Világgazdaság, 1973. december (5. évfolyam, 231/1233-248/1250. szám)
1973-12-01 / 231. (1233.) szám
MAGYAR GAZDASÁG - VILAGGAZDASAG Az első szovjet—indiai kereskedelmi megállapodás óta 20 esztendő telt el. A két ország közti kereskedelmi forgalom ez idő alatt — bármilyen hihetetlennek tűnik —, majdnem háromszorosára nőtt, 1972-ben elérte a 3700 millió rúpiáit, azaz 451 millió rubelt. India a Szovjetunió második legfontosabb kereskedelmi partnere lett a fejlődő országok közül. A hatalmas ázsiai ország összexportjának 15 százalékát irányítja a Szovjetunióba, amely ma már India legjelentősebb felvevőpiaca. A szovjet exportlistán a többi között különféle szövetek, fúróberendezések, nyomdai gépek, Diesel-generátorok, energetikai berendezések, útépítőgépek, tankhajók, fehérhajók és személygépkocsik szerepelnek. A szovjet gépeket, berendezéseket az indiai ipar legkülönbözőbb területein alkalmazzák: kohóművekben, nehézipari gépgyárakban, kőolajfinomítókban és vegyipari üzemekben egyaránt. A mezőgazdasági járműpark több mint egyharmada, 35 000 traktor és kombájn a Szovjetunióból származik. India cserébe nemcsak hagyományos termékeket, így teát, kávét, dohányt, bőrt, jutát, festékanyagokat, hanem vasúti vagonokat, földmozgató berendezéseket, elektromos motorokat, szerszámgépeket, acélhuzalokat, elemeket, elektromos kábeleket, gyógyszert, cipőt, pamut- és gyapjúszöveteket is szállít. Ez az árustruktúra az indiai iparban végbement jelentős változásokról tanúskodik. Kialakításához a Szovjetunió is segítséget nyújtott: folyamatos szakemberképzés mellett jelenleg is közel 70 indiai üzem felépítésében vesznek részt szovjet szakértők. India külkereskedelmének legdinamikusabb tényezője a Szovjetunióval folytatott árucsere-forgalom. Az indiai termékek számára a Szovjetunió stabil piacot biztosít és elősegíti a következő — 1974—1979. évi — ötéves terv teljesítését, amely fő célul a mezőgazdaság fejlesztését tűzte ki. A terv 533,5 milliárd rúpiát irányoz elő gazdasági és szociális fejlesztésre, ez az összeg a kétszerese az elmúlt ötéves tervben teljesítettnek. Zömét, 372,5 milliárd rúpiát, állami szektorban használnak fel, mert ez az alapja az ország gazdasági függetlenségének. (1973. november 26.) A VILÁGSAJTÓBÓL CoMtraKHOTmedasi két évtizedes szovjet—indiai árucsere TOQ Wahno A bolgár-francia JLásjo LILIIUo kapcsolatok erősítése Mladenov bolgár külügyminiszter párizsi útja alkalmából a lap ismerteti a két ország viszonyát. Míg a politikai kapcsolatokat kiválóaknak minősíti, megjegyzi, hogy gazdasági és ipari vonatkozásban még sok a tennivaló. Az árucsere-forgalom továbbra is szerény, bár 1965 és 1972 között csaknem megkétszereződött; értéke 153 millióról 258 millió frankra emelkedett. A fejlődés azonban nem volt kiegyensúlyozott, hiszen két alkalommal, 1966-ban és 1970- ben ennél jóval magasabb értéket (268, illetve 370 milliót) is elért. A magyarázat abban rejlik, hogy minden alkalommal, amikor az amúgy is francia oldalra billenő kereskedelmi mérleg túlzott többletet mutat, a bolgár partner erősen fékez. Ez év első nyolc hónapjában a Bulgáriába szállított francia export 114 millió frank értéket képviselt — éves szintre vetítve 171 milliót —, szemben az 1972. év 144 milliójával és az 1971. évi 267 milliós eredménnyel. A Franciaországba szállított bolgár áruk értéke ugyanakkor 67,8 millió frank volt, ami egész évre átszámítva 101 millió frankot tesz ki, az előző két év 114, illetve 119 milliós értékeivel szemben. A két ország kereskedelmében Franciaország javára 1965 és 1972 között megközelítően 900 