Világgazdaság, 1978. március (10. évfolyam, 42/2296-63/2317. szám)

1978-03-01 / 42. (2296.) szám

VILÁGGAZDASÁG 1978. MÁRCIUS 1., SZERDA X. ÉVFOLYAM, 42. (2296.) SZÁM Bíró József tájékoztatója Külkereskedelmünk 1977. évi eredményei Múlt évi külkereskedelmi forgalmunkról, és az idei feladatokról tartott tájékoztatót kedden a Parlamentben dr. Bíró József külke­reskedelmi miniszter. Árucsere-forgalmunk a múlt évben is passzív egyenleggel zárt, ezen belül a nem rubel elszámolású passzívum nőtt az 1976. évihez képest és így a külgazdasági egyensúly javítására irá­nyuló fő célt nem értük el. Az idei évre prognosztizált világgazdasági helyzet sem teszi könnyűvé a külkereskedelmi célok megvalósítását. A termelés és a külpiaci értékesítés fokozottabb összhangjának meg­teremtése végett szélesebb körben kell alkalmazni a közös érdekelt­séget az eddigieknél jobban elősegítő szervezeti és szerződéses for­mákat. Kereken 500 milliárd forint volt 1977. évi külkereskedelmi forgal­munk értéke­s szerződéses paritá­son számítva behozatalunk mintegy 20 milliárd forinttal haladta meg kivitelünket — kezdte tájékoztatóját dr. Bíró József külkereskedelmi mi­niszter. Az export és az import egyaránt mintegy 16 százalékkal nö­vekedett az 1976. évihez képest. Az ipar külkereskedelmi célokra tavaly 14,9 százalékkal több árut értékesí­tett, mint 1976-ban, a mezőgazdasági termékek értékesítése pedig — amely 1975-höz képest tavalyelőtt 1,7 százalékkal csökkent — 1977- ben 20 százalékkal emelkedett. Rubel viszonylatú külkereskedelmi feladatainkat — a kivitelnek a be­hozatalt meghaladó ütemű növelését — lényegében teljesítettük. A beho­zatal növekedése ugyanakkor némi­leg elmaradt az előirányzattól. A KGST-országokba irányuló kivite­lünk egyharmada már gyártásszako­sítási és kooperációs egyezmények keretében valósult meg, és ez a teljesítés megfelelt az előirányzat­­­nak. Exportunkban a szakosított­ termékek háromnegyede" gépipari" termék. Az eredmények mellett szólni kell gondjainkról is: tavaly a szocialista országokkal folytatott forgalmunkban komoly problémát okoztak a növekvő fuvarozási ne­hézségek. Partnereink vasútjai gya­korlatilag egész évben kisebb-na­­gyobb kapacitáshiánnyal küszköd­tek. Ennek legfőbb okai: a határál­lomások átbocsátó képessége szűk, a kocsipark korszerűtlen és nem felel meg az árustruktúrának és vé­gül a rendelkezésre álló vagonok száma sem elegendő. Nem rubel viszonylatban — rész­ben külső, részben belső gazdasági problémákból eredően — a terv célkitűzéseinek csak részben sike­rült megfelelni. Mint ismeretes, a terv itt célul tűzte ki a külkeres­kedelmi mérleg passzívumának csökkentését. Mivel a behozatal mind mennyiségben, mind értékben meghaladta az előirányzatot, az áruforgalmi passzívum a tervezett csökkenés helyett nőtt, s így a kül­gazdasági egyensúly javítására irá­nyuló fő célkitűzés nem valósult meg. A nagyobb passzívumban komoly szerepe volt, hogy míg az import árszínvonala 8,2 százalékkal, az ex­port árszínvonala csak 3,8 százalék­kal nőtt. Így a passzívum mintegy egyötöde a romló cserearányokból származott. Mindent összevéve, tavaly 32 szá­zalékkal többet fizettünk az élelmi­­szeripari anyagokért és az élelmi­szerekért, 7,8 százalékkal az