Világgazdaság, 1975. április (7. évfolyam, 63/1560-81/1578. szám)

1975-04-02 / 63. (1560.) szám

VILÁGGAZDASÁG 1975. ÁPRILIS 2. SZERDA VII. ÉVFOLYAM, 63. (ISOO.) SZÁm­laforr A dollár szerepéről tárgyal az OPEC A CSATORNA MEGNYITÁSÁNAK GAZDASÁGI ÉS POLITIKAI JELENTŐSÉGE Kissinger közvetítő missziójának kudarca után is folytatódik a poli­tikai mozgás a Közel-Keleten — éspedig olyan ütemben, hogy egyes meg­figyelők vonakodnak befejezettnek tekinteni Kissinger küldetését, de egy­ben persze utalnak arra is, hogy az amerikai diplomáciának e pillanatban a Távol-Kelet közvetlenebb és nagyobb gondja. Szadat szombati beszédé­ben meghatározta az egyiptomi politikai aktivitás irányát. Egyiptom törek­véseiről szólva kifejtette: össze kell hívni a genfi konferenciát, meg kell valósítani Egyiptom, Szíria és a palesztinok teljes együttműködését. A leg­nagyobb figyelmet az a két bejelentés keltette, hogy Egyiptom hozzájárul a sínai fronton állomásozó ENSZ-erők mandátumának további három hó­napra való meghosszabbításához, és 8 év után, június 5-én megnyitja a hajózás számára a Szuezi-csatornát. Bécsben tegnap megkezdődött az OPEC szakértői értekezlete, amelyen megvitatják a dollár jövőbeni szerepét az olajelszámolásban, és napirendre kerülnek a túltermeléssel kapcsolatos problémák is. Rijadi jelentések szerint Fejszál halála nem hoz lényeges változást Szaúd-Arábia olajpolitikájában. Szadat elnök beszédében külön szólt a szovjet—egyiptomi kapcsolatok fon­tosságáról, hangsúlyozva: a két ország viszonya az elveken és a stratégián nyugszik. Fontosnak nevezte az egyip­­tomi-amerikai dialógus folytatását is, mert az USA-nak módjában áll nyo­mást gyakorolni Izraelre. Az Al Ahram a Szadat-beszédet elemezve rámutat, a széles skálájú gazdasági és politikai együttműködés Kairó és a Szovjetunió között hozzásegítheti Egyiptomot, hogy az erő helyzetében mehessen el a genfi értekezletre. A Szuezi-csatorna megnyitásáról ho­zott egyiptomi döntést a nyugati hír­­ügynökségek nagyrészt politikai jelle­gűnek minősítik. Az a tény, hogy Sza­dat az izraeli ágyúk lőtávolában is haj­landó felemelni a csatornát lezáró so­rompókat, a korábbi egyiptomi állás­ponthoz képest — bár izraeli hajók a végleges közel-keleti rendezésig nem használhatják a vízi utat — enged­ményt jelent. Ugyanakkor — mutatnak rá politikai megfigyelők — Kairó ezzel a lépéssel­ megtagadta a kezdeménye­zést a közel-keleti politikai játszmában, és egyszersmind hitet tett békés szán­dékai mellett. A Reuter hírügynökség szoros össze­függést lát a csatorna megnyitása és a palesztin kérdés között. Kairó most en­gedményt vár Tel Avivtól a paleszti­noknak a genfi konferencián való rész­vételével kapcsolatban. A brit hírügy­nökség Szadat két áthidaló javaslatát idézi: a genfi értekezleten egységes arab delegáció venne részt, így a pa­lesztinok nem külön egységként lenné­nek jelen. A másik lehetőség az, hogy a palesztin mozgalmat az Arab Liga képviselné. Szadat beszéde általában kedvező visszhangot váltott ki, bár ami a Szuezi-csatorna megnyitásának gazda­sági és politikai jelentőségét illeti, a vélemények megoszlanak. Bejrúti lapok az egyiptomi békeakarat demonstráció­jaként