Világgazdaság, 1976. június (8. évfolyam, 105/1849-126/1870. szám)
1976-06-01 / 105. (1849.) szám
MAGYAR GAZDASÁG - VILÁGGAZDASÁG A portugál gyarmatosítók nem véletlenül nevezték Angolát birodalmuk nyersanyagtárházának. Az ország földje bővelkedik vasérc-, réz- és olajkészletekben. Csakhogy mindezek a kincsek sokáig érintetlenül rejtőztek a föld mélyében, nem sok hasznukat vették még maguk a portugálok sem. A leggazdagabb lelőhelyeket, úgy ahogy voltak, kiadták a külföldi monopóliumoknak. Különösen erős állásokat épített ki magának a gyarmati Angola gazdaságában az Egyesült Államok. Amerikai olajmonopóliumok kapták a legelőnyösebb feltételeket. A partok mentén a Zaire és a népi Kongó közé beékelődő Kabinda a maga 7000 négyzetkilométeres területével és kevesebb mint 100 ezer lakosával aligha érdekelt volna bárkit is, ha földjének mélyebb rétegei és kontinentális talapzata nem tartalmazna hatalmas olajkészleteket. Ezeket 1967-ben Portugália bérbe adta az amerikai Gulfadnak. Egészen 1975 végéig az olajvállalat mindenben igyekezett eleget tenni szerződésbeli kötelezettségeinek, negyedévenként pontosan megfizette a kikötött adót és bérösszeget. Amikor azonban Luandában a népi mozgalom megalakult és kikiáltotta a köztársaság A VILÁGSAJTÓBÓL Mintaszervezés pénz nélkül Új szerződés az angolai olaj kitermelésére hat, az amerikai külügyminisztérium elrendelte az olajvállalat kabindai tevékenységének megszüntetését, jelentős pénzforrástól fosztva meg ezzel a fiatal államot. A kabindai olajlelőhelyek az ország valutabevételeinek 70 százalékát szolgáltatták. A népi mozgalom kormánya ezek után elhatározta, hogy rendkívüli bizottságot nevez ki az olajtermelés újbóli megindítására. A bizottság megalakítását az olajmonopóliumok zsarolása tette szükségessé — mondotta Lopez Tezera, a szervezet elnöke. Az angolai függetlenség kivívásával csaknem egyidejűleg a külföldi vállalatok abbahagyták az olaj kitermelését, visszarendelték szakembereiket, üzemen kívül helyezték az olajkutakat. Az olajkutak bezárása mint a gazdasági blokád egyik sajátos formája kipróbált eszköze a monopóliumoknak a gyarmati uralom alól felszabadult nemzetek sarjadó gazdaságának megfojtására. Amikor most tárgyalásokba bocsátkozunk a Gulf Oillal, azt tartjuk szem előtt, hogy a technikai kérdések mellett rendezni kell a jogi problémákat is. A szerződést, amelyet a vállalat durván megsértett, felül kell vizsgálni és új alapon lehet csak újra megkötni. (1976. évi 21. szám.) Az Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom végleges győzelme óta nem kevesebb mint 45 szocialista és tőkésországbeli gazdasági küldöttség fordult meg a fővárosban hitelt és beruházásokat kínálva. A nagy érdeklődés magyarázatát az újonnan önállóvá vált ország hatalmas ásványi kincseiben és kőolajtartalékaiban kell keresni. Ez év áprilisában az olasz, állami kőolajtársaság, az AGIP alelnöke is feltűnt Luandában és eredményes tárgyalásokat folytatott az ottani gazdaságügyi miniszterrel, Carlos Rochaval. A megbeszéléseket állítólag három gazdasági kooperációs egyezmény koronázta: az angolai ásványi kincsek felkutatásáról, a műszaki és adminisztrációs személyzet kiképzéséről, valamint az ország uránbányászatának előmozdításáról. E három közül az első jóformán létfogosságú Angola gazdasági felemelkedése szempontjából. A távozó portugál gyarmatosítók ugyanis a bányákra vonatkozó minden írásos anyagot magukkal vittek, a helyükbe lépő új vezetőknek tehát semmi támpontjuk nincs a nyersanyagkészletek felméréséhez. Az AGIP feladata lesz, hogy az angolai föld mélyén pihenő nyersanyagkincsek mibenlétéről és mennyiségéről pontos leltárt