Világgazdaság, 1976. március (8. évfolyam, 42/1786-63/1807. szám)

1976-03-02 / 42. (1786.) szám

­­ LŐRE Albániában a műszaki fejlődés is egyre sürgetőbbé teszi a számítógépek alkalmazását és ezzel párhuzamosan a számítástechnika fejlesztését. Az Albán Népköztársaság Tudományos Akadé­miája mellett működő és az utóbbi években nagyarányú fejlődést­ felmu­tató számítási központ egyik munkakö­zössége a tiranai egyetem mérnöki ka­rán dolgozó szakemberek közreműkö­désével nemrég megszerkesztette az el­ső albán­ tervezésű és kivitelezésű elekt­ronikus számítógépet. A munkaközösség célja elsősorban az volt, hogy az oktató- és tudományos munkát segítse, így mindenekelőtt könnyen kezelhető szerkezetet képzeltek el. Az albán szakembereknek, akik a számítógép megalkotásánál nem hasz­ Elkészült az első albán számítógép náltak fel importalkatrészeket, sikerült a szerkezetet sokkal előnyösebb áron előállítaniuk, mintha azt külföldi cég­től vásárolták volna meg. Az új gép tíz számjegyig old meg lineáris és nem lineáris egyenleteket és ily módon az eredeti célon túlmenően az ipar és az építkezések különböző részlegei számá­ra is el tud végezni több feladatot. Az első számítógép megalkotása azon kívül, hogy megnyitotta­­az utat ahhoz, hogy a jövőben más hasonló komplex szerkezetek megépítéséhez is hozzáfoghassanak, lehetővé teszi az ok­tatás színvonalának emelését, a korsze­rű számítástechnikai módszerek egyre szélesebb körű alkalmazását. (1976. feb­ruár 21.) MAGYAR GAZDASÁG - VILÁGGAZDASÁG Az amerikai folyóirat cikkének be­vezetőjében megállapítja, hogy a szo­cialista országokkal folyó kereskede­lem fő haszonélvezőivé az utóbbi években az amerikaiakkal szemben egyre inkább Japán és Nyugat-Euró­­pa váltak. A múlt évben 11 vezető nyugat-európai ország, valamint Ja­pán és Kanada együtt több mint 20 milliárd dollár értékű árut adott el a Szovjetuniónak és a többi KGST- országnak, szemben az Egyesült Álla­mok 2,8 milliárd dollárjával, beleért­ve az 1,8 milliárd dollár értékű ame­rikai gabona és egyéb mezőgazdasági termék eladását. E különbség részben az 1974. évi kereskedelmi törvény rendelkezéseinek tulajdonítható, amely csökkentette az exporthiteleket és megtagadta a disz­kriminációmentes vámelbánást a Szov­jetunió és a többi kelet-európai szocialista országtól, Lengyelország és Románia kivételével. Ugyanakkor más ipari országok dollárok milliárdjait kölcsönözték Kelet-Európának egy rendkívüli exportfinanszírozási áradat formájában, és piacaikat nyitva tartot­ták a szocialista országokból szárma­zó áruk importja előtt. Az amerikai korlátozások ténylege­sen kevés hatással voltak az egész kelet-nyugati kereskedelem volume­nére, s a szocialista országok azon képességére, hogy nyugati berendezé­sekhez és know-how-hoz jussanak. Ironikus módon a Szovjetunió és a többi szocialista ország az amerikai multinacionális vállalatok külföldi leányvállalataitól vásárolnak erősen, amelyek exporthiteleket kaphatnak a helybeli kormányoktól. Magától értetődően a nagy üzletek és a még nagyobb lehetőségek a szo­cialista országokban érdekeltté teszi az amerikai üzletembereket a kelet- nyugati kereskedelemben. Ámde míg a kelet-nyugati kereskedelemből szár­mazó profitok és jogdíjak a külföldi leányvállalatokon keresztül végül is visszafolynak az Egyesült Államokba, a gazdasági előnyök zöme a munka­bérek és a helyi áruk s szolgáltatá­sok ellenértéke formájában a külföl­di országokban maradnak. Továbbá: a brit kormány és más Amerikán kívüli országok nagy hite­leket ajánlottak fel a Szovjetuniónak és a többi kelet-európai szocialista országnak az elmúlt másfél év folya­mán abból a célból, hogy fellendít­sék exportjukat és a jelenlegi