Világgazdaság, 1976. október (8. évfolyam, 191/1935-212/1956. szám)

1976-10-01 / 191. (1935.) szám

2 1976. OKTÓBER 1. A LENGYEL-JUGOSZLÁV KERESKEDELEM Belgrádi tudósítónktól: A Lengyelországba irányuló jugo­szláv export augusztus végére 131 millió dollárra nőtt, 23,3 százalékkal volt magasabb, mint a múlt év azo­nos időszakában. Az import ezzel szemben 6,3 százalékkal csökkent, 125,7 millió dollár volt. A közelmúltban tartott jugoszláv—lengyel kamarai ülésen megállapították: a két ország áruforgalma kedvezően alakult az év eddig­ eltelt hónapjaiban. Augusztus végéig összesen 486 mil­lió dolláros árucsere-előirányzatnak 52,6 százalékát teljesítették. Ha ezt az eredményt a múlt év első nyolc hónapjának eredményével vetjük ösz­­sze, akkor az idén 4 százalékkal ma­gasabb a teljesítés. A kétoldalú áruforgalom szerkeze­téről a tanácskozáson megállapítot­ták: elsősorban gépipari termékekre, komplett ipari létesítményekre, vala­mint különböző kooperációs termékek szállítására kötöttek szerződéseket. A kooperációs gyártmányok közül a me­zőgazdasági gépeket, különösen a traktorokat és a különböző motoro­kat lehetne kiemelni. Jugoszláv rész­ről kedvező az autóbuszexport alaku­lása, a lengyelek ugyanezt mondhat­ják el a bányászati felszerelésekről. A terméklistán ugyanakkor nem sze­repelnek a vasúti járműipar termé­kei, s elmaradtak a tradicionálisnak tekinthető jugoszláv energetikai be­rendezésszállítások is. A mezőgazda­­sági, illetve élelmiszeripari szektor­ban kedvezőek az eredmények, külö­nösen, ha a lengyel­­kivitelt vizsgáljuk. A nyers- és alapanyagokra vonat­kozó kötések eddig elmaradtak a kí­vánt szinttől, ezzel kapcsolatban ju­goszláv szakemberek azt javasolták, hogy a nyersanyagok árucseréjében ér­dekelt vállalatok — különösen a szí­nesfémek vonatkozásában — időben állapodjanak meg az árakról, hogy a lengyel partnerrel hosszú távú ke­retmegállapodásokat köthessenek. A kamarai ülésen megállapították, hogy a fogyasztási cikkek cseréje el­marad az előirányzattól. A közelmúlt­ban megszavazott 15 millió dolláros exporthitel azonban hozzásegítheti a jugoszláv exportőröket, hogy az eddi­ginél jóval­­több konfekciót és rövid­árut, valamint bútort értékesítsenek a lengyel piacon. JAVUL A JUGOSZLÁV BANKOK ÉS A GAZDASÁG LIKVIDITÁSA A jugoszláv bankegyesülés megálla­pítása szerint az ügyviteli bankok 1976 eddig eltelt időszakában a hitel- és pénzügyi politika előírásait követve gazdálkodtak. Különösen az első fél­évben erőteljesen törekedtek a gazda­sági és pénzügyi folyamatok stabilizá­lására, mindenekelőtt az ebben az idő­ben bevezetett új fizetési rendszernek a vállalatok közötti népszerűsítésére, illetve alkalmaztatására — írja kom­mentárjában a Borba című lap. (Meg­jegyzés: a belföldi vállalatközi meg­hitelezést időben, úgyszólván mini­málisra csökkentették azzal a ható­sági előírással, amely szerint a tel­jesített szállítást követően a számlá­zott érték közvetlenül esedékessé vá­lik.) Az első félévi sikeres működés egyik fokmérője a jugoszláv bankegyesülés véleménye szerint az, hogy a bankok növelték mind a rövid-, mind a hosszú távú hiteleket, és jelentősen fokozták a hitelelhelyezést a lakás és kommunális építkezéseknél. Az ilyen jellegű hite­lek — az értékpapírokat is beleértve — közel 12 milliárd dinárral nőttek a múlt esztendő első feléhez viszo­nyítva. A bankegyesülés véleménye szerint a jelzett időszakban a jugo­szláv gazdasági és a bankok likvidi­tása magasfokú, ami a sikeres hitel­es pénzpolitika, valamint a deviza­tranzakciók eredménye. A likviditás