Világgazdaság, 1976. január (8. évfolyam, 1/1745-21/1765. szám)
1976-01-03 / 1. (1745.) szám
MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG A fejlett és a fejlődő világ konferenciájának valódi oka, nevezetesen a szembeszökő ellentét, egyfelől a tőkés államok bőségben dúskáló életmódja,másfelől a világ lakosságának felét sújtó szegénység, nyomor és kétségbeesés között, neon képezte vita tárgyát a párizsi értekezleten. Becslések szerint 1 milliárd az elégtelenül tápláltak száma, s évente közel félmillióan halnak éhen. Az egészséges víz, védő- és fertőtlenítő szerek hiánya miatt 10 milliókat ragad el a malária, kolera, tífusz vagy vérhas. Bár a harmadik világ népessége valósággal robbanásszerűen szaporodik — naponta 200 ezer új éhes szájjal gyarapszik —, az élelmiszer termelésére alkalmas föld egyre fogy. A fejlődő világ számos részén értékes földterületekről mondanak le várostelepítés, talajerózió, sivatagok terjeszkedése miatt. Ahogy vidéken az életmód egyre nehezebbé válik, parasztok milliói hagyják el földjeiket, áramlanak a világvárosok nyomornegyedeibe, hiába kutavó állások után. Az egyre terjedő szegénység problémája sújtja a fejletlen világ egészét. Ugyanakkor gazdasági kilátásaikat tekintve oly erősen különböznek egymástól, hogy napjainkban indokoltnak látszik a föld országait nemcsak három, de öt világra felosztani. Az első felöleli Európa, Észak-Afrika és Ázsia iparilag fejlett, többékevésbé tőkés és piacorientált gazdaságait. Az USA, Kanada, Japán és a nyugat-európai országok többsége, Új- Zéland és Ausztrália egyértelműen beleértendők, a Dél-afrikai Köztársaság, Portugália, Görögország, Spanyolország és Argentína határesetei e csoportnak. A második világ 1,3 milliárdos lélekszámmal a szocialista államokat foglalja magában. A harmadik világot 620 millió lakossal, a jelenleg szegény államok közül azok alkotják, amelyeknek időre, s inkább technológiára, mint tetemes külföldi segélyekre van szükségük gazdaságuk fejlesztéséhez. Az ebbe a kategóriába tartozó országok közé sorolhatók a nagy bevételeket élvező OPEC-tagok, hasonlóképp azok a gazdaságok, amelyeknek más fontos nyersanyagforrás nyújthat biztosítékot a fejlődéshez, így Zaire és Zambia réz-, Marokkó foszfát-, Malaysia ón-, gumi- és, fakészlete. E csoportba tartozik Tajvan, Szingapúr, Dél-Korea, Mexikó és Brazília is. Ezek elég fejlettek ahhoz, hogy magukhoz vonzzák a külföldi tőkét és kereskedelmi feltételekkel vegyenek fel kölcsönöket. A negyedik világba lehet sorolni azokat az országokat, amelyek rendelkeznek némi nyersanyaggal, s valamelyest modern gazdasági infrastuktúrával, bizonyos mértékben szakemberekkel és többé-kevésbé megfelelő adminisztrációval. Ennek következtében esetleg saját erőből is tudnak gazdasági növekedést elérni. De a harmadik világ országaival ellentétben az ipari országok jelentős pénzügyi támogatására és a velük kötendő speciális megállapodásokra van szükségük exportjuk fellendítéséhez és a technológia beviteléhez. Ez a csoport, 930 milliós népességgel magában foglalja Peru, Dominika, Libéria, Jordánia, Egyiptom, Thaiföld és Guinea-Bissau gazdaságát. Az ötödik világ 175 millió lakosa a föld igazi szegényei, akikminden bizonnyal még hosszú ideig segélyen tengődnek. Néhánynak közülük, ha egyáltalán akad ilyen, van könnyen kiaknázható ásványkincse, amit a külföldnek eladhat, de sokan nem képesek arra sérni, hogy saját lakosságukat élelmiszerrel lássák el. Legtragikusabb esetek e csoportban Mali, Csád, Etiópia, Szomália, Ruanda és Banglades. (1975. december 22.) A VILÁGSAJTÓBÓL TIME THE WEEKY NEWS