Világgazdaság, 1976. február (8. évfolyam, 22/1766-41/1785. szám)
1976-02-03 / 22. (1766.) szám
MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG <§ NACHRICHTEN FURAUSSENHANDEL Számos olasz ipari vállalat, amelynek belső piaci helyzete megrendült a recesszió következtében, most a külföldi cégekkel való szorosabbegyüttműködéssel kívánja biztosítani megfelelő termelési szintjét. Különösen a szovjet partnerekkel történő együttműködésben mutattak fel figyelemre méltó eredményeket az utóbbi időben. A Montedisonnak 1975-ben sikerült tovább fejlesztenie a Szovjetunióval hovatovább már 40 éve fennálló jól kiépített kapcsolatait. Nemcsak az árucsere növekszik, egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert a szovjet iparban való beruházásai is. A műszaki-tudományos együttműködés vonalán is számottevőek az eredmények. A Montedison csoport egyik gépgyártó vállalata, a Tecnimont, évi 100 ezer tonna teljesítményű propilénművet szállít. A mű első szakaszát alkotja az egyik Szibériában létesítendő integrált petrolkémiai komplexumnak. A Tecnimont ilyen berendezéseket már Gurjevben (Szovjetunió) és Borodéban (India) is épít. Azok a vállalkozások, amelyeket jelenleg a Tecnimont a Montecatini csoport megbízásából visz véghez, több mint 600 millió dollár értékűek. Ebből kereken 500 millió egyedül a külföldi megrendelés, köztük nyolc szovjet rendelés több mint 220 millió dollár értékben. A Montedison nyerte el a szovjet Business Week Amióta az arab olajembargót életbe léptették, a Kőolajexportáló Országok Szervezetének felbomlásáról szóló híresztelések legalább ol£an gyakran kaptak lábra, mint a kartell több ízben végrehajtott áremelései. Most viszont az OPEC-et valóban belső széthúzó erők — az árkülönbözetek bonyolut kérdései — fenyegetik. Mint ismeretes, a tagországok az eladott olaj után, prémium formájában a minőségért, a piaci közelségért és egyéb más címen felárakat számíthatnak fel. Az így adódó árkülönbözeteknek az elszámolására használatos bonyolult szabályok lehetőséget nyújtanak burkolt árcsökkentésekre. Mivel pedig az olaj világpiacának a recessziója már harmadik évébe lépett, az árengedmények feletti vita az OPEC-en belüli feszültségeket egyre jobban kiélezi. A támadások főleg Irak ellen irányulnak, azzal vádolják, hogy barrelenként legalább 10 centtel csökkentette olajárait, ami rendkívül csábító még a nagy multinacionális olajvállalatoknak is, amelyek mostanában barrelenként mindössze 22 centet keresnek a közel-keleti olajon. Az árengedmény két év alatt 15,4 százalékkal lendítette fel Irak termelését, míg pl. Kuvait termelése ugyanez idő alatt 23,3 százalékkal visszaesett. A többi tagország is igyekszik mérsékelni árait és tulajdonképpen ez aggasztja az OPEC-et. Mint ahogy Irán képviselője, Amuzgár mondotta: „az OPEC egységének érdekében meg kell oldanunk e kérdést.” A szóban forgó probléma jelenleg rendkívül bonyolult, mivel az olajtermékek piacán teljesen megbomlott az egyensúly. A világméretű recesszió következtében súlyosan megcsappant a főleg ipar által használt nehéz fűtőolaj iránt a kereslet, míg a könnyű olajtermékek (például benzin) iránt a szükséglet változatlanul fennáll. Mivel a nehezebb nyersolajból kevesebb A VILÁGSAJTÓBÓL A szovjet—olasz kooperáció legújabb eredményei Licenciatorg szabadalmi központ bekapcsolódásával a műgyanta, a kenőanyagok és az élelmiszer-takarmányfélék előállításához használt BHT oxidációgátló szer gyártási eljárásának felhasználási jogát. A védőszert a Montedison Spinetta Marengo-i gyárában állítják elő. A szovjet gépipari és energiagazdálkodási miniszter, V. Krotov római látogatása alkalmával keretszerződést