Világgazdaság, 1974. április (6. évfolyam, 64/1314-81/1331. szám)

1974-04-02 / 64. (1314.) szám

Rekordot döntött a kelet—nyugati kereskedelem Idén mérséklődéssel számol az EGB Európa kelet—nyugati kereskedelme tavaly csúcseredményt állított fel, de az idén a növekedés mérséklődése várható — állapítja meg az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának tegnap közzétett jelentése. A genfi köz­pontú szervezet évi beszámolója a tőkésországoknak lassuló gazdasági növe­kedést, hosszan tartó inflációt és növekvő munkanélküliséget jósol. Nem zárja ki a gazdasági visszaesés lehetőségét sem a fejlett ipari országokban , aminek fő áldozatai szerinte a fejlődő országok lennének. A gazdasági expanzió lassulása és a kínálat növekedése valószínűleg a nyersanyagárak esését hozza magával, különösen akkor, ha valóban recesszió következik be. Az EGB szakértői szerint azonban a hús, az alumínium és a cellulóz ár­szintjének esése nem várható. A múlt évben az európai szocialista országok 42 százalékkal növelték bevi­telüket Nyugat-Európából, az európai tőkésországok pedig 36 százalékkal töb­bet importáltak Kelet-Európából, mint az előző évben — mondja az EGB Genfben közzétett évi jelentése. Ez a minden rekordot megdöntő növekedési ütem az EGB szakértői szerint részben a nyugat-európai áremelkedésből adó­dott, különösen az élelmiszerek és egyes gépipari ágazatok terén, mert ez erősí­tette a versenyképes áron kínált kelet­európai termékek iránti keresletet. Az ipari kooperációk felélénkülése is hoz­zájárult a kelet-nyugati kereskedelem növekedéséhez. Az idén az EGB szakértői lanyhulás­sal számolnak, mert egyrészt az európai szocialista országok korlátozni igye­keznek importjukat a tőkés államokból, tekintélyes külkereskedelmi deficitjük miatt, másrészt a tőkésországok keres­lete is csökken, tekintettel a lassuló gazdasági növekedésre. A kelet-európai szocialista országok gazdasági tervei alapján az EGB jelentésének kidolgozói megállapítják, hogy Románia kivételé­vel valamennyien a kelet-nyugati ke­reskedelem növekedésének lassulásával számolnak, különösen a Szovjetunió, az NDK és Magyarország. Ami az európai tőkésországok idei ki­látásait illeti, a jelentés rendkívül bo­rúsan nyilatkozik: a gazdasági növeke­dés lassulását, az infláció folytatódását és a munkanélküliség növekedését jó­solja az olajválság következményeként, sőt nem zárja ki az általános recesszió lehetőségét sem a fejlett ipari orszá­gokban. Ennek a fő kárvallottjai persze a fejlődő országok lennének. A nyugat­európai országokban várható inflációra vonatkozó becsléseket a korábbi 6—9 százalékról az olajválságot követően 8—13 százalékra emelték. A termelés várható százalékos növekedését egyes európai tőkésországokban a jelentés a következőkben adja meg, összehason­lítva az olajválság előtti becsléssel: Ausztria 3—4 (4,5); NSZK 0—2 (3); Olaszország 4—5 (7); Norvégia 4 (5,5); Svédország 4 (5,5); Svájc 2 (3,5); Ang­lia mínusz 1 (3,5). Az ipari termelés világszerte várha­tó lanyhulása az ipari nyersanyagok árának hanyatlását is előidézheti — foly­tatódik a jelentés — így például a fém­árak hirtelen esése következhet be. Az olajárak emelkedése miatt azonban a szintetikus anyagok drágulásával és számos nyersanyagtermelő