Világgazdaság, 1975. november (7. évfolyam, 210/1707-228/1725. szám)

1975-11-01 / 210. (1707.) szám

MAGYAR GAZDASÁG - VILÁGGAZDASÁG Business Week Egy holland cég mostanában vesz át Szibériában gyártott 3000 Snowcap­­brand márkájú hűtőszekrényt. A brit fogyasztók az idén előreláthatóan 850 000 szovjet gyártmányú karórát vásárolhatnak. Az USA-ban előkészü­letek folynak a Lada személygépkocsi forgalmazására. Mindezek az erőfeszítések részét ké­pezik a Szovjetunió azon célkitűzésé­nek, hogy több fogyasztási cikket ad­jon el a fejlett tőkésországokban. Az idén az export értéke várhatóan 150 millió dollár lesz; ez viszonylag kis összeg, de 15 százalékos többletet je­lent a múlt évhez képest. A közeljö­vőben az emelkedés valószínűleg sok­kal nagyobb ütemű lesz. Az exportkampány kettős célt szol­gál: a Szovjetunió egyrészt nagyobb mérvű keményvaluta-bevételre akar szert tenni, másrészt erősíteni szán­dékozik termékeinek presztízsét. Egyenlő elbánásra tartanak igényt — hangoztatta egy nyugati szakértő —, s a kereskedelemben ennek legsimább útja eladni olyan fogyasztási cikkeket, melyek állják a versenyt a piacon. A Szovjetunió 1961-ben hajtotta végre első sikeres behatolását a fo­gyasztási cikkek tőkés piacaira Nagy- Britanniában. A Global Watches Ltd, a Times Products Ltd. leányvállalata élt az újonnan megkötött brit—szov­jet kereskedelmi egyezmény adta lehe­tőségekkel és 5000 szovjet órát ren­delt. Az üzlet kifizetődőnek bizonyult és az idén a Global arra számít, hogy fél millió Seconda-órát hozhat forga­lomba. A szovjet óra ezzel második helyre került az angol piacon az ame­rikai Timex gyártmánya mögött. Ettől kezdve a Szovjetunió sokféle terméket szállított a nyugati orszá­gokba. Értékesítenek 60—80 dolláros rádiókat Nyugat-Európában, vadász­­puskákat 12—700 dolláros értékben A VILÁGSAJTÓBÓL A Szovjetunió fellendíti fogyasztási cikk-exportját olyan távoli helyen, mint Új-Zéland, tábori felszereléseket Kanadában és Csajkovszkij-, illetve Etude-zongorá­­kat Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban. A szovjet fény­képezőgépeknek jó nevük van a nyu­gat-európai és az amerikai piacokon. A legutóbbi vállalkozás a színes te­levíziók piacra dobása. Miután az utóbbi két évben fekete-fehér készü­lékeket adtak el Nagy-Britanniában és Franciaországban, a múlt évben 10 000 Rubin—710 típust szállítottak. A szovjet export irritálta a franciá­kat, akik eredetileg azért adták el színes Secam rendszerüket, hogy pia­cot teremtsenek a francia televízió­nak, most azonban azt látják, hogy a szovjet gyártmány a legolcsóbb a francia piacon. A legjelentősebb cikk a nyugati fogyasztói piacokon kétségtelenül a Lada, a Fiat 124 zömök változata, me­lyet már árusítanak Nagy-Britanniá­ban és az NSZK-ban, s ez mind ké­nyelmetlenebb magára a Fiatra néz­ve is. Jelenleg több Ladát próbálnak ki és alakítanak át oly módon, hogy megfeleljen az amerikai előírásoknak, s a New York-i Satra, melyet a for­galmazással bíztak meg, reméli, hogy tavasszal már árusítja őket. Az árképzés kényes kérdés. Mint­hogy a gazdaságirányítási rendszer más, különbözik az árstruktúra is. A szovjet üzletemberek azt mondják, hogy bár igyekeznek alacsony áron forgalmazni, nem törekednek döm­­pingre. Oda hatolunk be, ahol a leg­inkább versenyképesnek bizonyulunk, de áraink megegyeznek a világpiaci szinttel — hangsúlyozta Asmarin, a Maspriborintorg elnökhelyettese. Min­denesetre tény, hogy a Szovjetunió mind nagyobb konkurrenciát támaszt a fogyasztási cikkek nyugati gyártói­nak. (1975. október 27.) Trybuna Luda A LEMP VI. kongresszusa