Világgazdaság, 1975. január (7. évfolyam, 1/1498-21/1518. szám)
1975-01-03 / 1. (1498.) szám
MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG BITESIMXSOKU, MetalblasSfe tribune Jóllehet a fogyasztók ez ideig nemigen érezhették előnyeit, mégis tény, hogy az egyre terjedő gazdasági recesszió okozta, szinte mindenütt tapasztalható keresletcsökkenés következtében a határidős piacon számos alapvető nyersanyag ára erősen csökkent. Kérdés vajon a korábbi eladók piaca vevők piacává válik-e. A fogyasztók általában utolsóként élvezitik az árcsökkenések előnyeit, hisim csupán közvetve — a termelők, finomítók, gyártók, nagykereskedők, elosztók és kiskereskedők hosszú csatornáján — jut el hozzájuk az áresési hullám. Kakaó: jó termést takarított be Ghana, a világ legnagyobb termelője, s ez erősen befolyásolja az árakat. A kakaó- és csokoládégyárak csökkentették vásárlásaikat, részben a cukorárak felszökése miatt. Ez a kiskereskedelmi árak oly arányú emelkedését okozta, hogy érezhetően megcsappant az édességek iránti kereslet. Kávé: amikor a termelőket és fogyasztókat tömörítő Nemzetközi Kávéegyezményt nem terjesztették ki a délamerikai országok egy csoportjára, Kolumbia, Brazília és Mexikó kartellt alapított, hogy a magas árakat stabilizálja és kézbe vegye a felgyülemlett raktárkészleteket. A kávészakemberek rámutatnak: jelenleg hatalmas készletek nyomják a piacot, miközben a leg- A VILÁGSAJTÓBÓL A nyersanyagárak esése a határidős piacon nagyobb vásárló, az USA részéről a kereslet csökken. A szakemberek nem hiszik, hogy a kartell eredményes lesz. A kávé árát jelenleg 31 százalékkal a februárban jegyzett idei csúcsérték alatt jegyzik. Gabona: az árak jóllehet nem alacsonyak, a csúcspontjuk alá süllyedtek. A márciusi szállítású búzáé az októberi bushelenkénti 5,56 dolláros árról decemberben 14 százalékkal 4,76 dollárra esett. Ez még mindig jóval magasabb, a 3,5 dolláros májusi jegyzésnél , közvetlenül azelőttinél, amikor a terméskilátások nyilvánvalóvá váltak. A márciusi kukoricát jelenleg bushelenként 3,64 dollárért adják, ami 11 százalékos esés az október 4,09 dolláros csúcshoz képest. Épületfa és fűrészlemez: az építkezések lassulása törést okozott az épületfaeladásokban, s így az árakat az év elejei csúcs alá szorította. A márciusi fa ára 1000 köblábanként 144,5 dollár helyett jelenleg 123,5 dollár. Szójabab: idén a szójadara és szójaolaj iránti kereslet a rossz terméskilátások miatt élénk volt. Az amerikai exporttevékenység azonban eddig mégsem bizonyult eredményesnek, s ez okozza az árak viszonylag alacsony szintjét. A márciusi szójabab 7,70 dolláros bushelenkénti ára 21 százalékkal kevesebb az októberi 9,69 dolláros csúcsértéknél. (1974. december 17.) HOBOE BPEMH A Bajkál—Amur vasútvonalat (BAM) 3145 km hosszúra tervezik az Uszty—Kút és Komszomolszk—Amur városok közötti szakaszon. Az útvonal óriási jelentőségű a kelet-szibériai amuri, habarovszki kerületeket felölelő, a Bajkál-tótól a Csendes-óceánig terjedő térség számára. A második transzszibériai vasútvonal kijárat a Csendes-óceánra. Emellett az ásványkincsek feltárásának lehetővé tételével kitűnő feltételeket teremt a vidék gazdasági fellendüléséhez. Eurázsiában nincs elég egy ilyen ásványkincsekben gazdag terület, mint Szibéria és a Távol-Kelet. Könnyebb lenne felsorolni, milyen ásvány nem lelhető itt fel, mint az ellenkezőjét. A Mendelejev-táblázatnak szinte minden eleme megtalálható. De ezek feltárásához nagy erőfeszítésekre és befektetésekre van szükség. Gondot okoz a vidék dolgozóinak ellátása, a szolgáltatások eljuttatása az elszigetelt és gazdaságilag meglehetősen elmaradott területeken. Az útvonal fontossága főképp abban rejlik, hogy számos különálló lelőhelyet fog összekötni egymással. Megkönnyíti többek között