milliós többlet halmozódott fel. Mivel a francia és a bolgár gazdaság nem egészíti ki egymást, az árucsere fokozása meglehetősen nehéz. A francia fél túlnyomóan iparcikkeket — gépipari, vegyi- és acélipari termékeket — szállít, bolgár partnerétől pedig mezőgazdasági termékeket és élelmiszercikkeket vesz át. A bolgár importnak csaknem 20 százalékát teszi ki a dohány és ehhez hasonló mennyiséggel szerepel a napraforgómag, Franciaország KGST-partnerei között Bulgária meglehetősen hátul áll, árucsere-forgalmának ugyanis több mint 80 százalékát a szocialista országokkal bonyolítja le. A két ország kereskedelmének fokozása mégis kívánatos, nem utolsó sorban azért, hogy Franciaország megkísérelje behozni a Közös Piachoz tartozó többi tagországot, így az NSZK-t és Olaszországot. A Szövetségi Köztársaság 1972-ben 172 millió dollár, Franciaország pedig 122 millió dollár értékű árut cserélt Bulgáriával. Öt év alatt Franciaország 700 millió frank értékű szerződést kötött Bulgáriával különféle berendezések szállítására, továbbá műtrágya és távközlési berendezések eladására. A mostani tárgyalások új perspektívákat nyithatnak a kooperációs tárgyalások előtt. Bulgária valószínűleg megkísérli elérni, hogy Romániához hasonlóan s a fejlődő országokat megillető előnyökben részesüljön a Közös Piac részéről. (1973. november 22.) THE GUARDIAN A világ idei gabonatermése a jelek szerint — a több országot sújtó szárazság és a vészjósló becslések ellenére — minden eddigit felülmúl. Rekordtermés az Egyesült Államokban, rekordtermés a Szovjetunióban. De még India is arra számít, hogy az idei hozama az 1971. évi csúcseredményt is felülmúlja legalább 10—15 millió tonnával. Van tehát elegendő gabona a világ lakosságának ellátására. A kérdés csak az, hogyan használják fel a fontosabb termelő országok a gazdag készleteket. Egy bizonyos: az Egyesült Államok most már sokkal kevésbé használhatja fel a gabonát eszközként politikai céljainak elérésére, mint a szűkösebb években. Teljesen hatástalanná válik például az a fenyegetése, hogy nem szállít gabonát az arab országoknak, ha azok továbbra is szüneteltetik az olaj szállítását. A jelen körülmények között ugyanis akár Nyugat-Európa bármely országa, akár a Szovjetunió pótolni tudja a hiányzó gabonamennyiséget az arab országoknak. Valószínűleg csak még nagyobb nehézségekbe ütközik az amerikaiaknak az a törekvése, hogy az európai közösséget protekcionista agrárpolitikájának a feladására bírják. A közös piaci agrárpoliitikusok érvelése szerint ennek az agrárpolitikának köszönhetik, hogy az ínséges években el voltak látva készletekkel. Az amerikaiak ezzel szemben egészen más következtetést vonnak le a tavalyi gabonaellátási nehézségekből. Sokkal hatékonyabban kell felhasználni a világ mezőgazdasági kapacitásait. Ez pedig úgy érhető el, ha eltávolítják a mesterséges korlátokat. A legfőbb korlátozó tényező pedig — mondják az amerikaiak — éppen az EGK agrárpolitikája. De más tanulságokkal is szolgál az 1972- es ínséges és az erre következő 1973- as bő termésű esztendő. A tavalyi aszály éppen egy olyan időszakban jött, amikor a kereslet a gabona iránt — a népességszaporulat és a vásárlóerő növekedése, valamint a kormányoknak a fogyasztói szükségletek kielégítésére irányuló fokozottabb törekvése következtében — világszerte számottevően emelkedett. A vásárlóerő növekedése Csúcseredmény a világ gabonatermelésében nek köszönhető az is, hogy a lakosság a közvetlen kenyérgabona fogyasztásról mindinkább áttért a marha- és baromfihús fogyasztására. Ez azonban nemhogy csökkentette, hanem