Világgazdaság, 1975. március (7. évfolyam, 42/1539-62/1559. szám)

1975-03-01 / 42. (1539.) szám

MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG The­­ Economist Az agrárárak kezdenek lemorzsolódni a chicagói piacokon: a bessz újabb bi­zonytalan helyzetbe sodorja az ameri­kai mezőgazdasági politikát. Az olcsóbbodó gabona- és húsárak csökkenő inflációt jeleznek a szuper­marketek polcain elhelyezett árcédulá­kon, s a múlt évi 14 százalékos áremel­kedés után most némi megkönnyebbü­léssel lélegeznek fel mind a háziasz­­szonyok, mind a politikusok. Ámde az öröm nem zavartalan. A mezőgazdasági export évente mint­egy 21 milliárd dollárt hoz az ameri­kaiak konyhájára, lényegesen többet, mint amennyi az olajszámlájukra megy. Az agrárexport-bevétel az utóbbi két évben csaknem megkétszereződött; je­lenleg ez a fő támasza a fizetési mér­legnek, s éppen ezt fenyegeti a hirtelen áresés. A bőven fizető forrás, a mező­­gazdasági bevételek ugyanis sokkal job­ban megsínylenék, ha a tartós vissza­esés következnék be az árakban, mint hogy ha az export volumenében állna elő váratlan csökkenés. Egyik napról a másikra a chicagói terménytőzsde a kínálat, vagy ahogy tőzsdei szaknyelven mondják, a vá­sárlók piacává változott. Az elmúlt há­rom hónapban a legnagyobb amerikai exporttétel, a szójabab 25 százalékkal 6 dollár alá, a búzáé 22 százalékkal és a kukoricáé — a múlt évi gyenge termés ellenére — 12 százalékkal csökkent bu­­shelenként.­­ A 800 ezer tonnára szóló szovjet és kínai megrendelés törlése csak tovább ösztönözte az áresést, és most a legtöbb amerikai gabonaexpor­tőrnek főhet a feje a tömérdek gabona­hegy láttán. De próbára teszi a piaci irányzatnak ez a megváltozása Butz földművelési miniszter agrárpolitikáját is. A minisz­ter már két éve fáradozik azon, hogy a költséges állami mezőgazdasági tá­mogatás terhét levegye a kormány vál­láról. Ezt a politikáját siker koronázta — egészen a legutóbbi időkig. A kincs­tárnak nem kell már milliókat költenie a földek parlagon hagyásáért, sem a kormány költségére felhalmozott hatal­mas gabonakészletek finanszírozására. A VILÁGSAJTÓBÓL A bőség zavarai az USA agrárpolitikájában A Butz-féle politika azonban jóllehet 4 milliárd dollár megtakarítást eredmé­nyezett eddig, mégis főleg csak annak köszönheti sikerét, hogy a mezőgazda­­sági árak ugrásszerűen emelkedtek. Ha a „szabadpiac” most rosszra for­dul, a farmerek újból igényt támaszt­hatnak az állami támogatásra. Az ál­lattenyésztők máris szorult helyzetben vannak. A múlt héten mintegy 15 szá­zalékkal esett vissza a sertéstermelés és 12 százalékkal a baromfihús- és to­jástermelés a magas takarmányárak miatt. Egy sereg fizetésképtelenség meg a marhahúsipart sújtotta erősen. Ennek piacán 25 százalékos volt az árcsökke­nés, éppen a termelési költségek roha­mos emelkedésének az évében. Mindemellett Butz liberális „szabad­piaci” politikája — bármennyire bi­zonytalan is a miniszter hivatali pozí­ciója —, minden bizonnyal továbbra is fennmarad. Az árak még mindig elég magasak ahhoz, hogy újabb erőfeszíté­sekre ösztönözzék a farmereket rekord­­termés eléréséért az idei őszön. Előze­tes becslések szerint ebben az évben mintegy 57 millió acre-ről takarítanak be szójababot (vetésterülete 8 százalék­kal haladja meg a tavalyit), és 76 mil­lió acre-t vetnek be