Világgazdaság, 1974. október (6. évfolyam, 187/1437-209/1459. szám)
1974-10-01 / 187. (1437.) szám
MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG A „kutatás-termelés” lerövidítéséért közgazdászok és vállalati vezetők között élénk vita folyik a Szovjetunióban. A gazdasági építés gyakorlata viszont már létrehozott új módszereket, eljárásokat a tudomány és termelés kapcsolatának erősítésére, a műszaki fejlődés gyorsítására. Ezek között elsősorban a tudományos-termelési egyesülés (TTE) érdemel figyelmet. A TTE előnye abban mutatkozik meg, hogy egyfelől egyesíti az új technika létrehozásában közreműködő, eddig elszigetelten működő egységeket, másfelől ésszerűbben sikerül megszervezni a berendezések, munkaerő és nyersanyag források kihasználását. Funkcióját tekintve három típus különböztethető meg döntően a termékek gyártására szakosodott egységek (például „Bumass”), technológiai folyamatok tervezésével és fejlesztésével foglalkozó egyesülések (például „Neftehim”) és a gépesítéshez és automatizáláshoz szükséges eszközök előállítására specializált egyesülések. Eltekintve az egyesülések különböző felépítésétől és feladatkörétől, általában hatásosabb eredményeket tudnak felmutatni a műszaki fejlődés terén, mint a hagyományos kutatóintézetek és vállalatok. Ez megmutatkozik a termék műszaki színvonalának és az össztermelés mennyiségének emelkedésében. Ugyanakkor hiba lenne azt képzelni, hogy a tudományos termelési egyesülések mindig ideális körülmények között működnek. A közgazdászok és vezető szakemberek között még ma sincs eldöntve a TTE feladata és a szocialista gazdaságban elfoglalt helye. Egyesek a tudományos-termelési egyesüléseket kísérleti jellegük mellett a tömegtermelésre is alkalmasnak tartják, mások viszont tevékenységüket kizárólag új módszerek és prototípusok kidolgozására korlátoznák, míg a tömegtermelést a hagyományos termelő üzmek feladatának tekintik. A cikk szerzője a második nézetet vallja magáénak, mivel szerinte tömegtermelés esetén a kutatók a kísérleteket hátráltató részletkérdésekkel kerülnek szembe. Dzsavádov a cikkében rámutat egy másik fontos kérdésre: milyen hivatalos szerv legyen felelős a tudományostermelési egyesülések létrehozásáért és üzembe helyezéséért. Szerinte a helyi szervek és az illetékes minisztériumok vezetői helyett kormányszinten kellene a kérdéssel foglalkozni. Lényeges probléma a tudományostermelési egyesülések anyagi ellátottsága is. Az ösztönzési alapot a műszaki fejlesztési alaptól kellene függővé tenni, nem pedig a szériagyártások tervszerű teljesítésétől, mint ahogy ez jelenleg történik. A korszerű tudományos-termelési egyesülések ma már nemcsak a kísérleti termékek gyártásával és terjesztésével foglalkoznak, hanem fellépnek mint a gazdasági élet minden területén folyó tudományos kísérletező munka egyeztetői. Ágazati előrejelzéseket készítenek és foglalkoznak a káderutánpótlással is. Ezt a funkciót a jövőben népgazdaságszintű előrejelzések készítésével, licencek vásárlásával és eladásával óhajtják bővíteni Az utóbbi időben a tudományos-termelési egyesüléseknek egy újabb haladó tevékenysége figyelhető meg. Az általuk kidolgozott irányítási és strukturális szervezési módszereket átadják a hagyományos egyesüléseknek vagy a minisztériumoknak. E funkció hatékonyságának emelésére a tudományos termelési egyesülések vezetőinek nagyobb lehetőségeket kellene biztosítani manőverezésre az anyagi, pénzügyi és munkaerő-forrásokkal. A cikkből egyértelműen kitűnik, milyen széles perspektívái vannak a tudományos-termelési egyesüléseknek. A Szovjetunióban