Világgazdaság, 1977. november (9. évfolyam, 213/2212-233/2232. szám)

1977-11-01 / 213. (2212.) szám

MAGYAR GAZDASÁG KERESKEDELEMTECHNIKAI SZAKKIÁLLÍTÁS BRNÓBAN TRANSELEKTRO-üzletkötés Tudósítónktól: Pénteken este zárult Brnóban, az idén október 24—28. között megrendezett kereskedelemtechni­kai és vendéglátóipari szakkiállítás, az INTECO 77, Európa egyik leg­jelentősebb kereskedelemtechnikai szakkiállítása. A kiállításon részt­vevő országok száma meghaladta a 40-et. A nyitás előtt Brnóban tartott értekezletet a KGST keres­kedelemszervezési bizottsága, amely­nek tagjai zömmel a résztvevő or­szágok miniszterhelyettesei. A 400 négyzetméteres magyar pavilon, amelyet ízlésesen és szak­mai gonddal a TRANSELEKTRO rendezett be, méltán aratott si­kert, és a résztvevő országok pavilon­jai közül egyedül kapott INTECO- nagydíjat Ugyancsak nagydíjat kapott a MIRKÖZ Szövetkezet legújabb típusú mélyhűtőládája. A TRANSELEKTRO kiállításán komoly szakmai sikere volt — a KGST-országok belkereskedelmi mi­niszterhelyettesei egyébként szinte kivétel nélkül megtekintették a magyar kiállítást — a jászberényi Hűtőgépgyár­­ termékeinek, a KER­­IPAR ételbárjának, önkiszolgáló pultsorának, a kiállított vendéglá­tóipari, valamint kereskedelmi gé­peknek és berendezéseknek, kávéfő­zőknek, nagykonyhai gépeknek. — Természetesen nagyon örülünk a nagydíjnak és az ezt követő jó üzleti eredménynek — mondotta a VILÁGGAZDASÁG tudósítójának Farkas Mihály a TRANSELEKTRO vezérigazgatója. A kiállításunkat felkereső szovjet, észt, csehszlovák belkereskedelmi miniszterhelyette­sek egyöntetűen kijelentették, hogy a jövőben fokozottabb mértékben kívánnak tőlünk vásárolni kereske­delmi berendezéseket, vendéglátó­ipari gépeket. Mi erre fel is va­gyunk készülve. Egy példa: cseh­szlovák partnerünkkel, a Merkuria vállalattal itt írtunk alá egy közel 3 millió rubel értékű szerződést, amelynek értelmében az említett magyar berendezésekkel szerelik fel a Pozsonyban épülő nagyáru­házat és még egyéb kereskedelem­technikai gépeket is szállítunk Csehszlovákiába. Tárgyalunk to­vábbá egy újabb 1,5 millió rubeles szerződés megkötéséről. Mindez azt jelenti, hogy ebben a cikkcsoportban a jövő évben 40 százalékkal többet exportál a TRANSELEKTRO Csehszlovákiá­ba, mint az idén. Hasonlóképpen komolyan érdeklődik termékeink iránt a szovjet partner. Keretszer­ződést írtunk alá évi 20 komplett KERIPAR ételbár szállítására és ér­deklődik a Szovjetunió újabb nagy­konyhai és vendéglátóipari beren­dezések iránt is. Mindent egybevetve részvételünket az INTERCO ’77 ki­állításon igen eredményesnek tar­tom — mondotta a TRANS­ELEKTRO vezérigazgatója. HUNGAROTEX-delegáció Algériában Tudósítónktól: Elsősorban a pamutszövetek, a nyers és kikészített műselymek, a kevert gyapjúszövetek, a ponyva­félék, valamint a varrócérnák ex­portja jöhet számításba az állami versenytárgyalások révén — erre a megállapításra jutott a HUNGA­­ROTEX piacfelmérő delegációja, amely október második felében járt Algériában, s ott a Sonitex állami (export-import joggal rendelkező) textilipari vállalattal, a Cotec fo­gyasztási cikkeket importáló állami vállalattal, az SNNGA áruházkom­bináttal, valamint a hadsereg ru­házati ellátási szervezetével tár­gyalt. Az algériai üzletfelek ugyanakkor jelezték: szívesen szállítanak kon­fekciót a magyar piacra. Ez egyéb­ként alapot teremthetne ahhoz, hogy a HUNGAROTEX a versenytárgya­lásokon kívül is növelhesse méter­áru-exportját. A hagyományos export-import­­ügyeken kívül együttműködésről is folyt a szó; a közeljövőben magyar ipari szakértők utaznak Algírba, al­gériai kollégáik pedig Magyaror­szágra jönnek, hogy kidolgozhassák a megállapodás részleteit. A koope­rációra