kukoricával. Az idei amerikai gabonatermés tehát lénye­gesen nagyobbnak ígérkezik, mint a ta­valyi, eléggé aszályos évben volt. Még korai volna a várható termés­­eredményekről jóslásokba bocsátkozni, annyi azonban már most valószínűnek látszik: az idén aratás után ismét zsúfo­lásig megtelnek a három év alatt ala­posan megcsappant magtárak az ame­rikai közép-nyugaton. A kormánynak most éppen az okoz gondot, mit is kezdjen ezzel a gabonarengeteggel anél­kül, hogy még jobban leszorítaná az árakat, és tovább rontaná a fizetési mérleget. Ford elnök már előre 66 szá­zalékkal 1,6 milliárd dollárra emelte fel az amerikai élelmiszersegélyt, és a föld­művelésügyi minisztérium szinte telje­sen megszüntetett minden korlátozást, amellyel egészen a legutóbbi hónapokig fékezték az amerikai búza kivitelét. (1975. február 22.) franffurterjülgcmeine Amint előre látható volt, a tavalyi év háború utáni rekordot hozott a pénzügyi összeomlások vonatkozásá­ban. A nyugatnémet Szövetségi Sta­tisztikai Hivatal nemrég közzétett ada­tai szerint 1974-ben nem kevesebb mint 7722 fizetésképtelenséget jelentet­tek be a bíróságoknál­. Ez a szám 2207- tel, azaz 40 százalékkal magasabb az 1973. évi adatnál, az 1972. évit pedig kereken 70 százalékkal haladja meg. Az előző rekordot — több mint 5800 fizetésképtelenséggel — az 1951-es év tartotta. A fizetésképtelenségek 1974. évi nö­vekedési rátáját illetően, 49,4 százalék­kal az anyagilag bajba jutott vállala­tok vezetnek, a magánháztartások kö­rében az ütem 15,3 százalékos volt. A gazdaság egyes ágazatai közül különö­sen a feldolgozóipar (1957 fizetésképte­lenség +51 százalék), a kereskedelem (1519 eset, +39 százalék), az építőipar (1375 fizetésképtelenség, +80 százalék), végül a szolgáltatóipar (1225 eljárás, +41 százalék) végzett rosszul. Az egés­ z háború utáni idők legnagyobb csődhulláma szén új vállalatokra a fizetésképtelen­ségek 54 százaléka jutott. A tavaly bejelentett fizetésképtelen­ségek közül 7352 alkalommal folytat­tak le csődeljárást (1973-ban 5277). Az esetek felénél — 3870 alkalommal — kellett elutasítani a csődeljárási kérel­met, mivel a csődtömeg még az el­járás költségeit sem fedezte volna (1973-ban 2681 elutasítás). Figyelembe kell azonban venni, hogy a megindí­tott csődeljárások egy része is félbe­szakadt a csődtömeg elégtelensége miatt. A múlt évben a milliós csődök szá­ma is emelkedett. A csődbíróságoknál 1004 (620) milliós nagyságrendű csődöt jelentettek be, összesen 6,2 milliárd márka követeléssel (2,9 milliárd már­ka). A 7352 csődeljárás során érvénye­sített követelések teljes összege ponto­san kétszer annyi volt, mint az előző, 1973. évben. Ugyancsak növekedett, 301 esetről 462-re a kényszeregyezségi el­járások száma. (1975. február 17.) Inferalb a Silirmae A világ nagy ipari nemzetei közül je­lenleg Nyugat-Németországban a leg­nagyobb az egy főre eső nemzeti össz­termék (a GNP), amivel az ország ismét egy kissé az Egyesült Államok elé ke­rült. Az elmúlt évben jó néhány amerikai meg volt győződve, hogy a természetben van valami áldásos tör­vény, amely — láthatatlanul és tartó­san — az amerikai jólétet a többi or­szág által megközelíthetetlen szinten tartja. Kiderült azonban, hogy ez nem így van. Az Egyesült Államok immár végére ért egy olyan korszaknak, amelyben a termelés és a termelékeny­ség