recesz­­szió időszakában is biztosítsák üze­meik működését. Ez a stratégia külö­nösen Nyugat-Németországnak volt gyümölcsöző: a múlt évben nem ke­vesebb, mint 2 milliárd dollár értékű többletre tett szert a szocialista or­szágokkal való kereskedelemben. Egészében véve, a keleti szocialista ügyfeleknek a következő öt év folya­mán rendelkezésükre álló hivatalosan garantált különféle hitelek összege, amelyeket Nagy-Britannia, Francia­­ország, Olaszország és Kanada aján­lott fel, több mint 6 milliárd dollár­ra rúg. Az NSZK és Japán szintén hallatlanul nagy összeget, több mint 1 milliárd dollárt ad speciális tervlé­tesítmények finanszírozására. Így pél­dául a japánok konkrétan szénbányák létesítésébe és más tervekbe fektet­nek be tőkét Szibériában. Ámde még a felajánlott hitelek ösz­­szegénél is fontosabb az a tény, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország kész is e hiteleket igénybe venni, és saját kezdeményezésükben erőteljesen vesznek fel kölcsönket is az eurodollár-piacon a továbbra is tekin­télyes importjuk finanszírozására. Így a kemény valutájú fizetési mérlegük a múlt évben erősen deficitesre fordult, minthogy exportbevételeik a nyugati recesszió miatt tavaly jelentősen meg­csappantak. Azelőtt a szocialista or­szágok kormányai ilyen esetekben az importot korlátozták, semhogy eladó­sodjanak a Nyugattal szemben. A múlt évben azonban tovább hagyták nőni bevitelüket, hogy az ötéves terv utol­só évében a nagy beruházásaikat be tudják fejezni. Kereskedelmi defi­citjük együttesen mintegy 10 milliárd dollárra (becsült érték) ment fel, be­leértve a Szovjetunió 6 milliárd dollá­ros mérleghiányát. Mindennek következtében a kelet­európai szocialista országok adóssága kemény valutában mintegy 30 mil­liárd dollárra növekedett 1975 végé­re az előző évi 22 milliárd dollárról. Ebből 11 milliárd a Szovjetunióra jut, beleszámítva a két rubelalapú KGST- bank által felvett kölcsönöket is. Nagy hitelfelvevő állam még Lengyelország és Románia. A KGST-országok felte­hetőleg az idén is tovább folytatják kölcsönfelvételeiket, jóllehet az új öt­­­­éves tervük az előzőhöz képest vala­mivel lassúbb növekedést irányoz elő és a hangsúlyt sokkal inkább a folya­matban levő üzemi és infrastruktu­rális építkezések befejezésére, sem­mint újabb beruházások kezdeménye­zésére helyezi. A tartozások gyarapodása ellenére , a nyugati bankok nem látnak okot az aggodalomra a szocialista országok fi­zetési képességét illetően. A Szovjet­unió tartozásai elenyészőek a több mint 700 milliárd dollárra rúgó nem­zeti össztermékéhez és a tartalékaihoz viszonyítva, amelynek csak az arany­ban fekvő részét 8,9 milliárd dol­lárra becsülik. Lengyelországnak nagy az adósságszolgálati terhe, de ugyan­akkor gazdag szén-, réz- és más nyersanyagforrásokkal rendelkezik, amelyeket export célra szándékozik kifejleszteni. És a Szovjetunióhoz ha­sonlóan a kölcsön vett összegeket olyan létesítményekbe fekteti, ame­lyek később kitermelik a saját ke­­ményvaluta-törlesztési összegüket olyan megállapodások útján, amelyek értelmében a termelés egy részét kül­földi partnerek értékesítik, mint pél­dául a General Motors. „Úgy véljük, eleget tudunk a szo­cialista országok adósságának­­össze­tételéről és céljairól ahhoz, hogy megbízzunk ezekben az országokban” — jelentette ki Alfred R. Wentworth, a Chase Manhattan Bank kelet-euró­pai ügyekért felelős első elnökhelyet­tese. (Ez a bank irányította azt a szindikátust, amely legutóbb egy len­gyel rézbánya megnyitását finanszí­rozta.) Mindazonáltal a kölcsönök után az összes szocialista országnak számított kamatlábak emelkedőben vannak — állapítja meg Brainard, ugyancsak a Chase Manhattannak