Világgazdaság, 1976. április (8. évfolyam, 64/1808-84/1828. szám)
1976-04-01 / 64. (1808.) szám
1976. ÁPRILIS 1. MÁRA VÁRJÁK AZ ARGENTÍNAI KATONAI KORMÁNY GAZDASÁGI PROGRAMJÁT Összehangolt politikai és gazdasági intézkedések sorozata jelzi az új argentin kormány működését, s ez arra vall, hogy a katonatisztek már Isabel Perón letartóztatása előtt előre kidolgozták akcióprogramjukat — írják nyugati hírügynökségek. Isabel Peronnak és a megdöntött rendszer 70 kiemelkedő képviselőjének bankszámláját a katonai kormány befagyasztotta. Mint ismeretes, az elmozdított elnökasszonyt, kormányának számos tagját s több szakszervezeti vezetőt a hatalomra került junta korrupcióval és pénzügyi visszaélésekkel vádol. Egyelőre azonban nem közölték, hogy bíróság elé akarják-e állítani Perón aszszonyt, akit pillanatnyilag Dél-Argentínában tartanak háziőrizetben. Mára várják a kormány gazdasági programjának meghirdetését, alig 48 órával azután, hogy feleskették Martinez de Hoz gazdasági minisztert. Az 50 éves üzletember állítólag a külföldi beruházások ösztönzésének és a szabadpiaci gazdaságnak a híve. Tíz neves gazdasági szakértőt osztottak be melléje, ami jelzi, hogy az új katonai kormány kiemelkedő fontosságot tulajdonít a gazdaság szanálásának. A hasonló nézeteket valló szakértők a pénzügyek, a tervezés, a gazdaságfejlesztés, a mezőgazdaság, az energia, a külkereskedelem, a közlekedés és a hírközlés területén fognak tevékenykedni, közülük a két pénzügyi kulcsember, Alemann és Klein az USÁ-ban végezte a közgazdasági egyetemet. Buenos Airesben a következő intézkedéseket várják a gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi rend helyreállítása keretében: a peso tetemes leértékelését, a peronista kormány által bevezetett bonyolult árellenőrzési rendszer megszűntetését, a közhivatalok racionalizálását, rendelkezéseket a költségvetési deficit eltüntetése, a több mint a 400 százalékos infláció megszűntetése érdekében. A gazdasági miniszter azt is közölte, hogy pénteken megnyitják az egy hete bezárt tőzsdét és a pénzváltókat. Utalt arra, hogy hamarosan külföldre utazik, s felveszi a kapcsolatot a nemzetközi pénzügyi intézményekkel. Megfigyelők szerint megpróbálja Argentína hitelezőit rábírni, hogy ütemezzék át az ország 12 milliárd dolláros külföldi adósságának törlesztését. Videla tábornok, az új elnök első televíziós nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a nemzeti és a külföldi tőke részt vehet az erőforrások ésszerű kiaknázásában, de a kormány továbbra is ellenőrizni fogja a kulcsfontosságú iparágakat. Közölte, hogy a kormány valamennyi kormánnyal fenntartja a diplomáciai kapcsolatokat. Megismételte, hogy előre nem engedélyezik a politikai pártok működését, s kilátásba helyezte, hogy ha kell, erő alkalmazásával szavatolja a közrendet. „A puccs volt az egyetlen, ami megmenthette Argentínát a kormány inkompetenciájától, az elharapózott korrupciótól, s az elviselhetetlenné vált hatalmi vákuumtól” hangoztatta. (Reuter, AP— DJ) Brazília hitelfelvételi nehézségei Csak egyre keményebb feltételekkel kap eurokölcsönt Brazília. Brazil gazdasági körökben attól tartanak, hogy az idén a feltételek tovább nehezednek, mert sok nyugat-európai ország is fizetésimérleg-nehézségeinek megoldására az europiachoz fordul. Az idei brazil kölcsönigény körülbelül 2 milliárd dollár. Brazília nem olyan jó adós, mint a nyugat-európai államok, ezért a kölcsönt nyújtó bankok választási lehetőség esetén az utóbbiakat részesítik előnyben. Brazília jelenleg 120 millió dolláros kölcsönügyletről tárgyal, de legfeljebb 1,88 százalékkal hajlandó túlfizetni a szokásos europiaci kamatot. A kölcsönfeltételek szigorodása — mondják a megfigyelők — lassíthatja Brazília hiteltevékenységét. A