Világgazdaság, 1973. december (5. évfolyam, 231/1233-248/1250. szám)

1973-12-01 / 231. (1233.) szám

1973. DECEMBER 1., SZOMBAT V. ÉVFOLYAM, 231. (1233.) SZÁM A MAGYAR-BOLGÁR KERESKEDELEM ALAKULÁSA A KGST-országok 66 milliárd rubel értékű 1972. évi kölcsönös forgalmá­ban Bulgária is, Magyarország is 3,4 milliárd rubellel vett részt. A két ország gazdasági mechanizmusa sok eltérő vonást mutat, a kétoldalú kereskedelem 1965 óta viszonylag mégis egyenletesen fejlődik, nyolc év alatt 2,5-szeresére nőtt. Bulgáriának a KGST-országokkal folytatott kereskedelme a leggyor­sabban Romániával emelkedett. Magyarország ebben a sorban Lengyel­­ország után a harmadik. Bulgária magyarországi exportja az elmúlt 8 évben — 1965-től száznak véve — 227 százalékra szökött fel, míg az import növe­kedése meghaladja a 285 százalékot. A kereskedelem azonban kiegyensúlyo­zatlan, a magyar aktívum jelentős. A forgalom növekedése mindkét félnek érdeke, de ez csak akkor valósulhat meg, ha a bolgár szállítások köre bővül, és jobban igazodik a magyar vállalatok keresletéhez. A hétfőn kezdődő m­agyar—bolgár találkozókon így nagyobb súllyal esnek a latba a külkeres­kedelmi kérdések, annál is inkább, mivel a magyar—bolgár gazdasági és tudományos együttműködési bizottság 12. ülését is megtartják. A magyar és a bolgár gazdaság fel­építése némileg eltér egymástól. A bol­gár gazdasági mechanizmus még ma is a tervutasításokon alapul. A központi akarat érvényesül a vállalatoknál, s ez nemcsak a belső kapcsolatokról mond­ható el, hanem a külkereskedelemről is. A bolgár ipari­­szerkezetnek jellemző­je a viszonylag nagy szériájú és kis választékú termelés. Ezt talán azzal lehet magyarázni, hogy az ország kül­kereskedelmi kapcsolatai erősen KGST- centrikusa­k, a szovjet piac szerepe döntő. Az elmúlt évben a bolgár kül­kereskedelem értéke 4,3 milliárd rubel volt, ebből a KGST-országokéra 3,4, ezen belül a Szovjetunióra 2,3 milliárdos forgalom jutott. Ha a KGST-országok­ba irányuló exportot vizsgáljuk, kitű­nik, hogy abban a gépek, a mezőgaz­dasági és élelmiszeripari jellegű ter­mékek aránya meghaladja a 70 száza­lékot. A jelenlegi magyar—bolgár hosszú lejáratú árucsere-forgalmi megállapo­dás 60 százalékkal nagyobb forgalmat „vesz célba”, mint az előző. A magyar exportban továbbra is a gépek és az alkatrészek dominálnak. Ebből az áru­csoportból 1971-ben 18 millió rubelért, 1975-ben már 24 millió rubelért szál­lítunk. A fogyasztási cikkek aránya egyre jelentősebb a kivitelben. Ezt mu­tatja, hogy az 1971. évi 6,5 millió rube­les értékkel szemben 1975-ben 9,2 mil­lió rubel áll. A magyar forgalom az utóbbi három évben gyorsan emelke­dik. 1970-ben 23 millió, ebben az év­ben több mint 40 millió rubel értékű magyar áru került Bulgáriába. A magyar import szerkezetében a Bulgáriából származó gépek és beren­dezések aránya magas, meghaladja az 50 százalékot. Az évek során felmerülő problémákból azt a következtetést le­het levonni, hogy ez az arány nem felel meg a magyar népgazdaság szük­ségleteinek. (Egyetlen KGST-ország importjában sem olyan magas a bol­gár gépek részaránya, mint a magyar behozatalban.) A nálunk már bevált bolgár gépek mellett újakat is piacra kell vinni, hogy a forgalom ebben az árucsoportban