Világgazdaság, 1975. március (7. évfolyam, 42/1539-62/1559. szám)
1975-03-01 / 42. (1539.) szám
MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG The Economist Az agrárárak kezdenek lemorzsolódni a chicagói piacokon: a bessz újabb bizonytalan helyzetbe sodorja az amerikai mezőgazdasági politikát. Az olcsóbbodó gabona- és húsárak csökkenő inflációt jeleznek a szupermarketek polcain elhelyezett árcédulákon, s a múlt évi 14 százalékos áremelkedés után most némi megkönnyebbüléssel lélegeznek fel mind a háziaszszonyok, mind a politikusok. Ámde az öröm nem zavartalan. A mezőgazdasági export évente mintegy 21 milliárd dollárt hoz az amerikaiak konyhájára, lényegesen többet, mint amennyi az olajszámlájukra megy. Az agrárexport-bevétel az utóbbi két évben csaknem megkétszereződött; jelenleg ez a fő támasza a fizetési mérlegnek, s éppen ezt fenyegeti a hirtelen áresés. A bőven fizető forrás, a mezőgazdasági bevételek ugyanis sokkal jobban megsínylenék, ha a tartós visszaesés következnék be az árakban, mint hogy ha az export volumenében állna elő váratlan csökkenés. Egyik napról a másikra a chicagói terménytőzsde a kínálat, vagy ahogy tőzsdei szaknyelven mondják, a vásárlók piacává változott. Az elmúlt három hónapban a legnagyobb amerikai exporttétel, a szójabab 25 százalékkal 6 dollár alá, a búzáé 22 százalékkal és a kukoricáé — a múlt évi gyenge termés ellenére — 12 százalékkal csökkent bushelenként. A 800 ezer tonnára szóló szovjet és kínai megrendelés törlése csak tovább ösztönözte az áresést, és most a legtöbb amerikai gabonaexportőrnek főhet a feje a tömérdek gabonahegy láttán. De próbára teszi a piaci irányzatnak ez a megváltozása Butz földművelési miniszter agrárpolitikáját is. A miniszter már két éve fáradozik azon, hogy a költséges állami mezőgazdasági támogatás terhét levegye a kormány válláról. Ezt a politikáját siker koronázta — egészen a legutóbbi időkig. A kincstárnak nem kell már milliókat költenie a földek parlagon hagyásáért, sem a kormány költségére felhalmozott hatalmas gabonakészletek finanszírozására. A VILÁGSAJTÓBÓL A bőség zavarai az USA agrárpolitikájában A Butz-féle politika azonban jóllehet 4 milliárd dollár megtakarítást eredményezett eddig, mégis főleg csak annak köszönheti sikerét, hogy a mezőgazdasági árak ugrásszerűen emelkedtek. Ha a „szabadpiac” most rosszra fordul, a farmerek újból igényt támaszthatnak az állami támogatásra. Az állattenyésztők máris szorult helyzetben vannak. A múlt héten mintegy 15 százalékkal esett vissza a sertéstermelés és 12 százalékkal a baromfihús- és tojástermelés a magas takarmányárak miatt. Egy sereg fizetésképtelenség meg a marhahúsipart sújtotta erősen. Ennek piacán 25 százalékos volt az árcsökkenés, éppen a termelési költségek rohamos emelkedésének az évében. Mindemellett Butz liberális „szabadpiaci” politikája — bármennyire bizonytalan is a miniszter hivatali pozíciója —, minden bizonnyal továbbra is fennmarad. Az árak még mindig elég magasak ahhoz, hogy újabb erőfeszítésekre ösztönözzék a farmereket rekordtermés eléréséért az idei őszön. Előzetes becslések szerint ebben az évben mintegy 57 millió acre-ről takarítanak be szójababot (vetésterülete 8 százalékkal haladja meg a tavalyit), és 76 millió acre-t vetnek be kukoricával. Az