Világgazdaság, 1975. szeptember (7. évfolyam, 166/1663-185/1682. szám)
1975-09-02 / 166. (1663.) szám
MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG Az új irányítási módszerek egyike a vállalati és a vállalaton belüli önálló elszámolás (hozraszcsot). A mezőgazdaságban folyó koncentráció új feltételeket teremt a vállalaton belül a termelési egységek irányításában, mivel a programok megvalósítása gyakran nagy termelési-műszaki önállóságot követel. A termelési egységek progreszszív irányítását és érdekeltté tételét csak úgy lehet elérni, ha következetesen érvényesítik az önálló elszámolást a vállalaton belül. Ebben az esetben megszűnik az egyenlősdi a munkabérekkel kapcsolatban, és az önálló elszámolási feladatok teljesítésének eredményeit termelési egységenként értékelik ki. Az egyes termelési egységek munkacsoportjai nem felelnek mások munkájáért, így érdekeltségük a termelésben egyenesen arányos gazdasági tevékenységük eredményével. A vállalaton belüli önálló elszámolás, ami a dolgozók érdekeltségére épül, elősegíti a felajánlási mozgalom fejlődését. Az önálló elszámolás segítségével hatékonyabb lesz a tartalékok feltárása és jobb a termelés minősége. A termelési költségek is csökkenthetők és növelhető a termelés hatékonysága. Számos tapasztalat gyűlt össze a vállalaton belüli önálló elszámolás mezőgazdasági alkalmazása terén az Ukrán SZSZK kolhozaiban és szovházaiban. A legelterjedtebb anyagi ösztönzési módszerek egyike a termelők érdekeltté tétele a gazdasági tevékenység két fő alkotó elemében, a termelési eredményekben és a termelési költségekben. A VILÁGSAJTÓBÓL Önálló elszámolás a cseh mezőgazdaságban Az önálló elszámolási rendszert eredményesen alkalmazzák Csehszlovákia néhány mezőgazdasági üzemében is. A baskovcei Fejlődés Szövetkezet például legértékesebb dolgozói, a traktorosok, etetők körében kezdte először alkalmazni. A szövetkezet gépesítési központja csupán tavaly 160 000 korona költséget takarított meg annak ellenére, hogy ősszel a munkafeltételek az átlagosnál kedvezőtlenebbek voltak. A szóban forgó módszer alkalmazása a Maleckyi Állami Gazdaságban is jó eredményeket hozott. A gazdaság jelenlegi vezetősége néhány évvel ezelőtt helyzetjelentést készített, a gazdaság termelését öt termelési és hét kisegítő egységre osztotta, biztosítva a termelés folyamatosságát. Ezekre az egységekre nemcsak termelési, hanem gazdasági feladatokat is bíztak érdekeltté téve őket az eredményekben és a munkabérekben. Az egységeket szakosították, a termelési mutatók alapján a béralapot is elosztották és ezt a feladatok teljesítésétől függően használják fel. A vállalaton belüli önálló elszámolás említett elemei a gazdasági irányítás szerves részeivé váltak és — a mezőgazdasági és az állattenyésztési célok következetes érvényesítése mellett — ezek is hozzájárultak az eredményekhez. Az 1972. évi 746 koronáról 1974- ben 1355 koronára nőtt az egy hektárra számított vállalati nyereség, ami 81 százalékos növekedésnek felel meg. (1975. augusztus 25.) transfikrerAllgemeine Az 1972 nyarán távozó Schiller még vonakodott 10 milliárd márkás költségvetési deficitet vállalni, utódai, Schmidt és Apel azonban már 20 milliárddal is kiegyeznének. Sokkal valószínűbb azonban, hogy az év végén a deficit ennek éppen kétszerese, 40 milliárd