Világgazdaság, 1976. december (8. évfolyam, 234/1978-255/1999. szám)
1976-12-01 / 234. (1978.) szám
MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG Lengyelország és a Szovjetunió illetékesei a minap írták alá a jövő évi árucsere-forgalomra és fizetési feltételekre vonatkozó jegyzőkönyvet.Az előirányzott 5,5 milliárd rubeles forgalom 15 százalékkal haladja meg az ideit. A protokoll célkitűzései három alapvető tényező köré csoportosulnak: a szakosítás és a kooperáció bővítése, együttműködés a nyersanyag-szükségletek fedezésére, és az árucsere bővítése mindazokban a cikkekben, amelyek a két ország belföldi piaci szükségleteinek fedezését javítják. A szovjet fél a lengyel gazdaság számára fontos nyersanyagokat, anyagokat, a többi között nyersolajat és kész olajtermékeket, gázt, vasércet, gyapotot, kálisót, cementet és cellulózt fog szállítani, Lengyelország pedig szénnel, vegyi anyagokkal és egyéb anyagokkal látja el a szovjet piacot. A megállapodás kiterjed továbbá olyan közös beruházások létesítésére is, amelyek a Szovjetunió területén nyersanyag-lelőhelyek feltárását és feldolgozását segíti elő és mindkét fél szükségleteinek biztosítását hivatott szolgálni. Az árucsere szerkezeti változását leginkább a gépek és berendezések részarányának növekedése tanúsítja. Ez az arány el fogja érni a kétoldalú forgalom összértékének 35,8 százalékát, ezen belül a Lengyelországból induló gépexportra 53,2 százalék jut. A szovjet szállítások gerincét (korszerű fémfeldolgozó gépek, bányászati, szállító- és A szovjet—lengyel kereskedelem bővülése emelőberendezések, valamint az élelmiszer-, a könnyű- és a vegyipar fejlesztését szolgáló gyári berendezések, továbbá teher- és személygépkocsik, Diesel-mozdonyok, hajógyári felszerelések és légiközlekedési berendezések alkotják. A lengyel mezőgazdaság fejlődésében nagy szerepet kapnak a szovjet vontató és egyéb mezőgazdasági gépek. A két ország kereskedelemében első ízben jövőre haladja meg a Lengyelországból induló gépek és berendezések értéke az 1 milliárd rubelt. A varsói exportlistán szerepelnek hajók, elektronikus műszerek, teljes gyártósorok a vegyipar, a feldolgozó-, élelmiszer és faipar számára útépítő, építőipari gépek, elektronikus számítógépek. Figyelemre méltó eredmény, hogy a gépszállítások 55 százalékát olyan gyári berendezések teszik ki, amelyek a két ország között kialakult munkamegosztás gyümölcsei. Az elmúlt tervidőszakban ez az arányszám csupán 22 százalék volt. A kereskedelemben előkelő helyet foglal el a fogyasztási cikkek cseréje. Lengyel konfekció, kötöttáru, cipő, textília, kozmetikai cikk, gyógyszer fog a szovjet piacra érkezni, a Szovjetunió viszont mechanikus háztartási gépekkel (például hűtőszekrény, porszívó, színes televízió, tranzisztoros rádió, kerékpár, óra, fényképező- és filmfelvevőgép), horgász- és turistafelszereléssel gazdagítja a lengyel áruválasztékot. (1976. november 23. Német nyelvű kiadás.) A VILÁGSAJTÓBÓL WESSCHAFTS WOCHE Schmidt kancellár a Közös Piac jövőjéről Nem fenyegeti-e széteséssel a Közös Piacot a tagországok oly eltérő gazdasági és valutáris fejlődése? — hangzott a hetilap riporterének Helmut Schmidthez intézett első kérdése. A kancellár elismerte, hogy az említett két jelenség veszélyezteti „ a közösség összetartozását, vigasztalást nyújt azonban az a tény, hogy ennek az egyes tagországok kormányai nagyon is tudatában vannak. A Közös Piac megalakulása utáni idők felelős politikusainak mulasztása, hogy az integrációt akkor nem sürgették, amikor e gazdasági és valutáris különbségek még nem mélyültek