Világgazdaság, 1974. október (6. évfolyam, 187/1437-209/1459. szám)

1974-10-01 / 187. (1437.) szám

MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG A „kutatás-termelés”­­ lerövidíté­séért közgazdászok és vállalati vezetők között élénk vita folyik a Szovjetunió­ban. A gazdasági építés gyakorlata vi­szont már létrehozott új módszereket, eljárásokat a tudomány és termelés kapcsolatának erősítésére, a műszaki fejlődés gyorsítására. Ezek között első­sorban a tudományos-termelési egyesü­lés (TTE) érdemel figyelmet. A TTE előnye abban mutatkozik meg, hogy egyfelől egyesíti az új tech­nika létrehozásában közreműködő, ed­dig elszigetelten működő egységeket, másfelől ésszerűbben sikerül megszer­vezni a berendezések, munkaerő és nyersanyag forr­ások kihasználását. Funkcióját tekintve három típus külön­böztethető meg döntően a termékek gyártására szakosodott egységek (pél­dául „Bumass”), technológiai folyama­tok tervezésével és fejlesztésével fog­lalkozó egyesülések (például „Nefte­­him”) és a gépesítéshez és automa­tizáláshoz szükséges eszközök elő­állítására specializált egyesülések. El­tekintve az egyesülések különböző fel­építésétől és feladatkörétől, általában hatásosabb eredményeket tudnak fel­mutatni a műszaki fejlődés terén, mint a hagyományos kutatóintézetek és vál­lalatok. Ez megmutatkozik a termék műszaki színvonalának és az összterme­lés mennyiségének emelkedésében. Ugyanakkor hiba lenne azt képzelni, hogy a tudományos­ termelési egyesülé­sek mindig ideális körülmények között működnek. A közgazdászok és vezető szakemberek között még ma sincs el­döntve a TTE feladata és a szocialista gazdaságban elfoglalt helye. Egyesek a tudományos-termelési egyesüléseket kísérleti jellegük mellett a tömegterme­lésre is alkalmasnak tar­tják, mások vi­szont tevékenységüket kizárólag új módszerek és prototípusok kidolgozá­sára korlátoznák, míg a tömegtermelést a hagyományos termelő üzmek felada­tának tekintik. A cikk szerzője a má­sodik nézetet vallja magáénak, mivel szerinte tömegtermelés esetén a kuta­tók a kísérleteket hátráltató részletkér­désekkel kerülnek szembe. Dzsavádov a cikkében rámutat egy másik fontos kérdésre: milyen hivata­los szerv legyen felelős a tudományos­termelési egyesülések létrehozásáért és üzembe helyezéséért. Szerinte a helyi szervek és az illetékes minisztériumok vezetői helyett kormányszinten kellene a kérdéssel foglalkozni. Lényeges probléma a tudományos­termelési egyesülések anyagi ellátott­sága is. Az ösztönzési alapot a műsza­ki fejlesztési alaptól kellene függővé tenni, nem pedig a szériagyártások tervszerű teljesítésétől, mint ahogy ez jelenleg történik. A korszerű tudományos-termelési egyesülések ma m­ár nemcsak a kísér­leti termékek gyártásával és terjeszté­sével foglalkoznak, hanem fellépnek mint a gazdasági élet minden területén folyó tudományos kísérletező munka egyeztetői. Ágazati előrejelzéseket ké­szítenek és foglalkoznak a káderután­pótlással is. Ezt a funkciót a jövőben népgazdaságszintű előrejelzések készí­tésével, licencek vásárlásával és eladá­sával óhajtják bővíteni Az utóbbi időben a tudományos-ter­melési egyesüléseknek egy újabb haladó tevékenysége figyelhető meg. Az általuk kidolgozott irányítási és strukturális szervezési módszereket átadják a ha­gyományos egyesüléseknek vagy a mi­nisztériumoknak. E funkció hatékony­ságának emelésére a tudományos­ ter­melési egyesülések vezetőinek nagyobb lehetőségeket kellene biztosítani manő­verezésre az anyagi, pénzügyi és mun­kaerő-forrásokkal. A cikkből egyértelműen kitűnik, mi­lyen széles perspektívái vannak a tu­dományos-termelési egyesüléseknek. A