Világgazdaság, 1974. július (6. évfolyam, 124/1374-145/1395. szám)

1974-07-02 / 124. (1374.) szám

MAGYAR GAZDASÁG - VILÁGGAZDASÁG A világ vezető ipari nemzetei meg­egyeztek abban, hogy nem a verseny­szerű leértékelés és a kereskedelmi korlátozások révén „oldják meg” az olajimport miatt egyre növekvő deficit­jük kérdését. Lehetséges azonban, hogy egy harmadik meredek lejtőre kerül­nek, amely nem kevésbé veszélyesnek bizonyulhat­ a deflációs verseny lejtő­jére. Franciaország új takarékossági rendszabályait, amelyeket rendes körül­mények között a többi ország elfogad­na, ebben az összefüggésben kell érté­kelni. Jelenleg évi 18 százalékos infláció van Franciaországban. Erre az évre 6,5 mil­liárd dolláros fizetésmérleg-hiányt je­leztek. Az elnök takarékossági program­jának az a célja, hogy az inflációt több mint felével csökkentse és 18 hónapon belül megszüntesse a deficitet. A francia stratégia a belföldi keres­let és fogyasztás, valamint az import csökkentéséből, az export felfuttatásá­ból áll — ez a klasszikus megoldása an­nak a problémának, amellyel Francia­­ország szembenéz. Sajnálatos módon a francia export legnagyobb részét felve­vő országok hasonló nehézségekkel küszködnek. Olaszország és Dánia má­ris importkorlátozásokat léptetett élet­be és az olasz kormány, amely külföl­dön keres további kölcsönöket, hogy olaj­importjából származó deficitjét fedezze, enged a külföldi hitelezők nyomásának és deflációs rendszabályokat alkalmaz. Angliának az évi 10 milliárd dollárra rúgó külkereskedelmi deficittel küzdő kormánya korlátozza a belföldi keres­letet. Még az NSZK-ban és az USA-ban is, amelyeket legkevésbé terhelt az olaj­­milliárdok kifizetése, magas kamatlábak lassítják a fogyasztás ütemét és ezáltal a világ két legnagyobb exportpiacának csökkentik a felvevőképességét. Az ilyen nemzeti politikáknak a ter­jedése magában hordja azt a veszélyt, hogy világméretű recessziót vált ki. Az OECD párizsi titkársága megjegyezte, hogy maga az olaj árának növekedése — paradox módon — deflációs hatást gyakorol az olajimportáló országok gaz­ T­ru n ffmt c r A11 fl cm c i n­ t* ZEITUNG FÜR DEUTSCHLAND A nyugatnémet közületi beruházások 1985-ig várható alakulásáról készített tanulmányt a bázeli Prognos AG. Az említett időpontig a nemzeti összter­mék 1973-as árakon számítva évi 1,55 billió márkára növekszik. Az 1960 és 1973 közötti időszak átlag évi 4,7 szá­zalékos reális gazdasági növekedése után a tudósok 1985-ig évi 4,4 százalé­kos expanziót jósolnak. Átlagos 4,8 szá­zalékos áremelkedést figyelembe véve ami 1960 és 1973 között 4,2 százalékos volt, a normális növekedési ráta 9,2 százalékos lesz. A kutatóintézet a közületi beruházá­sokkal szemben támasztott igények je­lentős enyhülését várja 1980-tól. Ennek fő oka a lakosság létszámának és az életkor struktúrájának várható módo­sulásában látja. Mivel a 14 év alatti korosztály lélekszáma az 1970. évi 14,1 millióról 1985-ig 10,5 millióra csökken, ennek megfelelően kisebb lesz az okta­tási beruházási szükséglet is. Nagyjá­ból ez áll az egészségügy és az idős­ Nyugat-Németország közületi beruházásai korúak létesítményeire is. 1980-tól a nyugdíjasok száma is megfogyatkozik. A Prognos végkövetkeztetése