Világgazdaság, 1974. március (6. évfolyam, 42/1292-63/1313. szám)

1974-03-01 / 42. (1292.) szám

MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG drFTI.Az 1973. évi tervteljesítés az albán népgazdaságban Albánia iparfejlesztési tervét 1973- ban 100,5 százalékban teljesítette, a termelés 9,4 százalékkal emelkedett 1972-höz képest. A szocialista iparosí­tás gyors ütemű előrehaladása jelentős mértékben hozzájárul a népgazdaság más ágainak fejlődéséhez is. A múlt évben, 1972-höz képest 10 százalékkal több nyersolajat, 21 száza­lékkal több krómércet, 5 százalékkal több rezet, 24 százalékkal több elekt­romos­ áramot, 4 százalékkal több mű­trágyát, 31 százalékkal több cementet, 15 százalékkal több­­bútort állítottak elő. Az olajtermelés 1973-ban akkora mennyiséggel múlta felül az 1972-es szintet, mint amennyit 1955-ben össze­sen kitermeltek. A növekmény króm­ércből 8 százalékkal haladta meg az 1954-es termelést, elektromos áram­ból­ 20 százalékkal az első ötéves terv­időszak során előállított teljes mennyi­séget, gépekből és felszerelésekből pe­dig az 1966—72-es, hétéves időszak együttes eredményével egyenlő. A mezőgazdaság is­ gyorsan fejlődött, és 7 százalékkal nőtt 1972-höz képest. Az építési és szerelési munkálatok teljesítménye ugyanezen időszak alatt 19 százalékkal emelkedett, s a termelési többlet egyenlő az 1956. év eredményei­vel. A múlt év során végzett építési munkálatok mennyisége pedig a má­sodik ötéves tervben végzettek volu­menének 77 százalékát teszi ki. A lakosság fogyasztási alapja 10 szá­zalékkal nőtt, meghaladva a népesség­­szaporulatot. Kedvező a helyzet a külkereskede­lem terén is. Az export 1973-ban 15 százalékkal nőtt az előző évhez képest, és a hagyományos ipari-mezőgazdasági cikkeken, illetve érceken kívül számos új ipari készterméket i­s értékesítettek. Az ipari termelés 1974-ben az előirány­zat szerint 8 százalékkal, a mezőgazda­­sági 27 százalékkal, az összeszerelési és gyártási munkála­tok volumene 9 szá­zalékkal, az áruszállítás 11 százalék­kal,­­az utasszállítás 8 százalékkal, az export 11 százalékkal fog növekedni 1973-hoz képest. A­ kőolajtermelés 15 százalékkal, 2 400 000 tonnára emelke­dik, a vas-ndkrcélérctermelés 5 száza­lékkal 400 000 tonnára, a ferómércter­­melés 13 százalékkal 710 000 tonnára, a réztermelés 4 százalékkal 7000 ton­nára. Az elektromosáram-termelés 18 százalékkal 1 milliárd 832 millió kilo­wattórára, az előállított gépek és fel­­szerelésük értéke 8 százalékkal 288 millió lekre, az alkatrészeké 20 száza­lékkal 280 millió lekre növekszik. Az idén 200 fontos objektum felépí­tését folytatják majd gyors ütemben, többek között az elbaszani fémkohá­szati kombinátét, a fierzai vízi erőműét. A külkereskedelemben erőfeszítése­ket tesznek az export növelésére és az import csökkentésére. (1974. évi 1. sz.) The Economist Nyugat-Európa sokat aggódik mos­tanában, nehogy az „engedékeny ger­mán”, Willy Brandt helyébe Helmut Schmidt pénzügyminiszter személyében egy „keményfejű germán” lépjen. A folyóirat szerint­­az aggodalom helytelen, mert lehet, hogy Schmidt újjá alkothatja Nyugat-Európát. A de­­­­cember elejétől eltelt tíz hét alatt a nyugatnémet pénzügyminiszter — fölbátorodva a nyugatnémet gazdaság jelenlegi súlyán, az Európai Gazdasági Közösségben egymásután „ragadja nyakon ellenfeleit és partnereit”. Ma­gányos harcát három körülmény ki­aknázása segítette elő. Mint pénzügy­miniszternek a nyugatnémet alkotmány biztosította központi helyzete a bonni kormányban; a felette álló „gyenge” szövetségi kancellár, akinek még hely­re kell állítania halványuló tekintélyét, s egy olyan koalíciós partner és kül­ügyminiszter Scheel személyében, aki­­ a Nyugat-Európa történetében olyan