Világgazdaság, 1974. november (6. évfolyam, 210/1460-229/1479. szám)

1974-11-01 / 210. (1460.) szám

1974. NOVEMBER 1. Tanaka Canberrában AUSZTRÁLIA FELOLDJA AZ URÁNIUM KIVITELI TILALMÁT Tanaka japán miniszterelnök tár­­gyalókörútjának második állomására, Canberrába érkezett, ahol hat napon át a két ország kapcsolatainak erősíté­séről, árucsere-forgalmának bővítéséről tanácskozik az ausztrál kormány veze­tőivel. Közvetlenül Tanaka különgépének le­szállása előtt hozták nyilvánosságra a Canberrai kormány döntését, amely fel­oldja az uránium exportjának 12 éves tilalmát, s egyszersmind beindítja az északi térség rendkívül gazdag urá­­niumkészleteinek kiaknázását. Connor, a döntést ismertető bánya- és energia­ügyi miniszter jelezte, hogy az új bá­nyákból felszínre hozott urániumot el­sőként Japánba fogják exportálni. A két ország között már korábban meg­kötött szerződés értelmében a feldolgo­zott uránium szállítását 1977-ben kez­dik meg, Japán azonban új uránium­szerződést szeretne kötni Ausztráliával, amely nagyobb részt biztosítana számá­ra a feltárandó készletekből. Connor kijelentette, hogy kormánya saját erőből, külföldi részvétel nélkül akarja megvalósítani uránium-kiterme­lési programját. Ausztrália kereskedel­mi partnereinek — folytatta — nincs szükségük a munkában való tőkerész­vételre ahhoz, hogy biztosítsák im­portjukat. Az ország északi részén levő uránium­készleteket a világ ismert készleteinek egynegyedére, 110 ezer short tonna urá­­niumoxidra becsülik. (A világpiaci ár libránként 11 ausztrál dollár.) Tanaka Canberrába új-zélandi tár­gyalásai végeztével utazott. Wellingtoni kollégájával folytatott megbeszéléseiről közös közleményt adtak ki, és ebben a többi között reményüket fejezik ki, hogy a jelenlegi évi 500 millió új-zélandi dollár (200 milliárd jen) értékű áru­csere-forgalmat a jövőben bővíteni tud­ják. Új-Zéland mezőgazdasági termékei számára Japán rendkívül fontos piac, így a közös közleményben is hangot ad­nak annak az új-zélandi rosszallásnak, amelyet a marhahús-kereskedelem fel­függesztése váltott ki. A két kormány sokoldalú együttműködésre törekszik, nemcsak a bilaterális kapcsolatok fej­lesztésre, hanem a csendes-óceáni tér­séget foglalkoztató gazdasági és politi­kai problémák megoldása érdekében. Végezetül megállapodtak abban, hogy a jövőben rendszeres magas szintű kor­mányközi konzultációkat tartanak, ily módon akarják elősegíteni a térség helyzetét jellemző „bizonytalansági té­nyezők” felszámolását. (Reuter, Kyodo) DEFICITES BRIT KÜLKERESKEDELEM M EGK PARTNEREKKEL Nagy-Britannia belépése a Közös Piacba, mindeddig nem hozta magával a brit mérleg javulását az EGK tagor­szágaival folytatott kereskedelemben, sőt a passzívum jelentősen megnőtt — tűnik ki az iparügyi, a kereskedelmi és az energiaügyi minisztérium által kö­zösen nyilvánosságra hozott adatokból. Három éve a deficit még csak 131 millió font sterling volt, 1973 végére azonban már 1 milliárd 138 millió font­ra növekedett. Az idei év első hat hó­napjának adatai pedig arra engednek következtetni, hogy a passzívum 1974- ben eléri az 1 milliárd 668 millió font sterlinget. Az Egyesült Királyságnak az EGK