szerint, a korábbi előrejelzésekkel ellentétben, a nyugatnémet közületi beruházások növekedése 1980 után lassabb, évi 6 százalékos lesz, elmaradva a nemzeti össztermék növekedése mögött. Ez ép­pen ellentétes a 60-as évek fejleményei­vel. Mostanáig a közületi beruházásokat a hiányok pótlása sarkallta, mindenek­előtt az útépítésben, e feladatokat azonban a hatvanas években jórészt teljesítették. A hetvenes években az ok­tatásügy, az egészségügy és környezet­­védelem hézagainak pótlása is végbe­megy. Az infrastruktúra kiegészül, s nem akadályozza többé a gazdasági és társadalmi haladást. Ebben természete­sen a lakosság létszámának csökkenése is szerepet játszik. A terhek azonban egyelőre csak a közületi beruházások körében enyhülnek, az állami fogyasz­tás — személyzeti és anyagi kiadások, honvédelem — csupán 1980 után kezd csökkenni. (1974. június 22.) illene Mvám Mlun Dubai kedvező fekvéséből eredően évszázadok óta a Perzsa-öböl nagyfon­tosságú kereskedelmi csomópontja volt. Az utóbbi 20 évben pedig minden kö­töttségtől mentes gazdasági rendszere révén a hiánycikkek és nemesfémek cseréjének fő központjává vált. A szomszédainál sokkal kedvezőbb hely­zetet élvező kis ország fejlődése azon­ban a kőolaj termelés 25 évvel ezelőtti kezdetével vette igazi lendületét. A vi­szonylagos fejlettséget tanúsítja az or­szág gazdasági struktúrája is, amely­ben a belföldi export-import cégek do­minálnak, de meghonosodtak Irán és az indiai szubkontinens kereskedőházai is. A fellendülést jól tükrözik a külke­reskedelem adatai is. Az import értéke 1970-ben 1 milliárd dirhamra rúgott, a növekedés azonban 1971-ben a pangás miatt átmenetileg csak 5 százalékos volt de 1972-ben már újból 1,5 milliárdra, 1973-­ban pedig 2,4 milliárd dirhamos rekordértékre nőtt (1 dirham , 1,25 svájci frank). Közrejátszott itt a meg­növekedett építőanyag- és gépimport, amelyek közül az előbbi számos új be­ruházás, például a mélytengeri kikötők, egy szárazdokk és egy új kórház létesí­tését szolgálta, míg a gépeket a fellen­dülőben levő olajbányászat hasznosítja. Emelkedő tendenciát mutat az export is, ennek értéke 1971-ben 135 millió, 1972-ben 180 millió, 1973-ban 222 millió volt. Fő kiviteli cikk a szárított hal, datolya és más agrártermékek. Az előb­bi vásárlói az arab országok, Sri Lan­ka és Singapore. A külkereskedelmi statisztika vám­mentes voltuk miatt nem tünteti fel az arany és más nemesfémek forgalmát. Mindenesetre az arany első szállítója Svájc, amely azonban órákat is szállít Dubaiba, hogy azok tovább vándorolja­nak a Perzsa-öböl országaiba, sőt In­diába is, így lehetséges, hogy a külke­reskedelem földrajzi megoszlásában a negyedik helyet Svájc foglalja el, s ezt még 1973-ban is megtartotta, bár szál­lításainak értéke az előző évi 110 mil­lió dirhamról 104 millióra csökkent, éppen az óraszállítmányok hanyatlása miatt, mégis 1973-ban a Közel-Keletre szállított 245 millió frank értékű órá­ból 120 millió értékűt Dubai vett át. Dubai kereskedelmi partnerei sorá­ban az első Japán, exportjának értéke 1972 és 1973 között 75 százalékkal nö­vekedve elérte az 528 millió dirhamot. Az amerikai export 328 milliót képvi­selt, mögötte sorakoznak Anglia, Svájc, Hongkong, NSZK, India