Világgazdaság, 1978. június (10. évfolyam, 104/2358-125/2379. szám)

1978-06-01 / 104. (2358.) szám

MAGYAR GAZDASÁG Energetikai találmány — kivitelező nélkül Mit tud a kombusztoros kazán? Stockholmi tudósítónktól: A gépipar, az élelmiszeripar és a gyógyszeripar területén lát jó együttműködési lehetőségeket Eric Petterson, a svéd Iparügyi Hiva­tal vezérigazgatója, aki mint a magyar—svéd kooperációs vegyes­bizottság társelnöke a bizottság közelmúltban lezajlott stockholmi ülése után interjút adott lapunknak. A vezérigazgató nagyra érté­kelte a ma már hagyományosnak tekinthető kooperációkat, de óva intett e speciális forma szerepének eltúlzásától. Az energiahordozók kitermelésé­vel és beszerzésével, valamint át­alakításával, szállításával, tárolásá­val, elosztásával foglalkozó vállala­tok, intézmények a beruházási ja­vak idei seregszemléjén a gazdasá­gi életben játszott szerepüknek meg­felelő helyet foglalták el. Gondol­junk csak arra, hogy az Energia­gazdálkodási Intézet a vásári főbe­járattal szemben, a D-pavilonban, míg az Országos Kőolaj- és Gázipa­ri Tröszt a B-pavilonban — bár kissé háttérbe szorítva — helyezke­dett el. Természetesen egy ilyen szakmai jellegű bemutatón a szervezőktől nem kérhetjük számon, egyéb szem­pontokat félretéve miért nem vál­lalnak nagyobb részt a lassan vál­tozó, elmaradott energiagazdálkodá­si (elsősorban­­ felhasználói) szemlé­let elleni küzdelem alkalmi veze­téséből. Az is igaz, hogy egy nyolc­napos rendezvénysorozaton sem hely, sem idő nincs rá, hogy min­den, a témával kapcsolatos beren­dezést egy helyen, akár közös pavi­lonban állítsanak ki. (Ez energiata­karékossági kiállítás, szimpózium feladata lenne.) De arról igenis le­hetne szó, hogy energiagazdálkodási szempontból újszerű, világszínvona­lon álló, valamint az elavult beren­dezések, elgondolások közötti kü­lönbségek látványos, akár szemfény­vesztő hangsúlyozására egy olyan lehetőséget is megragadjanak, mint például a jövő évi BNV. Ahogy már említettük, az Ener­giagazdálkodási Intézet standja a főbejárattal szemben kapott helyet, a D-pavilonban. Nem vonultatta fel a termékek széles skáláját, hanem rendkívül szerényen csak egy be­rendezés modelljét ismertette a rendkívül kevés érdeklődővel. A már számos országban szabadalmaz­tatott kombusztoros kazáncsaládról van szó. A kombusztoros kazántípus elvi alapja az, hogy az égési folyama­tot térben és időben elnyújtja, és így számos gazdasági, környezet­­védelmi előnye van. Központi fű­tésre éppúgy lehet alkalmazni, mint ipari gőztermelésre, sőt erő­művi energiatermelésre is. Másfél évtized kutatási-fejlesztési munkája fekszik ebben a találmányban, amelyet különben a régi, de még nem teljesen elavult kazánoknál is lehet alkalmazni. A találmány ér­tékét egyébként — sajnos — ma még csak az ilyen célú hazai hasz­nosítással lehet alátámasztani. Pedig a központi fűtésű kazánok­nál például a kombusztoros kazánok acélszükséglete mintegy fele a más hazai gyártmányokénak, de nem megvetendő az sem, hogy élettarta­muk hosszabb. A szállítás és az összeszerelés szempontjából az sem elhanyagolható, hogy az új típusú kazánok szerkezetileg