Világgazdaság, 1976. június (8. évfolyam, 105/1849-126/1870. szám)

1976-06-01 / 105. (1849.) szám

MAGYAR GAZDASÁG - VILÁGGAZDASÁG A portugál gyarmatosítók nem vélet­lenül nevezték Angolát birodalmuk nyersanyagtárházának. Az ország földje bővelkedik vasérc-, réz- és olajkészle­tekben. Csakhogy mindezek a kincsek sokáig érintetlenül rejtőztek a föld mélyében, nem sok hasznukat vették még maguk a portugálok sem. A leg­gazdagabb lelőhelyeket, úgy ahogy vol­tak, kiadták a külföldi monopóliumok­nak. Különösen erős állásokat épített ki magának a gyarmati Angola gazda­ságában az Egyesült Államok. Ameri­kai olajmonopóliumok kapták a legelő­nyösebb feltételeket. A partok mentén a Zaire és a népi Kongó közé beékelődő Kabinda a maga 7000 négyzetkilométeres területével és kevesebb mint 100 ezer lakosával alig­ha érdekelt volna bárkit is, ha földjé­nek mélyebb rétegei és kontinentális talapzata nem tartalmazna hatalmas olajkészleteket. Ezeket 1967-ben Portu­gália bérbe adta az amerikai Gulf­ad­nak. Egészen 1975 végéig az olajválla­lat mindenben igyekezett eleget tenni szerződésbeli kötelezettségeinek, ne­gyedévenként pontosan megfizette a ki­kötött adót és bérösszeget. Amikor azonban Luandában a népi mozgalom megalakult és kikiáltotta a köztársaság A VILÁGSAJTÓBÓL Mintaszervezés pénz nélkül Új szerződés az angolai olaj kitermelésére hat, az amerikai külügyminisztérium elrendelte az olajvállalat kabindai tevé­kenységének megszüntetését, jelentős pénzforrástól fosztva meg ezzel a fia­tal államot. A kabindai olajlelőhelyek az ország valutabevételeinek 70 száza­lékát szolgáltatták. A népi mozgalom kormánya ezek után elhatározta, hogy rendkívüli bizottságot nevez ki az olaj­­termelés újbóli megindítására. A bizottság megalakítását az olaj­­monopóliumok zsarolása tette szüksé­gessé — mondotta Lopez Tezera, a szer­vezet­ elnöke. Az angolai függetlenség kivívásával csaknem egyidejűleg a kül­földi vállalatok abbahagyták az olaj ki­termelését, visszarendelték szakembe­reiket, üzemen kívül helyezték az olaj­­kutakat. Az olajkutak bezárása mint a gazdasági blokád egyik sajátos formája kipróbált eszköze a monopóliumoknak a gyarmati uralom alól felszabadult nemzetek sarjadó gazdaságának meg­fojtására. Amikor most tárgyalásokba bocsátkozunk a Gulf Oillal, azt tartjuk szem előtt, hogy a technikai kérdések mellett rendezni kell a jogi problémá­kat is. A szerződést, amelyet a vállalat durván megsértett, felül kell vizsgálni és új alapon lehet csak újra megkötni. (1976. évi 21. szám.) Az Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom végleges győzelme óta nem kevesebb mint 45 szocialista és tőkés­országbeli gazdasági küldöttség fordult meg a fővárosban hitelt és beruházá­sokat kínálva. A nagy érdeklődés ma­gyarázatát az újonnan önállóvá vált ország hatalmas ásványi kincseiben és kőolajtartalékaiban­ kell keresni. Ez év áprilisában az olasz, állami kőola­j­tár­saság, az­ AGIP alelnöke is feltűnt Luandában és eredményes tárgyaláso­kat folytatott az ottani gazdaságügyi miniszterrel, Carlos Rochaval. A meg­beszéléseket állítólag három gazdasági kooperációs egyezmény koronázta: az angolai ásványi kincsek felkutatásáról, a műszaki és adminisztrációs személy­zet kiképzéséről, valamint az ország uránbányászatának előmozdításáról. E három közül az első jóformán lét­­fogosságú Angola gazdasági felemelke­dése szempontjából. A távozó portugál gyarmatosítók ugyanis a bányákra vo­natkozó minden írásos anyagot maguk­kal vittek, a helyükbe lépő új veze­tőknek tehát semmi támpontjuk nincs a nyersanyagkészletek felméréséhez. Az AGIP feladata lesz, hogy az ango­lai föld mélyén pihenő nyersanyagkin­csek mibenlétéről