Világgazdaság, 1976. április (8. évfolyam, 64/1808-84/1828. szám)

1976-04-01 / 64. (1808.) szám

1976. ÁPRILIS 1. MÁRA VÁRJÁK AZ ARGENTÍNAI KATONAI KORMÁNY GAZDASÁGI PROGRAMJÁT Összehangolt politikai és gazdasági intézkedések sorozata jelzi az új ar­gentin kormány működését, s ez arra vall, hogy a katonatisztek már Isabel Perón letartóztatása előtt előre kidol­gozták akcióprogramjukat — írják nyugati hírügynökségek. Isabel Peron­nak és a megdöntött rendszer 70 ki­emelkedő képviselőjének bankszámlá­ját a katonai kormány befagyasztotta. Mint ismeretes, az elmozdított elnök­asszonyt, kormányának számos tagját s több szakszervezeti vezetőt a hata­lomra került junta korrupcióval és pénzügyi visszaélésekkel vádol. Egy­előre azonban nem közölték, hogy bíró­ság elé akarják-e állítani Perón asz­­szonyt, akit pillanatnyilag Dél-Argen­­tínában tartanak háziőrizetben. Mára várják a kormány gazdasági programjának meghirdetését, alig 48 órával azután, hogy feleskették Mar­tinez de Hoz gazdasági minisztert. Az 50 éves üzletember állítólag a kül­földi beruházások ösztönzésének és a szabadpiaci gazdaságnak a híve. Tíz neves gazdasági szakértőt osztottak be melléje, ami jelzi, hogy az új katonai kormány kiemelkedő fontosságot tu­lajdonít a gazdaság szanálásának. A hasonló nézeteket valló szakértők a pénzügyek, a tervezés, a gazdaságfej­lesztés, a mezőgazdaság, az energia, a külkereskedelem, a közlekedés és a hírközlés területén fognak tevékeny­kedni, közülük a két pénzügyi kulcs­ember, Alemann és Klein az USÁ-ban végezte a közgazdasági egyetemet. Buenos Airesben a következő intéz­kedéseket várják a­ gazdasági, kereske­delmi és pénzügyi rend helyreállítása keretében: a peso tetemes leérték­elé­­sét, a peronista kormány által beveze­tett bonyolult ár­ellenőrzési rendszer megszűntetését, a közhivatalok racio­nalizálását, rendelkezéseket a költség­­vetési deficit eltüntetése, a több mint a 400 százalékos infláció megszűnte­tése érdekében. A gazdasági miniszter azt is közölte, hogy pénteken megnyitják az egy hete bezárt tőzsdét és a pénzváltókat. Utalt arra, hogy hamarosan külföldre uta­zik, s felveszi a kapcsolatot a nem­zetközi pénzügyi intézményekkel. Meg­figyelők szerint megpróbálja Argen­tína hitelezőit rábírni, hogy ütemezzék át az ország 12 milliárd dolláros kül­földi adósságának törlesztését. Videla tábornok, az új elnök első televíziós nyilatkozatában hangsúlyoz­ta, hogy a nemzeti és a külföldi tőke részt vehet az erőforrások ésszerű ki­aknázásában, de a kormány továbbra is ellenőrizni fogja a kulcsfontosságú iparágakat. Közölte, hogy a kormány valamennyi kormánnyal fenntartja a diplomáciai kapcsolatokat. Megismé­telte, hogy előre nem engedélyezik a politikai pártok működését, s kilátásba helyezte, hogy ha kell, erő alkalmazá­sával szavatolja a közrendet. „A puccs volt az egyetlen, ami megmenthette Argentínát a kormány inkompetenciá­jától, az elharapózott korrupciótól, s az elviselhetetlenné vált hatalmi vá­kuumtól” hangoztatta. (Reuter, AP— DJ) Brazília hitelfelvételi nehézségei Csak egyre keményebb feltételekkel kap eurokölcsönt Brazília. Brazil gazda­sági körökben attól tartanak, hogy az idén a feltételek tovább nehezednek, mert sok nyugat-európai ország is fize­­tésimérleg-nehézségeinek