Világgazdaság, 1975. szeptember (7. évfolyam, 166/1663-185/1682. szám)

1975-09-02 / 166. (1663.) szám

MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG Az új irányítási módszerek egyike a vállalati és a vállalaton belüli önálló elszámolás (hozraszcsot). A mezőgazda­ságban folyó koncentráció új feltétele­ket teremt a vállalaton belül a ter­melési egységek irányításában, mivel a programok megvalósítása gyakran nagy termelési-műszaki önállóságot kö­vetel. A termelési egységek progresz­­szív irányítását és érdekeltté tételét csak úgy lehet elérni, ha következete­sen érvényesítik az önálló elszámolást a vállalaton belül. Ebben az esetben megszűnik az egyenlősdi a munkabé­rekkel kapcsolatban, és az önálló el­számolási feladatok teljesítésének ered­ményeit termelési egységenként érté­kelik ki. Az egyes termelési egységek munkacsoportjai nem felelnek mások munkájáért, így érdekeltségük a ter­melésben egyenesen arányos gazdasági tevékenységük eredményével. A válla­laton belüli önálló elszámolás, ami a dolgozók érdekeltségére épül, elősegíti a felajánlási mozgalom fejlődését. Az önálló elszámolás segítségével hatéko­nyabb lesz a tartalékok feltárása és jobb a termelés minősége. A termelési költségek is csökkenthetők és növel­hető a termelés hatékonysága. Számos tapasztalat gyűlt össze a vál­lalaton belüli önálló elszámolás mező­­gazdasági alkalmazása terén az Ukrán SZSZK kolhozaiban és szovházaiban. A legelterjedtebb anyagi ösztönzési mód­szerek egyike a termelők érdekeltté tétele a gazdasági tevékenység két fő alkotó elemében, a termelési eredmé­nyekben és a termelési költségekben. A VILÁGSAJTÓBÓL Önálló elszámolás a cseh mezőgazdaságban Az önálló elszámolási rendszert ered­ményesen alkalmazzák Csehszlovákia néhány mezőgazdasági üzemében is. A baskovcei Fejlődés Szövetkezet például legértékesebb dolgozói, a traktorosok, etetők körében kezdte először alkal­mazni. A szövetkezet gépesítési köz­pontja csupán tavaly 160 000 korona költséget takarított meg annak elle­nére, hogy ősszel a munkafeltételek az átlagosnál kedvezőtlenebbek voltak. A szóban forgó módszer alkalmazása a Maleckyi Állami Gazdaságban is jó eredményeket hozott. A gazdaság jelen­legi vezetősége néhány évvel ezelőtt helyzetjelentést készített, a gazdaság termelését öt termelési és hét kisegítő egységre osztotta, biztosítva a terme­lés folyamatosságát. Ezekre az egysé­gekre nemcsak termelési, hanem gaz­dasági feladatokat is bíztak érdekeltté téve őket az eredményekben és a munkabérekben. Az egységeket szako­sították, a termelési mutatók alapján a béralapot is elosztották és ezt a fel­adatok teljesítésétől függően használ­ják fel. A vállalaton belüli önálló elszámolás említett elemei a gazdasági irányítás szerves részeivé váltak és — a mező­­gazdasági és az állattenyésztési célok következetes érvényesítése mellett — ezek is hozzájárultak az eredmények­hez. Az 1972. évi 746 koronáról 1974- ben 1355 koronára nőtt az egy hek­tárra számított vállalati nyereség, ami 81 százalékos növekedésnek felel meg. (1975. augusztus 25.) transfik­rer­­Allgemeine Az 1972 nyarán távozó Schiller még vonakodott 10 milliárd márkás költ­ségvetési deficitet vállalni, utódai, Schmidt és Apel azonban már 20 mil­­liárddal is kiegyeznének. Sokkal valószínűbb azonban, hogy az év vé­gén a deficit ennek éppen kétszerese, 40 milliárd lesz. A