több részből állnak, ez különben érvényes az ipari gőztermelő kazánok esetében is. A kombusztorizáláshoz szüksé­ges szerkezeti elemeket a régi, de még nem teljesen elavult kazántér­ben is el lehet helyezni, amiből nyilvánvalóan következik, hogy vi­szonylag tetemes beruházási költsé­get lehet megtakarítani. Ezeknek a kazánoknak további előnyük — már több mint száz átalakítást vé­geztek a feltaláló útmutatásai alap­ján Magyarországon —, hogy a csúcsterhelés tartósan igénybe vehe­tő. A jobb hatásfok (a 90%-os álomhatár túllépése) egyébként dol­lárban­ is kifejezhető: teljesítmény­től függően egy-egy kazánnál az évi megtakarítás 25—40 ezer dollá­ros tüzelőanyag-import elmaradását eredményezi. Népgazdasági szempontból egyál­talán nem elhanyagolható, hogy a kombusztoros kazánokat a szénhid­rogén-tüzelésű erőművekben is le­het hasznosítani, mintegy megdup­lázva a már elavult villamos erő­művek összhatásfokát. (A csúcster­helést ebben az esetben is tartósan igénybe lehet venni.). Ma már egy olyan prototípus tervein dolgoznak az Energiagazdálkodási Intézetben, amely a szénport tüzelné el tüzelő­olaj és földgáz helyett. Az új tüzelési eljárások iránti érdeklődés világszerte élénk, hogy az egyre szigorúbbá váló környe­zetvédelmi törvényekről ne is be­széljünk. Sajnos a kombusztoros ka­záncsalád ma még nem jutott túl az úgynevezett mozaik­fejlesztésen, vagyis még mindig nem akadt (a másfél évtized alatt) olyan hazai vállalkozó, aki vállalná azt a koc­kázatot, hogy végre elkészüljön az első igazi prototípus! Pedig másképp aligha lehet kielé­gíteni azt az élénk külföldi érdeklő­dést, amely a kombusztoros kazá­nok iránt megnyilvánul. Korábban egy nyugatnémet céggel folytak tár­gyalások, ezek végeredményben eredménytelenül végződtek. (Egy NSZK-beli szaklap szerint a gazda­ságos gyártás esetében évente mint­egy ezer kazánról lenne szó.) Talán a meghiúsult tárgyalások egyik oka az volt, hogy az érdeklődők nem tudták a gyakorlatban is kipróbál­ni, megszemlélni a kazánt, ellen­őrizni annak műszaki és gazdasági paramétereit, előnyeit, s így arról sem bizonyosodhattak meg teljesen, hogy valóban megszünteti-e a füst­gázok rákkeltő hatását. A talál­mányt eddig a következő országok­ban szabadalmaztatták: Szovjet­unió, Egyesült Államok, NDK, NSZK,­ Anglia, Japán, Hollandia, Svédország, Csehszlovákia, Jugo­szlávia, Ausztria, Svájc. Érdemes megjegyezni, hogy a Láng Gépgyár svájci licenc alapján gyárt hagyományos kazánokat. Ta­lán ez is oka, hogy hiányzik a meg­felelő magyar kivitelező? Az oszt­rákok és az amerikaiak már konk­rétan is érdeklődtek a magyar ta­lálmány iránt. Kérdés, hogy kísér­leti példány, referencia hiányában meddig juthatnak el az üzleti (koo­perációsról most ne is beszéljünk) tárgyalások, értve ezen elsősorban a licenceladást. Az Energiagazdálko­dási Intézet már elég hosszú ideje több magyar vállalattal és ipari szövetkezettel — köztük a Magyar Hajó- és Darugyárral — arról tár­gyal, hogy végre elkészüljön az el­ső mintapéldány. Ez elengedhetetle­nül szükséges, hogy a kombusztoros kazánnal kapcsolatos ajánlat kül­kereskedelmi szempontból is meg­alapozott