tekintetében minden más országot megelőzött. A többi ország gazdasági növekedése csak részben magyarázza meg az el­múlt évek világgazdasági változásait. A gazdagság mérésére szolgáló hagyo­mányos módszer az egy főre eső GNP. Az Egyesült Államokban jelenleg az ér­ték 6850 dollár körül jár. A jelenlegi valutaárfolyamokra számolva az NSZK ban az egy főre eső nemzeti összter­mék körülbelül 7000 dollár. Ennek a különleges versenynek a számszerű eredménye természetesen a valutaárfolyamoktól függ. A hatvanas­ években a rögzített paritások nemzet­közi rendszere eltakarta Európa és Ja­pán növekvő gazdasági erejét, mivel a felülértékelt dollár minden más ország gazdasági erejét a valósághoz képest kisebbnek tüntette fel. A dollár kétsze­ri leértékelése és 1973 tavaszán a valu­tapiacokon bekövetkezett „dollárcsu­­szamlás” után a nyugatnémet GNP elő- A nyugatnémet ma gazdagabb az amerikainál szőr haladta meg az amerikai szintet. Az év végén az olajválság megerősítet­te a dollár helyzetét, és most a lebegő árfolyam főleg a kereslet és a kínálat hatására alakul. Az elmúlt hetekben a dollár ismét gyengült, pontosabban a nyugatnémet márka emelkedett a je­lentős kereskedelmi többlet hatására. Bár a nyugatnémetek nem élnek olyan jól, mint az amerikaiak, nincs annyi autójuk vagy televíziókészülé­kük, de itt olyan területre lépünk, ahol a gazdaságiak helyett más értékek szá­mítanak. A GNP-adatok vitathatatlan jelentése az, hogy az NSZK a világ­piacon pillanatnyilag valamelyest na­gyobb erővel rendelkezik, mint az Egyesült Államok, jobban tud értéke­síteni, vásárolni és beruházni. Az elmúlt év az NSZK számára nem sikerült rosszabbul, mint versenytársai­nak, de az országon belüli aggodalom növekszik. Szomorú rekord, hogy a munkanélküliek száma — először a háború utáni évek óta — meghaladta az 1 milliót. Az Egyesült Államokhoz hasonlóan az építő- és gépjárműipar­ban a legsúlyosabb a helyzet. De az hogy az NSZK sokkal többet ex­portál, mint az Egyesült Államok. A legutolsó súlyos nyugatnémet recesz­­szió 1967-ben volt. Akkor az amerikai piac felszívta a nyugatnémet árukat. Most ellenben, amikor a tőkés világ két legerősebb gazdasági hatalma egy­szerre vesztette el gazdasági lendületét, a kilátások sokkal rosszabbak. (1975. február 21.) Több száz millió dolláros szerződés: Enyhülnek a foszforműtrágya-ellátás gondjai Mint csütörtöki számunkban már hírül adtuk, a CHEMO+IMPEX és a Vegyipari Egyesülés 15 éves szerződést írt alá Belgrádban műtrágya, illetve műtrágya-alapanyag kölcsönös szállításáról a jugoszláv RTB Bor, illetve Agrohemija vállalattal. Közismert, hogy hazai termelésből és a KGST- országokból nem lehet biztosítani a magyar mezőgazdaság növekvő foszfor­­műtrágya-igényét, nitrogén- és káliműtrágyából viszont nem szorulunk rá a dollárviszonylatú behozatalra, sőt nitrogénműtrágyából a következő években némi fölöslegünk is lesz. Ezek a tényezők világítanak rá a most kötött szerződés jelentőségére, mondotta érdeklődésünkre a CHEMOL­­IMPEX főosztályvezetője, Egri István. Ma még biztosan nem lehet tudni, hogy a szerződés teljes értéke mennyi lesz, hiszen senki sem tudja, hogy 1978—1992 között miként alakulnak majd a világpiaci árak, az azonban bizonyos, hogy ha figyelembe vesszük mind az export-, mind az import­szállításokat, akkor több száz millió dolláros