Világgazdaság, 1978. július (10. évfolyam, 126/2380-146/2400. szám)
1978-07-01 / 126. (2380.) szám
TIUfiGJUiUSjUi 1978. JÚLIUS 1., SZOMBAT X. ÉVFOLYAM, 126. (2380.) SZÁM A fő irány a hosszú távú gazdasági együttműködés ÚJ LEHETŐSÉGEK A KGST XXXII. ÜLÉSSZAKÁNAK TÜKRÉBEN A szocialista gazdasági integráció fejlesztésének új lehetőségei tárultak fel a KGST most befejeződött XXXII. bukaresti ülésszakán. Az ülésszak politikai és gazdasági szempontból kiemelkedő jelentőségű döntése volt a három hosszú távú együttműködési célprogram jóváhagyása. Az alábbiakban áttekintjük az energia-, fűtőanyag- és nyersanyag-célprogram, a mezőgazdasági és élelmiszeripari célprogram, valamint a gépipari célprogram főbb vonásait, az azokban szereplő feladatokat. A magyar népgazdaság számára különös jelentőségű, hogy sikeresen megvalósuljanak a Komplex Programban és a hosszú távú együttműködési célprogramokban foglaltak, hiszen a fejlett szocialista társadalom műszaki és gazdasági alapjainak megteremtése, a népgazdaság termelési szerkezetének fejlesztése és hatékonyságának javítása, a lakosság életszínvonalának emelkedése elválaszthatatlan a KGST-tagállamokkal folytatott együttműködéstől. A KGST-országok gazdasági fejlődése, a belső és a külgazdasági feltételek megváltozása állandóan új követelményeket támaszt az együttműködéssel szemben, közöttük olyanokat is, amelyeket a Komplex Program kidolgozásakor és jóváhagyásakor nem lehetett figyelembe venni. Az utóbbi évek tapasztalatai többek között ismételten világossá tették, hogy a KGST-országok dinamikus gazdasági fejlődésének legfontosabb kérdései — hatékonyan és kellő biztonsággal — csak nemzetközi összefogással és hosszabb távon oldhatók meg. Új követelményként jelentkezett az ötéves tervidőszakot meghaladó, hosszabb időszakra (10—15 évre) szóló együttműködési feladatok közös kidolgozása és megvalósítása. Ezt a felismerést tükrözi a KGST 1976-ban Berlinben tartott XXX. ülésszakának elhatározása, hogy — a Komplex Program célkitűzéseinek megvalósítását folytatva — a figyelmet elsősorban a KGST-országok jövőbeni fejlődése szempontjából kulcsfontosságú, kiemelt együttműködési feladatok hosszú távú komplex megoldására kell összpontosítani. Ennek alapján a XXX. ülésszak megbízást adott öt hosszú távú együttműködési célprogram kidolgozására: az energia-, fűtő- és nyersanyagellátás biztosítására; a gépipari szakosítás és kooperáció fejlesztésére; a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekben, valamint az ipari fogyasztási cikkekben mutatkozó szükségletek kielégítésére; továbbá a tagállamok közlekedési kapcsolatainak fejlesztésére. Ezt az újszerű és rendkívül összetett munkát a KGST Tervezési Együttműködési Bizottságának irányításával szervezték. A célprogramok tervezeteit az országok és az érintett KGST-szervek javaslatai alapján a tagállamok tervhivatali elnökhelyetteseiből álló nemzetközi munkacsoportokban készítették elő. A nemzetközi munkacsoportok vezetésére az energia-, fűtő- és nyersanyag-, továbbá a gépipari és a közlekedési , célprogramok esetében a Szovjetunió, a mezőgazdasági és élelmiszeripari célprogramnál Magyarország, az ipari fogyasztási cikk célprogramnál Lengyelország tervhivatali elnökhelyetteseit kérték fel. A kidolgozás határidejét úgy határozták meg, hogy a közös munka eredményeit a következő, 1981— 1985. évi népgazdasági tervek kidolgozásánál és koordinálásánál figyelembe lehessen venni. A KGST XXXII., Bukarestben tartott ülésszakának politikai és gazdasági szempontból kiemelkedő jelentőségű döntése három hosszú távú együttműködési célprogram jóváhagyása volt. „E programokat — hangsúlyozza a kormányfőknek az ülésszakon elfogadott nyilatkozata — a KGST-tagállamok kommunista és munkáspártjai a tagállamok közötti gazdasági és tudományos—műszaki együttműködés fejlesztésére irányuló határozatainak megfelelően dolgozták ki és tükrözik a testvérpártok vezetői közötti megállapodásokat.” A célprogramok kidolgozásának tapasztalatai A célprogramok közös kidolgozására irányuló munka eddigi tapasztalatait