Szovjetunióban jelenleg több mint száz ilyen egyesülés működik. Számukat a felettes szervek két és félszeresére kí­vánják emelni a közeljövőben. (1974. szeptember 18.) A VILÁGSAJTÓBÓL npfíBAG A tudományos-termelési egyesülések hatékonysága illetve SMttMting K^A8**”* Japán versenyképessége gyengülni fog 1975—76-ban, amint az két magán­kézben levő japán kutatóintézet vizs­gálataiból kitűnik. A Mitsubishi Gene­ral Research Institute megállapítja, hogy a galoppozó infláció eredménye­ként a japán áruk máris kisebb kon­kurenciát támasztanak a világpiacon. Az ország exportkereskedelme két éven belül válságot fog átélni. A nyersanyagáraknak és a munkabé­reknek Japánban, az USA-ban és az NSZK-ban előrelátható emelkedését egymással összevetve a Mitsubishi In­tézet arra az eredményre jutott, hogy a három ország közül Japánnak kell a termelési költségek legerősebb, sőt kie­melkedően nagy növekedését elköny­velnie 1975—76-ban. A gazdasági elem­zés 12 ágazattal foglalkozik: élelmisze­rek, textiliák, papír és cellulóz, acél, színesfémek, ipari gépek, villamosgé­pek, szállítóberendezések, személygép­kocsik, vegyipari cikkek, olajipari be­rendezések és építőipari keramika. A Mitsubishi Intézet szerint Japán­ban a termelési költségek a nagyobb nyersanyagárak miatt 1974-ben átlag 15 százalékkal, 1975-ben 4,4 százalékkal és 1976-ban 4 százalékkal fognak növe­kedni. Ezzel szemben az USA-ban ugyanez az említett három évben csak 14,5, 4,1 és 3,7 százalék lesz, az NSZK-ban pedig 13,4, 3,6 és 3,3 szá­zalék. A következő két évben Japánban átlag 25 százalékkal emelkednek a munkabérek (idén eddig 33 százalé­kot ért el az átlag), míg az USA-ban és az NSZK-ban csak 10 százalékkal. A 12 vizsgált ágazat egyikében sem fognak a japánok csak kisebb mér­tékű költség- és termelésnövekedés­sel szembenézni, mint a másik két ország. Az ipari gépgyártásnak, a vegy- és textiliparnak versenyképessége kü­lönösen erősen csökken. A japán export azonban a világszerte meglevő áruszű­ke és a jen gyengesége következtében egyelőre még kétségtelenül nőni fog. A másik japán intézet, a Sumitomo Research Institute elemzése hasonló eredményekhez vezet. 1975-ben a japán ipar el fogja veszteni az árak terüle­tén az USA-val és az NSZK-val szem­ben eddig élvezett előnyét. Az ipari alaptermékek kivételével a japán ipa­rágak versenyképessége minden téren hirtelen hanyatlani fog, s ez mindene­kelőtt a japán gépipar gyengesége ré­vén a fejlődő országok élesebb ver­senykihívásához vezet. (1974. szeptem­ber 22.) FINANCIAL TIMES A Koreai NDK kereskedelmének ki­építése a tőkésországokkal gyors ütemben halad. Svédország és Japán a jövő évi phenjani kiállításra készül, egy angol delegáció pedig feltehetően a hat hónap folyamán követi egy ko­rábbi angol küldöttségnek az idén ta­vasszal tett kapcsolatkereső útját. Az elmúlt hónapban Phenjanban járt a svéd Union Bank delegációja. A kül­döttség vezetőjének az a határozott feltevése, hogy az ország a nyugati hitellehetőségeket kutatja. A KNDK kormánya a párizsi kereskedelmi ki­­rendeltsége mellett valószínűleg hama­rosan megnyitja a londonit is. A nyugat-európai és a japán szállí­tókkal kötött öt fontos ipari szerződés megvalósítása folyamatban van, illetve a tárgyalások a végső szakaszba ér­keztek. Ezek közül a legnagyobb a Taedong folyó mellé épülő 220 millió font értékű acélkombinát, amelyhez a Nippon Steel vezette japán konzor­cium nyújt műszaki segítséget. A má­sodik nagy program egy rézbánya fel­szerelése. A svéd Atlas Kopco 25 mil­lió font értékben szállít berendezése­ket. A francia Speichim 17 millió fontért petrolvegyészeti üzemet