lesz. A jövő év költségvetésének egyenlege előreláthatóan hasonló passzívumot mutat majd, feltételezve persze a recesszió megfékezését és takarékosabb költekezést. Minden negyedik márkának, amit a szövetségi állam jövőre kiad, a tőkepiacról kell érkeznie, kamattal és azzal a kötelezettséggel terhelve, hogy záros határidőn belül viszszafizetendő. Apel pénzügyi tanácsadói úgy vélik, hogy az államháztartás strukturális deficitje — vagyis a kiadásoknak az a része, amelyeket még kedvező konjunktúra mellett sem lehet adóbevételből finanszírozni — eléri a 30 milliárd márkát. Az adóbecslések azonban arra utalnak, hogy még ez is optimista várakozás. A szakértői tanács is azon a nézeten van, hogy az állam pénzügyeit haladéktalanul rendbe kell szedni. Javaslata: a kiadások növekedési ütemét 6-7 százalékra kell mérsékelni. Ámde már egyszerű számítással megállapítható, hogy ez aligha jár eredménnyel. Feltéve, hogy az 1976. évi költségvetés kiadásai 160 milliárdra, az adóbevételek pedig 120 milliárdra rúgnak a kiadások összege, még 6 százalékos növekedés mellett is elérné a 160 milliárd márkát. Ugyancsak feltételezve, hogy az adóbevétel 8 százalékkal növekszik és így az ország jövedelme 130 milliárd márka lenne, a deficit még mindig elérné a 40 milliárd márkát. Az állam pénzügyi helyzete semmivel sem volna jobb, hiszen a költségvetésben is feltételezett konjunkturális fellendülés körülményei között ez az összeg újabb lökést adna az inflációnak vagy ha nem, az ismét felfelé kapaszkodó kamatlába- Bírálják az NSZK költségvetési politikáját kon keresztül a magánberuházásokat fogná vissza. A szakértői tanács receptje tehát nem válhat be. Ennek ellenére híre jár, hogy a szociáldemokrata-szabaddemokrata koalíció vezetői aszerint akarnak eljárni, azzal a ki nem mondott reménnyel, hogy legalább a legközelebbi választásokig időt nyernek. De erre az egyévnyi kíméletre is csak akkor számíthatna a kormány, ha a fellendülés legkésőbb jövő nyáron bekövetkezik. A kormány pénzügyi politikája világosan spekulációra épül. Az állami pénzügyek konszolidálására irányuló komoly kísérlet ellen csupán csak azt lehetne felhozni, hogy késleltetheti a fellendülést. Az kétségtelen, hogy a sokkterápia mindig magában hord bizonyos, többnyire pszichológiai természetű veszélyeket. Az állam polgárai azonban rég tudatában vannak, hogy az utóbbi évek komolytalan költségvetési politikájával fel kell hagyni. A konjunktúrapolitikában sokkal többet árt a bizonytalanság, mint egy gyors, erélyes és tartós javulást hozó operáció. Senki sem várja, hogy az állam éppen akkor csökkentse egész vonalon kiadásait, amikor még semmi biztosíték nincs arra nézve, hogy a fellendülés valóban beáll. Még a jövő évi költségvetésnek is expanzív impulzusokat kell tartalmaznia, csakhogy a cél többé nem lehet a teljesítmény eddigihez hasonló, szüntelen növekedése. Meg kell kísérelni visszafogni a hosszabb távú költségvetési terheket, hogy a beruházások fokozását célzó politika nagyobb teret kaphasson. Az 1976. évi költségvetés eleinte minden bizonnyal növekedő kiadási tételeit pótköltségvetésből kellene finanszírozni, amelynek összegét a konjunktúra alakulásától függően növelni vagy mérsékelni lehetne, azzal a céllal, hogy csökkenjen az előirányzott deficit. (1975. augusztus 25.) IMPORTANYAGOT TAKARÍT MEG, HA NAGY TELJESÍTMÉNYŰ KEMÉNYFÉMBETÉTES FŰRÉSZ- ÉS MARÓSZERSZÁMAINKAT HASZNÁLJA! Alkalmazási terület: fa, könnyűfém, műanyag. Részletes felvilágosítás, rendelésfelvétel: KÉZISZERSZÁMGYÁR OMEGA GYÁREGYSÉGE Budapest, IV., Labdarúgó u. 2—4. Telefon: 293-235, 292-495. 