összegezve, figyelmet érdemelnek a következők: A célprogramok a Komplex Programban körvonalazott, a tagállamok gazdasági fejlődése szempontjából kulcsfontosságú, hosszú távú együttműködési feladatok 1990-ig — egyes területeken várhatóan még távolabbi időszakra — történő konkretizálását jelentik. A célprogramok a KGST keretében megvalósuló sokoldalú tervezési együttműködés elmélyítését szolgálják és különösen a hosszú távú tervezés új módszerét jelentik. A célprogramok kidolgozására irányuló közös munka lehetővé tette, hogy a KGST-országok tervező és ágazati szervei számos alapvető területen kölcsönösen megismerjék az együttműködés 1980 utáni fejlesztéséről az egyes országokban, addig kialakult elgondolásokat. A célprogramok komplex jellegűek, körvonalazzák az adott területen az együttműködés távlati fejlesztésének fő irányait, a megoldandó problémákat, a számításba vehető együttműködési formákat. E kérdéseket a célprogramok első, elvi része foglalja össze. A célprogramok második része, az úgynevezett alprogramok tartalmazzák a konkrét együttműködési elgondolások (ilyenek például a beruházások koordinálása, a geológiai kutató-feltáró munkák és a tudományos-műszaki együttműködés összehangolása, a termelési szakosítás és kooperáció, a kölcsönös áruszállítások, valamint az együttműködés megvalósítását biztosító feltételek egyeztetése stb.) megvizsgálásának rendjét és a szükséges két- és sokoldalú megállapodások kidolgozásának, illetve megkötésének határidőit. A célprogramokkal kapcsolatos munka még korántsem tekinthető befejezettnek. A most jóváhagyott három célprogramban körvonalazott mintegy 280 együttműködési elgondolás nagy részét, az országok konkrét érdekeltségét, a megvalósítás feltételeit tartalmazó megállapodásokat főleg 1978—1979-ben és részben 1980-ban a sorra kerülő sok- és kétoldalú tárgyalásokon kell kidolgozni, illetve egyeztetni. Ennek fontos szakasza lesz majd az 1981—1985. évi ötéves népgazdasági tervek kétoldalú és sokoldalú koordinálása, amely többek között biztosítja a célprogramok és a nemzeti tervek közötti szoros kapcsolatot és összhangot. A célprogramokban előirányzott és a megállapodásokban konkretizált legfontosabb intézkedésüket felveszik majd a tagállamok 1981—1985. évi sokoldalú integrációs intézkedéseinek egyeztetett tervébe. Ismeretes, hogy a sokoldalú integrációs intézkedések egyeztetett tervét első ízben az 1976—1980. évi ötéves tervidőszakra állították össze. Ez a terv felöleli és rendszerbe foglalja azt a 28 nagyszabású sokoldalú integrációs intézkedést, amelyet a KGST- országok a megkötött két- és sokoldalú egyezményekben vállalt kötelezettségeknek megfelelően a mostani ötéves tervidőszakban valósítanak meg. A bukaresti ülésszak megelégedéssel állapította meg, hogy a tervezett intézkedések időarányos teljesítése biztosított. Befejező szakaszába jutott többek között a Szövetség (orenburgi) gázvezeték és a Virmnyica—Albertirsa közötti 750 kV-os villamos távvezeték építése, üzembe helyezésük még ebben az évben megkezdődhet. (folytatás a 3. oldalon) Brémában napirendre tűzik a frank visszaléptetését a kígyóba A Közös Piac kormányfőinek a jövő héten Brémában tartandó értekezlete megvitatja azt a lehetőséget, hogy a francia frank újra csatlakozzék a dollárhoz viszonyítva közösen lebegő nyugat-európai valuták kígyójához — mondta a Reuter-irodának adott nyilatkozatában Poos luxemburgi pénzügyminiszter. Ez lenne az első jelentős lépés a szorosabb nyugat-európai valutapolitikai együttműködés felé, amellyel az érdekelt államok védekezni próbálnának a valutaárfolyamok túlzott ingadozásának káros gazdasági hatása ellen. A korábban — Giscard francia elnök és Schmidt bonni kancellár találkozója után — már elterjedt híresztelések és értesülések után ez volt annak az első hivatalos bejelentése, hogy valóban fontolóra vették a kígyó kibővítését. A devizapiacokon ennek megfelelően tegnap is folytatódott a francia frank erősödése, ha nem is olyan lázas vásárlás közepette, mint amikor először terjedt el a hír (VILÁGGAZDASÁG, június 29., 1. oldal). A