nagy hangsúlyt helyezett az elektronika fej­lesztésére. Az elmúlt években a fej­lesztés eredményeképpen lényegesen csökkent az a távolság, amely Len­gyelországot elválasztotta a fejlett ipa­ri országoktól. Az elektronikai ipar termelése 1971 és 1975 között több mint háromszorosára nőtt, a termelés korszerűsítésével áttértek az újfajta szilíciumtranzisztorok és az integrált áramkörök tömeges, előállítására. Ma már többek között hatszor annyi mag­netofont termelnek, mint 1970-ben. A LEMP KB Politikai Bizottsága a közelmúltban tárgyalta meg az elekt­ronika fejlesztésének 1990-ig szóló programját. A program előirányozza­ az elektronikai tartós használati cik­kek gyors fejlesztését, korszerűsítését, így többek között a sztereóberendezé­sekét és a színes tv-vevőkészülékekét. A program másik fő iránya a terme­lési folyamatok komplex automatizá­lása, a hírközlés és a szállítás elektro­nizálása. A következő évek várható munka­erőhiánya miatt szükséges növelni a munka termelékenységét, ebben jelen­tős szerepet játszik majd az elektro­nika. Az elektronizáció és automatizá­­ció révén emelhető a termelés színvo­nala, csökkenthető a villamos energia felhasználása, valamint a nyers- és alapanyag-felhasználás. A fejlesztési program az egészség­ügyet is megjelöli: az elektronika ez- Az elektronika fejlesztése Lengyelországban re a területre is bevonul. Gyorsan fej­lesztendő az egészségügyi berendezé­sek termelése és választéka. A program megvalósítása nagyban múlik majd az elektronikai kutatáson, fejlesztésen. A következő években nagy súlyt vetnek az olyan új termékek fejlesztésére, mint például a nagyfokú integrált egységek, amelyek ezernél is több tranzisztort helyettesíthetnek. Fejlesztik az optikai-elektronikai ele­meket is, amelyeket automata beren­dezésekhez, órákhoz használnak. Meg­gyorsítják az elektronikai termékek előállításához szükséges berendezések termelését is, valamint az olyan tesz­telő berendezésekét, amelyek a ter­melés egyes fázisaiban automatikusan ellenőrzik a minőséget. Az elektronika igen fejlesztésigé­nyes ágazat. A saját fejlesztésre és kutatásra azért van nagy szükség, mert ezen a területen nagyon nehéz megvásárolni a korszerű termelési el­járásokat. A kutatás és fejlesztés le­hetőségét az erősen kiépített lengyel elektronikai műszaki-tudományos központ biztosítja, ahol tízezernél töb­ben dolgoznak. A tervek szerint az elektronikai program megvalósításával járó kutatási-fejlesztési feladatok há­romnegyed részét­­az UNITRA elektro­nikai egyesülés oldja meg, a többit az egyéb tárcák. Ennek során igen fon­tos lesz a kutatások összehangolása. (1975. október 16.) Mmnardi. Lehetőséget kell adni arra, hogy a fogyasztók is beleszólhassanak a pi­ac megszervezésébe és az árpolitika gya­korlásába, vagyis az árak alakulásába — hangoztatják jugoszláv közgazdász körökben. Az árrendszerről és az árpolitikáról készülő törvényre vonatkozó tézisek a helyi közösségekben, községekben vagy egyéb formában megszervezett fogyasztók szerződést kötnének a ter­melőkkel az alapvető termékek áráról és a szolgáltatások díjáról, például az élelmiszer-, közműves- és kisipari szol­gáltatások esetében. Ily módon a szer­vezett fogyasztók magukra vállalnák a városok és a nagyobb fogyasztói köz­pontok ellátásának felelősségét. Ez ellen nem is lehet kifogás. Csak az, a baj, hogy megvalósítása nehezen képzelhető el, mindenekelőtt azért, mert a polgárok ilyen megszervezése szinte lehetetlen — állapítja meg a cikk írója. Nincsenek és minden bi­zonnyal még sokáig nem lesznek olyan fogyasztói