el ennyire. A Közös Piac legstabilabb országa, az NSZK a recesszió idején tapasztalhatta, milyen mértékben van egymásra utalva a tagországok gazdasága. Bonn éppen ezért tett erőfeszítéseket, hogy partnerországaival vállvetve előmozdítsa a közös piaci munkanélküliség csökkenését, stabilizálja az árakat és biztosítsa a külkereskedelem zavartalanságát, azért nyújtott az NSZK többször is jelentős hiteleket, mert el akarta kerülni nagyobb baj,ok keletkezését az EGK-ban. Minderre nemcsak a szolidaritás késztette a nyugatnémeteket, de saját jól felfogott érdekük is. A riporter felhozta, hogy az NSZK már ma is a Közös Piac „pénztárosa” és félő, hogy partnerei a jövőben még inkább támogatásra szorulnak. Aki komolyan veszi az európai integrációt — hangoztatta a kancellár —, az nem érheti be ünnepélyes nyilatkozatokkal, vagy éppen követelésekkel. Amire viszont az eddigieknél is nagyobb szükség van, az anyagi áldozatok hasznosságának kritikusabb mérlegelése. Amikor az NSZK anyagi áldozatairól kerül szó, mindig akad, aki az export vonatkozásában viszont az NSZK-t tartja a Közös Piac fő haszonélvezőjének. Schmidt szerint éppen abban áll az előrehaladás, hogy ma már egy tagország sem azt figyeli, milyen hasznot húz a másik az integrációból. Az EGK maga mögött hagyta már azt az időszakot, amikor nem volt több, mint bevásárló- és értékesítő közösség. Ez igen fontos tény és csak ennek leszögezése után lehet pusztán gazdaságossági alapon mérlegelni, vajon az NSZK áldozatai és nyereségei összhangban állnak-e. Schmidt vitatja, hogy a jelenleg rengeteg üggyel bajjal küszködő „zöld- Európa” valaha is az integráció motorja lett volna. A közös agrárpiac minden mostani baja onnan ered, hogy megalkotói elmulasztották egyben a közös gazdasági és valutapolitika alapjainak lerakásait. Az azonban a kancellár szerinttúlzás, hogy a „zöld-Európa” a feleslegek megsemmisítésével milliárdokat pocsékol el. Bonn egyébként már jó ideje igyekszik elérni, hogy a mezőgazdasági felesleget termelő államok anyagi ...felelősséget vállaljanak ezekért a feleslegekért — mindeddig eredmény nélkül. Persze azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy ma, amikor az alapvető élelmiszerek többségének világpiaci ára hallatlanul emelkedett, a Közös Piac gazdag intervenciós eszköztára segített saját térségében viszonylag stabilan tartani ezeket az árakat. Végül azt kérdezte a riporter, hogy az agrárpiac siralmas pénzügyeinek szanálásakor nem jut-e az NSZK szorongatott helyzetbe? Egyrészt ugyanis a font árfolyamának csökkenése miatt egyre többet kellbefizetnie az agrárkasszába, másrészt ha azt követelné, hogy London a zöld fontot kellő mértékben leértékelje, ezzel csakaz ottani inflációt mélyítené el. Schlmadt vitatta, hogy a zöld font leértékelésére törekednék, különben is az a véleménye, hogy a mai helyzetben mindent,amit az EGK elvárhat Angliától, különös gonddal kell egyeztetni az egész közösség gazdasági helyzetével és érdekeivel. (1976. évi 46. szám) DIESZEIT Nyugatnémet munkatempó WOCHENZHIUNG fUR POITTIK* WIRTSCHAFT* HANDEL UND KULTUR ÖS dngol kedély Egy közepes hamburgi építési vállalat tulajdonosa nem fogy ki a csodálkozásból: „Ilyet még nem látott a világ, ezeknek nem lehet megmagyarázni, hogy aki gyorsabban dolgozik, az többet is keres!” Meier elképedése annak a 26 angol építőmunkásnak szólt, akiket három hónapja szerződtetett egyik nagy építkezésére és akik beérik az óránként 9,81 márkás egyszerű időbérrel és lemondanak a nagyobb teljesítmény árán óránként elérhető 7,8 márka többletbérről. A szakképzett