londoni piacon a frank dollár jegyzése magasabbra szökött, mint 1976 márciusa — a franknak a kígyóból való másodszori kilépések óta bármikor. A francia valuta kapósságát nem csökkentette, hogy Párizsban nem voltak hajlandók kommentálni Poos kijelentéseit, és hogy pénzügyi körökben nagyon tamáskodva ítélik meg a frank visszalépési lehetőségeit. Már csak azért is valószínűtlennek tartják, hogy a francia kormány az év vége előtt rászánhatja magát erre a lépésre, mert évi 10— 11 százalékos inflációs ütemmel kell számolnia az idén, szemben az NSZK legfeljebb 3 százalékra becsült inflációjával. Ez az eltérés még akkor is nagyon megnehezítené a frank együtt tartását a márkával és a kígyó többi valutájával, ha Franciaországban megmarad a nyugatnémetnél jóval magasabb kamatszint. A Société Générale viszont szerdán 0,25 százalékos kamatleszállítást jelentett be. Ez általában a francia gazdasági kilátások javulásának a jeleként értelmezhető, afrank számára azonban a márkával szembeni újabb gyengülés előjele lehet. (Reuter, AP—DJ) . l napról napra + A VILÁGKERESKEDELEM AZ IDÉN VÁRHATÓAN GYORSABBAN No, mint a korábbi években — hangzik egy esseni intézet jelentése. A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara főtitkára a protekcionizmus elterjedésének veszélyére figyelmez. KEDVEZŐEK AZ USA GAZDASÁGI NÖVEKEDÉSÉRE VONATKOZÓ KILÁTÁSOK, s a fogyasztói kiadások, valamint a beruházások fokozódása e tendencia tartósságát jelzi* (2. + HOLLANDIA IS SZÁLLÍT DÚSÍTOTT URÁNT BRAZÍLIÁNAK de igyekszik nemzetközi biztosítékokat szerezni, h gy brazilok nem használják fel fegyvergártásra 'fil. ■ + HÁROMMILLIÁRD MÁRKÁVAL NÖVELIK A NYUGA NÉMET BANKOK LIKVIDITÁSÁT. Emminge, a Bmidisbank elnöke szerint a nyári hónapokban szokásos nagyobb pénzszükséglet és a pénzellátás növekedésének lelassulása indokolta a döntést (2. oldal). mm al a + A GYÓGYNÖVÉNYPIACON MEGKEZDŐDÖTT az új értékesítési időszak. Az eddigi információk szerint általában kedvező termések várhatók (4. oldal). , + A PHILIP MORRIS FELVÁSÁROLTA a Lark, az L + M és Chiesterfield cigarettákat gyártó amerikai Liggett cég USA-n kívüli üzleti hálózatát (4. oldal). CSINCSELŐKÉSZÍTÉS ÉS NYUGATNÉMET ADÓREFORM Pénzügyminiszter kontra gazdasági miniszter Belpolitikai vihart kavart az NSZK-ban Lambsdorff, a liberális párti gazdasági miniszter, mert Amerikában is dobra verte adópolitikai álláspontját, amely eltér a szociáldemokrata politikusokétól. Matthöfer pénzügyminiszter sajtónyilatkozatban dezavuálta kollégáját, s ezzel ország-világ elé tárta a koalíción belüli nézeteltéréseket. Lambsdorff, aki a vezetőtől,Írországok bonni gazdasági csúcstalálkozójának előkészítésével kapcsolatban tartózkodik az Egyesült Államokban, a kemény alkudozásokra készülő kancellár álláspontjának szellemében járt el, amikor úgyszólván alkut kínált az amerikaiaknak: ha dűlőre viszik az energiaprogramot, s ezzel megszüntetik a dollár devizapiaci gyengeségének egyik fő okát, akkor az NSZK kész tárgyalni gazdaságának élénkítéséről, a konjunkturális lokomotív szerepének Washington követelte vállalásáról. Az adóreform híveként ismert liberális miniszter azonban túllőtt a célon, amikor a felajánlható ösztönzés formáját, sőt összegét is megnevezte: 12 milliárd márkásadóleszállítást helyezett kilátásba. (Az FDP elképzelései szerint ennek az összegnek nagy része beruházásokra, s ilyenformán többek között Amerikából származó importra fordíttatnék — ebben találkozik a liberális program az amerikai üzleti érdekekkel.) A nyugatnémet kormánykoalíció vezető pártját azonban a liberálisoknak arról még korántsem sikerült meggyőzniük, hogy a gazdaság élénkítésének egyetlen célravezető módja az adóleszállítás. A pénzügyminiszter— a szakszervezetek támogatásával — továbbra is a közületi beruházások emelésének híve,, a kancellár pedig kijelentette, hogy a követelt adóreform már csak technikai okokból sem hajtható végre 1930-nál hamarabb. Lambsdorff amerikai nyilatkozata két szempontból is kellemetlenül érintette a bonni szociáldemokrata vezetőket: egyrészt belevágott