és Irán. Kína exportja 1973-ban az előző évhez ké­pest megkétszereződött. A kőolajtermelés első jelentősebb eredménye 4,3 millió tonna volt 1970- ben. A termelés növekedése 1973-ra el­éri a 60 százalékot és értéke körülbelül 750 millió dirhamra tehető. Ezen azon­ban a sejkségnek a területén működő Dubai Petroleum Company-val kell osztozkodnia. Tényleges bevétele 1972- ben 250 millió volt, 1973-ban pedig óvatos becslés szerint 700 millió. A fenti tények és a liberális gazda­sági rendszer vonzza a nemzetközi bankokat, közülük 18 ilyen vagy olyan formában már meg is települt Dubai­ban. Teljes számban jelen vannak a nagy amerikai pénzintézetek, valamint pakisztáni és iráni társaik is. Egyre gyakrabban jelentkeznek a külföldi ér­dekeltséggel vagy anélkül működő arab bankok i­s. Szinte általános a né­zet, hogy Dubai gazdasági fejlődése előtt még nagy lehetőségek állnak. (1974. június 19.) A VILÁGSAJTÓBÓL im Mi .«. A deflációs verseny 3*1Ctarb­ifiÉfeOTtíbuUC világválságot okozhat haságára. Idén 60 milliárd dollárt szi­vattyúznak ki az olajtermelők ezekből az országokból, ahol ilyenformán csök­ken a kereslet. Szükséges, hogy az olajexportáló or­szágok többletmegtakarítása munkale­hetőségeket teremtő tőkebefektetésekké váljon. De szemlátomást ennek az el­lenkezője történik. A fejlett ipari orszá­gok kormányai deflálják gazdaságukat, hogy javítsák a kereskedelmi mérleget, s ez a politika nem kedvez a beruházá­soknak. Mindennek tetejébe az arab or­szágok által felhalmozott hatalmas tő­ke az olyan erős gazdaságokba áramlik, mint amilyen az USA-é és az NSZK-é, ahelyett hogy az olaszhoz hasonló gyengébb gazdaságokba áramolna, ahol sokkal égetőbb szükség van rá. Olasz­ország és Franciaország számára léleg­zetvételnyi szünetet biztosított az a dön­tés, amely engedélyezi, hogy az arany­­tartalékokat a szabadpiaci árhoz közel eső áron letétbe helyezzék és kölcsönt vegyenek fel rá. De a deficit jelenlegi növekedési üteme mellett ez az arány hamarosan elfogyhat. Jobb hitelezési mechanizmus szükséges ahhoz, hogy az olajdollárokat az erős nemzetektől visz­­szaáramoltassák a gyenge nemzetekhez. De még ez sem elegendő. A teljes olajimportból származó deficit hosszú lejáratú alapon való finanszírozásához új nemzetközi megállapodások szüksé­gesek. Várható, hogy az 1980-as évekre az olajimportáló országok több száz­­milliárd dollárral fognak tartozni a ter­melőknek. Az OECD, az IMF és az energiaügyi koordináló csoport megvitatta ezeket a kérdéseket anélkül, hogy sikerült vol­na a megoldáshoz közelebb kerülni. S ami még ennél is sajnálatosabb — mi­vel technikai megoldásokban nincs hiány —, nem tudták eldönteni kinek kell megoldani a kérdést. Amíg ez nem történik meg, addig minden ország egyedül veszi fel a harcot, s Franciaor­szághoz hasonlóan defláció révén pró­bálja helyre billenteni fizetési mérlegét. Ez pedig közelebb hozza a világméretű válság veszélyét. (1974. június 24.) 