jelenleg több mint száz ilyen egyesülés működik. Számukat a felettes szervek két és félszeresére kívánják emelni a közeljövőben. (1974. szeptember 18.) A VILÁGSAJTÓBÓL npfíBAG A tudományos-termelési egyesülések hatékonysága illetve SMttMting K^A8**”* Japán versenyképessége gyengülni fog 1975—76-ban, amint az két magánkézben levő japán kutatóintézet vizsgálataiból kitűnik. A Mitsubishi General Research Institute megállapítja, hogy a galoppozó infláció eredményeként a japán áruk máris kisebb konkurenciát támasztanak a világpiacon. Az ország exportkereskedelme két éven belül válságot fog átélni. A nyersanyagáraknak és a munkabéreknek Japánban, az USA-ban és az NSZK-ban előrelátható emelkedését egymással összevetve a Mitsubishi Intézet arra az eredményre jutott, hogy a három ország közül Japánnak kell a termelési költségek legerősebb, sőt kiemelkedően nagy növekedését elkönyvelnie 1975—76-ban. A gazdasági elemzés 12 ágazattal foglalkozik: élelmiszerek, textiliák, papír és cellulóz, acél, színesfémek, ipari gépek, villamosgépek, szállítóberendezések, személygépkocsik, vegyipari cikkek, olajipari berendezések és építőipari keramika. A Mitsubishi Intézet szerint Japánban a termelési költségek a nagyobb nyersanyagárak miatt 1974-ben átlag 15 százalékkal, 1975-ben 4,4 százalékkal és 1976-ban 4 százalékkal fognak növekedni. Ezzel szemben az USA-ban ugyanez az említett három évben csak 14,5, 4,1 és 3,7 százalék lesz, az NSZK-ban pedig 13,4, 3,6 és 3,3 százalék. A következő két évben Japánban átlag 25 százalékkal emelkednek a munkabérek (idén eddig 33 százalékot ért el az átlag), míg az USA-ban és az NSZK-ban csak 10 százalékkal. A 12 vizsgált ágazat egyikében sem fognak a japánok csak kisebb mértékű költség- és termelésnövekedéssel szembenézni, mint a másik két ország. Az ipari gépgyártásnak, a vegy- és textiliparnak versenyképessége különösen erősen csökken. A japán export azonban a világszerte meglevő áruszűke és a jen gyengesége következtében egyelőre még kétségtelenül nőni fog. A másik japán intézet, a Sumitomo Research Institute elemzése hasonló eredményekhez vezet. 1975-ben a japán ipar el fogja veszteni az árak területén az USA-val és az NSZK-val szemben eddig élvezett előnyét. Az ipari alaptermékek kivételével a japán iparágak versenyképessége minden téren hirtelen hanyatlani fog, s ez mindenekelőtt a japán gépipar gyengesége révén a fejlődő országok élesebb versenykihívásához vezet. (1974. szeptember 22.) FINANCIAL TIMES A Koreai NDK kereskedelmének kiépítése a tőkésországokkal gyors ütemben halad. Svédország és Japán a jövő évi phenjani kiállításra készül, egy angol delegáció pedig feltehetően a hat hónap folyamán követi egy korábbi angol küldöttségnek az idén tavasszal tett kapcsolatkereső útját. Az elmúlt hónapban Phenjanban járt a svéd Union Bank delegációja. A küldöttség vezetőjének az a határozott feltevése, hogy az ország a nyugati hitellehetőségeket kutatja. A KNDK kormánya a párizsi kereskedelmi kirendeltsége mellett valószínűleg hamarosan megnyitja a londonit is. A nyugat-európai és a japán szállítókkal kötött öt fontos ipari szerződés megvalósítása folyamatban van, illetve a tárgyalások a végső szakaszba érkeztek. Ezek közül a legnagyobb a Taedong folyó mellé épülő 220 millió font értékű acélkombinát, amelyhez a Nippon Steel vezette japán konzorcium nyújt műszaki segítséget. A második nagy program egy rézbánya felszerelése. A svéd Atlas Kopco 25 millió font értékben szállít berendezéseket. A francia Speichim 17 millió fontért petrolvegyészeti üzemet épít, néhány