épít, néhány egységről angol szállítók gon­doskodnak. Egy 5 millió fontos szerző­dés értelmében a svéd Blanchut­et f Betrand egy évi 400 000 darab kapaci­tású óragyár beruházását irányítja. A Sentab két nagy észak-koreai ki­kötő építési munkáiban vesz részt, közben­­a Volvo 1400 személyautót, teherautót és autóbuszt exportál. Szá­mos más svéd cég folytat tárgyalásokat A Koreai NDK kapcsolatai a tőkésországokkal elsősorban az ásványkincsek feldolgo­zásával és a tengeri fuvarozással kap­csolatos termékek szállításáról. Az 1975. áprilisi svéd kereskedelmi vásár az első tőkés kiállítás lesz Phen­janban. A KNDK, az 1971-ben kezde­ményezett kínai módszer alapján, meg akarja gyorsítani a tőkés gépek és technológiák importját. Ennek érdeké­ben az országnak exportálnia kell. Az exportcikkek sorában a legjelentőseb­bek a színesfémek lehetnének — kü­lönösen az ólom és a réz —, de a bányaipari és szállítási be­rendezések még nem eléggé fejlettek. Elképzelhető a késztermékek tőkés ex­portja is, de ennek előfeltétele a meg­felelő csomagolási szabvány és mar­ketingkövetelmények teljesítése. Kétségtelen, hogy a Koreai NDK tőkés kereskedelme nagy lehetőségek­kel kecsegtet. A háború után északon maradt az ipari nyersanyagok nagy része, délen pedig a korszerű mező­­gazdaság. Egy hivatalos phenjani je­lentés a múlt hónapban azt állította, hogy a közeljövőben 1 millió tonna színesfémet fognak előállítani. „Ha­zánk — folytatta a jelentés gazdag ... arany, ezüst, réz, ólom, cink, ón, wolfram, molibdén és nikkel előfordu­lásokban.” Az északkeleti partvidéken, Tanhonban modern színesfémkohászati bázis van születőben. A vasércbányá­szatot szintén fejlesztik. A musani bá­nya kapacitását évi 1 millió tonna érc­­koncentrátum kitermelésére bővítik és 60 mérföldes csővezetéket is lefektet­nek, amely a Kim Chaek-i vasműhöz vezet .(1974. szeptember 18.) Magyar—jugoszláv tárgyalások Új formák-a kapcsolatok fejlesztésének záloga A múlt héten tárgyalásokat folytatott Budapesten Milorad Birovljev, a Jugoszláv Szövetségi Társadalmi Tervezési Bizottság elnöke és Lázár György miniszterelnök-helyettes, az Országos Tervhivatal elnöke. A két ország ter­vezési szerveinek vezetői tájékoztatták egymást gazdaságuk 1975 utáni fej­lesztésének fő irányairól és ennek alapján körvonalazták azokat a területe­ket, ahol kölcsönösek az érdekek a gazdasági együttműködés fejlesztésére. Megállapodás született arról, hogy a központi tervező szervek a jövőben szorosabbra fűzik kapcsolataikat és tapasztalatcserét folytatnak majd a kö­zép- és hosszú távú tervezés módszereiből. Milorad Birovljev elutazása előtt fogadta az MTI és a VILÁGGAZDASÁG tudósítóit, és nyilatkozott buda­pesti tárgyalásairól. „Az idei kereskedelmi egyezmény 170 millió dolláros kétoldalú forgal­mat irányzott elő, de az eredmények mostani áttekintésekor nyilvánvalóvá vált, hogy túl fogjuk teljesíteni ezt a szintet. Jövőre — s ebben mindkét fél egyetértett — az 1974-es eredmé­nyeket is jóval felülmúlhatjuk” — mondotta a jugoszláv tervezési bizott­ság elnöke. „Véleményünk abban is megegyezik, hogy e gyors ütemű fej­lődéshez nem elég csupán a hagyo­mányos kereskedelmi forgalmat nö­velni, erőfeszítéseket kell tenni az együttműködés egyéb formáinak to­vábbfejlesztésére. Ez annál is inkább lehetséges, mert a legutóbbi években már egész sor közös vállalkozás, koo­peráció jött létre, amelyek hasznosak­nak bizonyultak. Mindkét ország számára igen elő­nyös például a jugoszláv cellulózipar kapacitásának bővítését célzó megál­lapodás: ennek alapján Magyarország hitelt nyújt és papírját szállít Jugo­szláviának, ennek fejében