Világgazdaság, 1974. február (6. évfolyam, 22/1272-41/1291. szám)

1974-02-01 / 22. (1272.) szám

A MAGYAR—NYUGATNÉMET GAZDASÁGI KAPCSOLATOKRÓL Magyarország és az NSZK külkereskedelmi forgalma 1973-ban meg­közelítette a 2 milliárd márkát. (1969-ben 757 millió márka volt.) Ezzel az NSZK megerősítette helyét legnagyobb üzletfeleink sorában. Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter bonni tartózkodása során a forgalom és a gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztéséről tárgyalt. A Joseph Krti szö­vetségi mezőgazdasági és élelmiszeripari miniszterrel folytatott megbeszé­léseken megállapították, hogy az NSZK-ba kerülő magyar mezőgazdasági és élelmiszeripari cikkek közül különösen a magasabb feldolgozottsági fokú hústermékek exportja előtt állnak nagyobb bővítési lehetőségek. De kihasz­nálásukban az érdekelt vállalatok között kooperáció fejlesztése játszhat sze­repet. Szükségesnek tartották, hogy a két ország között a közeljövőben megkötendő hosszú lejáratú gazdasági-ipari együttműködési megállapodás­ban nagyobb figyelmet fordítsanak a mezőgazdaság és élelmiszeriparban adódó kooperációs lehetőségek hatékonyabb kihasználására. A magyar kül­kereskedelmi minisztert fogadta Willy Brandt szövetségi kancellár is, és jelen volt dr. Hans Friderichs szövetségi gazdasági miniszter. Dr. Bíró Jó­zsef bonni hivatalos tárgyalásai befejeztével meglátogatta a Krupp AG bochumi gyáregységét és a vállalat vezetőivel megvizsgálták: az eddigieken kívül hol van további konkrét lehetőség a Krupp konszern és a magyar ipari vállalatok között kapcsolatok kiszélesítésére. Magyarország és a Német Szövetségi Köztársaság kereskedelmi forgalma 1973-ban már elérte az 1,9 milliárd márkát, 1969-ben még csak 756,7 mil­lió márka volt. Kereskedelmünkben — a szocialista országokon kívül — igen nagy súllyal szerepel az NSZK. A tő­késországok között az előkelő első helyet foglalja el, csak ezután követ­kezik Olaszország, Franciaország és Anglia. A magyar—nyugatnémet keres­kedelem nagyságára jellemző, hogy a magyar—francia forgalom ennek mint­egy egynegyede, a magyar—angol for­galom pedig mintegy egyötöde. A ke­reskedelem fejlődését elősegíti Nyugat- Németország gazdaságpolitikája is. A közelmúltban Brandt nyugatnémet kan­cellár is kijelentette: az elmúlt 12 hó­nap legfontosabb eseménye az volt, hogy az NSZK diplomáciai kapcsolato­kat létesített és újabb kereskedelmi szerződéseket kötött a szocialista or­szágokkal. A magyar árucsere-forgalomban nőtt a behozatal Nyugat-Németországból, a teljes magyar vásárlások 8,8 százalékát alkotják. A magyar exportnak pedig — bár Olaszország megelőzi a mező­­gazdasági szállítások miatt — mégis az NSZK a legfontosabb nyugati felvevő­piaca, különösen ha a kivitel áruszer­kezetét vesszük figyelembe. A teljes magyar export 6,8 százaléka kerül ide. A magyar eladásokban legtöbb a fel­dolgozott termék. Egyre inkább nő a fogyasztási cikkek eladása, a múlt év­ben a korábbinál több televíziót, hűtő­­szekrényt, izzólámpát és grillsütőt szál­lítottunk. Az elmúlt években megkez­dődött a bányaipari gépek, a páncél­pajzsok exportja is. Az idén jelezték, hogy — a bányák újbóli üzemeltetésé­hez — tovább nő az igény e termékek iránt. A magyar