Világgazdaság, 1977. október (9. évfolyam, 192/2191-212/2211. szám)

1977-10-01 / 192. (2191.) szám

NLLAGGAZDASÁG 1977. OKTÓBER 1., SZOMBAT IX. ÉVFOLYAM, 192. (2191.) SZÁM „A jóléti állam elérkezett határai­hoz” Pályamódosítás Ausztriában A fizetési mérleg rohamos gyengülése, az államháztartás nem kevésbé aggasztó kiegyensúlyozatlansága és a többé-kevésbé baljós kilátások — köztük a várható külső impulzusok — pályamódosí­tásra késztetik az osztrák vezetőket. Az új intézkedéseket az októ­ber közepén előterjesztendő költségvetés foglalja össze, végrehajtá­suk újévkor kezdődik. Még nem konkretizálták, hogy mi várható, tekintettel a vasárnapi tartományi választásokra, de a csomagterv mégsem lesz égből jövő villámcsapás. Az óvatos nyilatkozatokról, ellenőrizhetetlen értesülésekről élénk, sőt a viszonylag szerény (kül­földi vélemények szerint a schilling leértékelése nélkül aligha kielé­gítő) reformtervekhez képest, groteszkül szenvedélyes vita bontako­zott ki. Ütött a nagy leszámolás órája, hirdeti az ellenzéki Nép­párt, a kamarák, az ipartestületek, a gazdaszövetségek pedig ria­dót fújnak a „teljesítmény megbüntetése”, a „szociális szimmet­ria megbontása” miatt. De talán épp ez Kreisky taktikája: hagyja, hogy még a hivatalos bejelentések előtt tombolja ki magát a vi­har, másrészt hasznosnak is találhatja a háborgást a magánvállal­kozás veszélyeztetéséről. Ez ugyanis megértőbbé teheti a bérből élőket, akikre ugyancsak megszorítások várnak, mert a jóléti ál­lam — ahogy a kancellár mondotta — „elérkezett határaihoz.” Tegnap nyilvánosságra hozták a statisztikai hivatal jelentését, e sze­rint augusztusban 13 százalékkal nőtt az import tavaly augusztushoz képest, viszont az export 2,2 száza­lékkal visszaesett. Január és augusz­tus között 149,6 milliárd schillingre ugrott Ausztria bevitele, kivitele pe­dig nem egész 104 milliárdot ért el. A passzívum a múlt év azonos idő­szakához képest több, mint 11 mil­­liárddal növekedett. Ezek az adatok még borúsabbá te­szik azt a képet, amelyet a gazda­ságkutató intézet vetített fel prog­nózisában. A tájékoztatásban (címe ez: Nincs kilátás fellendülésre) azt jósolják, hogy a növekedés idén 4 százalék lesz az előző becslésben adott 4,5 százalékkal szemben és jö­vőre mindössze 1,5 százalék. A prog­nózis azon alapul, hogy a külső ex­panzió mérsékelt lesz, a belföldi gazdasági tevékenység — a várható rendszabályokat is figyelembe véve — fölöttébb­ korlátozott marad. A magánfogyasztás ugyancsak alacso­nyabbnak ígérkezik: emelkedése 5 százalék lesz a várt 6,5 százalék he­lyett, 1978-ban pedig mindössze másfél százalék. Az előrejelzés az exportról így módosul: idén 4 szá­zalékos növekedés (8-ra számítottak), a következő évben várhatóan 3 szá­zalék. Ezzel szemben az im­o­r idén 9 százalékkal gyarapszik (legutóbb 8,5 százalékot prognosztizáltat'', de 1978-ban 1 százalékkal rémekben*''­ fog. Biztatóbbak a kilátások az infláció vonatkozásában: 5,75 szá­zalékos pénzromlást várnak az idén, szemben az 1976. évi 7,3 százalékkal és az 1978-ra jósolt 5 százalékkal. Az intézet támogatja a restriktív gazdaságpolitikára vonatkozó kezde­ményezéseket. Szűkösebb pénzellá­tást, óvatosabb bérpolitikát tart szükségesnek a költségvetési és a fi­zetési deficit csökkentése végett. 