építőmunkásként alkalmazott „vendégmunkások” tíz nap alatt húznak fel egy olyan épületet, amihez nyugatnémet kollegáiknak öt nap is elég. Amíg a helybeliek átlagosan 80 százalékkal teljesítik túl az előírt normákat, az angolok még a minimum teljesítése előtt erejük végére érnek. Kényelmes, bár igen alapos falazási módszerük időnként még az építkezés határidőtervét is veszélyeztette. Egyszerűen lehetetlen volt, hogy az angolokat és a nyugatnémeteket egy munkacsoportba osszák, hiszen az egyenletes munkaritmust tételez fel. Amíg a nyugatnémet munkás egy adott idő alatt a lehető legtöbbet szereti keresni, angol kollegája mindenkor előnyben részesíti a nyugalmat. Az viszont, igaz, hogy mindez csak a munkanap nyolc órájára vonatkozik. A munkavezetőknek ugyanis feltűnt, hogy az angolok egész nap a lehetőség szerint elnyújtják a munkát, jelszavuk: fő, hogy a munkaórákat kifizessék! Igazi brit jellemszilárdsággal álltak ellent a vastagabb boríték csábításának, ha az a kedélyesség rovására ment volna. Amikor azonban a nyolc óra letelt és a kimerült nyugatnémetek alig várták, hogy letehessék a vakolókanalat, pihent angol kollégáig készségesen vállalták a túlórázást. A munkavezető elismeri, meg volt bennük a jószándék a nyugatnémet munkastílus átvételére, a négyzet- és köbcentiméterekben való számolásra és a szokatlan szerszámok alkalmazására, de hát sajnos nem sok eredménnyel. A munkatempót egyszerűen képtelenek megszokni. Egy hamburgi tervezőiroda angol nemzetiségű vezetője, aki az Elbához közvetítette az angol építőmunkásokat, védelmébe vette honfitársait, biztos nem rosszakaratból történt, hogy elmaradtak a nyugatnémetektől, egyszerűen teljesen más a mentalitásuk (1976. évi 48. szám) 1976. DECEMBER 1. Magyar Kereskedelmi Kamara '¿M!!millllllllllllllIH(imillllII]]ll|lII|llllllllllllll!lllllllUlimiL ll llllllllllllll ll!llLLI Vita a fővállalkozásról és a mérnöki szolgáltatásról Hogyan kapcsolódhat össze a fővállalkozás a mérnöki szolgáltatásokkal és a technológiával? — erről tárgyaltak hétfőn az MKK fővállalkozói tagozatának ügyvezetőségi ülésén. A megbeszélésen jelen volt dr. Vincze Imre pénzügyminiszter-helyettes, aki hozzászólását így kezdte: „Az ügyvezetőségi ülésre egy kéréssel jöttem: hozzon létre a tagozat olyan munkacsoportot, amely a mérnöki szolgáltatói tevékenységet összekapcsolja a hazai, valamint az export-fővállalkozással”. A miniszterhelyettes hangsúlyozta, hogy a fejlett tőkés országok szellemi kapacitásukat nem öncélúan értékesítik, hanem mindig áruexporttal kapcsolják össze, s így jelentős többletbevételhez jutnak. A minisztérium azért is javasolja a munkacsoport megalakítását, mert kíváncsi rá, hogy a gyakorlatban kik és milyen módon végzik Magyarországon ezt a mérnöki szolgálatot (engineering) tevékenységet. Hol lehetne esetleg kezdeményezni ilyen munka megindítását? Arra is szükség van, hogy a fővállalkozást és a mérnöki szolgáltatást meghatározó szabályozókról is állást foglaljon a munkacsoport. Dr. Vincze Imre vitaindítóját több hozzászólás követte. Piros István (ÉMEXPORT): Nem mindegy a külföldi piacokon — elsősorban a fejlődő országokban —, hogy milyen „zászló” alatt futnak a magyar termékek. Nyilvánvaló, hogy a terveket a TESCO adja el, később, ha gépszállításokra is sor kerül, az illetékes szak-i külkereskedelmi válalat veszi át a témát. Vigyázni kell azonban, hogy a külföldiek mindig egy magyar exportőrrel álljanak szemben. Hammer Ferenc (Kohászati Gyárépítő Vállalat): Nigériában — amely egyik legfontosabb piacunk lehet — a vegyes vállalati forma tűnik a legkedvezőbbnek. Egyébként