Világgazdaság, 1974. május (6. évfolyam, 82/1332-102/1352. szám)

1974-05-03 / 82. (1332.) szám

MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG Les Echos Az OECD szakértői úgy vélik, hogy az infláció megfékezésére a svájci kor­mánynak fenn kell tartania restrikciós gazdaságpolitikáját, amely már a múlt évben meglehetős eredményekkel járt, ezenkívül sürgősen ki kell dolgoznia az egyenes adózás mélyreható reformját. A világméretű gazdasági bizonyta­lanság légkörében ugyan minden kate­gorikus kijelentés merész, mégis emlé­keztet arra, hogy Svájc gazdasága kis méretei miatt és igen nyitott mivoltá­val különösen érzékenyen reagál az infláció nyomorában sorstárs szomszé­dai konjunktúrájának változásaira. A berni kormánynak inkább, mint bár­mely más ország vezetőinek változatos és főként a korábbiaknál hajléko­nyabb intervenciós eszköztárakkal kell felszerelkeznie. A folyó év problémái már mások, mint a két év előttiek. Akkor minde­nekelőtt a nemzetközi monetáris zűr­zavar által kiváltott nagyméretű tő­kebeáramlás hatásait kellett közömbö­síteni. Szigorú spekulációellenes rend­szabályokkal és a frank árfolyamának 1973 elején történt felszabadításával sikerült a helyzet romlását megállíta­ni. A monetáris gondokat azonban az infláció váltotta fel, ami az import­cikkek, különösen pedig a nyersanya­ á­gok drágulása révén egyre gyorsult, hogy azután a kőolaj árának robba­nása révén magasba szökjön. A kormány újabb rendszabályokhoz nyúlt. Bevezette a legérzékenyebb szektorokban a mindenfajta áremelés­re vonatkozó előzetes engedélyezési küzdelem a svájci infláció ellen kötelezettséget, limitálta a bankhitele­ket, meghatározta a devizabelföldiek által újonnan kibocsátható értékpapí­rok felső határát, végül a visszleszá­­mítolási kamatlábat oly mértékben emelte, hogy ez év januárjára elérte az 5,5 százalékos szintet. Ennek következtében lány­olt a túl­zott belföldi kereslet. A Svájcra nézve különösen súlyos importált infláció azonban oly­annyira rontotta a keres­kedelmi mérleget, hogy az 1973 végére 1 milliárd 333 millió dolláros deficitet, 1974 első negyedévének végén pedig 774,5 milliós hiányt mutatott. Mind­azonáltal a láthatatlan bevételek tete­mes növekedése és a tőkemérleg 1 milliárd 162 milliós többlete révén az 1973. évi fizetési mérleg végül is 1 milliárd 482 millió dolláros aktívum­mal zárt. A múlt év elején 7,7 száza­lékos belső infláció azonban az év végére 13,9 százalékra gyorsult. Az OCED szakértői úgy vélik, hogy a svájci kormányzat intézkedéseinek hatástalanságát a­­merev szövetségi költségvetési rendszer magyarázza. A jövedelmi adóból eredő bevételek alig érik el az állam adójövedelmeinek 31 százalékát, ráadásul azt az adóalapul szolgáló jövedelem realizálása után három évvel hajtják be. Ha a berni kormány ezen a téren újításokat vezet be, valamint ha áttér az éves adózási rendszerre, akkor eddig túlzottan a monetáris eszközökre orientált beavat­kozási fegyvertárát a költségvetési po­litika intézkedéseivel gazdagíthatja. (1974. április 18.) The Economist Anglia újratárgyalása követelése fel­szította a dánok már amúgy is élénk közös piaci szembenállását, s felvetette a tagságra vonatkozó második dán nép­szavazás megtartásának gondolatát, ha Anglia valóban visszavonul. A kilépés mellett kardoskodókkal élesen ellenke­ző és határozottan EGK-párti Guld­­berg külügyminiszter leszögezte, hogy Dániának akkor sem lenne oka a tá­vozásra, ha Anglia hátat fordít a ki­­lenceknek. És ezt később a parlament közös piaci ügyekben illetékes bizott­sága előtt is megismételte. Guldberg előtt az EGK hatalmas szubvenciójá­nak elvesztése és a korona 30 százalé­kos leértékelésének képe lebeg, ami több, mint riasztó. A külügyminiszter