döntő kéthónapos időszakot betegen, a kórházban kezdte s azzal fejezi be, hogy az NSZK elnökének a tisztelet­beli állására pályázik. Ilyen lavírozási lehetőségek mellett a nyugatnémet kormányban Schmidt megtagadta a szerencsét. Hozzávetőle­ges fontossági sorrendben a következő dolgokat hajtotta végre: 1. Nyugat- Németországot és valamennyi közös piaci partnerét — az egyetlen Francia­­ország kivételével — csatasorba állí­totta az Egyesült Államok mögött, hogy így „atlanti szellemben” közelít­hessék meg az olajdrágulás nyomán keletkezett problémákat. 2. Elsőként követelte — ismét az amerikaiakkal karöltve — a közép-keleti olaj árának visszaszorítását, s kérdésessé tette, va­jon hasznos-e az olajtermelő államok­nak „kagylópénzt” kínálni cserébe ola­jukért. 3. Közben — szinte első ízben az EGK történetében — minden ker­telés nélkül megmondta a franciáknak: Nyugat-Európa többi része nem haj­landó ostobaságokat elkövetni csak azért, hogy szolidáris maradjon egy olyan partnerrel, aki az ostobaságra azt mondja, hogy azok bölcs dolgok. 4. Ugyanakkor Schmidt nagy megértést (és csodálatot) tanúsít a francia pénz­ügyminiszter, Giscard d’Estaing iránt, ezzel is demonstrálva: vannak még konzervatív francia miniszterek — koz- Die Wirtschaft A belső piac szűk felvevőképessége miatt az export egyre nagyobb jelentő­séget nyer, mennyisége a második­­vi­lágháború óta megnégyszereződött. Nagy-Britannia elvesztette korábbi szinte egyeduralkodó szerepét, ma az ausztrál importnak mindössze egyötö­de, az exportnak pedig egytizede bo­nyolódik le ebben a relációban. Az ötödik földrész fő piacai ma vi­tathatatlanul az ázsiai—földközi-tengeri övezet országaiban találhatók. Ezek ve­szik fel az ausztrál export 54 százalé­kát, s szállítják bevitelének közel egy­­harmadát. Közülük a vezető helyet Ja­pán foglalja el, ez az ország az ausztrál kivitel teljes egynegyedét vásárolja meg. Angliát mint egykor első szállítót, viszont az USA szorította ki. Ma a tel­jes ausztrál bevitel közel egynegyede jut rá, több mint 1 milliárd ausztrál dolláros értékben. Kivitelben az USA második helyen áll. Anglia Közös Piachoz történt csatla­kozása okozta, hogy az EGK protekcio­nista agrárpolitikája következtében to­vább romlanak a hagyományos auszt- Nyugatnémet előnyomulás A Közös Piacon belül tűk jópár megbízható gaulleista is­­, akiknek az együttműködésére még biz­tosan számíthat egy kihívóan „ modern, „szocialista germán”. Ámde a nyugat­német pénzügyminiszter azt is értésére adta francia kollégájának és Nyugat- Európa többi részének: az arany föl­­értékelésével még várni kell mindad­dig, amíg mindenki szemügyre nem vette: nem lehetne-e előbb egy széle­sebb, az amerikaiak számára is el­fogadható megoldást találni az olaj­számla kiegyenlítésére. 5. Schmidtnek sikerült végre megértetnie az NSZK vezette „miniblokkot”, miért kell Nyu­­gat-Európának erőfeszítéseket tennie valutái közös lebegtetésére. 6. Nyugat- Németországnak s egy-két bátrabb brüsszeli vezetőnek lehetővé tette, hogy kiharcolják: az EGK-ban a döntéseket a jövőben fokozatosan többségi szava­zással hozzák. 7. Nyíltan azzal fenye­getőzött: olvasztótégelybe kell dobni a közös agrárpolitikát, ha másképp nem lehet a nyugat-európai egyénnek vala­milyen értelmet adni. 8. Végül szét­zúzta Angliának, Franciaországnak és a brüsszeli bizottságnak azokat a dé­delgetett terveit, amelyeket egy szé­lesre tárt regionális fejlesztési alap felállítására szőttek. Az „Európa-gondolat” hívei évekig vártak arra, hogy Nyugat-Németország leküzd­je a Hitler miatt érzett bűn­tudatát és az EGK civil fórumán je­leskedjen. Évekig vártak a Francia­­ország elé helyezhető reális alternatí­vák fölmerülésére. Évekig vártak arra, hogy