idei amerikai gabonatermés tehát lényegesen nagyobbnak ígérkezik, mint a tavalyi, eléggé aszályos évben volt. Még korai volna a várható terméseredményekről jóslásokba bocsátkozni, annyi azonban már most valószínűnek látszik: az idén aratás után ismét zsúfolásig megtelnek a három év alatt alaposan megcsappant magtárak az amerikai közép-nyugaton. A kormánynak most éppen az okoz gondot, mit is kezdjen ezzel a gabonarengeteggel anélkül, hogy még jobban leszorítaná az árakat, és tovább rontaná a fizetési mérleget. Ford elnök már előre 66 százalékkal 1,6 milliárd dollárra emelte fel az amerikai élelmiszersegélyt, és a földművelésügyi minisztérium szinte teljesen megszüntetett minden korlátozást, amellyel egészen a legutóbbi hónapokig fékezték az amerikai búza kivitelét. (1975. február 22.) franffurterjülgcmeine Amint előre látható volt, a tavalyi év háború utáni rekordot hozott a pénzügyi összeomlások vonatkozásában. A nyugatnémet Szövetségi Statisztikai Hivatal nemrég közzétett adatai szerint 1974-ben nem kevesebb mint 7722 fizetésképtelenséget jelentettek be a bíróságoknál. Ez a szám 2207- tel, azaz 40 százalékkal magasabb az 1973. évi adatnál, az 1972. évit pedig kereken 70 százalékkal haladja meg. Az előző rekordot — több mint 5800 fizetésképtelenséggel — az 1951-es év tartotta. A fizetésképtelenségek 1974. évi növekedési rátáját illetően, 49,4 százalékkal az anyagilag bajba jutott vállalatok vezetnek, a magánháztartások körében az ütem 15,3 százalékos volt. A gazdaság egyes ágazatai közül különösen a feldolgozóipar (1957 fizetésképtelenség +51 százalék), a kereskedelem (1519 eset, +39 százalék), az építőipar (1375 fizetésképtelenség, +80 százalék), végül a szolgáltatóipar (1225 eljárás, +41 százalék) végzett rosszul. Az egés z háború utáni idők legnagyobb csődhulláma szén új vállalatokra a fizetésképtelenségek 54 százaléka jutott. A tavaly bejelentett fizetésképtelenségek közül 7352 alkalommal folytattak le csődeljárást (1973-ban 5277). Az esetek felénél — 3870 alkalommal — kellett elutasítani a csődeljárási kérelmet, mivel a csődtömeg még az eljárás költségeit sem fedezte volna (1973-ban 2681 elutasítás). Figyelembe kell azonban venni, hogy a megindított csődeljárások egy része is félbeszakadt a csődtömeg elégtelensége miatt. A múlt évben a milliós csődök száma is emelkedett. A csődbíróságoknál 1004 (620) milliós nagyságrendű csődöt jelentettek be, összesen 6,2 milliárd márka követeléssel (2,9 milliárd márka). A 7352 csődeljárás során érvényesített követelések teljes összege pontosan kétszer annyi volt, mint az előző, 1973. évben. Ugyancsak növekedett, 301 esetről 462-re a kényszeregyezségi eljárások száma. (1975. február 17.) Inferalb a Silirmae A világ nagy ipari nemzetei közül jelenleg Nyugat-Németországban a legnagyobb az egy főre eső nemzeti össztermék (a GNP), amivel az ország ismét egy kissé az Egyesült Államok elé került. Az elmúlt évben jó néhány amerikai meg volt győződve, hogy a természetben van valami áldásos törvény, amely — láthatatlanul és tartósan — az amerikai jólétet a többi ország által megközelíthetetlen szinten tartja. Kiderült azonban, hogy ez nem így van. Az Egyesült Államok immár végére ért egy olyan korszaknak, amelyben a termelés és a termelékenység tekintetében