értékelik a­­lépést, Giscard fran­cia elnök pedig „bölcsnek és államfér­fiúi felelősségtől átitatottnak” nevezte a beszédet. Damaszkusz — a jelentések szerint — egyelőre hallgat. Nyugati megfigyelők az egyiptomi re­ményekkel ellentétben úgy vélik, hogy a csatorna megnyitása nem hoz lénye­ges változást Egyiptom gazdasági éle­tében. Kairó 1975—76-ban 500 millió dollár bevételre számít a csatorna használati illetékekből, és további 2 milliárd dollárt remél, különböző szolgáltatásokból. Az AP—DJ hírügy­nökség a Szuezi-csatorna igazgatóságá­ra hivatkozva jelenti, hogy 1967-hez képest mintegy 50 százalékkal fogják emelni az átkelési díjat, korábban a megrakott hajók tonnánként 1 dollár, az üresen áthaladók pedig 45 centet fi­zettek. A 120 millió egyiptomi font költség­gel helyreállított csatorna gazdasági jelentőségét elemezve nyugati megfi­gyelők mindenekelőtt arra hívják fel a figyelmet, hogy a csatornán — ame­lyen csak 100 ezer tonna űrtartalmú hajók haladhatnak át — nem közleked­hetnek óriás tankhajók. 1967 előtt az áthaladó hajóknak csupán 30 százaléka volt személy- vagy teherszállító, a for­galom fennmaradó részét az olajszál­lító tankhajók adták. A hajóépítő ipar viszont rendkívül gyorsan reagált a csatorna kiesésére: óriási tankhajókat építettek, amelyek Afrikát megkerülve közlekednek. Ha a Szuezi-csatorna nem lesz is újból a világ kereskedelmi for­galmának fő ütőere, nem lehet figyel­men kívül hagyni egyebek közt straté­giai jelentőségét sem, hiszen rendkívül megkönnyíti hadihajók kijutását az Indiai-óceánra. Ismét mozgásban van a közel-keleti helyzetre ugyancsak kiható olajpoliti­ka gépezete is. Tegnap a Kőolajexpor­táló Országok Szervezetének (OPEC) szakértői Bécsben megbeszéléseket kezdtek az olajszámla kiegyenlítésének módjáról, és a tanácskozás eredménye­képp a dollár elvesztheti vezető szere­pét. Az elszámolás új rendszerét ille­tően azonban a tagállamok eltérő néze­teket vallanak. Az egyik alternatíva, hogy az olajárat valutakosárban feje­zik ki, egy másik elképzelés szerint az olajárat SDR-ben állapítanák meg, Irán pedig ellenzi a dollár leváltását. A Reuter értesülése szerint napirendre kerül az úgynevezett minőségi felár kérdése is. Mint ismeretes, a jó minő­ségű olajat termelő tagállamok eladási nehézségekkel küszködnek, és várha­tóan további ármérséklésre tesznek ja­vaslatot. A kőolaj iránti kereslet visz­­szaesése következtében továbbra is ak­tuális a termelés szintjének szabályo­zása, de az OPEC szakértői is utalnak arra, hogy nehéz lesz olyan termelés­­csökkentési formulát találni, amely mind a 13 tagállam számára elfogad­ható. A mostani tanácskozás nem hoz döntéseket, csupán jelentést tesz az olajminisztereknek. Konkrét lépésekre a júniusban tartandó miniszteri kon­ferencia előtt nem kerül sor, bár meg­figyelők nem tartják kizártnak, hogy ha a dollár értéke továbbra is csökken, rendkívüli miniszteri értekezletet hív­nak össze ebben a hónapban vagy má­jusban. Az olaj­politikában döntő szerepet játszó Szaúd-Arábia vonalvezetésében rijadi politikusok nyilatkozataiból ítél­ve — legalábbis rövid távon — nem várható lényeges változás. Az új szaúdi politikai gárda vezető egyénisége, Fahd