persze nem füg­getlen tényező. Annál kevésbé, mert Hartling kisebbségi kormánya a 179 parlamenti mandátumból csak 22-t mondhat magáénak, s az összes pártot képviselő illetékes parlamenti bizott­ság befolyása óriási. Guldberget támo­gatják a parasztságra támaszkodó li­berálisok és a volt miniszterelnök, Joergensen, aki­ elkerülhetné, hogy a nem tiszta politikai irányvonalú szo­ciáldemokrata párton belül új közös piaci vita lángoljon fel. De egy másik volt miniszterelnök, a radikális Bauns­­gaard kihasználta a kormánnyal szem- Anglia után Dánia következiké­ ben megnyilvánuló bizalmatlanságot. Amióta a li­berálisok és Hartling elha­tározták, hogy az új kormányba nem hívják vissza ismét miniszterelnöknek Baunsgaardot, sarkköri hideg ereszke­dett a liberálisok és a radikálisok kö­zé. Baunsgaard most fedezve érzi ma­gát és feltehetőleg bármi rosszat el­mondhat az EGK-ról, mivel Anglia végeredményben úgy sem lesz képes távozni a közösségből. De ha ez mégis így történne — mondja —, ki kellene kérni a dán választópolgárok vélemé­nyét. Ezt a nézetet osztja Noergaad volt közös piaci miniszter a baloldali szocialistákkal és a kommunistákkal együtt. Ilyenformán a parlament való­színűleg támogatja a népszavazás meg­tartását, ha Anglia visszavonul. A Dániával folyó új közös piaci vita mélységesen árt a közösségnek, csak úgy, mint a dán kormánynak és a „mérsékelt” szociáldemokratáknak. Mint Angliában, úgy Dániában is a helytelen gazdaságpolitikát és a balsze­rencsét a Közös Piac nyakába varrják. A legutolsó köz­véleménykutatás azt mutatja, hogy éppen annyian vannak a tagság mellett, mint amennyien elle­ne, s igen népes azok csoportja, akik nem tudnak állást foglalni. (1974. áp­rilis 20.) Ülcuf Aiirdiet ieüuttg A nyersanyagokban gazdag országok szemében kétségtelenül vonzónak tű­nik fel, hogy az olajtermelő arab or­szágok a termelés csökkentése, vala­mint ármegállapodások útján maximá­lis árakat vívnak ki maguknak. Leg­főképpen az afrikai réztermelő orszá­gok kísérleteznek már évek óta, hogy magasabb, garantált árakat kapjanak legfontosabb kiviteli termékükért és ezzel függetlenebbek legyenek az inga­dozó világpiaci rézáraktól. Egyre több jel mutat arra: Zambia és Zaire az OPEC (az Olajexportáló Országok Szer­vezete) mintájára szeretnék felelevení­teni a rézkartellt a CIPEC (a Rézter­melő Országok Kormányközi Bizottsá­ga) keretében, amely a két afrikai or­szágon kívül még Chilét és Perut fog­lalja magában. Ily módon kívánnak stabilabb árakat biztosítani a követke­ző évekre. Zambia gazdasága az elmúlt évek­ben megsínylette az ingadozó rézára­kat: 1969-ben 1 tonna réz ára még 621 font sterling volt, 1971 novemberében azonban a zambiaiak 1 tonnáért már csak 394 fontot kaptak, míg a múlt év­ben az árak ismét emelkedni nem kezd­tek. Tavaly 685 ezer tonnával (1972- ben 717 ezer tonna) Zambia szolgál­tatta a világ réztermelésének mintegy 11 százalékát. A négy CIPEC-ország­­ból származik a világ összes réztermé­sének több mint egytharmada, és ezek­től az országoktól függ a rézexport 70 százaléka, mivel a legfontosabb rézter­melő országok — az Egyesült Államok és a Szovjetunió elsősorban csak a sa­ját szükségletükre termelnek. Zambia és Zaire devizabevételei nagymértékben a rézexporttól függ­nek. Ebből származik Zambia összes devizabevételeinek 95 és Zaire bevéte- Zambia és Zaire a rézárak emeléséért lennek 55 százaléka. És éppen azért, mert a réz a CIPEC-országok gazdasá­gában ilyen nagy súllyal esik a latba, az elmúlt években ezek az országok sokszor nem annyira mint partnerek, hanem sokkal inkább mint konkurren­­sek léptek fel. Nem jártak eredmény­nyel azok a javaslatok sem, amelye­ket a CIPEC szakbizottságai dolgoztak ki a termelés csökkentésére. Lehet, hogy