Világgazdaság, 1977. november (9. évfolyam, 213/2212-233/2232. szám)
1977-11-01 / 213. (2212.) szám
MAGYAR GAZDASÁG KERESKEDELEMTECHNIKAI SZAKKIÁLLÍTÁS BRNÓBAN TRANSELEKTRO-üzletkötés Tudósítónktól: Pénteken este zárult Brnóban, az idén október 24—28. között megrendezett kereskedelemtechnikai és vendéglátóipari szakkiállítás, az INTECO 77, Európa egyik legjelentősebb kereskedelemtechnikai szakkiállítása. A kiállításon résztvevő országok száma meghaladta a 40-et. A nyitás előtt Brnóban tartott értekezletet a KGST kereskedelemszervezési bizottsága, amelynek tagjai zömmel a résztvevő országok miniszterhelyettesei. A 400 négyzetméteres magyar pavilon, amelyet ízlésesen és szakmai gonddal a TRANSELEKTRO rendezett be, méltán aratott sikert, és a résztvevő országok pavilonjai közül egyedül kapott INTECO- nagydíjat Ugyancsak nagydíjat kapott a MIRKÖZ Szövetkezet legújabb típusú mélyhűtőládája. A TRANSELEKTRO kiállításán komoly szakmai sikere volt — a KGST-országok belkereskedelmi miniszterhelyettesei egyébként szinte kivétel nélkül megtekintették a magyar kiállítást — a jászberényi Hűtőgépgyár termékeinek, a KERIPAR ételbárjának, önkiszolgáló pultsorának, a kiállított vendéglátóipari, valamint kereskedelmi gépeknek és berendezéseknek, kávéfőzőknek, nagykonyhai gépeknek. — Természetesen nagyon örülünk a nagydíjnak és az ezt követő jó üzleti eredménynek — mondotta a VILÁGGAZDASÁG tudósítójának Farkas Mihály a TRANSELEKTRO vezérigazgatója. A kiállításunkat felkereső szovjet, észt, csehszlovák belkereskedelmi miniszterhelyettesek egyöntetűen kijelentették, hogy a jövőben fokozottabb mértékben kívánnak tőlünk vásárolni kereskedelmi berendezéseket, vendéglátóipari gépeket. Mi erre fel is vagyunk készülve. Egy példa: csehszlovák partnerünkkel, a Merkuria vállalattal itt írtunk alá egy közel 3 millió rubel értékű szerződést, amelynek értelmében az említett magyar berendezésekkel szerelik fel a Pozsonyban épülő nagyáruházat és még egyéb kereskedelemtechnikai gépeket is szállítunk Csehszlovákiába. Tárgyalunk továbbá egy újabb 1,5 millió rubeles szerződés megkötéséről. Mindez azt jelenti, hogy ebben a cikkcsoportban a jövő évben 40 százalékkal többet exportál a TRANSELEKTRO Csehszlovákiába, mint az idén. Hasonlóképpen komolyan érdeklődik termékeink iránt a szovjet partner. Keretszerződést írtunk alá évi 20 komplett KERIPAR ételbár szállítására és érdeklődik a Szovjetunió újabb nagykonyhai és vendéglátóipari berendezések iránt is. Mindent egybevetve részvételünket az INTERCO ’77 kiállításon igen eredményesnek tartom — mondotta a TRANSELEKTRO vezérigazgatója. HUNGAROTEX-delegáció Algériában Tudósítónktól: Elsősorban a pamutszövetek, a nyers és kikészített műselymek, a kevert gyapjúszövetek, a ponyvafélék, valamint a varrócérnák exportja jöhet számításba az állami versenytárgyalások révén — erre a megállapításra jutott a HUNGAROTEX piacfelmérő delegációja, amely október második felében járt Algériában, s ott a Sonitex állami (export-import joggal rendelkező) textilipari vállalattal, a Cotec fogyasztási cikkeket importáló állami vállalattal, az SNNGA áruházkombináttal, valamint a hadsereg ruházati ellátási szervezetével tárgyalt. Az algériai üzletfelek ugyanakkor jelezték: szívesen szállítanak konfekciót a magyar piacra. Ez egyébként alapot teremthetne ahhoz, hogy a HUNGAROTEX a versenytárgyalásokon kívül is növelhesse méteráru-exportját. A hagyományos export-importügyeken kívül együttműködésről is folyt a szó; a közeljövőben magyar ipari szakértők utaznak Algírba, algériai kollégáik pedig Magyarországra jönnek, hogy kidolgozhassák a megállapodás részleteit. A kooperációra