Világgazdaság, 1976. február (8. évfolyam, 22/1766-41/1785. szám)

1976-02-03 / 22. (1766.) szám

MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG <§ NACHRICHTEN FURAUSSENHANDEL Számos olasz ipari vállalat, amelynek belső piaci helyzete megrendült a re­cesszió következtében, most a külföldi cégekkel való szorosabb­­együttműkö­déssel kívánja biztosítani megfelelő termelési szintjét. Különösen a szovjet partnerekkel történő együttműködés­ben mutattak fel figyelemre méltó eredményeket az utóbbi időben. A Montedisonnak 1975-ben sikerült tovább fejlesztenie a Szovjetunióval hovatovább már 40 éve fennálló jól kiépített kapcsolatait. Nemcsak az áru­csere növekszik, egyre nagyobb jelen­tőségre tesznek szert a szovjet iparban való beruházásai is. A műszaki-tudo­mányos együttműködés vonalán is szá­mottevőek az eredmények. A Montedi­son csoport egyik gépgyártó vállalata, a Tecnimont, évi 100 ezer tonna telje­sítményű propilén­művet szállít. A mű első szakaszát alkotja az egyik Szibé­riában létesítendő integrált petrolké­miai komplexumnak. A Tecnimont ilyen berendezéseket már Gurjevben (Szov­jetunió) és Borodéban (India) is épít. Azok a vállalkozások, amelyeket je­lenleg a Tecnimont a Montecatini cso­port megbízásából visz véghez, több mint 600 millió dollár értékűek. Ebből kereken 500 millió egyedül a külföldi megrendelés, köztük nyolc szovjet ren­delés több mint 220 millió dollár érték­ben. A Montedison nyerte el a szovjet Business Week Amióta az arab olajembargót életbe léptették, a Kőolajexportáló Országok Szervezetének felbomlásáról szóló hí­resztelések legalább ol£an gyakran kaptak lábra, mint a kartell több íz­ben végrehajtott áremelései. Most vi­szont az OPEC-et valóban belső szét­húzó erők — az árkülönbözetek bo­­nyolut kérdései — fenyegetik. Mint is­meretes, a tagországok az eladott olaj után, prémium formájában a minősé­gért, a piaci közelségért és egyéb más címen felárakat számíthatnak fel. Az így adódó árkülönbözeteknek az elszá­molására használatos bonyolult szabá­lyok lehetőséget nyújtanak burkolt árcsökkentésekre. Mivel pedig az olaj világpiacának a recessziója már har­madik évébe lépett, az árengedmények feletti vita az OPEC-en belüli feszült­ségeket egyre jobban kiélezi. A támadások főleg Irak ellen irá­nyulnak, azzal vádolják, hogy barre­lenként legalább 10 centtel csökken­tette olajárait, ami rendkívül csábító még a nagy multinacionális olajválla­latoknak is, amelyek mostanában bar­relenként mindössze 22 centet keres­nek a közel-keleti olajon. Az árenged­mény két év alatt 15,4 százalékkal len­dítette fel Irak termelését, míg pl. Kuvait termelése ugyanez idő alatt 23,3 százalékkal visszaesett. A többi tagország is igyekszik mérsékelni árait és tulajdonképpen ez aggasztja az OPEC-et. Mint ahogy Irán képviselő­je, Amuzgár mondotta: „az OPEC egységének érdekében meg kell olda­nunk e kérdést.” A szóban forgó probléma jelenleg rendkívül bonyolult, mivel az olajter­mékek piacán teljesen megbomlott az egyensúly. A világméretű recesszió kö­vetkeztében súlyosan megcsappant a főleg ipar által használt nehéz fűtő­olaj iránt a kereslet, míg a könnyű olajtermékek (például benzin) iránt a szükséglet változatlanul fennáll. Mi­vel a nehezebb nyersolajból kevesebb A VILÁGSAJTÓBÓL A szovjet—olasz kooperáció legújabb eredményei Licenciatorg szabadalmi központ be­kapcsolódásával a műgyanta, a kenő­anyagok és az élelmiszer-takarmány­­félék előállításához használt BHT oxi­dációgátló szer gyártási eljárásának fel­használási jogát. A védőszert a Mon­tedison Spinetta Marengo-i gyárában állítják elő. A szovjet gépipari és energiagazdál­kodási miniszter, V. Krotov római lá­togatása alkalmával keretszerződést írt