Világgazdaság, 1974. január (6. évfolyam, 1/1251-21/1271. szám)
1974-01-03 / 1. (1251.) szám
MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG _______——-------_--------------------------------------------------_____ A francia közgazdasági folyóirat szerkesztősége interjút készített a Párizsban tartózkodó Galbraith-szel a világgazdaság aktuális problémáiról. Az inflációról szólt először és vitatta, hogy az energiaválság szükségszerűen száguldó inflációhoz vezetne. A 20-as évek Németországával való összehasonlítás nem állja meg a helyét, hacsak a nyugati kormányzati rendszerek nem omlanak össze, ami igen kevéssé valószínű. Az infláció okait újra és újra meg kell keresni, mivel azok állandóan módosulnak. Nagyjából egy éve két motívum került előtérbe. Először is az árak stabilitásával szembeni növekvő bizalmatlanság, amelynek eredményeként a fogyasztók elsietett vásárlásokba kezdtek. Másrészt az uralmon levő konzervatív pártok vonakodása, hogy a túlzott kereslet leghatékonyabb ellenszeréhez, az adók emeléséhez és aktív költségvetés kialakításához nyúljanak. Az infláció elleni harc eszköztárából — ezek a monetáris politika, az adópolitika és a közvetlen ellenőrzés — mindig azt kell alkalmazni, ami megfelel a pillanatnyi szükségszerűségnek. Galbraith kifejtette, hogy mindig is ellene volt a hitelek korlátozásának, mivel az a pénzeszközökre legjobban rászorult iparágakat sújtja, viszont az önmagukat finanszírozó nagyvállalatokat szinte alig érinti. Egészen a múlt évig maga részéről az ár- és bérellenőrzés mellett szállt síkra, a jelenlegi fázisban azonban a fiskális politikát találja legmegfelelőbbnek. Adót emelni persze kényelmetlen dolog, és érthető, hogy az amerikai, az angol és a francia konzervatív kormányok vonakodnak tőle. Ezért azt mondják: kétségtelen, hogy jelenleg infláció van, másrészről azonban recesszió fenyeget, a pillanat tehát nem alkalmas a kereslet fékezésére. Éppen ezért az amerikai közgazdász úgy véli, hogy az infláció folytatódik, nagy inflációellenes akciókat pedig továbbra sem kezdeményeznek. Szerinte a gazdaságpolitika irányát nem is a természetüknél fogva kétséges előrejelzések szerint kellene kialakítani, hanem a dolgok állapotának megfelelően, az adott pillanathoz igazodva. Galbraith válaszolt arra a kérdésre is, hogy hogyan alkalmazkodhat a világgazdaság a drága és kevés energiához. Annak a nézetének adott hangot, hogy az amerikaiak eddig úgy fogyasztották a fosszilis tüzelőanyagot, mintha teljesen vagy csaknem ingyen lett volna. A kőolaj azonban furcsa termék, amelyre nézve a kereslet a kínálattól függ, mint ahogy a világ a háború alatt tapasztalhatta. Ha drágul a kőolaj, az emberek módosítják életmódjukat, kevesebbet kocsileáznak, kisebb autókat vásárolnak. A kőolajhiány aligha vezet recesszióhoz, sőt esetleg javára válhat a „fogyasztói társadalomnak”, amennyiben kikényszeríti a gazdasági élet korszerűsítését. Biztos, hogy új kezdeményezések áradatát indítja meg — ami egyben új beruházásokat is jelent — gazdaságosabb autókat gyártanak, új metróvonalakat építenek, javítják a vasúti közlekedést stb. Meglehet persze, hogy átmenetileg némileg nő a munkanélküliek száma és hogy felmerülnek az alkalmazkodás problémái. Annak azonban semmi értelme sincs, hogy — mint azt az ökonometriai modellezésnél teszik — számítgatják a kőolajszállítások 10—15 százalékos csökkenésének közvetlen kihatásait. Az új helyzethez való igazodás következményeit is figyelembe kellene venni, mivel azok kétségtelenül jelentkezni fognak. A riporter úgy vélte, hogy ez a tézis talán igaz Amerika esetében, de igaz-e Nyugat-Európára vonatkozóan, ahol az arab olaj élet-halál