legyen. L. M. — Hogyan összegezné tapasztala­tait a magyar és a svéd vállalatok kooperációit illetően? — Mint a vegyesbizottság svéd társelnöke, a hetvenes évek folya­mán tanúja, lehettem a svéd és a magyar vállalatok közötti kooperá­ciók igen gyors fejlődésének. A két ország vállalatai között megkötött szerződések száma ma már meg­közelíti az ötvenet. A kooperációs szerződések számának növekedésé­vel egyidejűleg a régebbi szerződé­sek, amelyek közül nem egy évtize­des múltra tekint vissza, sikeresen tovább mélyültek. Olyan svéd nagy­­vállalatokra gondolok, mint a Mec­­man, a Stenberg Flygt és a Volvo. Ez a fejlődés csak a nagyon gyakor­lati és reális megközelítés segítségé­vel mehetett végbe, ami mindkét fél részéről tapasztalható volt, és ami­nek révén a menetközben felvető­dött problémákat mindig meg lehe­tett oldani. Ebből az aspektusból szemlélve azt mondanám, hogy ebben a bizottságban társelnöknek lenni igen lelkesítő és egyúttal nem túl nehéz feladat.­­ Hogyan látja a jövőbeni fejlő­dési lehetőségeket? — Az 1970-es évek fejlődése opti­mizmussal tölt el a jövőt illetően. Mind Svédország, mind Magyar­­ország kis ország, amelynek saját fejlődése nagymértékben függ a külső körülményektől. Ipari terme­lésünk meglehetősen nagy hányada kerül exportra. A nemzetközi mun­kamegosztás folytatása teljesen szükségszerű mind a két ország szá­mára. Úgy gondolom, mind a két ország rendelkezik olyan ipari bázis­sal, amely kombinálva hosszú és jól megalapozott kapcsolatainkkal, jó lehetőségeket kínál a kooperációk további kiszélesítésére. A magam részéről igen jó lehetőségeket látok a fejlesztésre a gépipar, az építőipar, a gyógyszeripar, valamint az élelmi­szeripar területén, ahol már eddig is számos sikeres megállapodás van. Kedvezők a kilátások olyan terüle­teken is, mint a vas- és acélipar, a bányászat és a környezetvédelem, ahol eddig viszonylag kisebb az együttműködési eredmény. — A vegyesbizottság legutóbbi ülésén részletes megbeszélést foly­tattunk a harmadik piacokon törté­nő együttes fellépés lehetőségeiről. Ez a téma még viszonylag új, és meglehetősen bonyolultnak is lát­szik. Svédországban alig néhány vállalatnak van egyelőre tapaszta­lata a harmadik piaci együttműkö­désben. Úgy gondolom azonban, hogy ezen a területen is vannak jó lehetőségek az együttműködés fej­lesztésére a svéd és magyar vállala­tok között. Az ülésszakon elhatároz­tuk, hogy tovább tanulmányozzuk ezt a kérdést, és a legközelebbi ta­lálkozásunkon visszatérünk rá. — Miként jellemezné a kooperá­ciók szerepét a kelet—nyugati keres­kedelemben? — Az utóbbi években mind Ma­gyarországon, mind más szocialista országokban az ipari vállalatok és a külkereskedelmi szervezetek egy­re nagyobb súlyt helyeznek az ipari és műszaki kooperációkra. Ez a tendencia, amely természetesen több tényező eredménye, bizonyos fokig a technológiai fejlesztés köve­telménye, ami feltétlenül szorosabb kooperációt, együttműködést tételez fel. Ugyanakkor nem szabad elfe­lejteni, hogy a kooperációk súlya a kelet-nyugati kereskedelem egé­szét tekintve, még ha növekszik is, viszonylag csekély. Éppen ezért azon a véleményen vagyok, hogy