Jugoszlávia hosszú távon cellulózot biztosít az Önök gazdaságának. Hasonló jó példa a foszforműtrágya-gyártási kooperá­ció, amely szerint magyar alapanya­gokért műtrágyát szállít cserébe Ju­goszlávia. Igen jelentős közismert együttműködésünk az Adria kőolajve­zeték építésében. Ezzel kapcsolatban elmondanám, hogy az előkészítő mun­kák már közvetlen befejezés előtt áll­nak, és még az idén megindulhat a vezeték építése. A kooperáció újabb területekre is kiterjeszthető, minde­nekelőtt gépipari és elektronikai ter­melési együttműködésre gondolunk. Úgy véljük, hogy további új forma lehet, ha a kooperációs termékekkel közösen jelennénk meg harmadik pia­cokon, elsősorban a fejlődő országok­ban. Megbeszéléseinken szóba kerültek újabb közös vállalkozások, így pél­dául az energiatermelésben, a színes­fémek bányászatában és feldolgozásá­ban. A mezőgazdaságban és az élel­miszeriparban is fokozható az együtt­működés és a tapasztalatcsere. Tár­gyaltunk közlekedési együttműködés­ről, valamint az idegenforgalom fej­lesztéséről is. Ez utóbbinál felmerült az a lehetőség, hogy a két ország ide­genforgalmi nevezetességeit „össze­kapcsolva” a Budapestet felkereső kül­földi turisták átrándulhatnának Jugo­szláviába illetve fordítva. Egy olyan sajátos együttműködési formáról is sok szó esett, amelynek alapja, hogy feldolgozó iparunk és építőiparunk több területen kihaszná­latlan kapacitásokkal rendelkezik, Magyarországon viszont sok helyütt munkaerőhiány van, illetve nem áll rendelkezésre elég beruházási eszköz. E gazdasági adottságokat kihasznál­va jugoszláv vállalatok feldolgozhat­nának magyar nyersanyagokat illetve kivitelezhetnének Magyarországon épületeket, ipari létesítményeket, sőt részt vállalhatnak akár az útépítés­ben is. Csak példaként említem, hogy jugoszláv cégek már Afrikából is kap­tak megbízást útépítésre, Csehszlová­kiában és a Szovjetunióban pedig szál­lodákat építünk. A jugoszláv építő­iparnak vízerőművek létesítésében is nagy a tapasztalata, ezen a vonalon is lehetségesnek véljük az együttmű­ködést. Magyar részről pozitívan érté­kelték ezeket a javaslatainkat. Min­dent egybevetve eredményesek voltak budapesti megbeszéléseim” — mon­dotta végezetül Milorad Birovljev, V. M. Lénárt Lajos és Hossein Sepehri nyilatkozata Magyar—iráni együttműködés az élelmiszeriparban Áprilisban, amikor megalakult a magyar—iráni gazdasági és műszaki vegyes bizottság, elhatározták, hogy életre hívnak egy mezőgazdasági és élelmiszeripari albizottságot. A terv szombaton vált valóra, amikor dr. Lénárt Lajos mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes és Hossein Sepehri iráni mezőgazdasági miniszterhelyettes aláírta az albizottság megalakulá­sáról szóló jegyzőkönyvet. Az aláírás után felkértük a két delegáció vezető­jét, hogy tájékoztassák a VILÁGGAZDASÁG munkatársát a tárgyalásokról és az együttműködés lehetőségeiről. „Magyarországi megbeszéléseim során több állami gazdaságot és élelmiszer­feldolgozó komplexumot kerestem fel” — kezdte a beszélgetést Hossein Sepeh­­ri. „Meglátogattam a Bábolnai Állami Gazdaságot, a budapesti vágóhidat, és voltam Agárdon is az állami gazdaság­ban. Ilyen nagyüzemekre van nekünk is szükségünk, amelyeknek előnyei nyilvánvalóak a kisgazdaságokkal szem­ben. Bábolnán a csirkenevelés, Agárdon pedig a sertésfarm ragadott meg leg­jobban. A múlt évben kezdődött Iránban az ötéves terv, amelynek során a mező­­gazaságba csaknem 20 milliárd dollárt ruháztunk be. Állattenyésztésünk és növénytermesztésünk fellendítése során számítunk a magyar közreműködésre is. Kermanshah és Tabriz környékén ba­romfikombinátot fogunk építeni. A