kérdés? Galbraith nem olyan biztos ebben. Úgy hiszi, az arabok jobban szeretik a nyugat-európaiakat, mint az amerikaiakat. Mi több, Irak, Kuvait és Szaúd-Arábia előbb-utóbb ráébred arra, hogy a dollárnak, a márkának vagy a franknak mégiscsak megvan az értéke és haszna. Az arabok nem olyan kemények, mint ahogy állítják, a nyu,gati világ azonban — azzal, hogy utat engedett aggodalmaikifejezésének — felbátorította őket. A régi jó keleti ösztön végül is felül fog kerekedni és néhány hónapon belül újból népszerűvé válik az Olaj értékesítésének gondolata. (1973. decemberi szám) A VILÁGSAJTÓBÓL EXPANSION Galbraith nyilatkozata inflációról és olajról (privredni ) PREGLED Jugoszlávia és Irak fejlődő kapcsolatai Az elmúlt napokban fejeződtek be Minics jugoszláv és Bakhi iraki külügyminiszter megbeszélései. Ezek alkalmával a következő fontosabb megállapodásokra jutottak: a gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés fellendítése érdekében már az igen közeli jövőben vegyes bizottságot hoznak létre, konkrét kereskedelmi lehetőségek feltárása érdekében kölcsönösen gazdasági küldöttségeket menesztenek egymás országába. Iraki részről hangsúlyozottan kifejezték igényüket jugoszláv vállalatok közreműködésére — mégpedig minél nagyobb mértékben és különböző ágazatokban — Irak gazdaságfejlesztést szolgáló létesítményeinek kivitelezésében, elsősorban a mezőgazdaság területén, öntözőrendszerek és egyéb ilyen rendeltetésű objektumok építésében. Igény van továbbá különböző magas- és mélyépítési munkákra; a jugoszláv hajógyártás részére nagy lehetőségeket kínál az arab partnernek az a szándéka, hogy kereskedelmi flottáját nagymértékben fejlessze és ehhez tartály- és partmenti hajózásra alkalmas hajókat kíván rendelni a nagy hírű jugoszláv hajóépítő ipartól. Iraki szakemberek jugoszláviai kiképzése iránt is megvan az érdeklődés. A két ország gazdasági kapcsolatai egyébként, ha nem is érik el azt a mértéket, amilyen az igények és az adottságok alapján lehetséges lenne, az utóbbi néhány évben egyenletesen fejlődtek. Az árucsere értéke 1972-ben 19 millió dollár volt, ebből 4 millió a jugoszláv kivitelé. Az iraki oldalon igen jelentős tétel volt a 14 millió dolláros kőolajexport. A jugoszláv export egyelőre elmarad a különböző iparcikkek számára az iraki piacon kínálkozó igen reális lehetőségek mögött az elektromosipari, színesfémipari, fémfeldolgozóipari termékek, gépek, berendezések és közszükségleti cikkek körében. Jugoszlávia főként gyógyszert, papírt, kábelt, vasszerkezeteket exportál Irakba. 1973 első tíz hónapjában az árucsere értéke körülbelül 26,5 millió dollár volt, ebből a jugoszláv exporté valamivel több, mint 5 millió. A gazdasági kapcsolatok azonban nemcsak mennyiségben és választékban, hanem a formák szélesítése tekintetében is fejlődnek. Erőteljesen fellendült a beruházási együttműködés, amely egyre inkább a kapcsolatok fő tényezőjévé válik. A jugoszláv vállalatok tevékenységével Irakban mindig igen elégedettek voltak a megrendelők; eddig gátakat, hidakat, betongyárakat, távvezetéket, úthálózatot építettek és vilamosítási terveket kiviteleztek. A kapcsolatok alapján már teljesített beruházási munkák értéke mintegy 38 millió dollár; ez idő szerint négy jugoszláv vállalat hőerőművek építését és szerelését, kikötőbővítési és kútfúrási munkákat végez Irakban; e munkálatok együttes értéke mintegy 22 millió dollár. (1973. december 14.) SrűnSfnrferJíifmig BLICK DURCH DIE WIRTSCHAFT Az amerikai gazdasági szakértők túlnyomó többsége optimista az USA külkereskedelmének jövőbeni alakulását illetően, s ebben nem befolyásolja őket sem az olajválság, sem a fontosabb kereskedelmi