az udokamszki bányából a rézérc elszállítását. Az útvonaltól nem messze Csara és Mizsnyehangarszk környékén jelentős ritkafémkészletek rejtőznek, s a vasút megindulásával kohó-, és ércdúsító kombinátot lehet létesíteni. A dél-jakutszki szénmedence látja el a környéket fűtőanyaggal, és hatalmasak a készletek kokszolható szénből is. A Tunda környéki szénlelőhelyekről évente 10 millió tonnát szállítanak el. Csulman vidékén pedig az előrejelzések szerint évi 6 millió tonna szenet termelhetnek ki külszíni fejtéssel. A nem messze fekvő Aldana területén szintén hatalmas — 20 milliárd tonnára becsült — vasérctartalék áll rendelkezésre, s ezenkívül óriási magnezitmezőt is tártak fel, ahol a vasút felépítésével megkezdhetik egy kohászati üzem létesítését is. Aldan térsége egyébként aranybányáiról és gyémánttermeléséről vált híressé. A BAM megindulásával itt is további felbecsülhetetlen természeti kincsek értékesítése remélhető, mivel a geológusok jelentős, trillió köbméternyi földgáztartalékokról beszélnek. Már dolgoznak a távol-keleti A BAM megnyitja az utat a nyersanyagforrások felé kikötőkbe vezető gázvezeték megépítésének tervein. Jákut környékén van, az ország erdőállományának közel ötöde. Fontos szerep jut a vasúton történő kőolajszállításnak is. Mint ismeretes, Nyugat-Szibéria a Szovjetunió legfontosabb kőolajlelőhelye, ahol 1964-ben 200 000 tonna, jelenleg pedig már 115 millió tonna olajat hoznak felszínre. 1980-ra 300 millió tonna lesz a termelés. A vidék pár év múlva Szibéria ipari központjává válik, ahonnan csővezetéken jut el az olaj az uráli finomítókba. A tyumeni olaj szállítását a következőképpen tervezik: a lelőhelyről Tajsetig csővezetéken, onnan pedig speciális berendezések segítségével tartálykocsikba töltik, s a BAM vonalán Urgalig juttatják el. Ezután az olaj szintén csővezetéken folyik tovább több 1000 km-es szakaszon a finomítókba, vagy pedig a tengeri kikötőkbe, ha exportra adják fel. A vonal átadásával hatalmas olajfinomító és különféle vegyipari üzemek létesítése is lehetővé válik a Távol-Keleten. A közeli tervekben szerepel egy kohászati és gépgyártó üzem felépítése is a környéken. Hogy a vállalkozás milyen óriási erőket mozgat meg, azt már néhány adat is illusztrálja. Eddig csupán a tervek finanszírozására 36 millió rubelt fordítottak. A terep meglehetősen nehéz, csaknem másfél száz (142), egyenként 100—300 méterig terjedő hosszúságú hidat kell felépíteni, továbbá a síkságokon töltéseket, a hegyekben pedig számos alagutat. Az építkezéshez 1975 és 1977 között közel 1120 exkavátor, több mint 400 buldózer, 840 különféle daru, 7600 teherautó, 400 autóbusz és 4100 tehervagon szükséges. Az új útvonal több száz km-rel rövidíti le a már működő transzszibériai vonal hosszát a csendes-óceáni kikötőkhöz vezető úton. Ez a Távol-Kelet déli kikötőinek szempontjából lényeges, hiszen ezzel megnyílik az út Kamcsatka s a külföldi országok felé. Egyúttal a BAM nagymértékben megkönnyíti az északi területekkel való érintkezést is, ami csupán a Léna folyón történt, így a kerület önálló körzetei egy egységes ipari komplexummá válhatnak, ami sok előnnyel jár. (1974. évi 49. szám) Transfurter Allgemeine ZEITUNG FÜR DR Új exportlehetőségeket ígérnek az olajmilliárdok Az eltolódások a vásárlóerőben és azok az átállási folyamatok, amelyeket az olajválság a világgazdaságban elindított, „rendkívüli ösztönzést” adhatnak a nyugatnémet exportra termelő iparnak — állapítja meg a Bundesbank legfrissebb havi jelentése.Az OPEC-országok tetemes devizabevételei máris többletkereslethez vezettek a nyugatnémet áruk iránt. 