bá­bolnaiak egy 16 millió broyler csirke nevelésére alkalmas baromfikomp­lexumra vonatkozó gazdaságossági ta­nulmányt és kivitelezési terveket ad­tak át nekünk most. Második lépésben pedig az építésre és a gépek és beren­dezések szállítására kerülhet sor. A ba­romfinevelés az állattenyésztésnek az a területe, ahol a leggyorsabban lehet eredményt elérni, s ezért koncentráljuk erőfeszítéseinket erre. Ezen kívül juh­­telepeket és szarvasmarha-komlexumo­­kat kívánunk létesíteni a közeljövőben. Ezeknél szintén számítunk a magyar segítségre” — mondotta az iráni mi­niszterhelyettes. „Magyarország rendszeresen szállít mezőgazdasági, élelmiszeripari terméke­ket Iránba” —■ vette át a szót dr. Lé­nán Lajos. „Ebben az évben például csaknem 5 millió dollár szállításaink értéke. Tenyész- és étkezési tojást, friss juhhúst, fagyasztott marhahúst, barom­fit, kisebb mennyiségben sajtot és va­jat exportálunk. Az egyszerű kereske­delmi kapcsolatokat a jövőben külön­böző együttműködésekkel akarjuk ki­egészíteni. Az irániakat különösen a ba­romfi- és juhtenyésztés érdekli. A Bá­bolnai Állami Gazdaság ajánlatáról az iráni miniszterhelyettes már szólt, ezért most inkább arról a juhfarmról beszél­nék, amit közösen hozunk majd létre, s ahol 30 ezer anyajuhot lehet tartani. Tervezzük ezenkívül egy ezer kocás sertésfarm létesítését is. Ezek az állattenyésztési komplexu­mok csak takarmánybázissal kiegészít­ve tudnak igazán jól működni. Ezért mintegy 10 ezer hektárnyi területen CPS rendszerben fogunk közösen ku­koricát termelni az Aras folyó mentén. Ha megvalósul ez a mezőgazdasági kombinát, a magyar szállítások (ame­lyeket a KOMPLEX bonyolít le az Agárdi és a Hortobágyi Állami Gaz­dasággal együtt) értéke csaknem 8 mil­lió dollár lesz. Tervbe vettük azt is, hogy segítünk létrehozni egy baromfi­betegségek diagnosztizálásával és keze­lésével foglalkozó laboratóriumot, vala­mint szállítunk egy műszakonkénti 500 juh vagy ötven szarvasmarha levágásá­ra alkalmas vágóhidat. A datolya, a tej és a kukorica feldolgozásában is együtt­működik a jövőben majd a két ország. Hűtőházat, datolyacukor feldolgozására alkalmas gépsort és vágóhidat már ed­dig is szállított a KOMPLEX. Egy vá­góhíd átadására a következő évben ke­rül sor, a szerződés értéke meghaladja a 3 millió dollárt.” — fejezte be nyilat­kozatát dr. Lénárt Lajos mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi miniszterhelyettes. Em­őd Pál Import a BNV-n kiállított cikkekből Az Őszi Budapesti Nemzetközi Vá­sáron kiállított külföldi fogyasztási cikkek jelentős részét megvásárolták az illetékes külkereskedelmi vállala­tok. A KONSUMEX megvette a kiál­lított jugoszláv és lengyel bútorokat, s ha igény lesz rá, újabb garnitúrá­kat rendel majd jövőre a külkeres­kedelmi vállalat, elsősorban jugoszláv partnereitől. Még az idén kisebb mennyiségben az üzletekbe kerülnek a BNV-n be­mutatott egyes cipők. A ruházati be­mutató anyagából egy sor felső­ kö­töttárut vásárolt a KONSUMEX szo­cialista szállítóitól. Az ELEKTROIM­­PEX lekötötte a vásáron látott rá­diók, orsós és kazettás magnetofo­nok, autórádiók nagy részét. Rövide­sen kapható lesz a Sanyo, a Toshiba, a Blaupunkt cég néhány készüléke, valamint csehszlovák, lengyel, szovjet és bolgár műszaki áruk. A Bizományi Áruházak részére meg­vásárolták a bemutatott kínai és egyiptomi díszműárukat, valamint a libanoni kézműipari és ötvösárukat. A KONSUMEX importált japán öngyúj­tókat, valamint ajándék- és porcelán­árut is. A közeljövőben a kiskeres­kedelem képviselőinek külön bemu­tatják a vásáron látott japán sport­cikkeket, horgászfelszereléseket, hang­szereket és játékokat. 