Világgazdaság, 1974. április (6. évfolyam, 64/1314-81/1331. szám)
1974-04-02 / 64. (1314.) szám
Rekordot döntött a kelet—nyugati kereskedelem Idén mérséklődéssel számol az EGB Európa kelet—nyugati kereskedelme tavaly csúcseredményt állított fel, de az idén a növekedés mérséklődése várható — állapítja meg az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának tegnap közzétett jelentése. A genfi központú szervezet évi beszámolója a tőkésországoknak lassuló gazdasági növekedést, hosszan tartó inflációt és növekvő munkanélküliséget jósol. Nem zárja ki a gazdasági visszaesés lehetőségét sem a fejlett ipari országokban , aminek fő áldozatai szerinte a fejlődő országok lennének. A gazdasági expanzió lassulása és a kínálat növekedése valószínűleg a nyersanyagárak esését hozza magával, különösen akkor, ha valóban recesszió következik be. Az EGB szakértői szerint azonban a hús, az alumínium és a cellulóz árszintjének esése nem várható. A múlt évben az európai szocialista országok 42 százalékkal növelték bevitelüket Nyugat-Európából, az európai tőkésországok pedig 36 százalékkal többet importáltak Kelet-Európából, mint az előző évben — mondja az EGB Genfben közzétett évi jelentése. Ez a minden rekordot megdöntő növekedési ütem az EGB szakértői szerint részben a nyugat-európai áremelkedésből adódott, különösen az élelmiszerek és egyes gépipari ágazatok terén, mert ez erősítette a versenyképes áron kínált keleteurópai termékek iránti keresletet. Az ipari kooperációk felélénkülése is hozzájárult a kelet-nyugati kereskedelem növekedéséhez. Az idén az EGB szakértői lanyhulással számolnak, mert egyrészt az európai szocialista országok korlátozni igyekeznek importjukat a tőkés államokból, tekintélyes külkereskedelmi deficitjük miatt, másrészt a tőkésországok kereslete is csökken, tekintettel a lassuló gazdasági növekedésre. A kelet-európai szocialista országok gazdasági tervei alapján az EGB jelentésének kidolgozói megállapítják, hogy Románia kivételével valamennyien a kelet-nyugati kereskedelem növekedésének lassulásával számolnak, különösen a Szovjetunió, az NDK és Magyarország. Ami az európai tőkésországok idei kilátásait illeti, a jelentés rendkívül borúsan nyilatkozik: a gazdasági növekedés lassulását, az infláció folytatódását és a munkanélküliség növekedését jósolja az olajválság következményeként, sőt nem zárja ki az általános recesszió lehetőségét sem a fejlett ipari országokban. Ennek a fő kárvallottjai persze a fejlődő országok lennének. A nyugateurópai országokban várható inflációra vonatkozó becsléseket a korábbi 6—9 százalékról az olajválságot követően 8—13 százalékra emelték. A termelés várható százalékos növekedését egyes európai tőkésországokban a jelentés a következőkben adja meg, összehasonlítva az olajválság előtti becsléssel: Ausztria 3—4 (4,5); NSZK 0—2 (3); Olaszország 4—5 (7); Norvégia 4 (5,5); Svédország 4 (5,5); Svájc 2 (3,5); Anglia mínusz 1 (3,5). Az ipari termelés világszerte várható lanyhulása az ipari nyersanyagok árának hanyatlását is előidézheti — folytatódik a jelentés — így például a fémárak hirtelen esése következhet be. Az olajárak emelkedése miatt azonban a szintetikus anyagok drágulásával és számos nyersanyagtermelő ország költségeinek emelkedésével kell számolni, ami az áresés ellen hathat. Néhány olyan nyersanyag, amelynek előállításához sok energia kell, például az alumínium vagy a cellulóz, feltehetőleg tovább drágul. A nyersanyagtermelő országok egy része esetleg szervezetten próbál ellenállni az áresésnek, de az EGB szakértői kevés lehetőséget látnak arra, hogy az olajtermelők sikere más ágazatban megismétlődjék. Az élelmiszerárak a múlt évi példátlan emelkedés után az idén bizonnyal visszaesnek, bár a gabonakészletek pillanatnyilag igen alacsony szinten vannak. Csak a húsárakban várható további szilárdulás, a kereslet