autóbuszok, daruk és hajók is megjelentek már a nyugatné­met piacon. Sajnos, a magyar szerszám­gép-eladások csökkentek. A fogyasztási cikkek, a gépipari és a textilipari ter­mékek értékesítése mellett még ma is nagy súllyal szerepelnek kivitelünkben a mezőgazdasági cikkek. Bár részese­désük csökkenő tendenciát mutat — 1969-ben 48 százalékot, 1973-ban 36 százalékot képviseltek — mégis fő áru­csoportnak tekinthetők. A múlt évben a száj- és körömfájás miatt elrendelt közel féléves zárlat következtében csök­kent szarvasmarha-kivitelünk. A kül­kereskedelem a kiesést feldolgozott élelmiszeripari termékekkel igyekezett pótolni (konzervek, vadhús, ponty, ba­romfi, mélyhűtött termékek) és nőtt a friss zöldség, a tokaji bor, a méz, a fűszerpaprika eladása is. Ezek nagy­ságrendjére csupán egy szám: a friss zöldség- és gyümölcseladásaink értéke egy év alatt meghaladta a 60 millió márkát. A fejlődő magyar ipar műszaki szín­vonalának korszerűsítése, a növekvő nyersanyagigények kielégítése maga után vonja az NSZK-ból származó im­port gyors bővülését is. A behozatal több mint felét az anyagok, félkészter­mékek és a különböző alkatrészek ké­pezték. De igen jelentős a vegyi termé­kek, a textilalapanyagok és félkészter­mékek, az ötvözött és ötvözetlen vas és acéláruk importja, és folyamatosan növekszik az alkatrészbehozatal is. Évek óta az átlagot meghaladó ütem­ben bővül a gépimport, a textilipari rekonstrukcióhoz vásárolt gépek, az öntödei berendezések, a speciális gép­járművek, a nagy teljesítményű mező­­gazdasági gépek vásárlása is. Merede­ken emelkedik a takarmánykoncentrá­tumok, takarmány-gabonafélék, vala­mint a lakossság ellátásának biztosítá­sára a cukor, a vaj és a sertéshús be­hozatala is. A világpiaci árak emelke­dése várhatóan importunk növekedé­sét is maga után vonja, ezt nagyobb exporttal kívánjuk kiegyenlíteni. Mint a fenti számok is jelzik, az 1973-as év mérföldkő volt a két ország kereskedelmi kapcsolatában. A ma­gyar export 28, az import 24 százalék­kal nőtt, az előző évhez viszonyítva. A kereskedelem bővüléséhez hozzájárult az is, hogy a nyugatnémet kormány a múlt évben stabilizációs programot hir­detett meg. Ennek keretében belső in­tézkedéseket hoztak az árukínálat nö­velésére, nem utolsó sorban a fokozódó infláció megfékezésére. A szocialista or­szágoknak pedig számottevő kontingen­sen felüli szállítást biztosítottak, to­vább bővítették a liberalizált árucikkek körét. Ennek eredménye volt, hogy a magyar exportcikkek közül például a szőnyegekre, kosárárukra, kerékpárok­ra, műbőrökre megszüntették a kon­tingenst. De kedvezően hatott kivite­lünkre a nyugatnémet valuta újabb fel­­értékelése is. E kedvező irányzatok ellenére a ke­reskedelem nem volt kiegyensúlyozott, az átlagos növekedési ráta az import­nál magasabb volt, mint az­­exportnál. Így tehát a magyar kereskedelmi mér­leget passzívum jellemezte, 1972-ben 185 millió márka, 1973-ban pedig ez meghaladta a 200 millió márkát. A ma­gyar exportnak még ma is mintegy 25 százaléka mennyiségi korlátozás alá esik, és hasonló­ az aránya azoknak a mezőgazdasági és élelmiszeripari ex­portcikkeknek, amelyeknek forgalma a közös piaci agrárrendtartás (a lefölö­zési rendszer) hatálya alá tartozik. Bár mennyiségi