elérje a tervezettet. Az olasz licenc alapján gyártott bolgár téglagyártó vonalaik iránt például van igény, eddig azonban ezek vásárlására nem került sor. (Bulgáriában még nem működik ilyen komplett vonal, így a magyar szakembereknek valamelyik távol-keleti országba kellene elutaz­niuk, hogy megvizsgáljanak egy bolgár téglagyártó sort működés közben.) A jelenlegi kereskedelmi kapcsolatok a két ország között még nem érkeztek el a lehetőségek határához. A forgalom emelésének azonban nemcsak a tervek­ben kell tükröződnie, hanem a gyakor­latban is. 1970—73 között a magyar export a terv szerint alakult, míg az import elmaradt attól. Ezek az átme­neti nehézségek a következő években feltehetően megoldódnak. Ma még csak bátortalan kezdeményezések történtek tartós kooperációk létrehozására. Pedig ilyen együttműködések, ha a két fél felismert érdekazonosságán alapulnak, a komparatív előnyök kihasználásával kecsegtetnek. A legjelentősebb együtt­működés a szódagyártás területén jött létre. Magyarország 12 millió rubellel és 2,5 millió dollárral járul hozzá a devnai kombinát építéséhez. A terme­lés megkezdése után lehetőség nyílik a magyar vegyi-, építőanyag- és szili­­kátipar növekvő ammóniák szóda szük­ségletének kielégítésére. A beruházás csúszása miatt azonban csak 1974 má­sodik felétől várható a szállítások meg­kezdése. 1975-től évente 60 ezer tonna vásárlása már biztosított, de esetleg lehetőség nyílik további évi 40 ezer tonnás beszerzésére is. A vaskohászati termékek választékcseréje évenként 40—50 ezer tonna árut jelent majd a következő időszakban. A soron következő vegyes bizottsági ülésen több, ma még tisztázatlan kér­dést igyekeznek rendezni. Magyaror­szág szénszállító vagonokat, 2700, il­letve 3500—6000 tonnás tengerjáró ha­jókat szeretne vásárolni. A bolgár do­­hányszállítások növelésére is megvan a magyar igény, bár Bulgária a do­hányt inkább feldolgozott formában, cigarettaként kívánja Magyarországon eladni. Talán hosszú lejáratú szerződé­sekkel lehetne pontot tenni a vitára, amely például a bolgár dohány és pri­mőr zöldség szállításának kérdésében évek óta húzódik. A jelenlegi hosszú lejáratú megállapodásban rögzített több mint 450 millió rubeles kétoldalú forgalom teljesítésére van lehetőség, de csak akkor, ha mindkét fél a saját elképzelései mellett figyelembe veszi a másik szempontjait is. Mert a tervelő­irányzatok — jelen esetben a forgalmi előirányzatok — annyit érnek, ameny­­nyi teljesül belőlük, s ez az igények helyes felmérésétől is függ. E. p. Energiatakarékosság már Franciaországban is „Meg nem erősített híresztelés”-ként jelenti a Figaro tegnapi száma, hogy titokban tárgyalások folynak Francia­­ország és néhány arab állam között hosszú lejáratú olaj­szállítási szerződés­ről. A párizsi lap szerint az ezzel kap­csolatos hírek „nemzetközi gazdasági körökben” terjedtek el, annak kapcsán, hogy Franciaországban mind ez idáig nem korlátozták az olajfogyasztásit. A cikk még hozzáteszi, hogy amennyiben a tárgyalások eredményre vezetnek, a francia kormány visszaszorítja a kül­földi olajvállalatok franciaországi leányintézeteinek szerepét az ország olajellátásában. Ezek a vállalatok fe­dezik a francia olajszükséglet 50 szá­zalékát. Párizsi tudósítónk