készítsen. Nem kevésbé jelentős az olasz vállalat második feladata, a kőolajipar talpraállítása sem. Az országban anynyira nincs ilyen képzettségű mérnök, technikus és más szakember, hogy a Gulf Oillal közelmúltban folytatott Az olasz állami AGIP angolai terjeszkedése tárgyalások alkalmával a kormány kénytelen volt az algériai Sonatrach alkalmazottainak segítségét kérni. Az AGIP magára vállalta, hogy kiképzi a kőolajtermeléshez szükséges összes szakembert, legyen szó irányítási, adminisztrációs vagy műszaki ismeretek átadásáról. A megállapodás szerint az első 30 angolai május végén utazik Itáliába, kiképzésük után ezek alkotják majd az új angolai bányaipari minisztérium alapító káderét. Az AGIP felméri az uránkészleteket is, ezek feltárásában részt vállal leányvállalata, az AGIP-Nucleare is. Az energikusan fellépő olasz állami vállalat az angolai gazdaságügyi miniszter, Carlos Rocha szerint máris a luandai kormány „privilegizált partnerének” számít szinte beláthatatlan üzleti lehetőségekkel. Az amerikai Gulf Oil ugyanis a washingtoni külügyminisztérium tanácsára 1975 decemberében felhagyott a kabindai kőolaj kitermelésével, az újabb szerződés aláírása pedig egyre késik. A márciusban indult megbeszélések alkalmával az angolai kormány 51 százalékos részedést követel , az amerikai kőolajvállalat azonban félévi gondolkodási időt kért. De még ha megőrizhetné , is a mintegy 200 millió tonnára becsült kabindai készletek kiaknázásának monopóliumát, a hatalmas ország éppen elég hasznosítandó kincset rejteget. Ezek felkutatása, szempontjából az AGIP máris jó helyet biztosított magának. (1976. május 28.) The Economist Még bizonyos időbe telik, amíg Angola olajbányászata visszanyeri a 150 ezer barreles szintjét, bár a Gulf Oil vállalat mindmáig az országban maradhatott. Ez a tény egyébként a folyóirat megállapítása szerint a Népi Mozgalom kormányának meglepő reális politikájáról tanúskodik. Az olaj az ország gazdaságának egyik pillére, a kávé a másik. Jóllehet az ország külkereskedelme a Szovjetunióra és Kubára van beirányozva, az első nagy üzlet mindkét termékből Brazíliával jött létre. A brazilok nagy mennyiségben vásárolnak Angolától olajat (hogy a közel-keleti olajszállítások egy kis töredékét ezzel helyettesítsék) és kávét is (hogy oldható kávéval lássák ela hazai piacot). Cserébe autóbuszt, rizist, kórházi felszerelést és halászbárkákat adnak az afrikai országnak. Svédország, amely régóta egyik szilárd szövetségese a Népi Mozgalomnak, az európai országok közül elsőként indított útnak kereskedelmi küldöttséget Angolába, közvetlenül a háború után. Luandában ötféle gyártmányú nehéztehergépkocsira adtak ki bevitelt Angola gyorsan kiépíti gazdasági kapcsolatait engedélyt, ezek közül kettő svéd. Angola déli részében, ugyanakkor svéd tervszakértők az angolai gazdasági minisztériumnak segítenek svéd mintájú fejlesztési tanácsaikkal. A Benguela vasúttársaság, az Angliában működő egyik legrégibb brit vállalat vezetői szintén tárgyalásokat folytatnak Luandában. A vasúttársaság nem kezdi meg újra a zambiai réz szállítását június végéig,amíg a felrobbantott két hidat helyre nem állítják. A kormány államosítani akarja a vasutat, csakhogy az idő erre nem éppen alkalmas. A vasúttársaság nemrég 40 millió dolláros kölcsönt vett fel egy nemrég befejezett vasútvonal építésére és tíz Diesel-mozdony vásárlására. A bérleti szerződése azonban alig tart valamivel tovább, mint amennyi idő alatt vissza kell fizetnie ezeket az adósságokat. A Népi Mozgalom gyorsan jó kapcsolatokat teremtett a külföldi légiválattokkal is, s Luanda ma közvetlen elérhető Rómából, Párizsból, Lagoszból és