is általános, hogy külföldi partnerek tőkerészesedést kérnek az általunk létrehozott termelőüzemből. Ez azonban csak az egyik probléma. Szükségünk van olyan szakemberekre is (például, ha metallurgiai főiskolát akarunk építeni, akkor tanárokra), akik nélkül nem lehet megkötni az üzletet. A külföldi partner ugyanis nemcsak a kész létesítményt veszi meg, hanem azt is kéri az eladótól, hogy segítse a folyamatos üzemeltetést. Zatykó László (Ganz Villamossági Művek): Mielőtt még a megalakuló munkacsoport a szabályozók ellentmondására mutatna rá, egyet-kettőt már most is látni lehet. A Magyar Nemzeti Bank az anyagmentes termékre, így a szerelési tevékenységre nem ad hitelt, noha egy-egy komplett erőmű szerelési költsége tetemes. Ezt tehát a fővállalkozónak meg kell hiteleznie, hiszen a vásárló csak az üzembehelyezés után fizet. Azon is el kellene gondolkodni, hogy a magyar vállalat csak akkor könyvelheti el teljesítésnek az eladott komplett egységet, ha a szerződés teljes egészében teljesült, azaz lejárt az egyéves garancia is. Lelkes Gábor (CHEMIMAS): Minden külföldre eladott mérnöki szolgáltatás alapja egy technológia. Viszont azok az intézetek, így a CHEMIMAS is, amelyek mérnöki szolgáltatásokat exportálnak, a technológiát mástól, például egy gyógyszergyártól veszik. A gyárak viszont nem abban érdekeltek, hogy a „tudományt” eladják, mivel számukra ez belföldi teljesítésnek számít, tehát a termelési adó alól nem mentesülnek. Ugyanakkor teljes árbevételükben egy-egy ilyen technológia eladása jelentőségében csekély, tehát érdekeltségük minimális. Nem is szólva arról, hogy szívesebben foglalkoztatják jól képzett mérnökeiket saját üzemeikben, semmint külföldön, ahol a technológia üzembeállításánál kell segédkezni.* Véleményünk szerint a mérnöki szolgáltatással foglalkozó munkacsoportban ne csak a TESCO képviselője kapjon helyet, hanem az áruexporttal foglalkozó külkereskedelmi vállalat (TRANSELEKTRO, KOMPLEX) is. Vegyék figyelembe a fejlett tőkésországokban bevett gyakorlatot, amely szerint a késztermékek gyártói finanszírozzák a tervezővállalatokat, így egy-egy létesítmény tervezését akár díjtalanul is elvállalják, hogy hozzájussanak az egész termelőegység vagy oktatóbázis megépítéséhez. Szükséges, hogy a munkacsoport tisztázzon olyan alapvető fogalmi kérdéseket, mint a fővállalkozás, a mérnöki szolgáltatás vagy a koordinációs vállalkozás. A gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy a Magyar Nemzeti Bank sokszor arról folytat terminológiai vitát a fővállalkozókkal és iparvállalatokkal, hogy milyen komplett szállítás nevezhető fővállalkozásnak. Jó lenne, ha a bizottságban a Pénzügyminisztériumnak olyan képviselője foglalna helyet, aki nemcsak javaslatot tehet feletteseinek, hanem szükség esetén döntést is hozhat. E. P. Import helyett export Műgyanta-betonelemek külföldre is A Chemical Építő Vegyianyagokat Gyártó Vállalat 1975-ben kezdte meg a műgyantakötésű beton előregyártott elemek kidolgozását mélyépítési célokra, ezen belül is elsősorban a főanalizációs vezetékrendszerek részére. Ezek a műgyanta betonelemek előnyösen alkalmazhatók az úgynevezett agresszív közegben (szulfátos talajvíz, ipari szennyvíz), szilárdságuk pedig felülmúlja a hagyományos kőanyag, valamint a cementbeton-csövekét. Az új előregyártott elemek alkalmazásával élőmunkát lehet megtakarítani, javítások esetén pedig lerövidül az átfutási idő. Ezeknek az előnyöknek mielőbbi kihasználására kötött néhány napja szocialista szerződést a Chemical a Fővárosi Csatornázási Művekkel, s az egyezmény célja