Nyugat-Európa magabiztosan el­fogadja az amerikai segítséget és nem kapkod idegesen minden atlanti mor­zsához. Évekig vártak Európa mone­táris rendszerének kialakulására, s arra, hogy egyszer Brüsszelnek is meg­jön a valóságérzéke és nem az ár ellen, hanem az árral fog úszni. Most ezek a dolgok —­ a Schmidt kezére játszó események folytán — sorra megvalósulnak. Ráadásul a kö­zös agrárpolitika időközben — Schmidt segítsége nélkül — a fogyasztók szol­gálatába szegődött, és az arabok el­képesztő kihívása is leleplezte Nyugat- Európának azt az önámító szokását, hogy csak ígéreteket tesz az össze­fogásra, de képtelen betartani azokat. (1974. február 23.) Módosulóban Ausztrália külkereskedelme vár kiviteli javak nyugat-európai esé­lyei. Ennek egyenes következménye, hogy az ötödik kontinens érdeklődése mindinkább a KGST­ tagállamai felé fordul. Az ottani piacok ugyanis a ta­gok gyors gazdasági fejlődése eredmé­nyeként egyre felvevőképesebbek. Ausztrália azonban nagy fontosságot tulajdonít a hozzá földrajzilag közelálló országoknak, így például Indonéziá­nak is.­­ Nem egyszerűen azt jelenti ez, hogy Ausztrália elvesztett nyugat-európai piacai helyett keres új felvevőpiacokat. A délkelet-ázsiai országok erősödő gaz­dasági helyzete, az emelkedő nyers­­anyagárak következményeként javuló fizetőképeségük is vonzza a nagy szi­getország gazdasági köreit. Ezen túlme­nően azonban Ausztrália titokban arra aspirál, hogy olyasfajta „műhellyé” váljék, mint amilyen jelenleg Japán, így lehetővé válnék, hogy a most do­mináló nyersanyagfeldolgozó-ipar he­lyébe fokozatosan a jövedelmezőbb ter­melőeszköz- és tömegcikkgyártó ágaza­tok lépjenek. (1974. évi 4. szám.) a világsajtóból , hazai olaj- és földgázellátásról Magyarország energiahordozókból nem önellátó. Szükségletünk mintegy 40—50 százalékát elégítjük ki importból. Szocialista országokból származó behozatalunk nagy része kőolaj, és ez teljes egészében a Szovjetunióból szár­mazik, de vásárolunk olajat a Közel-Keletről is. A tőkés világpiaci áremel­kedés következtében a költségvetés jelentős támogatására van szükség a hazai árak biztosítása érdekében. Az olaj- és földgázellátásról tájékozódtunk dr. Vajta Lászlótól, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezérigazgató­helyettesétől. Bevezetőjében elmondta, hogy jelen­leg semmi nem indokolja korlátozó in­tézkedések életbe léptetését. Ez nem je­lenti­­­azt, hogy nem kell az eddiginél jobban takarékoskodni az energiával. Tavaly energiafogyasztásunkban a szén 42, a szénhidrogének 50,1 és az egyéb energiaforrások 7,9 százalékot képvisel­tek. Ezek az arányok az idén várhatóan a következőképpen alakulnak: csökken a szén részesedése 38,4 százalékra, en­nek következtében növekszik a szén­hidrogén-felhasználás 54,3 százalékra, egyéb energiaforrásból pedig összfel­­használásunk 7,3 százalékát fedezzük. Hazánk koránt sem önellátó energia­hordozókból. Jelenleg szükségletünk 40—50 százalékát elégítjük ki import­ból. Behozatalunk 90 százalékát a szo­cialista országokból fedezzük, vala­mennyi partnerünkkel hosszú lejáratú szerződéseink vannak, a szállítmányok változatlan áron és­ maradéktalanul ér­keznek hazánkba. A szocialista orszá­gokból származó behozatalunk java része kőolaj — ez teljes egészében a Szovjetunióból származik. Importunk 10, összenergiaszükségletünk öt száza­lékos arányban függ a világpiaci vál­tozásoktól. A következő években a KGST-orszá­gok összehangolt terve alapján növeljük behozatalunkat. Az idén előreláthatólag a hazánkban fel­dolgozott olajnak kétharmada szárma­zik a Szovjetuni­óból. Ami a földgázt illeti, a hazai terme­lés az elmúlt években gyorsabban nőtt a tervezettnél. Ezt bizonyítja, hogy 1974-ben a termelés már azon