kelet-európai közgazdász szakértője, aki ezt az irányzatot részben a kelet—nyugati kereskedelmi kapcsolatok normalizá­lódásának tulajdonítja. Egészen mosta­náig a KGST-országok mint hitelfel­vevők preferenciális bánásmódban ré­szesültek a nyugati exporthitel-ügy­nökségek és bankok részéről, amelyek mindenképpen igyekeznek megvetni lábukat a térségben. A jövőben ezen országok is a piacnak megfelelő, nem pedig a piacon aluli kamatlábat fi­zetnek — mondotta Brainard. Végül az amerikai lap cikke meg­állapítja: az Exim-hitelek csökkenté­se ellenére az amerikai kereskedelmi forgalom a szocialista országokkal — a Kelet—nyugati Kereskedelmi Iroda becslése szerint — ebben az évben eléri a 3,7 milliárd dollárt, tekin­tettel az ötéves szovjet—amerikai ga­bonamegállapodásra és az olajveze­ték céljára megajánlott, de eddig még fel nem használt hitelekre. A New Yorkban működő káma beszer­ző iroda például most kezdi megvá­sárolni a berendezéseket és know­­how-kat egy Moszkvában felállítan­dó kereskedelmi központ számára egy 45 millió dolláros Exim-hitel alapján. Ugyanakkor a kölcsönös kapcsolatok egyre súlyosabb akadálya az Egyesült Államok vámdiszkriminációja a szo­cialista országok termékeivel szem­ben. A KGST-országok fokozzák ex­porterőfeszítésüket, hogy ily módon is csökkentsék kereskedelmi deficitjüket és evégett előnyben részesítik azokat a szállítókat, akik hajlandók elősegí­teni termékeik értékesítését a nyuga­ti piacon. A magas amerikai vámok ezt megnehezítik az amerikai cégek­nek. Ezenkívül az amerikai üzletem­berek egyre növekvő mértékben vé­lik látni a jelét annak is, hogy a vá­sárló szocialista országok viszontdisz­­kriminációt vezetnek be azok­­ ellen az amerikai szállítók ellen, akik el­adási döntéseiket a vámkérdéssel kap­csolják össze. (1976. február 23.) A VILÁGSAJTÓBÓL Business Week Az USA lemaradása a kelet-európai piacon I­­pH --•---fatta MM Kevés a tej , visszaesett a sajtexport Keresettek a magyar sajtok a világban, mégsem tudunk a tőkés piacon tovább terjeszkedni, sőt hagyományos piacainkat sem tudjuk elegendő sajttal ellátni. Igaz, kivitelünk mindig a belföldi áruellátás függvénye volt és ez ma is érvényes: tavaly kevesebb volt a tehéntej, kisebb lett a tehénsajt-kivitel. Nagy mennyiségben exportálhatnánk viszont juhsajtot, egyelőre azon­ban még arról folyik a vita, vajon a pecsenyebárány, a gyapjú vagy a tej­hasznú juhfajták tenyésztését kell előtérbe helyezni. Sajtexportunk elmúlt évi eredményeiről és az idei kilátásokról Kiss Sándor, a TERIMPEX tej­termék-osztályának vezetője adott érdeklődésünkre tájékoztatót. A magyar sajtok hosszú éveken ke­resztül a dollárelszámolású kivitel szerény, de megbízható cikkei voltak. Az export 1974-ben tetőzött, amikor körülbelül 8 ezer tonna tehén- és juhsajtot adtunk el a tőkés piacokon mintegy 10 millió dollár értékben. Ezenkívül igen jelentős volt az export a szocialista országokba is, különösen az NDK-ba. (A továbbiakban csak a tőkés országokba irányuló sajtkivitel­ről lesz szó.) Sajtkészítményeink keresettek vol­tak az egész világon, Nyugat-Európá­­tól kezdve a Közel-Keletig, Amerikáig, Ausztráliáig. Alapvető változás kivi­telünkben 1975-ben következett be: visszaesett a tőkés export, a bevitel alig haladta meg a 2 millió dollárt. Tehénsajtból mindössze 780 tonnát ad­tunk el, ezt is nagyrészt lecseréléses üzlet formájában­ helyettesítő sajt­alapanyagot kellett importálnunk, hogy kielégítsük a belföldi szükség­letet. Emellett 1975-ben már nagy mennyiségű vajat is kellett vásárol­ni külföldön. Az elmúlt két évet te­kintve mindez azt jelenti, hogy a ko­rábban önellátó, sőt exportra dolgo­zó magyar tejgazdaság egyértelműen nettó importőrré