azonban nem mindenütt azonos szintű, változó képet mutat köztársaságon­ként, valamint a gazdasági ágazaton­ként. A jugoszláv bankegyesülés szeptem­ber 30-án megnyíló háromnegyed évi mérlegkészítői értekezletén a likvidi­tás részleteit is ismerteti, azzal, hogy a tagbankok feladatává teszi, készítse­nek részletes elemzést saját pénzügyi helyzetükről, illetve tevékenységükről, melynek alapján kidolgozzák a ter­melő vállalatok számára fokozatosan visszatérítendő kamatcsökkenést, ju­talékvisszatérítés nagyságrendjét és ütemét. Az említett intézkedéssel min­denekelőtt az alapvető pénzügyi gon­dokkal küzdő vállalatokon akarnak segíteni — mutat rá a Borba. Bár a jugoszláv belső előírások szerint a banktevékenységből származó bevétel teljes egészében a pénzügyi intézmé­nyeket illeti meg, remélhető, hogy a bankegyesülés végrehajtó tanácsának visszatérítési javaslatát jóváhagyják a tagbankok. G* A Nagy Tavak Országainak Gazda­sági Közössége (CEPGL) néven gazda­sági integrációt alakított Zaire, Ruanda és Burundi. A CEPGL székhelye Ruan­dában lesz. A három államfő szerint országaik együttműködése minden téren sikeres.­­ Decemberben szovjet kereskedelmi delegációt várnak Kairóba. Az 1977-re szóló kereskedelmi jegyzőkönyv meg­hosszabbítása és az 1980-ig terjedő időszak vizsgálata lesz a kairói meg­beszéléseik témája. 4* A perui légierők számára francia Mirage harci gépeket, és három ameri­kai gyártmányú Hercules típusú gépet vásárolt a limai kormány jövő tavaszi, illetve ez év novemberi szállításra.­­ Súlyosan sértené az arab—amerikai kapcsolatokat, ha az amerikai kong­resszus elfogadná a törvényt, amely az Izrael elleni arab gazdasági bojkott gyengítésére irányul — jelentette ki a kairói bojkottiroda vezetője. Ez a tör­vénytervezet lesz egyébként a legfőbb napirendi pont az iroda október 18-án Bagdadban összeülő féléves értekez­letén. GR Jamaica hivatalosan tiltakozott Wa­shington döntése ellen, amellyel meg-,­háromszorozta a cukor import vámját. A többi karibi és latin-amerikai cukor­termelő ország is tiltakozni fog az ame­rikai döntés ellen — jelezte Jamaica külkereskedelmi minisztere, ami jelenti :* Mexikóban csökkentették 12 fajta fém exportadóját az eddigi 7,5 száza­lékról 5 százalékra. Az érintett fémek között van a horgany és a réz. A 12 fémfajta adja Mexikó ásványi export­jának 70 százalékát. Zöme az amerikai piacra kerül.­­z Argentína monetáris tartalékai meg­haladják a 600 millió dollárt, s a ke­reskedelmi mérleg aktívuma az év vé­géig eléri a 800 milliót — jelentette be Martinez de Proz gazdasági minisz­ter. Az első nyolc hónap exporttöbblete 500 millió dollár volt. Uruguay külkereskedelmi aktívuma ez év első nyolc hónapjában 11,14 mil­lió dollár volt. Az export 363,8 milliót hozott, az import pedig 352,7 millióba került. Tavaly a külkereskedelmet 167 millió dolláros deficittel zárták. Ausztria kereskedelmi deficitje né­mileg csökkent: augusztusban 4,34 mil­liárd schilling volt, szemben a júliusi 4,36 milliárd, illetőleg a tavaly augusz­tusi 2,95 milliárd schillinges import­­többlettel. Az év első nyolc hónapjá­ban 34,44 milliárd schillinges deficit gyűlt fel a mérlegben.