MAGAZINE Negyedik világ — ötödik világ Neues Deutschland Az NDK mezőgazdaságának feladatai a jövő évben is jelentékenyek. A cél: 2,25 millió tonna vágómarha, 130 ezer tonnával több, mint 1975-ben, 7,6 millió tonna tej, 100 ezer tonnával több, mint az előző évben. Egyébállati és növényi termékeknél is nő a termelés. A szövetkezeti parasztok és mezőgazdasági dolgozók előtt tehát nagy feladatok állnak. Közös nevezőre hozva ezek a következők: a lakosság tervszerű, stabil ellátása magas értékű élelmiszerekkel, több nyersanyag biztosítása az ipar részére. A mezőgazdaság és élelmiszeripar dolgozói 1975-ben is lényegesen hozzájárultak a fő feladat teljesítéséhez, a nép munka- és életkörülményeinek állandó javításához. Az ez évi tervmegfelelő teljesítésével jó alapot teremtettek az 1976. évi terv megvalósításához. Hogyan érhetők el az új célok? A biztos út az áttérés a növény- és állattenyésztés iparszerű módszereire. Ez magában foglalja a föld termékenységének további javítását, a me- Az NDK mezőgazdaságának eredményei és feladatai zőgazdasági kultúra magas fokát. Szükség van a tudományos-műszaki haladás, a tudományos takarmányértékesítés felhasználására, amelynek segítségével minden kiló takarmány optimális mennyiségű tejjé, hússá vagy tojássá nemesíthető. A mezőgazdaság belterjessé tétele érdekében mozgósítani kell az egész népgazdaságot. Az 1976. évi terv előirányzata szerint a mezőgazdaságot ellátják megfelelő termelőeszközökkel, így 9230 traktorral, 1550 aratócséplő géppel, elég műtrágyával és növényvédő szerekkel. Külön figyelmet szentelnek a talajjavításnak, főleg az öntözésnek. 1976-ban 77 ezer hektárral többet látnak el vízzel. A mezőgazdaságban a jövő évben is a mechanizálásra, a kemizálásra és a talajjavításra összpontosítják a figyelmet. Ez az előfeltétele annak, hogy tovább emelkedjék és stabilizálódjék a földek hozama, több tej, hús és tojás termelése váljék lehetővé. (1975. december 28.) U.S.News .& WORLD REPORT ; Az Egyesült Államok gabonaexportjának értéke 1975-ben megközelíti a 23 milliárd dollárt, ebből csaknem 2 milliárd dollár a szovjet szállítmány, s mindez a jelek szerint jelentős ösztönzőszer az ország gazdaságának újbóli fokozatos megerősödésében. A külföldi eladások az országban munkalehetőségeket teremtenek, gyarapítják a bevételeket, növelik a vásárlóerőt. Minden milliárd dollár, amit a gabonaexport hoz, 50 ezer új munkahelyet jelent az amerikaiaknak — állapították meg a földművelésügyi minisztériumban. Csak búzából nem kevesebb, mint 2,13 milliárd bushelt (36,35 liter) takarítottak be 7,5 milliárd dollár értékben, ami egyedülálló eredmény az amerikai mezőgazdaság történetében. Következményeképpen nő a farmerek bevétele és mindenkié, akinek csak köze van a gabonaüzlethez. Mindenekelőtt megélénkül a hajóforgalom. A Szent Lőrinc folyón 1975-ben összesen 10 százalékkal nagyobb tonnaforgalmat bonyolítanak le, jórészt éppen a gabonaszállítások 31 százalékos növekedése eredményeként. Houston kikötőjének, amely az amerikai gabonaexport egyik fontos szállítási góca, szintén jól jött a gabonaüzlet. A kikötő hatósága a bevételének csaknem 700 ezer dolláros növekedésére számít 1975-ben, jóllehet az össztonnaforgalom 14 százalékkal visszaesett a recesszió következtében. A vasúti társaságoknak szintén hasznuk van, hiszen Amerikában a vasút szállítja a központi raktárakba és a kereskedőkhöz a begyűjtött gabona 67 százalékát. A vasutak teherszállítási forgalma az idén minden eddigit felülmúlt. Az aratás óta mostanáig már 12,8 százalékkal szállítottak nagyobb mennyiséget, mint 1973 A