vált. A változás oka kettős. Az egyik a szarvasmarhaprogram módosítása 1974-ben. Ekkor a szarvasmarha-te­nyésztésben a hústermelési irányzat erősítését tűzték ki célul, ezért a tej­termelés háttérbe szorult. A pénzügyi ösztönzők is úgy alakultak, hogy a hústermelés nagyobb érdeke volt a gazdaságoknak, mint a tejtermelés. A másik ok, hogy az 1974 őszi kevesebb és rossz szálastakarmány-termés igen megdrágította a takarmányt, ami miatt a tejtermelés elvesztette gazdaságos­ságát, sőt az alacsony tejhozam kö­vetkeztében ráfizetéses lett. A tavalyi terv tehenenként átlagosan 2800 li­ter tej volt, ezzel szemben csak 2500 literes tejhozamot sikerült elérni. Mindezek alapján az elmúlt évben lényegesen visszaesett az össztej mennyisége, mintegy 100 millió liter tej hiányzott. A meglevő készletek­ből pedig elsősorban a hazai szükség­leteket kellett kielégíteni. Kivitelünk mindig is a belföldi ellátottság függ­vénye volt, és mivel ez a tendencia változatlanul érvényesült 1975-ben is, nem maradt áru exportra. Az egy főre jutó hazai tejtermékfogyasztás 1974-ben 5 százalékkal 118 kilogramm­ra növekedett, tavaly pedig becslések szerint további 6 százalékkal nőtt. Egyedül a juhtej és az ebből ké­szült termékek exportjához van áru — a belföldi fogyasztás viszonylag alacsony —, de ezek mennyisége is évről évre csökken. A juhsajtoknál a világpiacon mutatkozó áremelkedés némileg ellensúlyozhatja ugyan a mennyiség csökkenését, de az 1964— 65-ben kivitt 2 ezer tonna és az 1974- ben eladott 800 tonna közötti eltérést már semmiféle áremelkedés nem tud­ja pótolni. Pedig a számítások azt iga­zolják, hogy a juhsajtexport gazdasá­gosabb, mint a tehénsajtkivitel. Ta­valy például a juhsajtkivitel nem kívánt állami visszatérítést, és 1976- ban a megemelt termelői árak mellett is minimális a visszatérítési igény, s az exportált juhsajtok átlagos ár­szintje választéktól függően 70—80 százalékkal magasabb a tehénsajtoké­nál. Sajnos azzal kell számolnunk, hogy az idén tovább csökken az ex­portálható áru és a világpiacon igen keresett juhsajtból egyre kevesebbet tudunk eladni. A juhtejtermelés visszaesésének okát elsősorban annak munkaigényességé­ben kell keresni. Egyelőre még nem megoldott a gépesítés, a naponta több­szöri kézi fejés pedig növeli a tej­termelés időigényességét. Ami a juh­tejtermelés jövőjét illeti, a szakem­bereknek el kell dönteniük, vajon a juhtenyésztésben a gyapjú, a pecse­nyebárány vagy a tej termelését he­lyezik-e előtérbe. (Tapasztalatok sze­rint egyhasznú juhot már igen kevés helyen tartanak a világon, a tenyész­tők visszatértek az eredeti, több hasz­nú juhfajtákhoz.) Milyenek a tehénsajtexport kilátá­sai az idén? A tavalyi eredmények alapján nem túl biztatóak. A hazai áru az idén valószínűleg még keve­sebb lesz. Ezért 1975 végén — ami­kor már előrelátható volt az 1976-os tejellátási helyzet — a TERIMPEX hozzálátott a lecseréléses üzletek kö­rének bővítéséhez, fokozva ezzel a tő­kés­­ kivitelt. A múlt év tapasztalatain okulva lehetőség nyílik ezek széles körű alkalmazására, és ezáltal sajt­kivitelünket a tőkés piacra előrelát­hatóan a tavalyi kétszeresére tudjuk növelni.­­A konjunkturális ingadozá­sokat figyelmen kívül hagyva az árak a világpiacon egyre emelkednek.) Az elmúlt évek, eredménye, hogy a Közel-Keleten igen jól ismert és ha­gyományosan juhtejből készült kash­­kavál sajtot sikerült megközelítő mi­nőségben tehéntejből is készíteni. 