szűkössége miatt. Ha általános recesszió lesz, a nyersanyagárak kétségtelenül drámaian viszszaeshetnek. A lassú növekedés esetében azonban, ami valószínűbb, a kereslet ingadozásainak aligha lesz jelentős hatásuk a nyersanyagárak alakulására — fejezik be jelentésüket az EGB szakértői. (AP—DJ, Reuter) Szovjet—iraki olajvezeték-megállapodás A Szovjetunió és Irak szombaton egyezményt kötött egy új olajvezeték építéséről. A 11 millió dináros költséggel épülő 585 kilométeres vezeték Baszrát és Bagdadot köti össze. Az új létesítmény 1976-ban készül el, évi olajátbocsátási kapacitása 1 millió tonna lesz. (DPA) importál, azaz szükségletének kétharmadát fedezi e forrásból. Finn kereskedelmi körökben úgy tudják, hogy a szovjet kőolaj ára lépést tartott a legutóbbi világpiaci ármozgásokkal, vagyis — mondják — Finnországnakaz eddiginél jóval többet kell exportálnia ahhoz, hogy kifizethesse kőolajimportját. (Reuter) Szovjet—finn kereskedelmi megállapodás Helsinkiben szovjet—finn kereskedelmi megállapodást írtak alá, amelynek a hírügynökségi jelentések szerint két fő jellemzője van. Az egyik, hogy Finnország jelentősen növeli fogyasztási cikkei kivitelét a Szovjetunióba, a másik pedig az, hogy rögzíti a szovjet kőolaj beszerzési árát. A kereskedelmi megállapodás értelmében Finnország 1978-ig egyensúlyba hozza a Szovjetunióval folytatott kereskedelmének mérlegét. A finn kereskedelmi minisztérium szóvivője elmondta, hogy az egyezmény 177—192 millió rubel értékű, arról nem nyilatkozott, hogy Finnország milyen áron kapja a kőolajat az idei év első hat hónapjában a Szovjetuniótól. Ez — mint mondta — üzleti titok. Finnország az idén 6,5 millió tonna szovjet kőolajat Palme Varsóban Palme svéd kormányfő tegnap négynapos hivatalos látogatásra Varsóba érkezett. Megbeszéléseinek eredményeként — írja a Reuter tudósítója — a kooperáció továbbfejlesztése várható a két balti állam között. Értesülések szerint számos olyan szerződés vár aláírásra, amely tükrözi Svédországnak azt az óhaját, hogy nagyobb részt hódítson meg a kelet-európai piacokból és Lengyelországnak azt a törekvését, hogy egyensúlyba hozza kereskedelmi mérlegét Svédországgal. Lengyelország a legfontosabb kereskedelmi partnere Svédországnak. Valószínű, hogy a tárgyalások eredményeként Svédország megkétszerezi a lengyel szén importját, és az is lehetséges, hogy létrejön a megállapodás a Svédország déli részében építendő erőműről, amelyhez lengyel szenet használnának fel. Előrehaladott stádiumban van az a terv, amely szerint tenger alatt elektromos kábelt fektetnek le a két ország között. Aláírásra érett az a szerződés is, ami előirányozza, hogy Lengyelország alkatrészeket készítsen Volvo-tehergépkocsikhoz. ANGLIA KÖVETELI A CSATLAKOZÁS FELÜLVIZSGÁLÁSÁT Az EGK első olyan miniszteri értekezletén, amelyen részt vett Callaghan, az új brit kormány külügyminisztere is, Scheel, a tanács elnöke megnyitójában kifejtette: az EGK munkáját nem béníthatja meg a brit kívánságok napirendre tűzése. A nyugatnémet külügyminiszter kijelentette, London óhajaitól függetlenül továbbra is érvényben vannak a hágai, párizsi és koppenhágai csúcsértekezlet határozatai. Folytatni kell az előrehaladást a pénzügyi unió irányában — hangoztatta —, majd megállapította: készek meghallgatni az angolok egyes konkrét kívánságait, vonakodnak azonban attól, hogy „filozófiai vita” kezdődjék a Közös Piac céljairól. Callaghan nyilatkozatában közölte: Anglia célja a csatlakozási feltételek újratárgyalása, oly módon, hogy valamennyi társország „egyenlően részesüljön az előnyökből”. Beszédében, amely nagy vonalakban pártja választási nyilatkozatát követte, a brit külügyminiszter bejelentette: Kormányom részletekre menően felülvizsgálja a csatlakozás hatásait, és folyamatosan előterjeszti azokat a javaslatokat, amelyek az egyes kérdések újratárgyalására vonatkoznak. Abban