­­®› Az amerikai ITT franciaországi leányvállalata 5 millió frank értékű megrendelést kapott a mexikói állami kőolaj vállalattól. A francia ITT fogja kiépíteni a PEMEX mintegy 200 külön­böző helyen levő irodáit összekapcsoló távközlési hálózatot. Repüljön els SWISSAIR JÁRATAIVAL ALGÍRBA! Négy járat hetente, HÉTFŐN, SZERDÁN ÉS SZOMBATON ODA ind. Budapest 09.15 SR 469 VISSZA ind.Algír 14.20 SR233 érk. Zürich 10.45 érk.Zürich 18.25 ind. Zürich 11.40 SR 232 ind.Zürich 19.25 SR468 érk. Algír 13.40 érk.Budapest 20.55 VASÁRNAP ODA ind. Budapest09.15 SR 469 VISSZA ind.Algír 14.40 SR235 érk. Zürich 10.45 érk.Zürich 17.45 ind. Zürich 12.20 SR 234 ind.Zürich 19.25 SR468 érk. Algír 13.25 érk.Budapest20.55 MINDEN HÉTEN CSATLAKOZÁS AZ ORÁN-ZÜRICH-BUDAPEST ÚTVONALON! Utazási ügyekben készségesen állunk rendelkezésére. SVÁJCI LÉGITÁRSASÁG 1052 Budapest, V., Kristóf tér 7-8. Telefon: 172-500, 172-806. Importtakarékosságot sürget a csehszlovák miniszterelnök A csehszlovák népgazdaság ma összehasonlíthatatlanul nehezebb felté­telek között dolgozik, mint a múlt­ban, ezért az eddiginél gyorsabb tech­nikai és műszaki fejlesztésre van szük­ség — hangsúlyozta Strougal csehszlo­vák miniszterelnök az észak-morva­­országi műszaki értelmiségiek aktíva­értekezletén. Mint elmondotta, módo­sítani kellett az 1973—74-ben kidol­gozott magas energia- és nyersanyag­­import-terveket, mivel bebizonyoso­dott, hogy az import ilyen mérték­ben nem emelkedhet. Most az egész társadalom előtt az a feladat áll, hogy gyorsan növelje a gazdaság ha­tékonyságát, az ország exportképessé­gét. Ily módon kell biztosítani az élet­­színvonal további emelésének felté­teleit. El kell érni — hangsúlyozta Strougal —, hogy a gépipar és az építőipar évente 3—3,5 százalékkal csökkentse fémfelhasználását, s hogy jobban ész­­szerűsítse a termelési folyamatokat. Befejezésül arról beszélt, hogy növel­ni kell a műszaki vezetők, tervezők, kon­struktőrök érdekeltségét a műsza­ki fejlesztésben, hiszen munkájuktól függ elsősorban a termelés hatékony­sága. (MTI) Lengyel-francia tv-együttműködés Színes televíziókat gyártó üzemet létesít Lengyelországban a francia Thomson-Brandt elektromos és elekt­ronikus cikkeket előállító konszern. A lengyel Unitra elektronikai ipari tröszt­tel kötött szerződés értékét párizsi ipari körökben 100 millió francia frankra becsülik. Kezdetben évi 100 ezer készüléket, 1980-tól pedig a ter­vek szerint 500 ezer darabot bocsát ki az új üzem. (AP-DJ) A francia repülőgépipar ajánlkozása Indiában A Mirage F-1 repülőgépek gyártá­sának megszervezését ajánlotta az in­diai kormánynak Jacques Noetiger, a francia légiközlekedési szövetség Új- Delhiben tárgyaló képviselője. Együtt­működést ajánlott a polgári utasszállí­tó gépek és a rakéták gyártásában is. A francia Mirage-nak a svéd Viggen és az angol—francia Jaguar versenyé­vel kell megküzdenie — mondják jól tájékozott delhi körökben. (AFP) Mélyponton a dél-afrikai gazdaság Messze nem­ teljesültek a Dél-­Afrika idei gazdasági fellendüléséről szóló előrejelzések, sőt az ország legfonto­sabb exporttermékét, az aranyat sújtó nemzetközi kereslet lassulása, s főként az egyre feszültebbé váló politikai vál­ság alig teszi valószínűvé, hogy a kö­vetkező néhány évben akárcsak némi javulás is lesz a gazdaságban. A borulására főként a szociális hely­zet ad okot, a fekete lakosság fokozódó megmozdulásait a rhodesiai, namíbiai események fényében egyre nagyobb aggodalommal figyelik üzleti körökben. Súlyosbítja a helyzetet,,­ hogy március óta a külföldről érkező tőkeberuházá­sok szinte teljesen elapadtak. A nemzeti össztermék reálértékben tekintve az idén valószínűleg 2 száza­lékkal vissza fog esni, a következő évre a legmerészebb jósok is csak stagnálást ígérnek. (S mindez az 1971— 1975-ös évi átlagos 4,1 százalékos nö­vekedést követi.) Az előrejelzések sze­rint csökkenni fog a következő 12 hó­napban az ipari termelés is. Az 1976 júniusában zárult egy évben ugyan a