kávé két év óta először ismét a legfőbb brazil exportcikk lett. A kereskedelmi és iparügyi minisztérium jelentése szerint az év első két hónapjában az ország 181,4 millió dollár értékben vitt ki kávét. A fő exportcikk 1974- től a cukor. Az év első két hónapjában egyébként az exporttermékek sorában a szójaliszt a második, a vasérc a harmadik, amelyet a közlekedési berendezések követnek. A cukorkivitel 87,6 százalékkal esett 1975 első két hónapjához képest a süllyedő árak miatt. (Reuter, AP—DJ) A PERUI KORMÁNY ENGEDMÉNYEI A MAGÁNVÁLLALKOZÓKNAK Engedményeket tett a magánszektornak a perui kormány. Egy most kibocsátott rendeletben lehetővé teszi új vállalatok alapítását, anélkül, hogy a munkásoknak részesedést kellene adni az alaptőkéből. A gyáriparosok máris üdvözölték a rendeletet, amely szövetségük szerint „nagylelkű feltételeket” kínál a beruházóknak. A dekrétum egyetlen megszorítása, hogy az újonnan alapítandó ipari vagy szolgáltatóvállalat évi jövedelme ne haladja meg a félmillió dollárt, bányavállalat esetében pedig a 700 millió dollárt. Az elmúlt hét évben,a magánberuházások évi átlagban körülbelül 40 százalékkal estek — mondotta a gyáriparosokat tömörítő Conaco szóvivője. A Reuter szerint Peru az 1968 óta legsúlyosabb gazdasági problémákkal küzd, és ezért fordul a magánberuházókhoz. A baloldal támadja a rendeletet, az Express szerint „180 fokos irányváltást jelenthet a forradalomban”. Sok megfigyelő úgy véli, hogy az intézkedéssel véget ért az a program, amely állami segítséggel szövetkezetek létrehozását irányozta elő. A szövetkezetekben dolgozó munkásoknak érdekeltségük van az üzem alaptőkéjében. Az évi profit 10 százalékát készpénzben kapják meg, további 15 százalékát pedig részvényekben. A magántulajdonban levő üzemekben a tulajdonos a profit egy részét köteles volt részvények formájában kiosztani, 12 nagyüzemben a munkások részesedése már több mint 40 százalék, de a legtöbb cégnél 15 százalék körüli. A munkások által birtokolt részvények hányada azonban nem haladhatta meg az 50 százalékot. A tulajdonosok önkényesen visszatartották a profit egy részét, hogy ne kelljen szétosztani részvények formájában. Nehézségek jelentkeztek az üzem vezetésében is, mert a beruházásra fordítandó dolgokban gyakran a vezetés nem tudott megállapodni a munkásság képviselőivel. (Reuter) Így kétszáz mérföldre terjeszti ki az USA halászati övezeteinek határát az a törvényjavaslat, amelyet kedden az amerikai képviselőház is elfogadott, s Ford elnök elé terjesztett aláírásra. Az 1977. március 1-én életbe lépő törvény az övezeten belül elsőbbséget biztosít az amerikai halászatnak, a külföldi hajóknak a halászathoz engedélyt kell kérni. Ford már ígéretet tett a törvény aláírására. Franciaországban április 1-től megszüntetik az olasz borokra kirótt vámot. Múlt év szeptemberétől — a francia bortermelők védelmére — a behozott olasz borok után 12,2 százalékos illetéket kellett fizetni. A kormány jóváhagyta azt a törvénytervezetet is, amely a nagykereskedelmi borpiacot kívánja szabályozni. Négy főből álló albán kereskedelmi küldöttség érkezett kéthetes látogatásra Japánba. A múlt évben Albánia 2,25 millió jen értékű árut exportált Japánba, ahonnan 220 millió jen értékűt vásárolt. (Ez Anglia 1980-ra teljesen önellátó lesz olajból — mondotta Benn energiaügyi miniszter. A már termelő mezőkről öt év múlva évente 110—115 millió tonnányi olajat hoznak felszínre. Tervek szerint 1980-ra az egész olajágazat állami ellenőrzés alá kerül. Kedden Bukarestben megbeszélést folytatott Fazekas János román miniszterelnök-helyettes és Edward Szájer, lengyel állami tervbizottság elnökhelyettese, aki a lengyel-román kormányközi bizottság 11. ülésszakának előkészítésére érkezett a román fővárosba. aW® JEVENTI