kínálkozó ipari területek: ing és kötöttáru előállítása Algériá­ban, főleg magyar szükségletek ki­elégítésére. Szembe helyezik a tizedik R-22-est Munkatársunktól: Szerdán ünnepélyesen átadják Bu­dapesten a GELKA számítóközpont­ját, amelynek lelke egy nagy telje­sítményű R—22-es szovjet számító­gép. Minszkben gyártott R—22-esnek az első példányát Magyarországon idén márciusban az Élelmiszeripari Adatfeldolgozó Vállalatnál helyez­ték üzembe. A GELKA 1974-ben kezdte meg egy nagyobb teljesít­ményű számítógép fogadásának elő­készületeit. Az új számítóközpontot is magába foglaló 60 millió forintos beruházást részben vállalati erőfor­rásból, részben MNB-hitelből való­sították meg. A GELKA számítógé­pes integrált vállalatirányítási rend­szerét a Magyar Híradástechnikai Egyesülés Számítástechnikai és Szer­vezési Központja dolgozza ki.* Madagaszkár gazdasági elszigetelődése •fucciláci3citting Madagaszkár kilépett a franköve­zetből és erősen csökkentette kap­csolatait Franciaországgal. Államo­sították a bankokat, a fontos ter­melő- és kereskedelmi vállalatokat, megszüntették a kereskedelmet Dél- Afrikával. Az afrikai szárazföld or­szágaival, így a politikailag rokon Mozambikkal és Tanzániával sem számottevőek a gazdasági kapcsola­tok. A költségvetés 1977-ben 137,4 milliárd malgas frank (1 malgas frank , 0,009 svájci frank), ebből 12 milliárd a külföldi segély. A be­ruházási hitelek eloszlása: infra­struktúra 40 százalék, gazdaság 34,1 százalék, szociális szektor 25,9 szá­zalék. A kormány számít rá, hogy a kávé-, a vanília-, a grafit- és a krómexport segítségével növekszik a bevétel. Megfigyelők véleménye sze­rint a grafit- és a krómszektorban újabb nagy beruházások lennének szükségesek, amelyeket azonban az e szektorban érdekelt franciák a kormány politikája miatt nem mer­nek vállalni. A bányászatban nagy tartalékok rejlenek aranyban, drá­gakőben és féldrágakőben, feltárá­suk azonban késik. A külföldi beruházásokat tovább­ra is a gazdasági fejlesztés országos alapja (FNDE) kezeli. Az infra­strukturális nagyberuházásokat főleg a kuvaiti fejlesztési alap és Kína finanszírozza. Az afrikai fejlesztési alap is 947,2 millió CFA frankkal vesz részt az útépítésben. A nyu­gati forrásokból eredő nagyobb se­gítséghez számítható az a 19,5 mil­liárd malgas frank, amit a loméi konvención belül az európai fej­lesztési alap biztosít. Az Interna­tional Finance Corporation (IFC) (a Deutsche Entwicklungsgesell­schaft — DEG — mellett) 100 mil­lió márkával járul hozzá egy na­gyobb beruházáshoz, a majungai integrált textilgyár második lép­csőjéhez. A beruházás révén Mada­gaszkár évi 5 millió dollárnyi devi­zát takarít meg. A kelet-európai országok fejlesztési segélyeit 6,5 milliárd malgas frankra becsülik. A külkereskedelem hagyományo­san deficites. Az utolsó rendelke­zésre álló adatok szerint 1974-ben 9 milliárd ma­gas frank volt a de­ficit. Azóta jelentősen csökkent a bevitel — főleg a luxusimport el­leni harc miatt —, a kivitel vi­szont a cserearányok kedvező ala­kulása folytán értékben erősen emelkedett, tehát jelentős aktívum­ra lehet számítani. Jellemző a mal­­gasi külgazdasági kapcsolatok di­verzifikációjára az a tény, hogy a külkereskedelemben az 1974. évi 47 százalékos francia részesedés két év alatt 10 százalékra csökkent. Mi­után az országban erős a szükség­let a nyugati know-how és to­vábbi nyugati fejlesztési hitelek iránt, feltehető, hogy a külkereske­delem a nyugatnémet és a skan­dináv piacok felé orientálódik. (1977. október 20.) Hogyan korszerűsíthető a vaskohászat termékszerkezete? A szelektív iparpolitika jegyében a magyar vaskohászatnak kettős feladatra kell felkészülnie: egyrészt biztosítani kell az ipar (elsősorban