termelés még 3 százalékos növekedést mutatott, ez azonban főként annak volt köszönhető, hogy Dél-Afrikában beve­zették a tévéadást, s ez átmenetileg fellendítette a televíziós készülékek iránti keresletet. Ez év második ne­gyedében már a beruházások is vissza­esést mutattak, annak ellenére, hogy a hatóságok fokozták kiadásaikat (főként vasútépítési célokra). A beruházási szünetet annak tulajdonítják, hogy a vállalkozók a politikai körülmények alakulásától teszik függővé további te­vékenységüket. Az inflációs rátát a következő hat hónapban sem­ valószínű, hogy sikerül 10 százalék alá szorítani. A júniusban zárult 12 hónapban az áremelkedések üteme 11,1 százalék volt, a korábbi esztendőben e pedig 14,1 százalék. Szak­értők biztosra veszik, hogy a bérek emelkedése a következő évben is messze elmarad az árakétól. Tavaly a bérek reálértékben mindössze 1,5 százalékkal emelkedtek. A színesbőrűesc keresete gyorsabban nőtt ugyan, mint a fehé­reké, de abszolút értékben tovább nőtt a béreik közötti különbség. A kedvezőtlen gazdasági helyzetben csak az exporttól várnak javulást. Ez­zel összefüggésben feltételezik, hogy a közeljövőben a rend újabb leértékelé­sére kerül sor. (Business Europe) VILÁGGAZDASÁG A multik és a fejlődő országok Néhány adalék a magatartási kódexhez A multinacionális vállalatok csaknem mindegyikének van leányvállalata fejlődő országban és beruházásaiknak becslés szerint körülbelül háromne­gyed része fejlődő országban helyezkedik el. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) fejlesztési segélybizottságának, a DAC-nak tizenhét tagországából 1975-ben közvetlen beruházások formájában 9,2 mil­liárd dollár áramlott a fejlődő országokba. Minthogy a Közös Piac bizottsá­gának feltevése szerint a külföldi közvetlen beruházásoknak nagyjából 80 százalékát a multinacionális vállalatok műveleteinek lehet tulajdonítani, az említett összegből 7,36 milliárd dollár származhatott a multiktól. A Közös Piac bizottsága elfogadható­nak tartja az a több tanulmányban ki­fejezésre juttatott véleményt, hogy a külföldi közvetlen beruházások közép­távra előnyösek a tőkét exportáló or­szág fizetési mérlege szempontjából. Ebből okszerűen következik, hogy mul­tinacionális vállalatot befogadó ország fizetési mérlegét a vállalat műveletei rontják. És könnyen megérthető, hogy a befogadó országok a fizetési pozíció­juk védelmében adókat és korlátozá­sokat állapítanak meg — különösen a nyereségek repatriálására vonatkozóan. Az Andesi Paktumhoz tartozó orszá­gok például a profit 14 százalékának hazautalását engedték meg. A nem szocialista világkereskedelem mintegy 50 százalékát a multinacioná­lis vállalatok bonyolítják le, a techno­lógia forgalmából pedig aránylag még ennél is több, mintegy 70 százalék jut rájuk. A technológia átengedése tör­ténhet a beruházással együtt, ennek a folyományaként, vagy történhet ön­álló ügylet alapján. Az előbbi esetben egyszerűen beviszik a beruházók — mint említettük — 80 százalékban a multik a szabadalmait, know-how-t a fejlődő országba, a második esetben el­adják neki. Különleges problémák ilyenkor szoktak felvetődni. Visszaélések a nyereség repatriálása körül Multinacionális társaságok egész Dél-Amerikában sok millió dollárt irá­nyítanak egyik országból a másikba oly módon, hogy leányvállalataik nyers­anyagokat és alkatrészeket cserélgetnek egymással határokon keresztül, de ugyanannak az anyavállalatnak a ke­retén belül. Ezeknek a manővereknek a célja valamennyi multinál egy és ugyanaz: kijátszani a helybeli adóren­delkezéseket vagy