megbízható for­rásból származó értesülések alapján írja, hogy a francia nyersolaj beszer­zésének lehetőségei 15—17 százalékkal csökkentek, amely 47 napi fogyasztás­nak felel meg. Ez a mennyiség a stra­tégiai készlet felét teszi ki. Megerősíti közlését Charbonnel iparfejlesztési mi­niszternek a France Soir-ban megjelent nyilatkozata is. Ez a Reuter hírügynök­ség szerint megállapítja, hogy Francia­­ország az energiaellátás szempontjából szomszédainál kedvezőbb helyzetben van, mert jelentős készletekkel rendel­kezik, és mert olajellátása a jövőben is biztosított lesz. Mégis szükség van bi­zonyos takarékossági intézkedésekre, mivel a nemzetközi olajvállalatok 1974- től várhatóan 15 százalékkal csökken­tik franciaországi leányvállalataik olajellátását. A miniszter határozottan kijelentette, nem fogják bevezetni a benzin használatának korlátozását, bár a CGT, a baloldali szakszerevezeti szö­vetség közlése szerint a kormány már közel 100 millió darab benzinjegyet nyomatott ki és osztott szét hivatalai között. Charbonnel végül rámutatott arra, hogy az olaj drágulása hatással lesz az ipari termelésre, különösen a gépkocsi- és a vegyiparban. Egyes vál­lalatoknál „technikai munkanélküli­ség” következhet be, a kormány azon­ban mindent meg fog tenni, hogy ele­jét vegye a nagyobb arányú munka­­nélküliségnek.­­ Francia gazdasági körökben különö­sen a gépkocsiipar helyzete miatt ag­gódnak. Ha csökkentenie kell terme­lését — és erre máris utalnak jelek —, az az egész gazdaság helyzetét kedve­zőtlenül befolyásolja. Az arab országok megígérték, hogy változatlan mennyiségben szállítják az olajat Franciaországnak, de az Elysée palotában tartanak attól, hogy Francia­­országot is érinti majd az arab olaj kitermelésének csökkenése. Pompidou elnök és kormányának miniszterei ezért a héten megállapodtak abban, hogy óvatosságból kidolgoznak néhány korlátozó intézkedést. Ezeket az intéz­kedéseket ismertette tegnap este a pá­rizsi televízióban Messmer miniszter­­elnök, amikor felhívta a lakosságot, fo­kozottan takarékoskodjék az energiával. Bejelentette a gépkocsik sebességkorlá­tozását, azt, hogy az iskolák és köz­épületek fűtését 20 Celsius fokban maximálják, (kérte, hogy az állampol­gárok is tartsák be e határokat), és azt, hogy csökkentik az épületek és műem­lékek esti kivilágítását. December 1-i hatállyal 2 százalékkal felemelték a francia dolgozók garantált minimális órabérét, amely így 5,43 frank lesz. Az intézkedés több mint 750 ezer ipari és mezőgazdasági dolgozót érint, és egyszerű válasz a kiskereske­delmi árindex igen meredek emelkedé­sére. A minimumbéreket legutoljára október 1-én emelték. (Reuter, AP-DJ) Finnország és a KGST együttműködése Tegnap a moszkvai KGST-palotában aláírták a KGST és Finnország együtt­működési bizottságának első üléséről szóló jegyzőkönyvet. Az 1974-es munka­­terv értelmében öt munkacsoport ala­kult, amelyek kidolgozzák az együtt­működés lehetőségeit a gépgyártás, a vegyipar, a közlekedés, a műszaki-tudo­mányos együttműködés, a szabványosí­tás és a statisztika konkrét területén. Laine finn külkereskedelmi minisz­ter, aki a bizottság következő, október 23—24-én Helsinkiben megtartandó második üléséig az elnöki tisztét is be­tölti, kijelentette, hogy