gabonakonjunktúra serkenti a gazdaságot azonos időszakában, pedig ez az év rekordéve volt a vasútnak a gabonaszállításban. A Rock Island vasúttársaság, amely a csőd szélén állott, egyenesen a gabonának köszönheti megmenekülését. Más nyereséges vasúti társaságok a hirtelen felszökött profitokból százával vásárolják a billenőszekrényes tehervagonokat és a különféle rakodóberendezéseket. De jócskán részesednek a gabonakonjunktúra áldásában a szállítóipar egyéb területei is: a tutajok és a komphajók végig a Mississippin vagy az Arkansas folyón. A gazdasági pangás okozta tetemes forgalomkiesés után hirtelen benépesültek a gabonaszállító vízi utak szerte az országban. És e számottevően megnövekedett forgalom a korábbi éveknél is simábban, szinte óraműpontossággal bonyolódik le. A gabonával megrakott vonatok, teherautók és uszályok idejében futnak be. A tengeri szállító hajók is szinte menetrendszerűen érkeznek és indulnak. Nincs késés, nincs forgalmi dugó, van elég , vasúti kocsi, emelő- és szállítószerkezet a rakodáshoz. Meg kell azonban jegyezni, a vasúti é£ folyami hajózási társaságok decemberben a szállítások ütemének bizonyos , lassulását mutatták ki. Ez azért van, mert az alacsony gabonaárak arra ösztönzik a farmereket, hogy várjanak egy darabig a még náluk levő készletek értékesítésével. Mindamellett a marketingszakemberek a gabonaexport további erősödését jósolják 1976. évre. Mint egyikük mondta, az új év kezdetétől a búzaexportban újabb dagály kezdődik. Még bőven van ugyanis eladatlan gabona az Egyesült Államokban és a kereslet is erős világszerte. És ez így megy egészen júliusig, az új aratás megindulásáig. (1975. december 29.) Valóban reménytelen a kereskedelmi automata-hálózat fejlesztése? Tíz éve ayerekcipőben jár... A kiskereskedelem aggasztó munkaerőhiányát enyhítené, s a fogyasztó érdekét is szolgálná, az utcai elárusító automaták széles körű bevezetése. Hosszú évek óta mégis egyhelyben topog a fejlesztés, és a Belkereskedelmi Minisztériumban kapott tájékoztatás szerint nem is várható lényeges előrelépés. Az ok: a szocialista import késik, a tőkés deviza kevés, a hazai gyártás pedig egyelőre reménytelen. Az automaták tömeges üzemeltetését a mai kereskedelmi vállalatok nem is tudnák gazdaságosan megoldani. A belkereskedelem munkaerőgondjai — amelyek a legtöbb népgazdasági ágazaténál is súlyosabbak — közismertek. Messze elmaradt az igényektől az eladótér növekedése, a munka gépesítése, és a kiskereskedelmi üzleteknek ma még csak a fele önkiszolgáló volt. Ebben a feszült helyzetben némi megoldást jelentene, ha sikerülne tovább gyarapítaná a munkaerőt megtakarító kereskedelmi formákat. Ezek előnyei nyilvánvalóak: amellett, hogy helyettesítik az eladót, az üzletek zárása után is üzemelnek, kiküszöbölik a sorban állást, s nem utolsósorban növelik a forgalmat. Vajon milyen akadályok hátráltatják az ágazat szervezőit és fejlesztőit az automata kereskedelem előnyeinek fokozottak kihasználásában? — ezt kérdeztük a Belkereskedelmi Minisztériumban. Tájékoztatást a kereskedelemfejlesztési osztályról, Piber Istvántól kaptunk. — Magyarországon az automata kereskedelem „gyerekcipője” több mint 10 éves. Az első 300 darab Lumet típusú automata a hatvanas évek közepén az NDK-ból érkezett. Hűtött üdítő italt és hűtést nem igénylő darabárut (szendvicset, édességet) kínáltak. Műszaki színvonaluk azonban az intenzív igénybevételihez képest gyenge volt, s hiányzott róluk néhány olyan berendezés (például éremvizsgáló), amely a korszerű automatáiknak elengedhetetlen feltétele. A továbbiakban Dániából importáltunk Wittenberggyártmányú készülékeket, melyek igen megbízhatóan működnek, kifogástalan presszókávét, mindig hús üdítő italt adnak. Az országban jelenleg körülbelül 450 automata található, amelyek közül több mint háromszázat az Utasellátó Vállalat üzemeltet, jó gazdasági eredménnyel. A többi a vendéglátó vállalatok tulajdonában van. Az NDK-ból időköziben, a KGST-szakosítás eredményeképpen, a Szovjetunióba helyeződött át az automaták gyártása. 