ország költ­ségeinek emelkedésével kell számolni, ami az áresés ellen hathat. Néhány olyan nyersanyag, amelynek előállítá­sához sok energia kell, például az alu­mínium vagy a cellulóz, feltehetőleg tovább drágul. A nyersanyagtermelő országok egy része esetleg szervezetten próbál ellenállni az áresésnek, de az EGB szakértői kevés lehetőséget látnak arra, hogy az olajtermelők sikere más ágazatban megismétlődjék. Az élelmiszerárak a múlt évi példát­lan emelkedés után az idén bizonnyal visszaesnek, bár a gabonakészletek pil­lanatnyilag igen alacsony szinten van­nak. Csak a húsárakban várható továb­bi szilárdulás, a kereslet szűkössége miatt. Ha általános recesszió lesz, a nyers­­anyagárak kétségtelenül drámaian visz­­szaeshetnek. A lassú növekedés eseté­ben azonban, ami valószínűbb, a keres­let ingadozásainak aligha lesz jelentős hatásuk a nyersanyagárak alakulására — fejezik be jelentésüket az EGB szak­értői. (AP—DJ, Reuter) Szovjet—iraki olajvezeték-megállapodás A Szovjetunió és Irak szombaton egyezményt kötött egy új olajvezeték építéséről. A 11 millió dináros költség­gel épülő 585 kilométeres vezeték Baszrát és Bagdadot köti össze. Az új létesítmény 1976-ban készül el, évi olajátbocsátási kapacitása 1 millió tonna lesz. (DPA) importál, azaz szükségletének kéthar­madát fedezi e forrásból. Finn kereskedelmi körökben úgy tud­ják, hogy a szovjet kőolaj ára lépést tartott a legutóbbi világpiaci ármozgá­sokkal, vagyis — mondják — Finnor­szágnak­­az eddiginél jóval többet kell exportálnia ahhoz, hogy kifizethesse kőolajimportját. (Reuter) Szovjet—finn kereskedelmi megállapodás Helsinkiben szovjet—finn kereske­delmi megállapodást írtak alá, amely­nek a hírügynökségi jelentések szerint két fő jellemzője van. Az egyik, hogy Finnország jelentősen növeli fogyasztá­si cikkei kivitelét a Szovjetunióba, a másik pedig az, hogy rögzíti a szovjet kőolaj beszerzési árát. A kereskedelmi megállapodás értel­mében Finnország 1978-ig egyensúlyba hozza a Szovjetunióval folytatott ke­reskedelmének mérlegét. A finn keres­kedelmi minisztérium szóvivője el­mondta, hogy az egyezmény 177—192 millió rubel értékű, arról nem nyilat­kozott, hogy Finnország milyen áron kapja a kőolajat az idei év első hat hó­napjában a Szovjetuniótól. Ez — mint mondta — üzleti titok. Finnország az idén 6,5 millió tonna szovjet kőolajat Palme Varsóban Palme svéd kormányfő tegnap négy­napos hivatalos látogatásra Varsóba ér­kezett. Megbeszéléseinek eredménye­ként — írja a Reuter tudósítója — a kooperáció továbbfejlesztése várható a két balti állam között. Értesülések szerint számos olyan szer­ződés vár aláírásra, amely tükrözi Svédországnak azt az óhaját, hogy na­gyobb részt hódítson meg a kelet-euró­pai piacokból és Lengyelországnak azt a törekvését, hogy egyensúlyba hozza kereskedelmi mérlegét Svédországgal. Lengyelország a legfontosabb kereske­delmi partnere Svédországnak. Valószí­nű,­ hogy a tárgyalások eredményeként Svédország megkétszerezi a lengyel szén importját, és az is lehetséges, hogy lét­rejön a megállapodás a Svédország déli részében építendő erőműről, amelyhez lengyel szenet használnának fel. Előre­haladott stádiumban van az a terv, amely szerint tenger alatt elektromos kábelt fektetnek le a két ország