alá a Finmeccanica vas- és fémfeldol­­dozó olasz ipari állami vállalattal az energiagazdálkodás terén történő mű­szaki és tudományos együttműködésről. Az olasz szállítások túlnyomórészt a Finmeccanica Breda Termomeccanica vállalatából kerülnek ki. A szovjet megrendelések atomenergiai megrende­lésekből állnak, értékük mintegy 400 millió dollár. A szerződés aláírásához még néhány részletkérdés tisztázására van szükség. Az olasz állami vaskohászati társa­ság, a Finsider ebben az évben több mint 700 ezer tonna nagy átmérőjű gázvezeték-acélcsövet szállít a szovjet Promszk­jaimportnak. Ezeket az olasz vállalat tarenk­i üzemében állítják elő. Cserébe Olaszország az 1974-ben meg­kötött ötéves egyezmény keretében sze­net, vasércet és hulladékanyagot kap a Szovjetuniótól. (1976. január 26.) Az árkülönbözetek vitája kikezdte az OPEC egységét könnyű olajat lehet előállítani, a ne­hézolaj iránti kereslet jóval a könnyű nyersolaj mögött marad. Ilyenformán a nehézolaj-termelők, Irán, Kuvait, In­donézia és Venezuela nagyon is sebez­hetővé váltak. Furcsa módon az OPEC-országok most azt sérelmezik, hogy az olajvál­lalatok „tisztességtelen hasznot” húz­nak a jelenlegi helyzetből, mert az egyik termelőtől a másikhoz mennek, azt állítván, hogy ott jobb üzleteket tudnak kötni. Abu Dhabi olajminiszte­re „haragra gerjedve” azt indítványoz­ta, hogy a tagországok tartózkodjanak az egyoldalú árdöntésektől, s előbb konzultáljanak a többi OPEC-ország­­gal. (A VILÁGGAZDASÁG január 28-i száma arról tudósított, hogy a prémiu­mokról és minőségi felárakról az OPEC értekezletét elhalasztották. — A szerk.) Az árkülönbözetek vitájának eldön­tése Venezuela számára a legsürgő­sebb. Az ország olajtermelése az 1970. évi napi 3,7 millió barreles csúcsszint­ről tavaly kevesebb mint 2,4 millióra esett. Most, hogy államosították az olajipart, a dolgok még rosszabbul mennek. Az egykori partnervállalatok abban állapodtak meg, hogy naponta csak 1,5 millió barrel olajat hoznak a felszínre. Ez azt jelenti, hogy Caracas napi 500 000 barrellel marad el az 1976. évi exportcélkitűzésektől. A nehézfűtő­­olaj-export különösen súlyos helyzet­ben van. 1975-ben az olcsó olaj elszív­ta a venezuelai olaj­vásárlókat. A har­madik negyedévben az export meg­szűnt. Ez arra kényszerítette Venezue­lát, hogy az október 1-i áremelés előtti árakat alkalmazza a fűtőolajra. Az új­ra megrendezendő értekezleten Vene­zuela egy olyan­­ határozat elfogadásá­ra akar benyújtani javaslatot, amely megtiltaná a többi OPEC-országnak, hogy olajat adjanak el Venezuela ha­gyományos vásárlóinak. (1976. január 26.) Magyaric Jugoszláviában, a hivatalnokok száma egyre jobban növekszik, az adminiszt­rációban valóságos dagály észlelhető. Mindez egyre nagyobb mértékben drá­gítja az egyébként is költséges igazga­tást, új akadályokat állít az önigazga­tás fejlődése elé, azzal a veszéllyel fe­nyeget, hogy formaivá válik. A statisztika nem ad ugyan telj­es ké­pet az adminisztrációban foglalkozta­tottak számának növekedéséről, mégis több jelenség figyelmeztet a mind ked­vezőtlenebb folyamatokra. Tavaly ki­vételes mértékben emelkedett a foglal­koztatottság (nem járt együtt a terme­lékenység megfelelő növekedésével). Főképpen az államigazgatásban és a tár­sadalmi tevékenységekben gyarapodott az újonnan alkalmazottak száma. Egy­általán nem lehet elszigetelt jelenség­nek tekinteni, hogy a termelésben fog­lalkoztatottak és az adminisztrációs dol­gozók száma ma már csaknem azonos 1:1 arányú. Az önigazgatási érdekközösségek meg­alakítását hatalmas apparátus létreho­zása követte. Nem mindig megfelelően képzett embereket alkalmaztak, de jó­val nagyobb személyi jövedelemmel, mint a gazdaságban. Az