szervezetek, amelyek tény­legesen képviselhetik a helyi közösség vagy egy egész község fogyasztóit, s helyettük szavatolhatnák azt, hogy mi­lyen termékből mennyit vesznél­ meg, ha a piacon kapható lesz. Lehetetlen a fogyasztó polgárokat beszervezni úgy, hogy felelősségteljesen szerződés­ben vállalhassanak kötelezettségeket, szavatoljanak bármit is a termelő vás­­ árrendszer, árpolitika — önigazgatási alapon falatoknak, amelyek viszont enélkül nem vállalják az ilyenformán meg­rendelés­számba menő igények kielé­gítését. A jugoszláv közgazdászok spliti ta­nácskozásán felszólalók ezért is han­goztatták, hogy a tézisekben előirány­zott elméleti lehetőség helyett inkább azt kellene megvizsgálni, vajon milyen módon és miféle szervezett keretek kö­zött tevékenykedő társadalmi-politikai közösség tudná vállalni a fogyasztók nevében a felelősséget a városok és fo­gyasztó központok ellátásáért oly mó­don, hogy az élelmiszer-termelési, köz­műves és kisipari szolgáltatási igény valóban a fogyasztók szükségleteiből induljon ki, valóban az általuk kifeje­zett óhajokra és kívánságokra épüljön. Úgy vélik, hogy ezt a helyi közös­ség magára tudja vállalni. Látványo­sabb, de hatástalanabb lenne — han­goztatják —, ha a fogyasztók valami­féle kigondolt szervezete írná alá a társadalmi és önigazgatási megállapo­dást, s ebben ki is merülne hatásköre. Célszerűbbnek látszik, ha mindezt a helyi közösség tenné a nevükben. A közösség munkájában a ráeső árpoliti­ka gyakorlásában venne rész­t inkább, minél több fogyasztó, s közvetlenül és döntően tudná befolyásolni a fejlemé­nyeket. Ily módon érvényesülne tény­legesen a fogyasztó érdeke. (1975. ok­tóber 26.) Tervegyeztetés 1976-80-ra MÁSFÉLSZERESÉRE NŐ ÁRUFORGALMUNK MONGÓLIÁVAL A Mongol Népköztársaság Magyaror­szágra irányuló exportjában 1975—80 között új termékek is lesznek: több, mint 6 millió rubel értékben szállíta­nak hazánkba a Mongóliában magyar műszaki segítséggel felépült üzemek termékeiből. Elsősorban hús- és hús­készítményeket, porított állati terméke­ket (csontliszt, vérliszt), állatgyógyá­szati vakcinákat vásárolunk majd. Be­hozatalunkban egyébként a következő években egyre nagyobb szerephez, jut­nak az iparilag feldolgozott cikkek. Közülük a konzervek és konfekcionált bőráruk tesznek ki jelentősebb meny­­nyiséget. Magyarország kivitele Mon­góliába szerkezetileg nem fog lényege­sen változni. A mintegy 15 millió ru­beles előirányzatból több mint 50 szá­zalékkal három termékcsoport része­sedik: a pamutszövetek, a kötöttáruk és a gyógyszerek. Ezeken kívül szállí­tunk majd Mongóliába — az említett évekhez, hasonlóan — rádiótechnikai berendezéseket, orvosi műszereket, gép­ipari termékeket és fogyasztási cikke­ket. A magyar—mongol árucsere elő­irányzatait az október közepén Ulánbá­torban aláírt 1976—80-ra vonatkozó tervkoordinációs jegyzőkönyv tartal­mazza. A kölcsönös forgalom az 1971— 75-ös évek szintjéhez képest ezek sze­rint várhatóan másfélszeresére nő. Az áruszállításokon kívül termé­szetesen a tervegyeztetési tárgyaláso­kon szó volt a két ország másféle gazdasági kapcsolatainak bővítéséről is. Mongóliában 1976-ban kezdődik meg a komplex programban is tervbe vett nemzetközi geológiai expedíció, amelynek célja Mongólia érc- és ás­ványkincsének feltérképezése. A ku­tatásokban magyar tudósok is részt vesznek. A már tradíciókkal rendel­kező vízgazdálkodási együttműködés tovább folytatódik, de az eddigi kút­fúrások mellett komplett öntözőrend­szerek kialakítására is kiterjed majd. A tervidőszak alatt új üzemek épül­nek Mongóliában magyar részvétellel (tufabeton