között. Aláírásra érett az a szerződés is, ami előirányozza, hogy Lengyelország alkat­részeket készítsen Volvo-tehergépko­­csikhoz. ANGLIA KÖVETELI A CSATLAKOZÁS FELÜLVIZSGÁLÁSÁT Az EGK első olyan miniszteri érte­kezletén, amelyen részt vett Callaghan, az új brit kormány külügyminisztere is, Scheel, a tanács elnöke megnyitó­jában kifejtette: az EGK munkáját nem béníthatja meg a brit kívánságok napirendre tűzése. A nyugatnémet külügyminiszter ki­jelentette, London óhajaitól függetle­nül továbbra is érvényben vannak a hágai, párizsi és koppenhágai csúcsér­tekezlet határozatai. Folytatni kell az előrehaladást a pénzügyi unió irányá­ban — hangoztatta —, majd megálla­pította: készek meghallgatni az ango­lok egyes konkrét kívánságait, vona­kodnak azonban attól, hogy „filozófiai vita” kezdődjék a Közös Piac céljairól. Callaghan nyilatkozatában közölte: Anglia célja a csatlakozási feltételek újratárgyalása, oly módon, hogy vala­mennyi társország „egyenlően részesül­jön az előnyökből”. Beszédében, amely nagy vonalakban pártja választási nyi­latkozatát követte, a brit külügymi­niszter bejelentette: Kormányom rész­letekre menően felülvizsgálja a csatla­kozás hatásait, és folyamatosan előter­jeszti azokat a javaslatokat, amelyek az egyes kérdések újratárgyalására vo­natkoznak. Abban a meggyőződésben ülünk a tárgyalóasztalhoz, hogy megegyezésre jutunk, de ha kudarcot vallunk, „tá­jékoztatjuk a brit népet az okokról, amelyek miatt a feltételeket elfogad­hatatlannak tartjuk, és kikérjük véle­ményüket arról, hogy az Egyesült Ki­rályság kiváljon-e a közösségből.” A brit miniszter bírálata elsősorban a közös mezőgazdasági politikára össz­pontosult, amely — úgymond — egye­seket privilégiumhoz juttat, másokra aránytalan terheket ró. Emellett Cal­laghan nem kielégítőnek minősítette az EGK stratégiájának számos vonását, a nemzetközösségi országokhoz, és álta­lában a fejlődő országokhoz fűződő kapcsolatokat. Egyszersmind hangot adott a londoni aggodalmaknak, ame­lyek az EGK és az Egyesült Államok közötti feszültség miatt támadtak. Szóvá tette Callaghan az EGK költ­ségvetését is. London, mondotta, ebben csak olyan terheket kíván vállalni, amelyek arányosak a közös piaci GNP- ben való részesedésével. Azt a tervet, hogy a gazdasági és pénzügyi uniót 1980-ra megvalósítják, „veszélyesen becsvágyónak” nevezte. Idevágó fenn­tartásai azonban enyhébbek lehetnek, ha megegyezhetünk abban, hogy nem történik kísérlet az üzem erőltetésére, annak kötelezővé tételére, hogy a társ­országok elfogadjanak olyan rögzített paritásokat, amelyekre gazdaságuk még nem érett, illetve amelyek nagy mérvű munkanélküliséget idéznek elő. Nem teljesen világos — fűzte hozzá — mit is jelent az európai unió, de úgy tűnik, hogy olyan változásokat igényel, ame­lyek merőben irreálisak, és nem kívá­natosak népeink számára, legalábbis az angol nép számára egész biztosan nem azok. A nyilatkozat elhangzása után a he­lyéről felpattanó francia külügyminisz­ter kijelentette: „Franciaország meg­adta a megfelelő árat az angol belé­pésért. Nem tartjuk szükségesnek, hogy még nagyobb árat fizessünk azért, hogy benn maradjanak a közösségben.” Jo­­bert éles nyilatkozatában kijelentette: elfogadhatatlannak tartja a brit csatla­kozás feltételeinek