egységről angol szállítók gondoskodnak. Egy 5 millió fontos szerződés értelmében a svéd Blanchutet f Betrand egy évi 400 000 darab kapacitású óragyár beruházását irányítja. A Sentab két nagy észak-koreai kikötő építési munkáiban vesz részt, közbena Volvo 1400 személyautót, teherautót és autóbuszt exportál. Számos más svéd cég folytat tárgyalásokat A Koreai NDK kapcsolatai a tőkésországokkal elsősorban az ásványkincsek feldolgozásával és a tengeri fuvarozással kapcsolatos termékek szállításáról. Az 1975. áprilisi svéd kereskedelmi vásár az első tőkés kiállítás lesz Phenjanban. A KNDK, az 1971-ben kezdeményezett kínai módszer alapján, meg akarja gyorsítani a tőkés gépek és technológiák importját. Ennek érdekében az országnak exportálnia kell. Az exportcikkek sorában a legjelentősebbek a színesfémek lehetnének — különösen az ólom és a réz —, de a bányaipari és szállítási berendezések még nem eléggé fejlettek. Elképzelhető a késztermékek tőkés exportja is, de ennek előfeltétele a megfelelő csomagolási szabvány és marketingkövetelmények teljesítése. Kétségtelen, hogy a Koreai NDK tőkés kereskedelme nagy lehetőségekkel kecsegtet. A háború után északon maradt az ipari nyersanyagok nagy része, délen pedig a korszerű mezőgazdaság. Egy hivatalos phenjani jelentés a múlt hónapban azt állította, hogy a közeljövőben 1 millió tonna színesfémet fognak előállítani. „Hazánk — folytatta a jelentés gazdag ... arany, ezüst, réz, ólom, cink, ón, wolfram, molibdén és nikkel előfordulásokban.” Az északkeleti partvidéken, Tanhonban modern színesfémkohászati bázis van születőben. A vasércbányászatot szintén fejlesztik. A musani bánya kapacitását évi 1 millió tonna érckoncentrátum kitermelésére bővítik és 60 mérföldes csővezetéket is lefektetnek, amely a Kim Chaek-i vasműhöz vezet .(1974. szeptember 18.) Magyar—jugoszláv tárgyalások Új formák-a kapcsolatok fejlesztésének záloga A múlt héten tárgyalásokat folytatott Budapesten Milorad Birovljev, a Jugoszláv Szövetségi Társadalmi Tervezési Bizottság elnöke és Lázár György miniszterelnök-helyettes, az Országos Tervhivatal elnöke. A két ország tervezési szerveinek vezetői tájékoztatták egymást gazdaságuk 1975 utáni fejlesztésének fő irányairól és ennek alapján körvonalazták azokat a területeket, ahol kölcsönösek az érdekek a gazdasági együttműködés fejlesztésére. Megállapodás született arról, hogy a központi tervező szervek a jövőben szorosabbra fűzik kapcsolataikat és tapasztalatcserét folytatnak majd a közép- és hosszú távú tervezés módszereiből. Milorad Birovljev elutazása előtt fogadta az MTI és a VILÁGGAZDASÁG tudósítóit, és nyilatkozott budapesti tárgyalásairól. „Az idei kereskedelmi egyezmény 170 millió dolláros kétoldalú forgalmat irányzott elő, de az eredmények mostani áttekintésekor nyilvánvalóvá vált, hogy túl fogjuk teljesíteni ezt a szintet. Jövőre — s ebben mindkét fél egyetértett — az 1974-es eredményeket is jóval felülmúlhatjuk” — mondotta a jugoszláv tervezési bizottság elnöke. „Véleményünk abban is megegyezik, hogy e gyors ütemű fejlődéshez nem elég csupán a hagyományos kereskedelmi forgalmat növelni, erőfeszítéseket kell tenni az együttműködés egyéb formáinak továbbfejlesztésére. Ez annál is inkább lehetséges, mert a legutóbbi években már egész sor közös vállalkozás, kooperáció jött létre, amelyek hasznosaknak bizonyultak. Mindkét ország számára igen előnyös például a jugoszláv cellulózipar kapacitásának bővítését célzó megállapodás: ennek alapján Magyarország hitelt nyújt és papírját szállít Jugoszláviának, ennek fejében Jugoszlávia hosszú távon