megoldására az europiachoz fordul. Az idei brazil kölcsönigény körülbelül 2 milliárd dol­lár. Brazília nem olyan jó adós, mint a nyugat-európai államok, ezért a köl­csönt nyújtó bankok választási lehető­ség esetén az utóbbiakat részesítik előnyben. Brazília jelenleg 120 millió dolláros kölcsönügyletről tárgyal, de legfeljebb 1,88 százalékkal hajlandó túlfizetni a szokásos europiaci kamatot. A kölcsönfeltételek szigorodása — mondják a megfigyelők — lassíthatja Brazília hiteltevékenységét. A kávé két év óta először ismét a legfőbb brazil exportcikk lett. A ke­reskedelmi és iparügyi minisztérium je­lentése szerint az év első két hónapjá­ban az ország 181,4 millió dollár érték­ben vitt ki kávét. A fő exportcikk 1974- től a cukor. Az év első két hónapjában egyébként az exporttermékek sorában a szójaliszt a második, a vasérc a har­madik, amelyet a közlekedési berende­zések követnek. A cukorkivitel 87,6 százalékkal esett 1975 első két hónap­jához képest a süllyedő árak miatt. (Reuter, AP—DJ) A PERUI KORMÁNY ENGEDMÉNYEI A MAGÁNVÁLLALKOZÓKNAK Engedményeket tett a magánszektor­nak a perui kormány. Egy most kibo­csátott rendeletben lehetővé teszi új vállalatok alapítását, anélkül, hogy a munkásoknak részesedést kellene adni az alaptőkéből. A gyáriparosok máris üdvözölték a rendeletet, amely szövet­ségük szerint „n­agylelkű feltételeket” kínál a beruházóknak. A dekrétum egyetlen megszorítása, hogy az újonnan alapítandó ipari vagy szolgáltatóvállalat évi jövedelme ne haladja meg a félmillió dollárt, bánya­­vállalat esetében pedig a­­ 700 millió dollárt. Az elmúlt hét évben,a magánberuhá­zások évi átlagban körülbelül 40 szá­zalékkal estek — mondotta a gyáripa­rosokat tömörítő Conaco szóvivője. A Reuter szerint Peru az 1968 óta legsú­lyosabb gazdasági problémákkal küzd, és ezért fordul a magánberuházókhoz. A baloldal támadja a rendeletet, az Express szerint „180 fokos irányváltást jelenthet a forradalomban”. Sok meg­figyelő úgy véli, hogy az intézkedéssel véget ért az a program, amely állami segítséggel szövetkezetek létrehozását irányozta elő. A szövetkezetekben dol­gozó munkásoknak érdekeltségük van az üzem alaptőkéjében. Az évi profit 10 százalékát készpénzben kapják meg, további 15 százalékát pedig részvények­ben. A magántulajdonban levő üzemek­ben a tulajdonos a profit egy részét kö­teles volt részvények formájában kiosz­tani, 12 nagyüzemben a munkások ré­szesedése már több mint 40 százalék, de a legtöbb cégnél 15 százalék körüli. A munkások által birtokolt részvények hányada azonban nem haladhatta meg az 50 százalékot. A tulajdonosok önké­nyesen visszatartották a profit egy ré­szét, hogy ne kelljen szétosztani rész­vények formájában. Nehézségek jelent­keztek az üzem vezetésében is, mert a beruházásra fordítandó dolgokban gyakran a vezetés nem tudott megálla­podni a munkásság képviselőivel. (Reu­ter) Így kétszáz mérföldre terjeszti ki az USA halászati övezeteinek határát az a törvényjavaslat, amelyet kedden az amerikai képviselőház is elfogadott, s Ford elnök elé terjesztett aláírásra. Az 1977. március 1-én életbe lépő tör­vény az övezeten belül elsőbbséget biztosít az amerikai halászatnak, a külföldi hajóknak a halászathoz enge­délyt kell kérni. Ford már ígéretet tett a törvény aláírására. Franciaországban április 1-től meg­szüntetik az olasz borokra kirótt vá­mot. Múlt év szeptemberétől — a francia bortermelők védelmére — a behozott olasz borok után 12,2 száza­lékos illetéket kellett fizetni. A kor­mány jóváhagyta azt a törvényterve­zetet is, amely a nagykereskedelmi borpiacot kívánja szabályozni.