1975. SZEPTEMBER 2. 3 INTERJÚ TORDAI JENŐVEL Erős a verseny az algériai piacon Tudósítónktól: Magyar küldöttség járt Algériában az algíri nezetközi vásáron Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes vezetésével. Az észak-afrikai fővárosban lapunk tudósítója interjút kért a miniszterhelyettestől, ezt az alábbiakban ismertetjük. Tordai Jenő többek közt hangsúlyozta: igen erős a verseny ezen a piacon, de azok a vállalataink, amelyek már megalapozták tekintélyüket, növelni tudják majd forgalmukat. — Hogyan értékeli a magyar-algériai gazdasági kapcsolatok alakulását? Már a korábbi esztendőkben is igen kedvezően alakultak kapcsolataink, forgalmunk 5 év alatt hatszorosára nőtt, 1975-ben a tavalyi évhez képest a kétszeresére emelkedik. Az elmúlt esztendő alapos piaci munkájának eredményeként a legutóbbi félévben a korábbinál jóval nagyobb sikereket könyvelhetnek el külkereskedelmi vállalataink. Mondhatnám azt is, hogy az események felgyorsultak, s ehhez elég, ha csak a NIKEX 18 millió dolláros, a KOMPLEX több mint 10 milliós, a TRANSELEKTRO közel 5 milliós és a BUDAVOX 2 millió dolláros szerződéskötését említem, mészmű, konzervgyárak, transzformátorok és átviteltechnikai berendezések szállítására. Importunkban jelentős tétel az algériai állami olajvállalattól, a Sonatrach-tól első ízben vásárolt 200 ezer tonna kőolaj. — Milyen további lehetőségeket lát a forgalom bővítésére? Amint arról a helyszínen is meggyőződtünk, Algéria második négyéves fejlesztési programja impozáns célokat tűzött ki, ezek megvalósításához partnereink szívesen fogadják javaslatainkat. Természetesen alaposan fel kell készülnünk, mivel ezen a piacon igen erős a verseny. Azok a vállalataink, amelyek rendszeres piaci munkájukkal megalapozták tekintélyüket, megítélésünk szerint növelni tudják majd forgalmukat, — hogy csak a gépipari ágazatot említsem — főként élelmiszer-feldolgozó üzemek, mezőgazdasági gépek, műszerek és híradástechnikai berendezések eladásával. Felmerült egy műszergyár létesítésének terve és rövidesen megkezdődnek a tárgyalások egy második, évi 100 ezer tonna kapacitású mészmű magyar exportjáról. Szó van arról is, hogyan kapcsolódhatnak vállalataink be — alállomások építésével — az algériai faluvillamosítási munkába. A felismert lehetőségeket tükrözi az is, hogy ez év végére már hat vállalatunknak lesz irodája, illetve állandó kiküldötte Algírban, és 5 vállalat tart a piacon szervizkiküldöttet. Aktív tevékenységük szintén hozzájárulhat a forgalom további emelkedéséhez. — Kérem, tájékoztassa olvasóinkat a magyar részvételről az idei algíri vásáron. Bővülő kapcsolataink nagyobb súlyt adnak a vásáron való részvételünknek Algírban, ahol egyébként hatodik alkalommal állítunk ki. Termékeink legnagyobb része gépipari cikk. Az idén 12 magyar vállalat közül 9 állít ki gép- és műszeripari cikkeket, közöttük van a KOMPLEX, amelynek nevét Algériában konzervgyárak és hűtőházak fémjelzik. Az IGV-nek közel 500 darab pénztárgépe üzemel országszerte, a METRIMPEX az