transzferkorlátozá­sokat és a megengedettnél több profi­tot kivonni a befogadó országból. Ha a külföldi­ társaság nem képes minden pénzéhez hozzájutni, a legrosszabb esetben beruházza abban az ország­ban, ahol a leányvállalat telephelye van. Jellemző a Volkswagen példája: nemcsak autókat gyárt Brazíliában, hanem mezőgazdasági termelést is folytat. Az USA-beli multinacionális társaságok külföldi leányvállalatai 1973 és 1975 között csak Latin-Ameriká­­ban mintegy 9 milliárd dollárt fek­tettek be. A favorit Brazília, másod­sorban Peru jön számításba, harmad­­sorban Venezuela. E három ország gazdasága olyan erős, hogy a profitot érdemes ott helyben beruházni, reinvesztálni. Más­hol kevésbé fizetődik ki, következés­képpen a multik különféle fogásokat alkalmaznak pénzük hazautalásának (repatriálásának) lehetővé tétele céljá­ból a terhek és a korlátozások ellené­re. És persze az újra való beruházás sem folytatható vég nélkül._ Annáig ke­vésbé, mert a virágzó vállalkozások csak halmozzák a nyereséget. A vendéglátó országok a hazautalá­sokat érthetően főleg azért adóztatják meg, illetve korlátozzák, hogy egyrészt növeljék az állami bevételeket, más­részt tehermentesítsék a fizetési mér­leget. A nyereség reinvesztálásának fokozására irányuló esetleges törekvé­sek azért kétes értékűek, mert elked­vetlenítik friss külföldi tőke beáramlá­sát. . A repatriálás megadóztatásának, il­letve korlátozásának kijátszására a multiknak sajátos technikájuk alakult ki. A legismertebb három módszer: az alkalmazott technológiáért díj fizetése az anyavállalat részére; alkatrészek exportja ugyanazon anyavállalat le­ányvállalatai között; nyersanyag vagy alkatrész importja ráfizetéssel. Egy amerikai szakértő megállapítot­ta, hogy a a multinacionális társasá­gok leányvállalatai fizetik a legna­gyobb díjakat licencért, know-how-ért, általában technológiáért — természe­tesen anyavállalatuknak. A Brazíliá­ban működő külföldi társaságok pél­dául 1974-ben összesen 201 millió dol­lárt, 1975-ben 223 millió dollárt fizet­tek műsza­ki segítség és vállalat veze­tési támogatás fejében. Ugyanakkor a szabályszerűen, nyíltan hazautalt pro­fitok 1974-ben 250, 1975-ben 237 millió dollárra rúgtak. A második megszokott eljárás, hogy a leányvállalat késztermékek helyett alkatrészeket gyárt. A gyártmányokat csekély haszonnal olyan országba szállítják, ahol a repatriálás nem jár nehézséggel. Itt a testvérvállalat­­ el­végzi az összeszerelést, a végterméket innen exprtálják és a busás nyereség hazautalható. Végül az is járt út, hogy nyersanya­gért vagy alkatrészért a multinak egyik leányvállalata a reális értéknél jóval többet számít fel egy másiknak, amely olyan vendéglátó országban mű­ködik, ahol adóztatják vagy korlátoz­zák a repatriálást. Ha a szállítót az ő telephelyén érvényes rendelkezések ke­vésbé vagy egyáltalán nem korlátoz­zák, és ha a szállított árunak nincs helybeli ellenőrizhető piaci ára, ezzel a harmadik módszerrel is a meg­engedettnél sokkal több profitot le­het felszabadítani. A fentebb idézett szakértő szerint a túlfizetés csak Dél- Amerikában dollármilliárdokra megy fel. A technológia átadásának fortélyai A Fülöp-szigeteken — hosszú évek óta először­ — támadások érik a multi­nacionális vállalatokat különféle prak­tikáik miatt. Főleg azt kifogásolják, hogy a korszerű technológia, amit be­visznek a fejlődő országba, illetve el­adnak neki, a vendéglátó gazdaságnak gyakran édeskeveset használ. Ennek oka egyes esetekben az, hogy a licenc­­díjat túlzott összegben szabják meg és így az átvevő az üzleteken alig