Világgazdaság, 1976. március (8. évfolyam, 42/1786-63/1807. szám)
1976-03-02 / 42. (1786.) szám
LŐRE Albániában a műszaki fejlődés is egyre sürgetőbbé teszi a számítógépek alkalmazását és ezzel párhuzamosan a számítástechnika fejlesztését. Az Albán Népköztársaság Tudományos Akadémiája mellett működő és az utóbbi években nagyarányú fejlődést felmutató számítási központ egyik munkaközössége a tiranai egyetem mérnöki karán dolgozó szakemberek közreműködésével nemrég megszerkesztette az első albán tervezésű és kivitelezésű elektronikus számítógépet. A munkaközösség célja elsősorban az volt, hogy az oktató- és tudományos munkát segítse, így mindenekelőtt könnyen kezelhető szerkezetet képzeltek el. Az albán szakembereknek, akik a számítógép megalkotásánál nem hasz Elkészült az első albán számítógép náltak fel importalkatrészeket, sikerült a szerkezetet sokkal előnyösebb áron előállítaniuk, mintha azt külföldi cégtől vásárolták volna meg. Az új gép tíz számjegyig old meg lineáris és nem lineáris egyenleteket és ily módon az eredeti célon túlmenően az ipar és az építkezések különböző részlegei számára is el tud végezni több feladatot. Az első számítógép megalkotása azon kívül, hogy megnyitottaaz utat ahhoz, hogy a jövőben más hasonló komplex szerkezetek megépítéséhez is hozzáfoghassanak, lehetővé teszi az oktatás színvonalának emelését, a korszerű számítástechnikai módszerek egyre szélesebb körű alkalmazását. (1976. február 21.) MAGYAR GAZDASÁG - VILÁGGAZDASÁG Az amerikai folyóirat cikkének bevezetőjében megállapítja, hogy a szocialista országokkal folyó kereskedelem fő haszonélvezőivé az utóbbi években az amerikaiakkal szemben egyre inkább Japán és Nyugat-Európa váltak. A múlt évben 11 vezető nyugat-európai ország, valamint Japán és Kanada együtt több mint 20 milliárd dollár értékű árut adott el a Szovjetuniónak és a többi KGST- országnak, szemben az Egyesült Államok 2,8 milliárd dollárjával, beleértve az 1,8 milliárd dollár értékű amerikai gabona és egyéb mezőgazdasági termék eladását. E különbség részben az 1974. évi kereskedelmi törvény rendelkezéseinek tulajdonítható, amely csökkentette az exporthiteleket és megtagadta a diszkriminációmentes vámelbánást a Szovjetunió és a többi kelet-európai szocialista országtól, Lengyelország és Románia kivételével. Ugyanakkor más ipari országok dollárok milliárdjait kölcsönözték Kelet-Európának egy rendkívüli exportfinanszírozási áradat formájában, és piacaikat nyitva tartották a szocialista országokból származó áruk importja előtt. Az amerikai korlátozások ténylegesen kevés hatással voltak az egész kelet-nyugati kereskedelem volumenére, s a szocialista országok azon képességére, hogy nyugati berendezésekhez és know-how-hoz jussanak. Ironikus módon a Szovjetunió és a többi szocialista ország az amerikai multinacionális vállalatok külföldi leányvállalataitól vásárolnak erősen, amelyek exporthiteleket kaphatnak a helybeli kormányoktól. Magától értetődően a nagy üzletek és a még nagyobb lehetőségek a szocialista országokban érdekeltté teszi az amerikai üzletembereket a kelet- nyugati kereskedelemben. Ámde míg a kelet-nyugati kereskedelemből származó profitok és jogdíjak a külföldi leányvállalatokon keresztül végül is visszafolynak az Egyesült Államokba, a gazdasági előnyök zöme a munkabérek és a helyi áruk s szolgáltatások ellenértéke formájában a külföldi országokban maradnak. Továbbá: a brit kormány és más Amerikán kívüli országok nagy hiteleket ajánlottak fel a Szovjetuniónak és a többi kelet-európai szocialista országnak az elmúlt másfél év folyamán abból a célból, hogy fellendítsék exportjukat és a