m Az Air India repülőgépei ezentúl, leszállhatnak Kairóban. A most aláírt megállapodás arra is jogot ad az indiai repülővállalatnak, hogy a Ghánába és más afrikai országokba közlekedő repülőgépei is igénybe vehessék a kairói repülőteret. Arab cégek tárgyalnak három olasz kézben levő párizsi luxushotel megvételéről. A 40 millió dollárba kerülő szállodákat szaúd-arábiai, kuvaiti érdekeltségek akarják megvásárolni. A dízelolaj helyett fűtőolajat felhasználó nyugatnémet autósok 30 millió márka veszteséget okoznak az államnak, mivel a fűtőolajat kisebb adó terheli. Az adóhivatal ellenőrzéseket vezetett be, és közölte: vámcsalás miatt szabálysértési eljárást fog kezdeményezni. USA A fellendülés most már tartós lesz Japánban — állapította meg Morinaga, a japán központi bank elnöke. Hozzátette azonban, hogy ez nem lesz egyenes irányú, ingadozási szakaszok várhatók. A bankelnök szerint kétséges, hogy a kedvező japán exportkilátások tartósak maradnak-e. Szerdán háromnapos látogatásra Belgrádba érkezett Selle, az NDK külkereskedelmi minisztere. Hivatalos források szerint jugoszláv kollégájával, Ludvigerrel aláírja a két ország ötéves áruforgalmi egyezményét. Jugoszláviában lengyel gazdasági és műszaki kiállítás nyílt. A kiállítással egy időben a két ország képviselői megvitatják a vegyipari, a hajóipari és az elektronikai kooperáció lehetőségeit. Tárgyalnak a nyersanyag-kitermelési együttműködés lehetőségeiről is. “---------------—————— A Szovjetunió Állami Bankjának e havi valutaárfolyamai Moszkvai tudósítónktól: Az argentin pesóhoz képest több mint 9 százalékkal értékelte fel a rubelt a Szovjetunió Állami Bankja. Az e havi árfolyam táblázaton ismét javult a dollár helyzete, a jövőben 100 dollár 75,5 rubellel egyenértékű. Fél százalékkal emelték a nyugatnémet márka és a svájci frank rubelárfolyamát. A várakozásnak megfelelően tovább zuhant az olasz líra árfolyama, mostantól 1000 líra 0,90 rubelt ér. Az északi országok pénzei közül a dán korona pozíciója javult, a svéd koronáé pedig romlott. Csehszlovákia és Bulgária kereskedelmi kapcsolatai Csehszlovákia és Bulgária árucsereforgalma a jelenlegi ötéves tervidőszakban eléri az 1,7 milliárd rubelt, a növekedés az 1971 és 1975 közötti tervidőszakhoz képest 50 százalékos — mondta Kozmov bolgár külkereskedelmi miniszterhelyettes. A két ország árucsere-forgalmát a nyilatkozat szerint a termékválaszték bővülése jellemzi. Bulgária hagyományos mezőgazdasági exportja mellett a kivitelben egyre nagyobb arányban részesednek ipari berendezések, közlekedési eszközök, mezőgazdasági gépek és számítástechnikai berendezések. Csehszlovákia kivitelében legnagyobb arányban gépipari cikkek szerepelnek. A két ország szakosítási és kooperációs egyezmények alapján együttműködik a személygépkocsi, az autóbusz gyártásában és a számítástechnika fejlesztésében. A közelmúltban aláírt vegyipari, kohászati és elektronikai kooperációs egyezmények biztosítják az áruforgalmi előirányzatok teljesítését. (CTK) Brit mozdonyok a román összeszerelésben Próbaüzemeltetésre készek azok az első Romániában összeszerelt mozdonyok, amelyeket a brit vasút rendelt. A 30 dízel-elektromos vontatású mozdonyt a Hawker Siddeley brit cég leányvállalata gyártja, de a krajovai Electroputere Művekben állítják össze alkatrészeiből, „ott, ahol volt a gyors összeszerelést biztosító kapacitás” — hangsúlyozta a brit vállalat, a Hawker Siddeley szóvivője. A harminc mozdonyt még idén leszállítják — tette hozzá. (Reuter) A fejlődő országok eladósodása A következő években, legkorábban 1977 elején több súlyosan eladósodottfejlődő ország kérni fogja tartozásainak átütemezését — véli a Continental Illinois National Bank and Trust Co. A fejlett pénzügyi infrastruktúrájú fejlődő