írt alá a Finmeccanica vas- és fémfeldoldozó olasz ipari állami vállalattal az energiagazdálkodás terén történő műszaki és tudományos együttműködésről. Az olasz szállítások túlnyomórészt a Finmeccanica Breda Termomeccanica vállalatából kerülnek ki. A szovjet megrendelések atomenergiai megrendelésekből állnak, értékük mintegy 400 millió dollár. A szerződés aláírásához még néhány részletkérdés tisztázására van szükség. Az olasz állami vaskohászati társaság, a Finsider ebben az évben több mint 700 ezer tonna nagy átmérőjű gázvezeték-acélcsövet szállít a szovjet Promszkjaimportnak. Ezeket az olasz vállalat tarenki üzemében állítják elő. Cserébe Olaszország az 1974-ben megkötött ötéves egyezmény keretében szenet, vasércet és hulladékanyagot kap a Szovjetuniótól. (1976. január 26.) Az árkülönbözetek vitája kikezdte az OPEC egységét könnyű olajat lehet előállítani, a nehézolaj iránti kereslet jóval a könnyű nyersolaj mögött marad. Ilyenformán a nehézolaj-termelők, Irán, Kuvait, Indonézia és Venezuela nagyon is sebezhetővé váltak. Furcsa módon az OPEC-országok most azt sérelmezik, hogy az olajvállalatok „tisztességtelen hasznot” húznak a jelenlegi helyzetből, mert az egyik termelőtől a másikhoz mennek, azt állítván, hogy ott jobb üzleteket tudnak kötni. Abu Dhabi olajminisztere „haragra gerjedve” azt indítványozta, hogy a tagországok tartózkodjanak az egyoldalú árdöntésektől, s előbb konzultáljanak a többi OPEC-országgal. (A VILÁGGAZDASÁG január 28-i száma arról tudósított, hogy a prémiumokról és minőségi felárakról az OPEC értekezletét elhalasztották. — A szerk.) Az árkülönbözetek vitájának eldöntése Venezuela számára a legsürgősebb. Az ország olajtermelése az 1970. évi napi 3,7 millió barreles csúcsszintről tavaly kevesebb mint 2,4 millióra esett. Most, hogy államosították az olajipart, a dolgok még rosszabbul mennek. Az egykori partnervállalatok abban állapodtak meg, hogy naponta csak 1,5 millió barrel olajat hoznak a felszínre. Ez azt jelenti, hogy Caracas napi 500 000 barrellel marad el az 1976. évi exportcélkitűzésektől. A nehézfűtőolaj-export különösen súlyos helyzetben van. 1975-ben az olcsó olaj elszívta a venezuelai olajvásárlókat. A harmadik negyedévben az export megszűnt. Ez arra kényszerítette Venezuelát, hogy az október 1-i áremelés előtti árakat alkalmazza a fűtőolajra. Az újra megrendezendő értekezleten Venezuela egy olyan határozat elfogadására akar benyújtani javaslatot, amely megtiltaná a többi OPEC-országnak, hogy olajat adjanak el Venezuela hagyományos vásárlóinak. (1976. január 26.) Magyaric Jugoszláviában, a hivatalnokok száma egyre jobban növekszik, az adminisztrációban valóságos dagály észlelhető. Mindez egyre nagyobb mértékben drágítja az egyébként is költséges igazgatást, új akadályokat állít az önigazgatás fejlődése elé, azzal a veszéllyel fenyeget, hogy formaivá válik. A statisztika nem ad ugyan teljes képet az adminisztrációban foglalkoztatottak számának növekedéséről, mégis több jelenség figyelmeztet a mind kedvezőtlenebb folyamatokra. Tavaly kivételes mértékben emelkedett a foglalkoztatottság (nem járt együtt a termelékenység megfelelő növekedésével). Főképpen az államigazgatásban és a társadalmi tevékenységekben gyarapodott az újonnan alkalmazottak száma. Egyáltalán nem lehet elszigetelt jelenségnek tekinteni, hogy a termelésben foglalkoztatottak és az adminisztrációs dolgozók száma ma már csaknem azonos 1:1 arányú. Az önigazgatási érdekközösségek megalakítását hatalmas apparátus létrehozása követte. Nem mindig megfelelően képzett embereket alkalmaztak, de jóval nagyobb személyi jövedelemmel, mint a gazdaságban. Az önigazgatási