most megváltozik a hely­zet. Mobutu zairei elnök már kijelen­tette: elérkezett az idő, amikor a réz­­termelő országok ármegállapodások és ellenőrzött termelés útján egyszer s mindenkorra maximális árakra tehet­nek szert. A kilátásokat a magasabb árak elérésére a termelés csökkentése és embargó útján növeli az is, hogy a rézvásárló országok száma éppen olyan kicsi, akárcsak a réztermelőké. Az Egyesült Államok rézből csak ke­vés bevitelre szorul (részesedése a vi­lág réztermelés­ében 1971-ben 21,6 szá­zaléka, részesedése a felhasználásban 25,4 százalék), a Szovjetunió pedig tel­jesen önellátó, sőt még némi felesleg­gel is rendelkezik (részesedése a világ termelésből 15,4, a felhasználásból 14,3 százalék). A legfontosabb országok, amelyek nem rendelkeznek rézkészlet­tel, és így legjobban rá vannak utalva a CIPEC-országokra, mindenekelőtt Ja­pán (részesedése a világtermelés fel­használásában 14,4 százalék), Nyugat- Németország (felhasználása 8,8 száza­lék), Anglia (7,1 százalék) és Francia­­ország 4,8 százalék). Ezek az országok azonban a rézárak számottevő emelke­dése esetén a rezet alumíniummal és acéllal helyettesíteni tudják. (1974. áp­rilis 19.) A VILÁGSAJTÓBÓL A külkereskedelem első negyedévi forgalmáról 1974 első három hónapjában a külkereskedelmi forgalom bővült, az előző év azonos időszakához viszonyítva exportunk több mint 20 százalékkal, im­portunk pedig közel 30 százalékkal volt nagyobb. Az első negyedévi közvet­len külkereskedelmi áruforgalom 18,4 milliárd devizaforintot ért el az előző évi 14,8 milliárd devizaforinttal szemben. Különösen kiemelkedő volt a for­galom a nem rubelelszámolású területeken. A­­szocialista országokkal foly­tatott árucsere kiviteli többlete mérséklődött, a tőkésországokkal folytatott kereskedelem import-többlete pedig némileg mérséklődött. Az első negyedév részletes forgalmáról, az áruszerkezetről Kovács Gyula főosztályvezetőtől a Külkereskedelmi Minisztériumban kértünk tájékoztatást. Gazdaságunk fejlődését leginkább be­folyásoló, a kereslet oldaláról jelentke­ző legfontosabb tényező 1974 első ne­gyedévben is az export volt. A rubel­­elszámolású területekkel 16 százalék­kal növeltük importunkat, exportunkat pedig 3,6 százalékkal. Itt jelentős sze­repet játszott a gépkivitel 15 százalékos emelkedése. Ez ellensúlyozta azt is, hogy a többi árucsoport forgalma nem érte el az 1973. első negyedévi szintet. A gép­export növekménye 295 millió devizafo­rint, ebből jelentős hányad, 71 millió de­vizaforint jut a komplett berendezések­re. De emelkedtek a magyar eladások fémmegmunkáló szerszámgépekben, vá­kuumtechnikai gépekben, járműápolási berendezésekben, vegy- és textilipari, kereskedelmi és vendéglátóipari beren­dezésekben. A gépkivitel legjelentősebb tétele változatlanul autóbuszokból, te­hergépkocsikból és speciális járművek­ből tevődött össze. A híradástechnikai berendezések exportja továbbra is nö­vekvő. Az együttműködés alapján fej­lődésnek indult az elektronikus számí­tógépek és adatfeldolgozó gépek, vala­mint ügyviteltechnikai berendezések ex­portja is. A szocialista országokba jutó második legjelentősebb tételt a fogyasz­tásiipar-cikkek képezték, bár tavalyhoz képest itt visszaesés mutatkozik. (A gép­ipari jellegű fogyasztásiipar-cikkek ki­vitele 30 millió devizaforinttal volt ke­vesebb.) Ezzel szemben 5 százalékkal nőtt a gyógyszerek eladása. A kész ru­házati cikkek exportját közel 10 száza­lékkal növeltük. Cipőexportunk azonban 8 százalékkal kisebb a tavalyinál. A tex­tilméteráru exportján belül növeltük a pamut- és gyapjútípusú szövetek, vala­mint a selyemszövetek eladását. A gyap­júszövetek kivitele mérséklődött. Az anyagokból, félgyártmányokból és alkatrészekből az idei