miniszterelnök-helyettes jelezte: orszá­ga továbbra is síkraszáll az olajárak csökkentése mellett, ha a magas árszánt összeomlással fenyegeti a világgazda­ságot. Kitérően nyilatkozott viszont egy esetleges olajembargóról, és Szaúd- Arábia további árpolitikáját kapcsolat­ba hozta az Izraelnek nyújtott ameri­kai támogatás kérdésével. A Kissinger­­féle minimális olajárról szólva üdvö­zölte az olajár stabilizálásának gondo­latát, de hangsúlyozta: az árat a főbb ipari termékek és élelmiszerek árához kell kapcsolni. A Middle East Economic Survey úgy véli, hogy a szaúdi olajpo­litika továbbra is szorgalmazza majd a nyersolaj árának mérsékelt leszállítá­sát, és a lényegesebb változások ellen szól az is, hogy korábbi híresztelések­kel szemben Jamani olajminiszter megtartotta tárcáját. D. A. NÉMI GAZDASÁGI JAVULÁS OLASZORSZÁGBAN A bruttó nemzeti termék enyhén emelkedett, az ipari termelés pedig me­redeken visszaesett tavaly Olaszország­ban. A kormány most tette közzé az 1974-es év végleges adatait, eszerint a GNP ténylegesen 3,4, névlegesen pedig 20,6 százalékkal nőtt. Az ipari termelés viszont az említett időszakban reálér­tékben 14,8 százalékkal csökkent. A leg­nagyobb — 16 százalékos — visszaesés a gépiparban volt, a bányászat 7,7, az elektromos és földgázipar pedig 1,8 szá­zalékkal termelt kevesebbet, mint egy évvel korábban. Az import 29 029 mil­liárd lírára, az export pedig 23 113 mil­liárd lírára nőtt. A bruttó fix beruhá­zások megközelítették a 23 ezer milliárd lírát. Az MTI jelentése szerint az ada­tokat kommentálva Andreotti költség­­vetési és tervezési miniszter elmondta: a tavalyi év nehéz volt a költségek és az árak ugrásszerű emelkedése miatt. A gondok, enyhébb formában, az idén is fennmaradtak. A külkereskedelmi mér­leg megbomlása három tényezőre, a nyersanyagok (elsősorban a kőolaj) drágulására, az általános inflációs ten­denciákra és a líra árfolyamának erő­teljes és folyamatos hanyatlására vezet­hető vissza — hangoztatta Andreotti. A bruttó nemzeti termék­e_ 1975-ben várhatóan nem növekszik, sőt esetleg — harminc év óta először — csökkenni fog, mondotta a miniszter, aki ennek el­lenére úgy véli, a válság nehezén már túl vannak, bár még korai lenne annak befejeződéséről beszélni. A gazdasági válság, most már szinte bizonyos, nem roppantja össze az olasz gazdaságot — írja a londoni Economist. Az adóreform, az export tavalyi gyors fejlődése és a szakszervezetek mérsék­lete kedvező lehetőségeket teremt Róma számára. Olaszországnak az olajtól megszűrt külkereskedelme az idén több mint 2 milliárd dollár aktívumot mutat majd — jósolja Carli, a központi bank elnö­ke. Egy kairói konferencián elmondta, hogy a kereskedelmi aktívum január­ban 35 milliárd, decemberben pedig 142 milliárd líra volt, szemben az 1974. ja­nuári közel 300 milliárdos deficittel. A fizetési mérleg „számottevően javul", az infláció mérséklődik — tette hozzá a bankelnök. A kereskedelmi passzívum már most sem éri el az olajimport költ­ségeit, bár az IMF az olajforgalomtól megszűrt mérleg kiegyensúlyozódását csak az év végére várta. A kivitel az OPEC, a Kőolajexportáló Országok Szervezete államaiba tavaly több mint