1974. JÚLIUS 2. A HUNGAROTEX nyolc vegyes vállalata Budapesten Angol, német, francia és spanyol nyelven nyitották meg hétfőn a HUN­GAROTEX második vegyes vállalati konferenciáját. Tavaly még hét részt­vevője volt a megbeszéléseknek, most július 1-én alakult meg a nyolcadik HUNGAROTEX vegyes vállalat Kanadában. Dr. Lakatos Béla vezérigazgató­­helyettes a vállalat tőkés exportjáról, majd a vegyes vállalatok szerepéről beszélt, s ezt követően megkezdődött az öt napig tartó vita. A VILÁGGAZ­DASÁG munkatársa a kuvaiti és az olaszországi vegyes vállalat igazgatóját kérte meg, vázolják a piac sajátosságait. A HUNGAROTEX legújabb vegyes vállalatának — amely Kanadában ala­kult — képviselői most vettek először részt a vegyes vállalati konferencán. Az angol Faulkner Europa viszont 1921 óta képviseli a magyar textilipart­­ a szigetországban, s ebből az alkalomból kamarai emlékplakettet nyújtott át a két angol igazgatónak a Magyar Ke­reskedelmi Kamara elnöke. Ezután dr. Lakatos Béla ismertette a HUNGAROTEX múlt évi eredményeit. Kiemelte, hogy a vállalat exportja a tő­­késországokba az elmúlt évben 20 szá­zalékkal volt nagyobb az előző évinél, és elérte a 120 millió dollárt. A növe­kedés a behozatalra is vonatkozik. Az 1973. évi vásárlásaink 50 százalékkal haladták meg az előző évit, 150 millió dollárt fordítottunk erre a célra. Az idei textilpiaci helyzetet a nyers­anyagárak lassú „megnyugvása” fogja jellemezni s az árak feltehetően stabi­lizálódnak. A HUNGAROTEX tőkés ex­portjának 45 százaléka jutott közös pia­ci országokba, ahol — kivéve Dáciát — vegyes vállalatok is alakultak. A vegyes vállalatok forgalma több mint 50 szá­zalékát adja a HUNGAROTEX export­jának. A vegyes vállalatok szerepe a jövő­ben feltehetően növekedni fog — fej­tette ki a vezérigazgató-helyettes. Az el­múlt évben Magyarország csatlakozott a nemzetközi textilmegállapodáshoz, és ennek 1975-től már érezhető lesz az eredménye. Ebben az évben a HUN­GAROTEX a tervek szerint 10—12 szá­zalékkal növeli exportját a tőkésorszá­gokban, s így egyre nagyobb feladatok hárulnak a vegyes vállalatokra is. Töb­bek között segíteniük kell a magyar termelővállalatok kooperációs megálla­podásait. A pillanatnyi helyzet, amit a május 31-i vegyes vállalati kötésállomány rög­zít, azt mutatja, hogy a forgalom 17,3 százalékkal haladja meg az előző évit. Jó lenne, ha ez a tendencia folytatód­na, s a forgalom ebben az évben is je­lentősen emelkedne — fejezte be a be­számolót a vezérigazgató-helyettes. Paolo Gambino, a Hungarotex-Ita­­liana igazgatója a VILÁGGAZDASÁG munkatársának az olasz piac sajátos­ságairól a következőket mondta: „A ve­gyes vállalatnak 1974 lesz az első teljes éve, s úgy látom, hogy a forgalom el fogja érni a 2,3 milliárd lírát. Ez 20 szá­zalékkal több, mint a HUNGAROTEX elmúlt évi olaszországi exportja. Az a célunk, hogy ne csak az északi terüle­teken építsük ki hálózatunkat, hanem szélesítsük vevőkörünket. Háztartási textíliákból, műszaki textilárukból, pa­mut- és selyemszövetekből az olasz piac felvevőképessége jelentős, s a jövőben a konfekcionált termékek forgalmát is növelni szeretnénk. Hosszú távú keres­kedelmi együttműködések kialakítására törekszünk. Ezeknek előnye, hogy ki­zárják a pillanatnyi konjunkturális in­gadozásokat, amilyenek például az ez évi importszigorítások voltak.” Ahmad Abdulla Abutaga, a Hunga­­ro-Kuvait igazgatója a közel-keleti tex­tilpiac helyzetét világította meg: „1972. január 1-én alakult a vegyes vállalat, s az