1970-ben szerződést kötöttünk 3000 darab behozatalára. A gépeket a IV. ötéves terv folyamán kellett volna megkapnunk, de eddig egy darab sem érkezett. Ennek oka az volt, hogy a szovjet partner az automatákat csak késve tudta hozzáigazítani a KÖJÁL és a munkavédelem magyar előírásaihoz. A szállítások így csak 1976-tól kezdődhetnek majd meg. Üdítőital-, mielegittal- és darabáru-automatákat várunk, típusonként kb. 40 darabot. Ezeket a belkereskedelmi vállalatok saját erőből veszik meg, de érzékelteti a fejlesztés égető sürgősségét, hogy állami támogatást is kapnak hozzá. Sajnos ez még mindig kevés ahhoz, hogy kinőjük a „gyerekcipőt”. Tőkés importra szükség lesz ezután is, mert néhány speciális, a magyar ízlésnek megfelelő árut szolgáltató és egyes hatósági követelményeket kielégítő gép importja a Szovjetunióból nem lehetséges (például kávéautomata) — mondotta Piber István. — Nem volna-e megtakarítható az ezekre fordított tőkés deviza oly módon, hogy a választék szélesítése érdekében kooperációs gyártást kezdeményeznénk a szovjet partnerrel? A hazai piac szűk voltát pedig ellensúlyozhatná az export — vetettük közbe. — Az automaták részegységeinek gyártása olyan minőségi követelményeket támaszt, amelynek a magyar ipar ma nem képes eleget tenni. A termelés megindulhatna ugyan importalkatrészek felhasználásával, ez viszont ismét tőkés devizát igényel, megtakarítást legfeljebb az itthoni szerelés hozhatna. Az automaták választékának bővítéséhez azonban más feltételek is hiányoznak. Az automata kereskedelemben élenjáró Anglia, NSZK, Svédország, USA szervezésitapasztalataiból kitűnik, hogy a teljes forgalmi érték 60 százalékát a cigarettafélék adják. (Ezekben az országokban még számtalan áruféleség automata értékesítését oldották meg: az édességektől kezdve a hideg és meleg ételeken keresztül a virágig és a nylon harisnyáig.) Magyarországon a cigaretta kereskedelmi árrésébe nem fér bele az, hogy a vállalatok ilyen nagy értékű beruházásba fogjanak, és vállalják a gépek folyamatos karbantartását. Megváltozna a helyzet, ha az automatákból kapható cigaretta ára valamivel magasabb lenne, mint a trafikban árusítotté, így a vállalati és a fogyasztói érdek összhangba kerülne, hiszen amellett, hogy megmaradna a megszokott vásárlási lehetőség, a fogyasztónak nyilván megérné, hogy — akár néhány fillér többletért — sietős útján vagy a késő éjszaka is kapjon cigarettát. Az ár mellett a magyar — közülük is a legnépszerűbbeké — cigaretták rossz csomagolása isakadályozza az automatikus árusítást. A kemény kartondobozok jobban bírnák az automata „viszontagságait”. Mindenekelőtt anyagi akadálya vám, hogy a meglevő választékon belül több lesz-e az automata. Sajnos a sok tekintetben elmaradott üzlethálózat fejlesztése felemészti a belkereskedelmi vállalatok pénzeszközeinek java részét. Az újonnan elhelyezett automatákért néha borsos közterületi díjat is kell fizetni. Automatákat csak úgy érdemes üzemeltetni, ha egy telephelyen jó néhány darab és eltérő választéka működik, és jól csak így használható ki munkaerőmegtakarító jellegük. A tömegértékesítés még néhány viszonylag kedvezőtlen