többi országaiba irányuló export­ja 1974 első felében 43 százalékkal nőtt a múlt év első hat hónapjához képest. Ez az ütem magasabb, mint a brit össz­­kivitel emelkedésének rátája (32 száza­lék). Ugyanebben az időszakban a be­hozatal 55 százalékkal nőtt. Rontotta a helyzetet a kőolaj és más importcikkek drágulása, valamint az 1972 júniusa óta lebegő font értékvesztése. A gazdasági kérdések állnak majd Callaghan külügyminiszter soron követ­kező párizsi tárgyalásainak középpont­jában. Callaghan a Közös Piac külügy­minisztereinek november 18-án kezdődő ülésére utazik Franciaországba, és ta­lálkozik az elnökkel is. Hírek szerint a brit miniszter el szeretné érni, hogy csökkentsék országa hozzájárulását az EGK költségvetéséhez. (Reuter, DP­A) Szovjet lap Kína afrikai politikájáról A Szovjetszkaja Rosszija „Mi kell Pekingnek Afrikában?” című cikkében Kína afrikai gazdaságpolitikájával fog­lalkozik. A fejlődő afrikai államoknak Kína által nyújtott úgynevezett segítsége — írja a lap — nem oldja meg az afrikai országok gazdaságfejlesztésének fő problémáit. Sőt mi több, a fejlődés kínai modellje, a saját erőre való tá­maszkodás elsődlegessége mellett, lé­nyegében a gazdasági elmaradottság megőrzését jelenti, akadályozza az ipa­rosítási folyamatnak, mint a nemzeti és gazdasági függetlenség alapjának megvalósítását. A lap rámutat, hogy azokat az esz­közöket, amelyeket Kína bocsát az af­rikai országok rendelkezésére, elsősor­ban kisebb mezőgazdasági, könnyű- és élelmiszeripari tervek megvalósítására fecsérlik el, azt a primitív technológiát alkalmazva, amellyel Kína rendelke­zik. Igen sok ily módon épült vállalat veszteségesnek bizonyult. A pekingi vezetők arra akarják fel­használni a kétes együttműködést, hogy megakadályozzák az élenjáró tu­dományos-műszaki ismeretek és pénz­ügyi eszközök beáramlását a szocia­lista közösség országaiból az afrikai államokba. A különböző afrikai országokba kül­dött sok ezer kínai — mutat rá a Szovjetszkaja Rosszija — aktívan propagálja a maoizmus eszméit, igyek­szik meghonosítani a szovjetellenesség „bacilusait”. (TASZSZ) m Szófiában jegyzőkönyvet írtak alá a Szovjetunió polgári repülésügyi mi­minisztériuma és a bolgár közlekedé­si minisztérium, műszaki-tudományos együttműködéséről. Előirányozták a két ország együttműködésének tovább­fejlesztését a polgári repülés terén. • A svájci kormány megerősítette a hírt, hogy elrendelte az élelmiszerje­gyek elkészítését, hozzátette azonban, hogy egyelőre nem fenyegeti válság az ország élelmiszer-ellátását. • Az EGK Európai Beruházási Bank­ja 68,5 millió elszámolási egység (de­valválás előtti dollár) kölcsönt folyósít Olaszországnak energiatermelő és táv­közlő berendezések építésének finanszí­rozására. Az összeget Olaszország déli részén építendő létesítményekre fordít­ják. • Érti, az NSZK élelmezés-, földmű­velés- és erdőgazdasági minisztere no­vember 2. és 5. között kormányküldött­ség élén Teheránba látogat. Várhatóan az NSZK és Irán mezőgazdasági együttműködésével kapcsolatos kérdé­sekről tárgyal majd. • Horst Lindermann, az NDK minisz­tertanácsának elnöke és Marinescu, Ro­mánia és az NDK gazdasági együttmű­­ködési kormányközi bizottságának el­nöke Berlinben áttekintette az együtt­működés eddig­­elért eredményeit, a termelési kooperáció és specializáció el­mélyítésének további lehetőségeit.