a meggyőződésben ülünk a tárgyalóasztalhoz, hogy megegyezésre jutunk, de ha kudarcot vallunk, „tájékoztatjuk a brit népet az okokról, amelyek miatt a feltételeket elfogadhatatlannak tartjuk, és kikérjük véleményüket arról, hogy az Egyesült Királyság kiváljon-e a közösségből.” A brit miniszter bírálata elsősorban a közös mezőgazdasági politikára összpontosult, amely — úgymond — egyeseket privilégiumhoz juttat, másokra aránytalan terheket ró. Emellett Callaghan nem kielégítőnek minősítette az EGK stratégiájának számos vonását, a nemzetközösségi országokhoz, és általában a fejlődő országokhoz fűződő kapcsolatokat. Egyszersmind hangot adott a londoni aggodalmaknak, amelyek az EGK és az Egyesült Államok közötti feszültség miatt támadtak. Szóvá tette Callaghan az EGK költségvetését is. London, mondotta, ebben csak olyan terheket kíván vállalni, amelyek arányosak a közös piaci GNP- ben való részesedésével. Azt a tervet, hogy a gazdasági és pénzügyi uniót 1980-ra megvalósítják, „veszélyesen becsvágyónak” nevezte. Idevágó fenntartásai azonban enyhébbek lehetnek, ha megegyezhetünk abban, hogy nem történik kísérlet az üzem erőltetésére, annak kötelezővé tételére, hogy a társországok elfogadjanak olyan rögzített paritásokat, amelyekre gazdaságuk még nem érett, illetve amelyek nagy mérvű munkanélküliséget idéznek elő. Nem teljesen világos — fűzte hozzá — mit is jelent az európai unió, de úgy tűnik, hogy olyan változásokat igényel, amelyek merőben irreálisak, és nem kívánatosak népeink számára, legalábbis az angol nép számára egész biztosan nem azok. A nyilatkozat elhangzása után a helyéről felpattanó francia külügyminiszter kijelentette: „Franciaország megadta a megfelelő árat az angol belépésért. Nem tartjuk szükségesnek, hogy még nagyobb árat fizessünk azért, hogy benn maradjanak a közösségben.” Jobert éles nyilatkozatában kijelentette: elfogadhatatlannak tartja a brit csatlakozás feltételeinek újratárgyalását, és kizárta annak a lehetőségét, hogy módosítsák a Közös Piac alapjait képező szerződéseket. Franciaország nem járul hozzá ahhoz, hogy Anglia továbbra is közreműködjék az EGK tevékenységében, ugyanakkor fenntartsa a jogot arra, hogy az újratárgyalások kimenetelétől tegye függővé a részvételét a további integrációban. „Kötelességem leszögezni, hogy a problémák efféle megragadása fölöttébb veszélyes, és sietve hozzáteszem, teljes mértékben elfogadhatatlan.” (Reuter, DPA) NAPRÓL NAPRA ANGLIA MÉRLEGELNI KÍVÁNJA, hogy továbbra is tagja maradjon-e a Közös Piacnak — jelentette be Callaghan Luxemburgban. Az új brit külügyminiszter a tagországokra nehezedő terhek újraelosztásának követelésén túlmenően, vitatta a politikai unióra irányuló cél helyességét is és rosszulását fejezte ki az EGK és az USA közötti feszültség miatt. Jobert a brit állásfoglalást teljes mértékben elfogadhatatlannak minősítette. CSAK RÉSZLETKÉRDÉSEKET KELL TISZTÁZNIA TOKIÓBAN Arhimov szovjet külkereskedelmi miniszterhelyettesnek. Ezért Moszkvában az a vélemény, hogy sikerül megállapodni a szibériai nyersanyaglelőhelyek közös kiaknázásának pénzügyi feltételeiben. Hozzájárulhat a sikerhez, hogy a tárgyalásokat ma már konkrét témákban folytatják. A lendületet kapott gazdasági együttműködéstől a szovjet fővárosban a politikai kapcsolatok javulását is remélik. A VILÁGPIACI ÁRTENDENCIÁTÓL LEGJOBBAN SZENVEDŐ FEJLŐDŐ ORSZÁGOK megsegélyezése két regionális fórum és az OPEC napirendjén szerepel. A chilei fővárosban tegnap kezdett ülésszakán az Amerika-közi Fejlesztési Bank az olajat nem termelő latin-amerikai országok segélyezéséről tanácskozik. Colombóban az ECAFE értekezletén Irán képviselője körvonalazta a sah segélyprogramját és végül Bécsben az OPEC szakértői bizottságának konzultációján külön fejlesztési alap felállításáról folyt a vita. ♦ ♦ Új szakasz előtt a magyar—argentin gazdasági