inkább csak még tovább növelte a világ gabonaszükségletét. A hústermeléshez ugyanis hétszer annyi takarmánygabonára van szükség, mintha az emberek közvetlenül a búzából fedeznék a protein szükségletüket. Az amerikai búza iránti kereslet azonkívül külön is fokozta, hogy a dollár leértékelése olcsóvá tette az amerikai gabonát a külföldi vásárló számára. Rendkívül sokatmondóak az újabb statisztikai jelentések is. A világ gabonatermelése 1973-ban — az amerikai földművelésügyi minisztérium adatai szerint — eléri a 933 millió tonnát. Tavaly mindössze csak 879 millió tonnát takarítottak be. Ebben a nehéz esztendőben lépett elő az Egyesült Álllamok a második, helyről a világ első gabonaszállítójává. Az idén búzatermése 208 millió tonnára tehető, a jövő évre pedig a földművelésügyi minisztérium már 228 millió tonnát irányzott elő. A termelés növelésére elsősorban az árak emelkedése ösztönzi az amerikai farmereket. A búza ára a határidős ipacon 1974. júliusi szállításra 1973 november közepén bushelenként 3,43 dollárra hanyatlott a szeptemberi 4,45 dolláros rekordról, de még mindig jóval felülmúlta az 1971. és 1972. évi árakat (1,34, illetőleg 1,80 dollár). De még ha valamilyen okból további áresés következnék is be, a kormány biztosította a 2,05 dolláros árat. Ilyen kedvező körülmények között a termelők fő gondja az Egyesült Államokban már nem az árkérdés, hanem az: nem termelnek-e majd többet, mint amennyit a világszerte növekvő kereslet igényel. És a kérdésnek éppen ez a felvetődése mutatja, mennyire rácáfolt a termelés alakulása a korábbi vészjósló prognózisokra. Mindemellett a gazdasági szakértők arra is figyelmeztetnek: mivel az Egyesült Államokban a készleteket 1972-ben már kimeríteték, a helyzet továbbra is feszült marad. (1973. november 20.) MAGYAR-LENGYEL FUVAROZÁSI MEGÁLLAPODÁSOK 1974-RE Két jegyzőkönyvet írtak alá a magyar—lengyel áruforgalommal kapcsolatban. A lengyel tengerhajózási, külkereskedelmi, valamint a közlekedési minisztérium és a magyar Külkereskedelmi Minisztérium megbízottai államközi jegyzőkönyvben rögzítették az 1974-es áruforgalom fuvarozási feltételeit a két ország között, és azokat a szállítmányozási előirányzatokat, amelyek a magyar külkereskedelmi áruforgalomnak a lengyel kikötőkből induló, illetve érkező tételeire vonatkoznak. Problémák a tengeri árufuvarozás terén mutatkoznak. Az utóbbbi években a fuvarozás tárgyi feltételeinek (fuvarozási eszközöknek) részbeni hiánya, valamint a lengyel fél feltételeinek változása miatt csökken a három lengyel tengeri kikötő magyar áruforgalma. Remélhetően a jövő héten kezdődő — közvetlenül a kikötők vezetőivel — való megbeszélés során javítani lehet a helyzeten. Ugyanakkor a nehézségek miatt a magyar speditőrök figyelme más fuvarozási lehetőségek és helyek felé fordul. A most aláírt két államközi jegyzőkönyv egyrészt a Magyarország és Lengyelország közötti államközi szerződésekben rögzített külkereskedelmi forgalom fuvarozási kérdéseit tisztázza, másrészt azoknak a magyar áruknak a szállítmányozási problémáit, amelyek a három nagy lengyel tengeri kikötőből — Gdanszkból, Gdyniából és Szceczinből — indulnak a tengerentúlra, illetve érkeznek onnan. Az első jegyzőkönyv lényegében azokat a fuvareszközöket biztosítja, amelyek szükségesek a két ország közötti 1974-re tervezett árucsere-forgalomban. A második — amely a tengeri fuvarozásra vonatkozik —, több problémát vet fel. A magyar külkereskedelem teljes tengeri áruforgalmaexportot és importot beleértve mintegy 2,4 millió tonna. Ennek körülbelül 40 százaléka, megközelítően egymillió