keres valamit. Panaszra ad okot a multik­nak az a gyakorlata is, hogy a techno­lógia átadásában a fejlődő ország szempontjából válogatás nélkül járnak el, nem nézik, vajon az átvevő gazda­ságnak ésszerű szüksége van-e a vég­termékre, amelyet az új technológiá­val gyártanak és nincsenek tekintettel arra sem, hogy a transzferköltség nem terheli-e meg indokolatlanul a fejlődő ország fizetési mérlegét. A multinacionális társaságok védel­mére fel szokták hozni, hogy a fejlődő országokban terjesztik a korszerű technológiát és így előrelendítik ipar­­fejlesztésüket. Nos, az ismertetett pa­naszok arra utalnak, hogy a fejlődő országok ezt esetleg drágán fizetik meg. Sokba kerülhetnek nekik azok az ún. csomagüzletek is, amelyek a tech­nológia átengedését különféle mellék­kötelezettségekkel kapcsolják össze, mint különösen teljes üzemeknek, be­rendezéseknek bizonyos vállalatoktól történő vásárlása. Az UNDP, az ENSZ fejlesztési prog­ramjának szervezetei nemrég felmérést készített és ebben megállapítja, hogy 251 szerződés közül, amelyben fejlett ipari ország a Fülöp-szigeteknek tech­nológiát adott át, sok tartalmazott visszaélésszerű vagy korlátozó kikötést szabadalmak vagy védjegyek forgalmá­ban. Egyedül a gyógyszeripari társasá­gok esetében az effajta kikötések kö­zött szerepelt: vásárlási kötelezettség; a csomagolásra vonatkozó követel­mény; versenytilalom; exportkorláto­zás; hasonló készítmény harmadik or­szágból való importjának kizárása; ár­megállapítás. Mexikóban 1973-ban törvényt hoztak a technológiai transzferről. A törvény tilalmazza az olyan szerződési kikötést, amely szerint az engedélyes meghatá­rozott szállítótól köteles vásárolni. Bi­zottság alakítását rendeli el azzal a­ feladattal, hogy vizsgáljon felül min­den olyan szerződést, amely technoló­gia vagy védjegy átengedésére vagy vállalatvezetési díjra vonatkozik. Mint­egy 5000 licencszerződést vetettek vizs­gálat alá — részben visszamenő ha­tállyal — és a jogdíjakat 5—15 száza­lékkal leszállították. Echeverria lelépő elnök szerint Mexikó tíz év alatt kb. 80 millió dollárt takaríthat meg ily­­módon. A felülvizsgáló bizottság újab­ban a megtakarítást ennek az összeg­nek a sokszorosára becsüli. A technológiai transzfer, a díjak, az adók nemzetközi szabályozása ellen a multiknak nem igen vannak fenntar­tásaik, de annál inkább tiltakoznak az információ-szolgáltatás ellen. Több ma­gatartási kódex készül, s van amelyik bizalmas adatok feltárását is megköve­telné. Négy tervezetről tudunk: elő­munkálatok folynak az ENSZ-ben, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetben (az ILO-ban), az OECD-ben és végül, de nem­ utolsósorban a fejlődő orszá­gok érdekeit legerélyesebben képvi­selő UNCTAD-ban. P. B. Tyihonov a szovjet—nyugatnémet gazdasági kapcsolatokról A szovjet—nyugatnémet kereskede­lem újabb erőteljes fellendülését hoz­za magával az 1980-ban befejeződő ötéves tervidőszak — mondta Tyiho­nov, a Szovjetunió minisztertanácsának elnökhelyettese, a kölni Industrie- und Handelsrevue című folyóiratnak adott nyilatkozatában. A következő évekre már jelenleg mintegy 25 milliárd spár­­ka értékű üzletről jött létre, illetve várható rövidesen megállapodás. Tyi­honov, aki egyben a szovjet—nyugat­német gazdasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködési bizottság társel­nöke is, a gazdasági kapcsolatok leg­fontosabb jellegzetességeként tartóssá­gukat emelte ki. A szovjet—nyugat­német csúcstalálkozók minden­­alka­lommal jelentős lökést adtak a gazda­sági kapcsolatoknak is — állapította meg. (DPA)

Next