szerződést kötöttünk e héten. A műtrágya-felhasználás hazánkban igen gyorsan emelkedik. Hatóanyagban kifejezve 1960-ban 31 kilogrammot, 1975-ben pedig már megközelítőleg 220 kilogrammot használ fel a magyar me­zőgazdaság hektáronként. Bár az ada­tok jelentős fejlődésről tanúskodnak, mégis, ha összevetjük ezeket a fejlett mezőgazdasággal rendelkező Hollandia, NSZK és NDK számaival, akkor azt látjuk, hogy még mindig jelentős a le­maradásunk. A FAO által 1972-ben ki­adott adatok ugyanis azt mutatják, hogy Hollandiában 750, az NSZK-ban 400,­ az NDK-ban pedig 241 kilogramm hatóanyagot használtak fel hektáron­ként. Érthető tehát, hogy nálunk is nö­vekszik a műtrágya-felhasználás, hiszen egyértelműen kimutatható, hogy 1 kilo­gramm vegyes műtrágya-hatóanyag fel­­használása révén búzából 5—6, kukori­cából 6—7, cukorrépából pedig 40—50 kilogrammos többlettermés érhető el. Mivel a hazai műtrágya-termelés el­maradt az igényektől, jelentős a beho­zatal. Ebben az évben előreláthatólag a tőkésországokból 150—160 millió dollár értékű műtrágyát hozunk be. Ebből több mint 50 százalék a foszforműtrá­gyáért kifizetett összeg. Amíg ugyanis a nitrogén- és a káliműtrágya-ellátást, illetve importot megoldottuk a hazai kapacitások bővítésével, illetve a KGST-országokból történő behozatal­lal, foszforműtrágya-beszerzésünk 85 százaléka tőkés-, illetve fejlődő orszá­gokból származik. Ennek a műtrágya­fajtának az ára az utóbbi időben ug­rásszerűen emelkedett. A következő adatsor érzékelteti ezt: 1 tonna szuper­foszfátot a világpiacon 1971-ben körül­belül 30 dollárért, 1973 elején 44 dol­lárért, ebben az évben pedig megkö­zelítőleg 100—120 dollárért lehetett, il­letve lehet megvenni. Ennek az áremel­kedésnek az oka két egymással össze­függő dologban keresendő: a nyersfosz­fát árának emelkedésében, illetve a mű­trágya iránt megnövekedett kereslet­ben. A FAO adatai szerint a jelenleg is tapasztalható foszforműtrágya-hiány a piacon 1980-ra 10 millió tonnát tesz majd ki. Érthető így a spekuláció és a gyors árváltozás. Ezek a körülmények indokolták, hogy a CHEMOLIMPEX hosszú távú szerző­dések keretében biztosítsa, a magyar mezőgazdaság számára a foszforműtrá­gya-szükségletet. A hazai foszforműtrá­­gya-termelés ugyanis lassabban fog emelkedni mint a mezőgazdaság fosz­­forműtrágya-igénye. A szerdán Belg­rádban aláírt szerződés viszont enyhít gondjainkon, hiszen hosszú távra bizto­sítja a behozatalt — mondta Egri Ist­ván, a CHEMOLIMPEX főosztályveze­tője a VILÁGGAZDASÁG munkatársá­nak. A jugoszláv fél ugyanis vállalta, hogy 1978. január 1-től 15 éven keresz­tül évi 100 ezer tonna monoammó­­niumfoszfátot és 100 ezer tonna porított triple szuperfoszfátot szállít, ami össze­sen évi 97 ezer tonna P2O5 hatóanyag­nak felel meg. Az árakat egy bonyolult képlet alapján számítják ki, amelynél figyelembe veszik a világpiaci árakat, az energia- és munkabérköltségeket. Ezzel a szerződéssel csökkenteni tudjuk tengerentúli beszerzéseink arányát, amelyeknél igen jelentősek a szállítási költségek, esetenként elérik a tonnán­kénti 20—30 dollárt is. Számunkra ez a szerződés azt is je­lenti — fejtette ki a CHEMOLIMPEX főosztályvezetője —, hogy Magyaror­szágon feleslegessé válik egy foszfor­­sav-üzem létesítése, amely igen költsé­ges beruházás lenne. (Algéria például 150 millió dolláros költséggel