blokk-gyártó üzem, gyógy­növény-feldolgozó üzem). A szőrme- és bőrfeldolgozás, -kikészítés és konfek­cionálás fejlesztéséhez szintén nyúj­tunk majd szakmai segítséget, továb­bá új gépeket, berendezéseket szállí­tunk a magyar—mongol együttműkö­désben létesített húskombinát, bio­kombinát és ruhagyár kapacitásának gazdaságos kihasználásához. Mivel az utóbbiak termékeiből vissza is vásá­rolunk, részt veszünk a gyártmány­szerkezetek kialakításában. Mongóliával való együttműködésünk új területe lesz a vadgazdálkodás. Mongólia szeretné gazdag vadállomá­nyát megőrizni és hasznosítani. A bérvadászat megtervezéséhez, a vad­állomány kezeléséhez, valamint a bő­rök és trófeák feldolgozásához szak­embereink adnak tanácsot. A több ágazatban való együttműkö­dés magában foglalja Magyarország segítségét Mongólia saját szakembe­reinek kineveléséhez. 1976 és 1980 között 70 mongol egyetemi hallgató, 100 szakmunkástanuló és 350 szak­munkás tanul majd hazánkban. K. Gy. Közös magyar-szovjet licencvásárlás terve Gyártásszakosítás is követi az üzletet A svájci Wagner cégtől magyar és szovjet vállalatok közösen vásárolják meg magasnyomású, levegő nélkül működő festékszóró berendezések li­­cencét. Először fordul elő, hogy a két KGST-ország közösen vállalkozik li­cencvásárlásra. A licencköltségeket — a szerződés aláírására a közeljövőben kerül sor — a termelés arányában Ma­gyarország és a Szovjetunió közösen viseli. A Kohó- és Gépipari Minisztérium és a szovjet társminisztériumok között fennálló gépipari bizottság egyik mun­kacsoportja, amely az építő- és útépí­tő gépekkel foglalkozik, a svájci Wag­ner cég magasnyomású festékszóró­berendezéseit tartotta alkalmasnak a KGST-országokba való bevezetésre. A munkacsoport felkérésére kezdett tár­gyalni az INTERCOOPERATION Rt. az illetékes szovjet egyesülésekkel és a Wagner céggel. A megbeszéléseket megkönnyítette az, hogy a székesfe­hérvári Finommechanikai Vállalat már több mint két éve együttműkö­dik a Wagner céggel, festékszóró be­rendezések bizonyos típusainak közös gyártásában. (Ez a kooperáció 1,5—1,5 millió svájci frankos kölcsönös áru­forgalmat jelent, s lényege az, hogy az importalkatrészekből itthon szere­lik össze a készülékeket, míg a szé­kesfehérvári vállalat néhány nagy szé­riában gyártott alkatrészt szállít part­nerének.) A licencvásárlást indokolja — két típust vesznek meg —, hogy a gép­iparban és az építőiparban (külső és belső festési munkák) egyaránt sok­oldalúan alkalmazható a berendezés. Ezzel a technológiával nemcsak gyor­sabban és szebb kivitelben lehet meg­oldani a festékszórást, hanem festék­­megtakarítással is. Magyarországon a Mechanikai Művek lesz a termék gyártója a székesfehérvári Finom­­mechanikai Vállalat mellett. (Ismert, hogy a Mechanikai Műveknél csökken­tik az olajkályhagyártást, s a­ festék­szóró berendezések lépnek azok he­lyébe.) A licencszerződést egy gyártássza­kosítási és kooperációs egyezmény is kiegészíti, amelyet Magyarország és a Szovjetunió a gyártásmegosztás ér­dekében ír majd alá. Ennek alap­ján előreláthatólag 1977 és 1981 között Magyarország megközelítően 50 millió rubeles értékben 45 ezer darab fes­tékszóró aggregátot szállít a Szovjet­unióba, ahonnan 20—25 millió rubel értékben vásárolunk tartozékokat és alkatrészeket. Olyan alkatrészeket, amelyek gyártása rendkívül bonyolult és nálunk gazdaságosan nem oldható meg (fúvókák, teflonmembrán, ma­gasnyomású tömlők stb). Mindkét or­szág felkészül a végtermék-kibocsátás­ra, természetesen a magyar vállalatok sokkal kisebb mennyiségben. A szakosítási egyezmény alapján