energia­­hordozókért, 3,2 százalékkal az anya­gokért és a félkésztermékekért, mint 1976-ban. Kivitelünkben ugyanakkor sokkal szerényebb áremelkedést érvényesít­­hettünk. Ez részben árustruktúránk következménye, de szerepe van ben­ne termékeink nem megfelelő ver­senyképességének és piaci munkánk hiányosságainak is. Például a fo­gyasztási iparcikkek árát 8,7 száza­lékkal emeltük, de az élelmiszer­­ipari anyagok, az élelmiszerek és a mezőgazdasági termékek árát már csak 3,3 százalékkal sikerült növelni. Ami kivitelünk összességét illeti, mindenképp gazdaságunk teljesítő­­képességének növekedésére utal, hogy az export lényegében megegye­zett a tervezettel. A KGST-országokkal folyó áron számítva mintegy 16—17 százalék­kal, változatlan áron pedig 13—14 százalékkal volt nagyobb a forgal­munk tavaly, mint tavalyelőtt. Különösen dinamikusan fejlődik együttműködésünk legjelentősebb partnerünkkel, a Szovjetunióval, amellyel 1977-ben a tervezett 3,7 milliárd rubel helyett több mint 4 milliárdos forgalmat bonyolítottunk le. Behozatalunk, amely 15 száza­lékkal nőtt, mintegy 70 millió ru­bellel haladta meg az előző évinél 16 százalékkal nagyobb kivitelünket. A szovjet viszonylatról szólva kü­lön meg kell említeni a szabadon konvertálható valuták ellenében le­bonyolódó forgalmat, amelynek ér­téke 1977-ben meghaladta a 330 mil­lió dollárt. A magyar—szovjet áruforgalom szinte minden évben túlhaladja a tervezettet, ami azzal függ össze, hogy az árucsere — a tervszerűsé­gen túlmenően — a mindenkori helyzethez, az előre nem látható kölcsönös igényekhez is alkalmaz­kodik. Tavaly például a magyar mezőgazdaság eredményei lehetővé tették, hogy a tervezettnél több pap­rikát, almát, bort ajánljunk fel, ugyanakkor a Szovjetunió több száz traktor szállításával toldotta meg az eredeti kontingenst. A tervezettnél többet szállítottunk autóbuszból is, több személyautóért cserébe. A többi európai KGST-országgal folytatott árucsere-forgalmunkban kereskedelempolitikai céljainkkal összhangban az export gyorsabban nőtt az importnál: a kivitel 19 száza­lékkal, a behozatal pedig 10,5 szá­zalékkal emelkedett 1976-hoz ké­pest. A legdinamikusabb fejlődés — 28,5 százalékos bővülés — a ma­gyar—lengyel árucserét jellemezte, és ugyancsak gyorsan — 21 száza­lékkal — nőtt forgalmunk Bulgá­riával. E két országgal a korábbi években megbomlott kereskedelmi egyensúlyt sikerült helyreállítanunk, ez szintén hozzájárult a dinamikus fejlődéshez. Forgalmunk az NDK- val 13 százalékkal, Csehszlovákiával 10 százalékkal, Romániával pedig 14 százalékkal növekedett. Az ada­tok folyó áron értendők, azaz tar­talmazzák az év során bekövetke­zett árváltozásokat is. (Folytatás a 3. oldalon) Az EGK-küldött Tokióban a protekcionizmus veszélyére hivatkozik Májusban japán—amerikai csúcs A Közös Piacon belül egyre erő­teljesebben követelnek Japán ellen irányuló diszkriminációs kereskedel­mi korlátozásokat. Ezt vezette be leghatásosabbnak vélt érveként An­dersen dán külügyminiszter, az EGK miniszteri tanácsának soros elnöke Tokióban, Usiba japán külgazdasági államminiszterrel folytatott megbe­szélésén (VILÁGGAZDASÁG, feb­ruár 28., 2. oldal). Partnere azt vá­laszolta, hogy Japán kész folytatni és közös nyilatkozat kiadásával