1974 első tíz hónapjában az NSZK-nak OPEC-országokba irányuló exportja 8 milliárd márkával, azaz 62 százalékkal volt nagyobb a tavalyinál. A Bundesbank szerint az ország kivitele az olajtermelő államokba jövőre is tekintélyes mértékben fog nőni, tekintettel az ottani nagy beruházási programokra. Valószínűleg ösztönzi az exportot az új energiaforrások utáni kutatás is. A nyugatnémet exportra termelő ipar hasznot foghúzni ebből a növekvő keresletből jó szállítási kapacitása révén. A Bundesbank szerint kedvezőek a más nyersanyagtermelő országokba és a szocialista államokba irányuló export kilátásai is. „A német kivitel további fejlődése nagy mértékben attól függ, mennyire sikerül a kereslet gyengülését a hagyományos piacokon a régi ipari országokban kiegyenlíteni a kőolajtermelő és egyéb nyersanyagot termelő, illetve a szocialista országokba irányuló többletexporttal. A német kivitel tartós viszszaesése valószínűtlen, tekintettel az NSZK szerencsés exportstruktúrájára. Az olajtőkék nagyobb arányú beáramlásáról viszont szkeptikusan nyilatkozott a Bundesbank. Mivel az NSZK-nak állandó kereskedelmimérleg-többlete van, a beáramló olajdollárok összegének növekedése problémát okozna, erősítené a márka felértékelésének tendenciáját és a deficites országoknak való hitelnyújtás kényszerét. A jelenlegi NSZK-beli konjunktúrahelyzetre a többi között jellemző, hogy a belföldi kereslet csak igen kis mértékben élénkült meg. A Bundesbank szerint a belföldi kereslet gyengülésének kivédése szempontjából döntő lenne, ha a beruházási kedvet, ami a nyereségre nehezedő nyomás miatt lankadt, ismét élénkítenék. A Bundesbank nyomatékosan felhívja a figyelmet a bérkövetelések mérséklésére. Általános stabilizációs politika esetén egyetlen társadalmi csoport sem támaszthat messzemenő igényeket. (1974. december 18.) KIHASZNÁLATLAN KONJUNKTÚRA Kevés acéllemez — kisebb export A bányabiztonsági berendezésekről — köztük a páncélpajzsról — már nem egyszer írtunk a VILÁGGAZDASÁG hasábjain. Kihasználatlan a jelenlegi konjunktúra e berendezések piacán, azaz az exportőr NIKEX csak lényegesen kevesebbet tud szállítani, mint amennyi eladható lenne — ez az oka, hogy ismét foglalkozunk e jól ismert magyar exporttermékkel. A baj az, hogy a gyártó vállalatoknak nem áll rendelkezésre elég nyersanyag — főleg acéllemez —, de előrevetíti árnyékát egy másik probléma is: a devizaelszámolás változása, inkább arra ösztönzi a gyártókat, hogy hazai piacra szállítsanak, s nem arra, hogy tőkés devizáért termeljenek. A szénbányászat újra felvirágzott a Ruhr-vidéken, amióta az olaj megdrágult. A korábban veszteséges bányák újra termelnek — 1974-ben számos új frontot nyitottak —, s a kitermeléshez berendezések kellenek. Ez a rövid magyarázata annak, hogy az általános recesszió közepette kelendőek lettek a bányabiztonsági berendezések 1974-ben. Az évszámot azért kell hangsúlyozni, mert 1973-ban enyhén szólva „nem kapkodtak” a páncélpajzs után a nyugatnémet bányák, amelyeket a Ruhrkohle AG fog össze. A NIKEX 1972-ben még 10 millió márka értékben szállított páncélpajzsot a nyugatnémet szénbányászat számára. Ezzel szemben 1973 első félévében csupán 1 millió márkát tett ki a rendelésállomány, s azt az évet 4,5 millió márkás forgalommal zárta a magyar külkereskedelmi vállalat. A piac 1973 végén 180 fokos fordulatot vett, s 1974-ben már 12—15 millió márka értékű páncélpajzsot — kész egységeket és alkatrészeket — lehetett volna az NSZK-ba szállítani, ha lett volna itthon nyersanyag — főleg acéllemez — a gyártáshoz. De nem volt. Az eredmény: 1974-ben a konjunktúra ellenére kisebb volt az export értéke, mint 1972-ben. A hazai iparvállalatok: a Várpalotai Szénbányák Vállalat, az Országos Bányagépgyártó Vállalat és a Láng Gépgyár exportárualapja 1974-ben 7,5 milliós exportbevételhez volt elegendő. Talán nem szentelnénk ennyi figyelmet az ügynek, ha a kilátások 1975-re kedvezőbbek lennének. A hazai alapanyag-ellátás