­­ Négy főből álló albán kereskedelmi küldöttség érkezett kéthetes látogatás­ra Japánba. A múlt évben Albánia 2,25 millió jen értékű árut exportált Japánba, ahonnan 220 millió jen ér­tékűt vásárolt. (Ez Anglia 1980-ra teljesen önellátó lesz olajból — mondotta Benn ener­giaügyi miniszter. A már termelő me­zőkről öt év múlva évente 110—115 millió tonnányi olajat hoznak felszín­re. Tervek szerint 1980-ra az egész olajágazat állami ellenőrzés alá kerül.­­ Kedden Bukarestben megbeszélést folytatott Fazekas János­­ román mi­niszterelnök-helyettes és Edward Száj­­er, lengyel állami tervbizottság elnökhelyettese, aki a lengyel-román kormányközi bizottság 11. ülésszaká­nak előkészítésére érkezett a román fővárosba. aW® JEVENTI­ ­m Az Air India repülőgépei ezentúl, leszállhatnak Kairóban. A most aláírt megállapodás arra is jogot ad az in­diai repülővállalatnak, hogy a Gháná­ba és más afrikai országokba közleke­dő repülőgépei is igénybe vehessék a kairói repülőteret. Arab cégek tárgyalnak három olasz kézben levő párizsi luxushotel meg­vételéről. A 40 millió dollárba kerülő szállodákat szaúd-arábiai, kuvaiti ér­dekeltségek akarják megvásárolni. A dízelolaj helyett fűtőolajat fel­használó nyugatnémet autósok 30 mil­lió márka veszteséget okoznak az ál­lamnak, mivel a fűtőolajat kisebb adó terheli. Az adóhivatal ellenőrzéseket vezetett be, és közölte: vámcsalás miatt szabálysértési eljárást fog kezdemé­nyezni. USA A fellendülés most már tartós lesz Japánban — állapította meg Morinaga, a japán központi bank elnöke. Hozzá­tette azonban, hogy ez nem lesz egye­nes irányú, ingadozási szakaszok vár­hatók. A bankelnök szerint kétséges, hogy a kedvező japán exportkilátások tartósak maradnak-e.­­ Szerdán háromnapos látogatásra Belgrádba érkezett Selle, az NDK kül­kereskedelmi minisztere. Hivatalos for­rások szerint jugoszláv kollégájával, Ludvigerrel aláírja a két ország öt­éves áruforgalmi egyezményét.­­ Jugoszláviában lengyel gazdasági és műszaki kiállítás nyílt. A kiállítás­sal egy időben a két ország képviselői megvitatják a vegyipari, a hajóipari és az elektronikai kooperáció lehető­ségeit. Tárgyalnak a nyersanyag-kiter­melési együttműködés lehetőségeiről is. “---------------—————— A Szovjetunió Állami Bankjának e havi valutaárfolyamai Moszkvai tudósítónktól: Az argentin pesóhoz képest több mint 9 százalékkal értékelte fel a ru­belt a Szovjetunió Állami Bankja. Az e havi árfolyam táblázaton ismét javult a dollár helyzete, a jövőben 100 dollár 75,5 rubellel egyenértékű. Fél százalék­kal emelték a nyugatnémet márka és a­­ svájci frank rubelárfolyamát. A vára­kozásnak megfelelően tovább zuhant az olasz líra árfolyama, mostantól 1000 líra 0,90 rubelt ér. Az északi országok pénzei közül a dán korona pozíciója javult, a svéd koronáé pedig romlott. Csehszlovákia és Bulgária kereskedelmi kapcsolatai Csehszlovákia és Bulgária árucsere­forgalma a jelenlegi ötéves