árrésű, de a választékot szélesítő terméket is elviselne. Egy valóban átfogó fejlesztés, több ezer gép beállítása, üzemeltetése azonban olyan anyagi erőket kíván, amellyel egyetlen meglevő vállalatunk sem rendelkezik. Az ilyen átfogó automata kereskedelem amúgy is speciális vállalati formát igényelne, mert a tömegértékesítés szervezése, műszaki fejlesztése, finanszírozása a hagyományostól eltérő kvalitásokat és gyakorlatot kíván — mondotta végül Piber István. A helyzetképhez még annyit: az elárusító automatáknak nem csak az utcán volna helyük, a termelőüzemekben vagy akár hivatalok században jó szolgálatot tehetnének, megtakarítanák az időt rabló sorban állást a büfék előtt minda dolgozóknak, mind a vállalatnak. Az elvesztegetett percek évente millió forintot jelentenek, s ha más nem, ez feltétlenül megfontolást parancsol. Talán mégsem ennyire kilátástalan a helyzet, talán mégis felkarolja valaki az automaták ügyét. . . _ Kocsis Györgyi EXPORTTERVEK A BUDAPESTI RÁDIÓTECHNIKAI GYÁRBAN A vásárló a hibás? A következő ötéves terv számait 1974 végén állították először össze a Budapesti Rádiótechnikai Gyárban. Végleges terv azóta sincs, s 1976-ra átmeneti elképzeléseket rögzítettek. Az 1975. évi 1,15 milliárd forintos termelési érték 50 százalékkal emelkedik 1980-ra, a belföldi forgalom ennél kisebb ütemben, a szocialista országokba jutó kivitel 50—60 százalékkal, míg a tőkéspiaci export az idei 1,8 millió dollárról 4 millióra. Évente 1 millió rubellel növekedett a BRG kivitele a szocialista országokba, ha az elmúlt három évet nézzük, s 1975- ben a szállítások értéke már meghaladta a 13 millió rubelt. Jelentéstárolókat, URH rádiótelefonokat és magnetofonfejeket adtak el a Szovjetunióba az NDK- ba és Bulgáriába. A Szovjetunióban beváltak az RRG URH-berendezései és szó van arról, hogy az 1980-as olimpiára is jelentős megrendelést kap a gyár. Idén már 1 millió pár magnetofonfej készül Kecskeméten, és ebből csak a Szovjetunióba 600 ezer kerül. Ha a tervek valóra válnak, a kivitel a szocialista országokba 1980-ra elérheti a 20— 22 millió rubelt. A tőkéspiaci exportban ennél gyorsabb fejlődést tervez a BRG. Svédországba a VIDEOTON Rt útján magnó mechanikákat szállítanak idén több mint 1 millió dollárért. Irakba rádiótelefonokat és URH-berendezéseket a BUDAVOX útján. Már megkezdték a piaci munkát több más arab országban is, ott, ahol érdeklődnek URH-berendezések iránt. Mivel ezek a berendezések szervizigényesek, valamelyik közel-keleti országban — a külkereskedelmi vállalattal közösen — szervizbázist kíván létesíteni a gyár, esetleg egy mozgó busz látná el a szervizfeladatokat. Szó van arról is, hogy Algériában egy rádiótelefonokat és különböző mérőműszereket gyártó üzem létesítésének fővállalkozását is a BRG-re bízzák. A tőkés eladások növelése nemcsak a tervben szereplő feladat az iparvállalat számára, hanem kényszerítő erő is, hiszen a belföldi piacon néhány termékből elhelyezési gondjai vannak. Ennek legfőbb oka az, hogy a BRG kazettás magnóiból 1976-ra jóval kevesebbet rendelt a belkereskedelem, mint 1975- ben. Az MK—42 és 43 típusú kazettás sztereo magnókból például a tavalyi 12 ezer darab helyett csupán pár száz darabra tart igényt a belkereskedelem meglevő készletei miatt. Az MK—25 illetve 26 típusú normál magnók kereslete ugyancsak csökken. A gyár vezetői az előbbi típusoknál a belkereskedelem tartózkodását azzal magyarázzák, hogy nálunk még a sztereótechnika nem terjedt el. Ennél nyomósabb ok lehet, hogy a termékek gyakran meghibásodnak s bár áruk jóval alacsonyabb, mint a hasonló típusú nyugati