jövő év költségvetésének egyen­lege előreláthatóan hasonló passzívu­mot mutat majd, feltételezve persze a recesszió megfékezését és takarékosabb költekezést. Minden negyedik márká­nak, amit a szövetségi­­ állam jövőre kiad, a tőkepiacról kell érkeznie, ka­mattal és azzal a kötelezettséggel ter­helve, hogy záros határidőn belül visz­­szafizetendő. Apel pénzügyi tanács­adói úgy vélik, hogy az államháztar­tás strukturális deficitje — vagyis a kiadásoknak az a része, amelyeket még kedvező konjunktúra mellett sem lehet adóbevételből finanszírozni — el­éri a 30 milliárd márkát. Az adó­becslések azonban arra utalnak, hogy még ez is optimista várakozás. A szakértői tanács is azon a néze­ten van, hogy az állam pénzügyeit ha­ladéktalanul rendbe kell szedni. Ja­vaslata: a kiadások növekedési üte­mét 6-7 százalékra kell mérsékelni. Ámde már egyszerű számítással meg­állapítható, hogy ez aligha jár ered­ménnyel. Feltéve, hogy az 1976. évi költségvetés kiadásai 160 milliárdra, az adóbevételek pedig 120 milliárdra rúgnak a kiadások összege, még 6 százalékos növekedés mellett is elér­né a 160 milliárd márkát. Ugyancsak feltételezve, hogy az adóbevétel 8 szá­zalékkal növekszik és így az ország jövedelme 130 milliárd márka lenne, a deficit még mindig elérné a 40 mil­liárd márkát. Az állam pénzügyi hely­zete semmivel sem volna jobb, hiszen a költségvetésben is feltételezett kon­­junkturális fellendülés körülményei között ez az összeg újabb lökést ad­na az inflációnak vagy ha nem, az ismét felfelé kapaszkodó kamatlába- Bírálják az NSZK költségvetési politikáját­ kon keresztül a magánberuházásokat fogná vissza. A szakértői tanács receptje tehát nem válhat be. Ennek ellenére híre jár, hogy a szociáldemokrata-szabad­demokrata koalíció vezetői aszerint akarnak eljárni, azzal a ki nem mon­dott reménnyel, hogy legalább a legkö­zelebbi választásokig időt nyernek. De erre az egyévnyi kíméletre is csak akkor számíthatna a kormány, ha a fellendülés legkésőbb jövő nyáron bekövetkezik. A kormány pénzügyi politikája világosan spekulációra épül. Az állami pénzügyek konszolidálá­sára irányuló komoly kísérlet ellen csupán csak azt lehetne felhozni, hogy késleltetheti a fellendülést. Az két­ségtelen, hogy a sokkterápia min­dig magában hord bizonyos, többnyi­re pszichológiai természetű veszélyeket. Az állam polgárai azonban rég tuda­tában vannak, hogy az utóbbi évek komolytalan költségvetési politikájával fel kell hagyni. A konjunktúrapolitiká­ban sokkal többet árt a bizonytalan­ság, mint egy gyors, erélyes és tartós javulást hozó operáció. Senki sem várja, hogy az állam éppen akkor csökkentse egész vona­lon kiadásait, amikor még semmi biz­tosíték nincs arra nézve, hogy a fel­lendülés valóban beáll. Még a jövő évi költségvetésnek is expanzív im­pulzusokat kell tartalmaznia, csakhogy a cél többé nem lehet a teljesítmény eddigihez hasonló, szüntelen növeke­dése. Meg kell kísérelni visszafogni a hosszabb távú költségvetési terhe­ket, hogy a beruházások fokozását cél­zó politika nagyobb teret kaphasson. Az 1976. évi költségvetés eleinte min­den bizonnyal növekedő kiadási téte­leit pótköltségvetésből kellene finan­szírozni, amelynek összegét a konjunk­túra alakulásától függően növelni vagy mérsékelni lehetne, azzal a céllal, hogy csökkenjen az előirányzott deficit. (1975. augusztus 25.) IMPORTANYAGOT TAKARÍT MEG, HA NAGY TELJESÍTMÉNYŰ KEMÉNYFÉMBETÉTES FŰRÉSZ- ÉS MARÓSZERSZÁMAINKAT HASZNÁLJA! Alkalmazási terület: fa, könnyűfém, műanyag. Részletes felvilágosítás, rendelésfelvétel: KÉZISZERSZÁMGYÁR OMEGA GYÁREGYSÉGE Budapest, IV., Labdarúgó u. 2—4. Telefon: 293-235, 292-495. 