első negyedéves forgalom sem érte el az előző évi szin­tet. A mérséklődés 4,2 százalékos, fő te­rülete a hengerelt áruk csoportja. Nö­vekedtek szállításaink timföldből és réz­termékekből. Alumíniumcikkeink kivi­tele kisebb volt, mint egy évvel koráb­ban. Műbőrexportunkat növeltük. De bővült az alkatrészek és az ipari szer­számok értékesítése is. A mezőgazda­­sági és élelmiszeripari termékekből ki­vitelünk megközelítette a tavalyit, mindössze 1,4 százalékkal maradt el tő­le. A stagnáló szinten belül a növényi eredetű élelmiszeripari cikkek exportja több mint 100 millió d­evizaforinttal volt nagyobb a tavalyinál. Igen jelentős a borkivitelünk. Bort az első három hó­napban 100 millió devizaforintért érté­kesítettünk. De változatlanul jelentős exportcikkünk az alma, ebből kétszer annyit adtunk el, mint tavaly. Nőtt szocialista gépbehozatalunk A rubelelszámolású területekről a nö­vekedés nagyságát tekintve első helyen a gépimport áll. 334 millió devizaforint­tal, 36,5 százalékkal több gépet és gép­­berendezést hoztunk be. A növekedés el­sősorban a vasúti teherkocsira, teher­gépkocsira, növényvédelmi repülőgépre, villamos forgógépre, ügyviteltechnikai berendezésre, szerszámgépre és bánya­gépre vonatkozott. A jelentős növekedés ellenére idei szocialista gépbehozatalunk még nem érte el az 1972. évi első ne­gyedéves szintet. Anyagokból, félgyártmányokból és al­katrészekből több mint 7 százalékkal fo­kozódott importunk. Az összesen 2,2 milliárd devizaforintnyi behozatal főbb tételei a hengerelt áruk, a színesfémek, az alkatrészek, a vegyi anyagok és a könnyűipari alapanyagok. Az anyagjel­legű termékek behozatalánál igen fon­tos tényező volt, hogy partnereink, el­sősorban a Szovjetunió igen pontosan szállította a számunkra fontos termé­keket, és a jelenlegi helyzetben is biz­tosan számíthatunk szállításaira. A tő­kés világpiacon jelentkező áruhiány és a nagyarányú áremelkedés a szocialista országok egymás közötti forgalmát is befolyásolta bizonyos fokig.. A mezőgaz­dasági és élelmiszeripari termékekből 50 millió devizaforinttal, közel 53 szá­zalékkal többet importáltunk, mint egy évvel korábban. A legjelentősebb növe­kedés az állati eredetű élelmiszeripari termékekre, elsősorban sertéshúsra ju­tott. Az előző évhez viszonyítva jelen­tősen nőtt a sör és a dohány behozata­la is. Jelentős szerep jutott a mezőgazdasági termékeknek A dollárelszámolású exportunk 59 szá­zalékos, 1,4 milliárd devizaforintos emel­kedésében a legjelentősebb szerepet vál­tozatlanul az élelmiszergazdaság termé­kei játszották. E cikkek kivitelének az előző év első negyedévéhez viszonyított növekménye 923 millió devizaforint. 665 millió devizaforinttal­­több búzát, kuko­ricát, olajos magot exportáltunk, mint egy évv­el korábban. Az élő állat és ál­lati termékek kivitelének növekménye 108 millió devizaforint. Ezen belül fő cikk a vágómarha. A növényi eredetű élelmiszeripari termékek eladása 94 mil­lió devizaforinttal nőtt, főbb cikkek a nyers növényi olaj, hordós és palackos bor, gyümölcs és főzelékkonzervek. Há­romszor annyi sajtot adtunk el, mint ta­valy. Exportunk másik jelentős fő árucso­portja, az anyagok és félgyártmányok kivitele 34 százalékkal, 320 millió de­­vizaforin­ttal nőtt. Ezen belül 178 mil­lió devizaforinttal több kohászati ter­méket, 58 millió devizaforinttal több vegyipari cikket és 23 millió devizafo­rinttal több könnyűipari anyagot ad­tunk el. De nőtt a szerszámok és fém­tömegcikkek értékesítése is. Gépexpor­tunk változatlanul szerény részét adja eladásainknak, 4,5 százalékát. (Bár a múlt évihez viszonyítva gépeladásain­kat növeltük.) Az idén a gépek és be­rendezések exportjának 54 százalékát a fejlett tőkésországokban értékesítettük. Fogyasztási