tervidő­szakban eléri az 1,7 milliárd rubelt, a növekedés az 1971 és 1975 közötti terv­időszakhoz képest 50 százalékos — mondta Kozmov bolgár külkereskedel­mi miniszterhelyettes. A két ország árucsere-forgalmát a nyilatkozat szerint a termékválaszték bővülése jellemzi. Bulgária hagyomá­nyos mezőgazdasági exportja mellett a kivitelben egyre nagyobb arányban részesednek ipari berendezések, köz­lekedési eszközök, mezőgazdasági gé­pek és számítástechnikai berendezé­sek. Csehszlovákia kivitelében legna­gyobb arányban gépipari cikkek sze­repelnek. A két ország szakosítási és kooperációs egyezmények alapján együttműködik a személygépkocsi, az autóbusz gyártásában és a számítás­­technika fejlesztésében. A közelmúlt­ban aláírt vegyipari, kohászati és elektronikai kooperációs egyezmények biztosítják az áruforgalmi előirány­zatok teljesítését. (CTK) Brit mozdonyok a román összeszerelésben Próbaüzemeltetésre készek azok az első Romániában összeszerelt mozdo­nyok, amelyeket a brit vasút rendelt. A 30 dízel-elektromos vontatású moz­donyt a Hawker Siddeley brit cég leányvállalata gyártja, de a krajovai Electroputere Művekben állítják össze alkatrészeiből, „ott, ahol volt a gyors összeszerelést biztosító kapacitás” — hangsúlyozta a brit vállalat, a Haw­ker Siddeley szóvivője. A harminc mozdonyt még idén leszállítják — tette hozzá. (Reuter) A fejlődő országok eladósodása A következő években, legkorábban 1977 elején több súlyosan eladósodott­­fejlődő ország kérni fogja tartozásai­nak átütemezését — véli a Continental Illinois National Bank and Trust Co. A fejlett pénzügyi infrastruktúrájú fejlődő országokban, mint Mexikó, Brazília és Argentína, az átütemezés nem okoz nehézségeket, de a jóformán semmilyen pénzügyi tapasztalattal nem bíró fejlődő országokban még politikai zavarokra is számítani lehet, és néha a hitelezőknek is lesznek nehéz pilla­natai. Ha nehézségek merülnek fel az adósságszolgálat körül, több országban az életszínvonal is visszaeshet. A fejlődők kölcsönzési lehetőségeit szűkítik a valutapiaci zavarok, de jettől függetlenül valószínűtlen, hogy pénz­ügyi támogatás nélkül maradnának. (Reuter) Megkétszerezte nyereségét a Lockheed A világméretű botrányba keveredett óriási amerikai repülőkonszern, a Lockheed tavaly megkétszerezte nettó profitját. A nyereség tavaly 45,3 mil­lió dollár volt, szemben az egy évvel korábbi 23,2 millióval. A cég összfor­galma 100 millió dollárral 3,4 milliárd dollárra emelkedett. A vállalat külföl­di eladásai 20 százalékkal 938 millió dollárra emelkedtek, az export adja a bevételek 28 százalékát, szemben az egy évvel korábbi 20 százalékkal. (Reuter) Indonézia mérsékli az exportilletéket Indonézia a nyersanyag-export elő­mozdítására leszállítja az exportilleté­ket. A mérséklés mértéke meghaladja a 70 százalékot. A 175 rendszeresen ex­portált nyersanyag közül 116-nál töröl­ték el az illetéket. Az érintett termékek között van a kopra, a fahéj, az élő ál­lat, a szágó és a szerecsendió. Tíz szá­zalékról 5 százalékra csökkent 39 nyers­anyag, köztük a gumi, a kávé, a kókusz­dióból, a tápióka, a bors és a kukorica­­kivitel illetéke — írja az AP—DJ. Nem szállították le a fa, a tikfa, az ónérc, a bauxit, a nikkel, az ócskavas, a réz és a szantálfa illetékét. A