épített fel egy foszforsav-üzemet legutóbb.) A megállapodás szerint hozzájárulunk az RTB Bor Prahovóban levő műtrágya­­gyárának kapacitásbővítéséhez. Ezt szolgálja az a 15 millió dolláros hitel, amelyet a jugoszláv fél magyar ter­mékek vásárlására fordít 1975—77. kö­zött. A Jugoszláviában létrejött kapa­citásbővülés egyébként hatóanyagban számítva 250 ezer tonnát jelent. Ugyanakkor a megállapodás lehetővé teszi, hogy vásárlásainak ellenében ez­alatt a 15 év alatt különböző kemiká­liákat szállítsunk a jugoszláv vállalat­nak. A Péti Nitrogénműveknél és a Borsodi Vegyi Kombinátnál végrehaj­tott beruházások jelentősen bővítik a hazai ammóniakapacitásokat. Ezzel ter­mészetesen együtt jár nitrogénműtrá­gya-termelésünk emelkedése is, amely már lehetővé teszi a kivitelt is. A Ju­goszláviai exportnál elsősorban ammó­nia, karbamid, ammónszulfát és PVC- granulátum jön szóba. Tehát a szerző­désnek kettős jelentősége van. Hosszú távon biztosítja a magyar mezőgazda­ság foszforműtrágya-ellátását, s ugyan­akkor elhelyezési lehetőséget nyújt fej­lődő ammónia és nitrogénműtrágya­termelésünknek. Ha a 15 évre szóló szerződés teljes értékét akarjuk szám­szerűsíteni, amelyben mind az export, mind az importszállítások szerepelnek, akkor több száz millió dolláros üzletről van szó — fejezte be a beszélgetést Egri István főosztályvezető. Em­őd Pál ÚJABB HÉV-SZERELVÉNYEK AZ NDK-BÓL Várhatóan a tavaszi lipcsei vásáron írja alá a NIKEX és NDK-beli part­nere, a Maschinenexport azt az 1977-re szóló szerződést, amely tíz darab (egyenként háromrészes) HÉV-szerel­­vény szállítására vonatkozik. Ezek a szerelvények a Budapesti Közlekedési Vállalatnál már jól ismertek, hiszen né­hány éve importálják a NIKEX útján az elővárosi forgalmat gyorsító HÉV- motorvonatokat az NDK-ból.­ A korábbi években a henningsdorfi LEW cég csak elektromos alkatrésze­ket szállított a BKV-nak. Akkor még a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzeme gyártotta kocsiszekrényekbe szerelték be ezeket az alkatrészeket a BKV szakemberei. A kedvező tapasztalatok alapján azután áttértek a komplett motorvonatok vásárlására, így jelenleg 16 háromrészes motorvonat üzemel Magyarországon, értékük 4,5—5 millió rubel. Ezek a motorvonatok beváltak, és a BKV — elővárosi alaptípusnak tekintve őket — kisebb változtatások­kal, nagyobb szériát rendelt az NDK- beli vállalattól. Egy régebbi szerződés alapján 1975-ben és 1976-ban tíz-tíz darab háromrészes szerelvény érkezik Magyarországra. (Az ez évi szállítmány a harmadik negyedév folyamán áll üzembe.) A múlt év őszén Lipcsében már meg­kötötték az 1976—80 közötti évekre szóló hosszú lejáratú megállapodást, amelynek alapján a tervek szerint a következő ötéves terv időszaka alatt összesen ötven darab háromrészes sze­relvényt vásárol a NIKEX a Maschi­­nenexport­tól. Ennek a megállapodás­nak részét képezi az a szerződés is, amit a lipcsei tavaszi vásáron írnak majd alá mintegy 3 millió rubel ér­tékben. A két külkereskedelmi vállalat kö­zött létrejött megállapodások, amelyek ilyen nagy számú szerelvény szállítá­sát rögzítik, szükségessé teszik a szo­rosabb együttműködést. Mégpedig a külkereskedelmi vállalatokon kívül a gyártó és a felhasználó vállalatok kö­zött is. A négyoldalú együttműködési szerződés aláírását az idei BNV-n ter­vezik. Ennek révén