országokban, mint Mexikó, Brazília és Argentína, az átütemezés nem okoz nehézségeket, de a jóformán semmilyen pénzügyi tapasztalattal nem bíró fejlődő országokban még politikai zavarokra is számítani lehet, és néha a hitelezőknek is lesznek nehéz pillanatai. Ha nehézségek merülnek fel az adósságszolgálat körül, több országban az életszínvonal is visszaeshet. A fejlődők kölcsönzési lehetőségeit szűkítik a valutapiaci zavarok, de jettől függetlenül valószínűtlen, hogy pénzügyi támogatás nélkül maradnának. (Reuter) Megkétszerezte nyereségét a Lockheed A világméretű botrányba keveredett óriási amerikai repülőkonszern, a Lockheed tavaly megkétszerezte nettó profitját. A nyereség tavaly 45,3 millió dollár volt, szemben az egy évvel korábbi 23,2 millióval. A cég összforgalma 100 millió dollárral 3,4 milliárd dollárra emelkedett. A vállalat külföldi eladásai 20 százalékkal 938 millió dollárra emelkedtek, az export adja a bevételek 28 százalékát, szemben az egy évvel korábbi 20 százalékkal. (Reuter) Indonézia mérsékli az exportilletéket Indonézia a nyersanyag-export előmozdítására leszállítja az exportilletéket. A mérséklés mértéke meghaladja a 70 százalékot. A 175 rendszeresen exportált nyersanyag közül 116-nál törölték el az illetéket. Az érintett termékek között van a kopra, a fahéj, az élő állat, a szágó és a szerecsendió. Tíz százalékról 5 százalékra csökkent 39 nyersanyag, köztük a gumi, a kávé, a kókuszdióból, a tápióka, a bors és a kukoricakivitel illetéke — írja az AP—DJ. Nem szállították le a fa, a tikfa, az ónérc, a bauxit, a nikkel, az ócskavas, a réz és a szantálfa illetékét. A hajóbérleti díjakat úgy változtatják, hogy előmozdítsák az export élénkülését Japánba, az USA-ba, Európába, valamint a szomszédos országokba. Egyszerűsítik az exportengedélyezési eljárást is. VILÁGGAZDASAG Merre tart az ASEAN ... II. A térség új politikai — gazdasági tényezője: Indokína . Az indokínai események az ASEAN mellett egy másik, markánsabb politikai és gazdasági képződmény körvonalait rajzolták rá az ázsiai térképre. A népi erők győzelme Dél-Vietnamban, Laoszban és Kambodzsában a társadalmi folyamatokat felgyorsítva lehetővé teszi e természetesen összetartozó és gazdaságilag egymást kiegészítő országok együttműködését. Noha a közvetlen feladat a háború sújtotta gazdaságok újjáépítése, valamint a belső és az államközi konszolidáció megteremtése, az erőviszonyok realista értékelői máris fontos gazdasági és politikai súlypontnak tartják Indokmát, amellyel hamarosan üzleti versenytársként is számolni kell az ázsiai piacokon. Az ASEAN történetében — legalábbis az államfők nyilatkozatai szerint — a báli csúcstalálkozó hozott fordulatot. Az öt ország vezetője kül- és katonapolitikai mondanivalójában felette homályos és gazdasági célkitűzéseiben sem sokkal konkrétabb dokumentumokat írt alá. Ezekben az előzetesen beharangozott szabadkereskedelmi övezetnek a csontváza sem maradt meg, Szingapúr, a Fülöp-szigetek és Thaiföld kezdeményezéseit Indonézia következetesen visszautasította. Dzsakarta azzal érvelt, hogy egyes fejlődőben levő iparágait nem teheti ki a szabadverseny veszélyének, előbb legalábbis egyes iparágakat kell közös erővel hasonló szintre hozni. A jövőre nézve, rossz ómen, hogy a protekcionizmus szelleme már az együttműködési nyilatkozatok előkészítésekor is benne volt a levegőben, bár az összetartozási szándék egyelőre erősebbnek bizonyult, így aztán kompromisszum született Kuala Lumpurban, mikor a gazdasági miniszterek megfogalmazták az első nekifutásra elérhetőnek vélt célokat. Abban állapodtak meg, hogy valamennyi tagállamban, a többi segítségével, kifejlesztenek egy-egy iparágat. Arról viszont már nem született végleges döntés, hogy pontosan milyeneket és