és mennyiségéről pontos leltárt készítsen. Nem kevésbé jelentős az olasz vál­lalat második feladata, a kőolajipar talpraállítása sem. Az országban any­­nyira nincs ilyen képzettségű mérnök, technikus és más szakember, hogy a Gulf Oillal közelmúltban folytatott Az olasz állami AGIP angolai terjeszkedése tárgyalások alkalmával a kormány kénytelen volt az algériai Sonatrach alkalmazottainak segítségét kérni. Az AGIP magára vállalta, hogy kiképzi a kőolajtermeléshez szükséges összes szakembert, legyen szó irányítási, ad­minisztrációs vagy műszaki ismeretek átadásáról. A megállapodás szerint az első 30 angolai május végén utazik Itáliába, kiképzésük után ezek alkot­ják majd az új angolai bányaipari mi­nisztérium alapító káderét. Az AGIP felméri az uránkészleteket is, ezek fel­tárásában részt vállal leányvállalata, az AGIP-Nucleare is. Az energikusan fellépő olasz állami vállalat az angolai gazdaságügyi mi­niszter, Carlos Rocha szerint máris a luandai kormány „privilegizált partne­rének” számít szinte beláthatatlan üz­leti lehetőségekkel. Az amerikai Gulf Oil ugyanis a washingtoni külügymi­nisztérium tanácsára 1975 decemberé­ben felhagyott a kabindai kőolaj ki­termelésével, az újabb szerződés alá­írása pedig egyre késik. A március­ban indult megbeszélések alkalmával az angolai kormány 51 százalékos ré­­szedést követel , az amerikai kőolaj­­vállalat azonban félévi gondolkodási időt kért. De még ha megőrizhetné , is a mintegy 200 millió tonnára becsült kabindai készletek kiaknázásának mo­nopóliumát, a hatalmas ország éppen elég hasznosítandó kincset rejteget. Ezek felkutatása, szempontjából az AGIP máris jó helyet biztosított ma­gának. (1976. május 28.) The­­ Economist Még bizonyos időbe telik, amíg An­gola olajbányászata visszanyeri a 150 ezer barreles szintjét, bár a Gulf Oil vállalat mindmáig az országban ma­radhatott. Ez a tény egyébként a fo­lyóirat megállapítása szerint a Népi Mozgalom kormányának meglepő reá­lis politikájáról tanúskodik. Az olaj az ország gazdaságának egyik pillére, a kávé a másik. Jóllehet az ország külkereskedelme a Szovjet­unióra és Kubára van beirányozva, az első nagy üzlet mindkét termékből Brazíliával jött létre. A brazilok nagy mennyiségben vásárolnak Angolától olajat (hogy a közel-keleti olajszállí­tások egy kis töredékét ezzel helyette­sítsék) és kávét is (hogy oldható kávé­val lássák el­­a hazai piacot). Cserébe autóbuszt, rizist, kórházi felszerelést és halászbárkákat adnak az afrikai ország­nak. Svédország, amely régóta egyik szi­lárd szövetségese a Népi Mozgalom­nak, az európai országok közül első­ként indított útnak kereskedelmi kül­döttséget Angolába, közvetlenül a hábo­rú után. Luandában ötféle gyártmányú nehéztehergépkocsira adtak ki bevitelt Angola gyorsan kiépíti gazdasági kapcsolatait engedélyt, ezek közül kettő svéd. An­gola déli részében, ugyanakkor svéd tervszakértők az angolai gazdasági mi­nisztériumnak segítenek svéd mintájú fejlesztési tanácsaikkal. A Benguela vasúttársaság, az Ang­liában működő egyik legrégibb brit vállalat vezetői szintén tárgyalásokat folytatnak Luandában. A vasúttársaság nem kezdi meg újra a zambiai réz szállítását június végéig,­­amíg a fel­robbantott két hidat helyre nem állít­ják. A kormány államosítani akarja a vasutat, csakhogy az idő erre nem éppen alkalmas. A vasúttársaság nem­rég­ 40 millió dolláros kölcsönt vett fel egy nemrég befejezett vasútvonal építésére és tíz Diesel-mozdony vásár­lására. A bérleti szerződése azonban alig tart valamivel tovább, mint amennyi idő alatt vissza kell fizetnie ezeket az adósságokat. A Népi Mozgalom gyorsan jó kap­csolatokat teremtett a külföldi légi­­vál­attokkal