Világgazdaság, 1976. december (8. évfolyam, 234/1978-255/1999. szám)

1976-12-01 / 234. (1978.) szám

MAGYAR GAZDASÁG — VILÁGGAZDASÁG Lengyelország és a Szovjetunió ille­tékesei a minap írták alá a jövő évi árucsere-forgalomra és fizetési feltéte­lekre vonatkozó jegyzőkönyvet.Az elő­irányzott 5,5 milliárd rubeles forgalom 15 százalékkal haladja meg az ideit. A protokoll célkitűzései három alapvető tényező köré csoportosulnak: a szakosí­tás és a kooperáció bővítése, együtt­működés a nyersanyag-szükségletek fe­dezésére, és az árucsere bővítése mind­azokban a cikkekben, amelyek a két or­szág belföldi piaci szükségleteinek fede­zését javítják. A szovjet fél a lengyel gazdaság szá­mára fontos nyersanyagokat, anyagokat, a többi között nyersolajat és kész olaj­termékeket, gázt, vasércet, gyapotot, kálisót, cementet és cellulózt fog szál­lítani, Lengyelország pedig szénnel, ve­gyi anyagokkal és egyéb anyagokkal látja el a szovjet piacot. A megállapodás kiterjed továbbá olyan közös beruhá­zások létesítésére is, amelyek a Szovjet­unió területén nyersanyag-lelőhelyek feltárását és feldolgozását segíti elő és mindkét fél szükségleteinek biztosítását hivatott szolgálni. Az árucsere szerkezeti változását leg­inkább a gépek és berendezések rész­arányának növekedése tanúsítja. Ez az arány el fogja érni a kétoldalú for­galom összértékének 35,8 százalékát, ezen belül a Lengyelországból induló gépexportra 53,2 százalék jut. A szovjet szállítások gerincét (korszerű fémfeldol­gozó gépek, bányászati, szállító- és A szovjet—lengyel kereskedelem bővülése emelőberendezések, valamint az élelmi­szer-, a könnyű- és a vegyipar fejlesz­tését szolgáló gyári berendezések, to­vábbá teher- és személygépkocsik, Die­sel-mozdonyok, hajógyári felszerelések és légiközlekedési berendezések alkot­ják. A lengyel mezőgazdaság fejlődésé­­­ben nagy szerepet kapnak a szovjet vontató és egyéb mezőgazdasági gépek. A két ország kereskedelemében első ízben jövőre haladja meg a Lengyelor­szágból induló gépek és berendezések értéke az 1 milliárd rubelt. A varsói exportlistán szerepelnek hajók, elektro­nikus műszerek, teljes gyártósorok a vegyipar, a feldolgozó-, élelmiszer és faipar számára útépítő, építőipari gé­pek, elektronikus számítógépek. Figyelemre méltó eredmény, hogy a gépszállítások 55 százalékát olyan gyári berendezések teszik ki, amelyek a két ország között kialakult munkamegosztás gyümölcsei. Az elmúlt tervidőszakban ez az arányszám csupán 22 százalék volt. A kereskedelemben előkelő helyet foglal el a fogyasztási cikkek cseréje. Lengyel konfekció, kötöttáru, cipő, tex­tília, kozmetikai cikk, gyógyszer fog a szovjet piacra érkezni, a Szovjetunió viszont mechanikus háztartási gépekkel (például hűtőszekrény, porszívó, színes televízió, tranzisztoros rádió, kerékpár, óra, fényképező- és filmfelvevőgép), horgász- és turistafelszereléssel gazda­gítja a lengyel áruválasztékot. (1976. november 23. Német nyelvű kiadás.) A VILÁGSAJTÓBÓL WESSCHAF­TS WOCHE Schmidt kancellár a Közös Piac jövőjéről Nem fenyegeti-e széteséssel a Közös Piacot a tagországok oly eltérő gazda­sági és valutáris fejlődése? — hangzott a hetilap riporterének Helmut Schmidthez intézett első kérdése. A kancellár elismerte, hogy az említett két jelenség veszélyezteti „ a közösség összetartozását, vigasztalást nyújt azon­ban az a tény, ho­gy ennek az egyes tag­országok kormányai nagyon is tudatá­ban vannak. A Közös Piac megalaku­lása utáni idők felelős politikusainak mulasztása, hogy az integrációt akkor nem sürgették, amikor e gazdasági és valutáris különbségek még nem mélyül­tek el ennyire. A