partnereiknél egyre nyilvánvalóbb konjunkturális hanyatlás. A Wall Street Journal kiemeli, hogy nemcsak a hivatalos és szakértői előrejelzések árasztanak ilyen eufórikus hangulatot; a gazdasági életben is számos jel utal arra, hogy az amerikai vállalatok kezdik ismét vonzónak találni az exportügyleteket. Az amerikai „exporthullámnak” több elfogadható magyarázata van. Mindenekelőtt nyilvánvaló, hogy körülbelül az év közepe óta érezteti már hatását a dollárleértékelés és a többig valutáris változás. Az amerikai exportőrök, akik hosszabb ideig csaknem kizárólag áruikinősége révén léphettek sorompóba, ősi árajánlataikat is versenyképesekne tekinthetik. Egyes ágazatoknál a dollárleértékelés olyan hatásos volt, hogy az exportőr nem is kénytelen a kivitel céljából rendelkezésre álló egész mennyiséget továbbadni a vevőnek, esetenként amúgy is nem elhanyagol- Az amerikai export fellendülése tovább tart ható arányban tudja növelni profitrátáját. Az export fellendülését tovább erősíti a mezőgazdasági termékek viszonylag magas, 30 százalékos részaránya az összkivitelben. S a világméretű hiány fokozza a keresletet az élelmiszercikkek és a takarmányféleségek iránt. A nemzetközi nyersanyagáremelkedés ezen a területen is az exportbevételek erőteljes fokozódásához vezetett. Ezek és rajtuk kívül egyéb tényezők idézték elő, hogy az USA árukivitele az idén a korábbi éveknél jóval gyorsabb, egyes időszakokban a tavalyit 25 százalékkal is meghaladó ütemben nőtt, és hosszú idő után ismét jóval túlszárnyalta a bevitel növekedési ütemét. A kereskedelmi mérleg ily módon az előző két év szokatlanul nagy deficitje után (1972: mintegy 3 milliárd dollár) — ha szerény mértékben is — 1973-ban alighanem aktívumot mutat fel. Az exportfellendülés előreláthatóan növelni fogja az USA részesedését a világ összexportjában, ez a részesedés 1950 óta 20 százalékról 13 százalékra esett vissza. (1973. december 13.) Importgondok a Centrum Áruházaknál A Centrum áruházi vállalat forgalmának minden hatodik, hetedik forintja import eredetű termékek értékesítéséből származott 1973-ban. A tőkésországokéból 2 millió, dollárért, a fejlődő országokból 1 millió dollárért, a szocialista országokból pedig közel 6 millió rubelért vásároltak ruházati cikkeket és különféle iparcikkeket. Az ismert áremelkedések miatt azonban erreaz évrea külföldről származó termékekre még csak részben tudtak szerződéseket kötni a külkereskedelem útján. Különösen a gyapjúméteráru importja okoz ebben a pillanatban nagy gondot. A Centrum Áruház Vállalat 1973-ban nyolc százalékkal nagyobb forgalmat bonyolított le, mint az előző évben, s bevétele megközelítette a 7 milliárd forintot. Ebben szerepet játszott több tényező is. Így például a Jersey felső konfekció, a pamut típusú nyári méteráruk, s a szintetikus függönyök árának csökkenése a nyár folyamán. Az év végi gyorsmérlegnél meglepetést okozott, hogya ruházati cikkek forgalma gyorsabban növekedett az áruházakban, mint az iparcikkeké. A magyarázat ebben az esetben kézenfekvő: az áruházak korszerűsítési programját az előző év végéig befejezték, s az új eladási formák — önkiszolgálás, önkiválasztás — meggyorsították a ruházati cikkek eladását. A Centrum Áruházakban 1973-ban mintegy 1,2 milliárd forintért hoztak forgalomba import eredetű termékeket, így náluk is érvényesül az egész magyar kiskereskedelmi forgalomra jellemző adat: minden hatodik, hetedik forint az importtermékek értékesítéséből származik. A fejlett tőkésországokból kétmillió dollárért, a fejlődő országokból egymillió dollárért vásároltak főleg ruházati cikkeket a külkereskedelem közvetítésével, a szocialista országokból beszerzett áruk értéke