kínálkozó ipari területek: ing és kötöttáru előállítása Algériában, főleg magyar szükségletek kielégítésére. Szembe helyezik a tizedik R-22-est Munkatársunktól: Szerdán ünnepélyesen átadják Budapesten a GELKA számítóközpontját, amelynek lelke egy nagy teljesítményű R—22-es szovjet számítógép. Minszkben gyártott R—22-esnek az első példányát Magyarországon idén márciusban az Élelmiszeripari Adatfeldolgozó Vállalatnál helyezték üzembe. A GELKA 1974-ben kezdte meg egy nagyobb teljesítményű számítógép fogadásának előkészületeit. Az új számítóközpontot is magába foglaló 60 millió forintos beruházást részben vállalati erőforrásból, részben MNB-hitelből valósították meg. A GELKA számítógépes integrált vállalatirányítási rendszerét a Magyar Híradástechnikai Egyesülés Számítástechnikai és Szervezési Központja dolgozza ki.* Madagaszkár gazdasági elszigetelődése •fucciláci3citting Madagaszkár kilépett a frankövezetből és erősen csökkentette kapcsolatait Franciaországgal. Államosították a bankokat, a fontos termelő- és kereskedelmi vállalatokat, megszüntették a kereskedelmet Dél- Afrikával. Az afrikai szárazföld országaival, így a politikailag rokon Mozambikkal és Tanzániával sem számottevőek a gazdasági kapcsolatok. A költségvetés 1977-ben 137,4 milliárd malgas frank (1 malgas frank , 0,009 svájci frank), ebből 12 milliárd a külföldi segély. A beruházási hitelek eloszlása: infrastruktúra 40 százalék, gazdaság 34,1 százalék, szociális szektor 25,9 százalék. A kormány számít rá, hogy a kávé-, a vanília-, a grafit- és a krómexport segítségével növekszik a bevétel. Megfigyelők véleménye szerint a grafit- és a krómszektorban újabb nagy beruházások lennének szükségesek, amelyeket azonban az e szektorban érdekelt franciák a kormány politikája miatt nem mernek vállalni. A bányászatban nagy tartalékok rejlenek aranyban, drágakőben és féldrágakőben, feltárásuk azonban késik. A külföldi beruházásokat továbbra is a gazdasági fejlesztés országos alapja (FNDE) kezeli. Az infrastrukturális nagyberuházásokat főleg a kuvaiti fejlesztési alap és Kína finanszírozza. Az afrikai fejlesztési alap is 947,2 millió CFA frankkal vesz részt az útépítésben. A nyugati forrásokból eredő nagyobb segítséghez számítható az a 19,5 milliárd malgas frank, amit a loméi konvención belül az európai fejlesztési alap biztosít. Az International Finance Corporation (IFC) (a Deutsche Entwicklungsgesellschaft — DEG — mellett) 100 millió márkával járul hozzá egy nagyobb beruházáshoz, a majungai integrált textilgyár második lépcsőjéhez. A beruházás révén Madagaszkár évi 5 millió dollárnyi devizát takarít meg. A kelet-európai országok fejlesztési segélyeit 6,5 milliárd malgas frankra becsülik. A külkereskedelem hagyományosan deficites. Az utolsó rendelkezésre álló adatok szerint 1974-ben 9 milliárd magas frank volt a deficit. Azóta jelentősen csökkent a bevitel — főleg a luxusimport elleni harc miatt —, a kivitel viszont a cserearányok kedvező alakulása folytán értékben erősen emelkedett, tehát jelentős aktívumra lehet számítani. Jellemző a malgasi külgazdasági kapcsolatok diverzifikációjára az a tény, hogy a külkereskedelemben az 1974. évi 47 százalékos francia részesedés két év alatt 10 százalékra csökkent. Miután az országban erős a szükséglet a nyugati know-how és további nyugati fejlesztési hitelek iránt, feltehető, hogy a külkereskedelem a nyugatnémet és a skandináv piacok felé orientálódik. (1977. október 20.) Hogyan korszerűsíthető a vaskohászat termékszerkezete? A szelektív iparpolitika jegyében a magyar vaskohászatnak kettős feladatra kell felkészülnie: egyrészt biztosítani kell az ipar (elsősorban