1975-ben 5,5 milliárd, 1976-ban 28 milliárd, az idei év első 7 hónapjá­ban már 22 milliárd schilling passzívumot mutatott a fizetési mérleg. A riasztó deficitet az ener­gia drágulásával, a gépkocsik — kü­lönösen a drága modellek­­ import­jának váratlanul nagy növekedésé­vel és az idegenforgalom visszaesé­sével hozza összefüggésbe a jelen­tés. Nagyjában ezek az okok késztetik arra a kormányzatot, hogy beavat­kozzék az események menetébe. Az előzetes hírek szerint „luxusadót” terveznek, föl akarják emelni a fényűzésnek tekinthető tartós fo­gyasztási cikkek értéknövekedési adóját; növelik egyes importcikkek, mindenekelőtt a gépkocsik vám­ját; lefaragják a közületi ki­adásokat; módosítják egyes mun­­kaeszk­zé deklarált termékek — megintcsak az autók — amori­zációs leírását; csökkentik kü­lönböző vállalati­­ alapok, például a nyugdíjalapok adókedvezményét, egyben felemelik a bérek adóját; bér helyett időkedvezménnyel egyenlítik ki a túlórát; részleges visszatérítést kérnek a társadalom­­biztosítás keretében szolgáltatott gyógyszerekért. „Az Osztrák Néppárt eleve meg­mondta, hogy a szocialista gazda­ságpolitika nem érhet jó véget, és most mindenkinek be kell látnia, hogy igazunk volt” — mondta ve­lős egyszerűséggel Taus, a Néppárt elnöke. A gazdasági kamara nyilat­kozata még tovább megy, midőn kijelenti: „osztályharc a legélesebb formában”. E testület szerint az el­torzult fejlődés igazi oka a bérek alakulása a recesszió szakaszában, az örökös szociál-offenzívák, a pa­zarlás, a könnyelmű eladósodás. A „teljesítményellenes adópolitika” helyett az lenne a kibontakozás út­ja, ha „a de facto bérindexelést megszüntetnék”. De elsősorban és mindenekelőtt az autók drágulása kavarta fel a kedélyeket. „Az autósok az ország fejőstehenei” — állította egy ellen­zéki képviselő, az önálló egziszten­ciák és a szabadfoglalkozásúak szó­szólói pedig unos-untalan ismételge­tik, hogy az autó szükséges mun­kaeszköz, sőt még autós tüntetést is szerveztek Bécsben és más váro­sokban. Kreisky a jelek szerint állja a sarat. A múltban sem voltak ki­sebbek a problémák,­ nincs ok pá­­nikra. Két-három éves kiigazítási szakaszra kell számítani, ez nem akkora idő, hogy a vállalkozók a gyengébb üzletmenet miatt likvi­dáljanak vagy leépítsenek. Hivatko­zik a recessziós időszakban elért eredményekre, az infláció fékentar­­tására és a teljes foglalkoztatott­ságra. (Ez utóbbiról szólva, a gaz­daságkutató intézet némi rosszab­bodást jósol, de úgy véli, ha sike­rül 20 ezer vendégmunkást haza­térésre bírni, nem lesz nagyobb baj.) Az autóvitában állást foglalva a kancellár azt állítja, hogy a kiút a hazai termelés, a hatóságok már tárgyalnak nyugatnémet, francia és olasz gyárakkal ausztriai összesze­relő üzem létesítéséről. „Eddig meg­tehettük, hogy 15 milliárd schillin­­gért hozzunk be autókat, most ezt már nem engedhetjük meg magunk­nak” — érvel a kormányfő. De hallhatók fenntartások a má­sik oldalról is. Muhri, az osztrák kommunisták vezetője, ugyancsak bírálta a tervet, mivel az korlátoz­za a tömegek vásárlóerejét, jólle­het a magánfogyasztás a jelenlegi helyzetben a növekedés fő támasza. Ezzel szemben a luxusautóknak a tervezettnél nagyobb mértékben tör­ténő megadóztatását tartja szüksé­gesnek. A szenvedélyes