együttműködés Latin-Amerika hosszabb idő óta ígéretes piaca külkereskedelmünknek. A kapcsolatok fejlesztésének tényezői mindig kedvezőek voltak. A ténylegesen elért forgalom azonban kisebb volt a vártnál. Ennek alapvető oka a gyakori kormányváltozásokkal, katonai puccsokkal együttjáró bizonytalan külpolitikai légkör és több latin-amerikai ország kormánya részéről a szocialista tábor iránt megnyilvánuló tartózkodó, vagy ellenséges magatartás volt. A nemzetközi légkör enyhülése, de a gazdasági szükségesség, esetenként a belső politikai változások elősegítették, hogy több latin-amerikai országgal erősödjenek gazdasági kapcsolataink. Ebben az új légkörben bekövetkezett a gazdaságilag már régóta indokolt fordulópont. 1973-ban összforgalmunk 53 százalékkal, exportunk 93, importunk 29 százalékkal nőtt Latin-Amerika országaival. Új szakasz nyitását a magyar—argentin gazdasági kapcsolatokban az ország kormányzásában múlt év májusában bekövetkezett változás tette lehetővé. A Perón-kormány az előző katonai rendszerrel ellentétben, exportjának növelése érdekében szélesíteni kívánja külgazdasági kapcsolatait. Ennek jegyében a szocialista országok és Argentína között szakértői és magasabb szintű delegációk cseréjére került sor a múlt év őszétől kezdődően. E folyamat szerves részeként 1974. március elején argentin gazdasági küldöttség érkezett hazánkba, és a Budapesten megkezdett tárgyalásokat március 10—20 között magyar küldöttség folytatta Buenos Airesben. A magyar—argentin árucsere volumenében alig fejlődött, áruösszetételét tekintve pedig évtizedeken át igen szegényes volt. A magyar kivitel néhány cikkcsoportra terjedt ki. Jelentősebb eladást csupán a Ganz-motorvonatok jelentettek. Vásárlásunk zöme mindig nyersbőr volt. Küldöttségünk számára adódott a feladat: tárjuk fel az árucsere bővítésének lehetőségeit. A Buenos Aires-i kereskedelmi kirendeltség és a budapesti tárgyalások által jól előkészített munka figyelemre méltó eredményeket hozott. Számos területen konkrét megegyezés született kooperáció létrehozására. A Ganz Mávag Diesel-tolatómozdonyok közös gyártásának megszervezésére vállalkozott műszaki segítségével, licencátadással járul hozzá a korábban szállított motorvonatok felújításához szükséges alkatrészek helyi legyártásához, más magyar vállalatokkal együtt részt vesz nagy vasúti javítóműhelyek felszerelésében, az elektromos vontatás és forgalombiztosítás rendszerének kidolgozásában és megvalósításában. A Magyar Hajó- és Darugyár a nagyarányú argentin kikötőfejlesztési programba kapcsolódik be, vállalta 110 nagy teljesítményű portáldaru közös gyártásának megszervezését 10 éves program keretében. A BUDAVOX számára városközi távközlőhálózat kiépítésére és interurbán összeköttetéshez szükséges berendezések magyar—argentin vegyes vállalat általi gyártására nyílt lehetőség. Az előzőekben részletezett területek mellett számos más együttműködési témáról és formáról kezdődtek tárgyalások : ilyenek az évi több mint 10 millió darab szarvasmarha levágásából származó vágóhídi melléktermékek feldolgozása (vérüzem), gyógyszeralapanyagok, állatgyógyászati termékek előállítása, berendezések szállítása textil- és cipőipar fejlesztéséhez, kábelgyártás, orvosi műszerek, kórházi felszerelések előállítása, izzólámpa és fénycsőgyártás, együttműködés alumíniumhordozó nyersanyagok feltárásában és alumínium feldolgozásában. Az argentin iparosítási program megvalósításánál számolnak a külföldi technika és technológia átvételével. Ugyanakkor az ország szükségletét beruházási javakban is elsősorban a hazai iparra támaszkodva kívánják fedezni, éspedig úgy, hogy a külföldi szállítókat a belső ipari kapacitások integrálására szorítják. Az argentin piacon megjelenő minden vállalatunknak ezt a törekvést figyelembe kell vennie, vagyis arra kell számítani, hogy komplett gépek és berendezések