a gépipar) új szükségleteinek kielégítését, másrészt ki kell alakítania saját gyártásának gazdaságos termékszerkezetét. E feladatok közül az utóbbi látszik könnyebben megoldhatónak, mert vaskohászatunk fejlesztésének célkitűzései döntően e feladatok megoldására irányulnak. A nehezebb tennivaló a felkészülés az ipar új igényeinek kielégítésére. A legfontosabb hazai felhasználó iparágak hosszú távú fejlesztési koncepciói ma még nem ismerete­sek, ezért az iparágak távlati acél­igényének és azon belül a termék­szerkezetnek a meghatározásához jelenleg még nincs megbízható ki­indulási alap. A várható fő cél azonban ismeretes: a gépiparban az eddiginél határozottabb lépéseket kell tenni a termelési szerkezet kor­szerűsítésére, a nem gazdaságos ter­melés visszaszorítására. Ez természe­tesen méginkább vonatkozik azokra az iparágakra és intézményekre, amelyek legfontosabb feladata a gépipar kiszolgálása korszerű alap­anyaggal és technológiával (adaptá­lás, gazdaságos hazai gyártás- és gyártmányfejlesztés). digieknél gyorsabban kell fejleszte­nünk a laposáru (durva-középfi­­nomsori lemeztermékek, szélessza­lag, csőszalag, hidegen hengerelt le­mez) részarányát. Távlati célkitűzé­seink szerint az elérendő arány 50—55 százalék, de exportképessé­günk növekedését figyelembe véve ez elérhetné a 60 százalékot is. Az acéllemez-termelés a KGST- tagországokban közel azonos szinten van és 1975-ben átlag 41,7 százalé­kát adta az össztermelésnek. Ez a kiegyesítődési folyamat létrehozta a szocialista országok között a nem­zetközi két vagy többoldalú lemez­szakosítás feltételeit. A gyártássza­kosítás révén egyrészt megoszlanak a műszaki fejlesztés terhei, más­részt a tagországoknak nem kell túl széles gyártmánystruktúra kifejlesz­tésére törekedniük és így a KGST- országok esetében elegendő lehet a világszínvonalat jelentő 60 százalék helyett az 50 százalékos, sőt annál kisebb arányú átlagos lemezrészese­dés kitűzése és hosszú távú fenn­tartása. Az acéllemezgyártás műszaki színvonala jól megítélhető a hide­gen hengerelt lemez termelésnek a finomlemez termeléshez viszonyított arányából. A hidegen hengerelt le­mez sokrétű felhasználhatósága miatt keresett termék és deviza­szerzésre hosszú távon is alkalmas, ezért fontos helyet kell kapnia ha­zai fejlesztési célkitűzéseinkben. A korszerű acélcsőgyártásnak fontos fokmérője, mekkora a hegesz­tett cső aránya az összes csőter­melésen belül. A fejlett tőkésor­szágokban az arány 1975-ben 60— 70 százalék volt, a KGST-országok­­ban 55,8 százalék, Magyarországon pedig csak 38,1 százalék. (A hazai acélcsőgyártásra egyébként a lassú fejlődés jellemző: 1945—1975 között 10 ezerről 114 ezer tonnára nőtt az ágazat termelése.) A hazai csőgyártás fejlesztésének, korszerűsítésének napirenden levő célja elsősorban a csőgyártás mű­szaki színvonalának emelése és a belföldi csőszükséglet 60—70 száza­lékos kielégítése hegesztett acélcső­vel. Nemesacéltermelés: két alternatíva Míg a tömegacélgyártás területén vaskohászatunk felkészült a hazai acélfelhasználó iparágak szükségle­teinek kielégítésére, addig nemes­­acélgyártásunk nem versenyképes sem minőségben, sem árban és egy­re több nemesacélt kell importál­nunk. A korszerű nemesacélok gyártására nem vagyunk felkészül­ve, nem rendelkezünk megfelelő be­rendezésekkel, hiányoznak technikai feltételeink. Következésképpen, ha fel akarunk zárkózni a világszínvo­nalhoz, jelenlegi technológiánkat ki kell egészítenünk korszerű berende­zésekkel. A hazai nemesacélgyártás távlati fejlesztésénél két alternatíva között kell választani: a továbbiakban sem fordítunk jelentősebb anyagi eszkö­zöket a fejlesztésre, vagy pedig kor­szerűsítjük nemesacélgyártásunk je­lenlegi