algériai posta- és távközlési minisztérium legnagyobb elektronikus műszerszállítója volt tavaly, a TRANSELEKTRO pedig előreláthatólag az egyik legfontosabb transzformátor-exportőrré válik az algériai piacon. Feltétlenül említést érdemel még az ELEKTROIMPEX is, amely működés közben mutatja be eredményjelző és hangosító, berendezéseit — igaz, nem a vásáron, hanem az azzal egy időben rendezett mediterrán játékokon, ennek sportlétesítményeihez ugyanis tőlünk rendeltek felszerelést. Algériai partnereink nagyon fontosnak tartják a vásáron való megjelenést, amit az is mutat, hogy közel 350 külföldi cég állít ki beruházási cikkeket. Véleményem szerint a magyar részvétel is bővíthető. Elsősorban a TECHNOIMPEX, a BUDAVOX és a MEDICOR külkereskedelmi vállalatokra gondolok. Eddigi forgalmunk növelésének egyik feltétele a minél gyakoribb részvétel — erre az algériaiak is számítanak. — Milyen események várhatók a közeljövőben a magyar—algériai kapcsolatokban ? Elsősorban megemlítem, hogy ez év novemberében a negyedik alkalommal kerül sor — ezúttal Algírban — a vegyes bizottsági ülésre. Ezen dr. Bíró József magyar és Lajasi Jaker algériai külkereskedelmi miniszter elnököl majd. A magyar fél több javaslatot készített elő, amelyek kiinduló alapul szolgálhatnak a következő években a forgalom bővítéséhez. A Magyar Kereskedelmi Kamara és a MTESZ októberben — az Algériai Mérnökszövetség közreműködésével — műszaki-tudományos hetet rendez Algírban. Ezen mintegy húsz előadás hangzik majd el. Célja, hogy bemutassa az algériai műszaki szakembereknek a magyar ipart szolgáló kutató és fejlesztő munk KÉSZÜLNEK A BERENDEZÉSEK A 750 KILOVOLTOS TÁVVEZETÉKHEZ A szovjetunióbeli Vinyica és Albertirsa között épülő 750 kilovoltos távvezetéket tervek szerint 1978. október 1-én helyezik üzembe. A nagyfeszültségű vezeték — mint ismeretes — a Szovjetunió déli egyesített energiarendszerét köti össze a KGST villamosenergia-rendszerével, módot adva arra, hogy a távvezeték-kapcsolat résztvevői (Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország és az NDK) jelentősen növeljék villamosenergia-importjukat a Szovjetunióból. A 750 kilovoltos vezeték magyarországi szakaszának megépítése mintegy 2,5 milliárd forintba kerül (lásd VILÁGGAZDASÁG 1975. január 3. szám) és ugyanennyit költünk a hazai 400 kilovoltos hálózat bővítésére is. A távvezeték jelentőségét a szocialista országok jobb és biztosabb villamos energia ellátása mellett — növeli az, hogy ezzel az építkezéssel a KGST- tagállamok az egyik első lépést teszik meg egységes villamosenergia-rendszerük létrehozásáért. 1980 táján már mintegy 160 ezer megawatt kapacitású erőmű működik együtt, ez már világviszonylatban is jelentős. A KGST villamos energia állandó bizottsága rendszeresen ellenőrzi a távvezetéken folyó munkákat. A bizottság legutóbbi ülésén is — Budapesten tartották a múlt hónapban — mind a magyar, mind a szovjet fél beszámolt az eddigi munkáról. Erről kértünk tájékoztatást a Nehézipari Minisztériumban. Megtudtuk, hogy a tervek a teljes magyarországi szakaszra elkészültek. Ezeket átadják a szovjet félnek, hogy elkészítse az az év végéig a szovjet—magyar szakasz együttes terveit, s ezzel lehetővé válik a többi résztvevő országgal — Lengyelországgal, Csehszlovákiával, az NDK-val és Bulgáriával való