érdekközösségek sokféle szakszolgáltatásainak megszervezése nem járt együtt ■az állami apparátus létszámának csökkentésével, ellenkezőleg, a hivatalnokok száma e területen is növekedett. A Jugoszláviában is gond az ügyvitel túltengése rendelkezések is gyakran arra késztetik a vállalatokat, hogy növeljék adminisztrációs dolgozóik számát. A törvények is igen gyakran, úgyszólván valamiféle automatizmus értelmében kötelezőnek mondják ki új szolgálatok létesítését, új emberek foglalkoztatását a nem termelő munkahelyeken. Az új önigazgatási érdekközösségek nem felelhetnek meg alkotmányos kötelezettségeiknek, ha tevékenységük és döntéshozatalaik nem helytálló és szakszerű értékelésen, terveken és felméréseken alapulnak, amelyeket egy megfelelően felkészült apparátus dolgozhat ki számukra. A küldöttrendszer eredményes működése — az alapoktól a csúcsokig —, a törvényszerűség erősödése, a sokféle visszaélés megakadályozása, jó határozatok meghozatala és ezek megfelelő végrehajtása szükségessé teszi a megfelelő szakszolgálatok és az államigazgatás szerveinek gyorsabb ütemű képzését és ellátását magasabb képzettségű szakemberekkel. Mindez nem vitás, mégis fennáll a kérdés: ha késedelmeskedünk, ha nem foganatosítunk megfelelő és egybehangolt intézkedéseket az adminisztrációs és papíráradat megfékezésére, számottevő kárt szenved gazdaságunk, fokozódik az igazgatás hatalma, ahelyett, hogy az önigazgatás fejlődne tovább. (1976. január 24.) Kedvezményes hitelt remél az Egyedi Gépgyár Negyvennégy millió dolláros exportterv A Csepel Tröszthöz tartozó Egyedi Gépgyár a következő tíz évben — a jelenlegi árakon számítva — 44 millió dollár értékű terméket akar eladni a fejlődő országokban. Ennek érdekében jelentős változások lesznek a termelés szerkezetében. A vállalatnál 400 millió forintos kedvezményes hitelre, valamint 136 milliós forgóeszközhitelre is igényt tartanak. 1985-re a tervek szerint termékeik több mint fele külföldön talál vevőre, megközelítően azonos mértékben tőkés, illetve szocialista országok piacain. A kivitel jelenleg az Egyedi Gépgyár termelésének a felét teszi ki, a következő egy-két évben azonban teljesen lekötik a kapacitást a belföldi és a szocialista viszonylatú megrendelések. Mivel a helyzet várhatóan a jövőben sem változik, a tőkés kivitel érdekében új beruházásokat szeretnének megvalósítani. A csepeli vállalat a kért — és előzetesen már jóvá is hagyott — kedvezményes bankhitel 15 százalékát épületekre, a fennmaradó hányadot pedig hazai, illetve szocialista piacokon kapható gépekre kívánja fordítani. Legfőbb exportcikkeik, a kohászati nehézberendezések gyártását Csepelen és Kaposvárott fejlesztenék tovább, míg az acélszerkezetek előállítása Biharkeresztesen történne. Ami a nehézberendezéseket illeti, elsősorban spirálcsőgyártó, továbbá cső- és rúdhúzó, valamint -egyengető gépsoraik iránt nyilvánul meg érdeklődés külföldön. Fő vásárlóként a közel-keleti országok jönnek számba, amelyek olaj- és gázvezetékek gyártására használják fel a gépeket. Az Egyedi Gépgyár legnagyobb konkurrensei a nyugatnémet cégek. A csepelieknek nem kis feladatot jelent majd a velük való verseny, hiszen saját termékeik licencei is jórészt az NSZK-ból származnak. A Kocks és a Kieserling cégekkel kötött megállapodások egy része egyébként az idén lejár. Megújításukról, esetleges módosításukról tárgyalások kezdődnek, ezeken bizonyára szó lesz majd a piacok elosztásáról is. Elképzelhető, hogy a magyar és a külföldi partnerek együttműködnek harmadik országokban. A magyar vállalat már felmutathat tőkés országbeli exportsikereket: tavaly 540 ezer dolláros bevételre tett szert spirálcső