1975. SZEPTEMBER 2. 3 INTERJÚ TORDAI JENŐVEL Erős a verseny az algériai piacon Tudósítónktól: Magyar küldöttség járt Algériában az algíri nezetközi vásáron Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes vezetésével. Az észak-afrikai fő­városban lapunk tudósítója interjút kért a miniszterhelyettestől, ezt az alábbiakban ismertetjük. Tordai Jenő többek közt hangsúlyozta: igen erős a verseny ezen a piacon, de azok a vállalataink, amelyek már megalapoz­ták tekintélyüket, növelni tudják majd forgalmukat. — Hogyan értékeli a magyar-al­gériai gazdasági kapcsolatok ala­kulását? Már a korábbi esztendőkben is igen kedvezően alakultak kapcsolataink, for­galmunk 5 év alatt hatszorosára nőtt, 1975-ben a tavalyi évhez képest a két­szeresére emelkedik. Az elmúlt eszten­dő alapos piaci munkájának eredmé­nyeként a legutóbbi félévben a koráb­binál jóval nagyobb sikereket köny­velhetnek el külkereskedelmi vállala­taink. Mondhatnám azt is, hogy az ese­mények felgyorsultak, s ehhez elég, ha csak a NIKEX 18 millió dolláros, a KOMPLEX több mint 10 milliós, a TRANSELEKTRO közel 5 milliós és a BUDAVOX 2 millió dolláros szerző­déskötését említem, mészmű, konzerv­gyárak, transzformátorok és átvitel­technikai berendezések szállítására. Im­portunkban jelentős tétel az algériai állami olajvállalattól, a Sonatrach-tól első ízben vásárolt 200 ezer tonna kőolaj. — Milyen további lehetőségeket lát a forgalom bővítésére? Amint arról a helyszínen is meggyő­ződtünk, Algéria második négyéves fej­lesztési programja impozáns célokat tű­zött ki, ezek megvalósításához partne­reink szívesen fogadják javaslatainkat. Természetesen alaposan fel kell készül­nünk, mivel ezen a piacon igen erős a verseny. Azok a vállalataink, amelyek rendszeres piaci munkájukkal megala­pozták tekintélyüket, megítélésünk sze­rint növelni tudják majd forgalmukat, — hogy csak a gépipari ágazatot említ­sem — főként élelmiszer-feldolgozó üze­mek, mezőgazdasági gépek, műszerek és híradástechnikai berendezések eladásá­val. Felmerült egy műszergyár létesíté­sének terve és rövidesen megkezdőd­nek a tárgyalások egy második, évi 100 ezer tonna kapacitású mészmű ma­gyar exportjáról. Szó van arról is, ho­gyan kapcsolódhatnak vállalataink be — alállomások építésével — az al­gériai faluvillamosítási munkába. A felismert lehetőségeket tükrözi az is, hogy ez év végére már hat vállala­tunknak lesz irodája, illetve állandó ki­küldötte Algírban, és 5 vállalat tart a piacon szervizkiküldöttet. Aktív tevé­kenységük szintén hozzájárulhat a for­galom további emelkedéséhez. — Kérem, tájékoztassa olvasóin­kat a magyar részvételről az idei algíri vásáron. Bővülő kapcsolataink nagyobb súlyt adnak a vásáron való részvételünk­nek Algírban, ahol egyébként hatodik alkalommal állítunk ki. Termékeink legnagyobb része gépipari cikk. Az idén 12 magyar vállalat közül 9 állít ki gép- és műszeripari cikkeket, kö­zöttük van a KOMPLEX, amelynek nevét Algériában konzervgyárak és hűtőházak fémjelzik. Az IGV-nek kö­zel 500 darab pénztárgépe üzemel or­szágszerte, a METRIMPEX az algériai posta- és