önigazgatási érdekközösségek sokféle szakszolgálta­tásainak megszervezése nem járt együtt ■az állami apparátus létszámának csök­kentésével, ellenkezőleg, a hivatalnokok száma e területen is növekedett. A Jugoszláviában is gond az ügyvitel túltengése rendelkezések is gyakran arra késztetik a vállalatokat, hogy növeljék admi­nisztrációs dolgozóik számát. A törvé­nyek is igen gyakran, úgyszólván va­lamiféle automatizmus értelmében kö­telezőnek mondják ki új szolgálatok lé­tesítését, új emberek foglalkoztatását a nem termelő munkahelyeken. Az új ön­­igazgatási érdekközösségek nem felel­hetnek meg alkotmányos kötelezettsé­geiknek, ha tevékenységük és döntés­­hozatalaik nem helytálló és szakszerű értékelésen, terveken és felméréseken alapulnak, amelyeket egy megfelelően felkészült apparátus dolgozhat ki szá­mukra. A küldöttrendszer eredményes működése — az alapoktól a csúcsokig —, a törvényszerűség erősödése, a sok­féle visszaélés megakadályozása, jó ha­tározatok meghozatala és ezek meg­felelő végrehajtása szükségessé teszi a megfelelő szakszolgálatok és az állam­­igazgatás szerveinek gyorsabb ütemű képzését és ellátását magasabb képzett­ségű szakemberekkel. Mindez nem vitás, mégis fennáll a kérdés: ha késedelmeskedünk, ha nem foganatosítunk megfelelő és egybehan­golt intézkedéseket az adminisztrációs és papíráradat megfékezésére, számot­tevő kárt szenved gazdaságunk, fokozó­dik az igazgatás hatalma, ahelyett, hogy az önigazgatás fejlődne tovább. (1976. január 24.) Kedvezményes hitelt remél az Egyedi Gépgyár Negyvennégy millió dolláros exportterv A Csepel Tröszthöz tartozó Egyedi Gépgyár a következő tíz évben — a jelenlegi árakon számítva — 44 mil­lió dollár értékű terméket akar el­adni a fejlődő országokban. Ennek érdekében jelentős változások lesznek a termelés szerkezetében. A vállalat­nál 400 millió forintos kedvezményes hitelre, valamint 136 milliós forgóesz­közhitelre is igényt tartanak. 1985-re a tervek szerint termékeik több mint fele külföldön talál vevőre, megköze­lítően azonos mértékben tőkés, illetve szocialista országok piacain. A kivitel jelenleg az Egyedi Gép­gyár termelésének a felét teszi ki, a következő egy-két évben azonban tel­jesen lekötik a kapacitást a belföldi és a szocialista viszonylatú megrendelé­sek. Mivel a helyzet várhatóan a jö­vőben sem változik, a tőkés kivitel érdekében új beruházásokat szeretné­nek megvalósítani. A csepeli vállalat a kért — és elő­zetesen már jóvá is hagyott — ked­vezményes bankhitel 15 százalékát épületekre, a fennmaradó hányadot pedig hazai, illetve szocialista piaco­kon kapható gépekre kívánja fordí­tani. Legfőbb exportcikkeik, a kohá­szati nehézberendezések gyártását Csepelen és Kaposvárott fejlesztenék tovább, míg az acélszerkezetek elő­állítása Biharkeresztesen történne. Ami a nehézberendezéseket illeti, elsősorban spirálcsőgyártó, továbbá cső- és rúdhúzó, valamint -egyengető gépsoraik iránt nyilvánul meg ér­deklődés külföldön. Fő vásárlóként a közel-keleti országok jönnek számba, amelyek olaj- és gázvezetékek gyártá­sára használják fel a gépeket. Az Egyedi Gépgyár legnagyobb kon­kurrensei a nyugatnémet cégek. A csepelieknek nem kis feladatot jelent majd a velük való verseny, hiszen sa­ját termékeik licencei is jórészt az NSZK-ból származnak. A Kocks és a Kieserling cégekkel kötött megállapo­dások egy része egyébként az idén lejár. Megújításukról, esetleges módo­sításukról tárgyalások kezdődnek, eze­ken bizonyára szó lesz majd a pia­cok elosztásáról is. Elképzelhető, hogy a magyar és a külföldi partnerek együttműködnek harmadik országok­ban. A magyar vállalat már felmutathat tőkés országbeli exportsikereket: ta­valy 540 ezer dolláros bevételre tett szert