Algírból. (1976. május 28.) in Magyar Kereskedelmi Kamara 'iiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiuiiiiimiiiiiiiiiimiiiiiiiiiuiiiiiiisEuiiiniimuiiir Vita a készülő fővállalkozási rendeletről Hétfőn a Magyar Kereskedelmi Kamara fővállalkozói tagozatának elnöksége ügyvezetőségi ülést tartott. Az ALUTERV képviselője, dr. Károlyi György a 9/1975-ös KKM—PM—MNB közös rendelet végrehajtási tapasztalatairól számolt be. Az ülés második részében egy készülő PM—ÉVM rendeletet vitattak meg a résztvevők. Ez a közeljövőben — várhatóan idén nyáron — megjelenő rendelet a fővállalkozás és a koordinációs vállalkozás finanszírozási kérdéseit szabályozza. Igen élénk vita bontakozott ki több kérdésben. Egyesek hiányolták, hogy a kockázati díj nem került be a rendelet szövegébe. Havas Péter, az Állami Fejlesztési Bank vezérigazgatója úgy érvelt, hogy a kockázati díjat a fővállalkozási díj kell hogy tartalmazza. A másik vitatott kérdés a tartalékalap rendeltetése volt. Ennek az a célja — jegyezte meg Havas Péter —, hogy csak valóban olyan vállalatok kezdjenek hozzá a fővállalkozáshoz, akik képesek is rá. Mikor készül el a Szegedi Ruhagyár raktára? Félig már elkészült a Szegedi Ruhagyár korszerű raktára. Áll az épület és működőképes az üzemrészekből érkező konvejorpálya. Az eddig felhasznált 21,6 millió forintot javarészt a vállalat teremtette elő, a továbblépést a csarnok belső szerkezetének kiépítését és a szükséges gépek beszerezését — állami támogatásból próbálják megvalósítani. A Könnyűipari Minisztérium által „mintaüzemi szervezésű, kiemelt feladatnak” nevezett raktárépítés iránt a helyszínen, a Szegedi Ruhagyárban, valamint az Anyagmozgatási és Csomagolási Intézetben érdeklődtünk. A múlt év végén sajtóközleményben adták hírül, hogy a Szegedi Ruhagyárban 80 ezer öltöny tárolására alkalmas különleges raktár épült, s a Könnyűipari Minisztérium és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság képviselői jelenlétében megkezdődött a műszaki átadás. Tekintve, hogy a vállalatnak bérmunkaszerződések keretében jelentős a tőkésexportra nemrégiben odalátogattunk, hogy érdeklődjünk az új típusú raktározás első negyedévi tapasztalatai iránt. Szegeden azonban meglepetés várt. Áll a raktárépület, elkészült a konvejorpálya — láncvonóelemes szállítópálya — is, de hiányzik a teljes belső raktárberendezés, s a hatalmas csarnokban mindössze 1—2 szinten, kézzel elérhető magasságban tároltak exportra szánt öltönyöket, ami a raktártér alig 5 százalékos kihasználtságának felel csak meg. A Szegedi Ruhagyárban Kiss Jenő szervezési és fejlesztési osztályvezetőtől megtudtuk, hogy a gyár jelenlegi termelése mintegy 800 milió forint értékű, s ez — a tervezett 85 millió forintos rekonstrukciós program eredményeként — 1980-ig 28—30 százalékkal növekszik, s meghaladja az 1 milliárdot. A régi raktárhelyiség rendkívül korszerűtlen , favázú és így nem felel meg a tűzbiztonsági előírásoknak, ezenkívül a készáru tárolására a mai mennyiség mellett is igen szűk. A zsúfoltság miatt az öltönyöket elszállítás előtt újból ki kell vasalni, vagy — ha erre nincs kapacitás — gyűrötten kell kiszállítani. Ez az exportban okoz elsősorban problémákat. Tavaly a vállalat termelésének 10,1 százaléka jutott tőkés, 4,2 százaléka pedig szocialista piacokra, s ez az arány az évtized hátralevő éveiben növekszik: 11,4 százalékos lesz a tőkés és 5,2 százalékos a szocialista piaci értékesítés. A ruhagyár nagyobbrészt saját fejlesztési alapjából, kisebb mértékben hosszú lejáratú hitelből a múlt év végéig hozta létre — 21,6 millió forintos költséggel — a magasraktári épületcsarnokot és a konvejorpályát, amely