tonna, az említett három lengyel kikötőből indul tengerentúlra, illetve érkezik onnan már sok éve. 1972-ben a lengyel kikötők magyar áruforgalma ugyan nem érte el az egymillió tonnát, s az idei első kilenc hónap összesített, valamint a még várható forgalom adatai is arra engednek következtetni, hogy ebben az esztendőben ismét csökken a lengyel kikötőkben a magyar áruk továbbított mennyisége. Jelentős problémákat okoz évek óta a fuvarozási eszközök hiánya. Az importtételek továbbítására rendszerint kevés a vagon a lengyel kikötőkben, s rendszeresen előfordul, hogy egy-egy nagyobb, a magyar ipar számára fontos szállítmány ott áll a kikötőkben, a hajóban kirakatlanul és nehézséget okoz az áru továbbítása Magyarországra. Ezzel párhuzamosan előnytelenül változnak a fuvarozási feltételek is — különösen anyagi vonatkozásban. A most aláírt 1974-es tengeri fuvarozási jegyzőkönyv se tartalmaz a magyar fél számára a tavalyinál kedvezőbb feltételeket. Rövidesen a kérdések részleteinek megtárgyalására, akvizíciós munkára, Budapestre érkezik a Lengyel Kikötői Egyesülés vezérigazgatója a három nagy lengyel tengeri kikötő igazgatójával együtt. Remélhető, hogy ezen a konkrét megbeszélésen előrehaladást lehet elérni és a kikötők, a jegyzőkönyv feltételein túl további engedményeket tesznek a magyar áruk szállítása érdekében. Ugyanakkor a magyar külkereskedelem áruinak tengeren túli szállítmányozásáért felelős szervek vizsgálják annak a lehetőségét is, hogy — ha továbbra is problémák mutatkoznának a lengyel kikötőkön át lebonyolított fuvarban —, milyen más utakon lehetne az árukat rendeltetési helyükre juttatni, illetőleg onnan az importtételeket Magyarországra szállítani. Több területre (például Skandinávia) lehetőség látszik a szárazföldi fuvarozás megszervezésére. — Más — tengerentúli államokkal — fuvarozási kapcsolatok biztosítása elképzelhető például a jugoszláv kikötők fokozottabb igénybevételével. Ezek természetesen kemény valutát igénylő útirányok szemben az egyetlen rubelrelációban rendelkezésre álló nagyobb kapacitású lengyel kikötőkkel. De, mert a fuvarozási költségek a külkereskedelmi forgalomnak csak tört részét teszik ki, ugyanakkor a téma rendezetlensége nagy kihatású , kézenfekvőnek látszik az a megoldás, ami a forgalmat az egyéb, járhatóbb utakra tereli. A BÁV kivitele tőkésországokba A Bizományi Áruház Vállalat közel két évtizede értékesít a tőkésországotban különböző műtárgyakat, festményeket, nemesfémeket, a régi korok bútorait és úgynevezett hobby cikkeket, múzeumi ellenőrzés és engedélyezés után az ARTEX, valamint a KONSUMEX útján. A kivitel különösen az utóbbi hat-hét évben lendült fel, s ma már szinte a világ minden részére szállítanak. Legnagyobb vevők: Olaszország, NSZK, Hollandia, Kanada, Belgium, Anglia, Ausztria és Japán. Az idei export értéke várhatóan eléri a másfél millió dollárt. Ez 30 százalékkal haladja meg a múlt évi kivitelt. Az újabb piackutatások eredményeként a következő évben már üzletfeleik közé tartoznak majd svájci cégek is, bővül a vevőkör az NSZK-ban, Kanadában és új piacként Ausztráliát is számon tarthatják. A BÁV saját műhelyeiben gondoskodik a belföldön felvásárolt termékek restaurálásáról. A vállalat a Budapestre látogató külföldieknek négy Konsumtourist üzletben áll rendelkezésre (természetesen valutáért). Ugyanakkor gondoskodnak a belföldi választék bővítéséről is: évenként átlag 500 ezer dollár értékben importálnak a fejlődő országokból — Irán, Egyiptom, India, Pakisztán — perzsaszőnyegeket, lakberendezési ajándéktárgyakat és rézből készült