jelenlegi receszszió időszakában is biztosítsák üzemeik működését. Ez a stratégia különösen Nyugat-Németországnak volt gyümölcsöző: a múlt évben nem kevesebb, mint 2 milliárd dollár értékű többletre tett szert a szocialista országokkal való kereskedelemben. Egészében véve, a keleti szocialista ügyfeleknek a következő öt év folyamán rendelkezésükre álló hivatalosan garantált különféle hitelek összege, amelyeket Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Kanada ajánlott fel, több mint 6 milliárd dollárra rúg. Az NSZK és Japán szintén hallatlanul nagy összeget, több mint 1 milliárd dollárt ad speciális tervlétesítmények finanszírozására. Így például a japánok konkrétan szénbányák létesítésébe és más tervekbe fektetnek be tőkét Szibériában. Ámde még a felajánlott hitelek öszszegénél is fontosabb az a tény, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország kész is e hiteleket igénybe venni, és saját kezdeményezésükben erőteljesen vesznek fel kölcsönket is az eurodollár-piacon a továbbra is tekintélyes importjuk finanszírozására. Így a kemény valutájú fizetési mérlegük a múlt évben erősen deficitesre fordult, minthogy exportbevételeik a nyugati recesszió miatt tavaly jelentősen megcsappantak. Azelőtt a szocialista országok kormányai ilyen esetekben az importot korlátozták, semhogy eladósodjanak a Nyugattal szemben. A múlt évben azonban tovább hagyták nőni bevitelüket, hogy az ötéves terv utolsó évében a nagy beruházásaikat be tudják fejezni. Kereskedelmi deficitjük együttesen mintegy 10 milliárd dollárra (becsült érték) ment fel, beleértve a Szovjetunió 6 milliárd dolláros mérleghiányát. Mindennek következtében a keleteurópai szocialista országok adóssága kemény valutában mintegy 30 milliárd dollárra növekedett 1975 végére az előző évi 22 milliárd dollárról. Ebből 11 milliárd a Szovjetunióra jut, beleszámítva a két rubelalapú KGST- bank által felvett kölcsönöket is. Nagy hitelfelvevő állam még Lengyelország és Románia. A KGST-országok feltehetőleg az idén is tovább folytatják kölcsönfelvételeiket, jóllehet az új ötéves tervük az előzőhöz képest valamivel lassúbb növekedést irányoz elő és a hangsúlyt sokkal inkább a folyamatban levő üzemi és infrastrukturális építkezések befejezésére, semmint újabb beruházások kezdeményezésére helyezi. A tartozások gyarapodása ellenére , a nyugati bankok nem látnak okot az aggodalomra a szocialista országok fizetési képességét illetően. A Szovjetunió tartozásai elenyészőek a több mint 700 milliárd dollárra rúgó nemzeti össztermékéhez és a tartalékaihoz viszonyítva, amelynek csak az aranyban fekvő részét 8,9 milliárd dollárra becsülik. Lengyelországnak nagy az adósságszolgálati terhe, de ugyanakkor gazdag szén-, réz- és más nyersanyagforrásokkal rendelkezik, amelyeket export célra szándékozik kifejleszteni. És a Szovjetunióhoz hasonlóan a kölcsön vett összegeket olyan létesítményekbe fekteti, amelyek később kitermelik a saját keményvaluta-törlesztési összegüket olyan megállapodások útján, amelyek értelmében a termelés egy részét külföldi partnerek értékesítik, mint például a General Motors. „Úgy véljük, eleget tudunk a szocialista országok adósságánakösszetételéről és céljairól ahhoz, hogy megbízzunk ezekben az országokban” — jelentette ki Alfred R. Wentworth, a Chase Manhattan Bank kelet-európai ügyekért felelős első elnökhelyettese. (Ez a bank irányította azt a szindikátust, amely legutóbb egy lengyel rézbánya megnyitását finanszírozta.) Mindazonáltal a kölcsönök után az összes szocialista országnak számított kamatlábak emelkedőben vannak — állapítja meg Brainard, ugyancsak a Chase