ugyanis várhatóan nem javul. Félő, hogy a konkurrencia tovább erősíti pozícióit. A NIKEX kooperációs partnerének, a Klöckner—Ferromatiknak egyre több a versenytársa, ami érthető is, ha a növekvő keresletet figyelembe vesszük. A versenybe olyan nagy cégek kapcsolódtak be, mint a Rheinstahl és a Hemscheid. Ennek nyomán a szállítási feltételek — amelyeket a magyar vállalatoknak teljesíteniük kell — súlyosbodnak, nemegyszer előfordul, hogy az NSZK-ból érkező kamionok az iparvállalatok kapui előtt várják, hogy a berendezéseket elszállíthassák a rendelés feladása után 3—4 hónappal. Az ipari vállalatok eddig teljesítették vállalásaikat, ha az alapanyagot időben megkapták a Dunai Vasműtől, vagy más hazai szállítótól. Abban az esetben azonban, ha a péncélpajzsot és a különböző alkatrészeket gyártók a jövőben a konvertibilis deviza után 6-8 százalékkal kevesebbet kapnak, s különleges exportadót kell fizetniük, nem is szólva az adóvisszatérítési rendszer megváltozásáról, akkor meg fogják gondolni, hogy a páncélpajzsot külföldre vagy belföldre szállítsák, vagy esetleg helyette hazai szükségletre más gépipari termékeket gyártsanak. Köztudott, hogy belföldre szállítani mindig könnyebb volt, s a feltételek is sok esetben kedvezőbbek, mint a tőkés piacra termelni, így exportőreinket inkább ösztönözni kellene. Mert mi serkentse a páncélpajzsgyártókat arra, hogy a keményebb feltételek mellett a tőkés devizáért termeljenek? Emőd Pál A TECHNOIMPEX SZÁMÍT A FEJLŐDŐ ORSZÁGOK PIACAIRA Majd egyenegyedével nőtt 1974-ben a TECHNOIMPEX exportjának és importjának értéke az egy évvel korábbihoz viszonyítva. Igen gyorsan emelkedett a gépbehozatal a szocialista országokból, és a vállalatnak sikerült jó néhány nagy exportszerződést kötnie a fejlődő országokkal. Az idén 10—12 százalékos exportnövekedésre számítanak, s ezt egyrészt arra alapozzák, hogy a beruházási javak piacán valószínűleg csak 1975—76-ban érezteti hatását a dekonjunktúra, másrészt a jelenleginél is jobban számítanak a fejlődő országokban mutatkozó — az általános konjunkturális helyzettől viszonylag független — jó elhelyezési lehetőségekre. Jó eredménnyel zárta az 1974. évet a TECHNOIMPEX: összforgalma meghaladta a 2,2 milliárd devizaforintot. Ez annyit jelent, hogy tavalyi forgalma — értékben — közel 25 százalékkal volt nagyobb, mint 1973-ban. Különösen kedvezően alakult a szerszámgépek, a kábel-, illetve a cipőipari gépek exportja — mondotta érdeklődésünkre Nagy István vezérigazgató. A gépbehozatal a szocialista országokból — s ez feltétlenül figyelemre méltó — 1973-hoz képest 43 százalékkal nőtt. Az import növelését segítette az a hatósági intézkedés, amely kedvező feltételekkel tette lehetővé az elavult, nullára leírt szerszámgépek pótlását a szocialista országokból. A fejlődő országok közül Algériával és Iránnal sikerült több millió dolláros nagyságrendű exportszerződést kötnie a TECHNOIMPEX-nek oktatási berendezések szállítására. Decemberben pedig Szíriába adott el kábelgyári gépeket és berendezéseket 6,5 millió dollár értékben. (Erről a VILÁGGAZDASÁG december 21 -i számának 4. oldalán már hírt adtunk.) A külkereskedelmi vállalat a jövőben is számít a fejlődő országok növekvő gépigényeire, és ki akarja használni az ebben rejlő lehetőségeket. Különösen a komplett létesítmények — tanintézetek, javítóüzemek, fonodák — exportját kívánják a jövőben növelni. (Épp e komplett berendezések kiviteli lehetőségeiről folyik piackutatás jelenleg is több afrikai és távol-keleti országban.) A TECHNOIMPEX 1974-ben is folytatta a korszerű magyar numerikus vezérlésű szerszámgépek külpiaci bevezetését, elsősorban nyugat-európai piacokon. Tavaly 30 numerikus vezérlésű gépet adtak el — ebből huszonhármat tőkésországokba. E modern berendezésekből már