is, s Luanda ma közvet­len elérhető Rómából, Párizsból, La­­goszból és Algírból. (1976. május 28.) in Magyar Kereskedelmi Kamara 'iiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiuiiiiimiiiiiiiiiimiiiiiiiiiuiiiiiiisEuiiiniimuiiir Vita a készülő fővállalkozási rendeletről Hétfőn a Magyar Kereskedelmi Ka­mara fővállalkozói tagozatának elnök­sége ügyvezetőségi ülést tartott. Az ALUTERV képviselője, dr. Károlyi György a 9/1975-ös KKM—PM—MNB közös rendelet végrehajtási tapasztala­tairól számolt be. Az ülés második részében egy ké­szülő PM—ÉVM rendeletet vitattak meg a résztvevők. Ez a közeljövőben — várhatóan idén nyáron — megje­lenő rendelet a fővállalkozás és a koordinációs vállalkozás finanszírozási kérdéseit szabályozza. Igen élénk vita bontakozott ki több kérdésben. Egye­sek hiányolták, hogy a kockázati díj nem került be a rendelet szövegébe. Havas Péter, az Állami Fejlesztési Bank vezérigazgatója úgy érvelt, hogy a kockázati díjat a fővállalkozási díj kell hogy tartalmazza. A másik vita­tott kérdés a tartalékalap rendeltetése volt. Ennek az a célja — jegyezte meg Havas Péter —, hogy csak valóban olyan vállalatok kezdjenek hozzá a fővállalkozáshoz, akik képesek is rá. Mikor készül el a Szegedi Ruhagyár raktára? Félig már elkészült a Szegedi Ruhagyár korszerű raktára. Áll az épület és működőképes az üzemrészekből érkező konvejorpálya. Az eddig felhasz­nált 21,6 millió forintot javarészt a vállalat teremtette elő, a továbblépést­­ a csarnok belső szerkezetének kiépítését és a szükséges gépek beszerezését — állami támogatásból próbálják megvalósítani. A Könnyűipari Miniszté­rium által „mintaüzemi szervezésű, kiemelt feladatnak” nevezett raktárépí­tés iránt a helyszínen, a Szegedi Ruhagyárban, valamint az Anyagmozgatási és Csomagolási Intézetben érdeklődtünk. A múlt év végén sajtóközleményben adták hírül, hogy a Szegedi Ruhagyár­ban 80 ezer öltöny tárolására alkalmas különleges raktár épült, s a Könnyű­ipari Minisztérium és az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság képviselői jelenlétében megkezdődött a műszaki átadás. Tekintve, hogy a vállalatnak bérmunkaszerződések keretében jelen­tős a tőkésexportra nemrégiben oda­látogattunk, hogy érdeklődjünk az új típusú raktározás első negyedévi ta­pasztalatai iránt. Szegeden azonban meglepetés várt. Áll a raktárépület, elkészült a konve­jorpálya — láncvonóelemes szállítópá­lya — is, de hiányzik a teljes belső raktárberendezés, s a hatalmas csar­nokban mindössze 1—2 szinten, kézzel elérhető magasságban tároltak exportra szánt öltönyöket, ami a raktártér alig 5 százalékos kihasználtságának felel csak meg. A Szegedi Ruhagyárban Kiss Jenő szervezési és fejlesztési osztályvezetőtől megtudtuk, hogy a gyár jelenlegi ter­melése mintegy 800 milió forint értékű, s ez — a tervezett 85 millió forintos rekonstrukciós program eredményeként — 1980-ig 28—30 százalékkal növekszik, s meghaladja az 1 milliárdot. A régi raktárhelyiség rendkívül kor­szerűtlen , favázú és így nem felel meg a tűzbiztonsági előírásoknak, ezenkívül a készáru tárolására a mai mennyiség mellett is igen szűk. A zsúfoltság miatt az öltönyöket elszállítás előtt újból ki kell vasalni, vagy — ha erre nincs ka­pacitás — gyűrötten kell kiszállítani. Ez az exportban okoz elsősorban prob­lémákat. Tavaly a vállalat termelésének 10,1 százaléka jutott tőkés, 4,2 százaléka pe­dig szocialista piacokra, s ez az arány az évtized hátralevő éveiben növek­szik: 11,4 százalékos lesz a tőkés és 5,2 százalékos a szocialista piaci érté­kesítés. A ruhagyár nagyobbrészt saját fej­lesztési alapjából, kisebb mértékben hosszú lejáratú hitelből a múlt év vé­géig hozta létre — 21,6 