a szin­ten lesz, amit az előirányzat szerint csak 1975-ben kellett volna elérnie. Szükségletünket legj­elentőse­bb részben az Algyőr termelt földgáz fedezi, csak kis mennyiségben importálunk gázt Romániából­. A hazai termelés bizton­ságos, az ellátás még csúcsidőben is zavartalan. Az importon kívül fontos szerepet játszik az ellátásban a hazai olajipar — mondta a vezérigazgató-helyettes. — Igaz, termelésünk csak kétmillió tonna, ám ennek jelentősége nagyobb, mint amennyi a számból következnék. Az Algyőn kitermelt olaj ugyanis az átlagosnál jobb minőségű, nagy ben­zin- és gázolaj tartalmú, kevés ,benne a kén. Szó esett már róla, importunk tíz százalékát szerezzük be harmadik or­szágból, főként a Közel-Keletről. Ez elsősorban nyersolaj és gázolaj. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a közel-keleti olaj — ellentétben a szo­cialista országból származóval — érzé­keny a világpiaci ármozgásokra. Be­hozatalunk nem egyenletes — télen több olajra va­n szükségünk, mint nyá­ron. Az idei tél előtt időben történtek intézkedések: nemcsak több olajt hoz­tunk be, hanem meggyorsítottuk az im­portot is. Emellett a hazai feldolgozó­­ipar is túlteljesítette tervét. Így aztán a közel-keleti háború kitörésekor vala­mennyi tárolótartályunk tele volt. Ké­sőbb, amikor a szállítások akadoztak, nálunk nem volt hiány. A tőkés világpiaci árak emelkedése következtében tavaly szükség volt arra, hogy a költségvetésből segítsék a hazai árak fenntartását. Jellemző: egy éve a kőolaj világpiaci ára 25 dollár volt tonnánként. Azóta az árak ötszörösre emelkedtek: jelenleg 120 dollárba kerül egy forma kőolaj. Mindez azt is je­lenti, hogy az idén nagyobb teher há­rul a költségvetésre, mint tavaly. Két okból is: egyrészt nő az importunk, másrészt közrejátszanak az árváltozá­sok. (Bár várható, hogy a következő hónapokban mérséklődnek az árak.) Jelenleg az egyik legnagyobb feladat az energiagazdálkodás racionalizálása. Az energiában sajnos nem érzékelhető az import. A­­gyárban a külföldről vett gépre talán jobban vigyáznak , a ben­zinkutaknál együtt folyik a hazai és az importált nyersanyag. Az országban évente összesen elhasznált 240 terra­­kalória hőmennyiségből pedig egyetlen százaléknyi­ megtakarítás is 240 ezer tonna olaj, pénzben kifejezve 25 millió dollárt jelent. Az országban nincs energiakorlátozás, ez azonban koránt­sem jelenti, hogy nem kell takarékos­kodni. Sajnos, nálunk az utóbbi évek­ben háttérbe szorult­­az energiagazdál­kodás racionalizálása. Ennek persze az is oka, hogy a szerkezetváltozás — az átállás a szénről az­ olajra — önmagá­ban is hatásfok javulással jár. De sok helyen még mindig a „nyitott ablak” szemlélet az uralkodó. Igaz, az idén télen már voltak intéz­kedések. Például: felülvizsgálják az évente kétszáz tonnánál több tüzelő­olajat használó üzemek, gyárak ener­giatermelő berendezéseit. A közleke­déssel foglalkozó vállalatokat takaré­kosságra, az üresjáratok csökkentésére, autóparkjaik maximális kihasználására szólították fel. Emellett a népgazdaság valamennyi ágazatában szakértők soka­sága dolgozik tárcája,­­trösztje, válla­lata energiatakarékossági tervén. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt is felszólította saját tüzeléstechnikai vállalatát, a Brometheust, dolgozzanak ki javaslatokat az energiafelhasználás hatásfokának javítására. Ami az árakat illeti: az illetékes szervek foglalkoznak az áremelés kér­désével is. Igent vagy nemet mondani azonban ma még nem lehet. A szak­értők most folytatnak széles körű vizs­gálatokat, s ezek­­még nem zárultak le. Enélkül pedig csak felelőtlen jóslá­sokba­­bocsátkozhatnánk. Néhány té­nyező azonban már ma is világos. Je­lenleg a költségvetés viseli azokat a nem