Világgazdaság, 1978. július (10. évfolyam, 126/2380-146/2400. szám)

1978-07-01 / 126. (2380.) szám

TIUfiGJUiUSjUi 1978. JÚLIUS 1., SZOMBAT X. ÉVFOLYAM, 126. (2380.) SZÁM A fő irány a hosszú távú gazdasági együttműködés ÚJ LEHETŐSÉGEK A KGST XXXII. ÜLÉSSZAKÁNAK TÜKRÉBEN A szocialista gazdasági integráció fejlesztésének új lehetőségei tárultak fel a KGST most befejeződött XXXII. bukaresti ülés­szakán. Az ülésszak politikai és gazdasági szempontból kiemelkedő jelentőségű döntése volt a három hosszú távú együttműködési cél­program jóváhagyása. Az alábbiakban áttekintjük az energia-, fűtőanyag- és nyersanyag-célprogram, a mezőgazdasági és élelmi­­szeripari célprogram, valamint a gépipari célprogram főbb voná­sait, az azokban szereplő feladatokat. A magyar népgazdaság szá­mára különös jelentőségű, hogy sikeresen megvalósuljanak a Komp­lex Programban és a hosszú távú együttműködési célprogramokban foglaltak, hiszen a fejlett szocialista társadalom műszaki és gazda­sági alapjainak megteremtése, a népgazdaság termelési szerkeze­tének fejlesztése és hatékonyságának javítása, a lakosság életszín­vonalának emelkedése elválaszthatatlan a KGST-tagállamokkal folytatott együttműködéstől. A KGST-országok gazdasági fej­lődése, a belső és a külgazdasági feltételek megváltozása állandóan új követelményeket támaszt az együttműködéssel szemben, közöt­tük olyanokat is, amelyeket a Komplex Program kidolgozásakor és jóváhagyásakor nem lehetett figye­lembe venni. Az utóbbi évek ta­pasztalatai többek között ismételten világossá tették, hogy a KGST-or­szágok dinamikus gazdasági fejlődé­sének legfontosabb kérdései — ha­tékonyan és kellő biztonsággal — csak nemzetközi összefogással és hosszabb távon oldhatók meg. Új követelményként jelentkezett az ötéves tervidőszakot meghaladó, hosszabb időszakra (10—15 évre) szóló együttműködési feladatok kö­zös kidolgozása és megvalósítása. Ezt a felismerést tükrözi a KGST 1976-ban Berlinben tartott XXX. ülésszakának elhatározása, hogy — a Komplex Program célkitűzéseinek megvalósítását folytatva — a figyel­met elsősorban a KGST-országok jövőbeni fejlődése szempontjából kulcsfontosságú, kiemelt együttmű­ködési feladatok hosszú távú komp­lex megoldására kell összpontosíta­ni. Ennek alapján a XXX. ülésszak megbízást adott öt hosszú távú együttműködési célprogram kidol­gozására: az energia-, fűtő- és nyersanyagellátás biztosítására; a gépipari szakosítás és kooperáció fejlesztésére; a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekben, vala­mint az ipari fogyasztási cikkek­ben mutatkozó szükségletek ki­elégítésére; továbbá a tagállamok közlekedési kapcsolatainak fejlesz­tésére. Ezt az újszerű és rendkívül össze­tett munkát a KGST Tervezési Együttműködési Bizottságának irá­nyításával szervezték. A célprogra­mok tervezeteit az országok és az érintett KGST-szervek javaslatai alapján a tagállamok tervhivatali elnökhelyetteseiből álló nemzetközi munkacsoportokban készítették elő. A nemzetközi munkacsoportok ve­zetésére az energia-, fűtő- és nyers­anyag-, továbbá a gépipari és a köz­lekedési , célprogramok esetében a Szovjetunió, a mezőgazdasági és élelmiszeripari célprogramnál Ma­gyarország, az ipari fogyasztási cikk célprogramnál Lengyelország terv­­hivatali elnökhelyetteseit kérték fel. A kidolgozás