minden más országot megelőzött. A többi ország gazdasági növekedése csak részben magyarázza meg az elmúlt évek világgazdasági változásait. A gazdagság mérésére szolgáló hagyományos módszer az egy főre eső GNP. Az Egyesült Államokban jelenleg az érték 6850 dollár körül jár. A jelenlegi valutaárfolyamokra számolva az NSZK ban az egy főre eső nemzeti össztermék körülbelül 7000 dollár. Ennek a különleges versenynek a számszerű eredménye természetesen a valutaárfolyamoktól függ. A hatvanas években a rögzített paritások nemzetközi rendszere eltakarta Európa és Japán növekvő gazdasági erejét, mivel a felülértékelt dollár minden más ország gazdasági erejét a valósághoz képest kisebbnek tüntette fel. A dollár kétszeri leértékelése és 1973 tavaszán a valutapiacokon bekövetkezett „dollárcsuszamlás” után a nyugatnémet GNP elő- A nyugatnémet ma gazdagabb az amerikainál szőr haladta meg az amerikai szintet. Az év végén az olajválság megerősítette a dollár helyzetét, és most a lebegő árfolyam főleg a kereslet és a kínálat hatására alakul. Az elmúlt hetekben a dollár ismét gyengült, pontosabban a nyugatnémet márka emelkedett a jelentős kereskedelmi többlet hatására. Bár a nyugatnémetek nem élnek olyan jól, mint az amerikaiak, nincs annyi autójuk vagy televíziókészülékük, de itt olyan területre lépünk, ahol a gazdaságiak helyett más értékek számítanak. A GNP-adatok vitathatatlan jelentése az, hogy az NSZK a világpiacon pillanatnyilag valamelyest nagyobb erővel rendelkezik, mint az Egyesült Államok, jobban tud értékesíteni, vásárolni és beruházni. Az elmúlt év az NSZK számára nem sikerült rosszabbul, mint versenytársainak, de az országon belüli aggodalom növekszik. Szomorú rekord, hogy a munkanélküliek száma — először a háború utáni évek óta — meghaladta az 1 milliót. Az Egyesült Államokhoz hasonlóan az építő- és gépjárműiparban a legsúlyosabb a helyzet. De az hogy az NSZK sokkal többet exportál, mint az Egyesült Államok. A legutolsó súlyos nyugatnémet receszszió 1967-ben volt. Akkor az amerikai piac felszívta a nyugatnémet árukat. Most ellenben, amikor a tőkés világ két legerősebb gazdasági hatalma egyszerre vesztette el gazdasági lendületét, a kilátások sokkal rosszabbak. (1975. február 21.) Több száz millió dolláros szerződés: Enyhülnek a foszforműtrágya-ellátás gondjai Mint csütörtöki számunkban már hírül adtuk, a CHEMO+IMPEX és a Vegyipari Egyesülés 15 éves szerződést írt alá Belgrádban műtrágya, illetve műtrágya-alapanyag kölcsönös szállításáról a jugoszláv RTB Bor, illetve Agrohemija vállalattal. Közismert, hogy hazai termelésből és a KGST- országokból nem lehet biztosítani a magyar mezőgazdaság növekvő foszforműtrágya-igényét, nitrogén- és káliműtrágyából viszont nem szorulunk rá a dollárviszonylatú behozatalra, sőt nitrogénműtrágyából a következő években némi fölöslegünk is lesz. Ezek a tényezők világítanak rá a most kötött szerződés jelentőségére, mondotta érdeklődésünkre a CHEMOLIMPEX főosztályvezetője, Egri István. Ma még biztosan nem lehet tudni, hogy a szerződés teljes értéke mennyi lesz, hiszen senki sem tudja, hogy 1978—1992 között miként alakulnak majd a világpiaci árak, az azonban bizonyos, hogy ha figyelembe vesszük mind az export-, mind az importszállításokat, akkor több száz