hajó­bérleti díjakat úgy változtatják, hogy előmozdítsák az export élénkülését Ja­pánba, az USA-ba, Európába, valamint a szomszédos országokba. Egyszerűsítik az exportengedélyezési eljárást is. V­IL­ÁGG­AZDASAG Merre tart az ASEAN ... II. A térség új politikai — gazdasági tényezője: Indokína . Az indokínai események az ASEAN mellett egy másik, markánsabb politikai és gazdasági képződmény körvonalait rajzolták rá az ázsiai tér­képre. A népi erők győzelme Dél-Vietnamban, Laoszban és Kambodzsában a társadalmi folyamatokat felgyorsítva lehetővé teszi e természetesen össze­tartozó és gazdaságilag egymást kiegészítő országok együttműködését. No­ha a közvetlen feladat a háború sújtotta gazdaságok újjáépítése, valamint a belső és az államközi konszolidáció megteremtése, az erőviszonyok rea­lista értékelői máris fontos gazdasági és politikai súlypontnak tartják Indo­kmát, amellyel hamarosan üzleti versenytársként is számolni kell az ázsiai piacokon. Az ASEAN történetében — leg­alábbis az államfők nyilatkozatai sze­rint — a báli csúcstalálkozó hozott fordulatot. Az öt ország vezetője kül- és katonapolitikai mondanivalójában felette homályos és gazdasági célki­tűzéseiben sem sokkal konkrétabb do­kumentumokat írt alá. Ezekben az előzetesen beharangozott szabadkeres­kedelmi övezetnek a csontváza sem maradt meg, Szingapúr, a Fülöp-szi­­getek és Thaiföld kezdeményezéseit Indonézia következetesen visszautasí­totta. Dzsakarta azzal érvelt, hogy egyes fejlődőben levő iparágait nem teheti ki a szabadverseny veszélyé­nek, előbb legalábbis egyes iparága­kat kell közös erővel hasonló szintre hozni. A jövőre nézve, rossz ómen, hogy a protekcionizmus szelleme már az együttműködési nyilatkozatok elő­készítésekor is benne volt a levegő­ben, bár az összetartozási szándék egyelőre erősebbnek bizonyult, így aztán kompromisszum született Kuala Lumpurban, mikor a gazdasági miniszterek megfogalmazták az első nekifutásra elérhetőnek vélt célokat. Abban állapodtak meg, hogy vala­mennyi tagállamban, a többi segítsé­gével, kifejlesztenek egy-egy iparágat. Arról viszont már nem született vég­leges döntés, hogy pontosan milyene­ket és hol. A petrolkémiai ipar kiépí­tésére például Szingapúr és a Fülöp­­szigetek is pályázott, a jogot még egyikük sem kapta meg — a gyors döntést feláldozták a mindenáron való egyetértés oltárán. Dűlőre jutottak viszont abban, hogy Indonézia és Ma­laysia fejleszti a karbamidgyártást, a Fülöp-szigetek a szuperfoszfátterme­lést, Thaiföldön nyersszódagyár épül, Szingapúrban dízelmotor-üzem. Ezek az elképzelések csírájukban már évek óta megvoltak, így nem maguk az elképzelések jelentenek újdonsá­got (megvalósulásuk még amúgy is nagyon bizonytalan), ami fontos, az az időzítésük. Ugyanez vonatkozik egy sor egyéb határozatra is, például ar­ra, hogy kidolgozzák a közös nyers­anyagexport-politika irányelveit, a készletpolitika és az árképzés kon­cepcióját. Ezekben is legfeljebb any­­nyi a nóvum, hogy ASEAN-centriku­­sak. Malaysia például a természetes gumit termelő országok szervezetében és a nemzetközi önegyezményben vol­taképpen ugyanerre törekszik. Számot kell vetni viszont azzal is, hogy az effajta regionális összefogás nem gyen­­gíti-e éppen a nyersanyagpiacokon az ASEAN pozícióit, konkurrenciát