újratárgyalását, és kizárta annak a lehetőségét, hogy mó­dosítsák a Közös Piac alapjait képező szerződéseket. Franciaország nem járul hozzá ahhoz, hogy Anglia továbbra is közreműködjék az EGK tevékenységé­ben, ugyanakkor fenntartsa a jogot arra, hogy az újratárgyalások kimene­telétől tegye függővé a részvételét a további integrációban. „Kötelességem leszögezni, hogy a problémák efféle megragadása fölöttébb veszélyes, és sietve hozzáteszem, teljes mértékben elfogadhatatlan.” (Reuter, DPA) NAPRÓL NAPRA ANGLIA MÉRLEGELNI KÍVÁNJA, hogy továbbra is tagja marad­jon-e a Közös Piacnak — jelentette be Callaghan Luxemburgban. Az új brit külügyminiszter a tagországokra nehezedő terhek újraelosztá­sának követelésén túlmenően, vitatta a politikai unióra irányuló cél helyességét is és rosszulását fejezte ki az EGK és az USA közötti fe­szültség miatt. Jobert a brit állásfoglalást teljes mértékben elfogad­hatatlannak minősítette. CSAK RÉSZLETKÉRDÉSEKET KELL TISZTÁZNIA TOKIÓBAN Ar­­himov szovjet külkereskedelmi miniszterhelyettesnek. Ezért Moszkvá­ban az a vélemény, hogy sikerül megállapodni a szibériai nyersanyag­lelőhelyek közös kiaknázásának pénzügyi feltételeiben. Hozzájárulhat a sikerhez, hogy a tárgyalásokat ma már konkrét témákban folytatják. A lendületet kapott gazdasági együttműködéstől a szovjet fővárosban a politikai kapcsolatok javulását is remélik. A VILÁGPIACI ÁRTENDENCIÁTÓL LEGJOBBAN SZENVEDŐ FEJ­LŐDŐ ORSZÁGOK megsegélyezése két regionális fórum és az OPEC napirendjén szerepel. A chilei fővárosban tegnap kezdett ülésszakán az Amerika-közi Fejlesztési Bank az olajat nem termelő latin-amerikai országok segélyezéséről tanácskozik. Colombóban az ECAFE értekezle­tén Irán képviselője körvonalazta a sah segélyprogramját és végül Bécsben az OPEC szakértői bizottságának konzultációján külön fej­lesztési alap felállításáról folyt a vita. ♦ ♦ Új szakasz előtt a magyar—argentin gazdasági együttműködés Latin-Amerika hosszabb idő óta ígéretes piaca külkereskedelmünknek. A kapcsolatok fejlesztésének tényezői mindig kedvezőek voltak. A ténylege­sen elért forgalom azonban kisebb volt a vártnál. Ennek alapvető oka a gyakori kormányváltozásokkal, katonai puccsokkal együttjáró bizonytalan külpolitikai légkör és több latin-amerikai ország kormánya részéről a szo­cialista tábor iránt megnyilvánuló tartózkodó, vagy ellenséges magatartás volt. A nemzetközi légkör enyhülése, de a gazdasági szükségesség, eseten­ként a belső politikai változások elősegítették, hogy több latin-amerikai or­szággal erősödjenek gazdasági kapcsolataink. Ebben az új légkörben bekö­vetkezett a gazdaságilag már régóta indokolt fordulópont. 1973-ban össz­forgalmunk 53 százalékkal, exportunk 93, importunk 29 százalékkal nőtt Latin-Amerika országaival. Új szakasz nyitását a magyar—argen­tin gazdasági kapcsolatokban az ország kormányzásában múlt év májusában bekövetkezett változás tette lehetővé. A Perón-kormány az előző katonai rendszerrel ellentétben, exportjának nö­velése érdekében szélesíteni kívánja külgazdasági kapcsolatait. Ennek jegyé­ben a szocialista országok és Argentína között szakértői és magasabb szintű de­legációk cseréjére került sor a múlt év őszétől kezdődően. E folyamat szerves részeként 1974. március