szerepüket nem szabad eltúlozni és hogy a kooperációk nem tekinthetők a kereskedelmi kapcsolatok helyet­tesítőinek. Még hosszú időn át és nagyon sok területen a szokásos ke­reskedelmi kapcsolat marad a leg­egyszerűbb módja közös céljaink megoldásának. „nem szabad eltúlozni a KOOPERÁCIÓK JELENT­ŐSÉGÉT” Interjú a magyar—svéd kooperációs vegyesbizottság társelnökével Magyar Kereskedelmi Kamara Külkereskedelmi tanfolyam: jövőre is Munkatársunktól. A közeli hetekben tartják Buda­pesten, Miskolcon és Győrött a Ma­gyar Kereskedelmi Kamara és a Külkereskedelmi Főiskola külkeres­kedelmi tanfolyamának záróvizsgáit. A tanfolyamot az 1978/79-es évben is megrendezik. A tájékoztatókat már megküldték a kamarai tagvál­lalatok vezetőinek. Jelentkezni le­het legkésőbb 1978. június 30-ig a Külkereskedelmi Főiskola külkeres­kedelmi tanszékén dr. Ádám József­­né­nál; telefon: • 573-166. Reklámgazdasági konferencia Bécsben Munkatársunktól. A kamara szervezésében vasárnap 12 marketing- és reklámszakember­ből álló delegáció utazik az osztrák fővárosba, hogy részt vegyen a 25. reklámgazdasági konferencián (Wer­­bewirtschaftliche Tagung). A június 5-7-ig tartó jubileumi ülést a Hof­­burgban tartják, vezérmotívuma: a reklám jövője. Megjelent a Hungárián Machi­nery Tudósítónktól: Megjelent a Hungárian Machinery, a Magyar Kereskedelmi Kamara angol nyelvű gépipari folyóiratának második száma, amelynek fő témá­ja az egészségügyi komplex export­­orientált rendszer. A cikkekből át­fogó információhoz juthatnak az érdekelt külföldi olvasók a magyar egészségügy helyzetéről. A lap vezető cikkét dr. Martos István, a Medicor Művek vezérigaz­gatója írta A magyar egészség­­ügyi ipar — komplex egészségügyi rendszerek szállítója címmel. A töb­bi tanulmány, illetve cikk a kórhá­zak technológiai tervezésével, a kórházberendezések szállításával mint fővállalkozói tevékenységgel, az egészségügyi ellátás magyaror­szági rendszerével, az ENSZ támo­gatásával hazánkban folyó orvos­­technikai szakemberképzéssel és a magyar vérellátás szervezetével és működésével foglalkozik. További írások ismertetik a többi között ma­gyar orvosok külföldön végzett munkáját, a MEDIMPEX által ex­portált gyógyszereket és a Medicor néhány újdonságát. A Kedvezőtlenül alakul a magyar—svéd forgalom Stockholmi tudósítónktól. A múlt év folyamán rekordered­ményt hozott a magyar—svéd for­galom mintegy 700 millió svéd ko­ronás kétoldalú teljesítéssel. Ezen belül a magyar export kisebb, a svéd kivitel nagyobb mértékben növekedett. Ez a kedvezőtlen fej­lődési irány 1978 első negyedében tovább folytatódott, sőt a magyar export csökkent 1977. azonos idő­szakához képest. A svéd export di­namikus növekedése viszont töret­lenül folytatódik. A legnagyobb visszaesés a köny­­nyűipari vállalatok forgalmában mutatkozik, amelyek az elmúlt év­ben erőteljesen fokozták exportju­kat. Olyan vállalatok, mint a HUN­­GAROTEX, a TANNIMPEX, az AR­­TEX, elmúlt évi hasonló időszaki forgalmuknak csupán töredékét szállították a piacra. Nem jobb a helyzet a kohászati vállalatok eseté­ben sem, itt azonban a világszerte bekövetkezett árcsökkenés némi magyarázattal