országában elé­gedetten vették tudomásul az együtt­működés rendkívül gyors megindulását. Bebizonyosodott, hogy a KGST valóban nyílt szervezet, amely rendkívül köny­­nyen szervezte meg a kapcsolatokat az eltérő gazdasági rendszerű Finnország­gal — hangoztatta a miniszter. (MTI) Bezárult a prágai magyar alumíniumipari kiállítás A csehszlovák szakemberek körében nagy érdeklődést keltett a prágai mű­szaki múzeumban megrendezett ma­gyar alumíniumipari kiállítás. A pén­teken zárult rendezvény bemutatja az alumínium jelenlegi és távlati gazdag felhasználási lehetőségeit az építőipar­ban, a szállításban és anyagmozgatás­ban, a tömegcikkek gyártásában, a vil­­lamosiparban és a mezőgazdaságban. Célja, hogy a következő tervidőszakra vonatkozó egyeztető tárgyalások előtt megismertesse a partnereket a magyar alumíniumipar választékával, s hozzá­járuljon a KGST-államok közötti hosz­­szú­­ távú együttműködés fejlesztéséhez. Csehszlovákia részéről különösen az épületburkolatok és kötőelemeik, a szállításban és anyagmozgatásban hasz­nosítható belkereskedelmi kis konténe­rek, a valalmosipari perforált alumí­nium szerelőlapok, zöldség- és pa­lántanevelő házak vázszerkezete iránt érdeklődnek. (MTI) NAPRÓL NAPRA ♦ A MAGYAR—BOLGÁR KERESKEDELMI FORGALOM ez év végére igen jelentős magyar aktívumot eredményez. A forgalom növelése mindkét félnek érdeke, ez azonban csak akkor valósulhat meg, ha bő­vül a bolgár termékek választéka, és jobban igazodik a magyar válla­latok keresletéhez. A TECHNOIMPEX Bulgáriából származó import­jában a legjelentősebb helyet a szállítóeszközök foglalják el, azok kar­bantartása és alkatrészellátása már megoldottnak tekinthető. ♦ BEFEJEZTE INDIAI LÁTOGATÁSÁT A LEONYID BREZSNYEV VEZETTE szovjet párt- és kormányküldöttség, és, mint Zamjatyin szó­vivő mondta, a küldöttség elégedetten utazik haza. Több gazdasági és kereskedelmi jellegű megállapodást írtak alá a tárgyalások eredmé­nyeként. Az első szovjet—indiai kereskedelmi megállapodás aláírása óta 20 esztendő telt el, ezzel az időszakkal foglalkozik a Szocialiszti­­cseszkaja Indusztrija című lapnak a harmadik oldalon ismertetett cikke. ♦ ROMÁNIA IGÉNYLI AZ AMERIKAI VÁLLALATOK BERUHÁZÓ TEVÉKENYSÉGÉT — mondta Ceausescu a Business Week című fo­lyóiratnak adott interjújában. A román államfő jövő héten esedékes látogatása alkalmából nyilatkozott. Rámutatott arra, hogy országa és az Egyesült Államok közötti árucsere a jelenleginél lényegesen gyor­sabban növekedhetne, ha Románia számára biztosítanák a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazását. i/j a II / L M 7 / * I A közös piaci „energiatanács” előkészületei Hejkal az arab országok és Nyugat-Európa viszonyáról Az olajtermelő arab államok Nyugat-Európába küldött megbízottai, Szaúd-Arábia és Algéria minisztere Londonból Brüsszelbe utazott, ahol a belga kormány tagjaival és a Közös Piac brüsszeli bizottságának vezetőivel kezdtek haladéktalanul tárgyalásokat. A miniszterek szombaton hagyják el a belga fővárost, ahol hétfőn kezdődik a Közös Piac miniszteri tanácsának ülése az energiahelyzetről és a koppenhágai csúcs előkészítéséről. A találko­zót feszült várakozás előzi meg, a kilenceknek itt ugyanis nyíltan színt kell vallaniuk: kisegítik-e a