­­ Jugoszláviának az év első nyolc hó­napjában 413,8 millió dollárt hozott az idegenforgalom, 11 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. A bevétel emelkedése mellett azonban 8 száza­lékkal csökkent az egy főre jutó láto­gatási napok száma.­­ Az ENSZ Világélelmezési Program­ja 37,8 millió dollár összegű élelmiszer­segélyt juttat öt országnak: Szíriának, a Jemeni Arab Köztársaságnak, Ghá­nának, Afganisztánnak és Bolíviának. Az élelmiszert a program tagországai­nak készleteiből veszik igénybe, azt JELENTI • A lengyel gépipari miniszter és a román nehézipari miniszter e héten tartott varsói tanácskozásán megtár­gyalta a termelési együttműködés és specializáció továbbszélesítésével,­ a gé­pek és berendezések kölcsönös szállítá­sával kapcsolatos, 1976—1980-ra vonat­kozó terveket. • A Szovjetunió mezőgazdasági mi­nisztériuma 18 millió holland forint összegű szerződést kötött az amszterda­mi Volskamp en Vrijland Kassenbouw céggel gombatermesztéshez használt eszközök beszerzéséről. • Az argentin munkások bérének át­lagosan 10 százalékos emelését jelentet­te be az elnöknő. Ez év első kilenc hó­napjában a megélhetési költségek 27,4 százalékkal emelkedtek, a perónista szakszervezetek szerint a reálbérek ugyanezen időszak alatt 19 százalékkal csökkentek.­­ Jugoszlávia új módszereket keres arra, hogyan gyorsíthatja meg műszaki együttműködését az afrikai fejlődő or­­szágokkal. Rövid és hosszú lejáratú együttműködést tervez Ugandával, en­nek első lépéseként jugoszláv­ ugandai kereskedelmi, beruházási és műszaki együttműködési megállapodást kötöt­tek az év elején. • A görög fizetési mérleg deficitje az év első 9 hónapjában 1,2 millió dol­lárral csökken az egy évvel korábbi 856,2 millió dollárhoz viszonyítva. Az import 16 százalékkal növekedett, az export pedig 45 százalékkal. A látha­tatlan kereskedelem bevételei 11 szá­zalékkal, kiadásai pedig 27 százalékkal gyarapodtak.­­ A japán—kínai hajózási egyez­ményről újra kezdték a tárgyalásokat Pekingben. Most a technikai jellegű kérdéseket tisztázzák, hogy összeállít­hassák a szerződés tervezetét. Jól tá­jékozott körök véleménye szerint a tárgyalásokat egy héten belül befeje­zik és a szerződést valószínűleg To­kióban írják alá. Tízéves lengyel—nyugatnémet megállapodás Tíz évre szóló megállapodást para­­fáltak Nyugat-Németország és Len­gyelország képviselői a két ország kö­zötti gazdasági, ipari és technikai együttműködés további bővítéséről. A megállapodást, amely jogi keretet biz­tosít a nyugatnémet magánvállalatok­nak Lengyelországgal való kereskedel­mük növelésére, ma írja alá Bonnban Olszewski lengyel miniszterelnök-he­lyettes és Genscher nyugatnémet kül­ügyminiszter. A megállapodás növekvő együttműködést irányoz elő a bányá­szat, a könnyű- és nehézgépgyártás, az olajfeldolgozás, az ipari berendezé­sek és műtrágyák gyártása, valamint a mezőgazdaság területén. Nyugat-Németország kereskedelme Lengyelországgal a múlt évben 58 szá­zalékkal nőtt, értéke 3,9 milliárd