gyártó gépsorok törökországi eladásából. A hagyományos termékek közül a palackgyári berendezésekből India vásárolt és a délkelet-ázsiai országokból érdeklődnek cső- és rúdhúzó gépek iránt is. A tőkés export növelését célzó fejlesztési program egyébként a hitel végleges jóváhagyása esetén — 1977- ben indulna, a beruházás befejezése 1981-re várható. Milyen ütemezésben emelkedne az Egyedi Gépgyár exportja a tőkés országokba? Az első szállítások 1978-ra várhatók és 1980-ig közel 8 millió dollár értékű berendezés kerülne a vásárlókhoz. A fennmaradó 36 millió dolláros üzleti lehetőség megvalósítása a VI. ötéves terv időszakára maradna. Közben alaposan megváltozik a vállalat termelési szerkezete is: a kohászati nehézberendezések aránya a jelenlegi 60 százalékról 80 százalékra (1980-ig), majd 90 százalékra (1985-ig) növekedik. Csökken tehát a daruk, emelőberendezések, acélszerkezetek és más termékek részesedése a csőgyártás eszközeivel szemben. Mindezt úgy kívánják elérni Csepelen, hogy a törzsgyárban minimális létszámcsökkentést hajtanak végre, vidéki ipartelepítő akciójukhoz (Kaposvár) pedig felhasználják a Somogy megyében fellelhető szakmunkástartalékot. A tröszt egyik fontos feladatának tartja az Egyedi Gépgyár fejlesztését, hiszen a fentebb vázolt tőkés kiviteli elképzelések mellett 1980-ig például 80 millió rubeles szovjet megrendelést is teljesítenie kell. Megmarad ezenkívül a gyár csepeli „belső TMK” szerepe is azoknál a berendezéseknél, amelyek karbantartását a többi vállalat nem tudja ellátni. Az EG most azt tervezi, hogy vállalkozásaiba mind több hazai partnert von be, különben aligha teljesítheti a szaporodó megrendeléseket. A Külkereskedelmi Értesítő 1976. évi 2. számában megjelent a kötelező minőségellenőrzésről és a MERT Minőség Ellenőrző RT-ről szóló két korábbi rendelet egységes szerkezetbe összevont szövegezése. Eszerint kötelező egy termék minőségének vizsgálata, ha ezt a külkereskedelmi miniszter utasításban írja elő — meghatározott vagy meghatározatlan időre szólóan —, ha külföldi kiállításokra és vásárokra kiszállítandó árucikkekről van szó, ha valamely terméket először exportál a külkereskedelmi vállalat. Ebben az esetben az ellenőrzés egy évig kötelező, hasonlóképpen a beinduló új kooperációs szállításokhoz. A kötelezően vizsgált termékek körébe tartoznak a Kisipari Termeltető Vállalat által kivitt árucikkek is. Elmaradhat az ellenőrzés, ha a terméket — kivéve az élő állatokat — a külföldi vevő Magyarországon veszi át. A minőség-ellenőrzésre szóló megbízást a külkereskedelmi szerződést létrehozó vállalat köteles megadni. Külön megállapodás alapján azonban a termelő is lehet megbízó, ebben az esetben viszont a külkereskedelmi vállalatnak ellenőriznie kell, hogy az export előtt megtörtént-e a minőségvizsgálat. Ennek elmulasztása fegyelmi, sőt büntetőjogi felelősségre vonást is maga után vonhat. A megbízásban szerepelnie kell, hogy milyen előírásokat tartalmaz a külkereskedelmi szerződés az exportra szánt termék minőségéről. A megbízást a minőségellenőrzésre úgy kell megadni, hogy a vizsgálatot végző szervnek módja legyen a termék ellenőrzésére gyártás közben is. A minisztérium ezekre a minőségvizsgálatokra a MERT-et jelölte ki, amely a megbízásokat köteles elfogadni. A MERT az egyetlen szerv, amely külföldi megbízás alapján is végezhet minőségellenőrzést, vagy hasonló megbízást adhat külföldre. Ezért ilyen kívánságokkal a belföldi vállalatoknak a MERT közvetítését kell kérniük. —1 —ó Összevont rendelet a minőségellenőrzésről és a MERT-ről Az OMFB és a Brown Boveri keretmegállapodása Keretmegállapodást kötött az OMFB a Brown, Boveri & Cie nemzetközi