millió forintos költséggel — a magasraktári épület­csarnokot és a konvejorpályát, amely a varrodákkal és a befejező üzemré­szekkel köti össze a raktárt. A Köny­­nyűipari Minisztérium tavaly novem­berben közölte, hogy „az 1975-ben be­fejeződő készáruraktár és konvejorpá­lya alkalmazását kezelje az üzem ki­emelt feladatként és fejlessze minta­üzemi szervezés szintjére”. Majd há­rom hónappal később értesítette a vál­lalatot, hogy nem tud hozzájárulni a raktár finanszírozásához, mert az nem tekinthető beruházásnak. A Szegedi Ruhagyár ezután úgy dön­tött, hogy az Anyagmozgatási és Cso­magolási Intézethez­ (ÁCSI), valamint az annak kebelében működő tanács­adó irodához fordul és közreműködé­sükkel beadja pályázatát arra a fel­hívásra, amelyet az Országos Terv­hivatal, a Pénzügyminisztérium, a Ma­gyar Nemzeti Bank, az Állami Fej­lesztési Bank és az ÁCSI közösen hir­detett meg. A pályázat keretében ked­­vezményes hitelhez vagy állami támo­gatáshoz juthatnak azok a vállalatok, amelyek anyagmozgatási rendszerüket fejlesztve munkaerőt szabadítanak fel. A ruhagyár — tudtuk meg Szegeden — négyéves tájékozódó munka során 20 szocialista és tőkés cégtől kért a NIKEX közvetítésével ajánlatot és vé­gül arra a következtetésre jutott, hogy a magasraktári felrakógépes megoldások közül adottságainak az osztrák VÖEST cég ajánlata felel meg leginkább. Az előnyöket és a várható költségeket részletesen kidolgozták az ACSI-hoz — a pályázatok titkári feladatainak ellá­tójához és szakmai elbírálójához — be­nyújtandó pályázatban. A munkák hátralevő részéhez eszerint 21,55 mil­lió forintra van szükség. Ezt szeretnék a pályázaton állami támogatás formá­jában elnyerni, mert saját anyagi esz­közeiket a rekonstrukciós program és a raktárépítés eddigi menete hosszú évekre kimerítette. A devizaigény mint­egy 350 ezer dollár, s a VÖEST mint generálkivitelező ezért három hónap alatt vállalja a belső szerkezet kialakí­tását, a kézi és automatikus kezelésű öt felrakógép üzembe helyezését — tud­tuk meg a Szegedi Ruhagyárban. A szegedi beszélgetés után kerestük fel az ACSI-t, ahol érdeklődésünkre el­mondták, hogy a pályázati felhívás alapján szétosztható összeg elég korlá­tozott. Ezért odaítélésénél gondosan kell eljárniuk. A szegedi raktárépítést elv­ben támogatják, de a pályázati terve­zet felülvizsgálatát javasolják, mert ebben a kiírásban nem szerepel deviza. A módosítás lényege, hogy a Szegedi Ruhagyár a szocialista piacról szerez­zen be kézi vezérlésű raktári felrakó gépeket, s az állványzatot pedig De­­xion—Salgó elemekből állítsa össze, így a hátralevő munkák költsége nagy­mértékben csökkenne. Megtudtuk azonban azt is, hogy a leginkább számba jöhető csehszlovák Omnia gépek egyelőre nem üzemel­tethetők nálunk, mert nem felelnek meg a magyar munkavédelmi előírá­soknak. Az ötéves terv időszakában 250 darab vételét tervezi belőlük a NIKEX, ha módosítják őket a magyar előírásoknak megfelelően. A szocialista országokból beszerezhető felrakó gépek egyelőre csak kézi vezérlésű gépek, habár automatikus gépek kifejlesztése már folyamatban van a csehszlovák Omnia és a bolgár Balkancar válla­latnál. „Ha beszerezhető majd az automatika, természetesen annak vé­telét is támogatjuk, de ha csak kézi vezérlésű gépek vételére nyílik mód, akkor is a szocialista piacról java­soljuk az importot — mondták az in­tézetben. Igaza van-e a ruhagyárnak, amikor több éves előkészítő munka után olyan korszerűen akarja befejezni az építést, ahogyan elkezdte és amire fe­lettes hatóságai is bátorították — fel­tehetőleg ismerve a vállalat anyagi helyzetét? Igaza van-e a pályázati fel­hívást közzé tevő intézmények egyiké­nek, amikor a rendelkezésre