az új termékek és technológiák kidolgozása, illetve széles körű ipari bevezetése. Az első elemeket — akna és csőelágazó — már leszállították a Fővárosi Csatornázási Művekhez, s a vállalat még 1976-ban megkezdi az új termékek kísérleti beépítését. A Chemical barcsi építési műanyagfeldolgozó gyárában megkezdik a sorozatgyártást, majd 1977. negyedik negyedévétől a folyamatos termelést. A szerződés kapcsán érdemes megjegyezni, hogy hasonló anyagbólkészült csöveket korábban a külkereskedelem útján, tőkés importból biztosította a Csatornázási Művek. A hazai gyártású aknaelemek iránt egyébként már nemcsak belföldön érdeklődnek. A Chemicalt megkereste egy svájci cég, amely eddig a műgyanta-betoncsövedet exportálta Magyarországra, ezen kívül több jugoszláv cég is ajánlatot tett a harmadik piacon való közös értékesítésre. Az érdeklődést a Chemical a november elején megrendezett szarajevói nemzetközi műanyagkiállításon keltette fel ott bemutatott új termékeivel. KODAK-KIÁLLÍTÁS BUDAPESTEN Az év utolsó fotótechnikai kiállítása tekinthető meg szerdán és csütörtökön 10—18 óra között az OFOTÉRT Asbóth utcai bemutatótermében: az amerikai KODAK cég stuttgarti gyára mutatja be újdonságait. Csupán érdekességként tekinthetjük meg az Európában még nem kapható fényképezőgépeket, s így a bemutató jelentős részének nem sok gyakorlati értelme van — legfeljebb annyi, hogy ipari formatervezőink figyelmét felhívja a gyár újdonságaira. Feltűnő viszont a diavetítő berendezések gazdag választéka, amelyeket az önállóan gazdálkodó egységek forintért szerezhetnek be az OFOTÉRT-nál. Régi és vissza-visszatérő probléma a diavetítő-ellátás akadozása, vagy a kapható készülékek kifogásolható minősége, holott egyre növekszik a jó berendezések iránti igény. Az OFOTÉRT az év folyamán kiemelten kezelte az audiovizuális oktatási programot és sorozatosan szervezte meg a valóban jó készülékek bemutatóját. A KODAK CAROUSEL-család gépei ezt a választékot növelik. KGST-tanácskozás a szabványosításról A Technika Házában kedden háromnapos nemzetközi konferencia kezdődött a szabványosítás és a minőségfejlesztés szerepéről a KGST-ben. Hat KGST-országon kívül Jugoszlávia is képviselteti magát. A tagországok együttműködésének kiszélesítése minőségileg új követelményeket támaszt a szabványosítással szemben. A KGST-országok csak az idén 500 termékre dolgoztak ki szabványelőírást, s a tervek szerint 1980-ig további, mintegy 4000 gyártmány közös szabványát dolgozzák ki vagy vizsgálják felül. A konferencián négy szekcióban vitatják meg a szabványosítási kérdéseket, közöttük a negyedik szekcióban az egységesítésnek a külkereskedelmi forgalom növelésében betöltött szerepéről tárgyalnak majd. HUNGEXPO vásárnaptára Ezentúl kéthavonként rendszeresen közölni fogjuk a következő hetek vásári rendezvényeinek helyét és időpontját „A HUNGEXPO vásárnaptára” címmel. Mai számunkban az 1977. január elejétől a március elejéig terjedő időszak rendezvényeit ismertetjük: Január 12—16. nemzetközi lakástextil szakvásár Frankfurtban I. 31—II. 8. Mexikóvárosi önálló magyar ipari kiállítás Február 6—10. Birmingham Hardware Tartós fogyasztási cikkek szakvására II. 16.—III. 3. Brno SALIMA nemzetközi élelmiszer szalon II. 22.—III. 4. Moszkva Roboti programvezérlésű fémmegmunkálógépek nemzetközi szakkiállítása II. 22.—III. 4. Hertie, Magyar Áruházi Hetek 24—27. München IPSO téli sportcikkek nemzetközi vására II. 28.