pedig eléri az 5,5—6 millió rubelt. Olaszországból, Angliából, Spanyolországból és Hongkongból mintegy 250 ezer darab felső kötöttárut szereztek be. Ausztriából, Görögországból és Spanyolországból 300 ezer darab női fehérneműcikket vásároltak. A különböző divatáruk, nyakkendők, sálak stb. száma így meghaladta az előző évi menynyiséget, viszont a méteráru beszerzési forrásai csökkentek. Jersey méteráruból a konfekcióipar részére még biztosítottak néhány tételt Jugoszláviából és Angliából, dea gyapjúszövet vásárlása egyes esetekben már leküzdhetetlen akadályokba ütközött. Mint ismeretes, a jó minőségű gyapjúszövetek világpiaci ára rendkívül magasra szökött az előző évben, ezért mindössze 4—5 ezer méter behozatalára kerülhetett csak sor. Ezen a téren 1974-ben sem remélik a beszerzési gondok csökkenését. Igaz ugyan, hogy Iránban lekötöttek egy 12 ezer méteres tételt, de ez még messze nem fedezi a szükségletet. Fokozza a gondokat, hogy a magyar ipar is kevesebb áru szállítására vállalkozik, mint 1973-ban. Hasonló a helyzet a különböző műanyagok beszerzésénél. 30 százalékos, sőt a konyhafelszerelési cikkeknél 15 százalékos áremelkedésre lehet számítani 1974-ben. Ugyanez érvényes a kozmetikai cikkeikre és a borotvapengékre is, így, ha a Centrum Áruházakban az import eredetű áruk forgalmának szintjét meg akarják tartani, az eddigieknél nagyobb dollárkeretre lesz szükség. Ennek hiányában ugyanis az eddigi mennyiséget a választék rovására lehet csak biztosítani. Jól mutatja abeszerzési lehetőségek áremelkedések folytán bekövetkezett változását a Wilkinson penge importja. Tavaly ebből a cikkből 4 millió darab érkezett, de a 12 százalékos áremelkedés miatt — bár időközben a magyar vámok ugyanennyivel csökkentek — azonos mennyiséget 1974-ben már nem lehet biztosítani. Az előbbiekből logikusan következik, hogy a Centrum Áruházak importőreinek figyelme egyre inkább a fejlődő országok felé fordult. Az eddigi szerződések alapján 1974-ben Iránból mintegy félmillió dollár értékű textiltermék, Indiából — a Philips leányvállalatától — ötezer darab táskarádió érkezik majd. A tőscésországokból származó import 40 százaléka különböző híradástechnikai készülékekből és háztartási berendezésekből tevődik majd össze, így volt ez 1973-ban is, amikor mintegy 15—20 ezer zsebrádiót, több mint 5000 táskarádiót és 1000 japán gyártmányú kazettás magnetofont hozott forgalomba a Centrum a hollandiai Philips cég 15 ezer darabos rádiószállítmánya mellett. A Centrum Áruházak a zavartalan áruellátás érdekében 1973-ban vállalta a kockázatot, és rövid lejáratú hitelek igénybevételével több mint egymilliárd forintos árukészlettel töltötte fel raktárait. Számításuk bevált, mert a többletforgalom árrése fedezetet nyújtott készletpolitikájukhoz. Ha kell, nem zárkóznak el ettől a módszertől ebben az esztendőben sem. Céljuk, hogy áruforgalmi terveiket teljesíteni tudják az importgondok ellenére is. E. P. Osztrák gépsor sícipőkért A Duna Cipőgyárban üzembe helyeztek egy osztrák gyártmányú körkörös gépsort, amelyen 12 fajta talp készíthető poliuretánból. A berendezésen évenként 1 millió pár cipőhöz tudnak korszerű talpat gyártani. A nagy kapacitású gépsort kooperációs keretek között szerezték be. A gépsoroként a megrendelő kívánsága szerint 1974-ben mintegy 100 ezer pár sícipőt szállítanak. Az új gépsoron gyártott talpak egy részét a TAMNIMPEX útján exportálni is fogják. A Duna Cipőgyár gépparkjának korszerűsítése mellett lépéseket tett a drága borimport csökkentésére is. A Budapesti Bőripari Vállalattal közösen kísérleteket folytatnak a sertésbőrök lakkváltozatának előállítására. A kezdeti tapasztalatok kedvezőek. A