álló kor­látozott összegből a lehető legtöbb fejlesztést szeretné támogatni? Mind­kettőjüknek igaza van a saját szem­pontjából. Mégis, úgy gondoljuk, ideje lenne már a raktárügyet végleg le­zárni. Túl nagy fényűzés, hogy ennek az európai szinten is igen korszerűen kialakított csarnoknak kapacitását csak 5 százalékban használják ki. Varga András Magyar—szovjet tárgyalások Budapesten Mihail Leszecs­cónak, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökhelyettesének vezetésével delegáció érkezett Buda­pestre a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság 17. ülésszakára. A küldöttséget hétfőn a bizottság ma­gyar társelnöke dr. Szekér Gyula mi­niszterelnök-helyettes fogadta a Feri­hegyi repülőtéren. Az Ekotaszsz szovjet hírügynökség jelentése szerint a bizottság budapesti ülésszakán többek között kormánykö­zi megállapodást írnak alá együttmű­ködésről kőolajtermékek szállítására alkalmas vezetékek építésében. A ter­vek szerint a vezeték Kárpát-Ukrajná­­ból Csapon keresztül érkezik hazánk­ba, a magyarországi szakasz hossza 60 kilométer lesz. Az 1977 áprilisában — a tervek szerint — már üzemképes csővezetékrendszeren benzint és dízel­olajat fognak továbbítani hazánkba. A két ország hosszú lejáratú árucserefor­galmi megállapodásának megfelelően 1980-ig Magyarország e két szénhidro­gén-származékból évente összesen 1,7 millió tonnát vásárol a Szovjetuniótól. (A hagyományos vasúti fuvarozás ek­kora forgalom lebonyolítására már nemigen alkalmas.) A tervezők a for­galom növekedésével számolva a ve­zeték áteresztőképességét évente 2,5 millió tonnában határozták meg. Hétfőn délután plenáris üléssel meg­kezdődött a Parlamentben a kormány­közi bizottság ülésszaka. A tanácsko­záson többek közt tájékoztatót hallgat­nak meg öt nagy magyar gépgyár ter­mékszerkezetének hosszú távú megha­tározásával kapcsolatos magyar—szov­jet együttműködésről, megbeszéléseket folytatnak a közszükségleti cikkek gyár­tásában és kölcsönös szállításában meg­levő kétoldalú lehetőségekről. Szóba kerül, miként működhet együtt a két ország ipari üzemek felszerelésében és szállításában a harmadik piacon és tár­gyalnak újabb gyártásszakosítási, illetve kooperációs egyezménytervezetek elő­készítéséről. ­ Hétfőn Rigába utazott Nemeslaki Tivadar, a KGST rádiótechnikai és elektronikai állandó bizottságának 30. ülésére. Hitelszerződést írt alá hétfőn a Ma­gyar Selyemipar Vállalat a Magyar Nemzeti Bankkal: a vállalat 170 millió forintos beruházásához a bank 149 milliós hitelt nyújt hatéves törlesztés­re. Az 1976—77-ben megvalósuló re­konstrukciós beruházás révén az MSV kikészítő kapacitását 4 millió, nyers­szövetgyártó kapacitását 2,3 millió négyzetméterrel növeli. A KGST építésügyi állandó bizott­ságának 41. ülésére hétfőn Belgrádba utazott a magyar delegáció Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter vezetésével. Az ülésen, töb­bek közötti, megvitatják a tagországok elmúlt öt évben végzett, építésügyi, tudományos-műszaki kutatásairól ké­szült jelentést.­­ A biológiai szellemi alkotásokról szóló előadássorozat, amelyet a kamara Műszaki Szellemi Termék szakbizott­ságának biológiai munkabizottsága rendezett, május 31-én befejeződött. Az utolsó előadást Tasnádi Emil, az Országos Találmányi Hivatal elnöke tartotta a Gyümölcs és Dísznövény Kutató Intézetben. ■■illlillllllfllflfilllinillííl RÖVIDEN Új magyar—csehszlovák határvízi megállapodást írt alá tegnap Buda­pesten a két ország vízügyi hatóságá­nak vezetője, dr. Gergely István ál­lamtitkár és Frantisek Hagara minisz­ter. A csehszlovák miniszter elmondta: az új csehszlovák vízügyi törvény sze­rint szigorúbban büntetik a vizeket szennyező