a varrodákkal és a befejező üzemrészekkel köti össze a raktárt. A Könynyűipari Minisztérium tavaly novemberben közölte, hogy „az 1975-ben befejeződő készáruraktár és konvejorpálya alkalmazását kezelje az üzem kiemelt feladatként és fejlessze mintaüzemi szervezés szintjére”. Majd három hónappal később értesítette a vállalatot, hogy nem tud hozzájárulni a raktár finanszírozásához, mert az nem tekinthető beruházásnak. A Szegedi Ruhagyár ezután úgy döntött, hogy az Anyagmozgatási és Csomagolási Intézethez (ÁCSI), valamint az annak kebelében működő tanácsadó irodához fordul és közreműködésükkel beadja pályázatát arra a felhívásra, amelyet az Országos Tervhivatal, a Pénzügyminisztérium, a Magyar Nemzeti Bank, az Állami Fejlesztési Bank és az ÁCSI közösen hirdetett meg. A pályázat keretében kedvezményes hitelhez vagy állami támogatáshoz juthatnak azok a vállalatok, amelyek anyagmozgatási rendszerüket fejlesztve munkaerőt szabadítanak fel. A ruhagyár — tudtuk meg Szegeden — négyéves tájékozódó munka során 20 szocialista és tőkés cégtől kért a NIKEX közvetítésével ajánlatot és végül arra a következtetésre jutott, hogy a magasraktári felrakógépes megoldások közül adottságainak az osztrák VÖEST cég ajánlata felel meg leginkább. Az előnyöket és a várható költségeket részletesen kidolgozták az ACSI-hoz — a pályázatok titkári feladatainak ellátójához és szakmai elbírálójához — benyújtandó pályázatban. A munkák hátralevő részéhez eszerint 21,55 millió forintra van szükség. Ezt szeretnék a pályázaton állami támogatás formájában elnyerni, mert saját anyagi eszközeiket a rekonstrukciós program és a raktárépítés eddigi menete hosszú évekre kimerítette. A devizaigény mintegy 350 ezer dollár, s a VÖEST mint generálkivitelező ezért három hónap alatt vállalja a belső szerkezet kialakítását, a kézi és automatikus kezelésű öt felrakógép üzembe helyezését — tudtuk meg a Szegedi Ruhagyárban. A szegedi beszélgetés után kerestük fel az ACSI-t, ahol érdeklődésünkre elmondták, hogy a pályázati felhívás alapján szétosztható összeg elég korlátozott. Ezért odaítélésénél gondosan kell eljárniuk. A szegedi raktárépítést elvben támogatják, de a pályázati tervezet felülvizsgálatát javasolják, mert ebben a kiírásban nem szerepel deviza. A módosítás lényege, hogy a Szegedi Ruhagyár a szocialista piacról szerezzen be kézi vezérlésű raktári felrakó gépeket, s az állványzatot pedig Dexion—Salgó elemekből állítsa össze, így a hátralevő munkák költsége nagymértékben csökkenne. Megtudtuk azonban azt is, hogy a leginkább számba jöhető csehszlovák Omnia gépek egyelőre nem üzemeltethetők nálunk, mert nem felelnek meg a magyar munkavédelmi előírásoknak. Az ötéves terv időszakában 250 darab vételét tervezi belőlük a NIKEX, ha módosítják őket a magyar előírásoknak megfelelően. A szocialista országokból beszerezhető felrakó gépek egyelőre csak kézi vezérlésű gépek, habár automatikus gépek kifejlesztése már folyamatban van a csehszlovák Omnia és a bolgár Balkancar vállalatnál. „Ha beszerezhető majd az automatika, természetesen annak vételét is támogatjuk, de ha csak kézi vezérlésű gépek vételére nyílik mód, akkor is a szocialista piacról javasoljuk az importot — mondták az intézetben. Igaza van-e a ruhagyárnak, amikor több éves előkészítő munka után olyan korszerűen akarja befejezni az építést, ahogyan elkezdte és amire felettes hatóságai is bátorították — feltehetőleg ismerve a vállalat anyagi helyzetét? Igaza van-e a pályázati felhívást közzé tevő intézmények egyikének, amikor a rendelkezésre álló korlátozott összegből a lehető legtöbb fejlesztést szeretné támogatni? Mindkettőjüknek igaza van a saját