távközlési minisztérium leg­­nagyobb elektronikus műszerszállítója volt tavaly, a TRANSELEKTRO pedig előreláthatólag az egyik legfontosabb transzformátor-exportőrré válik az al­gériai piacon. Feltétlenül említést ér­demel még az ELEKTROIMPEX is, amely működés közben mutatja be eredményjelző­ és hangosító, berende­zéseit —­ igaz, nem a vásáron, hanem az azzal egy időben rendezett medi­terrán játékokon, ennek sportlétesít­ményeihez ugyanis tőlünk rendeltek felszerelést. Algériai partnereink nagyon fontos­nak tartják a vásáron való megjele­nést, amit az is mutat, hogy közel 350 külföldi cég állít ki beruházási cikke­ket. Véleményem szerint a magyar részvétel is bővíthető. Elsősorban a TECHNOIMPEX, a BUDAVOX és a MEDICOR külkereskedelmi vállalatok­ra gondolok. Eddigi forgalmunk növelé­sének egyik feltétele a minél gyako­ribb részvétel — erre az algériaiak is számítanak. — Milyen események várhatók a közeljövőben a magyar—algériai kapcsolatokban ? Elsősorban megemlítem, hogy ez év novemberében a negyedik alkalommal kerül sor — ezúttal Algírban — a vegyes bizottsági ülésre. Ezen dr. Bíró József magyar­­ és Lajasi Jaker al­gériai külkereskedelmi miniszter el­nököl majd. A magyar fél több javas­latot készített elő, amelyek kiinduló alapul szolgálhatnak a következő évek­ben a forgalom bővítéséhez. A Magyar Kereskedelmi Kamara és a MTESZ ok­tóberben — az Algériai Mérnökszövet­ség közreműködésével — műszaki-tu­dományos hetet rendez Algírban. Ezen mintegy húsz előadás hangzik majd el. Célja, hogy bemutassa az algériai műszaki szakembereknek a magyar ipart szolgáló kutató és fejlesztő munk KÉSZÜLNEK A BERENDEZÉSEK A 750 KILOVOLTOS TÁVVEZETÉKHEZ A szovjetunióbeli Vinyica és Albert­­irsa között épülő 750 kilovoltos táv­vezetéket tervek szerint 1978. október 1-én helyezik üzembe. A nagyfeszült­ségű vezeték — mint ismeretes — a Szovjetunió déli egyesített energia­­rendszerét köti össze a KGST villa­­mosenergia-rendszerével, módot adva arra, hogy a távvezeték-kapcsolat résztvevői (Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország és az NDK) jelentősen növeljék villamos­­energia-importjukat a Szovjetunióból. A 750 kilovoltos vezeték magyaror­szági szakaszának megépítése mint­egy 2,5 milliárd forintba kerül (lásd VILÁGGAZDASÁG 1975. január 3. szám) és ugyanennyit költünk a hazai 400 kilovoltos hálózat bővítésére is. A távvezeték jelentőségét a szocialista országok jobb és biztosabb villamos energia ellátása mellett — növeli az, hogy ezzel az építkezéssel a KGST- tagállamok az egyik első lépést teszik meg egységes villamosenergia-rendsze­­rük létrehozásáért. 1980 táján már mintegy 160 ezer megawatt kapacitású erőmű működik együtt, ez már világvi­szonylatban is jelentős. A KGST villamos energia állandó bizottsága rendszeresen ellenőrzi a táv­vezetéken folyó munkákat. A bizottság legutóbbi ülésén is — Budapesten tar­tották a múlt hónapban — mind a ma­gyar, mind a szovjet fél beszámolt az eddigi munkáról. Erről kértünk tájékoztatást a Nehéz­ipari Minisztériumban. Megtudtuk, hogy a tervek a teljes magyarországi szakaszra elkészültek. Ezeket átadják a szovjet félnek, hogy elkészítse az az év végéig a szovjet—magyar szakasz együttes terveit, s ezzel lehetővé válik a többi résztvevő országgal — Len­gyelországgal, Csehszlovákiával, az NDK-val és Bulgáriával­­ való egyez­tetés. Az