vállalatokat, amellett a két nagy szlovák vízgyűjtő, a Vág és a Bodrog mentén több milliárd koronát fordítanak ipari szennyvíztisztító tele­pek építésére ebben a tervidőszakban. A TRANSELEKTRO Csehszlovákiá­ból Flexo zsinórt és félvezetőket, Len­gyelországból robbanásbiztos motorokat, az NDK-ból távvezeték szerelvényeket vásárol 1977-ben egy most aláírt szer­ződés szerint, összesen 800 ezer rubel értékben. A nyári sörellátás javítására június elején megkezdik a Soproni Sörgyárban a Bécs melletti schwechati sörgyárból érkező 25 ezer hektoliter 12 fokos vi­lágos sör palackozását. A nyár végéig összesen 5 millió palack osztrák sör kerül forgalomba. Három NDK-beli szerelvénnyel bő­vül a szentendrei HÉV-hálózat. Ezzel 17 új típusú szerelvény közlekedik már ezen a vonalon. 1976. JÚNIUS 1. Különleges magyar stúdió-lemezjátszó A Mechanikai Laboratórium a stú­diómagnók után most egy stúdió­lemezjátszót is piacra hozott, s ezt a BNV-n is kiállította. (A tévedések el­kerülése végett­ nagy értékű beruházási cikkről van szó, a Magyar Rádiónak például egy hasonló kategóriájú, NSZK gyártmányú készülék vagy 130 ezer forintjába kerül.) Sőt az új magyar készülék egyedül­álló a maga nemében. Legjobb tudo­másunk szerint eddig még senki a vi­lágon nem konstruált olyan stúdió­lemezjátszót, amelyben a legkorsze­rűbb, úgynevezett direktmeghajtású futóművet alkalmazzák. (A „direct drive” szisztémát, amelyben a lemez­tányér gyakorlatilag a motor forgóré­szével azonos, tehát semmiféle mecha­nikus áttételre nincs szükség — eddig csak házi használatra szánták, holott minden más rendszernél jobb ered­ményt ad.) A Mechanikai Laboratórium jókor fedezte fel a kínálat hiányát. Az első készüléket kipróbálásra átadták a leg­főbb hazai felhasználónak, majd be­mutatták az exportőr ELEKTROIM­­PEX-nek is, s ezután megépítették a végleges modellt, amely nemcsak mű­szaki specifikációjában múlja felül az eddigi stúdió­gépeket, hanem a profik számára fontos „kunsztok” terén is, emellett esztétikailag is jó benyomást kelt. S ami már nem a vevőre tartozik: különlegesen alacsony az importhá­nyad, ha eltekintünk a hangszedőfejtől (pick up), öt-tíz százalék körül mozog. Az új magyar stúdió-lemezjátszó fel­tehetően komoly devizakiadástól kí­méli meg a jövőben a hazai felhasz­nálókat (az MRT még a fővárosban sincs teljesen felfegyverkezve, nem is beszélve a vidéki stúdiókról), és nyil­ván keresett lesz a készülék a KGST- országokban. Emellett azonban a tőkés piacon is igen jók az esélyei: máris több nyugati cég érdeklődött iránta, az osztrák Siemens pedig árajánlatot is kért száz darabra. Csökkent a kakaóvaj vámtétele Néhány termékcsoport vámtétele módosult 1976. évre, köztük a kakaó­­massza és a kakaóvaj vámtétele a preferenciális, tehát a Brüsszeli Vám­tarifa I. hasábjában az eddigi 5 száza­lék helyett nulla százalék lett. A Pénz­ügyi Közlöny 12. szám­a ezenkívül köz­zéteszi az 1976. évi vámkontingensek teljes körét, a vámkedvezményes (en­gedélyjegyes) eljárásban vámkezelhető vámárukat. A rendelet előírásait 1976. január 1-től kell alkalmazni. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször négy oldalon, pénteken négy oldal melléklettel Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Főszerkesztő-helyettes: VÁJNA JÁNOS Szerkesztőség: Bp. V., Dorottya u. 6. IV. em. Postacím: 1397 Budapest, Pf. 534. Telefon: 183-660 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc Igazgató Kiadóhivatal, 1085 Bp., Blaha Lujza tér 1—3. Postacím: 1959 Budapest Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Megyár Posta 76.3102/3-05 — Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre vezérigazgató INDEX: 25 008

Next