egyébként a két ország az exportpia­cokat is megosztja: Magyarország az európai KGST-országokba, a Szovjet­unió pedig az ázsiai szocialista orszá­gokba fog szállítani. A termékek bo­nyolultságára jellemző, hogy egy Ma­gyarországon összeszerelt aggregátegy­­ség ára megegyezik az importált Zsi­guli rubel árával. A termelés nagysá­gára pedig az az adat világít rá, hogy a két magyar vállalat öt év alatt ösz­­szesen 2,8 milliárd forint értékű ter­méket állít elő. Nemcsak a szocialista exportra nyílik lehetőség, hanem a tőkés kivitelre is, mert a Wagner cég évente mintegy 3 millió svájci frank értékben alkatrészvásárlásra is kötele­zettséget vállal, elképzelések szerint. Az első magyar—szovjet közös li­cencvásárlás kapcsán érdemes néhány tanulságot levonni: abban az esetben, hogyha egy korszerű, magas műszaki színvonalú termékről van szó, akkor valóban a KGST-integráció keretében érdemes a terméket meghonosítani a szocialista országokban. Egy másik előny: a Mechanikai Műveknél egy régi terméket új, magas fajlagos ér­tékű termék váltja fel. S végül ennek a licencszerződésnek talán az a legfon­tosabb eleme, hogy nem külön-külön vásárolja meg két KGST-ország a technikai ismereteket, hanem együtt. A gyártmánymegosztás lehetővé teszi a gazdaságos sorozatnagyságot és azt, hogy Magyarországon­­a körülbelül 250 millió forint értékű beruházás gyor­san megtérüljön. Most már a FER­­M­ION külkereskedelmi vállalaton a sor, hogy a külkereskedelmi szerződé­seket mielőbb tető alá hozza az 1977-re tervezett gyártás megkezdése érdekében. Em­őd Pál MEXIKÓ Importliberalizálás A mexikói ipari és kereskedelmi mi­nisztérium engedélyezte, hogy több árut lehessen bevinni külön engedély nélkül. A könnyítés főleg olyan áruk importjára szól, amelyek különösen fontosak az ország gazdasága szem­pontjából. A közvetlenül bevihető áruk listája 430 árucikket foglal magában, köztük többféle szerves és szervetlen vegyipari terméket, bizonyos vas- és fémárukat, vasúti és közúti járműve­ket, motorokat, autóalkatrészeket, szer­számgépeket, valamint fizikai és ké­miai kutatási műszereket. (NSA) GHANA Importkorlátozás A ghanai kereskedelmi minisztérium 1975. augusztus 19-i hatállyal betiltotta mindennemű textilárunak Ghánába való bevitelét. A tilalmi árulistán az öltöny-, az ing- és egyéb ruhaanyagok, a kötszövött áruk, továbbá minden­fajta pamutkesztyű és varrócérna kiemelt helyen szerepelnek. A matrac- és bútorhuzatok, valamint más ipari felhasználású textíliák, amelyeket Ghá­nában még nem gyártanak, nem esnek korlátozás alá. (NSA) 1975. NOVEMBER 1. Magyar—csehszlovák külkereskedelmi tárgyalások Budapesten tartózkodott október 27. és 31. között Premysl Strougal cseh­szlovák külkereskedelmi miniszter­­helyettes az 1976. évi magyar—cseh­szlovák árucsere-forgalmi jegyzőkönyv és az 1976—80. évi hosszú lejáratú árucsere-forgalmi megállapodás meg­kötésére irányuló államközi tárgyalá­sok megnyitása alkalmából. A látogatás során eszmecserét foly­tatott Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettessel az 1971—75. évi hosszú lejáratú árucsere-forgalmi egyezmény teljesítéséről. A miniszter­­helyetteseik megállapították, hogy a kölcsönös forgalom dinamikusan fejlő­dött; az elmúlt öt évben 2,6 milliárd rubelt tett ki, amely 23 százalékkal több, mint a hosszú lejáratú egyez­mény előirányzata. (1971—75. között a forgalom átlagosan évi 14 százalékkal emelkedett.) A két miniszterhelyettes megtárgyalta a következő tervidőszak kölcsönös árucsere-forgalmának to­vábbi növelésével összefüggő kérdése­ket is. Kétnapos minőségfejlesztési