szolgálhat. Pozitív jelenség viszont, hogy valamelyest nőtt a gépipari vállalatok forgalma, elsősorban a TRANSELEKTRO és a MOGÜRT fokozottabb szállításai nyomán. Ebben nagy szerepe van a Csepel Autógyárban készülő Volvo— Laplamder gépkocsik szállításának. (Ugyanakkor elmaradás mutatkozik az autóbuszok kiszállításában.) Fokozta forgalmát a CHEMOLIM­­PEX is. Kiugró teljesítményt értek el a mezőgazdasági, illetve élelmi­­szeripari vállalatok, elsősorban a HUNGAROFRUCT, a Magyar Hűtő­ipar, a MONIMPEX és az AGRIM­­PEX. Elmaradt elmúlt évi eredmé­nyétől viszont a TERIMPEX. Az élelmiszeripari és mezőgazdasági vállalatok összességükben azonban nem tudták pótolni az egyéb ága­zatok elmaradását, és így a magyar kivitel az első negyedév folyamán mintegy 15 százalékkal volt kisebb, mint egy évvel korábban. Ha ehhez hozzászámítjuk az elért áremelése­ket, ennél is nagyobb a mennyiségi visszaesés. A helyzet megváltozta­tása érdekében sokkal aktívabb piaci munkára lenne szükség a ma­gyar vállalatok részéről. Az utóbbi időben mutatkozik né­hány biztató jel. A MINERALIM­­PEX delegációja a kirendeltséggel szoros együttműködésben sikerrel kecsegtető tárgyalásokat folytatott svéd vállalatokkal, magyar perlit illetve a perlitből készült építőipari elemek bevezetésére a piacon. A TECHNOIMPEX eladta az első NC- vezérlésű szerszámgépet a piacon és várhatóan sikeresen alakulnak az Electrolux és a Hűtőgépgyár tár­gyalásai magyar hűtőgépek eladásá­ról. Elsősorban a gépipar és a mű­szeripar területén egy sor kooperá­ciós tárgyalás indult meg. A jelenleg általában javuló svéd gazdasági helyzetben minden felté­tele megvan a magyar áruk elhe­lyezésének, de csak az eddiginél lé­nyegesen célratörőbb fellépéssel. Nyugatnémet kerámialapok-osztrák építővegyianyagok Tudósítónktól: A HUNGAGENT RT. által képvi­selt nyugatnémet Buchtal kerámia­gyár és az osztrák Sika építővegyi­anyagokat gyártó cég közös szimpó­ziumot rendezett tegnap Budapesten és rendez ma Dunaújvárosban. A szimpózium témája az uszodák és az élelmiszeripari üzemek burkolása kerámialapokkal. Az utolsó három évben a felhasználásában bekövet­kezett fejlődés azt mutatja, hogy mind az uszodaépítésben, mind pe­dig az élelmiszeriparban a hasított kerámialap egyre inkább előtérbe kerül az olcsóbb termékekkel szem­ben. Tulajdonképpen mi is ez a mindjobban terjedő burkolóanyag? A hasított kerámialapok nyers­anyaga válogatott minőségű kőagyag különféle ásványi adalékokkal. A ki­indulási keveréket képlékeny álla­potban kettős lapokban extrudálják, szárítják és 1200 Celsius fok fölött kiégetik. Az égetés után a dupla lapokat kettéhasítják. (Innen ered a hasított lap elnevezés.) Az így elő­állított lapok hátoldalán keletkező bordák biztos tapadóképességet ered­ményeznek, és a kerámialapok nyo­mószilárdsága négyzetcentiméteren­ként 2000 kilopond körül mozog. Sepp Rohrhirsch, a­ bajor cég mérnök-tanácsadója érdeklődésünk­re elmondta, hogy a túlnyomórészt uszodaépítéshez, valamint tejüzem­ben,­ sörgyárakban és vágóhidaknál fal- és padlóburkolatként felhasz­nált Buchtal kerámialapokat az Építésügyi Minőségellenőrző Intézet már bevizsgálta