konszernnel. A szerződés — amelyhez hasonlót korábban már a Siemens-szel is aláírt az OMFB — egyaránt vonatkozik műszaki-tudományos, ipari-gazdasági, valamint kutatási együttműködésre. Sor kerülhet licenc és technológia átvételére, valamint közös szállításra is. A badeni székhelyű BBC régi ismerőse már a magyar iparnak. Mintegy 110 ezer embert foglalkoztat, termelési értéke 1974-ben 7,5 milliárd svájci frankot tett ki. Profilja igen széles körű, felöleli a híradás- és műszertechnikát, az energetikát — még hő-, víz-, valamint atomerőművi berendezéseket is gyárt a BBC. Számos — önmagában is sok vállalatot tömörítő — társasága közül a nyugatnémet és a francia a legjelentékenyebb. (Valaha Magyarországon is volt leányvállalata a cégnek.) Az utolsó tíz évben újra intenzívebb lett a BBC és a magyar ipar kapcsolata. Nemcsak terméket vásároltunk a svájci cégtől, hanem — kooperáció keretében — licencet is. A Láng Gépgyár a nagy turbinák licencét vette át; a szerződés érvényét most kiterjesztik kisebb típusokra is. A Ganz Villamossági Művek is igen fontos technológiát szerzett a BBC-től. Ez egy fokozott megszakítóra vonatkozik, amelyben szigetelésre a kénhexafluorid nevű gázt alkalmazzák. Ennek révén atranszformátorállomások méreteit lényegesen csökkenthetik, tehát a berendezést elhelyezhetik zsúfolt városi környezetben is. Jelenleg már a termék felszerszámozása folyik a GVM-nél, s ebben az a legérdekesebb, hogy a magyar vállalat mindössze egy évet késik svájci partneréhez képest, tehát ezúttal valóban friss technológiához jut! Valamivel kevésbé ismert a BBC és az EVIG megállapodása; ez a gyárunk a mozgó szerkezetek távirányítására szolgáló elektrohidraulikus féklazító gyártását vette át. A svájci fél leáll a termékkel, és maga is az EVIG-től vásárolja ezután. Most számos további szerződésről tárgyalnak több magyar iparvállalattal is. Várható, hogy rövidesen részletesebben beszámolhatunk e híradástechnikával, villamosenergia-elosztással, közlekedéssel kapcsolatos tárgyalásokról, megállapodásokról. Az athéni Hilton-szállóban február 4-e és 15-e között magyar rendezvényt tartanak: a HUNGEXPO szervezésében 19 külkereskedelmi és külkereskedelmi jogú vállalat mutatja be termékeit. A részt vevő vállalatok közül a NIKEX, a CHEMOKOMPLEX, a HUNGAROTEX, a TRANSELEKTRO, a MOGÜRT és az MHD szakmai napot tart görög partnerei részére. A SZIM székesfehérvári köszörűgépgyára a nyugatnémet licenc alapján gyártott Knorr vasúti fékeket a Szovjetunióba, Lengyelországba és Csehszlovákiába exportálja, s az idén már az NDK-ból is érdeklődnek e termékek iránt. RÖVIDEN A fűzfői Nitrokémia Ipartelepek az NSZK-beli Alpina cégtől növényvédő szerek gyártásának korszerűsítéséhez új gépeket vásárolt. A berendezéseket már munkába állították. •1. Hárommillió norvég koronás exportszerződést kötött kesztyű, sál és harisnyák szállítására Norvégiába a HUNGAROTEX. A Diósgyőri Gépgyár az idén 9 millió rubeles, illetve 8 millió dolláros exportot tervez. A szocialista országok közül legnagyobb vevőjük a Szovjetunió, ahova főleg kábelgépeket küldenek. Bővül vásárlóik köre a tőkés országokban is, Kuvaitba például hárommillió dollár értékben szállítanak. 