be­fejezni a tárgyalásokat az EGK márciusra várt küldöttségével. Előző napi kijelentéseivel összhangban azonban Usiba jelezte, hogy ebben a nyilatkozatban nem lehet szó kü­lön az EGK javára hozandó további kereskedelmi engedményekről. Fukuda miniszterelnöknél tett ud­variassági látogatása alkalmával — s később sajtóértekezletén is — az EGK küldötte hangsúlyozta, hogy nem tárgyalni jött Japánba, hanem megértést keresni, és előkészíteni Ha­­ferkamp küldöttségének tárgyalásait. Fukuda hangoztatta, hogy Japán minden lehetőt megtesz a külkeres­kedelem kiegyensúlyozatlanságának megszüntetéséért, részben saját gaz­dasági tevékenységének élénkítése, részben globális érvényű import­könnyítések útján. A japán kormány gazdasági ter­vező hivatalának legújabb jelentése arra mutat, hogy az élénkítésnek kezd eredménye mutatkozni. A gaz­dasági tevékenység trendjeit jelző összetett index 1977 decemberében 64 pontra emelkedett a novemberi 44-ről, ami megfelel az 1976 decem­beri mutatónak, s azt jelzi, hogy a m­últ év közepén tapasztalt stagná­lás után az év végére már megin­dult a konjunktúra fellendülése. Ha nem is a Közös Piacnak, de egyik tagállamának készek a japá­nok „bilaterális” engedményt tenni. A külkereskedelmi és iparügyi mi­nisztérium (MITI) legalábbis azt ál­lítja: szigorította az Angliába irá­nyuló gépkocsiexport ellenőrzését. A minisztérium jelentése nem részlete­zi az intézkedést, csak azt állapítja meg, hogy célja az 1978. évi szállí­tásoknak az előző évi mennyiségen belül tartása. Igaz, hogy Londonban a kereskedelmi minisztérium szóvi­vője kijelentette, Japántól eddig nem kaptak ilyen tartalmú értesítést. Kérdés, hogy a bejelentett korláto­zást kielégítőnek fogadják-e el, hi­szen a brit gépkocsiipar a tavalyi 10,6 százalékról 10 százalék alá akarja visszaszorítani a japánok pia­ci részesedését (amely 1976-ban még csak 9,4 százalék volt). Az Egyesült Államoknak hasonló engedményt ajánlott fel a japán acélipar egyik vezető képviselője. Abe, a Nippon Steel alelnöke egy beszédben kijelentette, a japán acél­ipar kész tárgyalásokat kezdeni az amerikai, acélipar képviselőivel az export mennyiségi korlátozásáról. Az USA és Japán kapcsolataiban érezhető enyhülést hozott a nemrég elért megállapodás. Abe bejelenté­sén kívül ennek az is jele, hogy Mansfield amerikai nagykövet teg­nap megállapodott a miniszterelnök­kel. Fukuda május 3-án Washing­tonban találkozik Carter elnökkel. Az amerikai—japán csúcsértekezlet fő témái: a nemzetközi gazdasági helyzet és az ázsiai biztonság. Fu­kuda április 30-án indul egyhetes amerikai látogatására Szonoda kül­ügyminiszter és Usiba társaságában. A találkozót Fukuda kérte. (Kyodo, Reuter, AP—DJ) NAPRÓL NAPRA + LENGYELORSZÁG 12,7 MILLIÓ TONNA nyersolajat vásárolt a Szovjetuniótól 1978. évi szállításra. (3. oldal) + JAPÁN VÁLLALATOK SZÁLLÍTANAK GÉPEKET ÉS BE­RENDEZÉSEKET a Szovjetuniónak a konténergyártás kiépí­tésére — többek között erről szól anyagmozgatási és csomago­lástechnikai összeállításunk. (6. oldal) + RENDSZERES AUTÓBUSZJÁRAT INDUL MOSZKVA ÉS LONDON KÖZÖTT júniustól, turisták szállítására. (2. oldal) + IGEN GYORSAN NÖVEKSZIK A ROMÁN KÜLKERESKE­DELEM ÉS KORSZERŰSÖDIK SZERKEZETE, bár az import­ban az anyag jellegű