és a vizsgálat során a kerámiákat uszodákban és élel­miszeripari üzemekben való fel­­használásra alkalmasnak minősítet­te. Az ÉMI alkalmassági bizonyít­vány birtokában a nyugatnémet cég — amely egyébként az utóbbi négy olimpia uszodáit is burkolta — már elvégezte a Dunaújvárosi Vas­mű fedett uszodájának kibélelését hasított lapokkal. A szimpóziumon bemutatták a Buchtal cég világszabadalmát is, az úgynevezett Keraion óriáslapo­kat. Ezeket a nagy méretű kerámia­lapokat a gyár akár két négyzetmé­teres nagyságban is képes előállí­tani. Az osztrák Sika céget Kirill Wik­­golm exportigazgató képviselte, aki elmondotta, hogy cégének — amely­nek 24 országban vannak gyárai és további 60 országban képviseletei — egyik fő szakterülete az uszodai vízszigetelés, de olyan vegyi építő­anyagok kifejlesztésével és gyártá­sával is foglalkoznak, amelyek se­gítségével az építészetben gyakran előforduló betontechnikai és épület­­védelmi problémákat meg lehet oldani. (A Lika magyarországi mun­­­kái közül érdemes megemlíteni a Ferihegyi repülőtér új kifutó­pályá­jának vízzáró szigetelését.) Ezzel összefüggésben az osztrák szakem­ber ismertette cégének a beton kor­rózióját megakadályozó termékeit, azok felhasználási technológiáját. NSZK-licenc műanyag fecskendőkre Egyszer használatos műanyag fecskendők licencét és know-how­­ját vette meg a Mátraplast szövet­kezet számára a LICENCIA a nyu­gatnémet Transcorect cégtől.­­ Tervek szerint a Mátraplast új üzemet létesít, részben saját erejé­ből, részben a Vegyipari KISZÖV 45 millió forintos hiteléből. A gépeket az NSZK-beli cég szállítja. A tö­meggyártás 1980-ban kezdődik, éven­te legalább 135 millió fecskendő ke­rül le a futószalagról, így még több millió márkás exportra is lehetőség nyílik. (MTI) operatív és koordinációs bizottságo­kat kell szervezni. A jogszabály­­a beruházók, a ki­vitelezők, a kereskedelmi vállalatok tevékenységének jobb koordinálását hivatott elősegíteni, illetve ennek révén azt, hogy a beruházások meg­valósítása rövidüljön. A koordiná­ciós bizottságban való részvétel se­gítheti a beruházási javak forgalma­zásával foglalkozó külkereskedelmi vállalatok piaci, üzletkötői munká­ját is. Koordinációs bizottságok a nagyberuházások előkészítésére Tudósítónktól: Az 1978. évi 8. számú Külkereske­delmi Értesítőben rövidesen meg­jelenik a nagyberuházások előkészí­tésére vonatkozó jogszabály, amely az érintett ágazati tárcák együttes utasítását tartalmazza. A jogszabály szerint a nagyberuházások előkészí­tése és gyors lebonyolítása céljából 1978. JÚNIUS 1. )(13 VEKBKM RÖVIDEN­ ­»• Sárosi Sándorné, könnyűipari miniszterhelyettes vezetésével szer­dán magyar gazdasági küldöttség utazott Spanyolországba, a barcelo­nai nemzetközi vásárra. A spanyol gépexportőrök szövet­ségének (AG­EX) szervezésében nyolctagú kereskedelmi delegáció érkezik hazánkba június 6-án. A küldöttségben különféle szállító­­eszköz- és járműgyártó cégek kép­viselői vesznek részt. A Borsodi Sörgyárban szerdán megkezdte üzemszerű termelését a a két új automatikus NDK-gyártmá­­nyú palackozó gépsor. Két műszak­ban naponta félmillió palackot tölte­nek meg.

Next