1IHIÍIIÍ1I1ÍIIIB118II1IIIÍIIB1II1IIMIII11IIIIIIIMIWWIIMIHIIB1III1HIIIMMHI1IÍIIIIIIM1B RÖVIDEN '’*■ A bagdadi nemzetközi vásár meg­nyitása alkalmából dr. Szalai Béla kül­kereskedelmi miniszterhelyettes vezeté­sével hétfőn magyar delegáció utazott Irakba. Hétfőn a Magyar Kereskedelmi Ka­mara székházában a Consultants in PR nevű, Genfben székelő amerikai cég igazgatója „Egy nagy amerikai PR ügynökség tevékenysége” címmel nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott a szakma magyar képviselői előtt. Az előadást követő élénk vita folyamán a többi között szóba került a public rela­tions tevékenység megnövekedett jelen­tősége és megfelelő értékelése.­­ Várakozáson felüli a paradicsomter­més a Szegedi Konzervgyárat is ellátó dél-alföldi nagyüzemi gazdaságokban. Eddig összesen 2200 vagon paradicso­mot dolgoztak fel. Egy részükből egész­ben eltett úgynevezett paradicsom­befőtt készül, amit exportra szállítanak.­­ Az Ajkai Timföldgyár és Alumí­niumkohó formaöntödéjében elkészült a 400 tonna öntvény, azaz előállították az éves tervben szereplő mennyiséget. Az év hátralévő hónapjaiban további 100 tonna formaöntvényt gyártanak. A hazai piac mellett Belgiumba, az NSZK-ba Angliába és Csehszlovákiába küldenek az öntvényekből. 1974. OKTÓBER 1.3 Szövetkezeti divatbemutató Mintegy hatvan modellt mutattak be hétfőn Budapesten a magyar szö­vetkezetek és az OKISZ Labor az NDK-ból érkezett kereskedelmi szak­embereknek. Az eseményre a két or­szág belkereskedelmi minisztériumai között létrejött megállapodás alapján került sor, a cél részint a választék bővítése, részint az együttműködés ki­­terjesztése. A bemutatón részt vett az NDK textilnagykereskedelmi igazga­tóságának vezetője, a Koimpex külke­reskedelmi vállalat, a berlini Cent­rum áruházak valamint a Jugendmo­de Centrum kereskedelmi szervezet képviselője. Ez utóbbi szervezet, mint nevéből is kiderül, a fiatalságot látja el kon­fekcióárukkal, és megbízásából a Koimpex végzi az export-import te­vékenységét. Mint megtudtuk, a HUN­­GAROCOOP négy éve áll kapcsolat­ban ezekkel a kereskedelmi vállala­tokkal, és az idén oldalanként mint­egy hárommillió rubel értékű árut cserélnek. Az eddigi tárgyalások sze­rint jövőre legalább ennyi lesz a köl­csönös szállítások értéke, s most arra törekszenek, hogy több évre szóló megállapodást hozzanak létre. Legközelebb, október végén a Ju­gendmode, Potsdam cég szervezésében kerül sor hasonló rendezvényre, amelyre kiutaznak a magyar nagyke­reskedelmi vállalatok és áruházak szakemberei. Szovjet katalógusok A szovjet Techmasexport hétfőn ka­talógus- és prospektus-kiállítást nyi­tott Budapesten a Szovjetunió keres­kedelmi kirendeltségének kiállítóter­mében. Bemutatják a külkereskedel­mi vállalat szállította termékekről ké­szült ismertetőket. A Techmasexport vegyipari, élelmiszeripari és nyomda­ipari gépei, berendezései ismertek ha­zánkban. A múlt évben 7 millió ru­bel értékben exportáltak Magyaror­szágra, az idén ez az érték eléri a 8,5—9 millió rubelt. A Techmasexport csaknem 500 szovjet iparvállalat ter­mékeit viszi át a világpiacra, s tel­jes forgalmának 70 százalékát a szo­cialista országokkal bonyolítja le. (Eb­ből Magyarország részesedése 7 szá­zalék.) VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp. V., Dorottya u. 6. IV. em. Postacím: 1397 Budapest, Pf. 534. Telefon: 183-860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc Igazgató Kiadóhivatal, Bp. 1085 Blaha Lujza tér 1—3. Postacím: 1959 Budapest Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 74-3102/3-09 Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008

Next