millió dolláros szerződést kötöttünk e héten. A műtrágya-felhasználás hazánkban igen gyorsan emelkedik. Hatóanyagban kifejezve 1960-ban 31 kilogrammot, 1975-ben pedig már megközelítőleg 220 kilogrammot használ fel a magyar mezőgazdaság hektáronként. Bár az adatok jelentős fejlődésről tanúskodnak, mégis, ha összevetjük ezeket a fejlett mezőgazdasággal rendelkező Hollandia, NSZK és NDK számaival, akkor azt látjuk, hogy még mindig jelentős a lemaradásunk. A FAO által 1972-ben kiadott adatok ugyanis azt mutatják, hogy Hollandiában 750, az NSZK-ban 400, az NDK-ban pedig 241 kilogramm hatóanyagot használtak fel hektáronként. Érthető tehát, hogy nálunk is növekszik a műtrágya-felhasználás, hiszen egyértelműen kimutatható, hogy 1 kilogramm vegyes műtrágya-hatóanyag felhasználása révén búzából 5—6, kukoricából 6—7, cukorrépából pedig 40—50 kilogrammos többlettermés érhető el. Mivel a hazai műtrágya-termelés elmaradt az igényektől, jelentős a behozatal. Ebben az évben előreláthatólag a tőkésországokból 150—160 millió dollár értékű műtrágyát hozunk be. Ebből több mint 50 százalék a foszforműtrágyáért kifizetett összeg. Amíg ugyanis a nitrogén- és a káliműtrágya-ellátást, illetve importot megoldottuk a hazai kapacitások bővítésével, illetve a KGST-országokból történő behozatallal, foszforműtrágya-beszerzésünk 85 százaléka tőkés-, illetve fejlődő országokból származik. Ennek a műtrágyafajtának az ára az utóbbi időben ugrásszerűen emelkedett. A következő adatsor érzékelteti ezt: 1 tonna szuperfoszfátot a világpiacon 1971-ben körülbelül 30 dollárért, 1973 elején 44 dollárért, ebben az évben pedig megközelítőleg 100—120 dollárért lehetett, illetve lehet megvenni. Ennek az áremelkedésnek az oka két egymással összefüggő dologban keresendő: a nyersfoszfát árának emelkedésében, illetve a műtrágya iránt megnövekedett keresletben. A FAO adatai szerint a jelenleg is tapasztalható foszforműtrágya-hiány a piacon 1980-ra 10 millió tonnát tesz majd ki. Érthető így a spekuláció és a gyors árváltozás. Ezek a körülmények indokolták, hogy a CHEMOLIMPEX hosszú távú szerződések keretében biztosítsa, a magyar mezőgazdaság számára a foszforműtrágya-szükségletet. A hazai foszforműtrágya-termelés ugyanis lassabban fog emelkedni mint a mezőgazdaság foszforműtrágya-igénye. A szerdán Belgrádban aláírt szerződés viszont enyhít gondjainkon, hiszen hosszú távra biztosítja a behozatalt — mondta Egri István, a CHEMOLIMPEX főosztályvezetője a VILÁGGAZDASÁG munkatársának. A jugoszláv fél ugyanis vállalta, hogy 1978. január 1-től 15 éven keresztül évi 100 ezer tonna monoammóniumfoszfátot és 100 ezer tonna porított triple szuperfoszfátot szállít, ami összesen évi 97 ezer tonna P2O5 hatóanyagnak felel meg. Az árakat egy bonyolult képlet alapján számítják ki, amelynél figyelembe veszik a világpiaci árakat, az energia- és munkabérköltségeket. Ezzel a szerződéssel csökkenteni tudjuk tengerentúli beszerzéseink arányát, amelyeknél igen jelentősek a szállítási költségek, esetenként elérik a tonnánkénti 20—30 dollárt is. Számunkra ez a szerződés azt is jelenti — fejtette ki a CHEMOLIMPEX főosztályvezetője —, hogy Magyarországon feleslegessé válik egy foszforsav-üzem létesítése, amely igen költséges beruházás lenne. (Algéria például 150 millió