korlátozást nem jelent, ke­reskedelempolitikai szempontból hátrá­nyos, nehezíti és bizonytalanná teszi a magyar mezőgazdasági cikkek eladá­sát a közös­­piaci agrárrendtartás. En­nek gyakori változtatása illetve kiter­jesztése újabb és újabb termékcsopor­tokra gátolja a mi piaci tevékenysé­günket. Ez annál inkább nehézséget je­lent, mert e termékek exportunkban fontos helyet foglalnak el. Az árufor­galom­­kölcsönös és tartós növelésének lényeges előfeltétele, hogy elháruljanak ezek az akadályok a magyar export nagyobb mérvű fejlődésének útjából, megfelelően a GATT-hoz való csatla­kozásról szóló jegyzőkönyv vonatkozó r­en­delkezés­einek. M. E. Dr. Bíró József bonni nyilatkozata Dr. Bíró József külkereskedelmi mi­niszter csütörtökön az MTI bonni tudó­sítójának elmondta, hogy elsősorban a kooperációs megállapodások bővítése szerepelt a megbeszélés napirendjén. Emlékeztetett rá, hogy hazánknak a tőkésországok közül az NSZK-val van a legtöbb ilyen megállapodása, szám szerint 150. „Elhatároztuk — mondatta — hogy még az idén elkészítünk és még a lehetőség szerint alá is írunk egy 10 évre szóló kooperációs megálla­podást a két ország között.” A megbeszélésen mindkét fél nagy fontosságot tulajdonított a személyi kapcsolatok kiszélesítésének. Ennek je­gyében — jelentette be külkereskedel­mi miniszterünk—,dr.Hans Friderichs Budapestre látogat. Mint dr. Bíró József nyilatkozatában beszélt arról, hogy a nyugatnémet part­nerek elégedetten értékelték a magyar vállalatokkal kialakult jó együttműkö­dést, elismerő szavakkal méltatták a magyar áruk jó minőségét. Megállapí­tották, Magyarország nemcsak nyers­anyagot és agrártermékeket szállít kül­földre, hanem egyre­­bővül az exportált ipari termékek köre is. A kooperációs megállapodások lehetőséget kínálnak az együttműködésre, a kétoldalú kap­csolatokon túl a harmadik országokba irányuló szállítások vonatkozásában is. A nyugatnémetek felvetették­ az együtt­működés lehetőségét a hajógyártásban és a folyami hajózásban, különös tekin­tettel a Duna—Majna—Rajna-csator­nára. (MTI) Tavasszal Kelet-Európába látogat a brit külügyminiszter Bisztyga lengyel külügyminiszter-he­lyettes befejezte londoni tárgyalásait. A megbeszéléseken az angol külügymi­nisztérium vezető tisztviselőivel átte­kintették az európai biztonsági konfe­rencia és a bécsi tárgyalások eddigi eredményeit és kilátásait. Bisztyga tárgyalt Amery brit kül­ügyminiszter­­helyettess­el, aki közölte, hogy az an­gol diplomácia feje, Douglas­ Home április 21—27-én hivatalos látogatást tesz. Bulgáriában, Magyarországon és Romániában, ahol az európai gazda­sági és biztonsági kérdésekről, a Kö­zel-Keletről és más fontos problémák­ról óhajt eszmét cserélni. (Reuter) Kissinger az olajembargóról Kissinger amerikai külügyminiszter a képviselőház egyik bizottságában derű­látóan nyilatkozott az olaj­embargó ki­látásairól. Elmondta, hogy az arab olaj­termelő országok február 14-re terve­zett tripoli tanácskozása után való­színűleg felfüggesztik az olaj­szállítási tilalmat. A találkozón a fő téma az embargó lesz és joggal feltételezhető, hogy számos olajtermelő állam a fel­függesztést fogja javasolni — hang­súlyozta az afrikai külügyminiszter. (Reuter) A Lockheed know-how szerződése a