tanácskozás „Minőségfejlesztés — Szabványosítás — Takarékosság 1975” címmel rendez konferenciát november 3-án és 4-én a MTESZ Központi Szabványosítási és Minőségügyi Bizottsága, a Magyar Szabványügyi Hivatal és az Európai Minőségügyi szervezet (EOQC) magyar nemzeti bizottsága. A megnyitó ülésen a fő referátu­mot a műszaki-fejlesztési politika és a minőség összefüggéséről dr. Altai Miklós, az Országos Műszaki és Fej­lesztési Bizottság elnöke tartja. Beszá­moló hangzik el a nemzetközi minő­ségügyi szervezetek tapasztalatainak hasznosításáról és a minőség fejleszté­sében a vállalatokra háruló feladatok­ról. Négy szekcióban — gépipar, köny­­nyűipar, mezőgazdaság-élelmezés, épí­tőipar — mintegy 300 szakember tár­gyalja meg a minőségfejlesztés aktuá­lis kérdéseit, különösen a minőség és szabványosítás kapcsolatát, az egyes vállalatok eddig szerzett tapasztalatait és a KGST-n belüli minőségfejlesztési és szabványosítási feladatokat. RÖVIDEN Pénteken Budapestre érkezett Wolf­gang Rauchfuss, az NDK Miniszterta­nácsának elnökhelyettese, a magyar­ NDK gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság NDK-tagoza­­tának elnöke. Megkezdte tárgyalásait dr. Szekér Gyula miniszterelnök-he­lyettessel, a bizottság társelnökével a két ország közötti gazdasági együttmű­ködés aktuális kérdéseiről. Hétfőn indul Lisszabonba a Magyar Kereskedelmi Kamara küldöttsége. Tagjai a portugál üzletembereknek a magyar ■népgazdaság általános helyze­téről, az ipari kooperációk technikájá­ról, a marketing- és reklámlehetőségek­ről, valamint a magyar bankfinanszí­rozásról tartanak ismertető előadáso­kat a portugál exportfejlesztési alap­pal közösen szervezett szemináriumon. VIL­ÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször 4 oldalon, pénteken 4 oldal melléklettel. Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Főszerkesztő-helyettes: VÁJNA JÁNOS Szerkesztőség: Bp. V. Dorottya u. 6. IV. em. Postacím: 1397 Budapest, Pf. 534. Telefon: 183-860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc Igazgató Kiadóhivatal, Bp. 1085 Blaha Lujza tér 1-3. Postacím: 1959 Budapest Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 75-3102/3-10 Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008 3 KERESKEDELEMTECHNIKA N­AGY - BRITANNIA Elektromos háztartási eszközök ellenőrzése A jövő évtől kezdve Nagy-Britan­niában bevezetik az elektromos háztar­tási készülékek kötelező biztonsági el­lenőrzését. Az­, illetékes minisztérium az árakról és­­a fogyasztók védelméről hosszan tartó tárgyalásokat folytatott a British Electrotechnical Boarddal, amely eddig önkéntes alapon az ellen­őrzést végezte. A biztonsági előírások, amelyek részleteikben még nem ismer­tek, az előállítók és az importőrök szá­mára 1976. április 1-én, a nagy- és kiskereskedők számára pedig 1976. ok­tóber 1-én lépnek életbe. (NIA) FINNORSZÁG Importáruk származási bizonyítványa , Finnországban 1975. október 1-én új rendelkezések léptek életbe, az im­portáruk eredetének megjelölésére vo­natkozólag. Eszerint az eladási célból bevitt áruk származási bizonylatában a származási országot finnül, svédül vagy a nemzetközi kereskedelemben használt más nyelven kell megjelölni. Elég csak az országot megnevezni. Származási bizonylat szükséges a kö­vetkező árukra: gépkocsiabroncs, kézi és aktatáskák, a méteráruként forga­lomba hozott textíliák, különböző tex­til-darabáruk, felső- és alsóruházati cikkek, ágytakarók és lepedők, kerá­miák, üvegcikkek, szerszámok, vil­lanykörték, valamint háztartási elekt­romos készülékek és eszközök. (NSA)

Next