Közös Piac legstabilabb országa, az NSZK a recesszió idején tapasz­talhatta, milyen mértékben van egymás­ra utalva a tagországok gazdasága. Bonn éppen ezért tett erőfeszítéseket, hogy partnerországaival vállvetve elő­mozdítsa a közös piaci munkanélküliség csökkenését, stabilizálja az árakat és biztosítsa a külkereskedelem zavarta­lanságát, azért nyújtott az NSZK több­ször is jelentős hiteleket, mert el akarta kerülni nagyobb baj,ok keletkezését az EGK-ban. Minderre nemcsak a szoli­daritás késztette a nyugatnémeteket, de saját jól felfogott érdekük is. A riporter felhozta, hogy az NSZK már ma is a Közös Piac „pénztárosa” és félő, hogy partnerei a jövőben még inkább támogatásra szorulnak. Aki ko­molyan veszi az európai integrációt — hangoztatta a kancellár —, az nem ér­heti be ünnepélyes nyilatkozatokkal, vagy éppen követelésekkel. Amire vi­szont az eddigieknél is nagyobb szükség van, az anyagi áldozatok hasznosságá­nak kritikusabb mérlegelése. Amikor az NSZK anyagi áldozatairól kerül szó, mindig akad, aki az export vonatkozá­sában viszont az NSZK-t tartja a Kö­zös Piac fő haszonélvezőjének. Schmidt szerint éppen abban áll az előrehaladás, hogy ma már egy tagország sem azt figyeli, milyen hasznot húz a másik az integrációból. Az EGK maga mögött hagyta már azt az időszakot, amikor nem volt több, mint bevásárló- és ér­tékesítő közösség. Ez igen fontos tény és csak ennek leszögezése után lehet pusztán gazdaságossági alapon mérle­gelni, vajon az NSZK áldozatai és nye­­­reségei összhangban állnak-e. Schmidt vitatja, hogy a jelenleg ren­geteg üggyel bajjal küszködő „zöld- Európa” valaha is az integráció motor­ja lett volna. A közös agrárpiac min­den mostani­­ baja onnan ered, hogy megalkotói elmulasztották egyben a kö­zös gazdasági és valutapolitika alapjai­nak lerakásait. Az azonban a kancellár szerint­­túlzás, hogy a „zöld-Európa” a feleslegek megsemmisítésével milliárdo­­kat pocsékol el. Bonn egyébként már jó ideje igyekszik elérni, hogy a mező­­gazdasági felesleget termelő államok anyagi ...felelősséget vállaljanak ezekért a feleslegekért — mindeddig eredmény nélkül. Persze az­t sem szabad szem elől téveszteni, hogy ma, amikor az alapvető élelmiszerek többségének világpiaci ára hallatlanul emelkedett, a Közös Piac gazdag intervenciós eszköztára segített saját térségében viszonylag stabilan tar­tani ezeket az árakat. Végül azt kérdezte a riporter, hogy az agrárpiac siralmas pénzügyeinek szaná­lásakor nem jut-e az NSZK szoronga­tott helyzetbe? Egyrészt ugyanis a font árfolyamának csökkenése miatt egyre többet kell­­befizetnie az agrárkasszába, másrészt ha azt követelné, hogy London a zöld fontot kellő mértékben leérté­kelje, ezzel csak­­az ottani inflációt mé­lyítené el. Schlmadt vitatta, hogy­­ a zöld font leértékelésére törekednék, különben is az a véleménye, hogy a mai helyzetben mindent,­­amit az EGK elvárhat Angliától, különös gonddal kell egyeztetni az egész közösség gaz­dasági helyzetével és érdekeivel. (1976. évi 46. szám) DIESZEIT Nyugatnémet munkatempó WOCHENZHIUNG fUR POITTIK* WIRTSCHAFT* HANDEL UND KULTUR ÖS dngol kedély Egy közepes hamburgi építési vál­lalat tulajdonosa nem fogy ki a cso­dálkozásból: „Ilyet még nem látott a világ, ezeknek nem lehet megmagya­rázni, hogy aki gyorsabban dolgozik, az többet is keres!” Meier elképedése annak a 26 angol építőmunkásnak szólt, akiket három hónapja szerződ­tetett egyik nagy építkezésére és akik beérik az óránként 9,81 márkás egy­szerű időbérrel és lemondanak a na­gyobb teljesítmény árán óránként el­érhető 7,8 márka többletbérről. A szakképzett építőmunkásként