már­ka volt. Az idén további növekedésre számítanak. (Reuter) A Renault vezérigazgatója Moszkvában Moszkvában tartózkodik Christian Bellac, a Renault cég vezérigazgatója. A Szovjetunió kereskedelmi miniszté­riumának vendégeként egy hetet tölt a szovjet fővárosban. A látogatás célja a francia autógyár és a Szovjetunió kapcsolatainak erősítése. E hónap elején Pierre Dreyfus, a Renault elnöke sajtóértekezletet tar­tott, amelyen bejelentette, hogy hama­rosan tárgyalásokat kezdenek a Szov­jetunióval kötendő szerződésekről. Az 1973-ban aláírt szerződések ér­téke 143 millió frank volt, ezzel az 1971 októbere óta megkötött egyezmé­nyek összértéke 755 millió frank. A Renault cég elsősorban a Káma menti autógyár fejlesztésében vesz részt be­rendezések szállításával. (Reuter) Szovjet megrendelés az International Harvesternek Az International Harvester cég 100 millió dolláros készpénzben fizetendő megrendelést kapott a Szovjetuniótól építőipari berendezések szállítására. A különféle gépek és berendezések szállítása 1975 közepén kezdődik meg és „hosszabb ideig tart”. Az egyes téte­leket szállításkor fizetik. Az amerikai cég egyébként kapacitá­sának bővítését tervezi, hogy teljesít­hesse a belföldi és exportmegrendelése­ket. (Reuter) Gazdasági liberalizálás Uruguayban Uruguay rendkívül kedvezőtlen gaz­dasági helyzetének fellendítése állt Villegas gazdasági miniszter most vé­get ért amerikai, venezuelai és brazí­liai tárgyalásainak középpontjában. A mintegy 700 millió dolláros adósság­­állomány törlesztési és visszafizetési határidőinek elhalasztását kérte tár­gyalópartnereitől. A Világbanktól és a különleges olajalaptól újabb kölcsö­nökre próbált ígéretet kapni. Idén Uruguay több mint 160 millió dollárt fordít olajimportra, ez több mint a fele az 1973. évi devizabevéte­leinek. Villegas, aki augusztus óta irá­nyítja az uruguayi gazdaságot, a libe­ralizálásnak, a kereskedelem kiter­jesztésének híve. Eddigi ténykedésének eredményeként — mondják monte­­videói gazdasági körökben — most emelkedik a peso dollárhoz viszonyí­tott paritása. Egy hét alatt a 3090 peso helyett az amerikai valuta ára 2390 pesóra esett. (AP—DJ) Málta szabadulni akar a támaszponttól Hétéves tervet terjesztett a parla­ment elé a máltai kormány. Ettől azt várja, hogy az ország 1980-ra gazdasá­gilag függetlenné váljon a területén működő katonai bázisoktól. Dom Min­­toff miniszterelnök 237 millió font ster­­linges beruházási programot, több mint 20 ezer új munkahely létesítését java­solja és le akarja csökkenteni a kül­földön dolgozó máltaiak számát. Célja mindevvel, hogy országa ne legyen rá­utalva az évi 14 millió font sterlinges bérleti díjra, amelyet Nagy-Britannia és a többi NATO-ország fizet támasz­pontjaiért 1979-ig Máltának. A már tavaly augusztusban körvo­nalazott tervet a jövő héten bocsátják vitára a valettai képviselőházban. Az említett 237 millió font sterlinges beruházási programhoz 132 millió fon­tot a magánszektortól remélnek. Az új munkalehetőségek a támaszpontokról felszabaduló munkaerő számára kelle­nek, az országból kivándorló munkások számát az idei 3500 főről 1979-ig 2500- ra akarják leszorítani. A bruttó