az adóreform körül folyó, meglehetősen heves belpolitikai vitába, másrészt zavarja a felkészülést a csúcstalálkozóra. (VILÁGGAZDASÁG, június 24., 1. oldal) Matthöfer tegnap kiadott sajtónyilatkozatában hangsúlyozza: semmiféle megállapodás nem történt a kormányon belül az adóleszállítás lehetőségéről és mértékéről. Hozzáteszi: az NSZK-nak amúgy sincs sok lehetősége, hogy pénzügyi engedményeket ajánljon fel a csúcstalálkozón, tekintve az igen tekintélyes költségvetési deficitet és az adóreform körüli bizonytalanságot. A pénzügyminiszteri nyilatkozat egyébként tömören összefoglalja, hogy az NSZK milyen téren követel partnereitől „erőfeszítéseket” bármilyen konjunktúrapolitikai engedmény fejében: az infláció megfékezése, a valutahelyzet bizonytalanságának megszüntetése és a kereskedelem szabadságának fenntartása. — IP — Callaghan a bérek szigorúbb korlátozása mellett Cambridge-i modell a brit gazdaságról A brit kormány hamarosan nyilvánosságra hozza a jövő évi béremelkedésre vonatkozó előirányzatát, amely jóval 10 százalék alatt lesz — jelentette ki Callaghan miniszterelnök egy szakszervezeti konferencián. A bérkorlátozások harmadik évében, amely július végén ér véget, a fizetések 13—14 százalékkal emelkedtek, amit a miniszterelnök igen kedvezőtlennek tart. Callaghan elmondta: tisztában van vele, hogy a szakszervezetek nagy felháborodással fogadják majd a kormány új előirányzatát, de hangsúlyozta: az infláció csak akkor tartható a 10 százalékos szint alatt, ha az augusztus elején kezdődő 12 hónapban a béremelkedés elmarad a 10 százaléktól. Az infláció megfékezése pedig továbbra is a kormány legfontosabb feladata — emelte ki. Hírek szerint a kormány a bérkorlátozások negyedik évére az alapbérek maximális emelkedését 8 százalékra akarja korlátozni. A cambridge-i egyetem gazdasági tanszéke 40 szektoros bontásban modellt készített a brit gazdaságról. A modell a nyolcvanas évekre további hanyatlást jósol a brit kulcsiparágaknak. Még az olyan drasztikus intézkedések, mint a jövedelemadó lesz.állítása 20 százalékra és az értéknövekedési adó eltörlése sem tudnák megakadályozni a jármű- és az elektromos gépipar öszszeomlását, és súlyos válság fenye,geti az ország acéliparát is. A számítási eredmények azt mutatják, hogy csupán a makroökonómiai reflálást szem előtt tartva, nem lehet az ország valamennyi gazdasági nehézségét megszüntetni. Az állami kiadások erőteljes növelése rövid távon csökkentheti ugyan a munkanélküliséget, de nem elég a beruházások ösztönzésére és a feldolgozó ipar hanyatlásának megállítására. Stone és Barker professzor vezetésével azt is megvizsgálták, hogyan hat a brit gazdaságra az importverseny és hogyan befolyásolja egymást az egyes iparágak hanyatlása. Az importkorlátozás bevezetésével kétségtelenül meg lehetne gátolni a két legfenyegetettebb iparág termelésének csökkenését és ezzel jelentős javulást lehetne elérni a gazdaságban, de ezeket az előnyöket hamarosan semmivé tennék a kereskedelmi partnerektől várható ellenintézkedések. A másik lehetőség, hogy 1985-ig 15 százalékkal leértékelik a sterlinget. Ennek számos előnye lenne, fellendítené az iparcikkek exportját, leszorítaná az importot, a munkanélküliséget a jelenlegi vagy ennél alacsonyabb szinten tartaná és lehetővé tenné a külföldi adósságok visszafizetését. (Reuter, AP,D) A TUIC ellenzi Nyugat-Európa pénzügyi uniójának erősítését A brit szakszervezeti főtanács (TUC) elfogadja, hogy javítani kell a nemzetközi valutarendszer stabilitásán, de ugyanakkor ellenez bármilyen, az EGK gazdasági és pénzügyi uniója fokozására vezető intézkedést — közölte Murray, a TUC főtitkára. A tanács elvárja, hogy bármilyen, az európai valutákat közelebb fűző valutatervről kikérjék véleményét. A TUC azt reméli, hogy a brémai közös piaci, illetve a bonni nagy csúcsértekezlet az eddiginél erőteljesebb lépéseket kezdeményez a növekedésre és a foglalkoztatás bővítésére. A brit szakszervezetek különösen azt remélik, hogy az NSZK és Japán további ösztönzést ad gazdaságának és importjuk növekedésének. (Reuter)