hol. A petrolkémiai ipar kiépítésére például Szingapúr és a Fülöpszigetek is pályázott, a jogot még egyikük sem kapta meg — a gyors döntést feláldozták a mindenáron való egyetértés oltárán. Dűlőre jutottak viszont abban, hogy Indonézia és Malaysia fejleszti a karbamidgyártást, a Fülöp-szigetek a szuperfoszfáttermelést, Thaiföldön nyersszódagyár épül, Szingapúrban dízelmotor-üzem. Ezek az elképzelések csírájukban már évek óta megvoltak, így nem maguk az elképzelések jelentenek újdonságot (megvalósulásuk még amúgy is nagyon bizonytalan), ami fontos, az az időzítésük. Ugyanez vonatkozik egy sor egyéb határozatra is, például arra, hogy kidolgozzák a közös nyersanyagexport-politika irányelveit, a készletpolitika és az árképzés koncepcióját. Ezekben is legfeljebb anynyi a nóvum, hogy ASEAN-centrikusak. Malaysia például a természetes gumit termelő országok szervezetében és a nemzetközi önegyezményben voltaképpen ugyanerre törekszik. Számot kell vetni viszont azzal is, hogy az effajta regionális összefogás nem gyengíti-e éppen a nyersanyagpiacokon az ASEAN pozícióit, konkurrenciát teremtve a már létező nemzetközi nyersanyag-megállapodásoknak. Nem is beszélve arról, hogy a gumi példájánál maradva, Malaysiának a nemzetközi élharcban sokkal természetesebb partnere lenne az egységes Vietnam, mint alkalmasint Szingapúr. Az ASEAN „közös piac” ambiciózus tervéből a dolgok erejénél fogva nem maradt egyéb, mint a feltételes jóindulat halovány megfogalmazása: „megvizsgálják, hogy egymás közt miképp biztosítsák egyes nyersanyagok preferenciális kereskedelmét”. (Lásd: VILÁGGAZDASÁG március 20., második oldal.) Ahogy az már újonnan alakult szakszervezeteknél lenni szokott, szakbizottságok és munkacsoportok tömkelegét hozták létre. Indokolt az újdonsült szerveződés mozgatórugóit kutatni, az ASEAN nagyratörő célkitűzései ugyanis a gazdasági egymásrautaltság függvényében motiválatlanok maradnak. Magában véve aligha lehet elegendő magyarázat a földrajzi közelség, a regionális szervezkedés divatja vagy az 1973 óta dúló kartell-láz. Bizonyos, hogy mindezeknek szerepe van, és az is, hogy kényszerítő erővel hat rájuk a fejlődő országok általános előretörése, nagyobb elismertsége, ami egyúttal az AESAN sikerének reményét is felvillantja. Nem csupán a földrajzi közelség indít arra számos Ázsia-szakértőt, hogy az ASEAN életképességét vizsgálva tágabb dimenziókban gondolkodjék, és a kérdést nagyobb átmérőjű regionális keretbe helyezze, hanem az is, hogy az indokínai események egy gazdaságilag legalábbis hasonló súlyú, ám fejlettebb társadalmi berendezkedésű országcsoport figyelembe vételét teszik elkerülhetetlenné. A Thieu-rezsim összeomlása, megnyitva az utat a két vietnami országrész egyesítése előtt, szinte egyik napról a másikra egy ötvenmilliós, iparilag már most is meglehetősen fejlett, kiépült infrastruktúrájú és mezőgazdaságilag csaknem teljesen önellátó, szocialista nemzet számára tette lehetővé a békés fejlődést. Ezzel Vietnam a térségben ható erők egyik gyújtópontjává lett. Kétségtelen, hogy az amerikai agresszió következményei nem fognak megszűnni egyik napról a másikra, és a majd harmincéves háborús állapot után időbe kerül, míg át lehet állni a hadigazdálkodásról. Az északi és a déli országrész gazdaságilag csaknem ideálisan kiegészíti egymást. Észak ásványi nyersanyagkincseken alakuló szocialista nagyipara és Dél-Vietnam szinte korlátlanul bővíthető mezőgazdasági kapacitása szerves egységet alkot. Az új gazdasági tervek egyelőre természetesen csak a helyreállítási periódus feltételeihez igazodnak, jórészt az 1965-ös termelési szint elérését tűzik ki célul. A VDK eddig különösen az energiatermelésben, a vas- és acéliparban ért el számottevő fejlődést, délen pedig a mezőgazdaság