vita nagyrészt el­fedi az egyik legfontosabb kérdést: leértékelik-e a schillinget az export ösztönzése, az idegenforgalom fel­lendítése végett. A külföldi piacok általában arra számítanak, hogy a holnapi választások után bejelentik a devalvációt. Az Osztrák Nemzeti Bank és Androsch pénzügyminisz­ter után Kreisky is cáfolattal ruk­kolt elő, mondván, hogy a hír nem egyéb a Néppárt átlátszó manőveré­nél, ami a spekulánsoknak sokba fog kerülni. Ám a spekuláció foly­tatódik. V. J. NAPRÓL NAPRA. ♦ BUDAPESTRE ÉRKEZIK A FIAT KONSZERN ELNÖKE, Giovanni Agnelli a jövő héten. (3. oldal) ♦ A FEJLŐDŐ ORSZÁGOKBA IRÁNYULÓ MAGYAR EX­PORT kétharmada került az arab országokba 1976-ban, míg 1972-ben csak annak mintegy fele. (3. oldal) ♦ 24 MILLIÓ RUBELES SZERZŐDÉST KÖTÖTT A HUNGA­­ROTEX Moszkvában az Exportlion külkereskedelmi egye­süléssel magyar méteráru jövő évi exportjára. (3. oldal) ♦ A KÖZÖS PIACI ALMAIMPORT V­ÁM FELFÜGGESZTÉ­SÉT Javasolja a brüsszeli bizottság, hogy az idei gyenge al­matermés ellenére is megfelelő legyen az ellátás. (4. oldal) ♦ AZ OLASZ ATOMERŐMŰ-PROGRAMRÓL kezdett vitát a római képviselőház. A kommunisták támogatják, a szocialis­ták ellenzik a programot. (2. oldal) ♦ A HATALMAS JAPÁN KÜLKERESKEDELMI AKTÍVUM felszámolását sürgető partnerek türelmét kérte a tokiói pénz­ügyminiszter-helyettes, az eddigi reflációs intézkedések előbb­­utóbb élénkítik az importkeresletet is — mondta. (2. oldal) ♦ MÓDOSÍTOTTÁK AZ EXPORTKVÓTÁKAT a genfi cukor­­konferencián, s úgy tűnik, hogy az UNCTAD főtitkárának új javaslata az érdekeltek számára elfogadható. (4. oldal) ♦ BRAZÍLIA ELUTASÍTJA A KÁVÉ ÁRÁNAK LESZÁLLÍTÁ­SÁRA tett kolumbiai javaslatot, amelyet Nyugat-Európa fo­gyasztó országai és az Egyesült Államok is támogat. (4. oldal) ­­­ Hosszú távú programok a szovjet—francia együttműködésben A közép- és hosszú távú együttműködés szempontjából fon­tos kérdések szerepeltek a szovjet—francia nagybizottság most be­fejezett 12. ülésszakán — hangsúlyozta Kirillin miniszterelnök-he­lyettes és Barre miniszterelnök — ők a bizottság társelnökei — pén­teki moszkvai sajtótájékoztatójukon. Megállapodtak, hogy a két fél a közeljövőben megvitatja az 1990-ig szóló új hosszú lejáratú prog­ram fő irányvonalait. A francia küldöttséghez közelálló körökre hi­vatkozva, az AP—DJ azt jelenti, hogy Barre a tyumeni kőolajfel­táráshoz szükséges felszerelések szállításáról szóló, mintegy 2 mil­liárd frank értékű szerződés kérdését is felvetette. Ezért a japán Mitsubisi és a nyugatnémet Mannesmann is versenyez. Moszkvai tudósítónktól: A moszkvai megbeszélések egyik fő témája — amint ez a delegáció­vezetők értékeléséből kitűnt — azon programok vizsgálata volt, amelyek az idén júniusban Ram­­bouillet-ben aláírt, az 1971-től ér­vényben levő kétéves programot ki­egészítő jegyzőkönyvben szerepel­nek. Az alapmegállapodás sikeresen teljesül, ez lemérhető a külkeres­kedelmi szerződéseken is. A fran­cia vállalatok összesen 2,8 milliárd rubel értékű gép és berendezés szállítására kaptak megrendelést az 1975—1979-es évekre. A Szovjet­unióba irányuló 1978-as exportjuk mintegy 780 millió rubeles lesz. A jelenleg tárgyalt programok összértékét Patolicsev külkereske­delmi miniszter hozzávetőleg 1,8 milliárd rubelre becsülte; elsősorban