Szovjetunióval Kölcsönös látogatások rendszeresíté­sében és széles körű szakmai informá­ciócserében állapodott meg az angol Lockheed Aircraft társaság és a Szov­jetunió — közölte az angol vállalat el­nöke, moszkvai útjáról hazatérve. Ki­jelentette, hogy a most aláírt szerző­­dés­ megteremti az együttműködés le­hetőségét egy sor kereskedelmi jellegű repüléstechnikai termék előállításában. A többi között a Rolls Royce gyártotta Tristar RB 211-es típusú repülőgép­­motor, gyógyászatban használatos elektronikai termékek, az oceanográfia és a légiforgalom ellenőrzési rendszere szerepel a rendszeres információcsere témái között. Negyedéves és évenkénti koordinációs találkozókat terveznek. (Reuter, AP-DJ) NAPRÓL NAPRA ♦ ÚJ RÉSZESEDÉSI MEGÁLLAPODÁST VEZETNEK BE KUVAITBAN, amely szerint 60 százalékban államosítják a külföldi olajkonszer­nek helyi vállalkozásait. A részesedési megállapodás egyelőre öt évre szól, de lehetőséget ad a módosításra a lejárat előtt. ♦ A FEJLŐDŐ ORSZÁGOKNAK KETTŐS TRAGÉDIÁT OKOZ a je­lenlegi olajhelyzet: nemcsak az állandóan növekvő olajárakat kell megfizetniük, de a fejlett tőkésországokból importált késztermékek szintén rendre emelkedő árát is. Ezért egyre nagyobb nyugtalanság­gal szemlélik az olajválságot és annak tovagyűrűző hatásait. ♦ A LENGYEL—SVÉD GAZDASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉS KERETÉ­BEN nagy jelentőségű vállalkozásokról érkeznek hírek. A svéd Svenska Cementgjuteriet szárazdokk építésére kötött szerződést, az Elektrolux egyik leányvállalata pedig írógépgyártási kooperációról írt alá megállapodást.­­ A METRIMPEX IDEI EXPORTTERVE 4­ 5 SZÁZALÉKOS FOR­GALOMEMELKEDÉSRE számít a szocialista országokkal folytatott kereskedelmében. A tőkésországokba irányuló kivitele 20 százalékkal is növekedhet. Tavaly sikerült valóra váltani az elképzeléseket: a tő­késországokban megduplázták a magyar műszerek eladását, a szocia­lista országokból pedig egyharmaddal több terméket vásároltak. ♦ ALAPOSAN CSÖKKENT A KŐOLAJ- ÉS OLAJTERMÉKEK ÁRA az elmúlt három héten a rotterdami nemzetközi szabadpiacon. Az olaj árának alakulása egyébként igen súlyosan befolyásolja a textilipar alapanyagai, a szintetikus és a természetes fonalak termelését. Sorban drágulnak a szintetikus fonalak és evvel lépést tartva a természetes szálak is. Nixon üzenete az Unió helyzetéről Nixon elnök magyar idő szerint csütörtökön hajnalra virradóan írásban nyújtotta be hagyományos évi „kongresszusi üzenetét” az Unió helyzetéről, s félórás beszédben fűzött ehhez további megjegyzéseket és észrevételeket. A beszéd zömében belpolitikai kérdésekkel foglalkozott, de félreérthetetlenül megfogalmazta azt is, hogy folytatni kívánják az enyhülésre irányuló poli­tikát, viszont közölte, hogy emelik a hadiköltségvetést. Nixon utalva arra, hogy nincs szándékában lemondani , kijelentette: „Nyolc éves elnökségem legfontosabb hagyatéka a béke biztosítása lesz, nemcsak a magunk, hanem még gyermekeink életében is”. Az elnök külön felhívta a kongresszust, ne támasszon diszkriminációs vám- és hitelfeltételekkel akadályokat a szocia­lista országokkal való együttműködés útjába, hiszen „a második világháború óta most először nem a konfrontáció, hanem az együttműködés »jellemzi« a