dolláros költséggel épített fel egy foszforsav-üzemet legutóbb.) A megállapodás szerint hozzájárulunk az RTB Bor Prahovóban levő műtrágyagyárának kapacitásbővítéséhez. Ezt szolgálja az a 15 millió dolláros hitel, amelyet a jugoszláv fél magyar termékek vásárlására fordít 1975—77. között. A Jugoszláviában létrejött kapacitásbővülés egyébként hatóanyagban számítva 250 ezer tonnát jelent. Ugyanakkor a megállapodás lehetővé teszi, hogy vásárlásainak ellenében ezalatt a 15 év alatt különböző kemikáliákat szállítsunk a jugoszláv vállalatnak. A Péti Nitrogénműveknél és a Borsodi Vegyi Kombinátnál végrehajtott beruházások jelentősen bővítik a hazai ammóniakapacitásokat. Ezzel természetesen együtt jár nitrogénműtrágya-termelésünk emelkedése is, amely már lehetővé teszi a kivitelt is. A Jugoszláviai exportnál elsősorban ammónia, karbamid, ammónszulfát és PVC- granulátum jön szóba. Tehát a szerződésnek kettős jelentősége van. Hosszú távon biztosítja a magyar mezőgazdaság foszforműtrágya-ellátását, s ugyanakkor elhelyezési lehetőséget nyújt fejlődő ammónia és nitrogénműtrágyatermelésünknek. Ha a 15 évre szóló szerződés teljes értékét akarjuk számszerűsíteni, amelyben mind az export, mind az importszállítások szerepelnek, akkor több száz millió dolláros üzletről van szó — fejezte be a beszélgetést Egri István főosztályvezető. Emőd Pál ÚJABB HÉV-SZERELVÉNYEK AZ NDK-BÓL Várhatóan a tavaszi lipcsei vásáron írja alá a NIKEX és NDK-beli partnere, a Maschinenexport azt az 1977-re szóló szerződést, amely tíz darab (egyenként háromrészes) HÉV-szerelvény szállítására vonatkozik. Ezek a szerelvények a Budapesti Közlekedési Vállalatnál már jól ismertek, hiszen néhány éve importálják a NIKEX útján az elővárosi forgalmat gyorsító HÉV- motorvonatokat az NDK-ból. A korábbi években a henningsdorfi LEW cég csak elektromos alkatrészeket szállított a BKV-nak. Akkor még a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzeme gyártotta kocsiszekrényekbe szerelték be ezeket az alkatrészeket a BKV szakemberei. A kedvező tapasztalatok alapján azután áttértek a komplett motorvonatok vásárlására, így jelenleg 16 háromrészes motorvonat üzemel Magyarországon, értékük 4,5—5 millió rubel. Ezek a motorvonatok beváltak, és a BKV — elővárosi alaptípusnak tekintve őket — kisebb változtatásokkal, nagyobb szériát rendelt az NDK- beli vállalattól. Egy régebbi szerződés alapján 1975-ben és 1976-ban tíz-tíz darab háromrészes szerelvény érkezik Magyarországra. (Az ez évi szállítmány a harmadik negyedév folyamán áll üzembe.) A múlt év őszén Lipcsében már megkötötték az 1976—80 közötti évekre szóló hosszú lejáratú megállapodást, amelynek alapján a tervek szerint a következő ötéves terv időszaka alatt összesen ötven darab háromrészes szerelvényt vásárol a NIKEX a Maschinenexporttól. Ennek a megállapodásnak részét képezi az a szerződés is, amit a lipcsei tavaszi vásáron írnak majd alá mintegy 3 millió rubel értékben. A két külkereskedelmi vállalat között létrejött megállapodások, amelyek ilyen nagy számú szerelvény szállítását rögzítik, szükségessé teszik a szorosabb együttműködést. Mégpedig a külkereskedelmi vállalatokon kívül a gyártó és a felhasználó vállalatok között is. A négyoldalú együttműködési szerződés aláírását az idei BNV-n