Manhattannak kelet-európai közgazdász szakértője, aki ezt az irányzatot részben a kelet—nyugati kereskedelmi kapcsolatok normalizálódásának tulajdonítja. Egészen mostanáig a KGST-országok mint hitelfelvevők preferenciális bánásmódban részesültek a nyugati exporthitel-ügynökségek és bankok részéről, amelyek mindenképpen igyekeznek megvetni lábukat a térségben. A jövőben ezen országok is a piacnak megfelelő, nem pedig a piacon aluli kamatlábat fizetnek — mondotta Brainard. Végül az amerikai lap cikke megállapítja: az Exim-hitelek csökkentése ellenére az amerikai kereskedelmi forgalom a szocialista országokkal — a Kelet—nyugati Kereskedelmi Iroda becslése szerint — ebben az évben eléri a 3,7 milliárd dollárt, tekintettel az ötéves szovjet—amerikai gabonamegállapodásra és az olajvezeték céljára megajánlott, de eddig még fel nem használt hitelekre. A New Yorkban működő káma beszerző iroda például most kezdi megvásárolni a berendezéseket és knowhow-kat egy Moszkvában felállítandó kereskedelmi központ számára egy 45 millió dolláros Exim-hitel alapján. Ugyanakkor a kölcsönös kapcsolatok egyre súlyosabb akadálya az Egyesült Államok vámdiszkriminációja a szocialista országok termékeivel szemben. A KGST-országok fokozzák exporterőfeszítésüket, hogy ily módon is csökkentsék kereskedelmi deficitjüket és evégett előnyben részesítik azokat a szállítókat, akik hajlandók elősegíteni termékeik értékesítését a nyugati piacon. A magas amerikai vámok ezt megnehezítik az amerikai cégeknek. Ezenkívül az amerikai üzletemberek egyre növekvő mértékben vélik látni a jelét annak is, hogy a vásárló szocialista országok viszontdiszkriminációt vezetnek be azok ellen az amerikai szállítók ellen, akik eladási döntéseiket a vámkérdéssel kapcsolják össze. (1976. február 23.) A VILÁGSAJTÓBÓL Business Week Az USA lemaradása a kelet-európai piacon IpH --•---fatta MM Kevés a tej , visszaesett a sajtexport Keresettek a magyar sajtok a világban, mégsem tudunk a tőkés piacon tovább terjeszkedni, sőt hagyományos piacainkat sem tudjuk elegendő sajttal ellátni. Igaz, kivitelünk mindig a belföldi áruellátás függvénye volt és ez ma is érvényes: tavaly kevesebb volt a tehéntej, kisebb lett a tehénsajt-kivitel. Nagy mennyiségben exportálhatnánk viszont juhsajtot, egyelőre azonban még arról folyik a vita, vajon a pecsenyebárány, a gyapjú vagy a tejhasznú juhfajták tenyésztését kell előtérbe helyezni. Sajtexportunk elmúlt évi eredményeiről és az idei kilátásokról Kiss Sándor, a TERIMPEX tejtermék-osztályának vezetője adott érdeklődésünkre tájékoztatót. A magyar sajtok hosszú éveken keresztül a dollárelszámolású kivitel szerény, de megbízható cikkei voltak. Az export 1974-ben tetőzött, amikor körülbelül 8 ezer tonna tehén- és juhsajtot adtunk el a tőkés piacokon mintegy 10 millió dollár értékben. Ezenkívül igen jelentős volt az export a szocialista országokba is, különösen az NDK-ba. (A továbbiakban csak a tőkés országokba irányuló sajtkivitelről lesz szó.) Sajtkészítményeink keresettek voltak az egész világon, Nyugat-Európától kezdve a Közel-Keletig, Amerikáig, Ausztráliáig. Alapvető változás kivitelünkben 1975-ben következett be: visszaesett a tőkés export, a bevitel alig haladta meg a 2 millió dollárt. Tehénsajtból mindössze 780 tonnát adtunk el, ezt is nagyrészt lecseréléses üzlet formájában helyettesítő sajtalapanyagot kellett importálnunk, hogy kielégítsük a belföldi szükségletet. Emellett 1975-ben már nagy mennyiségű vajat is kellett vásárolni külföldön. Az elmúlt két évet tekintve mindez azt jelenti, hogy a korábban önellátó, sőt exportra dolgozó magyar tejgazdaság egyértelműen nettó