spirálcső gyártó gépsorok tö­rökországi eladásából. A hagyományos termékek közül a palackgyári beren­dezésekből India vásárolt és a dél­kelet-ázsiai országokból érdeklődnek cső- és rúdhúzó gépek iránt is. A tőkés export növelését célzó fej­lesztési program egyébként­­ a hitel végleges jóváhagyása esetén — 1977- ben indulna, a beruházás befejezése 1981-re várható. Milyen ütemezésben emelkedne az Egyedi Gépgyár export­ja a tőkés országokba? Az első szállí­tások 1978-ra várhatók és 1980-ig kö­zel 8 millió dollár értékű berendezés kerülne a vásárlókhoz. A fennmaradó 36 millió dolláros üzleti lehetőség megvalósítása a VI. ötéves terv idő­szakára maradna. Közben alaposan megváltozik a vállalat termelési szer­kezete is: a kohászati nehézberende­­zések aránya a jelenlegi 60 százalék­ról 80 százalékra (1980-ig), majd 90 százalékra (1985-ig) növekedik. Csök­ken tehát a daruk, emelőberendezé­sek, acélszerkezetek és más termékek részesedése a csőgyártás eszközeivel szemben. Mindezt úgy kívánják elér­ni Csepelen, hogy a törzsgyárban mi­nimális létszámcsökkentést hajtanak végre, vidéki ipartelepítő akciójukhoz (Kaposvár) pedig felhasználják a So­mogy megyében fellelhető szakmun­kástartalékot. A tröszt egyik fontos feladatának tartja az Egyedi Gépgyár fejlesztését, hiszen a fentebb vázolt tőkés kiviteli elképzelések mellett 1980-ig például 80 millió rubeles szovjet megrendelést is teljesítenie kell. Megmarad ezenkí­vül a gyár csepeli „belső TMK” sze­repe is azoknál a berendezéseknél, amelyek karbantartását a többi vál­lalat nem tudja ellátni. Az EG most azt tervezi, hogy vállalkozásaiba mind több hazai partnert von be, külön­ben aligha teljesítheti a szaporodó megrendeléseket. A Külkereskedelmi Értesítő 1976. évi 2. számában megjelent a kötelező mi­nőségellenőrzésről és a MERT Minő­ség Ellenőrző RT-ről szóló két koráb­bi rendelet egységes szerkezetbe össze­vont szövegezése. Eszerint kötelező egy termék minőségének vizsgálata, ha ezt a külkereskedelmi miniszter utasítás­ban írja elő — meghatározott vagy meghatározatlan időre szólóan —, ha külföldi kiállításokra és vásárokra ki­szállítandó árucikkekről van szó, ha valamely terméket először exportál a külkereskedelmi vállalat. Ebben az esetben az ellenőrzés egy évig kötele­ző, hasonlóképpen a beinduló új ko­operációs szállításokhoz. A kötelezően vizsgált termékek körébe tartoznak a Kisipari Termeltető Vállalat által ki­vitt árucikkek is. Elmaradhat az el­lenőrzés, ha a terméket — kivéve az élő állatokat — a külföldi vevő Ma­gyarországon veszi át. A minőség-ellenőrzésre szóló megbí­zást a külkereskedelmi szerződést lét­rehozó vállalat köteles megadni. Kü­lön megállapodás alapján azonban a termelő is lehet megbízó, ebben az esetben viszont a külkereskedelmi vál­lalatnak ellenőriznie kell, hogy az ex­port előtt megtörtént-e a minőségvizs­gálat. Ennek elmulasztása fegyelmi, sőt büntetőjogi felelősségre vonást is maga után vonhat. A megbízásban sze­repelnie kell, hogy milyen előírásokat tartalmaz a külkereskedelmi szerződés az exportra szánt termék minőségéről. A megbízást a minőségellenőrzésre úgy kell megadni, hogy a vizsgálatot végző szervnek módja legyen a termék ellenőrzésére gyártás közben is. A minisztérium ezekre a minőség­­vizsgálatokra a MERT-et jelölte ki, amely a megbízásokat köteles elfogad­ni. A MERT az egyetlen szerv, amely külföldi megbízás alapján is végezhet minőségellenőrzést, vagy hasonló meg­bízást adhat külföldre. Ezért ilyen kí­vánságokkal a belföldi vállalatoknak a MERT közvetítését kell kérniük. —1 —ó Összevont rendelet a minőségellenőrzésről és a MERT-ről Az OMFB és a Brown Boveri keretmegállapodása Keretmegállapodást kötött az OMFB a Brown, Bov­eri & Cie nemzetközi kon­szernnel. A szerződés — amelyhez ha­sonlót korábban már a Siemens-szel is aláírt az OMFB — egyaránt vonatko­zik műszaki-tudományos, ipari-gazda­sági, valamint kutatási együttműkö­désre. Sor kerülhet licenc és technoló­gia átvételére, valamint közös szállí­tásra is. A badeni székhelyű BBC régi isme­rőse már a magyar iparnak. Mintegy 110 ezer embert foglalkoztat, termelési értéke 1974-ben 7,5 milliárd svájci fran­kot tett ki. Profilja igen széles körű, felöleli a híradás- és műszertechnikát, az energetikát — még hő-, víz-, vala­mint atomerőművi berendezéseket is gyárt a BBC. Számos — önmagában is sok vállalatot tömörítő — társasága kö­zül a nyugatnémet és a francia a leg­jelentékenyebb. (Valaha Magyarorszá­gon is volt leányvállalata a cégnek.) Az utolsó tíz évben újra intenzívebb lett a BBC és a magyar ipar kapcso­lata. Nemcsak terméket vásároltunk a svájci cégtől, hanem — kooperáció ke­retében — licencet is. A Láng Gépgyár a nagy turbinák licencét vette át; a szerződés érvényét most kiterjesztik ki­seb­b típusokra is. A Ganz Villamossági Művek is igen fontos technológiát szer­zett a BBC-től. Ez egy fokozott meg­szakítóra vonatkozik, amelyben szige­telésre a kénhexafluorid nevű gázt al­kalmazzák. Ennek révén a­­transzfor­mátorállomások méreteit lényegesen csökkenthetik, tehát a berendezést el­helyezhetik zsúfolt városi környezetben is. Jelenleg már a termék felszerszámo­­zása folyik a GVM-nél, s ebben az a legérdekesebb, hogy a magyar vállalat mindössze egy évet késik svájci part­neréhez képest, tehát ezúttal valóban friss technológiához jut! Valamivel ke­vésbé ismert a BBC és az EVIG meg­állapodása; ez a gyárunk a mozgó szerkezetek távirányítására szolgáló elektrohidraulikus féklazító gyártását vette át. A svájci fél leáll a termékkel, és maga is az EVIG-től vásárolja ez­után. Most számos további szerződésről tár­gyalnak több magyar iparvállalattal is. Várható, hogy rövidesen részletesebben beszámolhatunk e híradástechnikával, villamosenergia-elosztással, közlekedés­sel kapcsolatos tárgyalásokról, megálla­podás­okról. Az athéni Hilton-szállóban feb­ruár 4-e és 15-e között magyar ren­dezvényt tartanak: a HUNGEXPO szervezésében 19 külkereskedelmi és külkereskedelmi jogú vállalat mutatja be termékeit. A részt vevő vállalatok közül a NIKEX, a CHEMOKOMPLEX, a HUNGAROTEX, a TRANSELEKTRO, a MOGÜRT és az MHD szakmai napot tart görög partnerei részére. A SZIM székesfehérvári köszörű­gépgyára a nyugatnémet licenc alapján gyártott Knorr vasúti fékeket a Szov­jetunióba, Lengyelországba és Csehszlo­vákiába exportálja, s az idén már az NDK-ból is érdeklődnek e termékek iránt. RÖVIDEN A fűzfői Nitrokémia Ipartelepek az NSZK-beli Alpina cégtől növényvédő szerek gyártásának korszerűsítéséhez új gépeket vásárolt. A berendezéseket már munkába állították. •1. Hárommillió norvég koronás export­­szerződést kötött kesztyű, sál és ha­risnyák szállítására Norvégiába a HUNGAROTEX. A Diósgyőri Gépgyár az idén 9 mil­lió rubeles, illetve 8 millió dolláros ex­portot tervez. A szocialista országok közül legnagyobb vevőjük a Szovjet­unió, ahova főleg kábelgépeket kül­denek. Bővül vásárlóik köre a tőkés országokban is, Kuvaitba például há­rommillió dollár értékben szállítanak. 