al­kalmazott „vendégmunkások” tíz nap alatt húznak fel egy olyan épületet, amihez nyugatnémet kollegáiknak öt nap is elég. Amíg a helybeliek átla­gosan 80 százalékkal teljesítik túl az előírt normákat, az angolok még a mi­nimum teljesítése előtt erejük végére érnek. Kényelmes, bár igen alapos fa­­lazási módszerük időnként még az építkezés határidőtervét is veszélyez­tette. Egyszerűen lehetetlen volt, hogy az angolokat és a nyugatnémeteket egy munkacsoportba osszák, hiszen az egyenletes munkaritmust tételez fel. Amíg a nyugatnémet munkás egy adott idő alatt a lehető legtöbbet sze­reti keresni, angol kollegája minden­kor előnyben részesíti a nyugalmat. Az viszont, igaz, hogy mindez csak a munkanap nyolc órájára vonatkozik. A munkavezetőknek ugyanis feltűnt, hogy az angolok egész nap a lehetőség szerint elnyújtják a munkát, jelsza­vuk: fő, hogy a munkaórákat kifizes­sék! Igazi brit jellemszilárdsággal áll­tak ellent a vastagabb boríték csábí­tásának, ha az a kedélyesség rovására ment volna. Amikor azonban a nyolc óra letelt és a kimerült nyugatnémetek alig várták, hogy letehessék a vakoló­kanalat, pihent angol kollégáig kész­ségesen vállalták a túlórázást. A munkavezető elismeri, meg volt bennük a jószándék a nyugatnémet munkastílus átvételére, a négyzet- és köbcentiméterekben való számolásra és a szokatlan szerszámok alkalmazására, de hát sajnos nem sok eredménnyel. A munkatempót egyszerűen képtelenek megszokni. Egy hamburgi tervezőiroda angol nemzetiségű vezetője, aki az Elbához közvetítette az angol építőmunkásokat, védelmébe vette honfitársait, biztos nem rosszakaratból történt, hogy el­maradtak a nyugatnémetektől, egy­szerűen teljesen más a mentalitásuk (1976. évi 48. szám) 1976. DECEMBER 1. Magyar Kereskedelmi Kamara '¿M!!millllllllllllllIH(imillllII]]ll|lII|llllllllllllll!lllllllUlimiL­ ll­ llllllllllllll ll!llLLI Vita a fővállalkozásról és a mérnöki szolgáltatásról Hogyan kapcsolódhat össze a fő­­vállalkozás a mérnöki szolgáltatások­kal és a technológiával? — erről tár­gyaltak hétfőn az MKK fővállalkozói tagozatának ügyvezetőségi ülésén. A megbeszélésen jelen volt dr. Vincze Imre pénzügyminiszter-helyet­tes, aki hozzászólását így kezdte: „Az ügyvezetőségi ülésre egy kéréssel jöt­tem: hozzon létre a tagozat olyan munkacsoportot, amely a mérnöki szol­gáltatói tevékenységet összekapcsolja a hazai, valamint az export-fővállalko­zással”. A miniszterhelyettes hangsúlyozta, hogy a fejlett tőkés országok szellemi kapacitásukat nem öncélúan értékesí­tik, hanem mindig áruexporttal kap­csolják össze, s így jelentős többlet­­bevételhez jutnak. A minisztérium azért is javasolj­a a munkacsoport megalakítá­sát, mert kíváncsi rá, hogy a gyakorlat­ban kik és milyen módon végzik Magyar­­országon ezt a mérnöki szolgálatot (en­gineering) tevékenységet. Hol lehetne esetleg kezdeményezni ilyen munka megindítását? Arra is szükség van, hogy a fővállalkozást és a mérnöki szolgáltatást meghatározó szabályozók­ról is állást foglaljon a munkacsoport. Dr. Vincze Imre vitaindítóját több hozzászólás követte. Piros István (ÉMEXPORT): Nem mindegy a külföldi piacokon — első­sorban a fejlődő országokban —, hogy milyen „zászló” alatt futnak a magyar termékek. Nyilvánvaló, hogy a terve­ket a TESCO adja el, később, ha gépszállításokra is sor kerül, az ille­tékes szak-i külkereskedelmi válalat ve­szi át a témát. Vigyázni kell azonban, hogy a külföldiek mindig egy magyar exportőrrel álljanak szemben. Hammer Ferenc (Kohászati Gyár­építő Vállalat): Nigériában — amely egyik legfontosabb piacunk lehet — a vegyes vállalati forma tűnik a leg­kedvezőbbnek. Egyébként