a gépipar) új szükségleteinek kielégítését, másrészt ki kell alakítania saját gyártásának gazdaságos termékszerkezetét. E feladatok közül az utóbbi látszik könnyebben megoldhatónak, mert vaskohászatunk fejlesztésének célkitűzései döntően e feladatok megoldására irányulnak. A nehezebb tennivaló a felkészülés az ipar új igényeinek kielégítésére. A legfontosabb hazai felhasználó iparágak hosszú távú fejlesztési koncepciói ma még nem ismeretesek, ezért az iparágak távlati acéligényének és azon belül a termékszerkezetnek a meghatározásához jelenleg még nincs megbízható kiindulási alap. A várható fő cél azonban ismeretes: a gépiparban az eddiginél határozottabb lépéseket kell tenni a termelési szerkezet korszerűsítésére, a nem gazdaságos termelés visszaszorítására. Ez természetesen méginkább vonatkozik azokra az iparágakra és intézményekre, amelyek legfontosabb feladata a gépipar kiszolgálása korszerű alapanyaggal és technológiával (adaptálás, gazdaságos hazai gyártás- és gyártmányfejlesztés). digieknél gyorsabban kell fejlesztenünk a laposáru (durva-középfinomsori lemeztermékek, szélesszalag, csőszalag, hidegen hengerelt lemez) részarányát. Távlati célkitűzéseink szerint az elérendő arány 50—55 százalék, de exportképességünk növekedését figyelembe véve ez elérhetné a 60 százalékot is. Az acéllemez-termelés a KGST- tagországokban közel azonos szinten van és 1975-ben átlag 41,7 százalékát adta az össztermelésnek. Ez a kiegyesítődési folyamat létrehozta a szocialista országok között a nemzetközi két vagy többoldalú lemezszakosítás feltételeit. A gyártásszakosítás révén egyrészt megoszlanak a műszaki fejlesztés terhei, másrészt a tagországoknak nem kell túl széles gyártmánystruktúra kifejlesztésére törekedniük és így a KGST- országok esetében elegendő lehet a világszínvonalat jelentő 60 százalék helyett az 50 százalékos, sőt annál kisebb arányú átlagos lemezrészesedés kitűzése és hosszú távú fenntartása. Az acéllemezgyártás műszaki színvonala jól megítélhető a hidegen hengerelt lemez termelésnek a finomlemez termeléshez viszonyított arányából. A hidegen hengerelt lemez sokrétű felhasználhatósága miatt keresett termék és devizaszerzésre hosszú távon is alkalmas, ezért fontos helyet kell kapnia hazai fejlesztési célkitűzéseinkben. A korszerű acélcsőgyártásnak fontos fokmérője, mekkora a hegesztett cső aránya az összes csőtermelésen belül. A fejlett tőkésországokban az arány 1975-ben 60— 70 százalék volt, a KGST-országokban 55,8 százalék, Magyarországon pedig csak 38,1 százalék. (A hazai acélcsőgyártásra egyébként a lassú fejlődés jellemző: 1945—1975 között 10 ezerről 114 ezer tonnára nőtt az ágazat termelése.) A hazai csőgyártás fejlesztésének, korszerűsítésének napirenden levő célja elsősorban a csőgyártás műszaki színvonalának emelése és a belföldi csőszükséglet 60—70 százalékos kielégítése hegesztett acélcsővel. Nemesacéltermelés: két alternatíva Míg a tömegacélgyártás területén vaskohászatunk felkészült a hazai acélfelhasználó iparágak szükségleteinek kielégítésére, addig nemesacélgyártásunk nem versenyképes sem minőségben, sem árban és egyre több nemesacélt kell importálnunk. A korszerű nemesacélok gyártására nem vagyunk felkészülve, nem rendelkezünk megfelelő berendezésekkel, hiányoznak technikai feltételeink. Következésképpen, ha fel akarunk zárkózni a világszínvonalhoz, jelenlegi technológiánkat ki kell egészítenünk korszerű berendezésekkel. A hazai nemesacélgyártás távlati fejlesztésénél két alternatíva között kell választani: a továbbiakban sem fordítunk jelentősebb anyagi eszközöket a fejlesztésre, vagy pedig korszerűsítjük nemesacélgyártásunk