egyeztetés. Az összesen 270 kilométer hosszúságú magyar szakasz kétharmad részére már elkészültek a kiviteli tervek is. Magyar területen a határtól számított 60 kilométeres szakaszon már az alapozási munkákat végzik. A távvezetékhez szükséges berendezések megrendelését is megkezdték. A távvezeték tartóoszlopait (a szovjet féllel egyeztetett magyar konstrukció) a Dunai Vamű gyártja. A próbadarabok már elkészültek, s azok a mérések szerint eleget tesznek a követelményeknek. A szükséges üvegszigetelőket a Szovjetunióból szerezzük be. A 750 kilovoltos távvezeték albertirsai alállomására a kapcsolóberendezéseket szintén a szovjet partner szállítja. A 750 kilovolt 400 kilovoltra történő átalakításához két transzformátor készüla Ganz Villamossági Művekben. Itt gyártják a 400 kilovoltos kapcsolóberendezést is, ami gázszigetelésű lesz, és igen kis helyet foglal majd el. Ezt a berendezést a svájci Brown Boweri céggel kötött licencszerződés alapján készítik. A szovjet tervek szerint a jövő évben üzembe helyezik a szovjet területen levő távvezeték-szakasz első — Vinyica— magyar országhatár közötti — részét. Ekkor kezdik majd az építkezést a Kárpátokban. A Nehézipari Minisztériumban felvilágosítást kaptunk a távvezeték finanszírozásáról is. Az egyes országok kötelezettségeit két tényező határozza meg: részesedésük mértéke a villamos energiából, és az úgynevezett együttműködési hatás előnyeiből. Az együttműködési hatás a szaknyelv szerint két dolgot jelent. Egyrészt az energiarendszer növekedésével az egyes országok erőmű beruházásokat takarítanak meg, másrészt pedig, mivel a távvezeték nagy földrajzi távolságokat hidal át, eltolódnak a villamos energia felhasználásánál a csúcsidők. A magyar fél így a területén létesítendő létesítmények 50 százalékát finanszírozza, a többit a csehszlovák, lengyel, NDK-beli és bolgár szállítások biztosítják. Jelenleg tárgyalnak egy olyan szerződésről, amelynek értelmében a csehszlovák fél egy 400 kilovoltos távvezetéket építene Albertirsa és Göd között. Ennek fejében mi a 750 kilovoltos vezeték építésénél átvállalnánk a csehszlovák részesedést. A 750 kilovoltos távvezeték építésével egyidőben, 1978-ban fejeződnek be a Győr és Dunapüspök (Podunajske Biskupice) közötti 400 kilovoltos távvezeték munkálatai is. Ez biztosítja majd a villamos energia tranzitszállítását az NDK-ba és Csehszlovákiába. A magyar szakasz 36 kilométer (az egész pedig 101 kilométer) hosszú, az építkezés a következő tervidőszakban kezdődik. B. M. Növeli faexportját Ausztriába a LIGNIMPEX „A fa- és erdőgazdálkodás piaca öszszezsugorodik az utóbbi időben” — állapította meg dr. N. Weics osztrák földművelésügyi és erdőgazdasági miniszter az augusztusban megtartott klagenfurti favásár megnyitóján. „Elhelyezési nehézségek, túltelített raktárak, áresés jellemzi a jelenlegi helyzetet” — folytatta a miniszter, de hozzátette: „bár a fatermékek piacát az elmúlt évtized felfelé ívelő szakaszaiban sem az egyenletesség jellemezte, hanem az állandó, féktelen örvénylés, hosszú távon a fa jövőjét semmiképpen sem lehet rossznak ítélni.” Elhangzottak azonban olyan szakértői vélemények is, amelyek szerint az 1976-ra jósolt fellendülés csak átmeneti lesz, és előreláthatólag másfél-két év múlva még az eddigieknél is súlyosabb recesszió követi. A többség