határidejét úgy hatá­rozták meg, hogy a közös munka eredményeit a következő, 1981— 1985. évi népgazdasági tervek kidol­gozásánál és koordinálásánál figye­lembe lehessen venni. A KGST XXXII., Bukarestben tartott ülésszakának politikai és gaz­dasági szempontból kiemelkedő je­lentőségű döntése három hosszú tá­vú együttműködési célprogram jó­váhagyása volt. „E programokat — hangsúlyozza a kormányfőknek­­ az ülésszakon elfogadott nyilatkozata — a KGST-tagállamok kommunista és munkáspártjai a tagállamok közötti gazdasági és tudományos—műszaki együttműködés fejlesztésére irányu­ló határozatainak megfelelően dol­gozták ki és tükrözik a testvérpártok vezetői közötti megállapodásokat.” A célprogramok kidolgozásának tapasztalatai A célprogramok közös kidolgozá­sára irányuló munka eddigi tapasz­talatait összegezve, figyelmet érde­melnek a következők: A célprogramok a Komplex Prog­ramban körvonalazott, a tagállamok gazdasági fejlődése szempontjából kulcsfontosságú, hosszú távú együtt­működési feladatok 1990-ig — egyes területeken várhatóan még távolab­bi időszakra — történő konkretizá­lását jelentik. A célprogramok a KGST kereté­ben megvalósuló sokoldalú tervezési együttműködés elmélyítését szolgál­ják és különösen a hosszú távú ter­vezés új módszerét jelentik. A cél­programok kidolgozására irányuló közös munka lehetővé tette, hogy a KGST-országok tervező és ágazati szervei számos alapvető területen kölcsönösen megismerjék az együtt­működés 1980 utáni fejlesztéséről az egyes országokban, addig kialakult el­­gondolásokat. A célprogramok komplex jelle­gűek, körvonalazzák az adott terüle­ten az együttműködés távlati fejlesz­tésének fő irányait, a megoldandó problémákat, a számításba vehető együttműködési formákat. E kérdé­seket a célprogramok első, elvi ré­sze foglalja össze. A célprogramok második része, az úgynevezett al­­programok tartalmazzák a konkrét együttműködési elgondolások (ilye­nek például a beruházások koordi­nálása, a geológiai kutató-feltáró munkák és a tudományos-műszaki együttműködés összehangolása, a termelési szakosítás és kooperáció, a kölcsönös áruszállítások, valamint az együttműködés megvalósítását biztosító feltételek egyeztetése stb.) megvizsgálásának rendjét és a szük­séges két- és sokoldalú megállapo­dások kidolgozásának, illetve meg­kötésének határidőit. A célprogramokkal kapcsolatos munka még korántsem tekinthető befejezettnek. A most jóváhagyott három célprogramban körvonalazott mintegy 280 együttműködési elgon­dolás nagy részét, az országok konk­rét érdekeltségét, a megvalósítás fel­tételeit tartalmazó megállapodásokat főleg 1978—1979-ben és részben 1980-ban a sorra kerülő sok- és két­oldalú tárgyalásokon kell kidolgozni, illetve egyeztetni. Ennek fontos sza­kasza lesz majd az 1981—1985. évi ötéves népgazdasági tervek kétolda­lú és sokoldalú koordinálása, amely többek között biztosítja a célprog­ramok és a nemzeti tervek közötti szoros kapcsolatot és összhangot. A célprogramokban előirányzott és a megállapodásokban konkretizált legfontosabb intézkedésüket felve­szik majd a tagállamok 1981—1985. évi sokoldalú integrációs intézke­déseinek egyeztetett tervébe. Isme­retes, hogy a sokoldalú integrációs intézkedések egyeztetett tervét első ízben az 1976—1980. évi ötéves terv­időszakra állították össze. Ez