nem­zeti termék a terv szerint évi 6 szá­zalékkal gyarapszik, s így 1980-ra el­éri az évi 168 millió font sterlinget. (Reuter) í VILÁGGAZDASÁG Bulgáriai útijegyzetek I. Felfedező körúton a devnjai iparvidéken A Balkán Kolumbuszának nevezték Kánitz Félixet, egy budai német család sarját, aki ezelőtt száz évvel bekalandozta és feltérképezte ezt a tér­séget, közte Bulgáriát is, híven beszámolva a török iga utolsó éveit nyögő nép szorgalmáról, találékony fakerekes öntözési módszeréről. A szocialista Bulgáriát bebarangoló krónikás nem pályázhat e megtisztelő hasonlatra, de azért megpróbálkozhat néhány személyes élmény és beszélgetés nyomán érzékeltetni azt a hatalmas fejlődést, amely harminc év alatt végbement, és ma is tart e szocialista testvérországban. . Az új szódagyárba igyekvő bolgár gépkocsivezető eltévedt a devnjai ipari körzetben — a kéményerdőkből áramló sűrű füst ködfelhőként ült a vidéken, de még jó látásviszonyok esetén is ne­hezen ismerte ki magát az ember a gyárváros útvesztőiben. A Várnától 20 kilométerre fekvő tengerparti sávban egymás mellett sorakozik az új és a régi szódagyár, a műtrágyagyár, a vegyipari kombinát, a hőerőmű, a cementmű, a cukorgyár — a most folyó ötéves terv­ben összesen 1 milliárd levát költenek Devnja ipari komplexumának fejleszté­sére, az ötéves beruházási előirányzat­nak mintegy 5 százalékát.­­ A szeptemberben felavatott új szóda­gyár bejáratánál tábla hirdeti: „idén 550 ezer, jövőre 1,2 millió tonna kalci­­nált szódát termelünk”. Amikor 1975- ben a gyár teljes kapacitással üzemel, a világ jövő évi termelésének 10 száza­lékát állítja elő. Ebből a teljes bolgár és magyar szükségletet ki tudják elégí­teni, s jelentős mennyiségben szállíta­nak a Szovjetuniónak is. Sőt, mint a gyárban megtudtam, szép számmal akadnak tőkés vásárlók is, a török ma­gánvállalkozók teherautói mindennapos látogatói a gyárnak. A világ harmadik legnagyobb szódaüzemében (ha tőkés piacra termelne, évi eladási forgalma a jelenlegi világpiaci árak mellett 420 millió dollár lenne), mindössze 2300-an dolgoznak, azok is főleg az adminisztrá­cióban, vagy a műszaki karbantartás­ban. Ugyanilyen automatizált, magasan szervezett munka folyik egy házzal odébb, az 1973 augusztusa óta üzemelő kombinált műtrágyaüzemben, amely csak hazai szükségletre termel. Idén 40 ezer tonna nitrogénkálium-hatóanya­­got és 60 ezer tonna foszfor-hatóanyagot kell a terv szerint előállítania, jövőre már háromszor-négyszer ennyit, teljes kapacitással 1976-ban lép üzembe. Euró­pában is egyedülállóan zárt ciklusú ter­meléssel folyik az ammóniák gyártása, automata termelésirányító berendezések szabályozzák a gyártási folyamatokat. Bulgária a gyár üzembe lépésével előre­rukkolt a megművelt területek hektá­ronkénti hatóanyag-termelésében, a Vi­lágranglista egyik vezető helyére — mondták büszkén a gyárban, és emlé­keztettek a BKP tavaly hozott mező­gazdaságpolitikai határozatára: 1980-ig a hektáronkénti műtrágya hatóanyag felhasználást a jelenlegi 170 kilogramm­ról 300 kilogrammra emelik. A gyors fejlődéssel együtt járó gon­dok kicsiben persze ezeknél a beruhá­zásoknál is jelentkeztek. Az üzemek át­adásában egy-két