erre az évre is több rendelést kaptak. Idén az export értékének 10—12 százalékos, illetve az import 5—6 százalékos növelését tervezi a TECHNOIMPEX. Konjunkturális oldalról azt hiszem, megalapozott a kivitel ilyen mértékű növelése — mondotta Nagy István. Ugyanis az 1973. évi fellendülés eredményeként, és a beruházási javak gyártásának hosszú átfutatási ideje miatt a gyártó vállalatok 1975 végéig világszerte el vannak látva megrendelésekkel. Ez teszi lehetővé — bár a tőkés világgazdaságot idén is a lelassult gazdasági fejlődés és a magas inflációs ráta jellemzi majd — mind a kereskedelem, mind pedig a termelés viszonylag magas szintjét 1975-ben is. Az előrejelzések alapján úgy látszik, hogy a beruházási javak kereskedelmében a tőkés konjunktúra lanyhulása csak 1976—77- ben érezteti majd hatását. Az ezt követő években pedig újabb fellendülésre számíthatunk — mondotta a vezérigazgató. Ez a tendencia természetesen csak a fejlett tőkés országokat jellemzi, a fejlődő országok az általános konjunktúrától viszonylag függetlenül előnyben részesítik az ipari beruházásokat. Minthogy ezek az országok a TECHNOIMPEX exportjában már egyre nagyobb hányadot képviselnek, így lehetőség nyílik a fejlett országokban jelentkező dekonjunktúra ellensúlyozására a fejlődő országokba irányuló nagyobb exporttal — tette hozzá végül a TECHNOIMPEX vezérigazgatója, vándorpá. Halad a 750 kilovoltos A „célegyeneshez” közeledik a Vinynyica—Albertirsa közötti távvezeték építésének előkészítése. A nagyfeszültségű vezeték — mint ismeretes — a Szovjetunió déli egyesített energiarendszerét köti össze a KGST villamosenergia-rendszerével, módot adva arra, hogy a távvezeték-kapcsolat résztvevői (Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország és az NDK) jelentősen növeljék villamosenergia-importjukat a Szovjetunióból. (A vezeték létesítésére 1974. február 28-án írták alá a sokoldalú államközi egyezményt.) A 750 kilovoltos vezeték megépítése mintegy 2,5 milliárd forintba kerül (s ugyanennyit költünk a hazai 400 kilovoltos hálózat bővítésére). A résztvevő országok, amelyek rajtunk keresztül kapnak majd áramot, érdekeltségük arányában hozzájárulnak a költségekhez. A vezeték 285 kilométeres hosszúságban fut magyar területen, és kétezer megawatt villamos energia átvite távvezeték előkészítése lére képes. Végpontja Albertirsa, itt 400 kilovoltra transzformálják a villamos energiát, részben a magyar alaphálózat, részben szomszédaink részére. A beruházás befejezésének határideje 1978. október 1. December 16. és 23. között a hat szocialista ország küldöttsége újra tárgyalásokat folytatott — ezúttal Budapesten a Nehézipari Minisztériumban. Most jóváhagyták a távvezeték és az alállomások alapvető műszaki megoldását. Ennek alapján már a napokban megkezdhetik a kiviteli tervek kidolgozását. A résztvevők megállapodtak abban, hogy 1975 első negyedévének végéig az építők (Magyarország és a Szovjetunió) pontosabban meghatározzák, milyen berendezésekre van szükségük. Ezt követően már megkezdődhetnek a külkereskedelmi tárgyalások a szállításokról. E szerződéseket 1976 tavaszáig kell megkötni. 1975. JANUÁR 3. 3 Fernitek több mint ötven országba Elsősorban exportmegrendelésre dolgoztak az új év első munkanapján a váci Híradástechnikai Anyagok Gyárában. Érdeklődésünkre elmondották, hogy idén mintegy 239 millió forint értékű termék exportját tervezik az ELEKTROMODUL közvetítésével, öszszehasonlításul: tavaly több mint 700 millió forint volt a gyár termelési értéke, s ebből 188 millió forintért küldtek termékeket külföldre. A ferritgyártó üzem Európában a legnagyobbnak számít, noha a váci gyár termeléséből mintegy 140 millió forinttal részesedett 1974-ben, azaz csak 20 százalékkal. A vállalat exportjában viszont ennél nagyobb