tervezik. Ennek révén elsősorban az alkatrészellátás folyamatosságát kívánják biztosítani. Arról van ugyanis szó, hogy a LEW cég vállalja majd a HÉV- motorkocsik javításához és szereléséhez szükséges alkatrészek folyamatos és idejében történő szállítását, valamint azt is, hogy év közben kielégítik az előre nem látható pótalkatrészigényeket is. A BKV dolgozói viszont azt vállalják, hogy a motorvonatok üzemeltetéséhez szükséges alkatrészigényüket benyújtják a szállítási évet megelőzően 18 hónappal. A KOVO elektronikus A csehszlovák KOVO-vállalat március 3—8. között kiállításon mutatja be Budapesten a brnói Tesla cég elektronmikroszkópjait, NMR spektrométereit, elektronikus mérőkészülékeit. Bár ezek a készülékek a Tesla gyártmánylistájának csak egy kis részét képviselik, de a bemutatót aktuálissá teszi, hogy az időközben kifejlesztett legújabb típusok közül valók. A BS— 500 típusú laboratóriumi elektronmikroszkóp például a KGST-n belül a csúcsgyártmányok közé tartozik, biológiai vizsgálatok elvégzésére szolgál. A mikroszkóp következő variánsa a BS—540 típusú a metallurgiában alkalmazható. A KOVO Magyarországra az ARADIMPORT-on, illetve a METRIMPEX-en keresztül exportálja a Tesla gyár termékeit a két állam közötti megállapodások alapján. Az elektronikus mérőműszerekből, főleg a mikroszkópokból, eddig mintegy 50 darabot szállítottak már, és elvégzik a szervizszolgálatot is. A Tesla össztermelése mérőműszer kiállításá nek egyébként mintegy 60 százaléka jut a szocialista országokba. Műszerekből s elektronikus készülékekből a KOVO elsősorban a METRIMPEX-en, a BUDAVOX-on, a MEDICOR-on és a TRANSELEKTRO-n keresztül vásárol Magyarországról. Mint a KOVO képviselői elmondották, a magyar exportnak körülbelül csak 50 százalékát ellentételezik a Csehszlovákiából érkező elektromos mérőműszerek. Ezen a következő időszakban változtat majd bizonyára a rövidesen aláírandó szakosítási megállapodás Magyarország, Csehszlovákia és az NDK között. ■■■■■lIlllililMllll KERESKEDELEMTECHNIKA Tanzánia Új importszabályozási rendelet A tanzániai importellenőrző hatóság új importszabályozási rendeletet adott ki, és ezzel megszűnt az eddig érvényben lévő 1973-as importszabályozási rendelet. Az importszabályozás rendszere alapvetően nem változott, továbbra is két csoportra osztják az árucikkeket: az általános beviteli engedély (OGL) és az egyedi engedély (Specific Import Licence) alá eső árukra. A rendelet 3 jegyzéket tartalmaz: az 1. jegyzék foglalja magában az OGL alá eső árukat.. Ez egyrészt tartalmazza azokat az árucikkeket, amelyek bármely országból bevihetők, másrészt felsorolja azokat a gyógyszereket, mezőgazdasági, valamint állattenyésztési célokat szolgáló vegyipari termékeket, amelyeket csak abban az esetben lehet az OGL keretében bevinni, ha az importőr, vagy a kormány vagy a National Pharmaceutical Co. Ltd. (BTN 30.03, 30.04 és 30.05 A) vagy pedig az Agricultural Supplies Co. Ltd. (BTN 38.11). Importálhatja ezeket a cikkeket hivatalos engedéllyel rendelkező magán gyógyszerkereskedő is, de ez esetben egy-egy küldemény értéke nem haladhatja meg a 3000 Tsh-t. A 2. jegyzék azokat a Specific Import Licence alá eső árucikkeket sorolja fel, amelyek kizárólag az alábbi állami vállalatokon keresztül vihetők be: 1. The