elsősorban az al­katrészellátás folyamatosságát kíván­ják biztosítani. Arról van ugyanis szó, hogy a LEW cég vállalja majd a HÉV- motorkocsik javításához és szerelésé­hez szükséges alkatrészek folyamatos és idejében történő szállítását, vala­mint azt is, hogy év közben kielégítik az előre nem látható pótalkatrészigé­nyeket is. A BKV dolgozói viszont azt vállalják, hogy a motorvonatok üze­meltetéséhez szükséges alkatrészigé­nyüket benyújtják a szállítási évet megelőzően 18 hónappal. A KOVO elektronikus A csehszlovák KOVO-vállalat már­cius 3—8. között kiállításon mutatja be Budapesten a brnói Tesla cég elektronmikroszkópjait, NMR spektro­métereit, elektronikus mérőkészülékeit. Bár ezek a készülékek a Tesla gyárt­mánylistájának csak egy kis részét képviselik, de a bemutatót aktuálissá teszi, hogy az időközben kifejlesztett legújabb típusok közül valók. A BS— 500 típusú laboratóriumi elektronmik­roszkóp például a KGST-n belül a csúcsgyártmányok közé tartozik, bioló­giai vizsgálatok elvégzésére szolgál. A mikroszkóp következő variánsa a BS—540 típusú a metallurgiában al­kalmazható. A KOVO Magyarországra az ARA­­DIMPORT-on, illetve a METRIM­­PEX-en keresztül exportálja a Tesla gyár termékeit a két állam közötti megállapodások alapján. Az elektroni­kus mérőműszerekből, főleg a mikrosz­kópokból, eddig mintegy 50 darabot szállítottak már, és elvégzik a szerviz­­szolgálatot is. A Tesla össztermelése­ mérőműszer kiállításá nek egyébként mintegy 60 százaléka jut a szocialista országokba. Műszerekből s elektronikus készülé­kekből a KOVO elsősorban a MET­­RIMPEX-en, a BUDAVOX-on, a ME­­DICOR-on és a TRANSELEKTRO-n keresztül vásárol Magyarországról. Mint a KOVO képviselői elmondották, a magyar exportnak körülbelül csak 50 százalékát ellentételezik a Csehszlová­kiából érkező elektromos mérőműsze­rek. Ezen a következő időszakban vál­toztat majd bizonyára a rövidesen alá­írandó szakosítási megállapodás Ma­gyarország, Csehszlovákia és az NDK között. ■■■■■lIlllililMllll KERESKEDELEMTECHNIKA Tanzánia Új importszabályozási rendelet A tanzániai importellenőrző hatóság új im­portszabályozási rendeletet adott ki, és ezzel megszűnt az eddig érvényben lévő 1973-as importszabályozási rendelet. Az importszabályozás rendszere alapvetően nem változott, továbbra is két csoportra osztják az árucikkeket: az általános beviteli engedély (OGL) és az egyedi engedély (Spe­­­cific Import Licence) alá eső árukra. A rendelet 3 jegyzéket tartalmaz: az 1. jegyzék foglalja magában az OGL alá eső árukat.. Ez egyrészt tartalmazza azokat az árucikkeket, amelyek bármely országból be­vihetők, másrészt felsorolja azokat a gyógy­szereket, mezőgazdasági, valamint állatte­nyésztési célokat szolgáló vegyipari termé­keket, amelyeket csak abban az esetben le­het az OGL keretében bevinni, ha az impor­tőr, vagy a kormány vagy a National Phar­maceutical Co. Ltd. (BTN 30.03, 30.04 és 30.05 A) vagy pedig az Agricultural Supplies Co. Ltd. (BTN 38.11). Importálhatja ezeket a cik­keket hivatalos engedéllyel rendelkező ma­gán gyógyszerkereskedő is, de ez esetben egy-egy küldemény értéke nem haladhatja meg a 3000 Tsh-t. A 2. jegyzék azokat a Specific Import Li­cence alá eső árucikkeket sorolja fel, ame­lyek kizárólag az alábbi állami vállalatokon keresztül vihetők be: 1. The National Development