a jelentősége, több mint ötven országba kerülnek a különböző formájú és méretű ferritalkatrészek. Nyugat-Európában Franciaország, Hollandia, Svédország, az NSZK és Olaszország számít fő piacuknak. A gyárban nemrégiben megkezdték az úgynevezett kemény ferritek gyártását is, (ezeket hangszórókba építik a felhasználók). Egyelőre még csak hazai partnereknek adnak el az új termékből, de néhány éven belül exportra is szeretnének küldeni belőle. Számítógépes helyfoglalás a MALÉV-nál Tavasztól jelentős mértékben korszerűsödik a repülőgépes utazások helyfoglalási rendszere. A MALÉV még a nyár folyamán Párizsban szerződést kötött a légi közlekedési vállalatok nemzetközi egyesületével (a SITA-val), hogy havi 3800 dollár díj ellenében a jegyeladást automatizáló komputerperifériákat bérel a szervezettől. Az összesen 32 darab RAYTHERN PTS 100 típusú elektronikus kijelzőt (display!) a MALÉV irodák között osztják el, elsősorban a központi hivatalokban, a repülőtéren és négy nagy budapesti szállodában (Duna Intercontinental, Royal, Szabadság és Gellért) helyezik el azokat. A kézi kartonozási módszerrel végzett több órás, néha több napos időt rabló helyfoglalás ezután mindössze néhány másodpercet vesz igénybe. A jegyirodai alkalmazott csupán „betáplálja” az utas kérését a készülékbe, amely a USA-beli Atlanta város központi számítógépéhez továbbítja az adatot. A komputer ezt összehasonlítja a menetrenddel és a rendelkezésre álló helykontingenssel, s pillanatokon belül kiírja a display képernyőjére a megfelelő útvonalat. Egy-egy utasra jutó helyfoglalási költség ebben a rendszerben 0,75—0,80 dollárcent, ez az összeg azonban az utasszám növekedésével természetesen csökken. Az automatizált helyfoglalás április 1-vel történő bevezetése szükségessé teszi a MALÉV-dolgozók egy részének átképzését, ezért néhány oktató jelenleg Párizsban vesz részt tanfolyamon. A MALÉV-nál már most gondolnak az automatizálthelyfoglalás további kiterjesztésére külföldi ügynökségi irodáiban. Az amerikai gyártmányú displayk helyett azonban hazai berendezéseket szeretnének működtetni, így ezek előállítására most az ORION-nal folytatnak tárgyalásokat. Ehhez a tervhez az is alapot ad, hogy a szocialista országok légi közlekedési vállalatai, amelyek sorra térnek át az automatizált utaskiszolgálásra, várhatóan érdeklődnének a magyar gyártmányú perifériák iránt. llllllilllllllllllllllllllllllllllllll rSVI PEM Román gyártmányú Diesel-mozdonyokat helyeznek üzembe a Nyugat- Dunántúlon. Az első három már megérkezett és további kilencet állítanak még üzembe 1975 első negyedében. A szombathelyi vasútigazgatóság területén e 700, illetve 450 lóerős vasúti járművek forgalomba állításával kezdődik a mozdonypark tipizálása. A győri Graboplast Pamutszövő és Műbőrgyárban tavaly 33,5 millió négyzetméter műbőrt gyártottak, s ennek több mint egyharmad részét, 12,2 millió négyzetmétert exportáltak. A szovjet Zsigulikhoz háromféle műbőrt is gyártottak: a hagyományos üléshuzaton kívül tetőfedő- és egy velúrszerű műbőrt. A FIAT mintegy 4 millió dollár értékben vásárolt a győri gyártól. A Ganz Műszer Művek Árammérő Gyárának termékeiből 1974-ben tőkés piacra 2,5 millió dollárért, szocialista országokba pedig 1 millió rubel értékben exportáltak. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. A szerkesztő bizottság elnöke: HAVAS JÁNOSNÉ Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp. V., Dorottya u. 6. IV. em. Postacím: 1397 Budapest, Pf. 534. Telefon: 183-860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős, kiadó: Csollány Ferenc igazgató Kidóhivatal, Bp. 1085 Blaha Lujza tér 1-3. Postacím: 1059 Budapest Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 75-3102/3-01 Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008