termes, Elkisz, Elektro­nika, Fokgyem, Radelkisz, Kriton) vet­tek részt. A nukleáris műszergyártást az MTA Központi Fizikai Kutatóintézete és az MTA Atomkutató Intézete, továb­bá a Mecseki Ércbányászati Kutatóinté­zet, a VIDEOTON Fejlesztési Intézete és az Országos Mérésügyi Hivatal kép­viselte. A sikerrel zárult kiállítás után a Me­chanikai Mérőműszerek Gyára és a METRIMPEX az NDK-beli partnerek­kel közösen tudományos szimpoziont rendezett, amelyen bemutatták a két fél által kooperációban gyártott tartály­­szintmérő berendezéseket és műszereket is. Az első megbeszéléseket az együtt­működés kialakítására mintegy három évvel ezelőtt kezdték meg az úgyneve­zett automatizációs berendezések mun­kacsoportban. Ennek tagjait az NDK részéről két üzem, magyar részről pedig a Műszeripari Egyesülés delegálta. Az együttműködési tevékenység szervezésé­vel, irányításával és kivitelezésével a Mechanikai Mérőműszerek Gyárát bíz­ták meg. A keretszerződés aláírására ez évben a Tavaszi Lipcsei Vásáron került sor, ekkor négy termékcsoportra vonatkozó szakosodási szerződést írtak alá. A megállapodás ételmében a követ­kező termékek gyártásán „osztoztak meg” a szerződő felek: a tartályszint­­mérő műszerek és berendezések, a gáz­nyomásmérők a Mechanikai Mérőmű­szerek Gyárának profiljába tartoznak, a gázanalizátorokat a Veb Junkalor, Des­sau gyártja, a hűtésszabályozókat pedig a Veb Mertik, Quedlingburg. Meg kell még jegyezni, hogy a magyar szakemberek két NDK-beli üzemmel tárgyalásokat folytatnak újabb szakosí­tási megállapodások létrehozásáról. Bővül az ólomkristálygyártás az Ajkai Üveggyárban Kidolgozták a gyártmányfejlesztési tervet, elkészítették a jövő évi gyártás­ra váró mintakollekciót az Ajkai Üveg­gyárban. Több mint 300 forma közül választották ki a legszebbeket, és azok­ból 30 kollekciót, likőrös, boros, pezs­­gős, sörös, vizes stb. készletet gyártot­tak. A jövő évi­ tervet és mintákat alap­vetően meghatározza, hogy 1974-ben újabb 20 százalékkal nő az ólomkristály gyártása. A jövő évre számos új válto­zat készül. A hagyományos ólomkristály­­készleteket főleg az Egyesült Államok­ba, Kanadába és Angliába szállítják. A franciák és olaszok sima felületű kely­­heket rendeltek. A gyártott ólomkristá­lyok teljes mennyiségét már lekötötték a jövő évre a hazai és külföldi meg­rendelők. 1973. NOVEMBER 1.­3 Kesztyűexport gondokkal A Népművészeti és Háziipari Vállalat 12 szövetkezet közös társulása. Ex­portjukat a HUNGAROTEX útján bo­nyolítják le. Gyermek-, női és férfi­kesztyűket, illetve sálakat küldenek a Szovjetunióba, Jugoszláviába, valamint Ausztriába, Dániába és Svédországba. Termékeik keresettek, exportjuk értéke a múlt évben 300 ezer rubel, illetve 180 ezer dollár volt. Az idén ezek a szállí­tások a tavalyi szinten maradnak, s a jelek szerint a helyzet jövőre sem vál­tozik, elsősorban kapacitás hiánya miatt. A kesztyűket és a sálakat ugyanis kézzel kötik, s egyre kevesebben vál­lalkoznak erre a munkára. Pedig a ke­reslet szerint a jelenlegi export három­szorosát is el tudnák adni. Másik gond­juk, hogy nem áll rendelkezésre elég gyapjúalapanyag, s emiatt esetleg még csökkenhet is jövő évi exportjuk, amelyre a kötésfedezet már megvan. A Volán importja Újabb külföldi berendezéseket vásá­rolt a Volán 20-as számú vállalata. Az autóbuszok műszaki állapotának folya­matos ellenőrzésére és javítására az olasz Ravaglioli cégtől fékbetét és fék­dob szabályozót, az NDK-tól pedig diagnosztikai fékhatásvizsgáló próba­padot importálnak. Az összesen 700 ezer forint értékű berendezéseket a Volán új, váci karbantartó telepén jövő év elején helyezik üzembe. Ugyanezek­kel a készülékekkel kívánják felsze­relni a vállalat Andor utcai üzemegy­ségét és az ipari részleget is. Faipari rekonstrukció Fűrészcsarnokot, nagy teljesítményű osztrák blokkszalagfűrészt, elszívó be­rendezést és több más korszerű gépet helyeztek üzembe kedden az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság szőrös­­pusztai telepén. A rekonstrukcióra — fejlesztési alapból­­— kétmillió forin­tot költöttek. A fafeldolgozó üzem éven­te mintegy 6,5 millió forint értékű fűrészárut állít elő. MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA iiii!iii;iiiiiiiii>i!i!iii;!iiiiii!i!i;i:i!ifiiiiiii!i 1:1:11111 i:niiii!i i iii:iíI!Iii!Iiiíiiiiiiiiií Svéd tagozati ülés Október 31-én a Magyar Kereskedel­mi Kamara svéd tagozata végrehajtó bizottsági ülést tartott. Ezen szó esett a jövő évben Stockholmban megrende­zésre kerülő magyar műszaki és gazda­sági napokról. Számos javaslat hang­zott el új magyar—svéd kooperációk megvalósítására. A végrehajtó bizottság megválasztotta Karászi Györgyöt, az IKARUS műszaki igazgatóját a tago­zat új elnökévé. Végül elfogadták a jövő évi munkatervet. ■SS RÖVIDEN dr. Szalai Béla külkereskedelmi mi­niszterhelyettes vezetésével magyar delegáció utazott Bejrútba, a Libanon­ban első ízben megrendezésre kerülő önálló magyar kiállítás megnyitása al­kalmából. A küldöttség vezetője liba­noni tartózkodása alatt tárgyalásokat folytat a két ország kapcsolatairól. A kiállítás szerdán megnyílt. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp., V. Dorottya u. 6. IV. em Postacím: 1397 Budapest, Pf. 534. Telefon: 183-860 Kiadja : Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc Igazgató Kiadóhivatal, Bp. 1085 Blaha Lujza tér 1-3. Postacím: 1959 Budapest Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 73-2180/3-10 Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008

Next