National Development Co. (műtrágya, szerszámok, kézművesáruk stb.) 2. The National Steel Corp. (Vas, acél és ezekből készült áruk) 3. The Tanzania Wood Industry Corp (fa és faipari termékek) 4. The National Textiles Industries Corp. Ltd. (textilipari termékek) 5. The Tanzania Elima Supplies Ltd. (papíráruk, irodagépek és berendezések) 6. The Agricultural and Industrial Supplies Co. Ltd. (vas- és acéláruk, gépek, készülékek) 7. The Building Hardware and Electrical Supplies Co. Ltd. alumíniumáruk, műanyag tartályok, vas- és acélcsövek, huzalok) 8. The National Pharmaceutical Co. Ltd. (orvosi és sebészeti műszerek) 9. The General Foods Co. Ltd. (élelmiszerek, italok) 10. The Domestic Appliances and Bicycle Ltd. (háztartási gépek, híradástechnikai készülékek) 11. The State Motor Corp. (járművek) 12. The State Mining Corp. (só, cement) 13. The Tanzania Film Co. Ltd. (mozifilmek) 14. The Household Supplies Co. Ltd. (háztartási felszerelések, mosószerek) A 3. jegyzék ismerteti az engedélyezési eljárást. Az importengedélyezési kérelmet a Bank of Tanzania importengedélyezési osztályához (Import Licencing Department) kell benyújtani. Az állami vállalatok kizárólagos hatáskörébe tartozó áruk importkérelmét az illetékes állami vállalathoz kell benyújtani, de egy másolati példányt közvetlenül a Bank of Tanzania importengedélyezési osztályához is be kell küldeni. Az importengedélyeket 3 példányban kapja meg az importőr. Az eredeti engedély az áru elvámolásához szükséges, egy másolatot a devizakiutalás végett be kell nyújtani a bankhoz, a harmadik példányt a szállító kapja meg. Az engedély eredeti példányát az áru beérkezése, illetve az engedély lejárta után 30 napon belül vissza kell küldeni a Bank of Tanzania importengedélyezési osztályának. Egyéb új rendelkezésekről is hír érkezett Tanzániából. Az East African Customs and Transfer Tax Management Act vagy más érvényben levő rendelkezés által importtilalom alá vett árucikkek bevitele még érvényes importengedély esetén is tilos. A fentiek a külkereskedelmi viszonylati Útmutató Tanzánia 2.2 pontját egészítik ki. Az importszabályozási rendelet, az állami vállalatok hatáskörébe tartozó árucikkek pontos jegyzékével, az MKK kereskedelemtechnikai osztályán megtekinthető. 1975. MÁRCIUS 1.3 RÖVIDEN Betonkeverőkbe és kompresszorokba való motorokat indítottak az NSZK-ba a napokban az ikladi Ipari Műszergyárból, egyik legnagyobb vevőjük, az Elektra-Beckum cég megrendelésére. • A Pécsi Fémipari Vállalat félmillió forintért fröccsöntő automatát vásárolt az NDK-ból. Ezzel teljes lett a vállalat fröccsöntő gépeinek sora, mert az öt automata géppel 50 és 650 gramm között bármilyen súlyú műanyagterméket elő tudnak állítani. Húszezer széket szállít az idén Angliába a Zala Bútorgyár. Termékeit az idén szovjetunióbeli és NDK-beli kiállításokon is bemutatja. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Szerkesztőség: Bp. V., Dorottya u. 6. IV. em. Postacím: 1397 Budapest, Pf. 534. Telefon: 183-860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős fiadó: Csollány Ferenc igazgató Kiadóhivatal: Bp. 1085 Blaha Lujza tér 1—3. Postacím: 1959 Budapest Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 75-3102 303 Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008