a terv felöleli és rendszerbe foglalja azt a 28 nagyszabású sokoldalú integrá­ciós intézkedést, amelyet a KGST- országok a megkötött két- és sokol­dalú egyezményekben vállalt köte­lezettségeknek megfelelően a mos­tani ötéves tervidőszakban valósíta­nak meg. A bukaresti ülésszak meg­elégedéssel állapította meg, hogy a tervezett intézkedések időarányos teljesítése biztosított. Befejező sza­kaszába jutott többek között a Szö­­vetség (orenburgi) gázvezeték és a Virmnyica—Albertirsa közötti 750 kV-os villamos távvezeték építése, üzembe helyezésük még ebben az évben megkezdődhet. (folytatás a 3. oldalon) Brémában napirendre tűzik a frank visszaléptetését a kígyóba A Közös Piac kormányfőinek a jövő héten Brémában tartandó ér­tekezlete megvitatja azt a lehetősé­get, hogy a francia frank újra csat­lakozzék a dollárhoz viszonyítva kö­zösen lebegő nyugat-európai valuták kígyójához — mondta a Reuter-iro­­dának adott nyilatkozatában Poos luxemburgi pénzügyminiszter. Ez lenne az első jelentős lépés a szoro­sabb nyugat-európai valutapolitikai együttműködés felé, amellyel az ér­dekelt államok védekezni próbálná­nak a valutaárfolyamok túlzott in­gadozásának káros gazdasági hatása ellen. A korábban — Giscard francia el­nök és Schmidt bonni kancellár ta­lálkozója után — már elterjedt hí­resztelések és értesülések után ez volt annak az első hivatalos bejelen­tése, hogy valóban fontolóra vették a kígyó kibővítését. A devizapiaco­kon ennek megfelelően tegnap is folytatódott a francia frank erősö­dése, ha nem is olyan lázas vásár­lás közepette, mint amikor először terjedt el a hír (VILÁGGAZDA­SÁG, június 29., 1. oldal). A lon­doni piacon a frank dollár jegyzése magasabbra szökött, mint 1976 már­ciusa — a franknak a kígyóból való másodszori kilépése­k óta bármikor. A francia valuta kapósságát nem csökkentette, hogy Párizsban nem voltak hajlandók kommentálni Poos kijelentéseit, és hogy pénzügyi kö­rökben nagyon tamáskodva ítélik meg a frank visszalépési lehetősé­geit. Már csak azért is valószínűt­lennek tartják, hogy a francia kor­mány az év vége előtt rászánhatja magát erre a lépésre, mert évi 10— 11 százalékos inflációs ütemmel kell számolnia az idén, szemben az NSZK legfeljebb 3 százalékra becsült inf­lációjával. Ez az eltérés még akkor is nagyon megnehezítené a frank együtt tartását a márkával és a kí­gyó többi valutájával, ha Francia­­országban megmarad a nyugatné­metnél jóval magasabb kamatszint. A Société Générale viszont szerdán 0,25 százalékos kamatleszállítást je­lentett be. Ez általában a francia gazdasági kilátások javulásának a jeleként értelmezhető, a­­frank szá­mára azonban a márkával szembeni újabb gyengülés előjele lehet. (Reu­ter, AP—DJ) . l napról napra + A VILÁGKERESKEDELEM AZ IDÉN VÁRHATÓAN GYOR­SABBAN No, mint a korábbi években — hangzik egy esseni intézet jelentése. A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara fő­titkára a protekcionizmus elterjedésének veszélyére figyelmez­. KEDVEZŐEK AZ USA GAZDASÁGI NÖVEKEDÉSÉRE VO­­NATKOZÓ KILÁTÁSOK, s a fogyasztói kiadások, valamint a beruházások fokozódása e tendencia tartósságát jelzi* (2. + HOLLANDIA IS SZÁLLÍT DÚSÍTOTT URÁNT BRAZÍLIÁ­NAK de igyekszik nemzetközi biztosítékokat szerezni, h gy brazilok nem használják fel f­egyvergártásra 'fil. ■ + HÁROMMILLIÁRD