cellulózot biztosít az Önök gazdaságának. Hasonló jó példa a foszforműtrágya-gyártási kooperáció, amely szerint magyar alapanyagokért műtrágyát szállít cserébe Jugoszlávia. Igen jelentős közismert együttműködésünk az Adria kőolajvezeték építésében. Ezzel kapcsolatban elmondanám, hogy az előkészítő munkák már közvetlen befejezés előtt állnak, és még az idén megindulhat a vezeték építése. A kooperáció újabb területekre is kiterjeszthető, mindenekelőtt gépipari és elektronikai termelési együttműködésre gondolunk. Úgy véljük, hogy további új forma lehet, ha a kooperációs termékekkel közösen jelennénk meg harmadik piacokon, elsősorban a fejlődő országokban. Megbeszéléseinken szóba kerültek újabb közös vállalkozások, így például az energiatermelésben, a színesfémek bányászatában és feldolgozásában. A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban is fokozható az együttműködés és a tapasztalatcsere. Tárgyaltunk közlekedési együttműködésről, valamint az idegenforgalom fejlesztéséről is. Ez utóbbinál felmerült az a lehetőség, hogy a két ország idegenforgalmi nevezetességeit „összekapcsolva” a Budapestet felkereső külföldi turisták átrándulhatnának Jugoszláviába illetve fordítva. Egy olyan sajátos együttműködési formáról is sok szó esett, amelynek alapja, hogy feldolgozó iparunk és építőiparunk több területen kihasználatlan kapacitásokkal rendelkezik, Magyarországon viszont sok helyütt munkaerőhiány van, illetve nem áll rendelkezésre elég beruházási eszköz. E gazdasági adottságokat kihasználva jugoszláv vállalatok feldolgozhatnának magyar nyersanyagokat illetve kivitelezhetnének Magyarországon épületeket, ipari létesítményeket, sőt részt vállalhatnak akár az útépítésben is. Csak példaként említem, hogy jugoszláv cégek már Afrikából is kaptak megbízást útépítésre, Csehszlovákiában és a Szovjetunióban pedig szállodákat építünk. A jugoszláv építőiparnak vízerőművek létesítésében is nagy a tapasztalata, ezen a vonalon is lehetségesnek véljük az együttműködést. Magyar részről pozitívan értékelték ezeket a javaslatainkat. Mindent egybevetve eredményesek voltak budapesti megbeszéléseim” — mondotta végezetül Milorad Birovljev, V. M. Lénárt Lajos és Hossein Sepehri nyilatkozata Magyar—iráni együttműködés az élelmiszeriparban Áprilisban, amikor megalakult a magyar—iráni gazdasági és műszaki vegyes bizottság, elhatározták, hogy életre hívnak egy mezőgazdasági és élelmiszeripari albizottságot. A terv szombaton vált valóra, amikor dr. Lénárt Lajos mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes és Hossein Sepehri iráni mezőgazdasági miniszterhelyettes aláírta az albizottság megalakulásáról szóló jegyzőkönyvet. Az aláírás után felkértük a két delegáció vezetőjét, hogy tájékoztassák a VILÁGGAZDASÁG munkatársát a tárgyalásokról és az együttműködés lehetőségeiről. „Magyarországi megbeszéléseim során több állami gazdaságot és élelmiszerfeldolgozó komplexumot kerestem fel” — kezdte a beszélgetést Hossein Sepehri. „Meglátogattam a Bábolnai Állami Gazdaságot, a budapesti vágóhidat, és voltam Agárdon is az állami gazdaságban. Ilyen nagyüzemekre van nekünk is szükségünk, amelyeknek előnyei nyilvánvalóak a kisgazdaságokkal szemben. Bábolnán a csirkenevelés, Agárdon pedig a sertésfarm ragadott meg legjobban. A múlt évben kezdődött Iránban az ötéves terv, amelynek során a mezőgazaságba csaknem 20 milliárd dollárt ruháztunk be. Állattenyésztésünk és növénytermesztésünk fellendítése során számítunk a magyar közreműködésre is. Kermanshah és Tabriz környékén baromfikombinátot fogunk építeni. A bábolnaiak