szállítása egyre kevésbé lehetséges. Az ajánlatok elbírálásánál — más tényezők mellett — alapvető szempontként értékelik a hazai ipar bekapcsolásának mértékét. Erre ösztönöz a hazailag is előállítható termékek importjára kivetett prohibitív jellegű, 80—95 százalékos vám is. E követelmény hangsúlyozása mellett említést kell tenni arról, hogy az argentin ipar egyes ágazatai igen fejlettek. Sok nemzetközi hírnévvel rendelkező nyugati cég olyan fiókvállalatot létesített az országban, amely képes komplikált műszaki feladatok megoldására is. Az argentin kormányzat kereskedelmi orientációjában nagy szerepet szán a nem hagyományos, ipari késztermékek exportjának. Ennek elősegítése érdekében bizonyos határok között irányítja gépimportját is, előnyben részesítve, közvetlen rendelést adva a késztermékeket vásároló országoknak. 1973-ban a mintegy 3 milliárd dollárt kitevő argentin exportból már 600 millió dollár, tehát körülbelül 20 százalék volt az ipari késztermék. A kereskedelmi versenyképességet főteljes ösztönzőrendszer biztosítja. Fontosabb támogatási formák között a következők szerepelnek: állami részvétel vállalat alapításban; közép- és hoszszú lejáratú hitelek kedvező feltételekkel • termelőberendezések importjára vámcsökkentés, vagy teljes vámelengedés; állami garancia külföldi hitelfelvételhez; adómentesség 10 évig; nyersanyagellátásterén könnyítések; műszaki szolgáltatások megszervezése. A közvetlen és közvetett támogatások optimális esetben az eredeti árhoz képest több mint 40 százalékos ármérséklést tesznek lehetővé. Tapasztalataink szerint még gépipari termékekben is (szerszámgépek, személygépkocsi-alkatrészek stb.) adódik vételi alkalom kedvező feltételek mellett. Minden feltárt import további magyar kivitelnek teremti meg az alapját. A vásárlások elmulasztása viszont a szépen induló kooperációs kapcsolatokat is elsorvaszthatja. Az eddigiekből már nyilvánvaló, hogy a magyar—argentin árucsere növelésének folyamata nem egyszerű adás-vételi üzletek, hanem a kooperációs kapcsolatok révén bontakozhat ki. Ennek is több formája lehet: a különböző mértékű magyar beszállítások mellett műszaki segélynyújtás, gyártási technológiák, licencek átadása, a termelés szervezése, argentin vagy vegyes tulajdonú vállalkozás keretében. A jelenlegi argentin gazdaságpolitika már a korábbinál nagyobb szerepet szán az állami szektornak, az állami beruházás részaránya a 3 éves terv időszakára 3 milliárd dolláros keretösszegen belül nő. A Perón-kormány gazdaságpolitikájának végrehajtásában jelentős szerepet tölt be az általános Gazdasági Konföderáció (CGE), amely három szekcióban: ipari, kereskedelmi és szolgáltató vállalkozókat tömörítő részlegben gyűjti össze a magánvállalkozókat, illetve az egyes szűkebb szakmai szervezeteket. A szervezet alapítása, jelenlegi vezetése is szorosan kapcsolódik a perónista mozgalomhoz és a Perón-kormány gazdaságpolitikájához. A jelenlegi gazdasági kormányzat minden delegációs tárgyalásba, fontosabb külgazdasági kezdeményezésbe bevonja a konföderációt. Ez a szervezet nagy segítséget nyújtott ahhoz, hogy vállalataink széles körben kapcsolatba léphettek a magánvállalkozókkal, akiket a tervezett kooperációk kialakításánál — kellő szelekció után — számításba vehettek. Minden új piackutatásnál célszerű a szervezetet felkeresni, segítségére támaszkodni. Hatósági részről igyekszünk elősegíteni a vállalati munkát: a közeljövőben — a meglevő kereskedelmi megállapodás mellett — műszaki-tudományos együttműködési, valamint gazdasági együttműködési megállapodást is aláírunk, és lehetővé tesszük fizetési könnyítések nyújtását is beruházási javak szállítása esetén. Tervezzük központi piacszervezetünk fejlesztését is a megnövekedett államközi feladatok ellátására és a vállalati piacfeltáró tevékenység hatékonyabb ösztönzésére, támogatására. dr. Domokos Mátyás