iparcikkekből 27 százalék­kal többet adtunk el, mint egy évvel korábban. Jelentősen nőtt a pamutszö­­rvet, a ruházati konfekció, a szintetikus harisnyák, a kiszerelt gyógyszerek érté­kesítése is. Több háztartási villamos berendezést, televíziós készüléket és iz­zólámpát adtunk el. Az energiahordo­zók kivitele mérséklődött, a fűtőolaj és a benzin exportjának első negyedévi szüneteltetése következtében. Az áremelkedés további tendenciái A nem rubelelszámolású területekről importunk 50 százalékkal volt nagyobb az egy évvel ezelőttinél. Ez az emelke­dés 1,4 milliárd devizaforintot jelent. Nőtt az anyagok és félgyártmányok be­hozatala. (A behozatal értékének növe­kedését több mint fele részben az ár­emelkedések jelentették.) Az anyagok és félgyártmányok közül nőtt a henge­relt áruk, a színesfémek, a vegyi anya­gok, a papír és textilipari alapanyagok vásárlása. Kohászati termékekből 130 millió devizaforinttal, vegyipari alap­anyagokból 400 millió devizaforinttal, könnyűipari anyagokból pedig 120 mil­lió devizaforinttal importáltunk többet. Gépbehozatalunk 20 százalékkal nőtt. A fogyasztásiipar-cikkek vásárlását 24 százalékkal­ növeltük, ezen belül 15 millió devizaforinttal több gépjellegű terméket hoztunk be. A könnyűipari fo­gyasztási cikkek importja csak szerény mértékben emelkedett. A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek behozatalának növekedése százalékosan igen jelentős volt (56 szá­zalékos), és ez az árufőcsoport a tőkés­országokból származó összes, behozatal 23 százalékát jelenti. Legnagyobb mér­tékben a növényolajipari takarmányok vásárlása fokozódott. De nyett a növényi eredetű élelmiszeripari termékek, pél­dául a cukor, a sör, a nyers növényi olaj, a déligyümölcs és a narancs i­m­portja is. A kávébab behozatala nem érte el az előző évi szintet. A tőkésországokból származó import és a magyar export emelkedésének igen fontos tényezője volt a megnövekedett, árszínvonal. Megítélésünk szerint az év hátralévő, részében várhatóan az árvál­tozások korábbi tendenciái fenn is ma­radnak. Az árak további emelkedése ugyan márciusban megállt, de a még néhány hónappal korábban feltételezett ármérséklődések a reméltnél csak szű­­kebb területen és kisebb arányban kö­vetkeztek be. Az anyagok árszintje vál­tozatlanul magas, a mezőgazdasági jel­legű termékek árának mérséklődése azonban már megkezdődött. A tőkés cserearányok számunkra — a jelenleg lebonyolított export és import áruszer­kezetében — nem válnak kedvezőbbé. Az első negyedévi áruforgalom alap­ján az egész éves külkereskedelem ala­kulására még nem lehet következtetni. Az engedélyállomány szerint azonban a következő időszakra kiegyenlítettebb forgalomalakulást várunk, azzal, hogy a nem rubelelszámolású viszonylatok­kal lebonyolított külkereskedelem vál­tozatlanul nagy lesz. A szocialista or­szágokba a kivitel fejlődési üteme vár­hatóan bővül, a nem rubelelszámolású export pedig az első negyedévben ta­pasztalt magas növekedési rátánál ala­csonyabb­ mértékben fog valószínűleg fejlődni. Az importban feltehetően mindkét elszámolási területen az első negyedévinél szerényebb ütemű további emelkedéssel számolhatunk — modotta befejezésül Kovács Gyula főosztályo.