csekély anyagi terheket, amelye­ket a tőkésországokból származó olaj árának emelkedése okoz. Ennek meg­felelően a szakemberek azt vizsgálják, hogyan lehetne könnyíteni ezeken a terheken, és a szabályozórendszer eset­leges módosításával elérni, hogy az ed­diginél is jobban takarékoskodjunk a gázolajjal, a benzinnel, ezzel is csök­kentve a drága tőkés piaci behozatalt. Az ötödik ötéves terv előkészítő anyagai szerint — mondta végül dr. Vajta László vezérigazgató-helyet­­tes — a következő tervidőszakban to­vább nő az energiastruktúrában a szén­hidrogének szerepe — bár jelentős ener­giaforrás marad a szén is. 1975-től megkezdődik a szovjet földgázimport, nő a kőolaj és olajipari termékek im­portja, bővül a hazai gáztermelés. Emellett azonban azzal számolunk, hogy egyre több olajat importálunk harmadik országból. Az előzetes szá­mítások szerint 1980-ra a tőkés be­hozatal teljes szükségletünk mintegy 20 százalékát fedezi. Számolnunk kell tehát azzal, hogy a növekvő energia­­költségek megjelennek az árakban is. Energiapolitikánk lényege azonban vál­tozatlan marad: tovább folyik a szer­kezet korszerűsítése,­­emellett terv­szerűen takarékoskodva az energiával, de korlátozás nélkül elégítjük ki a fo­gyasztók igényeit. K. Ny. J. A MTESZ felmérése a szellemi termékekről A MTESZ Szervezési és Vezetési Tu­dományos Társaság a következő idő­szakban fel akarj­a mérni, milyen kö­rülmények gátolják a szellemi termé­kek forgalmának intenzívebb kibonta­kozását. Ezért a témában érdekelt vál­lalatokhoz kérdőíveket küldtek ki, s a beérkező válaszok alapján dolgoz­zák ki munk­atervüket. Céljük a többi között a jobb információcsere biztosí­tása, s ehhez többek között szakmai előadások, tanfolyamok megrendezé­sére vállalkoznak. Tervezik szakköny­vek megjelentetését is. A társaságot erre a lépésre az a fel­ismerés késztette, hogy világszerte egyre jelentősebb helyet foglal el a külkereskedelmi mérlegben a licencek adás-vételéhez kötődő forgalom. Je­lenleg a listavezető ezen a téren az USA, Japán, az NSZK és a skandináv államok. Kisebb jelentőségű, de nem lebecsülendő a tervezés és szaktanács­adás kategóriájába tartozó kereske­delmi forgalom. Ennek legfőbb elő­nye, hogy nyersanyagmentes exportra nyújt lehetőséget, és értékcsökkenés nélkül egyszerre több vevőnek adható el. Magyarországon mintegy tíz éve in­dult fejlődésnek a szellemi termékek forgalmazása. Több vállalat is foglal­kozik exportjával. A tanulmányok, know-how-ok és a szervezés mellett jó üzleti lehetőséget kínál a számítás­technikai programok értékesítése is. Hogy milyen kifizetődő a szellemi export, bizonyítják azok a statisztikai adatok, amelyek szerint az úgyneve­zett korpuszkuláris áruknál a deviza­­kitermelés általában 50 forint fölött van, ugyanakkor a szellemi termékek értékesítése 20 forint/dollár mutatót produkál. Érdekes a másik adat is: a Magyar Híradástechnikai Egyesülés Szervezési és Számítástechnikai Köz­pontjának múlt évi software-export­­forgalma elérte az 50 ezer dollárt, s az egy dollárra eső forint-ráfordítás mindössze 15,90 volt. H. M. ■■IIIIM '*■ Budapesten csütörtökön együttműkö­dési megállapodást írtak alá, amelynek alapján, az eddiginél is szorosabbra fű­zik a magyar és szovjet mezőgazdasági gépjavítók, alkatrészgyártók kapcsola­tát. A két ország vállalatai közösen fejlesztenek ki technológiai berendezé­seket erőgépek javítására. Az állat­tenyésztő telepek szerviz és karbantar­tási munkálatainak ellátására pedig szerelőkocsi-egységet alakítanak ki. Tízezer elektromos kályhát szállít az első félévben Csehszlovákiába a pápai ELEKTHERMAX gyár. A gyulai Fa- és Fémbútor Ipari Szövetkezet ebben az évben a magyar tervek és magyar kivitelezésben épülő pozsonyi ezerszemélyes szálloda belső berendezéséhez különféle színes mű­anyag, fa- és fémvázas bútorokat szál­lít.