1976-ban ez fogja kitenni a TER­IMPEX exportjának tekintélyes ré­szét, s elmondható, hogy a tehénsaj­tok között ennek van a legnagyobb árszintje: 1500 dollár körül tonnán­ként. Az igény változatlanul nagy a ma­gyar sajtok iránt, nemcsak a régi ve­vők, de újabbak is — Észak-Afriká­­ból, Spanyolországból — nap mint nap érdeklődnek. Kizárólag a hazai áru hiánya okozza, hogy nem tudunk a tőkés piacon tovább terjeszkedni. Igaz ugyan, hogy meg kell küzde­­nünk a konkurrenciával is, de a ha­gyományos minőség és a vevőkkel ki­alakult jó kapcsolataink alapján éven­te legalább 8—10 ezer tonna sajt el­helyezéséhez meglenne a helyünk a világpiacon. Ennek bizonyítására szol­gáljon például az, hogy magyar emen­táli sajtot, még Svájcban is folyama­tosan el tudnánk helyezni. Piaci lehetőségeink tehát jók, ki­használásuk kizárólag attól függ, hogy a közeljövőben bekövetkezik-e olyan változás a hazai tejtermelésben, amelynek nyomán vissza tudjuk sze­rezni régi pozícióinkat. Mivel 1976— 77-ben a tejelő tehénállománynak csak mérsékelt ütemű növelésére lesz lehetőség, s mivel a tejhozam még mindig alacsony, a tervidőszak első éveiben aligha számíthatunk erre. Kvassinger Klára A FERMNION 2,3 millió dolláros üzlete Üvegáru Kanadába Ólomkristályokat és más háztartási üvegárut 2,3 millió kanadai dollárért szállít az idén a FERUNION a Simpsons Sears Ltd. és a Robert Simpson Co. Ltd. cégeknek, Kanada két legnagyobb áruházi konszernjének. A néhány nap­pal ezelőtt létrejött megállapodás kere­tében a Magyar Üvegipari Művekhez tartozó ajkai, parádi és salgótarjáni üveggyár termékei jutnak el a tenge­rentúli piacra. A FERM­ION 1960-ban kapta első megrendelését ezektől a cégektől, s éves szállításának értéke akkor 3600 kanadai dollár volt. A termékek sikeres bemu­tatkozása után merült fel a kölcsönös igény egy keretszerződés iránt. Ezt az 1972-es tavaszi BNV-n kötötték meg. A keretmegállapodás 1973 és 1977 kö­zött 3,6 millió kanadai dollár értékű magyar szállítmányt irányzott elő, öt helyett azonban három év elég volt ennek teljesítésére. Tavaly az export már 2 millió dollár volt. (A külkeres­kedelmi vállalat egyébként más kanadai vevőkkel is kapcsolatban áll, akik az idén mintegy 1 millió dollárért impor­tálnak háztartási üvegárut Magyaror­szágról.) Érdeklődésünkre a FERM­I­­ON-nál elmondták, hogy a közeljövő­ben a vállalattól küldöttség utazik az észak-amerikai országba. Tárgyalásain az egyik fontos feladat lesz az 1977 végén lejáró keretmegállapodás meg­hosszabbításának­ előkészítése. Emellett a piaci szervezet továbbfejlesztése is napirendre került, így a delegáció erről is tárgyalni fog. A FERM­ION kanadai cégekkel kötött üzleteinek elért szintje indokolttá teszi saját piacszervezet ki­alakítását, mégpedig a meglevő ügynök bekapcsolásával, esetleg vegyes vállalat alakítása révén. Itt a vállalat az USA- ban jelenleg még fennálló kereskedelmi akadályok elhárítása utáni lehetőségek­re is gondol. A FERUNION már most is szállít az USA-ba, értékben mintegy a kanadainak felét, de a lehetőségeket erősen korlátozza a legnagyobb kedvez­mény hiánya. A FERMNION kanadai üzleti partne­rei a piaci lehetőségek jobb kihaszná­lása és a „hand made” magyar áruk egyre erősebb konkurenciájaként meg­jelenő — főként francia gépi gyártású — kristályáruval szemben a magasabb árszint érdekében hatásos helyszíni rek­lám- és propagandatevékenységet java­solnak. A két kanadai cég különböző bemutatókra díjmentesen rendelkezésre bocsát áruházi helyiségeket, kirakato­­kat és biztosítanák a helyi televízió és egyéb hírközlőszervek részvételét is. V. A. Magánjogi szerződés az SZTB-kooperáció keretében A TECHNOIMPEX és a Techno­­promimport szovjet külkereskedelmi egyesülés a közelmúltban megkötötte az SZTB textilgép-kooperáció kereté­ben az idei évre szóló magánjogi szer­ződést. (A miniszterhelyettesi szinten aláírt ötéves­ keretmegállapodásról (lásd a VILÁGGAZDASÁG 1976. február 6-i számának első