megkétszereződött, meghaladva a 2 milliárd 300 millió dollárt. (Reuter, AP—DJ) * Milánói tudósítónktól: Kamatcsökkentéseket jelentett be a Credito Italiano, a Banca Commerciale Italiana, a Banco di R­oma, és a Banco di Santo Spirito. A mezőgazdaság fej­lesztésére és az export támogatására nyújtott hitelek kamatlába 17,375 szá­zalékról 16,5 százalékra mérséklődött. A Banco di Santo Spirito ezenfelül a kis­­tőkésüknek adott hitelek kamatlábát is csökkentette 15,625 százalékra. Az olasz ipari köröknek régi panasza, hogy a magas kamatok drágítják a be­ruházásokat, s ezért a kormány külön­féle eszközökkel a kamatok fokozatos leszállítására ösztönzi a bankokat. Az importletétre lekötött összegek felsza­badítása is növeli a bankok likviditását. Róma rendkívüli EGK miniszteri értekezletet sürget Az olasz kormány hivatalosan is kér­te a Közös Piac rendkívüli mezőgazda­­sági miniszteri értekezletének összehí­vását — jelenti a Reuter. Róma azt sze­retné, ha az értekezlet április 7-én kez­dődnék. Napirendjén az olasz—francia borháború szerepelne, amelynek leg­újabb fejleményéről lapunk negyedik oldalán tudósítunk. NAPRÓL NAPRA ♦ CSÖKKEN OLASZORSZÁG TÁRSADALMI ÖSSZTERMÉKE az idén. A gazdaság vezetői mindazonáltal optimisták: „a válság nehezén túl vagyunk”, „a válság nem roppantja össze a gazdaságot” — mondják. A vártnál jobb a kereskedelmi mérleg, és a fellendülést jelzi a ma­gánbankok hiteleinek olcsóbbodása.­­ A JAPÁN KORMÁNY KÜZDELMÉT A GAZDASÁGBAN felbukkanó újabb és újabb problémákkal a hétfejű sárkánnyal vívott harchoz ha­sonlítja elemzésünk. Az inflációt sikerült némileg megfékezni, s most a recesszió megszüntetése áll a figyelem középpontjában. A munkanél­küliséggel közmunkaprogramok szervezésével veszik fel a küzdelmet.­­ NEM SOK OLAJDOLLÁR ÁRAMLOTT JAPÁNBA, noha az olajvál­ság idején éppen a tokiói kormány volt a legaktívabb a Közel-Kelet­tel való kapcsolat kiépítésében. Több jel fordulatot ígér, de az olajmil­­liárdok beáramlása sem lenne egyértelműen kedvező Japánnak.­­ A SZOVJETUNIÓ ELVÁLLALTA AZ ORENBURGI FÖLDGÁZVE­ZETÉK ÉPÍTÉSÉT a magyar szakaszon. A kint dolgozó magyaroknak — kevesebb munkásnak, mint ahogy tervezték —, négy kompresszor­­állomást, illetve a hozzá tartozó kommunális létesítményeket kell felépíteniük. ♦ KOMPLETT EGÉSZSÉGÜGYI KERÁMIAÜZEMET SZÁLLÍT AZ NDK-ba az ÉMEXPORT. Az új gyár zöldmezőn épül, a szállítás értéke 50 millió rubel. A szaniterkerámia-üzem 1978. január 1-én kezdi meg a próbatermelést és másfél éven belül eléri a nyolcezer, később pedig az évi 10—12 ezer tonnás kapacitást. A BORHÁBORÚ LETT A KÖVETKEZMÉNYE a tavalyi jó szüretnek Olaszországban és Franciaországban. A francia kormány egyhónapos borimport-korlátozást vezet be. Ez mindenekelőtt az olasz borexportot sújtja, nem véletlen tehát, hogy Róma azonnal retorziókat helyzett kilátásba, és kéri a miniszteri tanács azonnali összehívását. Tárgyalások és megállapodások Moszkvában A szovjet—portugál tárgyalásokon résztvevő Costa Martins munkaügyi miniszter hétfőn Lisszabonban nagyon elégedetten nyilatkozott útjáról. Az AP—DJ jelentése szerint elmondta: Koszigin miniszterelnökkel megvitatta annak lehetőségét, hogy a