technológiai színvonalát je­lentősebb anyagi ráfordításokkal. Ha nem fejlesztünk, akkor az olyan nagyértékű és keresett termé­kek gyártását kell napirendre tűz­nünk, amelyek nem követelnek a vákuumozásnál és a hagyományos hőkezelésnél több technológiát Ilyen keresett nemesacélfajták elsősorban az erősen ötvözött szerkezeti acélok, rozsdamentes, sav- és hőálló acélok, kisebb méretű ötvözetlen, illetve krómmal és wolframmal ötvözött szerszámacélok stb., amelyekhez a hazai vaskohászat is megfelelő mi­nőségű acélt tud gyártani. Ha ezt az utat járnánk, le kellene mon­dani sok nemesacéltermék hazai gyártásáról. Importálni kellene a na­gyobb átmérőjű szerszámok acéljait, a kivágó és folyató szerszámokat a turbinák tengelyeit, a nagyobb méretű generátor forgórészeket, a kis karbontartalmú saválló acélokat. A másik alternatíva választása ese­tén a magyar szerszámgyártás, a turbinagyártás és a vegyipari gép­gyártás acélszükséglete hazai for­rásból lenne fedezhető. A szerszámgyártás problémáinak megoldása nélkül egyébként a gép­ipari technika nem fejleszthető, ezért nem kerülhető el a szerszámgyár­tás intenzív és extenzív fejlesztése. A gépipar sokféle szerszámot igényel és ezek minősége döntően befolyá­solja a termelési költségeket. Ezen kívül a gépipar — és más iparágak is — sokféle acélt igényelnek, kü­lönböző minőségben, mérettel és többnyire kis tételekben. Ezeket a szükségleteket úgy tűnik, csak a ha­zai vaskohászat tudja idejében ki­elégíteni. A felsorolt indokok alapján a má­sodik, a fejlesztés mellett szóló al­ternatíva elfogadása látszik célsze­rűbbnek és gazdaságosabbnak. A távlati célkitűzések egyébként ebbe az irányba mutatnak. A Lenin Ko­hászati Művekben (LKM) az LM acélmű helyett 920 ezer tonna kapa­citású új, kombinált acélmű épül 700 ezer tonna oxigénes konverter­ és 220 ezer tonna elektroacél kapa­citással. Ez a megoldás lehetővé teszi nemesacélgyártásunk mennyi­ségi és minőségi fejlesztését is hosz­­szú távra. Emellett megmarad az első alternatíva megvalósításának lehetősége is, ami elsősorban a vas­kohászat gazdaságos termékszerkeze­tének kialakításában jelentene ko­moly feladatot. Pekár Lajos Változtatni kell a hengereltáru-forgalom szerkezetén A magyar vaskohászat termegő acélgyártása — elsősorban a szer­kezeti acélok gyártása — minőség és önköltség tekintetében általában eléri a korszerű színvonalat. Ezt bizonyítja sokirányú exportunk is. 1975-ben például 11 főbb termék­­csoportból 58 országba szállított hengerelt acélt a METALIMPEX. Vaskohászati vállalataink a korsze­rű angol, francia, japán, német, olasz, svéd, szovjet szabványok sze­rint gyártanak és szállítanak. Mindezek mellett hengerelt áru­forgalmunk struktúrájára jellemző, hogy a behozott hengereltacél-ter­­mékek értékesebb fajtákból kerül­nek ki, mint a kivitt hengerelt acélok. Ez derül ki hengereltáru­forgalmunk 1975. évi áruszerkezeté­nek vizsgálatából is: a behozatal­ban szereplő valamennyi henge­reltacél- és acéltermék fajlagos ára magasabb, mint az azonos cikkcso­portba tartozó kivitelé. Érdemes szemügyre venni néhány hengerelt áru fajlagos árának alakulását. Az acéllemez importára 1975-ben ton­nánként 3708 devizaforint volt, a magyar gyártmány exportára viszont csak 1963 devizaforint. A hidegen hengerelt acélszalag importára 6588 devizaforint, exportára ennek keve­sebb mint a fele, 3037 deviza­forint volt. A hengerelt acél­cső importára a vizsgált évben szintén több mint kétszerese volt az exportárnak. Közel négyszeres volt az eltérés az importár javára a csőkészítményeknél: a behozott áru tonnánként 16 912 devizaforint­ba került, míg az azonos cikkcso­portba tartozó magyar terméket csak 4609 devizaforintért lehetett eladni