egy 16 millió broyler csirke nevelésére alkalmas baromfikomplexumra vonatkozó gazdaságossági tanulmányt és kivitelezési terveket adtak át nekünk most. Második lépésben pedig az építésre és a gépek és berendezések szállítására kerülhet sor. A baromfinevelés az állattenyésztésnek az a területe, ahol a leggyorsabban lehet eredményt elérni, s ezért koncentráljuk erőfeszítéseinket erre. Ezen kívül juhtelepeket és szarvasmarha-komlexumokat kívánunk létesíteni a közeljövőben. Ezeknél szintén számítunk a magyar segítségre” — mondotta az iráni miniszterhelyettes. „Magyarország rendszeresen szállít mezőgazdasági, élelmiszeripari termékeket Iránba” —■ vette át a szót dr. Lénán Lajos. „Ebben az évben például csaknem 5 millió dollár szállításaink értéke. Tenyész- és étkezési tojást, friss juhhúst, fagyasztott marhahúst, baromfit, kisebb mennyiségben sajtot és vajat exportálunk. Az egyszerű kereskedelmi kapcsolatokat a jövőben különböző együttműködésekkel akarjuk kiegészíteni. Az irániakat különösen a baromfi- és juhtenyésztés érdekli. A Bábolnai Állami Gazdaság ajánlatáról az iráni miniszterhelyettes már szólt, ezért most inkább arról a juhfarmról beszélnék, amit közösen hozunk majd létre, s ahol 30 ezer anyajuhot lehet tartani. Tervezzük ezenkívül egy ezer kocás sertésfarm létesítését is. Ezek az állattenyésztési komplexumok csak takarmánybázissal kiegészítve tudnak igazán jól működni. Ezért mintegy 10 ezer hektárnyi területen CPS rendszerben fogunk közösen kukoricát termelni az Aras folyó mentén. Ha megvalósul ez a mezőgazdasági kombinát, a magyar szállítások (amelyeket a KOMPLEX bonyolít le az Agárdi és a Hortobágyi Állami Gazdasággal együtt) értéke csaknem 8 millió dollár lesz. Tervbe vettük azt is, hogy segítünk létrehozni egy baromfibetegségek diagnosztizálásával és kezelésével foglalkozó laboratóriumot, valamint szállítunk egy műszakonkénti 500 juh vagy ötven szarvasmarha levágására alkalmas vágóhidat. A datolya, a tej és a kukorica feldolgozásában is együttműködik a jövőben majd a két ország. Hűtőházat, datolyacukor feldolgozására alkalmas gépsort és vágóhidat már eddig is szállított a KOMPLEX. Egy vágóhíd átadására a következő évben kerül sor, a szerződés értéke meghaladja a 3 millió dollárt.” — fejezte be nyilatkozatát dr. Lénárt Lajos mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes. Emőd Pál Import a BNV-n kiállított cikkekből Az Őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron kiállított külföldi fogyasztási cikkek jelentős részét megvásárolták az illetékes külkereskedelmi vállalatok. A KONSUMEX megvette a kiállított jugoszláv és lengyel bútorokat, s ha igény lesz rá, újabb garnitúrákat rendel majd jövőre a külkereskedelmi vállalat, elsősorban jugoszláv partnereitől. Még az idén kisebb mennyiségben az üzletekbe kerülnek a BNV-n bemutatott egyes cipők. A ruházati bemutató anyagából egy sor felső kötöttárut vásárolt a KONSUMEX szocialista szállítóitól. Az ELEKTROIMPEX lekötötte a vásáron látott rádiók, orsós és kazettás magnetofonok, autórádiók nagy részét. Rövidesen kapható lesz a Sanyo, a Toshiba, a Blaupunkt cég néhány készüléke, valamint csehszlovák, lengyel, szovjet és bolgár műszaki áruk. A Bizományi Áruházak részére megvásárolták a bemutatott kínai és egyiptomi díszműárukat, valamint a libanoni kézműipari és ötvösárukat. A KONSUMEX importált japán öngyújtókat, valamint ajándék- és porcelánárut is. A közeljövőben a kiskereskedelem képviselőinek külön bemutatják a vásáron látott japán sportcikkeket, horgászfelszereléseket, hangszereket és játékokat. 