fejlesztésével együtt az élelmiszeripar kiépítésének és általában a könnyű- és feldolgozóipar fejlesztésének vannak nagy lehetőségei. A kedvező adottságok kihasználásán tudatos és nagyon megfontolt politikai megközelítést kíván, hiszen nem csupán a gazdasági különbözőség (így a Dél torz, jószerivel a szolgáltató iparra épült gazdasági struktúrája) nehezíti a közös tevékenységet, hanem a 30 éves, merőben eltérő történelmi fejlődési irányból következő szociális, életmódbeli, szemléletbeli, morális különbségek is — jelentőségük nem lebecsülendő. Korai lenne latolgatni, hogy e társadalmi különbségek kiküszöbölése és a szórványosan felbukkanó fegyveres bandák felszámolása mennyi energiát köt le, és végső soron mennyire késlelteti az új nemzetet abban, hogy a következő — valószínűleg döntő jelentőségű — két, három évben teljes gazdasági és politikai súlyát éreztethesse a térségben. A természeti és gazdasági, sőt immár a politikai adottságokat is sorra véve úgy tűnik, az indokínai országok — Vietnam, Laosz, Kambodzsa — bár kisebb népességű, de gazdaságilag összetartozóbb egységet alkotnak, mint az ASEAN. Az egykori francia Indokína országainak politikai hasonulása megteremtette az előfeltételeket a még feltáratlan természeti erőforrások kihasználására, s arra, hogy e három állam összehangoltan lásson hozzá a szocializmus anyagi bázisának kiépítéséhez. Jóllehet a szorosan vett közös vállalkozások létrehozásának még nem jött el az ideje, a bilaterális megállapodások sokasodása az együttműködés felgyorsulását jelzi. Ugyanakkor számolni kell azzal is, hogy az eltérő történelmi fejlődés, akárcsak Vietnamban, itt sem teszi súrlódásmentessé az együttélést. A sokezer éves történelmi szembenállás elfeledtetése a nemzetiségi problémák megoldása a haladó rendszerek dolga lesz. Rájuk hárul az a feladat is, hogy a gazdasági pozíciókat általában uraló, s a befogadó ország népességétől, etnikailag eltérő csoportok kedvezményezett helyzetét meg a vele kapcsolatos nacionalista jellegű ellenérzéseket megszüntesse. Ami Laoszt illeti, ásványi kincsekben és energiában való gazdagsága jóval meghaladja a kis és szétszórt népességű ország belső szükségleteit, s így kézenfekvő, hogy e termékeit kicserélje. Valószínű, hogy az első időkben Laosznak elsősorban élelmiszerekre, főként rizsre lesz szüksége, hiszen különösen a déli országrészellátása hagyományosan Thaiföldtől függött. Nagy lehetőségek vannak a Nam Themn vízerőmű hasznosításában is, amelynek kapacitása — 3345 megawatt lesz — messze meghaladja az alig iparosodott Laosz igényeit. Műholdas felmérések arra mutatnak, hogy Ban Taphone térségében olaj van, és a koncessziót élvező francia cég véleménye szerint ha valóban találnak olajat, az egyetlen gazdaságos megoldás az lenne, ha egy részét csővezetéken Vietnamba szállítanák. Laosz hatalmas energiakapacitása ugyanakkor az energiaigényes iparágak, így a műtrágyagyártás kiépítésének is jó feltételeket teremt. Ezekhez azonban a belsőnél jóval nagyobb — indokínai méretű — felvevő piac szükséges. Kedvező adottság és egyben természetes összekötő kapocs a Mekong folyó is, energiakapacitásának kihasználása, hajózhatóvá tétele, az öntözéses gazdálkodás megvalósítása együttes erőfeszítést igényel. Vietnam, Laosz és Kambodzsa társadalmi berendezkedésének hasonlósága ésgazdasági érdekazonossága az együttműködés eddigi csíráiból következtetve is az ASEAN-énál valódibb és természetesebb integrációs feltételeket ígér. Az üzleti lehetőségekre mindig fogékony Bank of America máris felhívja ügyfelei figyelmét, hogy Indokínát ne csak mint katonai és politikaitényezőt vegyék figyelembe, hanem számítsanak arra is, hogy nagyon hamar komoly exportvetélytárssá válhat az ázsiai piacon. Földvári — Dankó