Szovjetunió további támogatást nyújt Portugáliá­nak. „Moszkvai tartózkodásom alatt meggyőződtem, hogy a szovjet vezetők és a szovjet nép megértik azokat a ne­hézségeket, amelyekkel Portugáliának jelenleg szembe kell néznie.” A minisz­ter nyugati tudósítók kérdésére vála­szolva „egészen természetesnek” nevez­te, hogy a portugál vezetők, így Gomes államelnök és Goncalves miniszterel­nök a Szovjetunióba látogassanak. * Portugália 500 tonna mandulát és 150 ezer hektoliter bort szállít a Szovjet­uniónak, magasabban a világpiaci ár­nál — jelenti a Diario de Lisboa. A megegyezés egy portugál gazdasági de­legáció és a Szojuzplodimport között jött létre Moszkvában. A következő hó­napokban újabb megállapodásokra van kilátás — írja a lap.­­ Moszkvában tegnap befejeződött a szovjet—jugoszláv gazdasági vegyes bi­zottság 12. ülése. Két jegyzőkönyvet ír­tak alá a bizottság munkájáról, illetve a műszaki-tudományos együttműködés­ről — jelenti a Tanjug. Az ülésszakon megvitatták a következő ötéves időszak gazdasági együttműködésével kapcsola­tos kérdéseket. A TASZSZ hozzáfűzi: külön figyelmet szenteltek a gépipari­ kooperáció és szakosodás kérdéseinek. A szovjet és jugoszláv küldöttség meg­állapodott, élénkíti az együttműködést a mezőgazdaságban, az építőiparban, a közlekedés és az idegenforgalom terén. A megbeszélések befejezés után Novi­kov szovjet és Sefer jugoszláv minisz­terelnök-helyettes elégedetten nyilatko­zott az elért eredményeikről. * Gazdasági kérdésekről tárgyal Moszkvában Robinson amerikai kül­ügyminiszter-helyettes szovjet vezetők­kel. Robinsont többek között fogadta Patolicsev külkereskedelmi miniszter, Kuzmin, a külkereskedelmi miniszter első helyettese, valamint Alhimov, a pénzügyi és Oszipov, a nyersanyagkér­désekkel foglalkozó külkereskedelmi miniszerhelyettes is. A kiadott hivata­los közlemény szerint az eszmecserén a kölcsönös érdeklődésre számot tartó gazdasági kérdésekről volt szó. Ameri­kai források megemlítik, hogy főként élelmezési és energetikai problémák kerültek szóba — írja moszkvai tudó­sítónk.* A gazdasági, műszaki együttműködés erősítéséről írt alá megállapodást Moszkvában Szkacskov, a Külgazda­sági Kapcsolatok Állami Bizottságának elnöke és Nguoto kongói miniszterel­nök-helyettes. Az egyik megállapodás alapján a Szovjetunió további segítsé­get nyújt az afrikai ország ásványkin­cseinek feltárásához. Elsősorban fémek felkutatásában, a kongói ércdúsító ipar kifejlesztésében működnek együtt a szovjet és kongói szakemberek. A Szovjetunió növeli gépszállításait a geológiai feltáró munkához. A Szovjetunió közreműködik az egészségügyi hálózat megszervezésében. Moszkvai gazdasági körökben arra szá­mítanak, hogy a következő esztendők­ben élénkül az árucsere s változik an­nak szerkezete — közli tudósítónk a szovjet fővárosból. A szovjet kivitel oroszlánrészét jelenleg a gépek és be­rendezések adják, a kongói szállítások listáját a faáruk vezetik. * Megállapodást írtak alá Moszkvában a Vnyestorg bank, valamint a francia Credit Lyonnais, a Société Générale és a francia külkereskedelmi bank kép­viselői szállodaépítkezések közös finan­szírozásáról. A francia pénzintézetek 700 millió frank