termékek még mindig nagy tételt jelen­tenek. (4. oldal) + A VÁLLALATI NYERESÉG MEGOSZTÁSÁRA ÉS A DOL­GOZÓK VÁLLALATI TULAJDONÁNAK KITERJESZTÉSÉRE készített új javaslatokat a Svéd Szociáldemokrata Párt a szak­­szervezetekkel karöltve. (2. oldal) + AZ EGK HIVATALOSAN NEM HAJLANDÓ MEGERŐSÍTENI a legszegényebb fejlődő országok adósságainak elengedésére vo­natkozó híreket. (2. oldal) + LÁTSZÓLAG PROBLÉMAMENTES AZ OLAJDOLLÁROK VISSZAFORGATÁSA, de a megfelelő mechanizmus hiánya ve­szélyes helyzetet teremthet, ha felélénkül a nemzetközi hitel­kereslet. (5. oldal) - A KÁVÉEXPORT ESETLEGES KORLÁTOZÁSÁT magával ho­zó árhatárok kidolgozásával bízták meg a Nemzetközi Kávé­szervezet legutóbbi londoni konferenciáján felállított munka­­csoportot. (8. oldal) -­ A VILÁG KÉNFORGALMA GYORS ÜTEMBEN BŐVÜLT az utóbbi tíz évben, különösen Lengyelország növelte exportját. (8. oldal) Amerikai szenátor javaslata nemzetközi olajegyezmény létrehozatalára Az OPEC-et aggasztja a dollár hanyatlása Church amerikai szenátor, a sze­nátus külügyi bizottsága külgazda­sági politikával foglalkozó albizott­ságának elnöke azt javasolta, hogy az olaj árának megállapítására és szabályozására hozzanak létre a más nyersanyagegyezményekhez ha­sonló típusú nemzetközi megállapo­dást. Így nemzetközi szinten álla­píthatnának meg ársávot az olaj számára, az eddigi, az OPEC által egyoldalúan meghatározott árak he­lyett. Ez egyben azt jelentené, hogy az ártárgyalásokon a fogyasztó or­szágokat az eddigiektől eltérően nem a multinacionális olajvállalatok, ha­nem a kormányok képviselnék. A szenátor szerint ez a rendszer nem­csak a fogyasztóknak, hanem a ,, ter­melőknek is kedvezne, hiszen a je­lenlegi túlkínálat idején jól jönne az olajtermelőknek, ha az ütköző­készletek életrehívása új keresletet támasztana a piacon. Jeganeh iráni pénzügyminiszter Washingtonban Blumenthallal, ame­rikai kollégájával folytatott megbe­szélése után újságíróknak elmondta: országa szerint az OPEC-nek felül kell vizsgálnia azt a gyakorlatot, hogy az olajárat dollárban adják meg. Jeganeh hangsúlyozta, hogy Irán még nem határozott a kérdés­ben, de a szervezet több tagját egy­re inkább aggasztja a dollár érté­kének lemorzsolódása, és a kérdést feltétlenül megvitatják majd az OPEC pénzügyminisztereinek máju­si és olajminisztereinek júniusi megbeszélésén. Jeganek ugyanakkor reméli, hogy az USA-nak a dollár helyzetének erősítésére tett lépései sikerrel jár­nak, és a kérdés így magától meg­oldódik. Mint ismeretes, Blumenthal ko­rábban elmondotta: magas rangú szaúdi tisztviselők arról biztosítot­ták, hogy a továbbiakban is a dol­lárt akarják használni az olajár megállapítására. Más országok azonban, különösen Kuvait és Ka­tar, egyre komolyabban sürgetik a jelenlegi árazási rendszer felülvizs­gálatát. A dollárral kapcsolatos kételyeket igyekezett eloszlatni közel-keleti út­ján Rockefeller, a Chase Manhattan Bank elnöke is. Előbb Katarban, majd Kuvaitban akarta meggyőzni tárgyalópartnereit, hogy a dollár megrendülése csupán átmeneti je­lenség, amely elsősorban a nagy amerikai deficitnek, ez pedig a ma­gas olajárnak és az amerikai olaj­import növekedésének a következ­ménye. . (AP—DJ, Reuter) A svájci korlátozások múló hatása a devizapiacokon