1IHIÍIIÍ1I1ÍIIIB118II1IIIÍIIB1II1IIMIII11IIIIIIIMIWWIIMIHIIB1III1HIIIMMHI1IÍIIIIIIM1B RÖVIDEN '’*■ A bagdadi nemzetközi vásár megnyitása alkalmából dr. Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes vezetésével hétfőn magyar delegáció utazott Irakba. Hétfőn a Magyar Kereskedelmi Kamara székházában a Consultants in PR nevű, Genfben székelő amerikai cég igazgatója „Egy nagy amerikai PR ügynökség tevékenysége” címmel nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott a szakma magyar képviselői előtt. Az előadást követő élénk vita folyamán a többi között szóba került a public relations tevékenység megnövekedett jelentősége és megfelelő értékelése. Várakozáson felüli a paradicsomtermés a Szegedi Konzervgyárat is ellátó dél-alföldi nagyüzemi gazdaságokban. Eddig összesen 2200 vagon paradicsomot dolgoztak fel. Egy részükből egészben eltett úgynevezett paradicsombefőtt készül, amit exportra szállítanak. Az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohó formaöntödéjében elkészült a 400 tonna öntvény, azaz előállították az éves tervben szereplő mennyiséget. Az év hátralévő hónapjaiban további 100 tonna formaöntvényt gyártanak. A hazai piac mellett Belgiumba, az NSZK-ba Angliába és Csehszlovákiába küldenek az öntvényekből. 1974. OKTÓBER 1.3 Szövetkezeti divatbemutató Mintegy hatvan modellt mutattak be hétfőn Budapesten a magyar szövetkezetek és az OKISZ Labor az NDK-ból érkezett kereskedelmi szakembereknek. Az eseményre a két ország belkereskedelmi minisztériumai között létrejött megállapodás alapján került sor, a cél részint a választék bővítése, részint az együttműködés kiterjesztése. A bemutatón részt vett az NDK textilnagykereskedelmi igazgatóságának vezetője, a Koimpex külkereskedelmi vállalat, a berlini Centrum áruházak valamint a Jugendmode Centrum kereskedelmi szervezet képviselője. Ez utóbbi szervezet, mint nevéből is kiderül, a fiatalságot látja el konfekcióárukkal, és megbízásából a Koimpex végzi az export-import tevékenységét. Mint megtudtuk, a HUNGAROCOOP négy éve áll kapcsolatban ezekkel a kereskedelmi vállalatokkal, és az idén oldalanként mintegy hárommillió rubel értékű árut cserélnek. Az eddigi tárgyalások szerint jövőre legalább ennyi lesz a kölcsönös szállítások értéke, s most arra törekszenek, hogy több évre szóló megállapodást hozzanak létre. Legközelebb, október végén a Jugendmode, Potsdam cég szervezésében kerül sor hasonló rendezvényre, amelyre kiutaznak a magyar nagykereskedelmi vállalatok és áruházak szakemberei. Szovjet katalógusok A szovjet Techmasexport hétfőn katalógus- és prospektus-kiállítást nyitott Budapesten a Szovjetunió kereskedelmi kirendeltségének kiállítótermében. Bemutatják a külkereskedelmi vállalat szállította termékekről készült ismertetőket. A Techmasexport vegyipari, élelmiszeripari és nyomdaipari gépei, berendezései ismertek hazánkban. A múlt évben 7 millió rubel értékben exportáltak Magyarországra, az idén ez az érték eléri a 8,5—9 millió rubelt. A Techmasexport csaknem 500 szovjet iparvállalat termékeit viszi át a világpiacra, s teljes forgalmának 70 százalékát a szocialista országokkal bonyolítja le. (Ebből Magyarország részesedése 7 százalék.) VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp. V., Dorottya u. 6. IV. em. Postacím: 1397 Budapest, Pf. 534. Telefon: 183-860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc Igazgató Kiadóhivatal, Bp. 1085 Blaha Lujza tér 1—3. Postacím: 1959 Budapest Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 74-3102/3-09 Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008