importőrré vált. A változás oka kettős. Az egyik a szarvasmarhaprogram módosítása 1974-ben. Ekkor a szarvasmarha-tenyésztésben a hústermelési irányzat erősítését tűzték ki célul, ezért a tejtermelés háttérbe szorult. A pénzügyi ösztönzők is úgy alakultak, hogy a hústermelés nagyobb érdeke volt a gazdaságoknak, mint a tejtermelés. A másik ok, hogy az 1974 őszi kevesebb és rossz szálastakarmány-termés igen megdrágította a takarmányt, ami miatt a tejtermelés elvesztette gazdaságosságát, sőt az alacsony tejhozam következtében ráfizetéses lett. A tavalyi terv tehenenként átlagosan 2800 liter tej volt, ezzel szemben csak 2500 literes tejhozamot sikerült elérni. Mindezek alapján az elmúlt évben lényegesen visszaesett az össztej mennyisége, mintegy 100 millió liter tej hiányzott. A meglevő készletekből pedig elsősorban a hazai szükségleteket kellett kielégíteni. Kivitelünk mindig is a belföldi ellátottság függvénye volt, és mivel ez a tendencia változatlanul érvényesült 1975-ben is, nem maradt áru exportra. Az egy főre jutó hazai tejtermékfogyasztás 1974-ben 5 százalékkal 118 kilogrammra növekedett, tavaly pedig becslések szerint további 6 százalékkal nőtt. Egyedül a juhtej és az ebből készült termékek exportjához van áru — a belföldi fogyasztás viszonylag alacsony —, de ezek mennyisége is évről évre csökken. A juhsajtoknál a világpiacon mutatkozó áremelkedés némileg ellensúlyozhatja ugyan a mennyiség csökkenését, de az 1964— 65-ben kivitt 2 ezer tonna és az 1974- ben eladott 800 tonna közötti eltérést már semmiféle áremelkedés nem tudja pótolni. Pedig a számítások azt igazolják, hogy a juhsajtexport gazdaságosabb, mint a tehénsajtkivitel. Tavaly például a juhsajtkivitel nem kívánt állami visszatérítést, és 1976- ban a megemelt termelői árak mellett is minimális a visszatérítési igény, s az exportált juhsajtok átlagos árszintje választéktól függően 70—80 százalékkal magasabb a tehénsajtokénál. Sajnos azzal kell számolnunk, hogy az idén tovább csökken az exportálható áru és a világpiacon igen keresett juhsajtból egyre kevesebbet tudunk eladni. A juhtejtermelés visszaesésének okát elsősorban annak munkaigényességében kell keresni. Egyelőre még nem megoldott a gépesítés, a naponta többszöri kézi fejés pedig növeli a tejtermelés időigényességét. Ami a juhtejtermelés jövőjét illeti, a szakembereknek el kell dönteniük, vajon a juhtenyésztésben a gyapjú, a pecsenyebárány vagy a tej termelését helyezik-e előtérbe. (Tapasztalatok szerint egyhasznú juhot már igen kevés helyen tartanak a világon, a tenyésztők visszatértek az eredeti, több hasznú juhfajtákhoz.) Milyenek a tehénsajtexport kilátásai az idén? A tavalyi eredmények alapján nem túl biztatóak. A hazai áru az idén valószínűleg még kevesebb lesz. Ezért 1975 végén — amikor már előrelátható volt az 1976-os tejellátási helyzet — a TERIMPEX hozzálátott a lecseréléses üzletek körének bővítéséhez, fokozva ezzel a tőkés kivitelt. A múlt év tapasztalatain okulva lehetőség nyílik ezek széles körű alkalmazására, és ezáltal sajtkivitelünket a tőkés piacra előreláthatóan a tavalyi kétszeresére tudjuk növelni.A konjunkturális ingadozásokat figyelmen kívül hagyva az árak a világpiacon egyre emelkednek.) Az elmúlt évek, eredménye, hogy a Közel-Keleten igen jól ismert és hagyományosan juhtejből készült kashkavál sajtot sikerült megközelítő minőségben tehéntejből is készíteni. 