Szovjetunió 1974-es szállításra máris 70 ezer pár lakk-sertésbőrből készült cipőre adott fel rendelést, és a lengyelek is jelezték vásárlási szándékukat. Előrehaladott kísérletek folynak a sertésbőr nukák változatának gyártására is. Az új termékkel az NSZK-ban kívánják bővíteni piacukat, mégpedig saját exportos formában. Az NSZK-tól eddig ugyanis főleg bérmunka-megbízást kaptak az onnan érkezett nyersanyagok feldolgozására. Egymillió forintos kerámiakivitel A Kerámia Iparművész HSZ az ARTEX útján 1973-ban az előző évhez képest harmincszorosára növelte termékeinek külföldi értékesítését, vagyis az 1972. évi 15 ezer forintos kivitellel szemben 1973-ban exportjuk megközelítette a 450 ezer forintot. A magyaros motívumokkal díszített mokkáskészletek, tányérok, modern vázák, lámpaernyők iránt egyre nagyobb az érdeklődés a tőkés piacokon. 1974-ben a szállítások értéke megközelíti az 1 millió forintot. A legjelentősebb vevők közé tartozik Ausztria, az NSZK és Kanada, de sokat szállítanak Ausztráliába és Jugoszláviába is. STÚDIÓ-ÁLLVÁNYOK EXPORTRA A tv-állványokat 1965 óta valamenynyi szocialista ország részére a Mechanikai és Gépgyártó Szövetkezet szállítja az ELEKTROIMPEX útján. Az elmúlt évben több mint 800 000 rubelt jelentett az export, ami kétszerese az 1972. évinek. A legnépszerűbb típus az ST—HLK jelű kameraállvány volt, ebből a Szovjetunióba 90 darabot szállítottak. Főleg a stúdiókban használják az önjáró daruskocsit, amely mind felső, mind alsó kameraálláshoz alkalmas. Ebből az önjáró daruskocsiból 15 darabot kértek 1973-ban a szocialista partnerek. Az elmúlt évben hozta ki a MEGÉP MGS—3 típusú állványát. Ezt már nemcsak a szocialista országokba (Bulgáriába, NDK-ba) szállították, hanem az NSZK-ba is. 1974-ben a kivitel a szocialista államokba elérheti az 1 millió rubelt is, mivel előtérbe kerültek a drágább típusok. Az MGS—3 típusból például, ami több mint 4 és félezer rubel, 80 darabot adtak el. A szövetkezet felismerte azt is, hogy a kézzel irányítható, könnyen mozgatható állványokból még nem telített a piac, ezért egyszerű olcsó állványtípust fejlesztett ki. Várható, hogy a januári moszkvai bemutató után nagyobb mennyiséget rendelnek majd ebből a típusból a szocialista országok külkereskedői. Hogy ez az olcsóbb tv-állvány versenyképes, bizonyítja az, hogy a nyugatnémet Femseh cég ajánlatot kért 20 darabra. A szocialista országokban kerülő szállításokon kívül 1974-ben a forgalom jelentős felfutására számít a MEGÉP a tőkés piacon is. A francia Thompson cég daruskocsit rendelt, az angol Winten céggel pedig kooperációs együttműködésről kezdett tárgyalásokat a szövetkezet. A New Yorkban kiállított STP—1 típusú állványból már 50 darabra ajánlatot is kértek, s remélhetőleg ebben az évben meg is születik az 50 ezer dolláros üzlet. A szövetkezetnek nem titkolt terve, hogy továbbfejleszti a nyugatnémet Fernseh céggel létrehozott üzleti kapcsolatait s így remény van arra, hogy a nyugatnémetek komplett stúdióberendezései között — amelyeket harmadik piacra szállítanak — helyet kapnak a MEGÉP állványai, daruskocsijai. Az elképzelések szerint az 1973. évi 20 ezer dollárral szemben ebben az évben már 70— 80 ezer dolláros forgalmat is elérhetnek. A NIKEX újabb szerződései Több mint 900 ezer rubeles szerződést kötött a NIKEX a prágai Strojexporttal: tolózárakat szállít csehszlovák partnerének. A magyar külkereskedelmi vállalat a berlini Elektrotechnikkel 115 ezer rubeles szerződést kötött, az ugyancsak berlini Technocommerznek pedig 122 ezer rubel értékben 43 darab DIGÉP gyártmányú szivattyút exportál. Dollárrelációban két üzletkötésről számolhatunk be. A NIKEX több iraki felhasználónak