1976. FEBRUÁR 3. Bíró József Moszkvában Dr. Bíró József külkereskedelmi mi­niszter hétfőn Moszkvába utazott. A szovjet fővárosban aláírja az 1976—80. években szovjet műszaki-gazdasági közreműködéssel Magyarországon fel­építendő létesítményekhez szükséges komplett berendezések szállításával kapcsolatos kormányegyezményt. Újabb IKARUS buszok az orenburgi építkezéshez Moszkvai tudósítónktól: A MOGÜRT és a Szojuzonyessztroj­­import külkereskedelmi egyesülés Moszkvában újabb 700 darab magyar autóbusz 1976. évi exportjában állapo­dott meg. Az IKARUS—255-ös típusú buszokat a szocialista országok közös beruházásában épülő orenburgi gáz­vezeték mentén állítják üzembe. (A ve­zeték építéséhez a múlt évben expor­tált háromszáz magyar busz már üze­mel.) Az új szerződés szerint az esz­tendő első felében 250 darab buszt bo­csátanak az építők rendelkezésére. Az egyezmény előirányozza egyúttal két­millió rubel értékű pótalkatrész szállí­tását is. A két külkereskedelmi vállalat között megállapodás született arról is, hogy a következő hetekben Tyumeny körzeté­ben megkezdik a különlegesen hideg időjárási viszonyokra kifejlesztett IKA­RUS buszok bevizsgálását is. A mínusz 40 foknál nagyobb hidegben üzemelő buszokon a tervezők több változtatást hajtottak végre. Javították a hőszige­telést, az utaskabinban duplafalú üve­geket szereltek fel, s a járműveket kü­lönleges fűtőkészülékekkel látták el. Magyar korrózióvédelmi szeminárium Angliában Londoni tudósítónktól a Birminghamben január 28-án kor­rózióvédelmi szemináriumot rendezett a Magyar Kereskedelmi Kamara és a Birminghami Ipar és Kereskedelmi Kamara. Mint ahogy arról már hírt adtunk, a megnyitó előadást dr. Oszt­­rovszki György, az OMFB elnökhe­lyettese tartotta „A korrózió elleni védelem rendszere Magyarországon” címmel. Az elnökhelyettes angliai ta­pasztalatairól a következőket mon­dotta : „ A korrózió elleni küzdelem elő­térbe kerül mindenütt a világon, hi­szen a károk egy-egy országban je­lentős anyagi veszteséget okoznak. Angliában a bruttó nemzeti jövede­lemnek mintegy két és fél százaléka vész el korróziós károsodás miatt, s így érthető, hogy a szakembereket élénken foglalkoztatja a megelőzés, a megóvás kérdése. Örömmel tapasztal­tuk, hogy hazánk eredményei iránt sikerült felkelteni az angolok érdek­lődését. Egyébként a brit és magyar korrózióvédelmi szervezet között sok a hasonlóság és ezt alátámasztotta a szemináriumon megmutatkozott ér­deklődés is. A tanácskozáson a többi között a felületvédelmi eljárásokkal foglalkoz­tunk. Alkalmazott módszereink — a nemzetközi összehasonlítást is figye­lembe véve — biztatóak, s például a Hajtómű és Festőberendezések Gyára által előállított korszerű szórópisztoly iránt Nagy-Britanniában is van érdek­­lődés. A két kamara közös rendezvé­nye hasznos volt, s tovább erősítette a magyar—angol műszaki-tudományos együttműködést ezen a területen — fejezte be nyilatkozatát az OMFB el­nökhelyettese. Megnyílt az új angol kiállítási központ Az angol királynő és férje hétfőn megnyitotta Nagy-Britannia legnagyobb kiállítási komplexumát Birmingham közelében, Bickenhillben. A központ 1972 óta épült és az építkezés összkölt­ségeit százmillió font sterlingre becsü­lik. Az impozáns létesítmény öt, össze­sen száz négyzetméter kiállítóteret adó csarnokból áll. Az eseményen jelen volt Kallós Ödön, a Magyar Kereskedelmi Ka­mara elnöke is, aki angliai utazása során tárgyal a londoni, a birming­hami kereskedelmi és iparkamara ve­zetőségével, valamint lord gear ton­nás, a brit kormány Kelet-európai Kereskedelmi Tanácsának elnökével. VIÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször négy oldalon, pénteken négy oldal melléklettel Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Főszerkesztő-helyettes: VAJNA JÁNOS Szerkesztőség: Bp. V., Dorottya u. 6. IV. em. Postacím: 1397 Budapest, Pf. 534. Telefon: 183-860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc igazgató Kiadóhivatal, 1085 Bp., Blaha Lujza tér 1—3. Postacím: 1959 Budapest Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 76.3102/3-02 — Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008

Next