MÁRKÁVAL NÖVELIK A NYUGA NÉMET BANKOK LIKVIDITÁSÁT. Emminge, a Bmidis­bank elnöke szerint a nyári hónapokban szokásos nagyobb pénzszükséglet és a pénzellátás növekedésének lelassulása indokolta a döntést (2. oldal). mm al a + A GYÓGYNÖVÉNYPIACON MEGKEZDŐDÖTT az új érté­kesítési időszak. Az eddigi információk szerint általában ked­vező termések várhatók (4. oldal). , + A PHILIP MORRIS FELVÁSÁROLTA a Lark, az L + M és Chiesterfield cigarettákat gyártó amerikai Liggett cég USA-n kívüli üzleti hálózatát (4. oldal). CSINCSELŐKÉSZÍTÉS ÉS NYUGATNÉMET ADÓREFORM Pénzügyminiszter kontra gazdasági miniszter Belpolitikai vihart kavart az NSZK-ban Lambsdorff, a liberális párti gazdasági miniszter, mert Amerikában is dobra verte adó­­politikai álláspontját, amely eltér a szociáldemokrata politikusoké­tól. Matthöfer pénzügyminiszter sajtónyilatkozatban dezavuálta kollégáját, s ezzel ország-világ elé tárta a koalíción belüli nézet­­eltéréseket. Lambsdorff, aki a vezető­től,­Ír­országok bonni gazdasági csúcstalál­kozójának előkészítésével kapcso­latban tartózkodik az Egyesült Ál­lamokban, a kemény alkudozásokra készülő kancellár álláspontjának szellemében járt el, amikor úgy­szólván alkut kínált az amerikaiak­nak: ha dűlőre viszik az energia­programot, s ezzel megszüntetik a dollár devizapiaci gyengeségének egyik fő okát, akkor az NSZK kész tárgyalni gazdaságának élénkítésé­ről, a konjunkturális lokomotív sze­repének Washington követelte vál­lalásáról. Az adóreform híveként ismert liberális miniszter azonban túllőtt a célon, amikor a felajánl­ható ösztönzés formáját, sőt össze­gét is megnevezte: 12 milliárd már­kás­­adóleszállítást helyezett kilátás­ba. (Az FDP elképzelései szerint ennek az összegnek nagy része be­ruházásokra, s ilyenformán töb­bek között Amerikából származó importra fordíttatnék — ebben ta­lálkozik a liberális program az ame­rikai üzleti érdekekkel.) A nyugatnémet kormánykoalíció vezető pártját azonban a liberáli­soknak arról még korántsem sike­rült meggyőzniük, hogy a gazdaság élénkítésének egyetlen célravezető módja az adóleszállítás. A pénzügy­­miniszter­­— a szakszervezetek tá­mogatásával — továbbra is a kö­zületi beruházások emelésének híve,, a kancellár pedig kijelentette, hogy a követelt adóreform már csak tech­nikai okokból sem hajtható végre 1930-nál hamarabb. Lambsdorff amerikai nyilatkozata két szempontból is kellemetlenül érintette a bonni szociáldemokrata vezetőket: egyrészt belevágott az adóreform körül folyó, meglehetősen heves belpolitikai vitába, másrészt zavarja a felkészülést a csúcstalál­kozóra. (VILÁGGAZDASÁG, június 24., 1. oldal) Matthöfer tegnap ki­adott sajtónyilatkozatában hangsú­lyozza: semmiféle megállapodás nem történt a kormányon belül az adó­leszállítás lehetőségéről és mértéké­ről. Hozzáteszi: az NSZK-nak amúgy sincs sok lehetősége, hogy pénzügyi engedményeket ajánljon fel a csúcs­­találkozón, tekintve az igen tekin­télyes költségvetési deficitet és az adóreform körüli bizonytalanságot. A pénzügyminiszteri­ nyilatkozat egyébként tömören összefoglalja, hogy az NSZK milyen téren követel partnereitől „erőfeszítéseket” bármi­lyen konjunktúrapolitikai enged­mény fejében: az infláció megféke­zése, a­ valutahelyzet bizonytalansá­gának megszüntetése és a kereske­delem szabadságának