világ két legerősebb államának kölcsönös viszonyát”. Az elnök hangoztatta, hogy 1974 nem az „új kezdet” éve, hanem annak folytatása, amit különösen kormány­zása előző három esztendejében a béke és „az amerikai jólét eddig példátlan felvirágoztatása” érdekében tett. Idei kormányzati programjának 4 alapelvét a következőkben szabta meg: a) az amerikai adófizetők alapvető terheit nem szabad növelni; b) az új kezdeményezéseket tehát a meglevő adózási struktúra megszabta keretek közt kell tartani, s teljes mértékben ki kell aknázni a rendelkezésre álló erőforrásokat; c) a szövetségi kiadáso­kat minimális szinten kell tartani, de rugalmasan kell felhasználni az anya­gi eszközöket, hogy a munkaalkalmak szintjét és a gazdasági fejlődést fenn­tarthassák; d) ha szükséges, el kell vetni korábbi szövetségi programokat az újak kedvéért, mert csak így old­hatják meg a felmerült égető problé­mákat. Mindennek részletezéséül az alábbi 10 pontos programot adta 1974-re: 1. „megtörni az energiaválság gerin­cét” — azzal a perspektívával, hogy a jövőben Amerika saját forrásaiból fe­dezhesse energiaszükségletét, méltányos áron és megfelelő környezetvédelmi rendszabályok életbeléptetésével. Egye­lőre azonban — fejtette ki a 25 000 szavas üzenet a későbbiekben — el kell érni „az önkényes és kizsákmá­nyoló” módon felemelt olajárak leszál­lítását, s fel kell függeszteni bizonyos környezetvédelmi tilalmi rendszabályo­kat. Nixon nagy reményeket fűzött a február 11—12-re összehívott olajfo­gyasztó országok értekezletéhez, s azt mondta: „arab barátaival” folytatott közvetlen megbeszélései alapján beje­lentheti, rövidesen összeül az arab olaj­embargó felfüggesztéséről tárgyaló ér­tekezlet. 2. „újabb hatalmas lépést teszünk a világ tartós békéje felé (1974-ben) nemcsak az „inkább tárgyalások, mint konfrontáció” politikájának folytatásá­val a nagyhatalmak vonatkozásában, hanem az­által is, hogy segítünk tar­tós rendezést megvalósítani a Közép- Keleten” ; 3. „megállítjuk az inflációt — a re­cesszió keserű orvosságának alkalma­zása nélkül” — mondotta az elnök. Visszautasította azokat a borúlátó jós­latokat, hogy 1974 a gazdasági fejlő­dés lelassulásának éve lesz, ugyanak­kor lehetségesnek tartja az élelmiszer­árak emelkedését, bár megengedik a búza- és élelmiszerimportot, hogy a növekvő kínálat fékezze a túlzottan gyors ütemű drágulást. A további pontok a közegészségügy javítására, a helyi önkormányzatok tevékenységére, a szállítás fejleszté­sére, az oktatási rendszer reformjára,­­a magánéletnek a külső beavatkozás­tól való védelmére, illetve a szociális segélyek és szolgáltatások reformjára vonatkoztak. Az utolsó pont kijelenti: „a világ más nemzeteivel szemben” olyan gaz­dasági kereteket kell teremteni, ame­lyek közt az amerikaiak teljesebben részesedhetnek a terjeszkedő világke­reskedelemből és felvirágzásból, s sza­badabban hozzájuthatnak mind az ér­tékesítési piacokhoz, mind a nyers­anyagforrásokhoz ... Az üzenet a július 1-én kezdődő 1975-ös pénzügyi évre vonatkozó­ költ­ségvetésről szólva bejelentette a had­ügyi kiadások lényeges emelését. (Ille­tékes kormányforrások szerint az el­múlt évi 79 milliárd helyett 88 mil­liárd dollár előirányzását kérik honvé­delmi kiadásokra.) Ugyanakkor