év lemaradás mutat­kozott, emiatt a tervfeladatok teljesíté­sében tovább gyűrűztek a késedelmek. Az új szódagyár termelésére például Magyarország már tavaly is számított, ennek megfelelően alakították ki az ál­lamközi megállapodást is. A beruházá­sok elhúzódásának oka a munkaerő­­hiányban, az időnként megmutatkozó szervezetlenségben, kapkodásban (a szó­dagyár építőit egyszer csak átirányítot­ták a műtrágyagyár építéséhez, ott job­ban szorított a határidő), s mondjuk ki: a javarészt fiatal szakembergárda gya­korlatlanságában keresendő. Mindez azonban nem képes elhomályosítani — még a környezetszennyeződési problé­mák megoldatlansága, az iparvidékre telepedő, kéndioxidot, szénmonoxidot bőségesen tartalmazó füst sem —, hogy óriási fegyvertényről van szó. Új vegy­ipari beruházások nőttek ki a földből, néhány év alatt gyökeresen átalakítva az egész ipar gyártmánystruktúráját. Devnja régi és új üzemeinek alap­anyagait és végtermékeit nemsokára a Várna-Nyugat kikötőben horgonyzó ten­gerjáró hajókból lehet ki- és berakni. Az iparkörzet teherforgalma 1975-ben eléri az évi 5 millió tonnát, ezért már hat éve megkezdődött egy 14 kilométe­res csatorna építése, amely 100 ezer tonnás tankhajók számára is hajózha­tóvá teszi a szárazföldbe mélyen be­nyúló, devnjai öblöt. Idén szeptember­ben az építés újabb szakaszát fejezték be és 1978-ban 21 hajóátrakó dokkja 8 millió tonna árut szolgálhat ki. Ekkor már több hajót fogadhat, mint Várna és Burgasz kikötője együttvéve. Ha majd a Dunával is összekötik, a Fekete­tengerhez és a Dardanella-szoroshoz tartó víziutak európai végállomásává léphet elő. „Mindent egy helyen” — gondoltam magamban —, amikor közöl­ték, hogy az iparvidék energiaellátásá­ban gyökeresen megváltozott a helyzet szeptember óta: bekötötték a Fekete­tenger mentén húzódó távvezetéket a szovjet földgáztovábbító rendszerbe, s a devnjai hőerőmű is átállt a földgáztü­zelésre. A Szovjetunióból jövőre 3 mil­liárd köbméter földgázt szivatyúznak. A devnjai „újszülöttek” után egy „ka­maszt” kerestem fel: a bolgár tengeri­­hajó-gyártás központját, a várnai Di­mitrov hajógyárat. Az üzembe, a tíz éve tartó és idén befejeződő rekonstruk­ció során, 100 millió levát invesztálnak, felszerelték a legkorszerűbb nyugati gé­pekkel, 800 tonnás Krupp emelődaruval, svéd elektronikus vezérlésű fémmeg­munkáló gépekkel. Ennek megfelelően alakulnak a népgazdasági „elvárások” is, tavaly 130 ezer tonna összsúlyú hajót kellett, jövőre már 400 ezer BRT össz­súlyú hajót kell gyártaniuk. Idén 8 hajó készül el, szovjet, lengyel, marokkói, ro­mán és kínai rendelésre.A már régóta gyártott 23 ezer és 38 ezer tonnás ha­jókon kívül lengyel tervek alapján kezdték m­eg a 100 ezer tonnás tank­hajók építését. A hajótestekbe most még lengyel és dán hajómotorokat épí­tenek be, de 1976 és 1978 között ezt is saját erőből akarják megoldani. Körbe­járva a hajóépítő dokkokat, rögtön eszembe jutott: tekintettel kereskedel­mi forgalmunk jelenlegi állására, nem rendelhetnénk-e mi is tengerjáró hajó­kat e korszerű üzemből. „Jövő év vé­géig már mindent eladtunk” — tárta szét sajnálkozóan karját a gyár igaz­gatója. Hirschler Richard AGNELLI: 