szorongatott helyzetben levő Hollandiát vagy pedig nyíltan beismerik, hogy az „energiapolitikai akcióegység” csupán üres frázis. Hejkal, a félhivatalos kairói Al Ahram főszerkesztője a lap pénteki számá­ban azt javasolja, hogy az arab államok vizsgálják felül az olajfegyver al­kalmazásának alapelveit: az olajért cserébe ne nyilatkozatokat, hanem olaj- és hadiiparuk fejlesztéséhez szükséges támogatást kérjenek Nyugat-Euró­pától. A Szadat elnökhöz fűződő jó kap­csolatairól közismert Hejkal cikkében kifejti: az olajbojkott egyik célja az volt, hogy Nyugat-Európát az Egyesült Államok befolyásolására kényszerítsék, Washington pedig gyakoroljon nyomást Izraelre a megszállt arab területek ki­ürítése érdekében. Ez az elgondolás Hejkal szerint nem vált be, ezért új arab álláspont kidolgozására van szükség. „Európa nem képes presszio­nálni az USA-t és a nyugat-európai kohéziós erő megakadályozza a Hollan­diára kimondott olajembargó fenntar­tását” — írja a főszerkesztő. Mint ki­fejti, Nyugat-Európa az Egyesült Álla­moktól független politikai arculatot és védelmi elveket keres. Ezt figyelembe­­véve kellene Nyugat-Európát arra bírni, hogy nyújtson segítséget az arab biztonság megteremtéséhez, amely el­választhatatlanul kötődik a Földközi­tenger térségének biztonságához. „Ma­gunknak kell gondoskodni fejlődésünk­ről és Nyugat-Európától segítséget kér­ni, hogy ezáltal mi kényszeríthessük lé­pésekre Amerikát” — hangsúlyozza Hejkal. Közben a brüsszeli bizottság elkészí­tette javaslatait a külügyminiszterek hétfőn összeülő értekezlete számára az energetikai nehézségek áthidalására szolgáló intézkedésekről. A bizottság közös energiapolitika elfogadását és a meglevő készletekkel folyó gazdálko­dás egységesítését szorgalmazza. Egyes értesülések szerint Hollandia kész vétó­jogot gyakorolni a miniszteri értekez­leten, ha a többi tagállam nem ad kéz­zelfogható bizonyítékot szolidaritásáról. A szűkös „olajfelhozatal” immár Nyugat-Európa iparának is egyre in­kább az elevenébe vág. Hétfőtől már nem működik a Rotterdamot a belgiu­mi Antwerpennel összekötő vezeték, s ezzel veszélybe kerül a belga vegyipar zavartalan működése. De az összeha­sonlíthatatlanul nagyobb nyugatnémet vegyipar is alapanyaggondokkal küzd, és mint Düsseldorfban a Bayer AG. vezérigazgatója­ bejelentette, műszál­megrendelőik felé képtelenek akár ár, akár mennyiség vonatkozásában köte­lezettséget vállalni 1974-re, a műszál­­alapanyagok hiánya és drágulása miatt. A nyugatnémet vegyipari vállalatok 10—40 százalékos nyersanyagszűkét jelentenek. Mint ismeretes, a vegyipari termelés 50 százaléka a közvetlenül olajból nyert alapanyagokra épül, to­vábbi 20—40 százalék változó arányok­ban ugyancsak az olajhoz kötődik. Brüsszelben az olajválságról „szigo­rúan titkos” jelentés készült: az olaj­­szállítások huzamosabb akadályoztatá­sa a kilencek gazdasági fejlődését nemcsak visszavezeti, hanem 2—3 szá­zalékos hanyatlást is előidéz. A munka­nélküliségi ráta a közösség országai­ban a jelenlegi 2 százalékról megdup­lázódhat. Lehet, hogy mindez csak feltevés ma­rad: az arab különmegbízottak Lon­donban arról biztosították Angliát, Franciaországot és a többi baráti nyu­gat-európai államot, hogy januártól az októberi háborút megelőző