azonban optimista, s így kedvező légkörben mutathatta be exporttermékeit a klagenfurti favásáron már hagyományos kiállítónak számító LIGNIMPEX is. Az osztrák—magyar fakereskedelmi kapcsolatok tradíciója évszázados, hiszen erdőállományuk eltérő (Ausztria tűlevelű, Magyarország pedig főleg lombos erdőkkel rendelkezik). A hetvenes években a LIGNIMPEX már mintegy 55—60 millió dolláros forgalmat bonyolított le Ausztriával, s ennek egyharmadát tette ki a magyar export. A kivitel legnagyobb tétele a cellulóz- és falemezgyártás alapjául szolgáló papírfa: a bükk, gyertyán, nyár és éger fajok mellett egyre nagyobb súllyal szerepel az akác és cserfa is. Ez örvendetes, hiszen néhány évvel ezelőtt még mindkét fafajt szinte kizárólag tűzifának használták fel Magyarországon. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint a Könynyűipari Minisztérium a napokban közös pályázatot is hirdetett az akác és nyárfa korszerűbb hasznosítására. (Lásd: VILÁGGAZDASÁG 1975. augusztus 28. száma). Elad a LIGNIMPEX akácból készült szőlőkarót is Ausztriába; az 1975-ös kötésállomány megközelíti a tízezer köbmétert. Érdekessége volt a LIGNIMPEX klagenfurti kiállításának egy akáchordó, amellyel egy újabb területen bizonyítják be, hogy az akác ipari célokra is használható. A külkereskedelmi vállalat 90 négyzetméteren mutatta be lombosfából készült exporttermékeit ; említést érdemel a szombathelyi faforgácslap, az ÉRDÉRT vállalat Refa panelje, valamint az ÉPFA nyílászáró szerkezetei. Magáról a klagenfurti favásárról anynyit, hogy három világrész 38 országából mintegy 1600 kiállító jelent meg itt. Az osztrák cégek száma meghaladta a 800-at. Mindegyik európai szocialista ország felvonultatta termékeit. Nagy sikert aratott a Szovjetunió Dácia típusú faháza és a lengyel kiállítás, amelyen félkésztermékeket, lemezféleségeet, bútorokat, szunát, kézműipari facikkeket vonultattak fel. A bemutatásra azonban elsősorban a fakitermelő- és szállítógépek óriási választéka volt jellemző; nem véletlen, hogy a klagenfurti favásárt „targoncavásárnak” is nevezik. Itt működik egyébként Európa egyetlen olyan fűrészüzeme, amely kifejezetten a bemutatók célját szolgálja. B. Cs. Magyar fényforrásgyár Irakban A napokban adják át az Egyesült Izzó fényforrásgyárát Irakban. A szerződés még 1970-ben született, s eszerint két normál, egy színeslámpa - gyártó soron, valamint egy fénycsőgyártó berendezésen kezdődik a termelés. Az Izzó a technológiai felszereléseken kívül a know-how-t is átadta és betanította az iraki szakembereket. Noha még be sem fejeződött ez a beruházás, máris a bővítéséről tárgyal az Izzó iraki partnerével. Azt tervezik, hogy 1980-ig újabb gyárat épít az Egyesült Izzó a közel-keleti országban, egy francia céggel kooperálva. 1980-ra Irak önellátó lesz az elképzelések szerint fényforrásokból, ha a beruházások megvalósulnak. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Főszerkesztő-helyettes: VÁJNA JÁNOS Szerkesztőség: Bp. V., Dorottya u. 6. IV. em. Postacím: 1397 Budapest, Pf. 534. Telefon: 183-860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc igazgató Kiadóhivatal, Bp. 1085 Blaha Lujza tér 1—3. Postacím: 1959 Budapest Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 75-3102/3-09 Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25008