szempontjából. Mégis, úgy gondoljuk, ideje lenne már a raktárügyet végleg lezárni. Túl nagy fényűzés, hogy ennek az európai szinten is igen korszerűen kialakított csarnoknak kapacitását csak 5 százalékban használják ki. Varga András Magyar—szovjet tárgyalások Budapesten Mihail Leszecscónak, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökhelyettesének vezetésével delegáció érkezett Budapestre a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság 17. ülésszakára. A küldöttséget hétfőn a bizottság magyar társelnöke dr. Szekér Gyula miniszterelnök-helyettes fogadta a Ferihegyi repülőtéren. Az Ekotaszsz szovjet hírügynökség jelentése szerint a bizottság budapesti ülésszakán többek között kormányközi megállapodást írnak alá együttműködésről kőolajtermékek szállítására alkalmas vezetékek építésében. A tervek szerint a vezeték Kárpát-Ukrajnából Csapon keresztül érkezik hazánkba, a magyarországi szakasz hossza 60 kilométer lesz. Az 1977 áprilisában — a tervek szerint — már üzemképes csővezetékrendszeren benzint és dízelolajat fognak továbbítani hazánkba. A két ország hosszú lejáratú árucsereforgalmi megállapodásának megfelelően 1980-ig Magyarország e két szénhidrogén-származékból évente összesen 1,7 millió tonnát vásárol a Szovjetuniótól. (A hagyományos vasúti fuvarozás ekkora forgalom lebonyolítására már nemigen alkalmas.) A tervezők a forgalom növekedésével számolva a vezeték áteresztőképességét évente 2,5 millió tonnában határozták meg. Hétfőn délután plenáris üléssel megkezdődött a Parlamentben a kormányközi bizottság ülésszaka. A tanácskozáson többek közt tájékoztatót hallgatnak meg öt nagy magyar gépgyár termékszerkezetének hosszú távú meghatározásával kapcsolatos magyar—szovjet együttműködésről, megbeszéléseket folytatnak a közszükségleti cikkek gyártásában és kölcsönös szállításában meglevő kétoldalú lehetőségekről. Szóba kerül, miként működhet együtt a két ország ipari üzemek felszerelésében és szállításában a harmadik piacon és tárgyalnak újabb gyártásszakosítási, illetve kooperációs egyezménytervezetek előkészítéséről. Hétfőn Rigába utazott Nemeslaki Tivadar, a KGST rádiótechnikai és elektronikai állandó bizottságának 30. ülésére. Hitelszerződést írt alá hétfőn a Magyar Selyemipar Vállalat a Magyar Nemzeti Bankkal: a vállalat 170 millió forintos beruházásához a bank 149 milliós hitelt nyújt hatéves törlesztésre. Az 1976—77-ben megvalósuló rekonstrukciós beruházás révén az MSV kikészítő kapacitását 4 millió, nyersszövetgyártó kapacitását 2,3 millió négyzetméterrel növeli. A KGST építésügyi állandó bizottságának 41. ülésére hétfőn Belgrádba utazott a magyar delegáció Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter vezetésével. Az ülésen, többek közötti, megvitatják a tagországok elmúlt öt évben végzett, építésügyi, tudományos-műszaki kutatásairól készült jelentést. A biológiai szellemi alkotásokról szóló előadássorozat, amelyet a kamara Műszaki Szellemi Termék szakbizottságának biológiai munkabizottsága rendezett, május 31-én befejeződött. Az utolsó előadást Tasnádi Emil, az Országos Találmányi Hivatal elnöke tartotta a Gyümölcs és Dísznövény Kutató Intézetben. ■■illlillllllfllflfilllinillííl RÖVIDEN Új magyar—csehszlovák határvízi megállapodást írt alá tegnap Budapesten a két ország vízügyi hatóságának vezetője, dr. Gergely István államtitkár és Frantisek Hagara miniszter. A csehszlovák miniszter elmondta: az új csehszlovák vízügyi törvény szerint szigorúbban büntetik a vizeket szennyező vállalatokat, amellett a két nagy szlovák vízgyűjtő, a Vág és a Bodrog mentén több milliárd koronát fordítanak ipari szennyvíztisztító telepek építésére