is általános, hogy külföldi partnerek tőkerészese­dést kérnek az általunk létrehozott termelőüzemből. Ez azonban csak az egyik probléma. Szükségünk van olyan szakemberekre is (például, ha metallurgiai főiskolát akarunk építe­ni, akkor tanárokra), akik nélkül nem lehet megkötni az üzletet. A külföldi partner ugyanis nemcsak a kész léte­sítményt veszi meg, hanem azt is kéri az eladótól, hogy segítse a folyamatos üzemeltetést. Zatykó László (Ganz Villamossági Művek): Mielőtt még a megalakuló munkacsoport a szabályozók ellentmon­dására mutatna rá, egyet-kettőt már most is látni lehet. A Magyar Nemzeti Bank az anyagmentes termékre, így a szerelési tevékenységre nem ad hitelt, noha egy-egy komplett erőmű szerelési költsége tetemes. Ezt tehát a fővállal­kozónak meg kell hiteleznie, hiszen a vásárló csak az üzembehelyezés után fizet. Azon is el kellene gondolkodni, hogy a magyar vállalat csak akkor könyvelheti el teljesítésnek az eladott komplett egységet, ha a szerződés tel­jes egészében teljesült, azaz lejárt az egyéves garancia is. Lelkes Gábor (CHEMIMAS): Minden külföldre eladott mérnöki szolgáltatás alapja egy technológia. Viszont azok az intézetek, így a CHEMIMAS is, amelyek mérnöki szolgáltatásokat ex­portálnak, a technológiát mástól, pél­dául egy gyógyszergyártól veszik. A gyárak viszont nem abban érdekeltek, hogy a „tudományt” eladják, mivel számukra ez belföldi teljesítésnek szá­mít, tehát a termelési adó alól nem mentesülnek. Ugyanakkor teljes árbe­vételükben egy-egy ilyen technológia eladása jelentőségében csekély, tehát érdekeltségük minimális. Nem is szólva arról, hogy szívesebben foglalkoztatják jól képzett mérnökeiket saját üzemeik­ben, semmint külföldön, ahol a tech­nológia üzembeállításánál kell segéd­kezni.* Véleményünk szerint a mérnöki szol­gáltatással foglalkozó munkacsoportban ne csak a TESCO képviselője kapjon helyet, hanem az áruexporttal foglal­kozó külkereskedelmi vállalat (TRANS­­ELEKTRO, KOMPLEX) is. Vegyék fi­gyelembe a fejlett tőkésországokban bevett gyakorlatot, amely szerint a késztermékek gyártói finanszírozzák­­ a tervezővállalatokat, így egy-egy létesít­mény tervezését akár díjtalanul is el­vállalják, hogy hozzájussanak az egész termelőegység vagy oktatóbázis meg­építéséhez. Szükséges, hogy a munka­­csoport tisztázzon olyan­ alapvető fo­galmi kérdéseket, mint a fővállalkozás, a mérnöki szolgáltatás vagy a koordi­nációs vállalkozás. A gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy a Magyar Nemzeti Bank sokszor arról folytat terminoló­giai vitát a fővállalkozókkal és ipar­­vállalatokkal, hogy milyen komplett szállítás nevezhető fővállalkozásnak. Jó lenne, ha a bizottságban a Pénzügy­minisztériumnak olyan képviselője fog­lalna helyet, aki nemcsak javaslatot te­het feletteseinek, hanem szükség ese­tén döntést is hozhat. E. P. Import helyett export Műgyanta-betonelemek külföldre is A Chemical Építő Vegyianyagokat Gyártó Vállalat 1975-ben kezdte meg a műgyantakötésű beton előregyártott elemek kidolgozását mélyépítési cé­lokra, ezen belül is elsősorban a főana­­lizációs vezetékrendszerek részére. Ezek a műgyanta betonelemek előnyösen al­kalmazhatók az úgynevezett agresszív közegben (szulfátos talajvíz, ipari szennyvíz), szilárdságuk pedig felül­múlja a hagyományos kőanyag, vala­mint a cementbeton-csövekét. Az új előreg­yártott elemek alkalmazásával élőmunkát lehet megtakarítani, javítá­sok esetén pedig lerövidül az átfutási idő. Ezeknek az előnyöknek mielőbbi kihasználására kötött néhány napja szocialista szerződést a Chemical a Fővárosi Csatornázási Művekkel, s az