cikkeket. Ezenkívül Kínából, Spanyolországból, Olaszországból is vásárolnak még ékszereket és más tárgyakat. K. L. A VIZÉP exportlehetőségei A Vízügyi Építő Vállalat rendkívül nagy értékű és igényes hazai megrendeléseknek tesz eleget — Tisza II. vízlépcső építése, Beremendi Cementgyár alapozási munkáinak elvégzése stb. —, de ugyanakkor egyre több külföldi partnerrel is kapcsolatba kerül. A NIKEX-en keresztül tárgyalásokat folytat például Jugoszláviában völgyzárógát építéséről és különféle mezőgazdasági üzemek szennyvíztelepeinek kialakításáról. A közeljövőben írnak alá, NDK-beli megrendelésre mintegy 22 millió forint értékű szerződést egy daruscsarnok tervezési és alapozási munkáinak elvégzéséről. Szovjet vállalatokkal a Rijekát — Magyarországon át — Csehszlovákiával összekötő kőolajvezeték építési munkáiról tárgyalnak, aláírás esetén már 1974-ben 50millió forint körüli munka elvégzéséről várható szerződéskötés. Egy hőerőműhöz építenek 20kilométeres csőszakaszt a csehszlovákiai Brnóban, s 25—30 millió forint értékű munkát végeznek el. A Vízügyi Építő Vállalat tőkés kapcsolatainak egy részét szabadalmai sikerének köszönheti. Évente 10—15 darabot ad el például a vállalat külföldre a SZEDÁR-típusú „szennyvíz-daraboló” berendezésekből, s jelentős üzleti érdeklődést váltott ki az országos újítási kiállításon bemutatott uszálykirakó markoló berendezése és az elektrohidraulikus „réselő”. (Az utóbbi gép hazai gyártása nagy értékű importot pótol: az állandó alkatrészgondokat okozó olasz Titania és a francia Pochin berendezései helyett állítható a magyar gép különféle mélyépítési és folyamszabályozási munkáknál üzembe.) A vállalat kapcsolatot épített ki svéd cégekkel is: megállapodásuk értelmében évente 120—150, a Tinapack cégtől származó, talajtömörítőgép javítását végzik. Tárgyalásokat folytatnak a szerviz-szolgáltatás kiterjesztéséről, s jövőre már betonvibrátorok javítására is vállalkoznak. Alapanyaggondok A HUNGAROCOOP és a HUNGAROTEX közvetítésével exportálja gyermek és női köntöseit, munkaköpenyeit s más ruházati cikkeit a Csöpi Női és Gyermekruhakészítő Szövetkezet. A múlt évben szocialista exportjuk értéke 22 millió forint volt, a bérmunkában készített termékekért 900 ezer forintot kaptak. Ebben az évben a rubelviszonylatú szállítások értéke várhatóan eléri már a 35 millió forintot. A következő évben a jelek szerint nem tudnak hasonló növekedést elérni a szocialista relációban, egy csehszlovák megrendelésnek ugyanis, az eddigi helyzet szerint, nem tudnak eleget tenni. A csehszlovák vevő 18 millió forintos megrendelése teljesítésének akadálya, hogy a Lőrinci Vattagyár a szükséges alapanyagok hiánya miatt, illetve árkalkulációs problémákra hivatkozva nem kötötte meg a megállapodást. A szövetkezet tőkés viszonylatban egyre jelentősebb bérmunkákra vállalkozik. Holland és NSZK-beli vevők részére különböző méretű és fazonú gyermekruhákat készítenek, s az év végéig mintegy 6 millió forintos értékben szállítanak. Tavaly bérmunkaexportjuk még csak 5,2 millió forintot jövedelmezett. A REÁB kiállítása Jubileumi kiállítást rendez tízéves fennállása alkalmából a KGST rádiótechnikai éselektronikai ipari állandó bizottsága. Az anyag többek között bemutatja azokat a közös eredményeket, amelyeket a vezetékes híradástechnikában, rádióberendezési iparban, rádióelektronikus műszerek, rádiótechnikai alkatrészek és szerelvények, vákuumtechnikai eszközök, félvezetők, integrált áramkörök gyártásában elértek. (A kiállításon részt vesz a KGST-országokon kívül a REÁB nyolcadik tagja, Jugoszlávia is.) Iparművészeti cikkek