1976-RA TALPRA ÁLL •A AUTÓIPAR A világ gépkocsigyártása 1976-ra ki­heveri az elszenvedett veszteségeket — mondotta Giovanni Agnelli, a Fiat elnöke a torinói autószalon megnyi­tása alkalmából tartott sajtóértekezle­tén. A jövő év még átmeneti lesz, az ideihez hasonló nagyságú termeléssel, 1976-ban azonban kezdetét veszi a ja­vulás — jósolta, anélkül, hogy meg­okolta volna optimizmusát. A Fiat üzemeiben 1974-ben 1,3 millió gép­kocsit gyártanak, jövőre pedig előre­láthatólag 1,6 millió darabot. Agnelli cáfolta és „abszurdnak” ne­vezte azokat a híreszteléseket, hogy családi holding-vállalata esetleg eladja 25,7 százalékos részesedését a defici­tessé vált Fiat-ban. Megerősítette vi­szont, hogy a cége által épített szov­jetunióbeli Togliatti gyár a következő években 600 ezerről 900 ezerre növeli a Zsigulik kibocsátását. A Fiat valószínűleg több milliárd líra veszteséggel zárja az idei évet — közölte az újságírókkal Agnelli. En­nek ellenére tervezik, hogy fizetnek osztalékot a részvényeseknek, hason­lóan a tavalyi évhez, amikor az ala­csony profit ellenére részvényenként 30 lírát tudtak kifizetni. Arra a kér­désre, hogy mikor szándékoznak visz­­szatérni a teljes munkahétre (tudva­levőleg 71 ezer dolgozót foglalkoztat­nak rövidített munkahétben), a Fiat elnöke hangot adott reményének, hogy sikerül betartani az eredetileg kitűzött január végi időpontot. A Fiat for­galma októberig bezárólag 2350 mil­liárd líra volt, csupán 20 milliárddal kevesebb, mint tavaly. Ez természete­sen nem a „kiváló” év, hanem a több­szöri áremelések számlájára írandó. A Fiat vezeti egyébként a Medio­banca állami hitelintézet 453 olasz cé­get felölelő listáját. A legnagyobb 10 között még egy magánvállalkozás sze­repel, az Exxon olaszországi leány­­vállalata, az Esso Italians Spa., amely a hatodik helyet foglalja el. A Fiatot az AGIP olajvállalat, a Montedison vegyipari konszern és az Italsider acéltröszt követi. Az ötödik helyre a SÍP telefonvállalat kerül fel. Agnelli még sajtókonferenciáját meg­előzően drámai hangú nyílt­ levélben kelt védelmére a gépkocsiiparnak. Vá­dolta azokat, akik az autót kiáltották ki az olajválság bűnbakául. „Az autó­ellenes hangulatban könnyűvé vált a gépkocsin takarékoskodni. Most azon­ban elérkezett az ideje, hogy a hatal­mon levők ellenálljanak a kísértésnek, és ne sújtsák büntetésekkel állandóan és kizárólag a gépkocsit. Ez az egész gazdaságot veszélyezteti, mivel az autóipar sok embernek ad munkát javítja a fizetési mérleget és ösztönzi a technikai haladást. Ez az oka an­nak, hogy olyan sok fejlődő ország ki­építi saját autóiparát.” (Reuter, AP— DJ) Helyreigazítás: október 31-i számunk el­ső oldalán ,,A tervtörvény a bolgár nemzet­gyűlés előtt” című írásba sajnálatos elírás csúszott. A cikk harmadik bekezdése helye­sen így olvasandó: * A statisztikai adatok szerint a termelési újonnan belépett kapacitások értéke 4 mil­liárd 633 millió leva volt, 32 százalékkal több mint 1973-ban. Az ipari termelés 1,5 milliárd levával növekedett. A vállalati nyereségadó­ból származó bevételek 1975-ben 3,3 millión levára növekednek, ami a költségvetési össz­bevételnek mintegy 36 százaléka lesz.

Next