elején argentin gazdasági küldöttség érkezett hazánk­ba, és a Budapesten megkezdett tárgya­lásokat március 10—20 között magyar küldöttség folytatta Buenos Airesben. A magyar—argentin árucsere volu­menében alig fejlődött, áruösszetételét tekintve pedig évtizedeken át igen sze­gényes volt. A magyar kivitel néhány cikkcsoportra terjedt ki. Jelentősebb eladást csupán a Ganz-motorvonatok jelentettek. Vásárlásunk zöme mindig nyersbőr volt. Küldöttségünk számára adódott a feladat: tárjuk fel az árucse­re bővítésének lehetőségeit. A Buenos Aires-i kereskedelmi kiren­deltség és a budapesti tárgyalások által jól előkészített munka figyelemre méltó eredményeket hozott. Számos területen konkrét megegyezés született kooperá­ció létrehozására. A Ganz Mávag Die­sel-tolatómozdonyok közös gyártásának megszervezésére vállalkozott műszaki segítségével, licencátadással járul hoz­zá a korábban szállított motorvonatok felújításához szükséges alkatrészek he­lyi legyártásához, más magyar vállala­tokkal együtt részt vesz nagy vasúti ja­vítóműhelyek felszerelésében, az elekt­romos vontatás és forgalombiztosítás rendszerének kidolgozásában és meg­valósításában. A Magyar Hajó- és Darugyár a nagy­arányú argentin kikötőfejlesztési prog­ramba kapcsolódik be, vállalta 110 nagy teljesítményű portáldaru közös gyártá­sának megszervezését 10 éves program keretében. A BUDAVOX számára vá­rosközi távközlőhálózat kiépítésére és interurbán összeköttetéshez szükséges berendezések magyar—argentin vegyes vállalat általi gyártására nyílt lehető­ség. Az előzőekben részletezett területek mellett számos más együttműködési té­máról és formáról kezdődtek tárgyalá­sok : ilyenek az évi több mint 10 millió darab szarvasmarha levágásából szár­mazó vágóhídi melléktermékek feldol­gozása (vérüzem), gyógyszeralapanya­gok, állatgyógyászati termékek előállítá­sa, berendezések szállítása textil- és ci­pőipar fejlesztéséhez, kábelgyártás, or­vosi műszerek, kórházi felszerelések előállítása, izzólámpa és fénycsőgyár­tás, együttműködés alumíniumhordozó nyersanyagok feltárásában és alumí­nium feldolgozásában. Az argentin iparosítási program meg­valósításánál számolnak a külföldi technika és technológia átvételével. Ugyanakkor az ország szükségletét be­ruházási javakban is elsősorban a ha­zai iparra támaszkodva kívánják fedez­ni, éspedig úgy, hogy a külföldi szál­lítókat a belső ipari kapacitások integ­rálására szorítják. Az argentin piacon megjelenő minden vállalatunknak ezt a törekvést figyelembe kell vennie, vagyis arra kell számítani, hogy komplett gé­pek és berendezések szállítása egyre kevésbé lehetséges. Az ajánlatok elbí­rálásánál — más tényezők mellett — alapvető szempontként értékelik a ha­zai ipar bekapcsolásának mértékét. Er­re ösztönöz a hazailag is előállítható termékek importjára kivetett prohibi­­tív jellegű, 80—95 százalékos vám is. E követelmény hangsúlyozása mel­lett említést kell tenni arról, hogy az argentin ipar egyes ágazatai igen fej­lettek. Sok nemzetközi hírnévvel ren­delkező nyugati cég olyan fiókvállala­tot létesített az országban, amely képes komplikált műszaki feladatok megoldá­sára is. Az argentin kormányzat keres­kedelmi orientációjában nagy szerepet szán a nem hagyományos, ipari kész­termékek exportjának. Ennek elősegí­tése érdekében bizonyos határok között irányítja gépimportját is, előnyben ré­szesítve, közvetlen rendelést adva a késztermékeket vásároló országoknak. 