összesen 700 darab hidrofiltert fog szállítani a jövő év folyamán. A belgrádi Jugoelektro pedig 16 darab hangtompítót rendelt több mint 50 ezer dollárért. IMilMlllllllllllllllllllllllllllllllllBIIMIIIIIIIIIIIIlllllWIIIIIWIlllllllllillllllllliBlltlIIIIIÍIIMIlllBllllllROVPCW -%• Harminc darab különleges gyalupadot szállított perui megrendelésre a nyírbátori Faipari Vállalat. Már megérkezett az 1974. évre szóló megrendelés is 200 darab hasonló gyalupadra. Észak-Nigériában folytat tárgyalásokat a KOMPLEX egy 16,5 millió svájci frank értékű komplett vágóhíd szállításáról. Háromszáz konténerszállító pőrekocsit készít a Csehszlovák Államvasutak megrendelésére a győri Magyar Vagon- és Gépgyár. A kuvaiti kereskedelem- és iparügyi minisztérium hivatalosan bejelentette, hogy részt vesz az 1974. évi Budapesti Nemzetközi Vásáron. • Az Egyesült Államokba és Kanadába szállítja termékeinek 90 százalékát — fűzfavesző kosarakat — a Szatmárvidéki Háziipari Szövetkezet. A szállítások értéke megközelíti a másfél millió forintot. A MONIMPEX 2000 tonna kávét vásárolt az Elefántcsontparttól. Hétezer férfiinget exportált a külkereskedelem útján Líbiába a szolnoki Vörös Csillag Ruházati Szövetkezet. A Szabolcs-Szatmár megyei szövetkezetek képviselői és az ukrajnai szakemberek nemrégiben találkoztak Záhonyban, ahol megállapodtak a magyar—szovjet kishatármenti forgalom keretének újabb 150 ezer rubeles bővítésében. 1974. JANUÁR 3. turbógenerátorok Finnországba A TRANSELEKTRO a lengyel Elektrim céggel közösen egy gőzturbinás egység szállítására kötött szerződést finn partnerével. A gőzturbinákat a lengyel cég, a turbógenerátorokat pedig a TRANSELEKTRO szállítja. A szerződés szerint a magyar vállalatra eső dollárbevétel eléri a 750 ezret. A finn lappenmrantai erőmű számára — mint ahogy már hírt adtunk róla — a FIAT céggel közösen három gázturbinás egység szállítására kötöttek korábban szerződést másfél millió dollár értékben. A két szerződés, valamint a korábban kötött megállapodások alapján Finnországban így 1974 folyamán összesen öt turbógenerátort exportál a külkereskedelmi vállalat útján a Ganz Villamossági Művek mintegy 3,5 millió dollár értékben. Dísznövény külföldre A Rozmaring Tsz. a HUNGAROFLOR közreműködésével bonyolítja le dísznövényexportját. Vevőik közé tartozik az NSZK és Ausztria, ahová 1973- ban 9 millió forintért küldtek árut, s ezzel megkétszerezték előző évi kivitelüket ebbe a két országba. Az idén további 20 százalékos növekedéssel számolnak. A szocialista országok közül a Szovjetunió, Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia a legnagyobb vevő. 1973-ban 40 százalékkal vásároltak többet, mint az előző évben, s így mintegy 20 millió forintos forgalmat bonyolítottak le ezekkel az országokkal. A szövetkezet 1974. január 1-vel a HUNGAROFLOR útján részt vesz abban a magyar—osztrák kereskedelmi vállalkozásban, amelyhez 66 százalékos magyar és 34 százalékos osztrák érdekeltség fűződik. Ez nyilván sok olyan akadályt hárít el a magyar dísznövényexport elől, amelyek eddig éppen Ausztriában időközönként nehezítették a magyar értékesítési lehetőségeket. (A szigorú osztrák növényegészségügyi rendelkezések a többi között például eddig nem tették lehetővé a virágbevitelt egész éven át stb.) VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp. V., Dorottya u. 6. IV. em. Postacím: 1397 Budapest, Pf. 534. Telefon: 183-860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc igazgató Kiadóhivatal: Bp. 1085 Blaha Lujza tér 1—3. Postacím: 1959 Budapest Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 74-3102/3-01 Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008 3