első évben 50 százalékkal növelte a forgalmat. Ebben az évben 37 százalé­kos fejlődést irányoztunk elő. A vegyes vállalat forgalma az elmúlt évben 2,7 millió dollár volt, ami Magyarország kuvaiti exportjának csaknem egyhar­­mada. Ebben az évben szeretnénk meg­haladni a 3 millió dolláros értéket. Eh­hez az kell, hogy több árut kapjunk. Kuvait nyitott piac, korlátozások — vám és mennyiségi — nem terhelik a magyar textilexportot. Nemcsak Ku­­vaitra kell gondolni, ha a vegyes válla­lat forgalmát elemezzük, hiszen Szaúd- Arábia, az arab sejkségekbe és Ománba is be tud törni a Hungaro-Kuvait. Ezek a területek korábban a HUNGAROTEX exportjának fehér foltjai voltak. Remél­hetőleg a jövőben felnőnek a kuvaiti Piac mellé, esetleg el is hagyják. E. P. A magyar-marokkói kereskedelem új vonásai Fejlődik a magyar—marokkói kereskedelem. Néhány hónap óta a két ország a klíring fizetési rendszerről áttért a szabaddevizás forgalomra. Mint­hogy mind nagyobb mennyiségben hozunk be Marokkóból különféle fontos nyersanyagokat, fontos, hogy bővítsük az exportot is. Ebben feltehetőleg segítséget nyújt majd a COMAGYAR, a márciusban alakult részvénytársa­ság, amely a legnagyobb marokkói állami exportvállalat leányvállalata, s amelyhez később a külkereskedelmi vállalatok is csatlakozhatnak. Az új vál­lalat feladata: új magyar árucikkeket bevezetni a marokkói piacon. Természeti adottságaival, különféle nyersanyagaival, mezőgazdasági termé­keivel, Marokkó régóta hazánk keres­kedelmi partnerei közé tartozik. Olyan népgazdaságunk számára fontos termé­keket vásárolunk Marokkótól, mint a halliszt, a színesfém-koncentrátumok, a diófurnér, a színezőbor. Triple-szuper­­foszfát műtrágyát és jó minőségű nyers­foszfátot is egyre növekvő mennyiség­ben veszünk át. (A CHEMOLIMPEX 1973. novemberében hosszú lejáratú magánjogi megállapodást írt alá a Ma­rokkói Foszfát Társasággal; a szerződés értelmében 1975—1980. között évente 130—250 ezer tonna nyersfoszfátot ren­delünk a Péti Nitrogén Üzemek új ter­melőegysége részére.) Rendszeres vevő­je a magyar fél a marokkói halkonzer­veknek, a narancsnak és afriknak is. A kereskedelmi, illetve a — klíring­elszámolási — fizetési megállapodást 1962 közepén írta alá a két ország. 1974 februárjában a magyar—marokkói ve­gyes bizottsági tárgyalások jegyzőköny­ve leszögezi: a klíring fizetési rendszer­ről áttérnek a szabaddevizás forgalom­ra. Így április eleje óta kereskedelmi forgalmunk szabaddevizában bonyoló­dik le. A magyar külkereskedelem 1969-től kezdve mind intenzívebben kutatja a marokkói piacot, elsősorban a gépipari termékek és komplett berendezések eladását szorgalmazza. Belkereskedel­mi, majd gépipari külkereskedelmi vál­lalatok vezetői és a Külkereskedelmi Minisztérium főtisztviselői jártak Ma­rokkóban, a múlt év májusában pedig dr. Bíró József külkereskedelmi minisz­ter folytatott megbeszéléseket marokkói partnereinkkel a casablancai nemzet­közi vásáron. Gépipari exportunk lassanként meg­indult. A NIKEX egy komplett ezüst­­érc-előkészítő berendezést szállított az imiteri bányának. ,A KOMPLEX egy 1000 tonnás hűtőház berendezését adta el. Az agadiri kikötőnek kikötői daru­kat adtak el, és árammérőket is évek óta folyamatosan