kölcsönt folyósítanak szállodaépítkezésekhez a Szovjetunió területén. Többek között Moszkvában épül 400 szobás, nemzetközi kategóriá­jú luxusszálloda, valamint több első- és másodosztályú szálloda. Szó van arról is, Leningrádban is építenek hoteleket francia közreműködéssel. A kivitelezési határidő a szerződés aláírásától számí­tott 30 hónap. Újabb frankvédő intézkedések Svájcban A svájci kormány kedden további devizapiaci megszorításokat léptetett életbe a frankspekuláció megakadályo­zása, illetve a nemzeti valuta újabb ér­téknövekedésének elkerülésére. Azon­nali hatállyal elrendelte, hogy a ban­koknak naponta egyenlegbe kell hoz­niuk devizaszámláikat minden általuk forgalmazott pénznemben. Ez a ren­delkezés a külföldi bankházak svájci fiókjaira is vonatkozik. A kormány korábban már hozott hasonló intézke­dést, akkor azonban csak azt kötötte ki, hogy a bankok különböző devizák­ban levő együttes tartozásai és követe­lései legyenek egyenlegben. A mostani lépés hivatalos indokolásában ez áll: meg kell akadályozni, hogy a pénzinté­zetek a svájci frank további felértéke­lését eredményező spekulatív pénzpiaci műveleteket hajtsanak végre. Ugyancsak kedden jelentették be, a svájci jegybank megállapodásra ju­tott a hazai, valamint az országban te­vékenykedő külföldi bankokkal és más, devizaügyletekkel foglalkozó vállala­tokkal, hogy ezek tájékoztatják a köz­ponti bankot minden 5 millió svájci frankot meghaladó azonnali és termin devizatranzakcióikról. A jegybank így jobb áttekintést kaphat a devizapiaci helyzetről. A nemzeti bank — a meg­állapodás értelmében —­ jogot nyert arra is, hogy devizapiaci intervenciókat hajtson végre, devizát adjon el, és sa­ját számlájára vegyen összegeket, ha úgy ítéli meg, hogy a tranzakciók vo­lumene meghaladja a kívánt mértéket, azaz — hivatalos nyelven —, ha a svájci gazdaság érdekei ilyen lépést diktálnak. (Reuter, DP­A, AP—DJ) USA: kevesebb adó — szigorúbb behajtás Az amerikai adófizetők rövidesen megkapják a csekket, amelyen befizet­hetik az idén esedékes adók első rész­letét. Ford elnök — mint ismeretes — aláírta az USA történelmének legna­gyobb adóleszállítására vonatkozó ren­deletet. Az elnök elmondta: az adó-­­csökkentés majdnem 23 milliárd dol­lárjába került az államnak, az adókat azonban az eddiginél szigorúbban kí­vánják behajtani. Az adóelengedések összege 24 mil­liárd 800 millió dollár, az olajvállala­toknak viszont egyes kedvezmények megvonása miatt 2 milliárd dollárral több adót kell fizetniük. Ford elnök korábban csak 16 milliárd dolláros adómérséklést kért a kongresszustól, és csak nagy vonakodva egyezett bele a megemelt összegbe. A törvény aláírá­sakor az elnök figyelmeztette a kong­resszust, hogy a költségvetési deficit a következő költségvetési évben megha­ladhatja a 60 milliárd dollárt. Szem­rehányást tett a törvényhozóknak, hogy elutasították takarékossági javaslatainak nagy részét. Ez további 12 milliárd dollárral növelheti a deficitet, a kong­resszusi bizottságok által tárgyalt prog­ramok pedig újabb 30 milliárd dollár­ral emelhetik, a kiadásokat. Ezzel a deficit meghaladná a 100 milliárd dol­lárt, ami már „veszélyes” — mondotta Ford. (Reuter)

Next