külföldön. A legkisebb elté­rés a melegen hengerelt acélfélter­­mékeknél volt kimutatható: itt az import tonnánkénti ára (1873 de­vizaforint) mindössze 352 deviza­forinttal volt magasabb az exporté­nál. A fentiekből megállapítható, hogy a magasabb értékű hengerelt acé­lok gyártásában sok a tennivaló, hi­szen a távlati célkitűzések az itt bemutatott áruforgalmi képnek ép­pen az ellenkezőjét célozzák, neve­zetesen azt, hogy nemzetközi fize­tési mérlegünk egyensúlyban tar­tása céljából nagyértékű, korszerű késztermékeket kell exportálnunk. Igaz, ez elsősorban a gépipari ter­mékekre vonatkozik, de közvetve vagy közvetlenül érvényes a vasko­hászati késztermékekre is. Szakosítható a KGST-országok lemezgyártása Az acélkésztermékek korszerűsíté­si folyamatában komoly figyelmet kell fordítanunk a lemezgyártás és csőgyártás fejlesztésére. A hazai lemezáru-termelésnek a hengereltacél-termelésen belüli há­nyada például 1965—1975 között 39,6 százalékról 45,8 százalékra nö­vekedett, de ez a fejlődés is ke­vés az 55—60 százalékos világszín­vonalhoz viszonyítva. Különösen ak­kor, ha figyelembe vesszük, hogy 1975-ben , hengereltáru-forgalmunk szerkezetében a lemezáru-importhá­­nyad tonnában 28,8 százalék, az ex­port részesedése 20,6 százalék. (Ér­tékben kifejezve pedig 24,8, illetve 16,5 százalék.) Számolva a lemez­­áru-termelés arányának világszintű növekedésével és feldolgozó ipar­ágaink várható acéllemezszükségle­tének jelentős változásával, az ed­ Növekvő nyúltenyésztés Tudósítónktól: A Környei Mezőgazdasági Kombi­nát évek óta nagy ütemben fej­leszti a nyúltenyésztést, s a ház­táji gazdaságok egész sorát kapcsol­ták be a program megvalósításába. Az utóbbi öt évben A háztáji gaz­daságok 35 ezer tenyésznyulat kap­tak Környéről, s 40 ezer tonna nyúltápot adott a gazdaság. Ebből mintegy 7500 tonna élő és vágott nyúl származott, amelynek jelen­tős része tőkés exportra került. Ex­portterveik szolgálatában fejlesz­tették a tenyésztéssel és a hizlalás­sal együtt a nyúlvágóhíd működé­sét. Ma már évi 1 millió nyúl vá­gására és feldolgozására képes a kombinát. A melléktermék feldolgozását is sikerült rr­­goldaniuk: munkába állt a bőrszárító üzem, megfelelő előké­szítés után bálázva exportálják a nyúlbőrt. A vágásból származó vért pedig a gyógyszergyárak hasznosít­ják. Jövőre előreláthatóan a nyúlvá­­gó­híd két műszakban folytatja munkáját, így évi 2,5 millió nyúl feldolgozására lesz képes. Tovább bővítik a tenyésztést is: a kisterme­lőknek nem lesz gondjuk a nyúl­­hizlalással, nekik csak 40—50 na­pos, azaz 1 kilogrammos kis nyula­­kat kell „előállítaniuk”, a hizla­lás már a nagyüzemi telepeken tör­ténik majd. Az új módszer beveze­tésével az eddiginél jóval több kis­nyúl termelésére lesznek képesek a háztáji gazdaságok, s ezáltal olcsób­bá válik a hízóalapanyag. Az új program szerint a Környei Mezőgazdasági Kombinátnál a jövő évben megkezdik az első hizlaló­telep építését, ez 7000 férőhelyes lesz. A következő négy évben 50 1977. NOVEMBER 1. nagyüzemi telepet kívánnak építe­ni. A tervek szerint 1980-ban az 50 épületben több mint 6000 tonna nyúlhúst állítanak elő, amelynek jelentős részét exportra szánják. ■I1IIP11S RÖVIDEN •1. A KGST-tagállamok árhivatali vezetői Ulánbátorban megtartották IX. ülésüket, egyeztették az 1976— 80-as munkatervet s arról tárgyal­tak, hogyan közelíthetik egymáshoz az egyes államok belföldi árképzési rendszerét. VÁLLALATOK, INTÉZMÉNYEK —­ napi karbantartó TAKARÍTÁSÁT — nagytakarítását — ablakainak tisztítását VÁLLALJUK kedvező áron, jó minőségben. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii FŐSZÖVKER MŰSZAKI FŐMÉRNÖKSÉG 1145 Budapest XIV., Thököly út 136. Telefon: 837-195, 631-204.

Next