összesen 270 kilométer hosszúsá­gú magyar szakasz kétharmad részére már elkészültek a kiviteli tervek is. Magyar területen a határtól számított 60 kilométeres szakaszon már az alapo­zási munkákat végzik. A távvezetékhez szükséges berende­zések megrendelését is megkezdték. A távvezeték tartóoszlopait (a szovjet fél­lel egyeztetett magyar konstrukció) a Dunai Vamű gyártja. A próbadarabok már elkészültek, s azok a mérések sze­rint eleget tesznek a követelmények­nek. A szükséges üvegszigetelőket a Szovjetunióból szerezzük be. A 750 ki­lovoltos távvezeték albertirsai alállo­­mására a kapcsolóberendezéseket szin­tén a szovjet partner szállítja. A 750 kilovolt 400 kilovoltra történő átalakításához két transzformátor ké­szül­­a Ganz Villamossági Művekben. Itt gyártják a 400 kilovoltos kapcsoló­­berendezést is, ami gázszigetelésű lesz, és igen kis helyet foglal majd el. Ezt a berendezést a svájci Brown Boweri céggel kötött licencszerződés alapján készítik. A szovjet tervek szerint a jövő évben üzembe helyezik a szovjet területen le­vő távvezeték-szakasz első — Vinyica— magyar országhatár közötti — részét. Ekkor kezdik majd az építkezést a Kár­pátokban. A Nehézipari Minisztériumban felvi­lágosítást kaptunk a távvezeték finan­szírozásáról is. Az egyes országok köte­lezettségeit két tényező határozza meg: részesedésük mértéke a villamos ener­giából, és az úgynevezett együttműkö­dési hatás előnyeiből. Az együttműkö­dési hatás a szaknyelv szerint két dolgot jelent. Egyrészt az energiarendszer nö­vekedésével az egyes országok erőmű beruházásokat takarítanak meg, más­részt pedig, mivel a távvezeték nagy földrajzi távolságokat hidal át, eltolód­nak a villamos energia felhasználásánál a csúcsidők. A magyar fél így a terüle­tén létesítendő létesítmények 50 száza­lékát finanszírozza, a többit a csehszlo­vák, lengyel, NDK-beli és bolgár szál­lítások biztosítják. Jelenleg tárgyalnak egy olyan szer­ződésről, amelynek értelmében a cseh­szlovák fél egy 400 kilovoltos távveze­téket építene Albertirsa és Göd között. Ennek fejében mi a 750 kilovoltos ve­zeték építésénél átvállalnánk a cseh­szlovák részesedést. A 750 kilovoltos távvezeték építésé­vel egyidőben, 1978-ban fejeződnek be a Győr és Dunapüspök (Podunajske Bi­­skupice) közötti 400 kilovoltos távveze­ték munkálatai is. Ez biztosítja majd a villamos energia tranzitszállítását az NDK-ba és Csehszlovákiába. A magyar szakasz 36 kilométer (az­ egész pedig 101 kilométer) hosszú, az építkezés a következő tervidőszakban kezdődik. B. M. Növeli faexportját Ausztriába a LIGNIMPEX „A fa- és­ erdőgazdálkodás piaca ösz­­szezsugorodik az utóbbi időben” — ál­lapította meg dr. N. Weics osztrák föld­művelésügyi és erdőgazdasági miniszter az augusztusban megtartott klagenfurti favásár megnyitóján. „Elhelyezési ne­hézségek, túltelített raktárak, áresés jel­lemzi a jelenlegi helyzetet” — folytatta a miniszter, de hozzátette: „bár a fa­termékek piacát az elmúlt évtized fel­felé ívelő szakaszaiban sem az egyen­letesség jellemezte, hanem az állandó, féktelen örvénylés, hosszú távon a fa jövőjét semmiképpen sem lehet rossz­nak ítélni.” Elhangzottak azonban olyan szakértői vélemények is, amelyek sze­rint az 1976-ra jósolt fellendülés csak átmeneti lesz, és­ előreláthatólag más­fél-két év múlva még az eddigieknél is súlyosabb recesszió követi. A többség azonban