—III. 3. London IMBEX élelmiszer- és vendéglátóipari vásár FUVARPIAC ÉS SZÁLLÍTMÁNYOZÁS 7 Egységrakományok a lengyel kikötőkben 1977. január 1-től kezdődően az öszszes lengyel kikötőben kötelező az egységrakományok alkalmazása, amelyekre nézve az úgynevezett Unit Load Concept (egységrakomány tervezet) mérvadó. Az egységrakományokkal kapcsolatos technikai kérdések ismertetése és egyeztetése céljából még ez évben lengyel szakemberek érkeznek Magyarországra. A megbeszélésekre a MASREC meghívja az érdekelt magyar külkereskedelmi vállalatokat. (Az említett, mérvadó tervezetet a norvég Unit Load Council (Egységrakomány Tanács) készítette. Elkészült az olajvezeték Szuez és a Földközi-tenger között Három év késéssel ugyan, de elkészült az új 320 kilométer hosszú olajcsővezeték Szuez és a Földközi-tenger egyiptomi partja között. E vezeték segítségével mód nyílik arra, hogy az olajtankerek, amelyek nem tudnak áthaladni a Szuezi-csatornán, árujukat a Szuezi-öbölben levő Ain Sucina kikötőben kirakják, ahonnan az olajvezetéken megy tovább Sidi Keir kikötőbe, amely 35 kilométerre nyugatra fekszik Alexandriától. Itt az olaj újból tankhajókba kerül és így megtakarítják a 7600 kilométeres utat Afrika körül. A vezetéket 50 százalékban Egyiptom, 50 százalékban négy arab olaj állam: Szaúd-Arábia, Kuvait, Katar és Abu Dhabi üzemelteti. (Verkehr) Venezuela emeli a kikötői díjakat A venezuelai állami kikötők intézete november 1-től emeli a kikötői díjakat, amelyek 30 éve változatlanok voltak és a megnövekedett költségszint miatt évi 230 millió bolivár veszteséget okoztak. Részletek még nem ismeretesek, de számítások szerint a magasabb díjtételek nemcsak fedezik majd a tényleges költségeket, de módot nyújtanak La Guaria és Puerto Cabello kikötők bővítésére, illetve egy új kikötő építésére a Maracaibo-tótól délre (Reuter) Tarifaemelés az osztrák vasutak vonalain Az osztrák vasutak 1977. május 1-i hatállyal tarifareformot tervez, amely díjtételemeléseket is magában foglal. A javaslatot a minisztertanácsnak kell jóváhagynia, majd a képviselőház foglal véglegesen állást. Feltehető azonban, hogy a javaslatot elfogadják. A javaslat szerint módosul az áruosztályozás a komplett vagonáruknál, ezek díjtételei 15—25 százalékkal emelkednek. A darabáru és expresszáru tételek átlag körülbelül 15 százalékkal nőnek. A reform a különleges tarifákat is érinti, számos módosítás várható. A konténerszállítmányok tételei belföldi forgalomban 13 százalékkal, tranzitban 18 százalékkal emelkednek, a tranzittarifák pedig 15 százalékkallesznek magasabbak a belföldieknél az eddigi 10 százalék helyett. (Transport) RÖVIDEN A Magyar Kereskedelmi Kamara fuvar- és szállítmányozási szakbizottsága kedden ülést tartott, amelyen a többi között a HUNGAROCAMION 1977. évi árufuvarozási lehetőségeit tárgyalták meg. Olasz és NSZK-gyártmányú gépsort helyeznek üzembe a Borsodi Vegyikombinát szekszárdi gyáregységében, ahol új cikk, — álmennyezetek és vízelvezető pvc-csövek — gyártását kezdik meg a jövő év első felében. VIUGGAZDASÁG A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA ÉS A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET LAPJA Megjelenik hetenként ötször négy eldodás, pénteken négy oldal melléklett*? Főszerkesztő: GYULA ISTVÁN Főszerkesztő-helyettes: VAJNA JÁNOS Szerkesztőség: Bp. V., Dorottya u. ff. IV, Postacím: 1357 Budapest, Pf. 53A, Telefon: 184-055 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc Igazgató Kiadóhivatal, 1085 Bp., Blaha Lujza tér ?»•-&, Postacím: 1959 Budapest Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalai? Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 76.3102/3-11 - Zrínyi Nyomda, BudopMt Felelős vezető: Bolgár ímr® INDEX: 25008