te­remtve a már létező nemzetközi nyersanyag-megállapodásoknak. Nem is beszélve arról, hogy a gumi példá­jánál maradva, Malaysiának a nem­zetközi élharcban sokkal természete­sebb partnere lenne az egységes Viet­nam, mint alkalmasint Szingapúr. Az ASEAN „közös piac” ambiciózus tervéből a dolgok erejénél fogva nem maradt egyéb, mint a feltételes jóin­dulat halovány megfogalmazása: „megvizsgálják, hogy egymás közt miképp biztosítsák egyes nyersanya­gok preferenciális kereskedelmét”. (Lásd: VILÁGGAZDASÁG március 20., második oldal.) Ahogy az már újonnan alakult szakszervezeteknél lenni szokott, szakbizottságok és mun­kacsoportok tömkelegét hozták létre. Indokolt az újdonsült szerveződés mozgatórugóit kutatni, az ASEAN nagyratörő célkitűzései ugyanis a gaz­dasági egymásrautaltság függvényé­ben motiválatlanok maradnak. Ma­gában véve aligha lehet elegendő magyarázat a földrajzi közelség, a regionális szervezkedés divatja vagy az 1973 óta dúló kartell-láz. Bizonyos, hogy mindezeknek szerepe van, és az is, hogy kényszerítő erővel hat rájuk a fejlődő országok általános előretö­rése, nagyobb elismertsége, ami egy­úttal az AESAN sikerének reményét is felvillantja. Nem csupán a földrajzi közelség in­dít arra számos Ázsia-szakértőt, hogy az ASEAN életképességét vizsgálva tágabb dimenziókban gondolkodjék, és a kérdést nagyobb átmérőjű regioná­lis keretbe helyezze, hanem az is, hogy az indokínai események egy gaz­daságilag legalábbis hasonló súlyú, ám fejlettebb társadalmi berendezke­désű országcsoport figyelembe vételét teszik elkerülhetetlenné. A Thieu-rezsim összeomlása, meg­nyitva az utat a két vietnami or­szágrész­­ egyesítése előtt, szinte egyik napról a másikra egy ötvenmilliós, iparilag már most is meglehetősen fejlett, kiépült infrastruktúrájú és mezőgazdaságilag csaknem teljesen önellátó, szocialista nemzet számára tette lehetővé a békés fejlődést. Ez­zel Vietnam a térségben ható erők egyik gyújtópontjává lett. Kétségte­len, hogy az amerikai agresszió követ­kezményei nem fognak­ megszűnni egyik napról a másikra, és a majd harmincéves háborús állapot után időbe kerül, míg át lehet állni a hadigazdálkodásról. Az északi és a déli országrész gaz­daságilag csaknem ideálisan kiegészíti egymást. Észak ásványi nyersanyag­kincseken alakuló szocialista nagyipa­ra és Dél-Vietnam szinte korlátlanul bővíthető mezőgazdasági kapacitása szerves egységet alkot. Az új gazda­sági tervek egyelőre természetesen csak a helyreállítási periódus feltéte­leihez igazodnak, jórészt az 1965-ös termelési szint elérését tűzik ki cé­lul. A VDK eddig különösen az ener­giatermelésben, a vas- és­ acéliparban ért el számottevő fejlődést, délen pe­dig a mezőgazdaság fejlesztésével együtt az élelmiszeripar kiépítésének és általában­ a könnyű- és feldolgozó­ipar fejlesztésének vannak nagy lehe­tőségei. A kedvező adottságok kihasz­nálásán tudatos és nagyon megfon­tolt politikai megközelítést kíván, hi­szen nem csupán a gazdasági külön­bözőség (így a Dél torz, jószerivel a szolgáltató iparra épült gazdasági struktúrája) nehezíti a közös tevé­kenységet, hanem a 30 éves, merőben eltérő történelmi fejlődési irányból következő szociális, életmódbeli, szem­léletbeli, morális különbségek is — je­lentőségük nem