oldalát). Eszerint a ma­gyar külkereskedelmi vállalat 5,78 millió rubelért szállítja az idén a Köny­­nyűipari Gépgyártó Vállalatnál (KREV) gyártott alkatrészeket, többek között­ mikrovetélőket az SZTB típusú szövő­gépekhez. Az idén leszállítandó alkat­részek ellenértékeként jövőre — elő­zetes megállapodás szerint — 320 da­rab különböző típusú SZTB szövőauto­mata érkezik Magyarországra a cse­­bokszári gépgyárból. Az 1971-ben elindult KGST-kooperá­­ció keretében tavaly már 4000 darab szövőgép készült a csebokszári üzem­ben. A Szovjetunión és hazánkon kí­vül még Bulgária, Csehszlovákia és Lengyelország vesz részt az együttmű­ködésben különféle részegységek szál­lításával. Az SZTB típusú automaták: mint ismeretes, úgynevezett vetélő nélküli szövőgépek, a géptípus orosz nevének rövidítése adja a kooperáció elnevezését. Carpati, SR 131 típusú, 3 tonnás, ÜZEMKÉPES TEHERGÉPKOCSI ELADÓ !i:i l l Mil­l I I I lil i l i lll l! 1 Érdeklődni leheti az SKV II. Telepén (Bp. XI., Thán Károly u. 12 Telefon: 667—659, Kasza Ferenc szállításvezető. 1976. MÁRCIUS 2. Magyar-portugál kooperációs elképzelések A Külkereskedelmi Minisztérium­ban a múlt hét végén befejeződött a magyar—portugál gazdasági vegyes bizottság első ülése. A tárgyalások homlokterében — az árucsere-forga­lom további növelésének kérdései mellett — a magyar és portugál vál­lalatok közötti kooperációs­ kapcsola­tok lehetőségei állottak. Kölcsönös ér­deklődés mutatkozott az iparszerű ku­koricatermesztésben, az édesvízi hal­tenyésztésben való együttműködés, va­lamint a mezőgazdasági szövetkezetek szervezése terén szerzett tapasztala­tok cseréje iránt. A magyar és a portugál szakértők lehetőséget látnak kooperációk kialakítására a gyógy­szeriparban, a vasútimozdony-gyártás­­ban, a konzerviparban, az építőipari szigetelőanyag-gyártásban, az ércdú­sításban, az orvosiműszer-gyártás és a kórházi felszerelések gyártása te­rén. Rendkívül érdekelte a tárgyaló feleket a harmadik piacon való közös fellépés is. A két ország vállalatai közötti kapcsolatteremtésben, az in­formációcserében jelentős feladat há­rul a Magyar Kereskedelmi Kamará­ra és a portugál kereskedelemfejlesz­tési intézetre. A tárgyalásokat összegező jegyző­­könyvet — amely megemlít néhány előkészületben levő egyéb megállapo­dást is (műszaki-tudományos, közúti és szállítmányozási megállapodás stb.) — a vegyes bizottság elnökei, dr. An­tonio Barreto külkereskedelmi állam­titkár és Török István külkereske­delmi miniszterhelyettes írták alá. BE­N­T RÖVIDEN A koppenhágai Sheraton-szállodában magyar heteket rendez a HUNGARO­­HOTELS március 1. és 15. között. Március 3-án és 4-én a Dymo cég bemutatót tart a Magyar Hirdető ren­dezésében a Hotel Duna Intercontinen­­tálban. Megkezdték a próbatermelést a Kő­bányai Porcelángyár balassagyarmati kondenzátorgyárában az NSZK gyárt­mányú csőkondenzátor-gyártó automata gépsoron. A Franciaországból importált tárcsakondenzátor-gyártó automatákat márciusban helyezik üzembe. Saffig VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- éS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KISzSHi­otim! KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször négy oldalon, pénteken négy oldal melléklettel Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Főszerkesztő-helyettes: VAJNA JÁNOS Szerkesztőség: Bp. V., Dorottya u. 6. IV. em. Postacím: 1397 Budapest, Pf. 534. Telefon: 183-860 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc igazgató" Kiadóhivatal: 1085 Bp., Blaha Lujza tér 1-3. Postacím: 1959 Budapest Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 76.3102/3-03 — Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre INDEX: 25 008

Next