optimista, s így kedvező lég­körben mutathatta be exporttermékeit a klagenfurti favásáron már hagyomá­nyos kiállítónak számító LIGNIMPEX is. Az osztrák—magyar fakereskedelmi kapcsolatok tradíciója évszázados, hi­szen erdőállományuk eltérő (Ausztria tűlevelű, Magyarország pedig főleg lombos erdőkkel rendelkezik). A hetvenes években a LIGNIMPEX már mintegy 55—60 millió dolláros for­galmat bonyolított le Ausztriával, s ennek egyharmadát tette ki a magyar export. A kivitel legnagyobb tétele a cellulóz- és falemezgyártás alapjául szolgáló papírfa: a bükk, gyertyán, nyár és éger fajok mellett egyre nagyobb súllyal szerepel az akác és cserfa is. Ez örvendetes, hiszen néhány évvel ez­előtt még mindkét fafajt szinte kizáró­­lag tűzifának használták fel Magyar­­országon. A Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium, valamint a Köny­­nyűipari Minisztérium a napokban kö­zös pályázatot is hirdetett az akác és nyárfa korszerűbb hasznosítására. (Lásd: VILÁGGAZDASÁG 1975. au­gusztus 28. száma). Elad a LIGNIMPEX akácból készült szőlőkarót is Ausztriá­ba; az 1975-ös kötésállomány megköze­líti a tízezer köbmétert. Érdekessége volt a LIGNIMPEX klagenfurti kiállí­tásának egy akáchordó, amellyel egy újabb területen bizonyítják be, hogy az akác ipari célokra is használható. A kül­kereskedelmi vállalat 90 négyzetméte­ren mutatta be lombosfából készült ex­porttermékeit ; említést érdemel a szom­bathelyi faforgácslap, az ÉRDÉRT vál­lalat Refa panelje, valamint az ÉPFA nyílászáró szerkezetei. Magáról a klagenfurti favásárról any­­nyit, hogy három világrész 38 orszá­gából mintegy 1600 kiállító jelent meg itt. Az osztrák cégek száma meghalad­ta a 800-a­t. Mindegyik európai szocia­lista ország felvonultatta termékeit. Nagy sikert aratott a Szovjetunió Dá­cia típusú faháza és a lengyel kiállítás, amelyen félkésztermékeket, lemezféle­­sége­­et, bútorokat, szunát, kézműipari facikkeket vonultattak fel. A bemuta­tásra azonban elsősorban a fakiterme­lő- és szállítógépek óriási választéka volt jellemző; nem véletlen, hogy a kla­genfurti favásárt „targoncavásárnak” is nevezik. Itt működik egyébként Euró­pa egyetlen olyan fűrészüzeme, amely kifejezetten a bemutatók célját szol­gálja. B. Cs. Magyar fényforrásgyár Irakban A napokban adják át az Egyesült Izzó fényforrásgyárát Irakban. A szer­ződés még 1970-ben született, s esze­rint két normál, egy színes­lámpa - gyártó soron, valamint egy fénycső­gyártó berendezésen kezdődik a ter­melés. Az Izzó a technológiai felsze­reléseken kívül a know-how-t is át­adta és betanította az iraki szakem­bereket. Noha még be sem fejeződött ez a beruházás, máris a bővítéséről tárgyal az Izzó iraki partnerével. Azt tervezik, hogy 1980-ig újabb gyárat épít az Egyesült Izzó a közel-keleti országban, egy francia céggel kooperálva. 1980-ra Irak önellátó lesz az elképzelések sze­rint fényforrásokból, ha a beruházások megvalósulnak. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Főszerkesztő-helyettes: VÁJNA JÁNOS Szerkesztőség: Bp. V., Dorottya u. 6. IV. em. Postacím: 1397 Budapest, Pf. 534. Telefon: 183-860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc igazgató Kiadóhivatal, Bp. 1085 Blaha Lujza tér 1—3. Postacím: 1959 Budapest Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 75-3102/3-09 Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25008

Next