készülékeké, mégis megjelenésük jócskán elmarad ezekétől. Megértjük a kereskedelmet, hogy nem vásárol raktárra,s nyilván készleteket gyártani a BRG-nek sem érdeke. Ezért a gyárban vagy a piackutatást kell jobban megszervezni, vagy a termék paramétereit kell megváltoztatni. De semmiképpen sem szabad a vásárlókat hibáztatni a keresleti visszaesése miatt. E. P. Illlllis INDIA Acélimport-korlátozás Indiában — tekintettel a hazai acélgyártás 1975-ös eredményeire — importkorlátozást rendeltek el. A rendelet az áruválasztéknak csak egy részét érinti, egyes acélfajtákból, különösen laposacél-termékekből ugyanis még továbbra is szűkös az ellátás. Az indiai pénzügyminisztérium az acélipari minisztériummal karöltve összeállította azoknak az acéltermékeknek a listáját, amelyeket a végső felhasználók importálhatnak. A listán szerepelnek a vágott acéllemezek, a melegen hengerelt formaacél, az elektroacéllemezek, ,a meleghengerlésű szalagacél, a hidegen hengerelt dinamólemezek, a fehérlemezek, a szénacélszalag, a finom rozsdamentes acéllemezek, valamint a hegesztőelektródhoz használt vaspor. Hivatalos közlés szerint az importkontingeseket még nem állapították meg. Ennek közzététele rövidesen várható. (NSA) KERESKEDELEMTECHNIKA SVÁJC Korlátozzák a borimportot A Svájci Szövetségi Tanács határozata szerint 1976. január 1-től december 31-ig a fehér palackozott borok importját az 1974. évi mennyiség 65 százalékáig engedélyezik. BENELUX UNIÓ Indítvány magyar textiláru kizárására A Benelux-országok három novemberben előterjesztett indítványukban kérték a brüsszeli bizottságtól, hogy egyes textilárukat zárjanak ki a közösségi bánásmódból, amíg azok szabad forgalomban vannak a Német Szövetségi Köztársaságban. A szóban forgó áruk a Magyarországról származó férfi zoknik (ex 60.03 vtsz), egyes kötött alsóruhaneműk (ex 60.04 vtsz) és szintetikus szövetanyagból készült, Tajvanból származó kisgyermekkabátok (ex 61.02 — B vtsz). A bizottság most vizsgálja az indítványt. (NSA) 1976. JANUÁR 3. 3 A váci Forte gyár félmillió dollárral kívánja növelni tőkés exportját 1976-ban, amelynek összértéke az elmúlt évben elérte a 7 millió dollárt. Nem csekély mértékben növekszik idén a gyár össztermelési értéke: a tavalyi 635 millió forintról tervek szerint 827 millióra. A KGST-szakosítás keretében huzalzománcozó berendezéseket gyártó Pestvidéki Gépgyárnak 1975-ben már dollár elszámolású piacra is sikerült eladnia termékeit a TECHNOIMPEX-en keresztül: Szíriának szállítottak öt berendezést. Tavaly 35 gépsort adtak el legnagyobb vevőjüknek, a Szovjetuniónak, és hamarosan az NDK is belép a gyár vásárlóinak sorába. A HUNGAROTEX 1 millió 250 ezer négyzetméter gyapjúszövetet adott el Kínába 1976. évi szállításra. HELYREIGAZÍTÁS A VILÁGGAZDASÁG 1975. december ,71 -i számának harmadik oldalán, a „Japán folyamatirányító berendezés a BVK új pvcüzemében” című cikkben nyomdai hiba folytán a CHEMOLIMPEX szerepel importőrként. A berendezések vásárlója természetesen a CHEMOKOMPLEX külkereskedelmi vállalat. 1JEAGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször négy oldalon, pénteken négy oldal melléklettel Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Főszerkesztő-helyettes: VAJNA JÁNOS Szerkesztőség: Bp. V., Dorottya u. 6. IV. em. Postacím: 1397 Budapest, Pf. 534. Telefon: 183-860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc igazgató Kiadóhivatal, 1085 Bp., Blaha Lujza tér 1-3. Postacím: 1959 Budapest Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 76.3102/3-01 — Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008