szállítanak a magyar vállalatok. A Marokkói Foszfát Társa­ság bányatámot és szállító hevedert vá­sárol rendszeresen. A CHEMOLIMPEX szerződéséről már szóltunk. Mindezeken kívül izzólámpák, gyógyszeralapanya­­gok, hengerelt acéláruk, fémtömegcik­kek szerepelnek a magyar exportlistán. Marokkói exportunknak azonban sem mennyiségét, sem összetételét nem te­kinthetjük megfelelőnek. Tavalyi kivi­telünk 2,2 millió dollár volt, importunk pedig elérte az 5,8 millió dollárt. Az idén a behozatal­t­a nagy volumenű műtrágya-, nyersfoszfát- és hallisztvá­sárlás következtében — meghaladja majd a 10­­millió dollárt. Ezért továbbra is növelni kell a magyar kivitelt. Egyéb­ként az új fizetési rendszerre való átté­rés nem okozott zavart; 1974. első négy hónapjának forgalma bíztatóan alakult. Exportunk bővítését meglehetősen akadályozza az, hogy a magyar külke­reskedelem nem rendelkezik megfelelő képviselővel Marokkóban. Az afrikai országban rövidesen életbe lépnek azok a törvények, amelyeknek értelmében kereskedelmi képviselettel csak marok­kói állampolgárokat lehet megbízni. Problémáinkat remélhetőleg megoldja a márciusban alakult casablancai válla­lat, a COMAGYAR, amely a legnagyobb marokkói állami exportvállalat leány­­vállalata. Feladata az, hogy­­megismer­tesse a marokkói vevőket a magyar árukkal. A vállalat tulajdonképpen részvénytársaság, teljes alaptőkéjét (200 ezer dirham) a marokkói fél jegyezte, később azonban­­magyar külkereskedel­mi vállalatok is csatlakozhatnak. Az alapító marokkói vállalat (OCE) a ma­rokkói exportnak 30—35 százalékát tart­ja kézben, s nagy segítségére lehet a magyar vállalatoknak. A COMAGYAR vezérigazgatója május közepén hazánk­ban tartózkodott, és felvette a kapcso­latot több magyar vállalattal (Magyar Hajó- és Darugyár, FERU­ION, AR­­TEX, HUNGAROCOOP, KOMPLEX, METALIMPEX, MONIMPEX, TRANS­­ELEKTRO) , megbízást vállalva arra, hogy különféle új árucikkeket vezessen be a marokkói piacon. K. J. A MEDICOR SZAKOSÍTÁSAI ORVOSI MŰSZEREKRE A nemzetközi gyártmányszakosítás lehetővé teszi, hogy vállalataink sok­­kallta nagyobb szériákat állítsanak elő, mint eddig bármikor. A MEDICOR in­kubátoraiból például idehaza néhány száz darabra lenne csak szükség, mégis kétezret gyárthatnak évente, támaszkodva a szovjet, csehszlovák, lengyel vállalatok folyamatos rendelé­seire. Még jellemzőbb a műtőasztalok példája: noha a hazai igény legfeljebb kétszáz darab, évről évre 3000 darabot gyárthat az üzem. A vállalat meggyő­ződhetett már az együttműködés elő­nyeiről, hiszen orvosi műszereinek 40 százalékát nemzetközi szakosítási szer­ződés keretében gyártja. Egyre nagyobb jelentősége van a kö­zös kutatómunkának is. Egy tüdődiag­nosztikai készülék, a nyílt rendszerű légzésanalizátor a MEDICOR és egy szovjet intézet együttműködését dicsé­ri : a magyar gyár fejlesztette ki az alaprendszert és érzékelőjét, partnere pedig a többi főrészt és a számítógépes érzékelőt. Rövidesen megállapodnak a gyártási-kereskedelmi feltételekben is. Emellett tárgyalások folynak műtőlám­pák és speciális sebvarrótű gyártási kooperációjáról. Magyar automata vérnyomásmérő­ket, mechanikai szerkezeteket, elektro­mos alapegységeket építenek be a be­tegellenőrző rendszerekbe