szállítások­kal azonos mennyiségű olajat impor­tálhatnak. Januárban az olajtermelő országok ismét 5 százalékkal csökken­tik a kitermelést, emellett felülvizs­gálják az olajárakat, oly módon, hogy azok tükrözzék az importtermékek ár­emelkedését. Kettős olajárrendszer ki­alakítását tervezik, amely a fejlődő or­szágokat mentesítené a rendkívül gyors ütemű áremelkedés káros hatásaitól. A miniszterek céloztak arra is, hogy az arab országok esetleg felülvizsgálják a termeléskorlátozási programot, ha a baráti országok száma jelentősen nő, és olajellátásuk nehézségekbe ütközik. H. R. Hosszú lejáratú, szilárd alapú és nagyarányú A szovjet-indiai gazdasági együttműködés A Leonyid Brezsnyev ötnapos indiai látogatása alkalmából aláírt gazdasági megállapodások a nyugati hírügynök­ségek jelentése szerint meglepték a megfigyelőket a két ország előirány­zott gazdasági és tervezési együttmű­ködésének szélességével és mélységé­vel. A szovjet küldöttség már hazaér­kezett, de a közös közleményt csak teg­nap este hozták nyilvánosságra, miután Indira Gandhi Új-Delhiben a parla­mentnek bemutatta a szövegét. Az Új-Delhiben aláírt megállapodá­sok — amelyekről röviden már tudósí­tottunk — a közös közlemény szerint a következők: megállapodás a gazdasági és kereskedelmi együttműködés távlati továbbfejlesztéséről és külön jegyző­könyv a megállapodás végrehajtásához szükséges konkrét intézkedésekről; a szovjet Állami Tervbizottság és az indiai tervbizottság együttműködési megállapodása; szovjet—indiai konzuli egyezmény. A közlemény — amelyet a TASZSZ- iroda ismertet — hangsúlyozza, hogy mindkét fél szilárd szándéka tovább fejleszteni a gazdasági és műszaki együttműködést, oly módon, hogy ki­bővítenek egyes indiai létesítményeket, amelyek régebben szovjet közreműkö­déssel épültek, s új ipari vállalatokat építenek. Szó van arról, hogy a bhilai kohómű kapacitását évi 7 millió tonná­ra, a bokarai kohómű acéltermelését pedig évi 10 millió tonnára emelik. Együttműködnek a mathurai olajfino­mító építésében, amely évi 6 millió tonna nyersolaj feldolgozására lesz al­kalmas, a malandzskandi rézdúsító kombinát, a kalkuittai metró és más ipari létesítmények felépítésében. Az államközi együttműködés területeiként a közlemény kiemeli a vas- és színes­fémkohászatot, a geológiai kutatást, az ásványanyagok feltárását, az energeti­kát, a petrolkémiát és a mezőgazdasá­got, valamint indiai műszaki szakem­berek képzését. A termelési kooperá­ció fejlesztésére többek között a színes­fémkohászat és a könnyűipar kínálko­zik. A Szovjetunió megfelelő gazdasá­gi segítséget is helyezett kilátásba In­diának, ezekkel az elgondolásokkal kap­csolatban. Ami a kétoldalú kereskedelmet illeti, a felek a közlemény szerint új intézke­désekben állapodtak meg, amelyeknek eredményeként 1980-ig megkétszere­ződhet a szovjet—indiai árucsere-for­galom. A két ország illetékes szervei 1974-ben közös javaslatokat dolgoznak ki e cél elérésére. A javaslatok „hosz­­szú lejáratú, szilárd alapon és nagy arányokban” fogják előirányozni a köl­csönös kereskedelem további fejleszté­sét, tekintetbe véve az együttműködés új formáit, a szakosodást és a koope­­rálást, új vállalatok építését, vagy meg­levők kibővítését a két országban.

Next