egyezmény célja az új termékek és technológiák kidolgozása, illetve szé­les körű ipari bevezetése. Az első elemeket — akna és cső­elágazó — már leszállították a Fővá­rosi Csatornázási Művekhez, s a válla­lat még 1976-ban m­egkezdi az új ter­mékek kísérleti beépítését. A Chemical barcsi építési műanyagfeldolgozó gyá­rában megkezdik a sorozatgyártást, majd 1977. negyedik negyedévétől a fo­lyamatos termelést. A szerződés kap­csán érdemes megjegyezni, hogy ha­sonló anyagból­­készült csöveket koráb­ban a külkereskedelem útján, tőkés importból biztosította a Csatornázási Művek. A hazai gyártású aknaelemek iránt egyébként már nemcsak belföldön érdeklődnek. A Chemicalt megkereste egy svájci cég, amely eddig a műgyan­ta-betoncsövedet exportálta Magyaror­szágra, ezen kívül több jugoszláv cég is ajánlatot tett a harmadik piacon való közös értékesítésre. Az érdeklődést a Chemical a november elején meg­rendezett szarajevói nemzetközi mű­anyagkiállításon keltette fel ott bemu­tatott új termékeivel. KODAK-KIÁLLÍTÁS BUDAPESTEN Az év utolsó fotótechnikai kiállítása tekinthető meg szerdán és csütörtökön 10—18 óra között az OFOTÉRT Asbóth utcai bemutatótermében: az amerikai KODAK cég stuttgarti gyára mutatja be újdonságait. Csupán érdekességként tekinthetjük meg az Európában még nem kapható fényképezőgépeket, s így a bemutató jelentős részének nem sok gyakorlati értelme van — legfeljebb annyi, hogy ipari formatervezőink fi­gyelmét felhívja a gyár újdonságaira. Feltűnő viszont a diavetítő berendezé­sek gazdag választéka, amelyeket az önállóan gazdálkodó egységek forintért szerezhetnek be az OFOTÉRT-nál. Régi és vissza-visszatérő probléma a diavetítő-ellátás akadozása, vagy a kapható készülékek kifogásolható mi­nősége, holott egyre növekszik a jó berendezések iránti igény. Az OFO­TÉRT az év folyamán kiemelten ke­zelte az audio­vizuális oktatási prog­ramot és sorozatosan szervezte meg a valóban jó készülékek bemutatóját. A KODAK CAROUSEL-család gépei ezt a választékot növelik. KGST-tanácskozás a szabványosításról A Technika Házában kedden három­napos nemzetközi konferencia kezdő­dött a szabványosítás és a minőségfej­lesztés szerepéről a KGST-ben. Hat KGST-országon kívül Jugoszlávia is képviselteti magát. A tagországok együttműködésének ki­­szélesítése minőségileg új követelmé­nyeket támaszt a szabványosítással szemben. A KGST-országok csak az idén 500 termékre dolgoztak ki szab­ványelőírást, s a tervek szerint 1980-ig további, mintegy 4000 gyártmány közös szabványát dolgozzák ki vagy vizsgál­ják felül. A konferencián négy szekció­­­ban vitatják meg a szabványosítási kér­déseket, közöttük a negyedik szekció­ban az egységesítésnek a külkereske­delmi forgalom növelésében betöltött szerepéről tárgyalnak majd. ­ HUNGEXPO vásárnaptára Ezentúl kéthavonként rendszeresen közölni fogjuk a következő hetek vá­sári rendezvényeinek helyét és idő­pontját „A HUNGEXPO vásárnaptára” címmel. Mai számunkban az 1977. ja­nuár elejétől a március elejéig terje­dő időszak rendezvényeit ismertetjük: Január 12—16. nemzetközi lakástextil szakvásár Frankfurtban I. 31—II. 8. Mexikóvárosi önálló ma­gyar ipari kiállítás Február 6—10. Birmingham Hardware Tartós fogyasztási cikkek szakvá­sára II. 16.—III. 3. Brno SALIMA nemzetközi élelmiszer szalon II. 22.—III. 4. Moszkva Roboti programvezérlésű fémmegmunkáló­gépek nemzetközi szakkiállítása II. 22.—III. 4. Hertie, Magyar Áruházi Hetek 24—27. München IPSO téli sportcikkek nemzetközi vására II. 28.