1973-ban a mintegy 3 milliárd dollárt kitevő argentin exportból már 600 millió dollár, tehát körülbelül 20 szá­zalék volt az ipari késztermék. A kereskedelmi versenyképességet főteljes ösztönzőrendszer biztosítja. F­ontosabb támogatási formák között a következők szerepelnek: állami részvé­tel vállalat alapításban; közép- és hosz­­szú lejáratú hitelek kedvező feltételek­kel • termelőberendezések importjára vámcsökkentés, vagy teljes vámelenge­dés; állami garancia külföldi hitelfel­vételhez; adómentesség 10 évig; nyers­anyagellátás­­terén könnyítések; műsza­ki szolgáltatások megszervezése. A köz­vetlen és közvetett támogatások opti­mális esetben az eredeti árhoz képest több mint 40 százalékos ármérséklést tesznek lehetővé. Tapasztalataink szerint még gépipa­ri termékekben is (szerszámgépek, sze­mélygépkocsi-alkatrészek stb.) adódik vételi alkalom kedvező feltételek mel­lett. Minden feltárt import további ma­gyar kivitelnek teremti meg az alap­ját. A vásárlások elmulasztása viszont a szépen induló kooperációs kapcsola­tokat is elsorvaszthatja. Az eddigiekből már nyilvánvaló, hogy a magyar—argentin árucsere nö­velésének folyamata nem egyszerű adás-vételi üzletek, hanem a kooperá­ciós kapcsolatok révén bontakozhat ki. Ennek is több formája lehet: a külön­böző mértékű magyar beszállítások mel­lett műszaki segélynyújtás, gyártási technológiák, licencek átadása, a ter­melés szervezése, argentin vagy vegyes tulajdonú vállalkozás keretében. A jelenlegi argentin gazdaságpolitika már a korábbinál nagyobb szerepet szán az állami szektornak, az állami beruházás részaránya a 3 éves terv időszakára 3 milliárd dolláros keret­összegen belül nő. A Perón-kormány gazdaságpolitiká­jának végrehajtásában jelentős szerepet tölt be az általános Gazdasági Konfö­deráció (CGE), amely három szekció­ban: ipari, kereskedelmi és szolgáltató vállalkozókat tömörítő részlegben gyűjti össze a magánvállalkozókat, illetve az egyes szűkebb szakmai szervezeteket. A szervezet alapítása, jelenlegi vezeté­se is szorosan kapcsolódik a perónista mozgalomhoz és a Perón-kormány gaz­daságpolitikájához. A jelenlegi gazda­sági kormányzat minden delegációs tárgyalásba, fontosabb külgazdasági kezdeményezésbe bevonja a konföderá­ciót. Ez a szervezet nagy segítséget nyújtott ahhoz, hogy vállalataink széles körben kapcsolatba léphettek a magán­­vállalkozókkal, akiket a tervezett ko­operációk kialakításánál — kellő sze­lekció után — számításba vehettek. Minden új piackutatásnál célszerű a szervezetet felkeresni, segítségére tá­maszkodni. Hatósági részről igyekszünk elősegí­teni a vállalati munkát: a közeljövő­ben — a meglevő kereskedelmi megál­lapodás mellett — műszaki-tudomá­nyos együttműködési, valamint gazda­sági együttműködési megállapodást is aláírunk, és lehetővé tesszük fizetési könnyítések nyújtását is beruházási ja­vak szállítása esetén. Tervezzük köz­ponti piac­szervezetünk fejlesztését is a megnövekedett államközi feladatok ellátására és a vállalati piacfeltáró te­vékenység hatékonyabb ösztönzésére, támogatására. dr. Domokos Mátyás

Next