lebecsülendő. Korai lenne latolgatni, hogy e társadalmi különbségek kiküszöbölése és a szór­ványosan felbukkanó fegyveres ban­dák felszámolása mennyi energiát köt le, és végső soron mennyire késlelteti az új nemzetet abban, hogy a követ­kező — valószínűleg döntő jelentő­ségű — két, három évben teljes gaz­dasági és politikai súlyát éreztethesse a térségben. A természeti és gazdasági, sőt im­már a politikai adottságokat is sorra véve úgy tűnik, az indokínai országok — Vietnam, Laosz, Kambodzsa — bár kisebb népességű, de gazdasági­lag összetartozóbb egységet alkotnak, mint az ASEAN. Az egykori francia Indokína országainak politikai haso­­­nulása megteremtette az előfeltétele­ket a még feltáratlan természeti erő­források kihasználására, s arra, hogy e három állam összehangoltan lásson hozzá a szocializmus anyagi bázisának kiépítéséhez. Jóllehet a szorosan vett közös vállalkozások létrehozásának még nem jött el az ideje, a bilaterá­lis megállapodások sokasodása az együttműködés­ felgyorsulását jelzi. Ugyanakkor számolni kell azzal is, hogy az eltérő történelmi fejlődés, akárcsak Vietnamban, itt sem teszi súrlódásmentessé az együttélést. A sok­ezer éves történelmi szembenállás el­­feled­tetése a nemzetiségi problémák megoldása a haladó rendszerek dolga lesz. Rájuk hárul az a feladat is, hogy a gazdasági pozíciókat általában uraló, s a befogadó ország népessé­gétől, etnikailag eltérő csoportok ked­vezményezett helyzetét meg a vele kapcsolatos nacionalista jellegű ellen­érzéseket megszüntesse. Ami Laoszt illeti, ásványi kincsek­ben és energiában való gazdagsága jóval meghaladja a kis és szétszórt népességű ország belső szükségleteit, s így kézenfekvő, hogy e termékeit kicserélje. Valószínű, hogy az első időkben Laosznak elsősorban élelmi­szerekre, főként rizsre lesz szüksége, hiszen­­ különösen a déli országrész­­ellátása hagyományosan Thaiföldtől függött. Nagy lehetőségek vannak a Nam Themn vízerőmű hasznosításá­ban is, amelynek kapacitása — 3345 megawatt lesz — messze meghaladja az alig iparosodott Laosz igényeit. Műholdas felmérések arra mutatnak, hogy Ban Taphone térségében olaj van, és a koncessziót élvező francia cég véleménye szerint ha valóban találnak olajat, az egyetlen gazdaságos megoldás az lenne, ha egy részét cső­vezetéken Vietnamba szállítanák. Laosz hatalmas energiakapacitása ugyanakkor az energiaigényes iparágak, így a műtrágyagyártás kiépítésének is jó feltételeket teremt. Ezekhez azonban a belsőnél jóval nagyobb — indokínai méretű — felvevő piac szükséges. Kedvező adottság és egy­ben természetes összekötő kapocs a Mekong folyó is, energiakapacitásának kihasználása, hajózhatóvá­ tétele, az öntözéses gazdálkodás megvalósítása együttes erőfeszítést igényel. Vietnam, Laosz és Kambodzsa tár­sadalmi berendezkedésének hasonló­sága és­­gazdasági érdekazonossága az együttműködés eddigi csíráiból követ­keztetve is az ASEAN-énál valódibb és természetesebb integrációs feltéte­leket ígér. Az üzleti lehetőségekre mindig fogékony Bank of America máris felhívja ügyfelei figyelmét, hogy Indokínát ne csak mint katonai és politikai­­tényezőt vegyék figye­lembe, hanem számítsanak arra is, hogy nagyon hamar komoly export­­vetélytárssá válhat az ázsiai piacon. Földvári — Dankó

Next