az NDK-ból A NDK kulturális és tájékoztató központjában november 30. és december 23. között megrendezik a már hagyományosnak tekinthető karácsonyi vásárt. Az NDK mintegy negyven vállalatának termékeiből vásárolhatnak a budapestiek. Elsősorban iparművészeti cikkeket, például kézzel szőtt száz százalékos gyapjútakarókat, sálakat, valamint babákat, plüss állatokat, az Érc-hegység évszakonként változó virágaiból készített képeket, karácsonyfadíszeket, tikfá-ból faragott étkészletet, fa fűszertartókat, kézzel festett kerámiát és más ötletes ajándéktárgyakat kínálnak megvételre. 1973. DECEMBER 1. *li] vegyes vállalat A HUNGAROTEX nyolcadik vegyes vállalata „született” meg pénteken Budapesten. Az aláírt megállapodás szerint a magyar—kanadai vegyes vállalat 1974. július 1-én kezdi meg munkáját montreáli székhellyel. A kanadai piacon lendületesen emelkedik a magyar külkereskedelmi vállalat exportja. 1971-ben 2,5 millió dollár volt a forgalom, ez évben már 5 millió dollár értékű áru kerül Kanadába. Az exportlistán megtalálható pamutszövet, többféle háztartási textiláru, cérna és természetesen konfekcióáru is A vegyes vállalat működésétől a forgalom további növekedését várja a HUNGAROTEX. A tervek szerint 1974-ben 6 millió, 1975-ben pedig már 8 millió dollár értékű árut exportálnak ebbe az országba. Gépek, berendezések Bulgáriából A TECHNOIMPEX ebben az évben több mint 8 millió rubelért vásárolt faipari gépeket, hidraulikus berendezéseket, szállítóeszközöket, szerszámgépeket és alkatrészeket Bulgáriából. Az importtermékek közül változatlanul a legjelentősebb helyet a szállítóeszközök — elektromos és Diesel-motoros targoncák, futómacskák — foglalják el. A magyar külkereskedelmi vállalat az idén több mint 1100 targoncát rendelt a Balkancartól. Eredményként könyvelhető el, hogy a bolgár vállalat igyekszik ellátni a magyar megrendelőit a korszerűbb típusokkal is, így az idén már exportáltak olyan szállítóeszközöket is, amelyeket az ez évi BNV-n mutattak be. Megoldottnak tekinthető a Bulgáriából származó targoncák karbantartása és alkatrészellátása is: a fővárosban és a vidéki városokban több szerviztelep végzi ezeket a munkákat. Kőbányászati termékek külföldre A Kőbányászati Egyesülés 1968 óta kapta meg az önálló export jogot. A határokhoz közel fekvő bányákból termeli ki 5 szakvállalat a mintegy 10— 12-féle terméket, amelyeket a szomszédos Ausztriába, Svájcba, az NSZK- ba, Csehszlovákiába, valamint Jugoszláviába exportálnak. Elsősorban zúzott követ, mészkövet, vízépítési terméskövet és más faragott követ értékesítenek. Jugoszláviában és Csehszlovákiában a közelmúltban lefolytatott piackutatás eredményeként várható, hogy a jövőben még nagyobb vásárlásokra kerül sor. Megkezdték a tárgyalásokat a Szovjetunióval és Romániával is. Ebben az esztendőben tőkés kivitelük értéke 440 ezer dollár, 1974-ben azonban már meghaladja az 1 milliót. A szocialista országokba 453 ezer rubelért exportálnak az év végéig, jövőre pedig már 962 ezer rubeles szerződéssel számolnak. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik házanként ötszer 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklattal. A szerkesztő bizottság alnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp., V. Dorottya u. é. IV. cm. Postacím: 1397 Budapest, Pf. 534. Telefon: 183-860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc Igazgató Kiadóhivatal, Bp. 1085 Blaha Lujza tér 1-3. Postacím: 1959 Budapest Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 73-2180/3-11 Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008 3