Co. (műtrágya, szerszámok, kézművesáruk stb.) 2. The National Steel Corp. (Vas, acél és ezekből készült áruk) 3. The Tanzania Wood Industry Corp (fa és faipari termékek) 4. The National Textiles Industries Corp. Ltd. (textilipari termékek) 5. The Tanzania Elima Supplies Ltd. (papír­áruk, irodagépek és berendezések) 6. The Agricultural and Industrial Supplies Co. Ltd. (vas- és acéláruk, gépek, készü­lékek) 7. The Building Hardware and Electrical Supplies Co. Ltd. alumíniumáruk, mű­anyag tartályok, vas- és acélcsövek, hu­zalok) 8. The National Pharmaceutical Co. Ltd. (or­vosi és sebészeti műszerek) 9. The General Foods Co. Ltd. (élelmiszerek, italok) 10. The Domestic Appliances and Bicycle Ltd. (háztartási gépek, híradástechnikai készü­lékek) 11. The State Motor Corp. (járművek) 12. The State Mining Corp. (só, cement) 13. The Tanzania Film Co. Ltd. (mozifilmek) 14. The Household Supplies Co. Ltd. (háztar­tási felszerelések, mosószerek) A 3. jegyzék ismerteti az engedélyezési el­járást. Az importengedélyezési kérelmet a Bank of Tanzania importengedélyezési osz­tályához (Import Licencing Department) kell benyújtani. Az állami vállalatok kizárólagos hatáskörébe tartozó áruk importkérelmét az illetékes állami vállalathoz kell benyújtani, de egy másolati példányt közvetlenül a Bank of Tanzania importengedélyezési­­ osztályához is be kell küldeni. Az importengedélyeket 3 példányban kapja meg az importőr. Az eredeti engedély az áru elvámolásához szükséges, egy másolatot a devizakiutalás végett be kell nyújtani a bankhoz, a harmadik példányt a szállító kapja meg. Az engedély eredeti példányát az áru beérkezése, illetve az engedély lejárta után 30 napon belül vissza kell küldeni a Bank of Tanzania importengedélyezési osz­tályának. Egyéb új rendelkezésekről is hír érkezett Tanzániából. Az East African Customs and Transfer Tax Management Act vagy más ér­vényben levő rendelkezés által importtilalom alá vett árucikkek bevitele még érvényes importengedély esetén is tilos. A fentiek a külkereskedelmi viszonylati Útmutató Tanzánia 2.2 pontját egészítik ki. Az importszabályozási rendelet, az állami vállalatok hatáskörébe tartozó árucikkek pontos jegyzékével, az MKK kereskedelem­technikai osztályán megtekinthető. 1975. MÁRCIUS 1.3 RÖVIDEN Betonkeverőkbe és kompresszorokba való motorokat indítottak az NSZK-ba a napokban az ikladi Ipari Műszer­gyárból, egyik legnagyobb vevőjük, az Elektra-Beckum cég megrendelésére. •­­ A Pécsi Fémipari Vállalat félmillió forintért fröccsöntő automatát vásárolt az NDK-ból. Ezzel teljes lett a vállalat fröccsöntő gépeinek sora, mert az öt automata géppel 50 és 650 gramm kö­zött bármilyen súlyú műanyagtermé­ket elő tudnak állítani. Húszezer széket szállít az idén Ang­liába a Zala Bútorgyár. Termékeit az idén szovjetunióbeli és NDK-beli ki­állításokon is bemutatja. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR­ KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp. V., Dorottya u. 6. IV. em. Postacím: 1397 Budapest, Pf. 534. Telefon: 183-860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős f­iadó: Csollány Ferenc igazgató Kiadóhivatal: Bp. 1085 Blaha Lujza tér 1—3. Postacím: 1959 Budapest Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 75-3102 3­03 Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008

Next