jelenlegi technológiai színvonalát jelentősebb anyagi ráfordításokkal. Ha nem fejlesztünk, akkor az olyan nagyértékű és keresett termékek gyártását kell napirendre tűznünk, amelyek nem követelnek a vákuumozásnál és a hagyományos hőkezelésnél több technológiát Ilyen keresett nemesacélfajták elsősorban az erősen ötvözött szerkezeti acélok, rozsdamentes, sav- és hőálló acélok, kisebb méretű ötvözetlen, illetve krómmal és wolframmal ötvözött szerszámacélok stb., amelyekhez a hazai vaskohászat is megfelelő minőségű acélt tud gyártani. Ha ezt az utat járnánk, le kellene mondani sok nemesacéltermék hazai gyártásáról. Importálni kellene a nagyobb átmérőjű szerszámok acéljait, a kivágó és folyató szerszámokat a turbinák tengelyeit, a nagyobb méretű generátor forgórészeket, a kis karbontartalmú saválló acélokat. A másik alternatíva választása esetén a magyar szerszámgyártás, a turbinagyártás és a vegyipari gépgyártás acélszükséglete hazai forrásból lenne fedezhető. A szerszámgyártás problémáinak megoldása nélkül egyébként a gépipari technika nem fejleszthető, ezért nem kerülhető el a szerszámgyártás intenzív és extenzív fejlesztése. A gépipar sokféle szerszámot igényel és ezek minősége döntően befolyásolja a termelési költségeket. Ezen kívül a gépipar — és más iparágak is — sokféle acélt igényelnek, különböző minőségben, mérettel és többnyire kis tételekben. Ezeket a szükségleteket úgy tűnik, csak a hazai vaskohászat tudja idejében kielégíteni. A felsorolt indokok alapján a második, a fejlesztés mellett szóló alternatíva elfogadása látszik célszerűbbnek és gazdaságosabbnak. A távlati célkitűzések egyébként ebbe az irányba mutatnak. A Lenin Kohászati Művekben (LKM) az LM acélmű helyett 920 ezer tonna kapacitású új, kombinált acélmű épül 700 ezer tonna oxigénes konverter és 220 ezer tonna elektroacél kapacitással. Ez a megoldás lehetővé teszi nemesacélgyártásunk mennyiségi és minőségi fejlesztését is hoszszú távra. Emellett megmarad az első alternatíva megvalósításának lehetősége is, ami elsősorban a vaskohászat gazdaságos termékszerkezetének kialakításában jelentene komoly feladatot. Pekár Lajos Változtatni kell a hengereltáru-forgalom szerkezetén A magyar vaskohászat termegő acélgyártása — elsősorban a szerkezeti acélok gyártása — minőség és önköltség tekintetében általában eléri a korszerű színvonalat. Ezt bizonyítja sokirányú exportunk is. 1975-ben például 11 főbb termékcsoportból 58 országba szállított hengerelt acélt a METALIMPEX. Vaskohászati vállalataink a korszerű angol, francia, japán, német, olasz, svéd, szovjet szabványok szerint gyártanak és szállítanak. Mindezek mellett hengerelt áruforgalmunk struktúrájára jellemző, hogy a behozott hengereltacél-termékek értékesebb fajtákból kerülnek ki, mint a kivitt hengerelt acélok. Ez derül ki hengereltáruforgalmunk 1975. évi áruszerkezetének vizsgálatából is: a behozatalban szereplő valamennyi hengereltacél- és acéltermék fajlagos ára magasabb, mint az azonos cikkcsoportba tartozó kivitelé. Érdemes szemügyre venni néhány hengerelt áru fajlagos árának alakulását. Az acéllemez importára 1975-ben tonnánként 3708 devizaforint volt, a magyar gyártmány exportára viszont csak 1963 devizaforint. A hidegen hengerelt acélszalag importára 6588 devizaforint, exportára ennek kevesebb mint a fele, 3037 devizaforint volt. A hengerelt acélcső importára a vizsgált évben szintén több mint kétszerese volt az exportárnak. Közel négyszeres volt az eltérés az importár javára a csőkészítményeknél: a behozott áru tonnánként 16 912 devizaforintba került, míg az azonos cikkcsoportba tartozó magyar terméket csak 4609 devizaforintért lehetett