­­ Két bolgár szőlőkombájnt vásárolt a kiskőrösi állami gazdaság. A PANNÓNIA szerződést kötött li­banoni cégekkel. Ezek szerint az idén 1300 tonna acélcsövet, 100 tonna fittin­get és 300 tonna hegesztő elektródát szállít Libanonba. 1974. MÁRCIUS 1.3 Kétmilliárd devizaforintos forgalom 1973-ban a KOMPLEX 2 milliárd devizaforintos forgalmat ért el, ez 1972-höz képest 50 százalékos emelke­dés. Az összforgalmaknak döntő része az export, importjuk részesedése mind­össze 15 százalék. Kivitelüket a tőkés­országokba a múlt évben az előző év­hez képest 7 százalékkal növelték. A múlt esztendőt kedvező eredmé­nyekkel zártuk — mondotta Homér Árpád gazdasági igazgató. A forgalom növelésében döntő volt több új termék értékesítése. Így például­ szocialista és tőkés országok­ba szállítottunk alu­­paneles komplett hűtőházakat,­­értéke­sítettük az Agárdi Állami Gazdaság új típusú sertés- és marhafarrá­sai­t is. A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár által gyártott egyszintes ket­reces tolatóberendezés kivitele is je­lentősen nőtt. Új cikként szerepel a folyékonycukor-,gyártó berendezés, amely a Láng Gépgyár terméke. A traktorexport megszűnése nem jelen­tett forgalomcsök­kentést mezőgazda­­sági gépexportunkban, mivel ezt el­lensúlyoztuk egyéb gépek eladásával. A szocialista országok mellett a válla­lat fő piacai Irak, Irán, Algéria, Ma­rokkó, Nigéria, Pakisztán, Banglades, Kuba, Peru,­­a fejlett tőkésországok között pedig az NSZK, Anglia, Fran­ciaország és Svédország. A következő évek forgalmát már most magánjogi szerződésekkel igyek­szik a vállalat biztosítani. Az idén mintegy 15—20 százalékos növekedést terveznek, s ezen bel­ül a tőkés for­galom 70 százalékkal emelkedik. Gon­dot okoz a vállalatnál, hogy a szerző­dés megkötésétől a szállítás befejezé­séig több év telik el. A felmerülő koc­kázatok ellen a KOMPLEX az Ál­lami Biztosítóval kötött szerződésekkel védekezik és védi ipari partnereit. Újabban már nagy értékű ajánlataikra is kötnek árfolyambiztosítást. 1974-től­­ pedig minden dollárelszámolású üzle­tüket keretbiztosítással fedezik. A vál­lalat megítélése szerint a jövőben még jobban­­érdekeltté kellene tenni az ipari üzemeket a tőkés eladások terü­letén. Export és bérmunka A Star KTSZ évenként átlag 10—14 százalékkal növeli a külföldön értéke­sített termékek arányát. A múlt esz­tendőben a HUNGAROCOOP útján ex­portjuk 80 százaléka a Szovjetunióba, 20 százaléka pedig, a különböző tőkés­­országokba jutott. A Szovjetunióba 27 millió forint értékű fürdőruhát, a tő­kés cégeknek pedig 8 millió forint értékű fürdőruhát szállítottak. Mivel a szövetkezet pillanatnyilag nem tudja kapacitását növelni — bár a kereslet egyre növekszik az általuk készített fürdőruhák iránt — az export 1974- ben is változatlan marad. A saját anyagos kivitel mellett az NSZK-beli Triumph cég részére évente 130 ezer darab férfi és női fürdőruhát is készítenek bérmunkában 2 millió forint értékben. Ez a bérmunka egy ötéves szerződés keretében folyik, az idén érkeztek el a negyedik évhez. A szövetkezetnek a kapacitáshiányon kívül gondot okoz az alapanyagok drá­gulása, sok esetben hiánya is és a szükséges kellékek ellátásában időn­ként jelentkező kisebb zavarok. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp. V., Dorottya u. 6. IV. em. Postacím: 1397 Budapest, Pf. 534. Telefon: 183-860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc Igazgató Kiadóhivatal, Bp. 1085 B­la­ha Lujza tér 1—3. Postacím: 1959 Budapest Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 74-3102/3-02 Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25008

Next