1976-ban ez fogja kitenni a TERIMPEX exportjának tekintélyes részét, s elmondható, hogy a tehénsajtok között ennek van a legnagyobb árszintje: 1500 dollár körül tonnánként. Az igény változatlanul nagy a magyar sajtok iránt, nemcsak a régi vevők, de újabbak is — Észak-Afrikából, Spanyolországból — nap mint nap érdeklődnek. Kizárólag a hazai áru hiánya okozza, hogy nem tudunk a tőkés piacon tovább terjeszkedni. Igaz ugyan, hogy meg kell küzdenünk a konkurrenciával is, de a hagyományos minőség és a vevőkkel kialakult jó kapcsolataink alapján évente legalább 8—10 ezer tonna sajt elhelyezéséhez meglenne a helyünk a világpiacon. Ennek bizonyítására szolgáljon például az, hogy magyar ementáli sajtot, még Svájcban is folyamatosan el tudnánk helyezni. Piaci lehetőségeink tehát jók, kihasználásuk kizárólag attól függ, hogy a közeljövőben bekövetkezik-e olyan változás a hazai tejtermelésben, amelynek nyomán vissza tudjuk szerezni régi pozícióinkat. Mivel 1976— 77-ben a tejelő tehénállománynak csak mérsékelt ütemű növelésére lesz lehetőség, s mivel a tejhozam még mindig alacsony, a tervidőszak első éveiben aligha számíthatunk erre. Kvassinger Klára A FERMNION 2,3 millió dolláros üzlete Üvegáru Kanadába Ólomkristályokat és más háztartási üvegárut 2,3 millió kanadai dollárért szállít az idén a FERUNION a Simpsons Sears Ltd. és a Robert Simpson Co. Ltd. cégeknek, Kanada két legnagyobb áruházi konszernjének. A néhány nappal ezelőtt létrejött megállapodás keretében a Magyar Üvegipari Művekhez tartozó ajkai, parádi és salgótarjáni üveggyár termékei jutnak el a tengerentúli piacra. A FERMION 1960-ban kapta első megrendelését ezektől a cégektől, s éves szállításának értéke akkor 3600 kanadai dollár volt. A termékek sikeres bemutatkozása után merült fel a kölcsönös igény egy keretszerződés iránt. Ezt az 1972-es tavaszi BNV-n kötötték meg. A keretmegállapodás 1973 és 1977 között 3,6 millió kanadai dollár értékű magyar szállítmányt irányzott elő, öt helyett azonban három év elég volt ennek teljesítésére. Tavaly az export már 2 millió dollár volt. (A külkereskedelmi vállalat egyébként más kanadai vevőkkel is kapcsolatban áll, akik az idén mintegy 1 millió dollárért importálnak háztartási üvegárut Magyarországról.) Érdeklődésünkre a FERMION-nál elmondták, hogy a közeljövőben a vállalattól küldöttség utazik az észak-amerikai országba. Tárgyalásain az egyik fontos feladat lesz az 1977 végén lejáró keretmegállapodás meghosszabbításának előkészítése. Emellett a piaci szervezet továbbfejlesztése is napirendre került, így a delegáció erről is tárgyalni fog. A FERMION kanadai cégekkel kötött üzleteinek elért szintje indokolttá teszi saját piacszervezet kialakítását, mégpedig a meglevő ügynök bekapcsolásával, esetleg vegyes vállalat alakítása révén. Itt a vállalat az USA- ban jelenleg még fennálló kereskedelmi akadályok elhárítása utáni lehetőségekre is gondol. A FERUNION már most is szállít az USA-ba, értékben mintegy a kanadainak felét, de a lehetőségeket erősen korlátozza a legnagyobb kedvezmény hiánya. A FERMNION kanadai üzleti partnerei a piaci lehetőségek jobb kihasználása és a „hand made” magyar áruk egyre erősebb konkurenciájaként megjelenő — főként francia gépi gyártású — kristályáruval szemben a magasabb árszint érdekében hatásos helyszíni reklám- és propagandatevékenységet javasolnak. A két kanadai cég különböző bemutatókra díjmentesen rendelkezésre bocsát áruházi helyiségeket, kirakatokat és biztosítanák a helyi televízió és egyéb hírközlőszervek részvételét is. V. A. Magánjogi szerződés az SZTB-kooperáció keretében A TECHNOIMPEX és a Technopromimport szovjet külkereskedelmi egyesülés a közelmúltban megkötötte az SZTB textilgép-kooperáció keretében az idei évre szóló magánjogi szerződést. (A miniszterhelyettesi szinten aláírt ötéves keretmegállapodásról (lásd a VILÁGGAZDASÁG 1976. február 