újabb kohászati, vegyipari, olajve­gyészeti, elektronikai, olaj- és gáz­ipari tervekről folynak a megbeszé­lések. A szovjet miniszter külön is kiemelte az alumíniumipari és a vegyipari — közte további négy am­­móniáküzem — berendezések, vala­mint gépipari felszerelések szovjet importjával kapcsolatos elképzelése­ket. Barre miniszterelnök pedig hangsúlyozta, hogy — bár francia részről ezeken a tárgyalásokon ma­gáncégek vesznek részt — már a közeljövőben sor kerülhet több ma­gánjogi szerződés aláírására. A nagybizottság ülésén szerepel­tek a hosszú lejáratú szerződések­hez szorosan kapcsolódó pénzügyi kérdések is. A francia delegációhoz közelálló körökben elmondották, hogy erről főképp a két külkeres­kedelmi miniszter tárgyalt. Szovjet részről ragaszkodnak hozzá, hogy a financiális kérdéseket a kölcsönös érdekek és előnyök figyelembevéte­lével oldják meg, s Moszkvában most az az elvi megállapodás szüle­tett, hogy 1978 végéig egyezségre kell jutni. Megvitatták az atomenergetikai együttműködés továbbfejlesztésének lehetőségeit is. Szovjet részről nagy jelentőségűnek minősítették az idén nyáron végrehajtott műszaki doku­mentáció-cserét (amelynek kereté­ben a szovjet B­N 350-es és a fran­cia Phénix-típusú reaktorok részle­tes leírását cserélték ki) s elképzel­hetőnek mondták, hogy a jövőben újabb típusokra terjesztik ki a do­kumentáció-cserét. Elhatározták, hogy az atomenergetikai közös bi­zottság munkaprogramjába felve­szik a hasadóanyagok feldolgozásá­nak, valamint a többcélú atomreak­torok kifejlesztésének témáját. Egy kérdésre válaszolva, Kirikin mi­niszterelnök-helyettes elmondta, hogy dúsított urán szállítására egye­lőre nincs egyezmény a két ország között. Felmerült annak lehetősége is, hogy szovjet—francia együttmű­ködést alakítanak ki az urán visz­­szanyerésének kidolgozására — ezt a kérdést, a nag­yságrendek és az árak figyelembevételével a szov­jet és a francia szakemberek ké­sőbb tárgyalják meg. L. P.—F. A. / MAGYAR—DÁN KOOPERÁCIÓS VEGYES BIZOTTSÁGI ÜLÉS A dán küldöttség vezetőjének nyilatkozata t További magyar—dán kooperációk elvi és gyakorlati megala­pozásáról folytattak tárgyalásokat a két ország képviselői a ma­gyar—dán gazdasági, ipari, műszaki és tudományos együttműkö­dési vegyes bizottság Budapesten tegnap véget ért hetedik üléssza­kán. Az ötnapos eszmecserén áttekintették a kooperációs kapcsola­tok építésében eddig elért eredményeket és megjelölték azokat a főbb ágazatokat, amelyekre a jövőben összpontosítani kell a továb­bi együttműködést célzó erőfeszítéseket. A magyar delegációt Geist Róbert, a Külkereskedelmi Minisztérium Kooperációs Önálló Osz­tályának vezetője, a dán delegációt pedig Aage Lommer, a dán kül­ügyminisztérium mellett működő gazdasági és ipari együttműködési bizottság elnöke vezette, aki elutazása előtt rövid nyilatkozatot adott a VILÁGGAZDASÁG munkatársának. — Mindenekelőtt szeretném leszö­gezni, hogy tárgyalásaink nagyon eredményesek voltak, sok új javas­lat, kezdeményezés szerepelt az ülés napirendjén — kezdte nyilatkozatát Aage Sommer. Áttekintettük az iparban, az építőiparban és a me­zőgazdaságban eddig megvalósult magyar—dán kooperációs kapcsola­tokat, valamint a műszaki kooperá­ció különböző ágazatait (szakembe­rek