a csehszlo­vák és NDK-beli vállalatok. Lengyel­­ország évente hatszáz olyan vérdiag­nosztikai készüléket vásárol, amelyhez az NDK adja a mechanikus részeket, a MEDICOR pedig az elektronikát. A legújabb együttműködési szerződés ér­telmében Bulgáriából mechanikus ele­mek érkeznek a különféle röntgenbe­rendezésekhez, aggregátok a röntgen­­kocsikhoz. __________________ íj fehérjegyár A hazai állattenyésztés és -tartás kor­szerű takarmánybázisának megalapozá­sára fehérjegyár épül Zalacséb község határában. A 160 ezer forintos költség­gel épülő fehérjegyárban még az idén megkezdődik a dán és francia beren­dezések szerelése, majd jövő év tava­szán a fehérjegyártás. Itt egy év alatt négyezer tonna tejporpótló fehérjét ál­lítanak elő szójalisztből és savósűrít­ményekből. A termelés megkezdésével egyidejűleg hozzálátnak a gyár máso­dik szakaszának szereléséhez, ez továb­bi 4500 tonna fehérje előállítására lesz alkalmas. A részleg 1976 tavaszán kezd termelni. Az alapanyag a lucernalé lesz, a nyers lucernából kivont fehérje­­tartalmú lé és a savósűrítmény keve­rése adja majd az ipari fehérjét. MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA lil!lilll;lllilll!lll!llllliyil!l!l!li|]|||Ji|illlí|||||!||flll|||!||il|||!|||;|j|!|;|i|;||||||||||||||| Jogi kiadványok A Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Iroda ez évtől kezdve „Külkereskedel­mi Jogi Dokumentációk” címen évente kétszer közzéteszi a különböző nemzet­közi dokumentációkat több nyelven. Az 1. füzet orosz, német és magyar nyel­ven az ez évben életbe lépett alábbi fontos KGST-megállapodások szövegeit tartalmazza: „KGST műszaki szolgálat általános feltételei, általános szerelési feltételei és a tartalékalkatrész-ellátás általános elvei”. A második félév fo­lyamán a sorozat következő füzeteként az ENSZ Európai Gazdasági bizottsá­gának kezdeményezésére és segítségé­vel kidolgozott különböző szerződés­­minták több nyelvű kiadását készítik elő. A sorozat rendszeresen megjelenő füzeteit a tagvállalatok díjtalan kama­rai szolgáltatásként kapják meg. A TECHNOIMPEX Moszkvában Moszkvában a Szokolnyiki park 20-as pavilonjában rendezi meg idei legna­gyobb kiállítását július 15—24. között a TECHNOIMPEX. Első ízben mutat­ják be a Szovjetunióban legújabb konstrukciójú zömében NC-szerszám­­gépeiket (23 darab). A 600 négyzetmé­teres kiállítás célja, hogy elősegítse a kapcsolatok bővítését a szovjet vevők­kel, s egyben a közvetlen tapasztalat­­cserét is a szovjet és a magyar szak­emberek között. A bemutató idején három szimpoziont rendeznek. Ezeken a Csepeli Szerszámgépgyár, a Szer­számgépipari Művek, a Híradástechni­kai Gépgyár, valamint a Diósgyőri Gépgyár vezetői tartanak előadásokat az általuk kifejlesztett új típusú szer­számgépekből, illetve azok széles körű felhasználási lehetőségeiről. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp. Dorottya u. 6. IV. em. Postacím: 1397 Budapest, Pf. 534. Telefon: 183-860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc igazgató Kiadóhivatal, Bp. 1085 Blaha Lujza tér 1-3. Postacím: 1959 Budapest Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 74-3102/3-07 Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25008 — 3

Next