a be­vezető lelkes szavainak némileg ellent­mondóan az elnök „az 1974. évi gaz­dasági fejlődés bizonyos előre látható lelassulásáról” beszélt, s bejelentette, hogy a költségvetési deficit 9,4 milliárd dollárra rúg majd. Annak ellenére, hogy az elnöki üze­net hagyományosan a belpolitikai té­mákat állította előtérbe, a beszéd vi­szonylag rövid külpolitikai része meg­mutatta, hogy Nixon továbbra is kül­politikai sikereire és feladataira apel­lál elsősorban, amikor kinyilvánítja, hogy nem szándékozik lemondani, s hogy „egy év elég volt Watergate-ból”. Legkülönbözőbb ellenfeleinek és szö­vetségeseinek is eleget kívánt tenni, amikor egyrészt azzal a jelszóval: „nem engedhetjük meg, hogy az Egye­sült Államok a második legerősebb hatalom legyen a Földön” — számot­tevően emelte a Pentagon katonai ki­adásaira szánt összeget, s ugyanakkor az enyhülés politikájának folytatásáért szállt síkra” a Szovjetunió és Kína vonatkozásában”. Leszögezte, hogy a „legnagyobb kedvezmény” megtaga­dása a Szovjetuniótól, s hitelek nyúj­tásának feltételekhez kötése, csak „még nehezebbé tenné az együttmű­ködést az Egyesült Államok és más kormányok közt, amely pedig szüksé­ges ahhoz, hogy közösen munkálkod­junk a béke ügyén a Közép-Keleten és az egész világon”. Hangoztatta az üzenet, hogy javítani kell az együttműködést Nyugat-Euró­­pával és Japánnal, tovább kell folytatni a SALT-tárgyalásokat és az európai biztonsági értekezlet előkészítését. Foly­tatni kell a nemzetközi pénzügyi rend­szer átszervezését, a Nemzetközi Pénz­ügyi Alap (IMF) vezetésével. Az elnöki üzenetet a kongresszus köztársasági párti padsoraiban lelkes tapssal, a demokraták részéről hűvös tartózkodással fogadták. Egyik szenátor kijelentette, hogy „ez az üzenet inkább az elnök, mint az Unió állapotáról szólt”, de a mértékadó üzleti körök el­ső reakciója kedvező volt, s az ameri­kai részvények árfolyama az európai tőzsdéken is emelkedett az elnöki üze­net elhangzása után. (Reuter, AP—DJ) Meredeken esett a dollár Nyugat-Európában Az amerikai valuta árfolyama csü­törtökön zuhanásszerűen esett a nyu­gat-európai valutatőzsdéken. Jelentések szerint jelentékeny bankházak és vál­lalatok kezdtek nagyobb mérvű dollár­­eladásba a nemzetközi devizarendelke­zések enyhítése után. A dollár szembetűnően visszaesett a francia frankhoz képest, jegyzése időn­ként 5 frank alá esett. Ebben az is közrejátszott, hogy Párizsban Giscard d’Estaing pénzügyminiszter nyilvános­ságra hozta: a pénzügyi hatóságok már a közeljövőben 1,5 milliárd dollár ösz­­szegű kölcsönt vesznek fel az europia­­con. A befolyó összeg részben a jegy­bank hivatalos tartalékait erősíti meg, egy részét pedig a francia nagyválla­latok rendelkezésére bocsátják külföldi beruházásaik finanszírozására. Belgium volt az egyetlen tőkésor­szág, amelyik a „sorból kilógva” újabb tőkekorlátozási tilalmakat léptetett élet­be. Ezeket még kiegészítette azzal, hogy a hivatalos kamatlábat 1 százalékkal 8,75 százalékra emelte. A francia frank árfolyamának felszabadítása óta a bel­ga frank volt a még közösen lebegő nyugat-európai valutablokk leggyen­gébb tagja — mutatnak rá a szakértők. A kamatemelés bejelentése után ez a valuta is megerősödött a dollárhoz ké­pest. (Reuter)

Next