—III. 3. London IMBEX élelmiszer- és vendéglátóipari vásár FUVARPIAC ÉS SZÁLLÍTMÁNYOZÁS 7 Egységrakomá­nyok a lengyel kikötőkben 1977. január 1-től kezdődően az ösz­­szes lengyel kikötőben kötelező az egy­ség­rakományok alkalmazása, ame­lyekre nézve az úgynevezett Unit Load Concept (egységrakomány tervezet) mérvadó. Az egységrakományokkal kapcsolatos technikai kérdések ismer­tetése és egyeztetése céljából még ez évben lengyel szakemberek érkeznek Magyarországra. A megbeszélésekre a MASREC meghívja az érdekelt ma­gyar külkereskedelmi vállalatokat. (Az említett, mérvadó tervezetet a norvég Unit Load Council (Egységrakomány Tanács) készítette. Elkészült az olajvezeték Szuez és a Földközi-tenger között Három év késéssel ugyan, de elké­szült az új 320 kilométer hosszú olaj­csővezeték Szuez és a Földközi-tenger egyiptomi partja között. E vezeték se­gítségével mód nyílik arra, hogy az olajtankerek, amelyek nem tudnak át­haladni a Szuezi-csatornán, árujukat a Szuezi-öbölben levő Ain Sucina ki­kötőben kirakják, ahonnan az olaj­ve­zetéken megy tovább Sidi Keir kikö­tőbe, amely 35 kilométerre nyugatra fekszik Alexandriától. Itt az olaj újból tankhajókba kerül és így megtakarít­ják a 7600 kilométeres utat Afrika körül. A vezetéket 50 százalékban Egyiptom, 50 százalékban négy arab olaj állam: Szaúd-Arábia, Kuvait, Ka­tar és Abu Dhabi üzemelteti. (Verkehr) Venezuela emeli a kikötői díjakat A venezuelai állami kikötők intézete november 1-től emeli a kikötői díja­kat, amelyek 30 éve változatlanok vol­tak és a megnövekedett költségszint miatt évi 230 millió bolivár vesztesé­get okoztak. Részletek még nem is­meretesek, de számítások szerint a ma­gasabb díjtételek nemcsak fedezik majd a tényleges költségeket, de módot nyúj­tanak La Guaria és Puerto Cabello ki­kötők bővítésére, illetve egy új kikötő építésére a Maracaibo-tótól délre (Reuter­) Tarifaemelés az osztrák vasutak vonalain Az osztrák vasutak 1977. május 1-i hatállyal tarifareformot tervez, amely díjtételemeléseket is magában foglal. A javaslatot a minisztertanácsnak kell jóváhagynia, majd a képviselőház fog­lal véglegesen állást. Feltehető azon­ban, hogy a javaslatot elfogadják. A javaslat szerint módosul az áruosztályo­zás a komplett vagonáruknál, ezek díj­tételei 15—25 százalékkal emelkednek. A darabáru és expresszáru tételek át­lag körülbelül 15 százalékkal nőnek. A reform a különleges tarifákat is érinti, számos módosítás várható. A konténerszállítmányok tételei belföldi forgalomban 13 százalékkal, tranzitban 18 százalékkal emelkednek, a tranzit­­tarifák pedig 15 százalékkal­­lesznek magasabbak a belföldieknél az eddigi 10 százalék helyett. (Transport) RÖVIDEN A Magyar Kereskedelmi Kamara fuvar- és szállítmányozási szakbizott­sága kedden ülést tartott, amelyen a többi között a HUNGAROCAMION 1977. évi árufuvarozási lehetőségeit tár­gyalták meg. Olasz és NSZK-gyártmányú gépsort helyeznek üzembe a Borsodi Vegyi­kombinát szekszárdi gyáregységében, ahol új cikk, — álmennyezetek és víz­elvezető pvc-csövek — gyártását kezdik meg a jövő év első felében. VIUGGAZDASÁG A MAGYAR KERESKEDELMI KAMARA ÉS A KONJUNKTÚRA ÉS PIACKUTATÓ INTÉZET LAPJA Megjelenik hetenként ötször négy eldodás, pénteken négy oldal melléklett*? Főszerkesztő: GYULA­ ISTVÁN Főszerkesztő-helyettes: VAJNA JÁNOS Szerkesztőség: Bp. V., Dorottya u. ff. IV, Postacím: 1357 Budapest,­ Pf. 53A, Telefon: 184-055 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc Igazgató Kiadóhivatal, 1085 Bp., Blaha Lujza tér ?»•-&, Postacím: 1959 Budapest Telefon: 343-100 Előfizethető minden magyar postahivatalai? Előfizetési díj egy évre 2400 Ft Terjeszti a Magyar Posta 76.3102/3-11 - Zrínyi Nyomda, BudopMt Felelős vezető: Bolgár ímr® INDEX: 25008

Next