cseréje, szimpóziumok, kerek­asztal konferenciák stb.). Számos új kezdeményezést is előterjesztettek az ülésszakon, többek között a szi­vattyú­gyártásban, gabonatárolók építésében, a mezőgépgyártásban megvalósítandó együttműködésre. A vegyesbizottság üléséről készült jegyzőkönyvben rögzítettük, hogy közös erőfeszítéseinket a jövőben elsősorban a gyáripar, a környezet­­védelem, a mezőgazdaság és a me­zőgazdasági gépgyártás, az élelmi­szeripar és a ruházati ipar terüle­tére kell összpontosítanunk. Vala­mennyi együttműködési területen olyan jó eredménnyel kell dolgoz­nunk mint ahogy eddig a mező­­gazdasági gépgyártásban és az épí­tőiparban. A vegyesbizottság ülésén örömmel üdvözöltük a kettős adóztatás meg­szüntetéséről rövidesen megkezdő­dő tárgyalásokat, hiszen azok ered­ményes befejezése minden bizony­nyal jótékony hatással lesz gazda­sági együttműködésünk további el­mélyítésére. Megállapodtunk, hogy a vegyes­bizottsági üléseken vagy két vegyes­bizottsági ülés között benyújtott ko­operációs javaslatokat a jövőben nem albizottsági üléseken fogjuk megtárgyalni, mint eddig, hanem a másik félnek a javaslatra 90 napon belül írásban kell válaszolni. Ettől az intézkedéstől azt várjuk, hogy leegyszerűsítse a vegyesbizottság munkáját és ugyanakkor a vállala­tok gyors, pontos, megbízható és az eddiginél részletesebb válaszokat kapjanak javaslataikra. Elhatároztuk, hogy a következő vegyesbizottsági ülést a jövő év má­sodik felében Koppenhágában tart­juk meg. A vegyesbizottságnak egyébként természetesen nem feladata koope­rációs tárgyalások folytatása, mun­kánk eredményét majd vállalataink együttműködésén — részben a dele­gációnkhoz csatlakozott dán üzlet­emberek tárgyalásai nyomán — mérhetjük le — mondotta befeje­zésül Aage Lommer. Magyar és dán vállalatok eddig 19 kooperációs megállapodást kö­töttek és további 26 együttműködés­­­ről folynak a tárgyalások. A már megvalósult kooperációk közül 9 gépipari, 7 nehézipari vállalatok kö­zött jött létre, 3 pedig a mezőgaz­daság területén. A legnagyobb értékű forgalmat az a kooperáció irányozza elő, amelyet takarmánybetakarító (l­árvaszecs­kázó) gépek kooperációs gyártásáról kötött a Dromninborg Maskin-fab­­rik A/S cég, illetve az AGRO­­TRÖSZT, a KOMPLEX, és a békés­csabai, illetve a győri mezőgépgyár. Az együttműködés keretében a ma­gyar fél többek között csapágyakat, szerszámgépeket szállíthat a dán cégnek, amelytől a KOMPLEX 23,6 millió dán korona értékben vásárolt gépeket. A dán Kruger A/S cég és magyar partnerei (a Budapesti Vegyipari gépgyár, a VILATI és a NIREX) centrifugák, szivattyúk, kölcsönös szállításában, valamint szennyvíz­­tisztító berendezéseknek a dán cég technológiája alapján való magyar­­országi gyártásában alakítottak ki jó kapcsolatokat. Ismeretes a VEPEX iroda, vala­mint a dán Anhydro, illetve Alfa Laval cégek együttműködése a fe­hérjetakarmány előállításában ma­gyar szabadalom alapján, valamint az írószergyártásban megvalósuló kooperáció — hogy csak a legfonto­sabbak közül említsünk néhányat. Az együttműködés soron következő eseménye egyébként­­ az a Koppen­hágában novemberben rendezendő szimpozion, amelynek keretében — a két kamara szervezésében — a kis- és a középüzemek kooperációs kapcsolatainak elmélyítéséről lesz szó. R. P.

Next