ebben a tervidőszakban. A TRANSELEKTRO Csehszlovákiából Flexo zsinórt és félvezetőket, Lengyelországból robbanásbiztos motorokat, az NDK-ból távvezeték szerelvényeket vásárol 1977-ben egy most aláírt szerződés szerint, összesen 800 ezer rubel értékben. A nyári sörellátás javítására június elején megkezdik a Soproni Sörgyárban a Bécs melletti schwechati sörgyárból érkező 25 ezer hektoliter 12 fokos világos sör palackozását. A nyár végéig összesen 5 millió palack osztrák sör kerül forgalomba. Három NDK-beli szerelvénnyel bővül a szentendrei HÉV-hálózat. Ezzel 17 új típusú szerelvény közlekedik már ezen a vonalon. 1976. JÚNIUS 1. Különleges magyar stúdió-lemezjátszó A Mechanikai Laboratórium a stúdiómagnók után most egy stúdiólemezjátszót is piacra hozott, s ezt a BNV-n is kiállította. (A tévedések elkerülése végett nagy értékű beruházási cikkről van szó, a Magyar Rádiónak például egy hasonló kategóriájú, NSZK gyártmányú készülék vagy 130 ezer forintjába kerül.) Sőt az új magyar készülék egyedülálló a maga nemében. Legjobb tudomásunk szerint eddig még senki a világon nem konstruált olyan stúdiólemezjátszót, amelyben a legkorszerűbb, úgynevezett direktmeghajtású futóművet alkalmazzák. (A „direct drive” szisztémát, amelyben a lemeztányér gyakorlatilag a motor forgórészével azonos, tehát semmiféle mechanikus áttételre nincs szükség — eddig csak házi használatra szánták, holott minden más rendszernél jobb eredményt ad.) A Mechanikai Laboratórium jókor fedezte fel a kínálat hiányát. Az első készüléket kipróbálásra átadták a legfőbb hazai felhasználónak, majd bemutatták az exportőr ELEKTROIMPEX-nek is, s ezután megépítették a végleges modellt, amely nemcsak műszaki specifikációjában múlja felül az eddigi stúdiógépeket, hanem a profik számára fontos „kunsztok” terén is, emellett esztétikailag is jó benyomást kelt. S ami már nem a vevőre tartozik: különlegesen alacsony az importhányad, ha eltekintünk a hangszedőfejtől (pick up), öt-tíz százalék körül mozog. Az új magyar stúdió-lemezjátszó feltehetően komoly devizakiadástól kíméli meg a jövőben a hazai felhasználókat (az MRT még a fővárosban sincs teljesen felfegyverkezve, nem is beszélve a vidéki stúdiókról), és nyilván keresett lesz a készülék a KGST- országokban. Emellett azonban a tőkés piacon is igen jók az esélyei: máris több nyugati cég érdeklődött iránta, az osztrák Siemens pedig árajánlatot is kért száz darabra. Csökkent a kakaóvaj vámtétele Néhány termékcsoport vámtétele módosult 1976. évre, köztük a kakaómassza és a kakaóvaj vámtétele a preferenciális, tehát a Brüsszeli Vámtarifa I. hasábjában az eddigi 5 százalék helyett nulla százalék lett. A Pénzügyi Közlöny 12. száma ezenkívül közzéteszi az 1976. évi vámkontingensek teljes körét, a vámkedvezményes (engedélyjegyes) eljárásban vámkezelhető vámárukat. A rendelet előírásait 1976. január 1-től kell alkalmazni. VILÁGGAZDASÁG A KONJUNKTÚRA- ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET ÉS A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA LAPJA Megjelenik hetenként ötször négy oldalon, pénteken négy oldal melléklettel Főszerkesztő: GYULAI ISTVÁN Főszerkesztő-helyettes: VÁJNA JÁNOS Szerkesztőség: Bp. V., Dorottya u. 6. IV. em. Postacím: 1397 Budapest, Pf. 534. Telefon: 183-660 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc Igazgató Kiadóhivatal, 1085 Bp., Blaha Lujza tér 1—3. Postacím: 1959 Budapest Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalnál Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Megyár Posta 76.3102/3-05 — Zrínyi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Bolgár Imre vezérigazgató INDEX: 25 008