Gyorsan elmúlt a devizapiacokon a svájci deviza­korlátozások hatá­sa. Tegnap délutánra már ismét lanyha volt a dollár irányzata, s Frankfurtban a nyugatnémet jegy­bank 30 millió dollár felvásár­lásával sem tudta megakadályozni, hogy az amerikai valuta jegyzése ismét 2,04 márka alá essen. A svájci korlátozások (VILÁG­­GAZDASÁG, február 28., 1. oldal) a jelek szerint még azzal az ered­ménnyel sem jártak, hogy a dol­lárellenes spekuláció fő terhét a svájci frankról a nyugatnémet már­kára gördítsék át. A svájci frank márkaárfolyama Zürichben átmene­ti megingás után tegnap megint emelkedett. A svájci valuta átla­gos értékének csak árnyalatnyi lanyhulását jelzi a Reuter iroda valutaindexe, amely szerint feb­ruár 28-án a svájci frank felérté­kelődése az 1971-es „Smithsonian” középárfolyamhoz képest 105,73 szá­zalék volt, szemben a február 27-i 107,29 százalékkal.­­ Zürichi pénzügyi körökben azt mondják, hogy a külföldiek öt­milliósnál nagyobb frankbetéteire kivetendő negatív kamat és a köt­vényvásárlási tilalom hatása ter­mészetszerűleg csak bizonyos idő múlva lesz teljes mértékben érez­hető. A piaci vélemény szerint azon­ban ezek az intézkedések a svájci frank iránt csak a befektetési célú keresletet gyengítik. Frankfurtban a márkához képest a svájci frank jegyzése is gyen­gült, csak egyetlen valuta, a fran­cia frank szilárdult. Ezt azokkal a hírekkel hozzák összefüggésbe, hogy a nyugat-európai jegybankok titok­ban „segélytervet” dolgoztak ki a francia valuta támogatására, ha a választás előtti izgalmak nagyará­nyú frankmenekülésre vezetnének. Nem tudni, persze,­­hogy ez a terv akkor is érvényben marad-e, ha a baloldal győz és emiatt kezdődik újabb frankeladási pánik. A svájci Nemzeti Bank egyik igazgatója, Pierre Languetin tegnap az Egyesült Államokba indult kö­nyörögni, hogy az amerikaiak kissé erélyesebben támogassák a dollár árfolyamát. Mint Leutchler, a bank elnöke bejelentette, azért küldte Washingtonba Languetint, mert Svájc már nem tehet többet, ha­csak be nem vezeti a kettős valu­taárfolyam-rendszert és­ az admi­nisztratív devizakorlátozásokat. Ezt pedig szeretnék elkerülni. Bonnban igyekeznek tompítani azoknak a híreszteléseknek az élét, amelyek az amerikai dollárpoliti­ka miatti egyre nagyobb ingerült­ségről szólnak. D­ohnányi külügyi államtitkár sajtónyilatkozatban erő­sen túlzottnak minősítette a nyu­gatnémet—amerikai gazdaságpoliti­kai nézeteltérésekre vonatkozó je­lentéseket és hangoztatta, hogy Bonn és Washington sokkal több kérdésben ért egyet, mint ameny­­nyiben nem. (Reuter, AP—DJ) A Dow Chemical szovjet üzlete A Szovjetunió állami tudományos és műszaki bizottsága 10 évre szóló műszaki együttműködési megállapo­dást kötött a Dow Chemical céggel. A megállapodásról kiadott közös nyilatkozat szerint a szerződés köl­csönösen előnyös műszaki cserére szól, s az 1977 júliusában a Szovjet­unió és az USA kormánya között született műszaki és tudományos egyezmény keretében született. Hí­rek szerint két másik lehetséges megállapodásról tárgyalnak. Az egyik szerint a Dow Chemical Eu­­rope-nak a Szovjetunió szállítana olajtermékeket, a másik felmerült lehetőség, hogy a Dow Chemical növelné a Szovjetunióba menő mű­trágya­ exportját. (AP—DJ)

Next