1976. FEBRUÁR 3. Bíró József Moszkvában Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter hétfőn Moszkvába utazott. A szovjet fővárosban aláírja az 1976—80. években szovjet műszaki-gazdasági közreműködéssel Magyarországon felépítendő létesítményekhez szükséges komplett berendezések szállításával kapcsolatos kormányegyezményt. Újabb IKARUS buszok az orenburgi építkezéshez Moszkvai tudósítónktól: A MOGÜRT és a Szojuzonyessztrojimport külkereskedelmi egyesülés Moszkvában újabb 700 darab magyar autóbusz 1976. évi exportjában állapodott meg. Az IKARUS—255-ös típusú buszokat a szocialista országok közös beruházásában épülő orenburgi gázvezeték mentén állítják üzembe. (A vezeték építéséhez a múlt évben exportált háromszáz magyar busz már üzemel.) Az új szerződés szerint az esztendő első felében 250 darab buszt bocsátanak az építők rendelkezésére. Az egyezmény előirányozza egyúttal kétmillió rubel értékű pótalkatrész szállítását is. A két külkereskedelmi vállalat között megállapodás született arról is, hogy a következő hetekben Tyumeny körzetében megkezdik a különlegesen hideg időjárási viszonyokra kifejlesztett IKARUS buszok bevizsgálását is. A mínusz 40 foknál nagyobb hidegben üzemelő buszokon a tervezők több változtatást hajtottak végre. Javították a hőszigetelést, az utaskabinban duplafalú üvegeket szereltek fel, s a járműveket különleges fűtőkészülékekkel látták el. Magyar korrózióvédelmi szeminárium Angliában Londoni tudósítónktól a Birminghamben január 28-án korrózióvédelmi szemináriumot rendezett a Magyar Kereskedelmi Kamara és a Birminghami Ipar és Kereskedelmi Kamara. Mint ahogy arról már hírt adtunk, a megnyitó előadást dr. Osztrovszki György, az OMFB elnökhelyettese tartotta „A korrózió elleni védelem rendszere Magyarországon” címmel. Az elnökhelyettes angliai tapasztalatairól a következőket mondotta : „ A korrózió elleni küzdelem előtérbe kerül mindenütt a világon, hiszen a károk egy-egy országban jelentős anyagi veszteséget okoznak. Angliában a bruttó nemzeti jövedelemnek mintegy két és fél százaléka vész el korróziós károsodás miatt, s így érthető, hogy a szakembereket élénken foglalkoztatja a megelőzés, a megóvás kérdése. Örömmel tapasztaltuk, hogy hazánk eredményei iránt sikerült felkelteni az angolok érdeklődését. Egyébként a brit és magyar korrózióvédelmi szervezet között sok a hasonlóság és ezt alátámasztotta a szemináriumon megmutatkozott érdeklődés is. A tanácskozáson a többi között a felületvédelmi eljárásokkal foglalkoztunk. Alkalmazott módszereink — a nemzetközi összehasonlítást is figyelembe véve — biztatóak, s például a Hajtómű és Festőberendezések Gyára által előállított korszerű szórópisztoly iránt Nagy-Britanniában is van érdeklődés. A két kamara közös rendezvénye hasznos volt, s tovább erősítette a magyar—angol műszaki-tudományos együttműködést ezen a területen — fejezte be nyilatkozatát az OMFB elnökhelyettese. Megnyílt az új angol kiállítási központ Az angol királynő és férje hétfőn megnyitotta Nagy-Britannia legnagyobb kiállítási komplexumát Birmingham közelében, Bickenhillben. A központ 1972 óta épült és az építkezés összköltségeit százmillió font sterlingre becsülik. Az impozáns létesítmény öt, összesen száz négyzetméter kiállítóteret adó csarnokból áll. Az eseményen jelen volt Kallós Ödön, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke is, aki angliai utazása során tárgyal a londoni, a birminghami kereskedelmi és iparkamara vezetőségével, valamint lord gear tonnás, a brit kormány Kelet-európai Kereskedelmi Tanácsának elnökével. VIÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször négy oldalon, pénteken négy oldal melléklettel Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Főszerkesztő-helyettes: VAJNA JÁNOS Szerkesztőség: Bp. V., Dorottya u. 6. IV. em. Postacím: 1397 Budapest, Pf. 534. Telefon: 183-860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc igazgató Kiadóhivatal, 1085 Bp., Blaha Lujza tér 1—3. Postacím: 1959 Budapest Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 76.3102/3-02 — Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008