6-i számának első oldalát). Eszerint a magyar külkereskedelmi vállalat 5,78 millió rubelért szállítja az idén a Könynyűipari Gépgyártó Vállalatnál (KREV) gyártott alkatrészeket, többek között mikrovetélőket az SZTB típusú szövőgépekhez. Az idén leszállítandó alkatrészek ellenértékeként jövőre — előzetes megállapodás szerint — 320 darab különböző típusú SZTB szövőautomata érkezik Magyarországra a csebokszári gépgyárból. Az 1971-ben elindult KGST-kooperáció keretében tavaly már 4000 darab szövőgép készült a csebokszári üzemben. A Szovjetunión és hazánkon kívül még Bulgária, Csehszlovákia és Lengyelország vesz részt az együttműködésben különféle részegységek szállításával. Az SZTB típusú automaták: mint ismeretes, úgynevezett vetélő nélküli szövőgépek, a géptípus orosz nevének rövidítése adja a kooperáció elnevezését. Carpati, SR 131 típusú, 3 tonnás, ÜZEMKÉPES TEHERGÉPKOCSI ELADÓ !i:i l l Mill I I I lil i l i lll l! 1 Érdeklődni leheti az SKV II. Telepén (Bp. XI., Thán Károly u. 12 Telefon: 667—659, Kasza Ferenc szállításvezető. 1976. MÁRCIUS 2. Magyar-portugál kooperációs elképzelések A Külkereskedelmi Minisztériumban a múlt hét végén befejeződött a magyar—portugál gazdasági vegyes bizottság első ülése. A tárgyalások homlokterében — az árucsere-forgalom további növelésének kérdései mellett — a magyar és portugál vállalatok közötti kooperációs kapcsolatok lehetőségei állottak. Kölcsönös érdeklődés mutatkozott az iparszerű kukoricatermesztésben, az édesvízi haltenyésztésben való együttműködés, valamint a mezőgazdasági szövetkezetek szervezése terén szerzett tapasztalatok cseréje iránt. A magyar és a portugál szakértők lehetőséget látnak kooperációk kialakítására a gyógyszeriparban, a vasútimozdony-gyártásban, a konzerviparban, az építőipari szigetelőanyag-gyártásban, az ércdúsításban, az orvosiműszer-gyártás és a kórházi felszerelések gyártása terén. Rendkívül érdekelte a tárgyaló feleket a harmadik piacon való közös fellépés is. A két ország vállalatai közötti kapcsolatteremtésben, az információcserében jelentős feladat hárul a Magyar Kereskedelmi Kamarára és a portugál kereskedelemfejlesztési intézetre. A tárgyalásokat összegező jegyzőkönyvet — amely megemlít néhány előkészületben levő egyéb megállapodást is (műszaki-tudományos, közúti és szállítmányozási megállapodás stb.) — a vegyes bizottság elnökei, dr. Antonio Barreto külkereskedelmi államtitkár és Török István külkereskedelmi miniszterhelyettes írták alá. BENT RÖVIDEN A koppenhágai Sheraton-szállodában magyar heteket rendez a HUNGAROHOTELS március 1. és 15. között. Március 3-án és 4-én a Dymo cég bemutatót tart a Magyar Hirdető rendezésében a Hotel Duna Intercontinentálban. Megkezdték a próbatermelést a Kőbányai Porcelángyár balassagyarmati kondenzátorgyárában az NSZK gyártmányú csőkondenzátor-gyártó automata gépsoron. A Franciaországból importált tárcsakondenzátor-gyártó automatákat márciusban helyezik üzembe. Saffig VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- éS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KISzSHiotim! KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször négy oldalon, pénteken négy oldal melléklettel Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Főszerkesztő-helyettes: VAJNA JÁNOS Szerkesztőség: Bp. V., Dorottya u. 6. IV. em. Postacím: 1397 Budapest, Pf. 534. Telefon: 183-860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc igazgató" Kiadóhivatal: 1085 Bp., Blaha Lujza tér 1-3. Postacím: 1959 Budapest Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 76.3102/3-03 — Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008