fenntartása. — IP — Callaghan a bérek szigorúbb korlátozása mellett Cambridge-i modell a brit gazdaságról A brit kormány hamarosan nyil­vánosságra hozza a jövő évi bér­emelkedésre vonatkozó előirányza­tát, amely jóval 10 százalék alatt lesz — jelentette ki Callaghan mi­niszterelnök egy szakszervezeti kon­ferencián. A bérkorlátozások har­madik évében, amely július végén ér véget, a fizetések 13—14 száza­lékkal emelkedtek, amit a minisz­terelnök igen kedvezőtlennek tart. Callaghan elmondta: tisztában van vele, hogy a szakszervezetek nagy felháborodással fogadják majd a kormány új előirányzatát, de hang­súlyozta: az infláció csak akkor tartható a 10 százalékos szint alatt, ha az augusztus elején kezdődő 12 hónapban a béremelkedés elmarad a 10 százaléktól. Az infláció megfé­kezése pedig továbbra is a kormány legfontosabb feladata — emelte ki. Hírek szerint a kormány a bérkor­látozások negyedik évére az alap­bérek maximális emelkedését 8 százalékra akarja korlátozni.­­ A cambridge-i egyetem gazdasá­gi tanszéke 40 szektoros bontásban modellt készített a brit gazdaságról. A modell a nyolcvanas évekre to­vábbi hanyatlást jósol a brit kulcs­iparágaknak. Még az olyan drasz­tikus intézkedések, mint a jövede­lemadó lesz.állítása 20 százalékra és az értéknövekedési adó eltörlése sem tudnák megakadályozni a jár­mű- és az elektromos gépipar ösz­­szeomlását, és súlyos válság fenye­,­geti az ország acéliparát is. A szá­mítási eredmények azt mutatják, hogy csupán a makro­ökonómiai reflálást szem előtt tartva, nem le­­het az ország valamennyi gazda­sági nehézségét megszüntetni. Az állami kiadások erőteljes növelése rövid távon csökkentheti ugyan a munkanélküliséget, de nem elég a beruházások ösztönzésére és a fel­dolgozó ipar hanyatlásának megál­lítására. Stone és Barker professzor veze­tésével azt is megvizsgálták, hogyan hat a brit gazdaságra az import­­verseny és hogyan befolyásolja egymást az egyes iparágak hanyat­lása. Az importkorlátozás bevezeté­sével kétségtelenül meg lehetne gá­tolni a két legfenyegetettebb ipar­ág termelésének csökkenését és ez­zel jelentős javulást lehetne elérni a gazdaságban, de ezeket az elő­nyöket hamarosan semmivé tennék a kereskedelmi partnerektől várható ellenintézkedések. A másik lehető­ség, hogy 1985-ig 15 százalékkal le­értékelik a sterlinget. Ennek szá­mos előnye lenne, fellendítené­­ az iparcikkek exportját, leszorítaná az importot, a munkanélküliséget a jelenlegi vagy ennél alacsonyabb szinten tartaná és lehetővé tenné a külföldi adósságok visszafizetését. (Reuter, AP,D) A TUIC ellenzi Nyugat-Európa pénzügyi uniójának erősítését A brit szakszervezeti főtanács (TUC) elfogadja, hogy javítani kell a nemzetközi valutarendszer stabili­tásán, de ugyanakkor ellenez bármi­lyen, az EGK gazdasági és pénzügyi uniója fokozására vezető intézkedést — közölte Murray, a TUC főtitkára. A tanács elvárja, hogy bármilyen, az európai valutákat közelebb fűző valutatervről kikérjék véleményét. A TUC azt reméli, hogy a brémai kö­zös piaci, illetve a bonni nagy csúcs­értekezlet az eddiginél erőteljesebb lépéseket kezdeményez a növekedés­re és a foglalkoztatás bővítésére. A brit szakszervezetek különösen azt remélik, hogy az NSZK és Japán to­vábbi ösztönzést ad gazdaságának és importjuk növekedésének. (Reuter)

Next