­ Magyar-lengyel bányászati együttműködés A szénpor- és sújtólégrobbanások megelőzésére törekszenek világszerte mindenütt a bányászatban. A védelem főleg a kifejlődőben lévő robbanás kor­látozására irányul, s ennek legmegbíz­hatóbb módja jelenleg az automatikus robbanási zárak alkalmazása. A szerke­zet azonban még mindig nem nevezhe­tő tökéletesnek, s így a Mecseki Szén­bányák kutatási osztályának egyik leg­fontosabb feladata a még hatékonyabb zárak kifejlesztése. A kísérletek az e célra létesített por- és gázrobbanás­vizsgáló állomásokon folynak. A KGST ajánlása alapján hasonló ku­tatásokat végeznek a szovjet és lengyel bányákban is. A tapasztalatokat rend­szeresen kicserélik, erre legutóbb a kö­zelmúltban került sor. Lengyelország­ban járt a Mecseki Szénbányák kutatá­si osztályának csoportvezetője, s az ösz­­szehasonlítás alapján megállapították, hogy a magyarok e berendezés kifej­lesztésénél — előbb kezdték a kutatá-,­sokat — előbbre jutottak. A lengyel partnernél viszont so­kkal kedvezőbbek a feltételek a vizsgálatok elvégzéséhez. Elvi megállapodás­ született, hogy a pé­csi berendezéseket a lengyel föld alatti kísérleti bányában próbálják ki. Ez az együttműködés várhatóan nagyon érté­kes segítséget nyújt a megbízhatóan működő automatikus zárrendszer ki­alakításához, illetve bevezetéséhez. A külkereskedelmi miniszter felhívása Az MSZMP XI. kongresszusa és Ma­gyarország felszabadulásának 30. évfor­dulója alkalmából munkaverseny-moz­­galom indult. Ehhez kíván csatlakozni a külkereskedelem is. Dr. Bíró József kül­kereskedelmi miniszter a tárcához tar­tozó vállalatok vezetőinek levélben hív­ta fel figyelmét e verseny fontosságára. A miniszter kiemelte, hogy a külkeres­kedelmi vállalatok a jövőben még job­ban működjenek együtt a termelő üze­­­m­ekkel, hogy bővíteni tudják exportju­kat és közösen teljesíteni tudják a vál­lalati programokat. Felhívta a figyel­met arra is, hogy a külkereskedelmi vállalatok a felszabadulási munkaver­senyben a termelő vállalatokkal közös célokat jelöljenek meg. Fordítsanak kü­lönös figyelmet a tájékoztatókra a pia­ci helyzetről, hogy az ipari üzemek ter­melési felajánlásaik során az országos népgazdasági érdekeket szem előtt tart­va megfelelően számoljanak az export­gazdaságossággal, a kereskedelempoli­tikai célokkal, a piaci igényekkel és kö­vetelményekkel. nílliUliniOlllKlIllllllllillllill RÖVIDEN '+• Hétezer frotir köntöst és 10 ezer gyermekruhát szállított a Szovjetunióba az első negyedévben a kaposvári házi­ipari szövetkezet. 1974. MÁJUS 3. a RÁBA-MAN motorok Romániának Idén 16 ezer RÁBA-MAN motor ké­szül a győri Magyar Vagon- és Gép­gyárban. Mint ismeretes, a több, mint 2 milliárd forintos költséggel létreho­zott motorüzemnek az idén kellett vol­na elérnie névleges teljesítményét, azaz 14 300 motort. A belföldi igények és az exportmeg­rendelések azonban a vártnál gyorsab­ban növekedtek, és ez tette lehetővé, hogy az idén túlhaladják a névleges kapacitást. A MOGÜRT nemrégiben írta alá azt a két szerződést, amely több, mint 4 ezer motor elhelyezését teszi lehetővé az idén Romániában. A román CiatiAuto-Dacia cég az idei ma­gyar—román árucsere-forgalmi jegyző­könyv előirányzatainak megfelelően 2230 darab RÁBA-MAN motort vesz át, mintegy 10 millió rubel értékben. A másik aláírt megállapodás további 2090 RÁBA-MAN motor és alkatrész szállí­tására vonatkozik, ezért a román vál­lalat szabaddevizában fizet hitelkonst­rukcióban. A Magyar Vagon- és Gépgyárnál to­vább folyik a közúti gépjármű program keretében a gyártásfejlesztés. A győri gyár a közelmúltban mintegy 700 ezer font sterling értékben vásárolt angol gépeket a futóműgyártás fejlesztéséhez a Kearney and Trecker cégtől. A híd­­házmegmunkáló transzfer sort már felszerelték, s folyamatban van a hajtóműház megmunkáló transzfer sor gépeinek szerelése is. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp. V., Dorottya u. 6. IV. em. Postacím: 1397 Budapest, Pf. 534. Telefon: 183-860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc igazgató Kiadóhivatal: Bp. 1085 Blaha Lujza tér 1-3. Postacím: 1959 Budapest Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 74-3102/3-05 Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre , INDEX: 25008 3

Next