eladni külföldön. A legkisebb eltérés a melegen hengerelt acélféltermékeknél volt kimutatható: itt az import tonnánkénti ára (1873 devizaforint) mindössze 352 devizaforinttal volt magasabb az exporténál. A fentiekből megállapítható, hogy a magasabb értékű hengerelt acélok gyártásában sok a tennivaló, hiszen a távlati célkitűzések az itt bemutatott áruforgalmi képnek éppen az ellenkezőjét célozzák, nevezetesen azt, hogy nemzetközi fizetési mérlegünk egyensúlyban tartása céljából nagyértékű, korszerű késztermékeket kell exportálnunk. Igaz, ez elsősorban a gépipari termékekre vonatkozik, de közvetve vagy közvetlenül érvényes a vaskohászati késztermékekre is. Szakosítható a KGST-országok lemezgyártása Az acélkésztermékek korszerűsítési folyamatában komoly figyelmet kell fordítanunk a lemezgyártás és csőgyártás fejlesztésére. A hazai lemezáru-termelésnek a hengereltacél-termelésen belüli hányada például 1965—1975 között 39,6 százalékról 45,8 százalékra növekedett, de ez a fejlődés is kevés az 55—60 százalékos világszínvonalhoz viszonyítva. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy 1975-ben , hengereltáru-forgalmunk szerkezetében a lemezáru-importhányad tonnában 28,8 százalék, az export részesedése 20,6 százalék. (Értékben kifejezve pedig 24,8, illetve 16,5 százalék.) Számolva a lemezáru-termelés arányának világszintű növekedésével és feldolgozó iparágaink várható acéllemezszükségletének jelentős változásával, az ed Növekvő nyúltenyésztés Tudósítónktól: A Környei Mezőgazdasági Kombinát évek óta nagy ütemben fejleszti a nyúltenyésztést, s a háztáji gazdaságok egész sorát kapcsolták be a program megvalósításába. Az utóbbi öt évben A háztáji gazdaságok 35 ezer tenyésznyulat kaptak Környéről, s 40 ezer tonna nyúltápot adott a gazdaság. Ebből mintegy 7500 tonna élő és vágott nyúl származott, amelynek jelentős része tőkés exportra került. Exportterveik szolgálatában fejlesztették a tenyésztéssel és a hizlalással együtt a nyúlvágóhíd működését. Ma már évi 1 millió nyúl vágására és feldolgozására képes a kombinát. A melléktermék feldolgozását is sikerült rrgoldaniuk: munkába állt a bőrszárító üzem, megfelelő előkészítés után bálázva exportálják a nyúlbőrt. A vágásból származó vért pedig a gyógyszergyárak hasznosítják. Jövőre előreláthatóan a nyúlvágóhíd két műszakban folytatja munkáját, így évi 2,5 millió nyúl feldolgozására lesz képes. Tovább bővítik a tenyésztést is: a kistermelőknek nem lesz gondjuk a nyúlhizlalással, nekik csak 40—50 napos, azaz 1 kilogrammos kis nyulakat kell „előállítaniuk”, a hizlalás már a nagyüzemi telepeken történik majd. Az új módszer bevezetésével az eddiginél jóval több kisnyúl termelésére lesznek képesek a háztáji gazdaságok, s ezáltal olcsóbbá válik a hízóalapanyag. Az új program szerint a Környei Mezőgazdasági Kombinátnál a jövő évben megkezdik az első hizlalótelep építését, ez 7000 férőhelyes lesz. A következő négy évben 50 1977. NOVEMBER 1. nagyüzemi telepet kívánnak építeni. A tervek szerint 1980-ban az 50 épületben több mint 6000 tonna nyúlhúst állítanak elő, amelynek jelentős részét exportra szánják. ■I1IIP11S RÖVIDEN •1. A KGST-tagállamok árhivatali vezetői Ulánbátorban megtartották IX. ülésüket, egyeztették az 1976— 80-as munkatervet s arról tárgyaltak, hogyan közelíthetik egymáshoz az egyes államok belföldi árképzési rendszerét. VÁLLALATOK, INTÉZMÉNYEK — napi karbantartó TAKARÍTÁSÁT — nagytakarítását — ablakainak tisztítását VÁLLALJUK kedvező áron, jó minőségben. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii FŐSZÖVKER MŰSZAKI FŐMÉRNÖKSÉG 1145 Budapest XIV., Thököly út 136. Telefon: 837-195, 631-204.